Magyar Hirlap, 1929. március (39. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
25 1929 március T, HIPLAP semmit, míg a kereszténypárt a kérdésben határozatot nem hozott. A kormánypártra csak akkor hárul további tennivaló, ha a kereszténypárt magatartása nem volna kielégítő, illetve, ha az elégtétel nem volna megfelelő. Salvator söri minőségben utolérhetetlen ! HL Dr. Welk ! Mss. a. 52 — Mi ez? Lázbeteg voltam? Vagy álmodtam talán? A nő nem felelt, csak még szorosabban magához ölelt. — Ez ... úgy látszik ... New York . .. persze, hogy New York. — New York bizony. Az ott a brooklyni híd. — Szóval... nem vagyok már a Rampoleszigeten? A nő tagadólag intett a fejével. — Megint civilizált emberek közt vagyok? New Yorkban! A kultúrában! — kiáltottam fel izgatottan. — Ott, ott, — felelt a nő mosolyogva. — A barbár, kegyetlen, ostoba Rampole-sziget csak álom volt, betegség, rémlátás? A nő szemében könnyek jelentek meg, a boldogság könnyei. Sírt örömében, mert magamhoz tértem abból a ködből, amely eddig elfátyolozta az agyamat. II. Ragyogó boldogság töltött el. Végre visszatértem az enyéimhez, visszakaptam az én világomat! De még nem hittem teljesen a szememnek, még egy kis aggódó kétség kínozott. És gyenge voltam, alig tudtam megállni a lábamon. A nő karosszéket gurított mellém és beleültetett. Közben észrevettem, hogy a karosszék áthuzata kissé szakadt. — Tehát álom volt az egész, — mondtam. — A sok szörnyűség, amit átéltem, Ardam kegyetlenségei, a gonosz háború ... A nő nem felelt. Kopogásra lett figyelmessé és az ajtó felé fordult. — Szabad! — kiáltotta csengő hangon, mire kinyílt az ajtó és belépett egy szélesarcú, barnabőrű, zömök ember, aki nagyon hasonlított Chilre, de tiszta volt, megfésült, modern ruhájú. Megállt a küszöbön és felém bámult. Chit volt és mégsem Chit. Lestem, hogy megszólaljon és előre éreztem, hogy a hangja egészen olyan lesz, mint Chité. — Sokkal jobban van már! — kiáltott rá a nő. — Már nem hiszi, hogy barlangban van. Az előbb kinézett az ablakon és ráismert New Yorkra! A jövevény közelebb lépett hozzám és Chit ’ fürkésző tekintetével végignézett rajtam.— Remélem, most már nem kételkedik benne, hogy Brooklynban van? — kérdezte tőlem. — Még kissé bizonytalan vagyok, — feleltem. — És engem ismer?— Hogyne! Eddig Chitnek neveztem. — Érthető, mert Minchitt a nevem, dr. Aloysius Minchitt, a szolgálatára. Elment mellettem, az ablakhoz lépett és sokáig kinézett az uccára. Akkor is hátat fordított nekem, amikor újra megszólított. Bizonyára szándékosan tette, nem akart megzavarni azzal, hogy a szemembe néz. — Örülök, hogy végre hisz nekem, — mondta. ■— Hányszor vitatkoztam magával, hányszor esküdöztem, hogy az igazi világban vagyunk, de maga váltig csak azt hangoztatta, hogy Rampoliszigeten vagyunk. Már feladtam minden reményt És akkor megjelent ez a fiatal hölgy a láthatáron és elérte azt, ami a legjobb newyorki idegorvosoknak sem sikerült. És milyen furcsa véletlen folytán. A rakodópartról leugrott a Hudson-folyóba, éppen akkor, amikor maga arra sétált. Most már mindketten rendben vannak, egyiknek sincs semmi baja többé! Utolsó szavainál megfordult és mosolyogva Rowena szemébe nézett. — Nos? — kérdezte aztán hozzám lépve. Az asztal szélére ült, nyugodtan és kényelmesen, mint akinek semmi sürgős dolga nincs. — Nos, mit szól hozzá? — kérdezte újra. — Bocsásson meg, ha kissé zavart vagyok, —feleltem, gondosan mérlegelve minden szót, mielőtt kimondtam, igazán nem tudom, hogy kerültem ide. Nagyon szeretném tudni, hogy van az, hogy ebből az ablakból Manhattan szigetét látom, holott tudtommal egy egészen más szigeten voltam, valahol Dél-Amerikában. Az idegeim alighanem csúnya játékot űznek velem. — Csak űztek, — felelt dr. Minchitt. — Talán ... abnormális voltam? — Az abnormális ugyanaz, mint a normális, csak az arányai mások, — felelt dr. Minchitt ugyanolyan hangon, mint ahogy Chit szokott prófétai kijelentéseket tenni. — Talán annyira abnormális voltam, hogy őrültnek tartottak? — Ő nem ... vagy legalább nem egészen. Hogy is magyarázzam ezt meg? A baj nem volt strukturális. Igazi sérülés nem volt. Az ön agyrendszere kivételes, különös. Az idegei végtelenül érzékenyek és a tudata meghasonlott. Én véletlenül az orvostudománynak éppen ezt a területét tanulmányozom és én — hogy úgy mondjam — nagyszerű anyag volt a számomra. Tanácstalanul Rowenára néztem, aki bátorítólag viszonozta a tekintetemet. Erre félénkségemet legyőzve, dr. Minchitthez fordultam: — Szóval, nem a kannibálok szent bolondja voltam, hanem a magáé? — Nem volt az enyém, csak az én gondozásom alatt állt. — Hol? ■— A Quinn-féle elmegyógyászati klinikán. •— És Rampole-sziget nem létezik? •— De igen. Van egy ilyen nevű sziget Akkor hallhatta a nevét, amikor megmentették. — Szóval, mégis ott voltam? — Partraszállt azon a szigeten, de csak néhány, órára. Azután továbbvitték magát. — Kik? — A matrózok, akik csónakon megmentették a süllyedő hajóról. Ha jól emlékszem, ,„Arany Oroszlán“ volt a hajó neve. .— És ... és ... biztos, hogy már nem vagyunk a Rampole-szigeten? — Biztos, biztos, esküszöm rá! — felelt Rowena az orvos helyett. Most néztem csak meg igazán. Milyen szép nő, milyen karcsú, milyen törékeny. — Miért ugrott a vízbe? — kérdeztem tőle. ■—» Miért akart meghalni? Rowena közelebb jött hozzám, leült a székem kartámlájára és magához ölelte a fejemet. — Mellékes, hogy miért, — mondta. — Most már nem akarok meghalni. Maga megmentett az életnek. Beugrott a vízbe és ugyanakkor a szívembe is. De még nem tudtam egy pontra szorítani a gondolataimat. Újból bocsánatot kértem a doktortól, hogy össze vissza beszélek. Szédülés fogott el és visszamentem az ágyba, ahol inkább biztonságban éreztem magamat.— Szóval, érdekes tudományos eset vagyok, — mondtam. — Kérem, doktor úr, magyarázzon meg mindent. Hogy kerültem New Yorkba? — Azt hiszem, elég erős hozzá, hogy meghallgassa, — szólt a doktor néhány pillanatnyi tűnődés után. — Igen, legjobb lesz, ha megtud mindent. De nem tért rá rögtön a dologra. Néhány percig szótlanul fel és alá járt a szobában. — Nos, doktor úr? — mondtam végre. — Most szedi össze magában, hogy el tudja mondani érthetően. — szólt Rowena, kimentve a doktort a tűnődéséért. — Emlékszik arra, hogy magára maradt egy süllyedő hajón? — kezdte a doktor. —• Emlékszik még az „Arany Oroszlányra? — De mennyire! — feleltem. — A kapitány, a vesztemre tört és szándékosan otthagyott, hogy elpusztuljak. —A kapitány? Otthagyta? — Nem is hagyott ott, hanem bezárt. Pámcsukta a kabin ajtaját, az utolsó pillanatban, mielőtt a mentőcsónakok elindultak. (Folytatjuk) só Vass József Petrovácz egyéni akciójának tekinti a Reichspost-ügyet . Felszólalt ezután VASS JÓZSEF népjóléti miniszter is, aki mint a kereszténypárt tagja és a kereszténypárti képviselők gondolkozásának és felfogásának ismerője, megállapította, hogy a kérdéses cikk szelleme és gondolatmenete teljesen távol áll a keresztény párti képviselők felfogásától, nem tekinthető tehát másnak, mint Petrovácz Gyula egyéni akciójának. A népjóléti miniszter azt is elmondotta, hogy a cikk írójának nincs meg az a politikai súlya, amelynek okán az egész dolognak túlzott jelentőséget kellene tulajdonítani. Mindazáltal a kereszténypárt a legsürgősebben foglalkozni fog a kérdéssel és egész bizonyos, hogy a párt nagy többsége elutasítja magától a Reichspost-beli cikk hangját és állításait. Az elnöki tanács tagjai egymásután szóltak ezután a kérdéshez és rámutattak arra, hogy Petrovácz Gyula cikke tulajdonképpen egy megkezdett akció láncszeme, hiszen a Treickspost előzőleg egy Budapestről keltezed névtelen cikket közölt, amely szintén erős támadást tartalmazott a Bethlen-rezsim ellen. Éppen ezért az elnöki tanács tagjai azt hangoztatták, hogy teljes elégtételre van szükség és ez nem lehet más, mint az, ha a kereszténypárt értekezlete határozatilag kimondja, hogy Petrovácz Gyulával magát nem azonosítja, helyteleníti a külföldi lapban megjelent cikket, amely Petrovácznak csupán egyéni akciója volt. [ Ezt az elégtételt várják a kereszténypárttól,mégpedig lehetőleg a jövő hét elejére, mert a jövő csütörtökön a kormánypárt plenáris értekezletet tart és akkor már az elnök referálni akar a kereszténypártban történtekről, hogy így a plenáris értekezlet tudomásul vehesse az ügy elintézését. Az elnöki tanácsülés után beszéltünk Pesthy Pállal, a kormánypárt elnökével, aki közölte velünk, hogy már a holnapi nap folyamán érintkezésbe lép a kereszténypárt vezetőségével, közölni fogja vele a kormánypárt mai határozatát és felkéri őket, hogy a kérdést a kereszténypárton belül mielőbb intézzék el s az elintézés módjáról és eredményéről őt értesítsék. A bácsalmási polgári iskola építése ügyében ugyancsak Pesthy Pál, mint a kormánypárt elnöke, fog érintkezésbe lépni a kereszténypárttal, illetve Petrovácz Gyulával és a kultuszminiszterrel. A kormánypárt elnöki tanácsülése után tehát a kereszténypárton van a sor, hogy a Reichspost-ügyet rendezze. Valószínű, hogy Ernszt Sándor és gróf Zichy János a jövő hét elején már munkaképes lesz és így az eddigiek szerint a kereszténypárt kedden este tartja pártértekezletét, amelyen a Petrováczüggyel foglalkozik. Az a hír, mintha Vass József népjóléti miniszter a kereszténypárt vezetőivel vagy egyes tagjaival ebben az ügyben tárgyalásokat folytatna, nem fedi a tényeket, mert információink szerint Vass József senkivel sem tanácskozik, hanem véleményét elmon-stotta a kormánypárt elnöki tanácsában s minthogy meggyőződése, hogy a keresztény pártban az ő hívei vannak többségben, nem is szándékszik semmiféle tárgyalásokat folytatni vagy lépéseket tenni. Wolffék részéről ma nem történt semmilyen irányú lépés. Wolff és néhány híve semmi körülmények között sem akar ellenzékbe menni, így hát valószínű, hogy Petrovácz Gyula a kereszténypárt értekezletén hajlandó lesz a kormánypárt kommünikéjében megjelölt „kielégítő“ nyilatkozatot megtenni, illetve a kereszténypárti nyilata—WBMgEing»BB!»Egi ii illuumvikozat tudomásul vétele után hajlandó lesz egy „kielégítő“ határozatot hozni. Politikai körökben erről meg vannak győződve és nem is hallatszott olyan hang, amely azt a másot lehetőséget vetette volna fel, hogy mi történik akkor, ha a kereszténypárt nem szállítja ezt a „kielégítő“ megoldást. A világhírű eredeti müncheni Péntek Morgan megépítteti a modern Cheeps-piramist New Yorkból je■ J. P. Morgan, aki Ford, az autókirály az öreg Rockefellerrel együtt a világ egyik leggazdagabb embere, elhatározta, hogy az ókori építészet egyik csodáját, a legnagyobb egyiptomi piramist modern formában Amerikában újból megépítteti. Morgannak az a szándéka, hogy egy síkságon, nem messzire Kansas Citytől, emeltet piramist, mégpedig a gizehi Cheops-piranishoz hasonló építményt. A modern formában új életre kelő amerikai piramis nem kőtömbökből és téglákból épül majd, mint az egyiptomi piramisok, hanem részben fémalkatrészekből. Már el is készült a gigantikus építmény terve és költségvetése és az építés munkáját, hír szerint, már 1930-ban megkezdik. A Cansas City közelében elterülő síkságon épülő modern piramis más célt fog szolgálni, mint az egyiptomi piramisok, amelyek tudvalevőleg a fáraók temetkezési helyei voltak. Mindenekelőtt egy pompás múzeumot helyeznek el Morgan piramisában s a Morgan-család históriai értékű műkincseit itt fogják majd őrizni. Lesz a piramisban egy hatalmas könyvtárterem, továbbá tudományos laboratóriumok és egy főiskola, amelyet a piramis felső emeletein rendeznek be. A piramis legtetején csillagvizsgálót állítanak fel, amelynek számára Morgan hatalmas tükörteleszkópot fog beszerezni. A már megállapított tervek szerint a kansas-cityi síkságon építendő amerikai piramis a világ legnagyobb építménye lesz. Méreteiben erősen túl fogja szárnyalni a Cheops-piramist. Ez a piramis tudvalévően 147 méter magas, a Morgan-piramist pedig 210 méter magasnak tervezik. Ezzel a magassággal ugyan a kansas-cityi piramis nem fogja túlszárnyalni az Eiffeltornyot, amelynek a magassága 300 méter, de nem sokban marad alatta ennek a hatalmas érckolosszusnak. A Morgan-piramis alapsíkja a gizehi piramisokhoz hasonlóan négyzetformájú lesz. A piramis oldalfalai 250 méter hosszúságra vannak tervezve, tehát 128 méterrel hosszabbra, mint a legnagyobb egyiptomi piramis. A görög historikusok szerint harminc esztendeig százezer munkás dolgozott a piramisok megépítésén. A Morgan-piramis modern villamos segítőeszközök és gépek segítségével két és fél év alatt fog fölépülni. Négy hatalmas betonoszlopon fog állani a gigantikus építmény és ezeknek az oszlopoknak több mint 14 millió kilogram súlyt kell tartaniuk. Az óriási építmény építési költségei természetesen szintén óriási összegeket fognak kitenni. A hozzávetőleges költségvetés szerint három és félmillió dollárba kerül majd a Cheops-piramis amerikai mása.