Magyar Hirlap, 1899. május (9. évfolyam, 120-148. szám)

1899-05-02 / 120. szám

1899. május 2. MAGYAR HÍRLAP 3 A kanzelparagrafus. Veszter Imre személyes kérdésben válaszol Rakovszky szombati beszédére. 1896-ban, mikor a Bánffy-k­ormány alatt ez a javaslat napirendre ke­rült, akkor súlyos beteg volt s igy nem szólhatott a javaslathoz. Pénzügyi műveletekben részt vett, sőt viczinálisa is volt. Azt hiszi, hogy nagyobb szolgá­latot tesz az országnak vasutak építésével, mint­­ Rakovszky a liberalizmus ostromlásával és a fele­kezeti béke fölforgatásával. Különben azt kívánja, hogy Rakovszky politikai sikerei akkorák legyenek, mint az ő plutokratikus sikerei. (Derültség.) Rakovszky István: Veszter politikai reputá­­czióját nem támadta. Kalocsay Alán: E szakaszoknál pro domo be­szél. Ha valamikor, úgy most érzi lelkiismeretének pa­rancsoló szavát, hogy képviselői jogával éljen, hogy egyházáért, a lelkiismereti szabadságért itt e Ház­ban szót emeljen. Orvoslatot remél a Háztól az­által, hogy e szakaszokat törölni fogja. A róm. kat. egyház alapelve az, hogy sem a temploma, sem a szószékei, sem szentségei, sem papjai az állampoli­tikának eszközei nem lehetnek. E szakaszok sem helyes, sem alkalmas, de meggyőződése szerint még igazságos eszközei sem a szószéken való politizálás megszüntetésének. Hogy ezek a szakaszok a kat. egyház ellen irányulnak, annak Barabás az igazság­ügyi bizottságban kifejezést is adott s az egész or­szágban, sőt az egész kat. egyházban ez a közér­zet, a nézet róla. E sérelmes szakaszok csak foly­tatásai annak a kat. egyház ellen irányuló ak­­cziónak, mely az egyházpolitikai alkotásokban érte el a tetőpontját. A javaslatban olyan nagy szertelenségek van­nak, hogy ezek a javaslat kodifikátorának esze ágá­ban sem voltak. Ilyen szertelenség pl. az, hogy a választást megelőző három hónap alatt is csak ki kell szolgáltatni a szentségeket, harangoznak, gyón­nak, mivel a hívek figyelme a túlvitá­ra lesz irá­nyítva. E szakaszok nem érik el azt a czélt, amire alkottattak, sőt éppen az ellenkezőt fogják eredmé­nyezni, kivált most, amikor a katolikus hitélet or­szágszerte emelkedőben van. Ez a szakasz csak növelni fogja az izgatók számát, mert a fanatizmus legfőbb ismertető jele a martíromság után való vágy. Kéri a szakaszok törlését. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Rakovszky István: Ezeket a szakaszokat olyan kormánynak köszönhetjük, melyről még ma sem tudjuk, hogy nevetséges volt-e, vagy lelkiisme­retlen. (Helyeslés a néppárton.) Ismerteti a német kulturharczot s összehasonlitást tesz a magyar és német kulturharcz között. Németországban egy ha­talmas államférfi állt a küzdelem élére, míg nálunk egy bukott államférfi, aki azt hitte, hogy minél na­gyobb a zavar, minél több a kormánybukás, annál biztosabb sikere lesz akc­iójának. Tisza Kálmán annak idején Rómához fordult azért, hogy a válasz­tásoknál a katolikus papság támogassa. Ismerve az ő szent meggyőződését, igazságszeretetét és ha­talmi önzetlenségét, meg van győződve, hogy Tisza akkor is a bíróság elé hurczolta volna azokat a pa­pokat, akik túllépték a határokat. (Derültség.) Ez a §. egy egész tiszteletreméltó osztályt bélyegez meg anélkül, hogy perrendszerű bizonyítékok volnának ellene, amint az igazságügyminiszter is elismerte. mezőn, megeszi azt a füvet, amely őt meggyó­gyítja. Sokáig a humanizmust tartották az em­bert az állattól megkülönböztető tulajdonság­nak , ámde számos megfigyelés mutatja, hogy ez az érzék az állatokban is fellelhető. Brehm jegyzi fel, hogy egy vadászat alkalmá­val az üldözött páviánok egy magas sziklára me­nekültek a vérebek elől, csak egy hat hónapos gyenge kis pávián, aki nem tudta társait kö­vetni, maradt vissza jajveszékelve, a kutyák már közelébe értek, amikor egy erős, nagy pávián visszajött érte és saját életét veszé­lyeztetve, átkarolta és vitte fel magával társai közé. Egy másik kis hős majom félelmes ellen­ségét támadja meg, hogy ápolója életét meg­mentse; száz és ezer megfigyelés bizonyítja a humanisztikus érzések létezését , a másik­nak segélyére törekvést, s ezen örökségünk az embernél csak évezredek fejlődése után lép fel tisztultabb formában. Összes tudásunk­­ és működésünk csírái fellelhetők az állatvilágban, mint a tapasztala­tokból levont következtetés ... de az állat­világ minden működése mindig a testi kíván­ság kielégítése ... A gorilla botját ha ember­hez hasonlóan használja is védekezésre, mint fegyvert, de csak az emberben van meg az a kívánság, hogy az általa használt tárgyat lelki gyönyörűségére fel is díszítse. És az az első ősember, aki bunkójára a legelső for­mákat faragta, vagy az a barlanglakó, aki bár­ Különösnek találja, hogy a néppártiakon kívül egy világi férfiú sem szólalt föl a szakasz ellen, sem a régi, hogy Kubinyi terminológiájával éljen, sem az új szabadelvű párton. Ez csodálatos. Hiába fütyül Molnár képviselő úr. Molnár Béla, csak csodálkozom. Rakovszky István: Ezt a szakaszt kakuk­­tojásként csempészték a Széll-kormány alá, azzal a nem mondom hazugsággal, de a tényekkel való kollízióval, hogy a konzelparagrafust a nemzeti párt akarja. Abból, hogy most a volt nemzeti párt tagjai hallgatnak, arra a következtetésre jut, hogy a szabadelvű pártban a régi szellem megfojtja az újat. A függetlenségi párttal is van számadása. Ö­nki osztja azt a nézetet, hogy a vallási gyűlölet az oka, amiért a függetlenségi párt támogatja ezt a sza­kaszt. De Kossuth Ferencznek atyja iránti köteles­sége volna azzal róni le háláját azok iránt a kato­likus papok iránt, akik 50 év előtt az ő atyja sza­vára meghaltak, hogy tiltakozó szavát fölemelje e szakasz ellen. A miniszterelnök úrhoz is van szava. (Széli miniszterelnök a háta mögött lévő Radó Kálmánnal társalog. Szónok szünetet tart. Felkiáltások: Halljuk !) Megvárom, míg a miniszterelnök figyelmét nekem szentelheti. Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, figyelek, Rakovszky István: Ez csak a miniszterelnök úr rendkívüli képességeit bizonyítja, mert egyszerre figyelni és társalogni halandó ember alig képes. Azt a kérést intézi a miniszterelnökhöz, tessék tiszta helyzetet teremteni. Vagy a Tisza-rendszer folyta­tása, vagy új rendszer. A szabadelvű pártnak azt mondja, hogy lesz még idő, amikor folyamodni fog­nak ahoz a szószékhez, amelyet most el akarnak némítani, ha majd a pánczélos kasszák ellen indul meg az izgatás. Határozati javaslatot nyújt be az­iránt, hogy a 3. §. 9-ik pontja, a 170-ik és 171. §§. töröltessenek. (Helyeslés a néppárton.) Elnök: Az ülést 5 perczre felfüggeszti. Szünet után. Olay Lajos: Tisza esete bizonyítja, hogy Ró­mának még mindig nagy befolyása van a papságra. Tehát, ha Róma érdeke összeütközik az ország ér­dekével, a papság Rómával fog tartani. Várossy Gyula: Ilyen papot nem ismerek, ez valótlanság! Vihar. Olay Lajos: Felhozza a Kossuth-gyalázó pa­pok esetét. Csakis a kát. papok között vannak Kossuth-gyalázók: Lepsényi, Zimándi, Zelenyák, Zeindl. (Hosszantartó nagy zaj a néppárton. Elkiál­­tások: Rágalom! Ez nem áll!) Buzáth Ferencz: Nyolczezer katolikus pap van; miért hoz fel egyeseket? Nagy zaj és nyug­talanság balfelől.) Rakovszky István: És kinek nevében beszél? Pártja nevében ? Olay Lajos: A magam nevében. (Zaj.) Rakovszky István: És a Bánffyéban ? Hol van Bánffy? (Folytonos zaj és nyugtalanság a bal­oldalon.) lángját márgával legelőször befesté, az volt a legelső ember, mert amig az állat a tárgyat csak testi szükségleteiből kifolyólag használja, az emberben a lélek nyilatkozik meg akkor, amikor azt lelke gyönyörűségére hisziti, s így a művészettel együtt született az ember és az emberiséggel együtt született a művészet. Az állat csak két fogalmat különböztet meg: a jót és a rosszat. Ami neki jólesik, az jó, ami neki fáj, az Várossy Gyula: Bánffy csatlósa vagy! Olay Lajos: Csoki! Czoki! (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások a baloldalon: Rendre! Rendre!) Rakovszky István: a házszabályokhoz kérek szót! (Derültség és felkiáltások jobb felől. Nem lehet! Ez most nem obstrukczió. Folytonos zaj és nyug­talanság a baloldalon.) Vitázy Gyula: Hát azt mondta az az ur, hogy czoki ? (Zajos rendre! rendre! kiáltások balfelől. Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek. (Nyugtalan­ság a baloldalon. Felkiáltások ugyanott: Miért nem utasítja rendre! Micsoda elnöki erőszakoskodások? Nagy Zaj! Halljuk! Halljuk!) Olay Lajos: Szavamnak ura vagyok! Meszlay Pál: Úr? Paraszt! (Úgy van­ bal­felől.) Olay Lajos, a t. képviselő úr nekem azt mondta, hogy én Bánffy pénzén jöttem be­ a házba. Várossy Gyula: Csatlósa vagy! Olay Lajos: Azt hiszem, van jogom az ilyen komisz támadást méltóan visszautasítani. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon és a jobboldalon. Nagy zaj balfelől. Elnök csenget.) Én példákat hoztam fel. Kossuth Lajos emlékét senki sem gyalázza meg, de meggyalázzák a katolikus papok. Igaz, van köztük sok hazafias lelkész is, de én megneveztem az ellenkezőket: Zelenyákot, Zimándit, Reindlt és Lepsényit. (Folytonos nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! Felkiáltások balfelől: íme ez a kanzei­­paragrafus! Hosszantartó nagy zaj.) Kálmán Károly: Nem szabad, nem lehet be­­szélnie! Olay Lajos: T. Ház! Én azt hiszem, hogy én a tiszta igazságot . . . (Nagy zaj!) Kálmán Károly: Ki vele! Ne beszéljen­(Nagy rossz. Az ember már három fogalmat ismer, a jót, a rosszat és a szépet. És mind a háromra szüksége van. Az állatvilágból örökölte a gazdasági művelődés csíráját, s ebből fejlődött ki tudománya, ke­reskedelme, ez a szükséges jó. Az állatvilág öröksége a rablóösztön, ve­rekedés, háború, ezen rossz ösztönökből fej­lődött ki a hadi- és a jogászi tudomány, ez a szükséges rossz. Ami tisztán spirituális és egészen em­beri: a szépítési vágy, az alkotási képesség, szóval a művészet ez a szükséges szép. A legelső legkezdetlegesebb társadalmak­tól kezdve a legmagasabb kultúrákig látjuk e három fogalom együttes, fejlődését, a táplálék megszerzése és az élethez szükséges ipari czikkek előállítása és a lakott föld megvédé­sében. Ha az emberek egymás földjét és kincsét elrabolni nem akarnák, egymást soha meg nem csalnák, szóval, ha az emberek olya­ zaj­) Elnök: Kálmán Károly képviselő urat rendre utasítom! Várossy Gyula: Hát ez a szó, hogy czoki? Baráth Ferencz: Elhangozhatik ez a szó a képviselőházban rendreutasítás nélkül ? (Nagy zaj és nyugtalanság balfelől.) Várossy Gyula: Akkor hát tiltakozom a jó ízlés nevében ezen szó ellen, hogy »czoki!« (Nagy zaj balfelől. Derültség a jobboldalon.) Major Ferencz: Percsel Béni ezt szereti, neki ez tetszik. (Nagy zaj. Felkiáltások balfelől. Rendre kell utasítani! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki kell hallgatni! Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Kálmán Károly: Nem lehet meghallgatni­ nők lennének, mint amilyennek kellene lenniök, teljesen jóindulatunknak és teljesen becsületeseknek, — akkor ez utóbbira, azaz se katonára, se jogászra nem lenne szük­ség és egy ideálisan tökéletesnek elképzelt társadalomban tulajdonképpen létjoga nem is lehetne másnak, mint a földmivesnek és a művésznek, mert ezzel a kettővel teljes boldogságban élhetne meg az ember. Látjuk, is, hogy nagy kultúrákat, erős nagy államéletet ezen két foglalkozás fejlődésével teremtettek csak, — enélkül lehettek egyes fajok hatalmas hódítók — országokat rombolók, — de hos­­­szas erős államot alkotni képtelenek voltak. A megélhetés föltétele a föld terményei, — az ember szellemi szükséglete, haszná­lati tárgyainak szépítése. Azok a fajok, amelyek ezen használati tárgyaikat önmaguk voltak képesek előállítani, önönmaguk között cserélték be a föld termé­nyeit az ipari művészet tárgyaival, amely fa­jok azonban erre kevésbé voltak képesek, azok kénytelenek voltak földeik terményét ezen ipari tárgyak beszerzése végett az idegen szom­szédfajoknak átengedni, míg az előbbi ezen csere­kereskedelem révén meggazdagodva, folyton erősbült, s emelkedett a művelődés magasabb fokára, az utóbbi elszegényedvén, magasra fej­­ődnie nem lehetett. Azok a művészek, akik a szükségelt ipari czikkeket előállították, saját társadalmuk ízlé­sét szolgálva, együtt nevelődtek közönségük ízlésével. A tökéletesedés törvénye folytán min-

Next