Magyar Hirlap, 1900. január-február (10. évfolyam, 1-32. szám)
1900-01-07 / 7. szám
1900. január 7 mrrn, If »II. ■> ■» ii .................. ■ »..»TW- iHun—smi; Melléklet a Hlngyap Hírlap la sántához. «AGYAR Hírlap 17 A Petőfi-társaság nagygyűlése. — Saját tudósítónktól. — Nem lehet tagadni, hogy a Petőfi-társaság kivált az utóbbi években oly becsülettel, annyi lelkesedéssel teljesiti hazafias és kulturális feladatát, amelylyel az egész nemzet előtt maradandó érdemeket szerzett s egyúttal be is fészkelte magát a magyar irodalomhoz szeretettel ragaszkodó, érte híven lelkesedő közönség szivébe. Ez a társaság agilis, s az ideális czélokért nemcsak maga hevül, de a nemzet minden fiában is hevületet kelt. A magyar főváros közönsége megérti és megjutalmazza nemes törekvését; rendkívüli vonzódást mutat iránta; üléseit várja, kívánja, látogatja; mindenkép elárulja, hogy szoros kapcsolatot érez és tart fenn a társulattal, amely buzgón végzi munkáját, szívósan s komolyan teljesíti hivatását. Ezt kellett látnia, erről kellett meggyőződnie annak, aki a Petőfi-társaság mai nagygyűlésén ott volt. És még valami ragadhatta meg a hallgatóságot.Valami, aminél ugyan semmi sem természetesebb, de azért mégis újból meg újból meghat mindnyájunkat, akiknek a szeme előtt s a füle hallatára történik. Az a véghetetlen, szinte már magasztos szeretet, a lelkesedésnek, a kitörő örömnek, az osztatlan elragadtatásnak az a hatalmas megnyilatkozása, amivel a Petőfi-társaság elnökét, a mi nagy Jókainkat, fogadta a nagygyűlés közönsége. Jókai diadala, ez volt a mai nap megint az Akadémia nagytermében. Ez a nagyterem ilyenkor, a nagygyűlések idején, szépen megtelik rendesen, de ma ember ember hátán tolongott benne; a karzatok csak hogy le nem szakadtak; százával voltak, akik kint rekedtek, akiknek a legjobb akarattal sem lehetett már helyet szorítani. A programm tette ezt kétségkívül. De bármily gazdag volt is és bárminő érdekesnek ígérkezett a mai sorrend: volt egy olyan száma, amely egymagában is alkalmas volt rá, hogy megtegye a legnagyobb hatást, felkeltse a legizgatottabb érdeklődést. Jókai Mór szerepelt a programban, mégpedig egy olyan felolvasással, amelynek a czimétől is megdobbanhattak a magyar szivek. A felolvasás czime ez volt:. Utolsó találkozásom Petőfivel. * Legnagyobb élő költőnk családjával együtt jött el a mai nagygyűlésre. Neje s anyósa a felolvasó asztaltól jobbra eső első széksorban foglalt helyet. Amerre az ember tekintete esett, mindenütt úri, elegáns közönség. A közélet nevezetességei sem V!____________ . —................ hiányzottak. A felolvasó asztal környéke eleven, szines képet adott, annyi volt ott az úri hölgyközönség. A Petőfi-társaság tagjai tömegesen jelentek meg erre az ünnepies alkalomra, amely mindenkit vonzott, kiváncsivá tett és fölemelt. Bartók Lajos alelnök nyitotta meg a gyűlést valamivel tíz óra után. Bartókról ma már köztudat, hogy Jókai Mór után ő a társaság lelke, aki szívósságával, fáradhatatlan agilitásával, folytonos munkásságával megbecsülhetetlen erőnek bizonyult. Mai megnyitó beszéde csupa tűz volt és csupa hevítés. A nemzeti kegyelet felébresztésének a szándéka volt a gerincze mai szép, tartalmas, költői szívből fakadó beszédének. Súlyos panasz sőt vád volt ebben a beszédben azok ellen, akiket a közöny nem enged lelkesedni; akik elfeledik, hogy hálával tartoznak a nemzetet ujjáteremtő szellemi nagyságoknak. Beszédét, amely mély nyomot hagyott a hallgatóság lelkében, így végezte: »Föl hát a kegyelet fáklyájával magasra! A költészet, irodalom, sajtó előljár, de kövessétek. Irodalmi társaságunk teljesítette kötelességét; elértük, hogy a nagy márczius és 48 legfénylőbb nevének, Petőfinek ünnepet szerezzen a nemzet.Elünkön áll Apotheosiscf-val ama nagy kor fia s a nagy dicsőség részese, vezérünk, ki maga is kegyeletünk tárgya: Jókai. A kegyelet páratlan ünnepe volt, mert együtt áldozott költője emlékének az egész nemzet, annak törvényhozása, kormányzata, minden hű fia. És már a nemzeti kegyelet ily általános felragyogása lehetetlen, hogy föl ne keltse az általános nemzeti szellemet. Legyen ennek fölajánlva minden irányú törekvésünk, hogy a nép öntudatossága segéljen megvalósítanunk azon eszmét, mely egy méltó Pantheon! czélot emelni Petőfi s minden megdicsőült Íróink ereklyéi, művei számára s hol szellemükben folytathassuk munkánkat s üdvözölhessük e munka tanúit és részeseit, a magyar közönséget. Az uj századra vesse fényét a visszatért üstökös: Petőfi szelleme. Utána Szana Tamás főtitkár terjesztette elő évi jelentését. A Petőfi-társaságnak dicsősége, hogy még ez az egyszerű jelentés is érdekes és élvezetes volt, minthogy a múlt év krónikája a társaság belső és külső tevékenységében egyaránt nevezetes, nyomós. A Petőfi-ünnepek esztendeje volt a lefolyt év. Részt vett a társaság egy sereg irodalmi ünnepélyen. Alapítványainak a száma jelentékenyen gyarapodott. Bankházi Ács Károly és Wohl Ármin két-kétezer forint hagyatékkal járult a társaság vagyonához. Bulyovszky Lilla ezer forintra emelte fel régi alapítványát, hogy annak kamataiból minden harmadik évben pályadíj tűzessék ki. Megemlékezett a főtitkár az elhunyt tagokról s aztán beszámolt a Petőfi-ház érdekében eddig történt lépésekről s azokról a tervekről, amelyek ez irodalmi Pantheon létesítésével összefüggnek.zak közt, s mert a bizottság, mint olyan, nem bírhat érzékkel a különböző stílusok szépségei iránt. Sokkal tanácsosabb itt szabadjára ereszteni az építkezési hajlamot s főleg középületekkel odahatni, hogy a varietas delectat elve megvalósuljon. Végzetes hiba volt nálunk pl. az úgynevezett iskolaépítési sablont elfogadni, amelyet még Irefort miniszter hozott be. Az ember például már az utcza elején veszi észre, hogy a harminczhatodik ház iskola, mert az majdnem valamennyi egyformán unalmas nyerskő-épitmény. Pedig a gyermeket már itt meg kellene tanítani az egyszerű nagy konstruktiv formák szépségére, de hol vegye be a művészet iránti érzéket, ha tizenkét esztendőn, vagy még többön keresztül egy és ugyanazon fajta épületbe jár. Wlassics miniszter is érezte ennek az igazságát s a budapesti VII. kerületi polgári iskolában máris nagy koncessziókat tett a modern szellemnek. De menjünk tovább egy házzal. Az állami építkezések maradandó befolyást gyakorolnak a közönségre s úgyszólván propagandát csinálnak az egyes stílusoknak. Jelenleg azonban csak egy stílus van, amely a propagandát megérdemli, s ez a modern stílus. A régi görög formák utánzása feltűnően hasonlít ahoz az eljáráshoz, amikor «valódi» antikvitásokat gyártanak, a középkorbeli stílusok felhasználása pedig olyan, mintha egy elszáradt tán szép gályákat akarnának növeszteni. A görög tető* Megtudtuk az érdekes jelentésből, hogy a Petőfi-ház érdekes osztályai lesznek a képtár- és könyvtárszoba. Az elsőben a költő különböző időkből való hasonmásait, s a magyar művészek reá vonatkozó érdekes rajzait fogják megőrizni, az utóbbiban műveinek összes kiadásait, továbbá különböző nyelvű fordításait, életrajzait s a róla irt hazai és külföldi tanulmányokat, hírlapi czikkeket gyűjtik össze. A Petőfi-ház nemcsak Petőfinek, hanem általában a magyar nemzet érdemesebb szellemi munkásainak is ereklyetára lesz. A felolvasások. Szana után Bercsényi Béla lépett a felolvasó asztalhoz s Endrődi Sándornak egy magvas, értékes, komoly tanulmányát olvasta föl Vörösmartyról Részlete volt ez az Endrődi új irodalomtörténetének, amelyről bátran jósolhatjuk, hogy meg fogja hódítani nemcsak a szakembereket, hanem a nagyközönségnek azt a részét is, amely szives örömest foglalkozik komoly olvasmányokkal is, ha az iró hozzá tud férkőzni szivéhez s elméjéhez. Ez a tanulmány gazdagon állítja elénk Vörösmarty egész remek költészetét, szól róla mint epikusról, drámaíróról és lírikusról. Élvezet volt hallani a magvas, erős kritikusi érzékről tanúskodó fejtegetést, amellyel igazi, nagy tetszést aratott a szerző. Koroda Pál, akit a Petőfi-társaság mostanában választott tagjai közé, Keresstutak czímü szép költeményét olvasta fel. Meleg tetszésnyilvánításában bőven volt része érte. lónay Lajos egy hosszabb elbeszéléssel kedveskedett a mai napon a hallgatóságnak. Bő meséje, ügyes fordulatai tetszettek. S ekkor következett Jókai Mór. Akit olyan tapssal fogadott a közönség, hogy perczekig nem juthatott szóhoz a mi fényes nevű atyamesterünk. Felolvasásának lényegesebb részét itt adjuk. Ami erre a felolvasásra következett, az szinte leírhatatlan. Az egész terem tombolva tapsolt,harsogva éljenezett. Mintha mindenki át akarta volna a lelkével ölelni. Mintha fanatikusan akarták volna az emberek kimutatni, hogy mennyire rajongnak érte. A nagy színpadi sikerekre emlékeztetett Jókai Mór e diadalnapja. Mert az volt a szó szoros értelmében. A nők sírtak a meghatottságtól, s maga Jókai is megindultan hajlongott perczekig. Ezt a szeretetet, ezt a lelkesedést más nem kaphatja meg ebben az országban Okivüle. Felolvasása ez: Egy szép tavaszelői napon volt, Buda vára dicsőséges bevétele után. Nyáry Pállal sétálgattunk Pest utczáin. Szomorú látvány volt: a háztetők bombáktól átlyukgatva, a gránit-utczaburkolat feltépve, széthányva: a Dunapart járhatatlan. plom csak akkor szép, ha legalábbis kétezer esztendős, a renaissance lakóház pedig, ha a Mediciek építették. Szinte érthetetlen, mert építenek nálunk a legtöbb helyütt még a régi stílusokban, amikor alig talál valaki örömet rajta. Igaz, hogy ennek az örömnek a beismeréséhez bátorság kell, mert a konzervatizmus még mindig legszebb virága a mélyen tisztelt közvéleménynek. De ha összehasonlítjuk a földtani intézet palotáját (Lechner), bármely más középületünkkel, nem bizonyos, hogy az utóbbi viszi el a pálmát. Hogy külföldön milyennek képzelik az utak, utczák és terek művészi díszítését, azt egynéhány adat eléggé illusztrálhatja. Oly termékeny eszmék merülnek fel időről-időre, hogy érdemes volna valamennyit összegyűjteni s beleszőni a mi művészi politikánkba, így nem utolsó gondolat, amely Párisban született meg. Külön társaság alakult két évvel ezelőtt, amelynek czélja a közízlés emelése volt. Elnöke Desjardins lett. A propaganda szolgálatába bevonták a plakátművészetet, még pedig akként, hogy a franczia művészet mesteralkotásait 4 és fél méter széles és másfél méter magas litográfiákban kiragasztották az utczákon, hogy azokat a nép munkája közben is élvezhesse. A plakátsorozatot Fuvis de Chavannes Genoveva gyermekkorával kezdették meg. A költségeket 1000 ilyen litográfiának az eladásából fedezik. Az utcza esztétikája, A Magyar Hírlap eredeti tárczája.) Manapság mindennek megvan a maga külön esztétikája: a széknek, az asztalnak, a lámpának, sőt még az utczának is s mi több, épp az utóbbira oly gondot fordítanak, mint kevés másra. Ebben is a korszellem nyilatkozik meg, a művészet áldásában még a szegény embernek is részesülnie kell, annak nincs ideje múzeumokat, kiállításokat látogatni, nincs pénze képekre, szobrokra. Nem kell másra utalnunk, mint arra, hogy a külföldön már pályázatot hirdetnek munkáslakások berendezésére, a szegény ember bútorára, amely szintén megérett arra, hogy rokonságát a művészettel le ne tagadja. Maguk az épületek, azoknak a stílusa teszik ki főleg az utcza esztétikáját. Csakhogy itt a bökkenő, hogy nyilvános testületek vajmi kevés befolyást gyakorolhatnak reá. Minden ember úgy építi a házát, ahogy neki tetszik, a lakók pedig inkább kinéznek a házból, semmint hogy azt kívülről megnézzék. Svájczban ugyan nem egy városban szabály, hogy minden újonnan építendő háznak a homlokzatát rajzban be kell mutatni egy külön e czélra kirendelt bizottságnak, amely azt esztétikai szempontból felülvizsgálja s csak azután engedi meg az építést. Ez a rendszer azonban nem vált be, mert bizonyos egyhangúságot teremt a há ................... ........................ v: ■ w.'HTn.Mjts, iiiimh.Í