Magyar Hirlap, 1906. október (16. évfolyam, 253. szám)
1906-10-20 / 253. szám
1906. október 20. MAGYAR HÍRLAP . A legnagyobb erélyesség szükségességét hangoztatja. Felolvas részleteket a fegyelmi ügy előzményeiből. Felolvas oly román nyilatkozatokat, amelyek szerint a román egyház az állammal szemben nincsen alárendelt, hanem egyenrangú viszonyban. Szóló e felfogás ellen tiltakozik. Tudomásul veszi a választ, abban a reményben, hogy a miniszter a nemzetiségiek túlkapásait erélyesen fogja visszautasítani. Az egész Ház felállással tudomásul veszi a választ. Néhány nemzetiségi képviselő ülve maradása fel se tűnik. Az „ellenpróbát!“ közbeszólást senki figyelembe nem veszi. Válaszol ezután Apponyi minszter Vízi Ferencz interpellációjára az állami tanítóknak az állami tisztviselők közé való sorozása ügyében. A válasz az, hogy a tanítók érdekében igen behatóan s igen gyakran szándékozik eljárni. Az interpelláló által hangoztatott szellemben törvényjavaslatot szándékozik benyújtani. A tanítók sorsának emelése a kormány egyik legfontosabb feladatát képezi. Utal a személyi pótlékokra vonatkozólag már kiadott rendeletre. , Fontos kijelentést tett ezután a miniszter. A nem állami tanítók fizetésének rendezésére vonatkozólag tárgyalások folynak a pénzügyminisztériummal. (Élénk helyeslés.) Az eredményt a legközelebbi, talán már ez évben benyújtandó törvényjavaslat fogja mutatni. * A mai kormánynyal szemben felmerülő nagymértékű igényekkel szemben azonban a kormánynak arra is kell ügyelni, hogy az országpénzügyeit züllésnek ne tegye ki. Erre figyelni kell, de azért ne tekintsék üres ígéreteknek előbbi szavait. (Helyeslés.) Ismétli, teszünk ebben az irányban annyit, vagy tán többet is, amennyit az ország pénzügyi ereje enged, s ha pénzügyi ereje növekedni fog, ebből rész fog jutni a tanítóknak is. (Helyeslés.) Sümegi Vilmos közbeszól: Kevesebbet a katonáknak, többet a tanítóknak! Az antimilitaris közbeszólás mozgást kelt. " Apponyi erre i£V" felel."Én hogyan tisztelem t. barátom buzgóságát, ki ilyen irányban közbeszólt, de méltóztassék elhinni, ha ezen a felelősségteljes helyen ülne, akkor így nem szólana. (Igaz! Úgy van!) Meggyőződhetik a t. Ház a beterjesztett költségvetésből is, hogy a katonai kiadások fokozásának mi igyekeztünk útját állani, hogy a többi tárczák emelkedésével szemben a minimumra szorítottuk le a katonai költségek növekedését, s ebben gondolom egy politika nyer kifejezést. Hogy a hadsereg szervezete ellen minő nemzeti kifogásaink vannak, azt J. képviselőtársam tudja, de azt nem lehet mondani financziális szempontból, hogy más államok védszervezetének tekintetbevételével aránytalanul túl nagy részét venné igénybe a mi pénzügyi eszközeinknek. Tehát J. képviselőtársam, legyen meggyőződve arról, hogy akármilyenek legyenek az én fogyatkozásaim, a reám bízott alkalmazottaknak érdekeiért őrt állok, helyt állok, teszek érdekükben annyit, mint bárki más. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék tudomásul venni. Általános élénk helyeslés között fejezi be Apponyi beszédét. Az interpelláló Vizy Ferencz a nemzetiségi padok közeléből áll fel. Többen azt hiszik, hogy ő is nemzetiségi képviselő, mert kulturális ügyekben ezek szoktak felszólalni. De kiderül, hogy Vizy Ferencz Körmöczbányának függetlenségi képviselője. Az interpellácziót tudomásul veszi, de egy indítványt akar benyújtani. Keresi az indítványt a zsebében, de professzori szórakozottsággal nem találja. Zavarják a keresésben a közbeszólások is, hogy most nem lehet indítványt benyújtani. Vizy tehát szóval adja elő azt a kívánságát, hogy még az 1908-diki költségvetés tárgyalása előtt terjeszszen be a miniszter törvényt a tanítók jogvédelméről. . . . — Mi az? — kérdik. Szolgálati pragmatika! felel Vizy. Csodálom, hogy nem értik, pattog kissé mérgesen a megzavart interpelláló. Apponyi miniszter különben a házszabályellenes indítványt a maga részéről elfogadja s Vizy kérelmének teljesítését megígéri. A Ház a választ tudomásul veszi. Apponyi egy másik Bánffy-féle interpellációra való válaszát, a naszódi iskolai ösztöndíj-alap ügyében elhalasztotta máról, addig, amíg részletesebb adatokat nem kap. Ezután az ülést felfüggesztették a Rákóczi-törvényre vonatkozó jegyzőkönyvnek sürgős elkészítése végett. • (Félórás szünet.) Szünet utánJusth Gyula elnök déli egy órakor újra megnyitotta az ülést. A teremben alig lézengett már néhány képviselő. A Ház mindenekelőtt hitelesítette a mai jegyzőkönyvnek az új Rákóczi-törvényre vonatkozó részét. A jegyzőkönyvnek ezt a részét Várady jegyző olvasta fel. Hódi Gyula kérte, hogy a jegyzőkönyvet igazítsák úgy ki, hogy a miniszterelnök bejelentését az új Rákóczi-törvényről az egész Ház állva hallgatta végig és így vette tudomásul. A jegyzőkönyvet ebben az értelemben igazították ki. Miután a Házszabályok úgy rendelkeznek, hogy az összeférhetetlenségi ítélőbizottság kisorsolására csak délután fél kettőkor térhet át a Ház, Justh elnök fél kettőig elhalasztotta az ülést Az összeférhetetlenségi bizottság kisorsolására a Mikszáth Kálmán összeférhetetlenségi esete miatt van szükség. Mikszáth ugyanis az akkumulátor ré^vérirté•›*«•«‡«*~ igazgatósági tagja volt. Erről az állásáról ugyan időközben lemondott, de a törvény rendelkezése szerint összeférhetetlenségi bejelentés esetén még az összeférhetetlenség megszűnte daczára is folytatni kell az eljárást. Lassan telt el a félóra a kitűzött időig. A folyosón Semsey László panaszkodott Justh Gyulának s Andrássy belügyminiszternek, hogy az összeférhetetlenségi bizottsági sorsolás következtében félbe kellett szakítani a kassai ünneprendezést. Mikszáth Kálmán meg arról panaszkodott a folyosón lézengőknek, hogy emiatt az akkumulátoreset miatt most már másodízben kellett otthagynia Horpácsot, ahol most lakik. A sorsolásra bejött a Házba pontban fél kettőre Rákosi Viktor is, akinek betegségéről voltak hírek forgalomban. Lelkesen üdvözölték őt barátai. Végre pontban fél kettőkor megszólalt az elnöki csengetyű. Bírák kisorsolása Justh Gyula elnök mindenekelőtt megállapítja, hogy a 80 összeférhetetlenségi bizottsági tag közül nem sorsolható ki Barabás Béla, aki időközben megszűnt képviselő lenni, Pisztory Mór, aki meghalt, Thaly Kálmán, aki a Ház engedelmével van távol s Kubik Béla, aki főispánná neveztetvén ki, lemondott. A Házszabályok idevonatkozó szakaszainak felolvasása után következett a sorsolás. Kisorsoltattak: Novák Aurél, Thaly Ferencz, Simonyi Semadam Sándor, Molnár János, Pildner Ferencz, Mezőfi Vilmos, Nagy Ferencz, Endrey Gyula, Nyári Béla, Okolicsányi László, Malatinszky György, Vázsonyi Vilmos. Póttagokut pedig kisorsoltattak: Barcsics Erasmus, aki azonban nincs jelen, Szalay László szintén nincs jelen, ő kimentette magát az elnöknél, de az igazolásra nem ő, hanem az állandó összeférhetetlenségi bizottság az illetékes, Meskó László, Krajcsovics György szintén nincs jelen, Drolnbeczky Gyula szintén távol van, ő is kimentette magát az elnöknél, Teleik// Árvéd gróf és végül Bernáth István. Bernáth István összeférhetetlennek tartja magát, mert neki is van összeférhetetlenségi ügye, az elnök azonban felvilágosítja, hogy reánézve fenn nem forog az öszszeférhetetlenség, mert nem az ő esetéről lesz szó. A három póttag tehát Meskó László, Teleki Arvéd gróf és Bernáth István. Ezek fognak bíráskodni Mikszáth ügyében. Ez- 1 után a kisorsoltak a Ház színe előtt letették az esküt. Jelenti végül az elnök, hogy az ügy előadásával az ítélő bíróság előtt Hellebronth Géza bizottsági tagot bízta meg. Az ülés ezzel kevéssel két óra előtt véget ért. A zsűri ülése. Az összeférhetetlenségi zsűri nyomban a Ház ülése után megalakult. Elnök: Nagy Ferencz volt, előadó pedig Hellebronth Géza. Az érdekelt Mikszáth Kálmán előadta, hogy ő igazgatósági tagja volt a Tudor czímű akumulátor-gyárnak, amely az állammal is üzleti összeköttetéseket czéloz. Erről az igazgatósági tagságról azonban lemondott, mielőtt még mandátumát igazolták volna. Kéri megállapítását, vájjon fönforog-e itt összeférhetetlenség. A bizottságtitkos szavazással tizenegy szavazattal egy ellen kimondotta, hogy Mikszáth esetében nem látja az összeférhetetlenséget. Mindenféle a folyosóról. Az igazságügyminiszter nyulai. A t. Ház folyosóján a kormány tagjai közül a legnagyobb udvara Polónyi igazságügy miniszternek van, aminek az a bizonyítéka, hogy az igazságügy őrét csak a háta mögött szidják. Ma délelőtt Polónyi vidám históriát mondott el társaságának. Eszerint az igazságügy-miniszter a napokban vadászaton volt. A vadászat nagyszerű eredménynyel járt: hat nyulat lőtt. Nagyon örvendett sikerének és a hat nyulat összekötözve, hazafelé tartott. A hat nyúl ott csüngött a vadásztáskájára akasztva. Nagy teher volt, de büszkén czipelte. Mikor hazaért nagy büszkén újságolta: — No, ma kitűnő napom volt, hat nyulat lőttem! Az otthoniak örvendtek. Leakasztották a vadásztáskát és sorra vették a nyulakat. Hanem nagy meglepetés érte a háziakat. Nem hat, hanem csak négy nyulat találtak. — Hiszen itt csak négy nyúl van! — mondották. Az igazságügyminiszter azt hitte, hogy tréfálnak vele. — Bizonyosan kettőt eldugtatok! — mondotta nevetve. Hanem aztán kiderült, hogy nem tréfáltak. Két nyúl csakugyan eltűnt, nyoma veszett. A folyosón nevetve mondta el Polónyi az ő furcsa vadászhistóriáját. Batthyány Tivadar gróf megkérdezte: — És nem tudtad meg, hova lettek a nyulak? — Nem én! A zsiványok olyan jól el voltak találva és mégis . . . — Hát akkor mi történhetett! — Nem tudom elgondolni. De mégis sejtem, hogy az imposztorok megugrottak . . . Kifeledték a programaiból. Ma a folyosón sokat beszéltek arról, hogy Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter valami miatt nagyon haragszik. A beavatottak aztán elbeszélték, hogy miért haragszik Kossuth. Az ok elég különös. A Rákóczihamvak hazaszállításának ünnepi programja tudvalevőleg megállapítja azokat a nagyobb városokat, amelyeknek pályaudvarain a hamvakat hozó vonat néhány percig megáll. Ezek a megállások gyönyörű helyi ünnepekre nyújtanak alkalmat s nem csoda, ha minden vidéki város, amely az útvonalba esik, cseng azért, hogy a program a megálló helynek jelölje ki. A Rákóczit és társait hozó vonat útvonalába esik Czegléd városa, Kossuth Ferencz kerülete. Valahogy, ki tudja minő véletlen folytán megtörtént az a különös tévedés, hogy a rendezőbizottság Czegléd városát kifelejtette a Rákóczy ünnepségek programjából. Ez a feledékenység tegnap derült ki. Mikor Kossuth ezt megtudta, nagy haragra gerjedt. Persze nagy, fejveszett futkosás támadt e kis feledékenység miatt s azonnal intézkedtek, hogy a Programm kijavittassék. És a kijavított