Magyar Hirlap, 1927. április (37. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

Péntek m­ai 1927 április 9. 3 Gaal Gaszton azt javasolja, hogy a köztisztviselők ezentúl szerződéses magánalkalmnazottai legyenek az államnak A­ költségvetési vita első szónoka Eszter­gályos János volt, aki féltizenegytől fél­­kettőig tartott hatalmas beszédet. Tiltakozik az ellen, mintha a szociáldemokrata párt gyűlöletet hirdetne, ők azt akarják, hogy az emberből ember legyen és ne legyen el­nyomó és elnyomott. Miért bűn a nemzet­közi tőkével szemben a munkásság nemzet­közi védelme? Petrovár­ Gyula: Csak ne pofonnal kény­szerítsék be az embereket a szakszerveze­tekbe. Esztergályos János: A pofozkodást és a kegyetlenkedést az önök kurzusa kezdte Malasits Géza: Emlékezünk még Sió­fokra. Somorópátkai Szabó: A kommunista rém­­tettek szülték Siófokot. Esztergályos János: A munkások védeke­zésképpen szervezkednek és nem érdemlik meg a gáncsot, hiszen ők harcolták végig a háborút. Furcsának tartja, hogy Vass mi­niszter állandóan a szociáldemokratákat támadja. A miniszter hasonló ahhoz az indushoz, aki a kol­dusnak meleg étel helyett kábító ópiumot nyomott a kezébe. Helyesebb lenne, ha a népjóléti miniszter megvalósítaná az aggkori biztosítást és gon­doskodnék a munkanélküliekről. Gaal Gaszton emelkedett szólásra és ál­talános figyelem között kezdte meg azzal beszédét, hogy ő sokkal közelebb áll a jobboldalhoz — hiszen konzervatív —mint a baloldalhoz, nem ő az oka, ha mégis ke­mény kritikát kell mondania. Elsősorban is azt kéri, hogy ne tegyék tönkre a Bala­tont azzal, hogy szétszedik szép bazalt­­hegyeinket. Kéri a református egyházak segélyezését és a nyugdíjasok közli igaz­ságtalan különbségek megszüntetését. Szí­vesen segíti a színészeket is: kevesebb KOGSz, kevesebb FAKSz és jobban jut a vidéki színészetnek is. Teremtsenek piacokat a mezőgazdasági terményeknek. Kéri, hogy a leventeoktatás­­nál kíméletesebb eljárást alkalmazzanak. A közéleti erkölcsről kezd azután beszélni. Abszurdumnak tartja, hogy egyik-másik államtitkár állások egész halmazát szedi­­össze és milliárdos jövedelemre tesz szert. Helytelen rendszernek tartja, hogy a for­galmiadó elszámolásokból ajándékozásokat rendszeresítenek. Amikor a tisztviselők egy­­része krumplin tengődik, ugyanakkor más tisztviselők házakat és villákat vásárolnak. A tisztviselőnek csak fizetést lehet adni, semmi mást, a legkevésbé ajándékot. Gaal Gaszton a délutáni ülésen folytatja beszé­dét és bizonyítja, hogy a KOGSz által adott hitelek igen magasak. Tizenkét igazgató kapott ott 8—10 millió korona havi fizetést, m­a már 1S milliárd korona állampénz van a KOGSz-nál és az elnöknek már eddig­­kifizettek negyven millió koronát az idén.­­Az igazgatók jutalékot kaptak a bruttó­­forgalom után is, ugyanakkor, amikor a KOGSz ráfizetett a húsakcióra, a pulyka­akcióra, az angolszövet-akcióra. A bruttó­­forgalom után egy tízmillió koronás fizetésű igazgató százharminc millió korona jut a­Rothenstein Mór: Nem ér rá semmire, mert teaeszélyeket kell rendeznie. Esztergályos János: A népjóléti minisz­ter egyszer azt a kijelentést tette, hogy a fejével felel aziránt, hogy kézre fognak kerülni a Somogyi és Bacsó gyilkosai és le fog rájuk sújtani az igazságszolgáltatás keze, mert nem távozhatik a miniszteri székből úgy, hogy vérfoltok ütközzenek ki papi palástján. A népjóléti miniszter hat esztendős működését ezer üveg pezsgős ju­bileummal ünnepelték meg. Dréfar Imre: Nem igaz! Esztergályos János: Akkor cáfolják meg! Dréhr Imre: A Népszavát nem cáfoljuk meg. Az fáj, hogy nem voltak meghíva. Esztergályos János: Olyan dús volt a va­csora, hogy az aláhullott morzsákból jól lehetett volna lakatni Budapest szegényeit. Dréhl Imre: Ha tudni akarja, Budapest szegényei közt osztottuk ki a maradékot. Esztergályos János: A népjóléti minisz­térium alig is dolgozott valamit hat év alatt. Nem tudott segíteni a hadirokkantak helyzetén. Egy hang a jobboldalon: Nem adha­tunk Eldorádót a hadirokkantaknak! Esztergályos János határozati javaslatot terjeszt be a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járulékainak rendezése tár­gyában léket kapott, egy másik igazgató pedig száznegyven millió korona províziót. A cipőosztály igazgatója is száznegyven millió korona províziót vágott zsebre, egy másik pedig százhetven milliót. Bródy Ernő: Idefigyeljetek, névtelen adófizetők, mi történik a pénzetekkel! Gaal Gaszton: Amikor látták, hogy a KOGSz-nak vége, akkor a Konfidencia rész­vénytársaságot rákényszerítette a kormány, hogy szanálja a KOGSZ-ot, a szerződést magánügyvédek kötötték és az egyik het­venöt, a másik ötven millió korona hono­ráriumot kapott. Egyes bankok magánlevél­ben intézték el a tételek elszámolását, hogy­ az illettéket ne kelljen leróni. Ma is ülnek a vállalatoknál miniszteri tisztviselő urak, csakhogy most nem közvet­lenül kapják a tantiemeket, hanem az állam veszi fel a pénzt s az továbbítja hozzájuk. Tessék megszüntetni ezeket a furcsa dol­gokat. Farkas Géza: Helyes. Mi kormánypártiak is azt követeljük. Gaal Gaszton: Kállay Tibor tele van ösz­­szeférhetetlenséggel és furcsa kijelentések­kel védi ezeket. Ami itt történik, az már ci­nizmus. Rassay Károly: .4 cinizmusnak is van ha­tára. Gaal Gaszton: Ha ez a cinizmus lesz itt úrrá, akkor nekünk, akik finyásabbak vagyunk, nincs más hátra, mint hogy itt hagyjuk ezt a kevésbé Anyás 50—60 embert! A kormány a takarékosság elvét még ma sem valósította meg. Ma az államvasútnak ugyanannyi igazgatási személyzete van, mint volt a békében. Noha ez abszurdum. Az államvasút igazgatósági személyzet fize­tése a békebelinek százharminc száza­léka, más pályára. Miniszterek három év után teljes nyugdíjat kapnak. Mostanában egynapos miniszterség után teljes fize­téssel mentek emberek nyugdíjba. Tem­ple Rezső: Ki az? Gaal Gaszton: Nevet sohasem szoktam említeni. Nem a király nevezte ki az illetőt, hanem a „jogforrás“. Ami a miniszteri nyugdíjakkal folyik, az a legnagyobb abusus, a legnagyobb félremagyarázása a nyugdíjtörvénynek. Egy újságcikkel polemi­zálva kijelenti, hogy a tisztviselőknek nem muszáj több cselédet tartani és folyton színházba járni. A paraszt sorvad és igény­­nélküli. Valahogy összhangba kellene hozni az igényeket és megközelíteni a különböző életstandardoknak egymást. A magyar föld a háború után adósság­­mentes volt s most ismét eladósodott 25 százalékig, még pedig uzsorakamat mellett. Amikor mindenki tönkremegy, küzd, akkor meg kell radikálisan oldani a tisztviselő­­kérdést. (Óriási zaj a jobboldalon.) Kassay Károly: Mi az? Már Gaal Gaszton is destruktív ?! Gaal Gaszton: Még két ilyen esztendő s a magyar pengő is a földre fog kerülni. Ezután hosszabban foglalkozik adóügyek­kel s azt bizonyítgatja, hogy mily súlyos terhek alatt nyög a földbirtokososztály. Egy új Werbőczynek kellene ebben az or­szágban születni, aki végre rendet terem­tene a mai adó­dzsungelben. A bankok, részvénytársaságok összesen kilenc millió­val vesznek részt a közadózásban. Egy vál­lalat, amely 101 millió jövedelmet mutatott ki az adófizetésnél, ugyanakkor azon­ban ezermilliókat fizetett ki igazgató­­sági tagoknak. Tudom, kik az igazgatósági tagok. Mond­hatom, érdekes névsor. Határozati javaslatot nyújt be, hogy­ adjanak adóstatisztikát, mutassák ki, mennyivel emelkedett a boltbér s lakbér adója s mennyit fizet az állam tisztviselői lakbére után. A benzin-, olaj- és petróleum­­kartelt szüntessék végre meg. E három kar­tel sanyargatja az országot. Miért? Tessék csak megnézni, hogy miféle urak ülnek e három kartelben? A mészkartelnek még a MÁV is kedvez­ményes tarifát ad, nehogy a kartelen kívül álló mészgyárak a közönségnek olcsóbban adhassák a meszet. Rikító példákat mond a vámtörvényt abszurdumaira. Például a külföldiek 14.4 fillérért adják a sodronyszöget, a magyar gyárak 40.6 fillérért. Pedig a magyar gyárat óriási vám védi. Malasits Géza: A Rima gyártja! Gaal Gaszton: Egy pamutfajtát a külföldi gyárak 1­8 fillérért adnak, a belföldiek 68 fillérért. Pedig a külföldiek hallatlan vámot fizetnek. Milyen százalékra dolgozhatnak hát ezek a mi magyar gyáraink? A vámpolitikai központ vitájának anya­gából Ferenczi, Lengyel Géza, Vágó József beszédeivel igazolja, hogy mennyire hely­telen a mi vámpolitikánk A mai pénzügyi és közgazdasági állapo­tokért igazán felelős ember ma nem vállal­hatja a felelősséget. Ha spontán csinálja a kormány mégis ezt a politikát, akkor a legsúlyosabb bűnt követi el. Minden eszközt fel fog használni, hogy­ felilágosítsa az országot és közhangulatot teremtsen az ilyen politika ellen. Háromszáz nagytőkésnek nem lehet kiszolgáltatni az ország millióit. A hibák rendkívül nagyok, de még helyrehozhatók, elismeri azt is, hogy­ a kormány helyzete nehéz s könnyebb kritizálni, mint kormányozni, tehát a költ­ségvetést elfogadja. (Gaal Gasztont beszéde után sok kor­mánypárti is üdvözli.) Gaal Gasstosa heves támadása az államtitkárok ellen Meg kell oldani a tisztviselkérdést Vagyis magasabb fokon a mai kis MÁV többet fizet, mint a békebeli, régi, nagy MÁV. Azok, akiknek dolgait ki szokta tere­getni a parlamentben, kitalálták s világgá kürtöttek, hogy ő ellensége a tisztviselők­nek. Ez nem igaz, ő csal, a visszaéléseket elkövető tisztviselőknek ellensége. Három­szor annyi tisztviselőnk van ma, mint volt. A társadalom nem dolgozhati­k csak azért, hogy eltartsa a tisztviselők ama kertrészét, amelyikre semmi szükség sincs. Sem a kormány, sem a parlament nem meri megoldani ezt a kérdést, mert a nép­szerűségét félti. A paraszt már lerongyoló­dott, az ipar és kereskedelem tönkrement, ma már ezer holdból sem lehet megélni. Itt az idő hát, hogy szabaduljunk a fölösleges tisztviselőktől. Legyen a köztisztviselő is szerződéses tisztviselő, mint a magántisztvi­selő. Fel lehessen neki mondani tisztesség­gel. Amerikában, Svájcban is így van és nyugdíj sincs ott. A nyugdíjkérdést meg le­het oldani egyszerű életbiztosítással, amit az állam fizet. Egy megoldás van csak: az öncéllá vált, elburjánzott bürokrá­ciával szemben szerződéses magántiszt­viselővé tenni a köztisztviselőt. Óriási zaj a jobboldalon. Simon András: Ezt csak nem mondja ko­­molyan?! Farkas Elemér: így nem lehet beszélni tisztviselőkről. Rassay Károly: Ez a helyes megoldás! Bródy Ernő: Végre egyenes beszéd! Gaal Gaszton: Az is felháborító, hogy mi­csoda visszaélések történnek a nyugdíjakkal. Életerős fiatalemberek nyugdíjjal elmennek Ezer hold és heti húsz pengő Malasits Géza mindenben helyesli Gaal Gasz­tonnak ama megállapításait, amelyek a közéleti tisztességre és a takarékosságra vo­natkoztak. Angliában már régen létesítettek egy olyan független, autonóm testületet, amelyik drákói szigorral szorítja vissza a bürokráciát. Nagyon furcsának találja viszont Gaal Gasztonnak azt a kijelentését, hogy ezer holdból nem lehet megélni. Hát akkor hogy éljen meg a szegény ember heti húsz pen­gőből? Malasíts beszéde alatt a terembe jött Gömbös Gyula és a kormánypárti oldalra sietett, ahol leült Almássy László mellé, akivel hosszasan beszélgetett. A kormány­párton néhányan halkan éljenezni kezde­nek, Meskó Zoltán pedig felkiált: ■— Beléphet! Malasíts Géza: A kínai harcokra mutat rá. Ezt a függetlenségi harcot nekünk rész­véttel és rokonszenvel kell kísérnünk. Az angol kapitalizmus intrikáira hívja fel a figyelmet. Ha Szovjet-Oroszország nem zavarná az angolok kínai cirkulusait, akkor az angoloktól halomra gyilkoltathatná az embereket. Anglia nem a bolsevizmus ellen akar blokkot alakítani, hanem csupán saját érdekei megvédéséért. Nem valami kelle­mesen érintette, hogy Klebelsberg Kunó gróf magyar kultuszminiszter megkoszo­rúzta azt az íróasztalt, amely mellett Mussolini pénzért írta azokat a cikke­ket, amelyek az olasz háborús beavat­kozást és sok magyar ember halálát okozták. Reméli, hogy a miniszterelnök látogatása nem Mussolininek, hanem az olasz nemzet­nek fog szólni. A fascizmus nem a nemzeti lelkesedésből fakadt. Felkiáltások a kormánypárton: Musso­lini megszüntette a munkanélküliséget. Malasits Géza : Majd erről még beszélek. Hivatalos adatokkal tudom bizonyítani, hogy Magyarország után Olaszországban legkisebbek a munkabéreik. A fascizmus nemzeti jelszavak alatt űzött diktatúra, amely az alsóbb néposztályoknak nyomor­ és szenvedést hozott. Felkiáltások a kormánypárton: Nem áll, nem áll ! Tankovits János: Ne bántsuk a bará­tunkat! Mahiits Géza : Olaszország kiugrott a hármasszövetségből és megtámadott min­ket, hát el lehet ezt olyan könnyen felej­teni ? -----* ^ *.viiscgveie5i \uai nomap toiytatjak. Bogya János : Nem mi ellenünk, hanem­ a monarchia ellen tette. Malasits Géza : Ugyan képviselő úr, az olasz harctéren sokkal több magyar vér­zett el, mint osztrák. Legnagyobb ellensé­geink D'Annunzio s segédje, Mussolini vol­tak s most ugyanő, aki a havernák ma­gyarjai ellen harcolt, a jó barátunk álarcában öleli keblére Magyarország minisztereit. Patacsy Dénes : Megveszi a magyar ga­bonát. Malasíts: Ej, kérem, Mussolini olyan földművelési iramot diktál, ami főként éppen a mi gabonakivitelünk ellen irányul. Legfeljebb megkapjuk a fiuméi kikötőt, amelynek raktáraiban most szülészeti klinikát rendeztek be a pat­kányok, hogy kiosztogassuk azokat. A szociálde­mokrata külpolitika az, hogy éljünk békében a szomszédainkkal, fő­ként Jugoszláviával, amelyik legkevesebb területet vett el . Horvátország már régen nem volt a mienk­­, amelyiknek velünk egyforma népének szokása, életmódja, még a betegsége, a tuberkulózis is. Nekünk nem kell­ háború, mi azon csak veszthetünk. A detronizációs törvényt megcsináltuk és mégsem vittek egy legitimistát sem a kádi elé. Bogya János: Mi az, hogy kádi? Malasíts Géza: Kádi törökül bíró. Bogya János: Királyunk fia az, akit a le­gitimisták királynak akarnak. Malasíts Géza: Ugyanannak az apjára azonban ugyancsak önök rálövettek. Az ok­tóbristák parancsot adtak Madarász gö­döllői tisztnek 1918-ban, hogy a legudva­riasabban bánjanak a trónörökössel s test­véreivel, s ha ott Károly megjelenik, hozzá is a legelőzékenyebbek legyenek. Undorító­­nak tartja, hogy azok legitimistáskodnak most, akik rálövettek a királyra s még le sem törölték homlokukról a budaörsi puskaport. Külföldön sokat árt ez a hipokrita politika, amely detronizál, de megtűri a legitimista agitációt, amikor üldözi a köztársasági po­litikát. Nem külpolitika az apró barátkozás és fascista­ ölelgetőzés. Jó külpolitika lenne, ha tudnák kint, hogy itt van sajtó-, gon­dolat- és szervezkedési szabadság. A költségvetést nem fogadja el. (Zajos helyeslés a baloldalon.) A költségvetési vitát holnap folytatjuk. il ofcsfe k­emzelt BiiwEzli sz 1­4 ÉS fi­ú­s magyarázatot nyer, miért IS 11 nem ayfiHnnfc 6 hónapos Mtelt RákÓCZi Sí 7. SZ.

Next