Magyar Hirlap, 1899. május (9. évfolyam, 120-148. szám)
1899-05-02 / 120. szám
1899. május 2. MAGYAR HÍRLAP 3 A kanzelparagrafus. Veszter Imre személyes kérdésben válaszol Rakovszky szombati beszédére. 1896-ban, mikor a Bánffy-kormány alatt ez a javaslat napirendre került, akkor súlyos beteg volt s igy nem szólhatott a javaslathoz. Pénzügyi műveletekben részt vett, sőt viczinálisa is volt. Azt hiszi, hogy nagyobb szolgálatot tesz az országnak vasutak építésével, mint Rakovszky a liberalizmus ostromlásával és a felekezeti béke fölforgatásával. Különben azt kívánja, hogy Rakovszky politikai sikerei akkorák legyenek, mint az ő plutokratikus sikerei. (Derültség.) Rakovszky István: Veszter politikai reputáczióját nem támadta. Kalocsay Alán: E szakaszoknál pro domo beszél. Ha valamikor, úgy most érzi lelkiismeretének parancsoló szavát, hogy képviselői jogával éljen, hogy egyházáért, a lelkiismereti szabadságért itt e Házban szót emeljen. Orvoslatot remél a Háztól azáltal, hogy e szakaszokat törölni fogja. A róm. kat. egyház alapelve az, hogy sem a temploma, sem a szószékei, sem szentségei, sem papjai az állampolitikának eszközei nem lehetnek. E szakaszok sem helyes, sem alkalmas, de meggyőződése szerint még igazságos eszközei sem a szószéken való politizálás megszüntetésének. Hogy ezek a szakaszok a kat. egyház ellen irányulnak, annak Barabás az igazságügyi bizottságban kifejezést is adott s az egész országban, sőt az egész kat. egyházban ez a közérzet, a nézet róla. E sérelmes szakaszok csak folytatásai annak a kat. egyház ellen irányuló akcziónak, mely az egyházpolitikai alkotásokban érte el a tetőpontját. A javaslatban olyan nagy szertelenségek vannak, hogy ezek a javaslat kodifikátorának esze ágában sem voltak. Ilyen szertelenség pl. az, hogy a választást megelőző három hónap alatt is csak ki kell szolgáltatni a szentségeket, harangoznak, gyónnak, mivel a hívek figyelme a túlvitára lesz irányítva. E szakaszok nem érik el azt a czélt, amire alkottattak, sőt éppen az ellenkezőt fogják eredményezni, kivált most, amikor a katolikus hitélet országszerte emelkedőben van. Ez a szakasz csak növelni fogja az izgatók számát, mert a fanatizmus legfőbb ismertető jele a martíromság után való vágy. Kéri a szakaszok törlését. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Rakovszky István: Ezeket a szakaszokat olyan kormánynak köszönhetjük, melyről még ma sem tudjuk, hogy nevetséges volt-e, vagy lelkiismeretlen. (Helyeslés a néppárton.) Ismerteti a német kulturharczot s összehasonlitást tesz a magyar és német kulturharcz között. Németországban egy hatalmas államférfi állt a küzdelem élére, míg nálunk egy bukott államférfi, aki azt hitte, hogy minél nagyobb a zavar, minél több a kormánybukás, annál biztosabb sikere lesz akciójának. Tisza Kálmán annak idején Rómához fordult azért, hogy a választásoknál a katolikus papság támogassa. Ismerve az ő szent meggyőződését, igazságszeretetét és hatalmi önzetlenségét, meg van győződve, hogy Tisza akkor is a bíróság elé hurczolta volna azokat a papokat, akik túllépték a határokat. (Derültség.) Ez a §. egy egész tiszteletreméltó osztályt bélyegez meg anélkül, hogy perrendszerű bizonyítékok volnának ellene, amint az igazságügyminiszter is elismerte. mezőn, megeszi azt a füvet, amely őt meggyógyítja. Sokáig a humanizmust tartották az embert az állattól megkülönböztető tulajdonságnak , ámde számos megfigyelés mutatja, hogy ez az érzék az állatokban is fellelhető. Brehm jegyzi fel, hogy egy vadászat alkalmával az üldözött páviánok egy magas sziklára menekültek a vérebek elől, csak egy hat hónapos gyenge kis pávián, aki nem tudta társait követni, maradt vissza jajveszékelve, a kutyák már közelébe értek, amikor egy erős, nagy pávián visszajött érte és saját életét veszélyeztetve, átkarolta és vitte fel magával társai közé. Egy másik kis hős majom félelmes ellenségét támadja meg, hogy ápolója életét megmentse; száz és ezer megfigyelés bizonyítja a humanisztikus érzések létezését , a másiknak segélyére törekvést, s ezen örökségünk az embernél csak évezredek fejlődése után lép fel tisztultabb formában. Összes tudásunk és működésünk csírái fellelhetők az állatvilágban, mint a tapasztalatokból levont következtetés ... de az állatvilág minden működése mindig a testi kívánság kielégítése ... A gorilla botját ha emberhez hasonlóan használja is védekezésre, mint fegyvert, de csak az emberben van meg az a kívánság, hogy az általa használt tárgyat lelki gyönyörűségére fel is díszítse. És az az első ősember, aki bunkójára a legelső formákat faragta, vagy az a barlanglakó, aki bár Különösnek találja, hogy a néppártiakon kívül egy világi férfiú sem szólalt föl a szakasz ellen, sem a régi, hogy Kubinyi terminológiájával éljen, sem az új szabadelvű párton. Ez csodálatos. Hiába fütyül Molnár képviselő úr. Molnár Béla, csak csodálkozom. Rakovszky István: Ezt a szakaszt kakuktojásként csempészték a Széll-kormány alá, azzal a nem mondom hazugsággal, de a tényekkel való kollízióval, hogy a konzelparagrafust a nemzeti párt akarja. Abból, hogy most a volt nemzeti párt tagjai hallgatnak, arra a következtetésre jut, hogy a szabadelvű pártban a régi szellem megfojtja az újat. A függetlenségi párttal is van számadása. Önki osztja azt a nézetet, hogy a vallási gyűlölet az oka, amiért a függetlenségi párt támogatja ezt a szakaszt. De Kossuth Ferencznek atyja iránti kötelessége volna azzal róni le háláját azok iránt a katolikus papok iránt, akik 50 év előtt az ő atyja szavára meghaltak, hogy tiltakozó szavát fölemelje e szakasz ellen. A miniszterelnök úrhoz is van szava. (Széli miniszterelnök a háta mögött lévő Radó Kálmánnal társalog. Szónok szünetet tart. Felkiáltások: Halljuk !) Megvárom, míg a miniszterelnök figyelmét nekem szentelheti. Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, figyelek, Rakovszky István: Ez csak a miniszterelnök úr rendkívüli képességeit bizonyítja, mert egyszerre figyelni és társalogni halandó ember alig képes. Azt a kérést intézi a miniszterelnökhöz, tessék tiszta helyzetet teremteni. Vagy a Tisza-rendszer folytatása, vagy új rendszer. A szabadelvű pártnak azt mondja, hogy lesz még idő, amikor folyamodni fognak ahoz a szószékhez, amelyet most el akarnak némítani, ha majd a pánczélos kasszák ellen indul meg az izgatás. Határozati javaslatot nyújt be aziránt, hogy a 3. §. 9-ik pontja, a 170-ik és 171. §§. töröltessenek. (Helyeslés a néppárton.) Elnök: Az ülést 5 perczre felfüggeszti. Szünet után. Olay Lajos: Tisza esete bizonyítja, hogy Rómának még mindig nagy befolyása van a papságra. Tehát, ha Róma érdeke összeütközik az ország érdekével, a papság Rómával fog tartani. Várossy Gyula: Ilyen papot nem ismerek, ez valótlanság! Vihar. Olay Lajos: Felhozza a Kossuth-gyalázó papok esetét. Csakis a kát. papok között vannak Kossuth-gyalázók: Lepsényi, Zimándi, Zelenyák, Zeindl. (Hosszantartó nagy zaj a néppárton. Elkiáltások: Rágalom! Ez nem áll!) Buzáth Ferencz: Nyolczezer katolikus pap van; miért hoz fel egyeseket? Nagy zaj és nyugtalanság balfelől.) Rakovszky István: És kinek nevében beszél? Pártja nevében ? Olay Lajos: A magam nevében. (Zaj.) Rakovszky István: És a Bánffyéban ? Hol van Bánffy? (Folytonos zaj és nyugtalanság a baloldalon.) lángját márgával legelőször befesté, az volt a legelső ember, mert amig az állat a tárgyat csak testi szükségleteiből kifolyólag használja, az emberben a lélek nyilatkozik meg akkor, amikor azt lelke gyönyörűségére hisziti, s így a művészettel együtt született az ember és az emberiséggel együtt született a művészet. Az állat csak két fogalmat különböztet meg: a jót és a rosszat. Ami neki jólesik, az jó, ami neki fáj, az Várossy Gyula: Bánffy csatlósa vagy! Olay Lajos: Csoki! Czoki! (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások a baloldalon: Rendre! Rendre!) Rakovszky István: a házszabályokhoz kérek szót! (Derültség és felkiáltások jobb felől. Nem lehet! Ez most nem obstrukczió. Folytonos zaj és nyugtalanság a baloldalon.) Vitázy Gyula: Hát azt mondta az az ur, hogy czoki ? (Zajos rendre! rendre! kiáltások balfelől. Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek. (Nyugtalanság a baloldalon. Felkiáltások ugyanott: Miért nem utasítja rendre! Micsoda elnöki erőszakoskodások? Nagy Zaj! Halljuk! Halljuk!) Olay Lajos: Szavamnak ura vagyok! Meszlay Pál: Úr? Paraszt! (Úgy van balfelől.) Olay Lajos, a t. képviselő úr nekem azt mondta, hogy én Bánffy pénzén jöttem be a házba. Várossy Gyula: Csatlósa vagy! Olay Lajos: Azt hiszem, van jogom az ilyen komisz támadást méltóan visszautasítani. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon és a jobboldalon. Nagy zaj balfelől. Elnök csenget.) Én példákat hoztam fel. Kossuth Lajos emlékét senki sem gyalázza meg, de meggyalázzák a katolikus papok. Igaz, van köztük sok hazafias lelkész is, de én megneveztem az ellenkezőket: Zelenyákot, Zimándit, Reindlt és Lepsényit. (Folytonos nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! Felkiáltások balfelől: íme ez a kanzeiparagrafus! Hosszantartó nagy zaj.) Kálmán Károly: Nem szabad, nem lehet beszélnie! Olay Lajos: T. Ház! Én azt hiszem, hogy én a tiszta igazságot . . . (Nagy zaj!) Kálmán Károly: Ki vele! Ne beszéljen(Nagy rossz. Az ember már három fogalmat ismer, a jót, a rosszat és a szépet. És mind a háromra szüksége van. Az állatvilágból örökölte a gazdasági művelődés csíráját, s ebből fejlődött ki tudománya, kereskedelme, ez a szükséges jó. Az állatvilág öröksége a rablóösztön, verekedés, háború, ezen rossz ösztönökből fejlődött ki a hadi- és a jogászi tudomány, ez a szükséges rossz. Ami tisztán spirituális és egészen emberi: a szépítési vágy, az alkotási képesség, szóval a művészet ez a szükséges szép. A legelső legkezdetlegesebb társadalmaktól kezdve a legmagasabb kultúrákig látjuk e három fogalom együttes, fejlődését, a táplálék megszerzése és az élethez szükséges ipari czikkek előállítása és a lakott föld megvédésében. Ha az emberek egymás földjét és kincsét elrabolni nem akarnák, egymást soha meg nem csalnák, szóval, ha az emberek olya zaj) Elnök: Kálmán Károly képviselő urat rendre utasítom! Várossy Gyula: Hát ez a szó, hogy czoki? Baráth Ferencz: Elhangozhatik ez a szó a képviselőházban rendreutasítás nélkül ? (Nagy zaj és nyugtalanság balfelől.) Várossy Gyula: Akkor hát tiltakozom a jó ízlés nevében ezen szó ellen, hogy »czoki!« (Nagy zaj balfelől. Derültség a jobboldalon.) Major Ferencz: Percsel Béni ezt szereti, neki ez tetszik. (Nagy zaj. Felkiáltások balfelől. Rendre kell utasítani! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki kell hallgatni! Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Kálmán Károly: Nem lehet meghallgatni nők lennének, mint amilyennek kellene lenniök, teljesen jóindulatunknak és teljesen becsületeseknek, — akkor ez utóbbira, azaz se katonára, se jogászra nem lenne szükség és egy ideálisan tökéletesnek elképzelt társadalomban tulajdonképpen létjoga nem is lehetne másnak, mint a földmivesnek és a művésznek, mert ezzel a kettővel teljes boldogságban élhetne meg az ember. Látjuk, is, hogy nagy kultúrákat, erős nagy államéletet ezen két foglalkozás fejlődésével teremtettek csak, — enélkül lehettek egyes fajok hatalmas hódítók — országokat rombolók, — de hosszas erős államot alkotni képtelenek voltak. A megélhetés föltétele a föld terményei, — az ember szellemi szükséglete, használati tárgyainak szépítése. Azok a fajok, amelyek ezen használati tárgyaikat önmaguk voltak képesek előállítani, önönmaguk között cserélték be a föld terményeit az ipari művészet tárgyaival, amely fajok azonban erre kevésbé voltak képesek, azok kénytelenek voltak földeik terményét ezen ipari tárgyak beszerzése végett az idegen szomszédfajoknak átengedni, míg az előbbi ezen cserekereskedelem révén meggazdagodva, folyton erősbült, s emelkedett a művelődés magasabb fokára, az utóbbi elszegényedvén, magasra fejődnie nem lehetett. Azok a művészek, akik a szükségelt ipari czikkeket előállították, saját társadalmuk ízlését szolgálva, együtt nevelődtek közönségük ízlésével. A tökéletesedés törvénye folytán min-