Magyar Hirlap, 1906. október (16. évfolyam, 253. szám)
1906-10-20 / 253. szám
2 bűn, hanem hazafias erény a hozzá zarándoklás s a vele való lelki közösség. „Akikkel való minden érintkezést s közlekedést az ország lakóknak összesen és egyenként felségsértés büntette alatt egyszerűen és kereken eltiltja“ a szomorú idők kegyetlen törvénye, azok most „az ország lakóknak összesen és egyenként való legnagyobb megindulása és lelkesedése mellett jönnek haza, hogy itt maradjanak velünk mindvégig, és emlékezetükkel bizalmat támaszszanak ennek a nemzetnek az ereje és állandósága iránt, minthogy ime, majdnem kétszáz esztendőnek a szégyenét és megaláztatását bírta most megsemmisíteni, és megcselekedte, hogy a magyar érzésnek és becsületnek elégtétessék. Akiket az 1715-iki törvény „a haza nyilvános ellenségeinek“, „árulóknak“, „az igaz szabadság feforgatóinak“ nevez, azokat az 1906-iki új törvény a réginek eltörlése által, ki nem mondottan is a haza legjobb fiainak, az igazi magyar szabadság leghűbb őreinek szentesíti. S aki ehhez a törvényhez hozzájárult, aki a nemzet szivének vágyó dobbanását megérteni tudta, az a magyar király, I. Lipótnak, Józsefnek és III. Károlynak a magyar királyi trónon örökös utóda. Bölcsesség és minden kicsinyességtől mentes fennköltség kellett hozzá, hogy a trón magasságában is meleg rokomszenvre találjon a nemzet és a ki-’ Vaiy egymáshoz még közelebb jutásának ez a módokáta: 'S'^Wd^yat^Mtyt ‘ aki a magyar nemzetnek nemcsak jóságosan és igazságosan kedveskedik, hanem királyi tettével a maga meggyőződéséről is tanúságot teszen: saját maga felé fordítja egyszersmind ha mamég benne maradt a naiv udvarló szerény kis névjegye is. De jó emberektől kaptam cserépvirágot is, nyílót és bimbózót, exotikus és szinte állati virágokat exotikus és bizarr régek küldeményét, búzavirágot és nefelejcset a vidékről, ahol egykor ringatott reményem . . . Hilária rendezte és ápolta ezt a buja kis kertet. A hervadt virágot eldobta, a bimbózót öntözte. Értett hozzájuk, sőt beszélgetett is velük. A teljes, piros szekfűt mpo-intptfp • — Mit hetykélkedel, he!! Egy hét múlva kint vagy a szeméten. A fekete liliommal, rejtelmesen, majdnem szerelmesen beszélt: — Maga a legszebb virág, mert a halál virága. Magát átviszem a testvérnek, múljanak el együtt! De nem vitte át, amíg a haladónak, épp az utolsó napon, eszébe nem jutott, hogy neki virág kell, sok virág! Átküldtem neki mind, ami csak volt, még a tuba-rózsát is, amelynek illata és az illat emléke még az élethez kötött. Hilária burezolta át a kertet, lázzal, sietséggel, nehogy későn legyen. — Örült neki? — kérdeztem estve. — Nagyon, nagyon. Azért csak egy perczig hagytuk bent, átvittük mind a kápolnába. — Miért vitték ki? — Nehogy vágyakozzék a földön maradni, amelyen ezek a színes és illatos virágok meg állatok nőnek. Nagyon mohón nézett rájuk, mind be akarta szívni az illatukat, emiatt nem tudott lélekzeni. Szomorú lett, pedig előbb örvendett, mivel látta jönni vőlegényét — az elmúlásban. Ő mondta: „vigyék, vig vek ki, rossz a szaguk, életszaguk van.“ — Aztán a gyár népe szivét, amelynek egyik régi fájdalmas sebét gyógyította meg most. A nemzet mély bálával fogadja királyának ezt a vele való eléggé meg sem becsülhető együttérzését, aminek az erkölcsi súlya és példaadó ereje nemcsak a mai nap legnagyobb nemzeti értékei közül való, hanem a késő utókorra is, annak biztató tudataként, száll át, hogy Magyarország történelmében nincsen szégyenfolt, s hogy a nemzet és király egyetértése semmisítette meg az utolsót, amit valamikor tűrnünk, sokáig magunkon éreznünk kellett. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai bátran, büszkén jöhetnek már haza. Népünk az egész szivével várja őket. Utjuk diadalmenet lesz, végig az országon, — méltó hozzájok és méltó a nemzethez. MAGYAR HÍRLAP 1906. október 20. Budapest, október 19. (Küldöttség Kossuth Ferencinél.) Lábatlan, esztergommegyei községnek ötventagú kitüdöttetége tisztelgett ma délelőtt Zlinszky István orsz. képviselő vezetésével a képviselőházban Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter előtt. A küldöttség szónoka Zlinszky képviselő volt, aki arra kérte a minisztert, hogy az iparfejlesztési törvény akként módosíttassék, hogy magántulajdon, gyári és magánvállalat czéljaira kisajátítható ne legyen. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter a küldöttséget jóakarattal fogadta és megígérte, hogy minden esetben a polgárság érdekeit fogja megvédeni és a jogos panaszokat orvosolni. (Csongrádiak az igazságügy miniszternél.) iffionyi M.vármegye 60 tagi, küldöttsége tisztelgett ma Sólyom Gyula főjegyző és Faragó Antal képviselő vezetésével Polónyi Géza igazságügyminiszternél. A küldöttség szónoka, Sólyom Gyula arra kérte a minisztert, hogy Hegyi Antal kegyelmi kérvényét terjessze fel ő felségéhez. Polónyi válaszában utalt arra: — Most már nincs itt. — Szabad-e — testvér, — hogy én soksok fehér liliomot küldjék neki oda, ahová ment, most már szabad, most már nem csábítja a föld szeretetére. — A virág az élőé! — mondá az apácza — és ez éjszakán keveset beszélgetett velem, fáradt volt, karosszékében mereven elhelyezkedve, nyugodtan és boldogan mosolyogva aludt. Rejtelmes és gyötrődéssel teli fantasztikus éjszakán — „a mi kocsink“ minduntalan elé gurult, a nagy város álmatlan nyári éjjelének mindenféle zaja idehalatszott — a vértelenségtől lázasan, egy pillanatra se tudtam behunyni a szememet. Minduntalan az apácza fejét néztem, a befátyolozott gázláng fölötte égett, a kikötőjét bevilágította, de az arczára már csak árnyék jutott. Olyan volt, mint egy óriási krizantémum .. . Hónapjában a krizantémumnak, most minduntalan az apáczára gondolok. És lágy hangja mind visszazeng fülembe: a virág az élőé. Pedig körülöttem mind csupa készülődés, izgalom, valóságos rohanás, a halottaknak való virágért és koszorúért. Szeretem ezt a hangulatot, szép ez és a nyomán vigasztalás két szívemben: mégse vagyunk, emberek, oly hűtlenek és hálátlanok, mint amilyeneknek látszunk. Nemcsak azok iránt vagyunk gyengédek, akiket az élet köt hozzánk, hanem azok iránt is, akiket a halál választ el tőlünk. Csak szakítsatok le minden virágot és szórjátok be a temetőket, de egypár szálat, ha csak meg tudjátok tenni, vegyetek le a még élők számára. A krizantémumot látva és a könyörületes, de bátor szivű testvérre gondolva, mélyen meghat az a terv, hogy a halottak virágaiból néhány szálat levegyenek az élők számára. Az ötlet az, hogy a József-szanad képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap délután Thoroczkay Miklós gróf elnöklésével ülést tartott, amelyen a mértékhitelesítésről szóló javaslatot tárgyalták. Az ülésen jelen volt Szterényi József államtitkárt és Wimmersperg Frigyes báró kereskedelemügyi miniszteri osztálytanácsos, Hoitsy Pál előadó ismertette a javaslatot, a közgazdasági bizottság módosításairól Lázár Pál tett jelentést. A részletes tárgyalásról Lázár előadó jelentette, hogy a közgazdasági bizottság határozatából a törvényjavaslatba mindenütt magyar szent korona kitételt tették föl. Ugron Gábor felszólalására a szent kifejezést elhagyják. A 12. szakasznál Hoitsy Pál kéri a hőmérrők, különösen az orvosi hőmérők hitelesítését. Sztetrényi József államtitkár szerint az orvosi hőmérők külföldön készülnek ésígy nem hiszi, hogy az itthoni hitelesítést keresztüllehessen vinni. Lázár Pál az elektromos órákranem mondásul ki a hitelesítést,, kényszert. Szterényi államtitkár szintén ezen az állásponton van és az a terve, hogy a mértékhitelesítő hivatal gyakorolja az ellenőrzést. A zárt palackok hitelesítésének kérdése körül élénk vita indult meg, amelyben résztvettek Holló Lajos, Andrássy Sándor gróf, Földes Béla és Sághy Gyula és elhatároztálg tórium-egyesület kéri ezt a pár szál virágot — helyesebben annak az árát —, hogy a tüdőbajosoknak szolgáló népszanatóriumokat építhessen. Most nyolcvanezer ember hal meg nálunk — átlag — egy esztendőben, mind tuberkulózisban. És ha lenne elég szanatórium, ahol a betegeket gyógyítják, — mivel azok most már gyógyíthatók— legalább a felük megmaradna. Az első ilyen újszerű kórház már épül az alföld szívében, egy gyulai erdő tisztásán. De ez csak egy, több kellene. És hogy több legyen, nem kell hozzá semmi, csak pénz. Pénzért tehát már életet és egészséget is lehet venni?! Hajló bizony, ez így van és talán nem is kell szomorkodni ezért, hanem inkább örvendeni. Milyen ügyesek is lettünk mi emberek. Kérrdés, hogy egyszersmind okosak és jók is? Ismeretlen, de velünk egy faj- és vérbeli társunk szenvedését, sőt életét válthatjuk meg a garasunkkal, amelyet, ime — az ujj ötlet szerint — attól takarékoskodunk el, aki többé nem szenved és nem él. . . Akinek a sebe friss, akinek halottak napja vérző nap,még, akinek fájdalma oly vad, hogy mások bajára gondolni nem tud, azokat zavarni kéréssel nem meri senki. De ahol a fájdalom elült és az emlék, a kedves halottért való, megnyugodott és elrendezkedett, annak a halottas napi virágaiból kérünk néhány szálat, a József-szanatórium-egyesület préljaira. Ha csak néhány krajczár árát küldene mindenki, aki most készül virágot tenni egy néma sirhalmra! ... Az én apáczám ki nem megy az eszemből. Minden fehér krizanteriumot rá ra szeretnék küldeni. Vájjon állja-e eb a virág illatát? hogy bár ily kérdésekben a törvényszéknek és a főügyészségnek is ki kell kérni a véleményét, mégis minden körülmények közt javasolni fogja ő felségének, hogy Hegyi Antalnak, akit ő is jól ismer, a kegyelem megadassék. (A képviselőház ülése.) A képviselőim holnap délelőtt tíz órakor ülést tart. A holnapi ülésen kezdi meg a Ház az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ugyancsak holnap terjeszti a Ház elé az igazságügyi bizottság előadója jelentéseit a Rákóczi-törvényről. (Török-Szent-Miklós díszpolgárai.) Török-Szent-Miklós díszpolgárává választotta Kossuth Ferenczet, Apponyi Albert grófot és Andrássy Gyulát. A díszpolgári oklevelet kedden adja át Somogyi Aladár dr. képviselő vezetésével nagy küldöttség az ünnepelteknek. (A munkástörvény.)* A Délmagyarországi Természettudományi Társulat orvosi és gyógyszerészeti szakosztálya nevében és megbízásából Hajdú Frigyes orsz. képviselő ma kérvényt nyújtott be a Házban a betegsegélyezési és balesetbiztosítási törvény ama pontjainak módosítása tárgyában, melyek orvosok és gyógyszerészekre vonatkoznak. (A mértékhitelesítés.)