Magyar Hirlap, 1900. január-február (10. évfolyam, 1-32. szám)

1900-01-07 / 7. szám

1900. január 7 mrrn, If »II. ■> ■» ii .................. ■ »..»TW- iHun—smi; Melléklet a Hlngyap Hírlap l­­a sántához. «AGYAR Hírlap 17 A Petőfi-társaság nagygyűlése. — Saját tudósítónktól. — Nem lehet tagadni, hogy a Petőfi-társaság kivált az utóbbi években oly becsülettel, annyi lelkesedéssel teljesiti hazafias és kulturális fel­adatát, amelylyel az egész nemzet előtt mara­dandó­­ érdemeket szerzett s egyúttal be is fészkelte magát a magyar irodalomhoz szere­tettel ragaszkodó, érte híven lelkesedő közön­ség szivébe. Ez a társaság agilis, s az ideális czélo­­kért nemcsak maga hevül, de a nemzet minden fiában is hevületet kelt. A magyar főváros közönsége megérti és megjutalmazza nemes törekvését; rendkívüli vonzódást mutat iránta; üléseit várja, kívánja, látogatja; mindenkép elárulja, hogy szoros kapcsolatot érez és tart fenn a társulattal, amely buzgón végzi mun­káját, szívósan s komolyan teljesíti hiva­tását. Ezt kellett látnia, erről kellett meggyőződ­nie annak, aki a Petőfi-társaság mai nagygyűlé­sén ott volt. És még valami ragadhatta meg a hallgatóságot.Valami, aminél ugyan semmi sem természetesebb, de azért mégis újból meg új­ból meghat mindnyájunkat, akiknek a szeme előtt s a füle hallatára történik. Az a véghe­­tetlen, szinte már magasztos szeretet, a lelke­sedésnek, a kitörő örömnek, az osztatlan el­ragadtatásnak az a hatalmas megnyilatkozása, amivel a Petőfi-társaság elnökét, a mi nagy Jókainkat, fogadta a nagygyűlés közönsége. Jókai diadala, ez volt a mai nap megint az Akadémia nagytermében. Ez a nagyterem ilyenkor, a nagy­gyűlések idején, szépen megtelik rendesen, de ma ember ember hátán tolongott benne; a karza­tok csak hogy le nem szakadtak; százával voltak, akik kint rekedtek, akiknek a legjobb akarattal sem lehetett már helyet szorítani. A programm tette ezt kétségkívül. De bár­mily gazdag volt is és bárminő érdekesnek ígérke­zett a mai sorrend: volt egy olyan száma, amely egymagában is alkalmas volt rá, hogy megtegye a legnagyobb hatást, felkeltse a legizgatottabb érdek­­lődést. Jókai Mór szerepelt a progr­amban, mégpe­dig egy olyan felolvasással, amelynek a czimétől is megdobbanhattak a magyar szivek. A felolvasás czime ez volt:. Utolsó találkozásom Petőfivel. * Legnagyobb élő költőnk családjával együtt jött el a mai nagygyűlésre. Neje s anyósa a felol­vasó asztaltól jobbra eső első széksorban foglalt helyet. Amerre az ember tekintete esett, mindenütt úri, elegáns közönség. A közélet nevezetességei sem V!____________ . —................ hiányzottak. A felolvasó asztal környéke eleven, szines képet adott, annyi volt ott az úri hölgykö­zönség. A Petőfi-társaság tagjai tömegesen jelentek meg erre az ünnepies alkalomra, amely mindenkit vonzott, kiváncsivá tett és­­ fölemelt. Bartók Lajos alelnök nyitotta meg a gyűlést valamivel tíz óra után. Bartókról ma már köztu­­dat, hogy Jókai Mór után ő a társaság lelke, aki szívósságával, fáradhatatlan agilitásával, folytonos munkásságával megbecsülhetetlen erőnek bizonyult. Mai megnyitó beszéde csupa tűz volt és csupa hevítés. A nemzeti kegyelet felébresztésének a szán­déka volt a gerincze mai szép, tartalmas, költői szívből fakadó beszédének. Súlyos panasz sőt vád volt ebben a beszédben azok ellen, akiket a kö­zöny nem enged lelkesedni; akik elfeledik, hogy hálával tartoznak a nemzetet ujjáteremtő szellemi nagyságoknak. Beszédét, amely mély nyomot ha­­gyott a hallgatóság lelkében, így végezte: »Föl hát a kegyelet fáklyájával magasra! A költészet, irodalom, sajtó előljár, de kövessétek. Irodalmi társaságunk teljesítette kötelességét; elér­tük, hogy a nagy m­árczius és 48 legfénylőbb ne­vének, Petőfinek ünnepet szerezzen a nemzet.Elün­kön áll Apotheosiscf-val ama nagy kor fia s a nagy dicsőség részese, vezérünk, ki maga is ke­gyeletünk tárgy­a: Jókai. A kegyelet párat­lan ünnepe volt, mert együtt áldozott köl­tője emlékének az egész nemzet, annak tör­vényhozása, kormányzata, minden hű fia. És már a nemzeti kegyelet ily általános felragyogása lehetetlen, hogy föl ne keltse az általános nemzeti szellemet. Legyen ennek fölajánlva minden irányú törekvésünk, hogy a nép öntudatossága segéljen meg­valósítanunk azon eszmét, mely egy méltó Pan­theon! czélot emelni Petőfi s minden megdicsőült Íróink ereklyéi, művei számára s hol szellemükben folytathassuk munkánkat s üdvözölhessük e mun­ka tanúit és részeseit, a magyar közönséget. Az uj századra vesse fényét a visszatért üstökös: Petőfi szelleme. Utána­ Szana Tamás főtitkár terjesztette elő évi jelentését. A Petőfi-társaságnak dicsősége, hogy még ez az egyszerű jelentés is érdekes és élvezetes volt, minthogy a múlt év krónikája a társaság belső és külső tevékenységében egyaránt nevezetes, nyo­mós. A Petőfi-ünnepek esztendeje volt a le­folyt év. Részt vett a társaság egy sereg irodalmi ünnepélyen. Alapítványainak a száma jelenté­­kenyen gyarapodott. Bankházi Ács Károly és Wohl Ármin két-kétezer forint hagyatékkal járult a tár­saság vagyonához. Bulyovszky Lilla ezer forintra emelte fel régi alapítványát, hogy annak kamatai­­ból minden harmadik évben pályadíj tűzessék ki. Megemlékezett a főtitkár az elhunyt tagokról s aztán beszámolt a Petőfi-ház érdekében eddig tör­tént lépésekről s azokról a tervekről, ame­lyek ez irodalmi Pantheon létesítésével össze­függnek.­zak közt, s mert a bizottság, mint olyan, nem bírhat érzékkel a különböző stílusok szépségei iránt. Sokkal tanácso­sabb itt szabadjára ereszteni az építkezési hajlamot s főleg középületekkel odahatni, hogy a varietas delectat elve megvalósuljon. Végzetes hiba volt nálunk pl. az úgynevezett iskolaépítési sablont elfogadni, amelyet még Ir­efort miniszter hozott be. Az ember például már az utcza elején veszi észre, hogy a har­­minczhatodik ház iskola, mert az majdnem valamennyi egyformán unalmas nyerskő-épit­­mény. Pedig a gyermeket már itt meg kellene tanítani az egyszerű nagy konstruktiv formák szépségére, de hol vegye be a művészet iránti érzéket, ha tizenkét esztendőn, vagy még töb­bön keresztül egy és ugyanazon fajta épületbe jár. Wlassics miniszter is érezte ennek az igazsá­gát s a budapesti VII. kerületi polgári iskolában máris nagy konc­essziókat tett a modern szellem­nek. De menjünk tovább egy házzal. Az állami építkezések maradandó befolyást gyakorolnak a közönségre s úgyszólván propagandát csi­nálnak az egyes stílusoknak. Jelenleg azonban csak egy stílus van, amely a propagandát meg­érdemli, s ez a modern stílus. A régi görög formák utánzása feltűnően hasonlít ahoz az eljáráshoz, amikor «valódi» antikvitásokat gyár­tanak, a középkorbeli stílusok felhasználása pedig olyan, mintha egy elszáradt tán szép gá­lyákat akarnának növeszteni. A görög tető* Megtudtuk az érdekes jelentésből, hogy a Petőfi-ház érdekes osztályai lesznek a képtár- és könyvtárszoba. Az elsőben a költő különböző idők­ből való hasonmásait, s a magyar művészek reá vonat­kozó érdekes rajzait fogják megőrizni, az utóbbiban műveinek összes kiadásait, továbbá különböző nyelvű fordításait, életrajzait s a róla irt hazai és külföldi tanulmányokat, hírlapi czikkeket gyűjtik össze. A Petőfi-ház nemcsak Petőfinek, hanem álta­lában a magyar nemzet érdemesebb szellemi mun­kásainak is ereklyetára lesz. A felolvasások. Szana után Bercsényi Béla lépett a felolvasó asztalhoz s Endrődi Sándornak egy magvas, érté­kes, komoly tanulmányát olvasta föl Vörösmartyról Részlete volt ez az Endrődi új irodalomtörténe­­tének, amelyről bátran jósolhatjuk, hogy meg fogja hódítani nemcsak a szakembereket, ha­nem a nagyközönségnek azt a részét is, amely szives örömest foglalkozik komoly olvasmányokkal is, ha az iró hozzá tud férkőzni szivéhez s elméjé­hez. Ez a tanulmány gazdagon állítja elénk Vörös­marty egész remek költészetét, szól róla mint epikusról, drámaíróról és lírikusról. Élvezet volt hallani a magvas, erős kritikusi érzékről tanúskodó fejtegetést, amel­lyel igazi, nagy tetszést aratott a szerző. Koroda Pál, akit a Petőfi-társaság mostaná­ban választott tagjai közé, Keresstutak czímü szép költeményét olvasta fel. Meleg tetszésnyilvánításá­ban bőven volt része érte. ló­­nay Lajos egy hosszabb elbeszéléssel ked­veskedett a mai napon a hallgatóságnak. Bő me­séje, ügyes fordulatai tetszettek. S ekkor következett Jókai Mór. Akit olyan tapssal fogadott a közönség, hogy perczekig nem juthatott szóhoz a mi fényes nevű atyamesterünk. Felolvasásának lényegesebb részét itt adjuk. Ami erre a felolvasásra következett, az szinte leír­hatatlan. Az egész terem tombolva tapsolt,­harsogva éljenezett. Mintha mindenki át akarta volna a lel­kével ölelni. Mintha fanatikusan akarták volna az emberek kimutatni, hogy mennyire rajongnak érte. A nagy színpadi sikerekre emlékeztetett Jókai Mór e diadalnapja. Mert az volt a szó szo­ros értelmében. A nők sírtak a meghatottságtól, s maga Jókai is megindultan hajlongott perczekig. Ezt a szeretetet, ezt a lelkesedést más nem kap­­hatja meg ebben az országban Okivüle. Felolvasása ez: Egy szép tavaszelői napon volt, Buda vára dicsőséges bevétele után. Nyáry Pállal sétálgattunk Pest utczáin. Szomorú látvány volt: a háztetők bom­báktól átlyukgatva, a gránit-utczaburkolat feltépve, széthányva: a Dunapart járhatatlan. plom csak akkor szép, ha legalább­is kétezer esztendős, a renaissance lakóház pedig, ha a Mediciek építették. Szinte érthetetlen, mert építenek nálunk a legtöbb helyütt még a régi stílusokban, amikor alig talál valaki örömet rajta. Igaz, hogy ennek az örömnek a beis­meréséhez bátorság kell, mert a konzervatiz­­mus még mindig legszebb virága a mélyen tisztelt közvéleménynek. De ha összehasonlít­juk a földtani intézet palotáját (Lechner), bár­mely más középületünkkel, nem bizonyos, hogy az utóbbi viszi el a pálmát. Hogy külföldön milyennek képzelik az utak, utczák és terek művészi díszítését, azt egynéhány adat eléggé illusztrálhatja. Oly ter­mékeny eszmék merülnek fel időről-időre, hogy érdemes volna valamennyit összegyűjteni s beleszőni a mi művészi politikánkba, így nem utolsó gondolat, amely Párisban született meg. Külön társaság alakult két évvel ezelőtt, amely­nek czélja a közízlés emelése volt. Elnöke Desjardins lett. A propaganda szolgálatába bevonták a plakátművészetet, még pedig ak­ként, hogy a franczia művészet mesteralkotá­sait 4 és fél méter széles és másfél méter ma­gas litográfiákban kiragasztották az utczákon, hogy azokat a nép munkája közben is élvez­hesse. A plakátsorozatot Fuvis de Chavannes Genoveva gyermekkorával kezdették meg. A költségeket 1000 ilyen litográfiának az eladá­sából fedezik. Az utcza esztétikája,­ ­A Magyar Hírlap eredeti tárczája.) Manapság mindennek megvan a maga külön esztétikája: a széknek, az asztalnak, a lámpának, sőt még az utczának is s mi több, épp az utóbbira oly gondot fordítanak, mint kevés másra. Ebben is a korszellem nyilatko­zik­­ meg, a művészet áldásában még a szegény embernek is részesülnie kell, annak nincs ideje múzeumokat, kiállításokat látogatni, nincs pénze képekre, szobrokra. Nem kell másra utalnunk, mint arra, hogy a külföldön már pályázatot hirdetnek munkáslakások berende­zésére, a szegény ember bútorára, amely szin­tén megérett arra, hogy rokonságát a művé­szettel le ne tagadja. Maguk az épületek, azoknak a stílusa teszik ki főleg az utcza esztétikáját. Csakhogy itt a bökkenő, hogy nyilvános testületek vajmi kevés befolyást gyakorolhatnak reá. Minden ember úgy építi a házát, ahogy neki tetszik, a lakók pedig inkább kinéznek a házból, sem­mint hogy azt kívülről megnézzék. Svájczban ugyan nem egy városban szabály, hogy minden újonnan építendő háznak a homlokzatát rajzban be kell mutatni egy külön e czélra kirendelt bi­zottságnak, amely azt esztétikai szempontból felülvizsgálja s csak azután engedi meg az építést. Ez a rendszer azonban nem vált be, mert bizonyos egyhangúságot teremt a há­ ................... ........................ v: ■ w.'HTn.Mjts, iiiimh.Í

Next