Magyar Hirlap, 1898. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1898-01-01 / 1. szám
. Persze, minden fizetség az országot nyomja. Most is az fizet azért a dísztelen látványosságért, mely épp akkor tárul a külföld elé, mikor az ezer esztendő óta először figyel ránk. Pedig ez a figyelem nem a hiúságunk miatt drága nekünk, hanem prózában szólva: a zsebünk miatt. Az ország fizet a rossz termésért is, az ország adja meg az árát, ha a népképviselet maradi, fölszínes, a közgazdasággal nem törődő politikájáért és közjogi szőrszálhasogatásai közben a haragos magyar paraszt az ártatlan magyar hazán áll boszut. A mi kárunk még az is, ha a cseh nem szereti a németet vagy a német a csehet — holott mi sem szeretjük az egyiket jobban a másiknál. De mégis megvagyunk, s ha megbirkóztunk annak idején az idegen törvénytiprással, majd csak elviseljük valahogy a magyar ellenzék túlságos törvénytiszteletét is. Ezzel a vigasztalással lépünk át az uj esztendőbe. Amely hogy jobb is legyen, boldogabb is legyen, kívánjuk mindközönségesen. ___________HÍRLAP__________________ Az ezüstforint mint az alkotmány őre, negyvennyolczas párt, amennyiben t. i. kormány és többség csakugyan "meghökkentek azoktól a kilátásoktól, amelyek az obstrukczió következtében réjuk tárultak. Visszarettegtek az alkotmánynak — legyen bár csak formális — megsértése elől. Távolról sem azért, mintha attól tartottak volna, hogy csakugyan fegyvert gyárthatna e sérelemből az ellenzék, sőt ellenkezőleg, nagyon is jól tudták, hogy az ország közvéleménye ezért nem azokat fogja majdan felelősségre vonni, kik általuk elő nem idézett kényszerhelyzetben a törvény betűje ellen vétettek, hogy a törvény szellemét és a haza érdekét megóvják, de azokat, kik e kényszerhelyzetet pajzánul előidézték. De az, hogy ezért az alkotmányunkon ejtett sérelemért annak idején lakolni fog még az ellenzék, vigaszt nem nyújthatott a többség ama elemeinek, kik a közérdeket pártjuk érdeke fölé helyezik és sebből magyarázhatták ama ismételt és a megengedhetőnek végső határáig menő kiegyezési kísérletek, melyeket a hatvanhetes alapon álló államférfiak legjobbjai az elmúlt hetekben megpendítettek. Hiába volt minden törekvésük, az obstrukczió nem tágított és így január elsejétől kezdve egyelőre rendeletekkel kellett volna kormányozni Magyarországot — ha az ezüst forint ennek a kikerülését lehetővé nem teszi. Igenis az ezüst forint. Mi lett volna tulajdonképpen ezeknek a félelmetes rendeleteknek a tartalma? Egyszerűen az, hogy egyelőre ne történjék semmi, hanem maradjon minden úgy, amint eddig volt. Már most az eset úgy áll, hogy ezt a semmitsemtevést a közös vámügy terén expressis verbis elrendelni tényleg fölösleges; itt nem szükséges egyéb, minthogy a cselekvésre egyedül hivatott faktorok, t. i. törvényhozás és kormány, hallgassanak és minden az eddigi alapon marad, mert ennek az alapnak bárminemű változása csakis törvényhozás és kormány útján képzelhető. De másképp áll a dolog a bankügy terén. A bankszabadalom felé ez év utolsó napján, amiből az következik, míg az osztrák-magyar banknak bankóra járnár elsején megszűnik törvényes pénz lenni, ha a bankszabadalom valamiképp meg nem hosszabbíttatik. Szabadalom nélkül kiadott bankót visszautasíthat, aki akarja. Igaz, hogy a bankó azért meg nem szűnik jó pénz lenni, mert hiszen az osztrák-magyar banknak az aktívái körülbelül 130 millió forinttal felülmúlják összes passzíváit, — ide értve elsősorban természetesen a bankóit is, — el fogja azt szívesen fogadni szabadalom nélkül is mindenki, ha előtte az anyagi és nem politikai szempontok a mérvadók. De hátha akadnak olyanok, kik politikai szándékoktól indíttatva a jó pénzt is visszautasítják, mihelyst ez megszűnt törvényes pénz lenni? Akkor ezeknek a politikai tüntetőknek a hatalmában állana, a legszolidabb czéget is a csődbe kényszeríteni, ha a czég tartozásai lerovása czéljából törvényes pénzre szert nem tehet. Ha teljesen rendezett valutával bírnánk mint ahogy már régóta bírhatnánk — akkor persze ez a nehézség elejétől fogva fel se merülhetett volna, de mivel az arany még mindig forgalmon kívül őriztetik és a bankókért aranykoronákat kapni egyelőre nem lehet, a bankszabadalomnak rendelet útján való ideiglenes meghosszabbítása elkerülhetetlenné vált volna , ha ezüstforintjaink nem léteznének. Az ezüstforint azonban ezt a rendeletet is fölöslegessé teszi. A bankszabadalom január elsejétől kezdve mindaddig megszűnt, míg csak a provizórium-törvény megszavazva nincs; visszautasíthatja tehát a bankókat Magyarországon, akinek csak tetszik. Ámde emiatt zavarba nem fog jönni senki sem, mert gondoskodva van róla, hogy bankó helyett ezüstpénzt kaphat akárki, amennyit csak akar. Természetes, hogy ezt nem fogja igénybe venni senki sem — talán egyes tüntetők kivételével. Tudja mindenki, hogy az ezüstforint nem értékesebb, de igenis, kényelmetlenebb pénz a bankónál, és éppen mivel ez így van, a törvényes ezüstforint rendelet nélkül is meg fogja óvni ideiglenesen a törvénytelen — de jobb — bankót. Feleslegessé vált ilyformán az aktív alkotmánysértés. Hogy a tökéletes alkotmányosság azt követeli, hogy a létező állapot törvény útján rendeztessék, az tagadhatatlan; de hogy az alkotmányosság ezen igénye megsérült, azért egyes-egyedül az obstruálókat terheli a felelősség. H. T. dr. Ki hitte volna, hogy igénytelen és a forgalomban nem éppen nagyra becsült ezüst forintunknak valaha még az a szerep is juthatna, hogy ő a magyar alkotmányosság elvét súlyosabb sértés veszélye ellen megóvja? És íme, a mi meglepetésekben kimeríthetetlen közéletünk ezt a csodát is meghozta. Történt pedig ez a következőképpen! Köztudomású dolog, hogy a negyvennyolczas ellenzéknek obstrukcziója ama törvénynek kellő időben való megszavaztatását akadályozta meg, amelynek erejével a tényleg fennálló vám- és bankközösség ideiglenesen egy további évre fentartandó lett volna. Hogy mi történjék, ha a mai nap utolsó órájában e törvény létre nem jön, azzal nem törődtek az obstruátok, vagyis helyesebben mondva : arra számoltak, hogy a vaskényszer ebben az esetben a kormányt arra fogja indítani, hogy rendjetek, «pátensek» útján intézze el, amit törvény útján elintéznie lehetetlenné vált, mely «alkotmányszegésből» azután ők — az alkotmánysértés tulajdonképpeni okozói — fegyvert gyártottak volna a kormány és a többség ellen. Hogy bölcs és hazafias volt-e ez a haditerv, ennek a kérdésnek a fejtegetését itt mellőzni akarjuk. Konstatálhatjuk csupán, hogy czélját bizonyos fokig nagyon is elérte általa a tekintetlezs urnak, azt is meginnánk hegyibe.» — Ha pediglen kurucz [hazafiak od Makóban, Szoboszlóban nem fogadnának el januártól kezdve osztrák tiz forintost, még azért sem lene semmi törvintelen rendelet, se alkotmány megszegő pátens, se absolutismus. Küldenek nekik ezüst forintosokat: van dosztig! Rakhat tarisznyára ki akar száz forintot magával czepelnyi, s vigan inekelhet igaz magyar: «be van az én szűröm ujja kötve, Száz kemény kongó forint van benne.» Azért nem fordul fel a világ. Bánffy pedig nevet a szakalába (ha lesz neki), s amikor osztrák miniszter zakatol: «gyere mar, gyere mar!» aszongya neki: «mennim, mennim; de nem eresztenek.» Vagyis, ahogy franczia közmondás tartja: «a un rénard un rénard es demi.» magyar fordításban: «ha odaát vannak félbolondok, ideát vannak égiszek, sőt másfelek,» mink húzzuk be a zsinórt. Ezért én csak nem hiszem, hogy Holló nem hiszi, a mit lapjaira irt maga, hogy Bánffy megvesztegetet képviselőket, csakhogy nem azokat, akik nem beszélnek. Kívánom kedves barátom uramnak, te nekednek ez uj esztendőbe sok veszet bankót, j X. 7. 1898. január 1. Budapest, deczember 31. A honvédelmi költségvetés. A képviselőház pénzügyi bizottsága, hétfőn, január hó 3-án d. u. öt órakor a honvédelmi tárcza költségvetését veszi tárgyalás alá. A király döntése. — Saját tudósitónktól — Szilveszter éjjel. — A Magyar Hírlap eredeti tárczija. — Irta: Bársony István. Szilveszter este volt és Szalók mindenféle jóval megrakodva ment hazafelé, a feleségéhez. Ennivaló kis felesége volt. Egy gömbölyű szőke baba, akinek egyetlen szenvedélye az örökös kaczagás. Kissé pufók volt, mint a bolti krisztkindli-babák; kicsi kis duzzadt szája, meg az arcán közepe mindig pirult, de egyebütt hófehér vala és mintha habból lett volna a válla, a nyaka, a keble. Szalók egy kicsit talán vakmerő is volt, amikor elvette. Olyan sokáig, de olyan nagyon sokáig tart az, amig az ember valamire viszi a gépies hivatalban. Akármire pedig mégsem lehet megházasodni. Elmúlt egy tuczat esztendő, míg Szalók először rá mert gondolni arra, hogy talán mégis meg kéne házasodni. Aztán elmúlt egy másik féltucat év, amig meg is tette. De nem tudott volna akkor sem egy olyan magához valót választani. Szerelmes szíve lázasan tiltakozott az ellen, hogy hosszú önmegtartóztatás után se juthasson valamihez a legjavából. A Tornyosok Torkája egészen olyan volt, mint amilyenről akkor is mindig álmodott, amikor fiatal volt. És méghozzá a huszadik évet sem töltötte be. Úgy kapta idén, fiatalon, szinte harmatosan és a szüzesség felséges Az év utolsó napján megjelent a kvótára vonatkozó királyi döntés a hivatalos Budapesti Közlönyben. Január elseje elérkezett, — nagy gazdasági érdekek maradtak törvényhozási intézkedés nélkül Ausztriával két esztendőn át nem tudtunk tisztába jönni, — addig egyezkedtünk, alkudoztunk, amíg végre egyedüli maradtunk, hamvával, ártatlanságban, kevés igénnyel. Hisz mást sem akart a szőke Terka, mint hogy valahára asszony legyen, maga vihessen háztartást és parancsolhasson ha másnak nem, hát az urának. Már több volt fél esztendejénél, hogy egybe keltek. Forró nyár volt akkor s most kemény zord tél bántja a szegény embereket. Akkor, a legelső időkben, volt az asszonynak mindene, ami kellett, bőven. Szalók egyszerre árasztotta el a világ összes javaival, tejbe-vajba fürösztötte. Másfél évtized minden megkuporgatott garasa elment a mézes hetek alatt. Jól volt az, helyesen volt. A fiatal asszony hadd legyen boldog, hadd ússzék az örömben, megelégedésben. Akármikor gondol az első időkre, derüljön fel, kívánja vissza azt a ragyogó, felséges álmot, így okoskodott! Szalók. Ami azután következett, az nem volt olyan fontos. Mi is következett ? Az, ami minden szegény háznál. Jöttek a szűkebb, rosszabb napok. Nem nagyon rosszak, de nem is jók. Kenyér ugyan jutott minden napra. Meg sem fagytak. Hanem össze kellett húzódniok nagyon. És az ilyesmi keservesen tud esni annak, aki máshoz szokott, vagy aki mást várt. Meg kivált annak, aki fiatal, élni vágyó és érzi, hogy milyen, de minden, ami jó, neki való lenne. Ami szép, az úgyis minden, de minden rajta van már dúsan, összehalmozva, pazarul.