Magyar Hirlap, 1929. augusztus (39. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-29 / 194. szám

Csatörtok ­M. hIBIA, 1929 augusztus 29. TEREBÉLYES NAGY FA Irta: BECZÁSSY JUDIT Ezen az estén komolyan összezördültek. Karcsi éktelen veszekedést csapott, őrajta spó­rolhat, ne főzzön, de ha ide valaki beteszi a lá­zát, az tudja meg, hogy kinél van? ... Boldog­falvi Kovács Károly házában még nem kelt föl vendég éhesen az asztaltól!... Most mindent felhánytorgatott. A mocskos la­kást, a béresnek való kosztot, a lompos házi­ruhát. Piri sem maradt adós. Tessék cselédséget fo­gadni, tessék konyhapénzt adni, tessék kifizetni az adósságot a maga emberségéből! Majd akkor ő is tekintetes asszony lesz és nem szolgáló, majd akkor ő is traktálja a vendégeket, majd lesz tiszta lakás! De ugy-e, az jó, hogy fertály­kor együtt van a pénz? ... Ügy-e az jó, hogy minden garas, ami a házhoz jön, mehet a bankba, akkor úgy-e jó, hogy nincs semmi igénye? ... Hogy még a gyomrukon is spórol? Hát min spórolna? ... Sehová sem jár, köntösre nem költ, gyerek nincs, hát min spóroljon, min, ha nem az ételen? Igenis, spórol, fog ezután is, mert tudja, miért teszi és akinek nem tetszik, az ne jöjjön ide, maradjon otthon, jobban is teszi, legalább nem kavarja föl a békességüket! Úgyis, mi öröme van az életnek? Dolgozik, dolgozik, hogy majd beleszakad. Kiért? Az uráért és tes­sék, ez a köszönet!... Még ő a hibás, hogy nem hordja a vizet a tengerbe? Könnyű nekik! Ko­csis, dajka, mi fene s ő csak etesse? ... Jól tet­ték, hogy hazamentek, van hová! ő úgy sem vethet nekik selyempaplanos ágyat. Az ő sze­génységét ne fitymálják! Nem tetszik? Alászol­­gája! Ő ugyan ennyit se bánja — és pattintott egyet az ujjával. Azért mégis csak kifordult a szobából és oda­kint mérgében és szégyenében kisírta magát. Ezen­­az estén szótlanul feküdtek le. Talán most fájt először Pirinek Perzsi jómódja, ettől a naptól kezdve nem tudta neki megbocsátani. Miatta porolt össze az urával, hogy egy hétig szótlanul jött-ment, csapkodott a házban. Tudta, hogy Perzsi ezt nem akarta, de ő volt az oka mégis. A tövis ott maradt szívében. Hiába jöttek aztán egy hét múlva nagy ele­­mózsiás kosarakkal, hiába csomagolta a kocsis egy félóráig a konyhán a sok cukrot, rizst, ká­vét, miegymást, Piri nem tudott megbocsátani. Most vágatott libát s a kocsist és dajkát is ellátta a konyhán, mégis ... — Jó emberek ezek, angyalom. «—- magya­rázta a kocsin visszafelé útban Demeter — csak kizsarolta őket az élet. Gondold csak el, mit kínlódik az a szegény asszony? Hajnaltól késő estig talpon! S mit ehetnek, ha magukban van­nak? Csak rá kell nézni, olyan, hogy a szél el­fújja. S mégis csinálja, hogy csak törlesszenek. Derék két ember ez, hidd el, drágám. — Látta a kezét? ... Hogy néz ki... Mi lett belőle, Istenem ... — És Perzsi is idegenséget érzett. Sajnálta, de nem tudott neki igazat adni. Így mégsem kellene. Hiszen lehetne biztosan máskép is. Ott van Marika, azok is kevésből gaz­dálkodnak, de ő rendesen öltözik, csinos a háza­­tája s jól érzi magát nála a vendég. Ugyan jól. Mindennap hangos a házuk. Talán túl hangos is. Kicsit már igenis van az a nagy legényezés. Mire is való az ... Ahány legény-kolléga, mind ná­luk hetes. Úgy nem lehet hozzájuk menni, hogy kettő-három ott ne lebzselne. Ha ő volna Tibor helyében, bizony megmondaná, hogy nem kér belőlük. Még majd hírbe keverik Marikát!... Mi szüksége van az effélére? ... Aki asszony, tö­rődjék az urával, a gyerekével, a házával s nincs tovább. Már ő ugyan nem kelletné magát a sok éhenkórász előtt. Menjenek a lányos há­zakhoz, ott a helyük s hagyjanak békét a férjes asszonynak. Nem, Marika sem csinálja okosan. Egyszer meg is mondja még neki. Isten mentsen attól, hogy kikezdje a pletyka!.,, Még csak éppen az hiányoznék. * Mióta Perzsi szeme belenézett a testvérek éle­tébe, jobban megbecsülte a magáét. Hiába, nagy szó ez a nyugalom, a bőség biztonsága. Bizony nem cserélne Pirivel, még ha ahhoz mehetett is, akit szeretett Hát gondolhat szegény ilyen sor­ban még a szerelemre? ... Eszébe jutott a legátus és elmosolyodott. De nagy csacsi is volt még akkor. Hogyan ábrán­dozott a szegénységről... Tudta is ő, hogy mi minden jár azzal együtt? ... Már nem nézett el Demeter feje fölött. Mégis csak neki köszönhet mindent. S ha még magáért nem is becsülné a pénzt, de itt van Tibi s már jön a második. Nem mindegy most már, néz-e rájuk vagyon, vagy sem. Jó, nagyon jó tudni, hogy biztos a jövőjük. Azért mégsem bírt a számokkal megbarát­kozni. Sejtelme sem volt, mit jelent az üzlet, mit jelent a ház?... A föld? Azt értette. Azt meg kell munkáltatni s fizet érte. De hogy az áru mi­kép jön, megy, hogyan fiadzik? ... Hogyan le­het tudni, mikor, mit kell pótolni? Dehogy is tudta. Türelme sem lett volna hozzá. Nem érde­kelte. Jó, hogy van, de az is jó, hogy más törő­dik vele. Ebben az időben Demetert jobban elfoglalta az üzlet. A növekedő család csak élesztette mun­kakedvét. Frissnek és fiatalnak érezte magát. Fejében számok zsongtak és a boldogság mu­zsikált. Érdemes volt türelemmel magához haj­lítani ezt a virágszálat. Lám, már elégedett, nyu­godalmas derűvel élvezi életét. A háza rendben, a fiú fejlődik, az asszony szebb, mint valaha, kell-e ennél tisztább öröm? ... Úgy járt ragyogó arccal, sugárzón, mint aki­nek semmivel sem adósa az élet. A boltban már nem is mutatkozott, megült hátul a főnöki szo­bában a főkönyvek között s már csak onnan di­rigált. Csak néha csalta ki egy-egy ismerős hang: — Ugyan, jöjjön már ide, Demeter, csináljon nekem baráti árat. Tőlem csak nem vesz el ilyen rengeteg pénzt? . .. — Demeter engedett is vala­micskét s boldogan, a jó vásár örömével távoz­tak tőle. Értette magához édesgetni a vevőket. Egyszer titokzatos arccal egy idegen asszony kereste. Az üzletvezető nem bírta elriasztani, makacs állhatatossággal hajtogatta: — Abból nagy baj lesz, ha én most Barcza úrral nem beszélhetek ... Szörnyű nagy baj... — csóválta fejét és suttogott és mutatóujja tit­kolódzón hegyeskedett a levegőbe. Aszott, görbe testén lógott a ruha s a kalapja valami Noé bár­kájából menekült szörnyűség volt. Arcán lázró­zsák virítottak s a szeme nyugtalan ugrált jobbra-balra. — Felsőbb parancsra jöttem — mondta — az udvar megbízásából... A császár küldött... — suttogta rejtelmesen. Valami kéregető. Tuszkolták volna kifelé: — Jól van, jól, néni, majd ha Barcza úr ráér, megszenjük magának, most csak menjen Isten hírével. De egyszerre sivalkodásba csapott a suttogás: — Eresszenek hozzá ... Beszélnem kell vele... Veszélyben van az élete. Kémek vagytok ti is!... Alávaló kémek ...~ De engem innen el nem haj­szoltok! Demeter is előjött a lármára: — Mi az? ... Mi van itt? .. „ A kis púpost most már nem lehetett föltartóz­tatni. Odarohant Demeterhez és a kezét szoron­gatta: — Meneküljön innen, meneküljön ... Tőrbe­csalták ... Én mindent tudok ... — Zavaros, kósza beszédéből alig lehetett valamit érteni. — Ő a királyné ... Én ismertem még Bécsből.. Ide is utánam jött... De most jobban vigyá­zok ... Most nem fogat el... De magát veszély fenyegeti... Meneküljön, az Isten szerelmére­* Látták, hogy őrült s nem mertek többé ellen-­ kezni vele. — Köszönöm, — mondta Demeter — igen, majd elmenekülök ... Köszönöm, hogy figyel­meztetett. Isten áldja meg — és vissza akart menni fülkéjébe. — Nem, nem, most, velem, egy percet se késsen... Kint az utcán már nagy tömeg kíváncsis­kodott. — A zetelaki bolond — mondta valaki és ije­dősen és nevetgélve mesélték a históriáját. Bécs­­ben meglátta a császárt és belészeretett. Azóta hibbant meg. Kórházban is volt, de kiengedték, mert senkit sem bánt. De a császárnét gyűlöli, azt hiszi, miatta maradt leány, miatta nem vette el a császár. — Ott, ott fönt... — mutogatott Demeter la­kása felé, hol az erkélyen Perzsi állott. Nyúlánk alakja, fején a magasra tűzött hajkorona.. . Csakugyan hasonlított. Nyaka karcsú ívelése is, ahogy a képeken látni. — Most a maga feleségé­nek adja ki magát... Vigyázzon ... Jól vigyáz­­zon... — és vésztjóslóra halkult megint a hangja. Valahogy elcsalták a boltból, kocsira rakták s hazavitték Zenelakára. De mikor Perzsi meg­hallotta a históriát, megborzongott. Borzasztó az, valakire hasonlítani, akit egy őrült gyűlöl. Ez képes volna őt tán meg is támadni. Hetekig nem mert egyedül az utcán mutatkozni. Deme­ter már félteni kezdte. Az ő állapotában végzetes lehet ez az örökös rettegés. De ahogy váratlan felbukkant a bolond, úgy el is tűnt újból. Úgy lehet, jobban őrizték, nem jött a városba. S hogy nem beszéltek többé róla, Perzsi is elfeledte. Már a kis Perzsike is megszületett, mi­kor még egyszer mutatkozott. Perzsi már fönt­járt, Marikához indult éppen és mert kedve jött egy sétára, nem fogatott be. Egy darabon együtt ment a dajkával, ki kocsiban taszította a kicsit, ő meg kézen fogva felelgetett a kis Tibinek. Ta­lán, ha nem figyel úgy a gyermek csacsogására, föltűnik neki a púpos nyugtalan forgolódása. Csak mikor már elvált a gyermekektől s egy da­rabon magában haladt, roppant eléje: — Tudom, ki vagy... — sziszegte szeme közé vésztjósló hangon s úgy csillogott a tekintetét olyan vad tűzzel, hogy Perzsi egyszeriben ráis­mert. — A bolond!... És minden erő kiszaladt a lá­bából, majd hogy végig nem vágódott a macska­köveken. Futni szeretett volna, menekülni az ir­­tózat közeléből és hirtelen szapora léptekkel át­vágott az úton. — Tudom ki vagy!... ■— süvített utána gú­nyos kacagása. Elfújva és sápadtan esett be Ma­rikához, az ajtón. — Mi az!... Mi történt veled?... *— szaladt az elébe és sietett leültetni. — A bolond ... az a púpos ... rámszólt.. . hogy tudja, ki vagyok... Jaj, ha láttad volna* hogyan nézett rám... — Mégis csak példátlan, hogy ilyenek szaba­don futkározzanak, — szólt közbe egy hang a szoba sarkából. Perzsi csak most vette észre, hogy Marika nincs egyedül. Bántotta. — Ajánlom doktor cserfalvi Csery Jánost. —­ mutatta be Marika és hozzátette: — Tibor leg­jobb barátja. — Ezt szokta mondani minden fiatalemberről. — Örvendek a szerencsének — nyújtotta ke­zét Perzsi s csak úgy önkéntelenül állapította meg, hogy Tibor legújabb barátja szép szál ember, (Folytatjuk? • * . 900 q tiszai (80) 23.25 pp., 150 ftiszai (80) 22.60 pp., 450 q pestv. (80) 22.50 pp., 300 q ftiszai (80) 22.40 pp., 150 q pestv. (77) 22.00 pp., 300 q ftiszai (79) 22.60 pp., 150 q ftiszai (79) 22.57.5 pp., 300 q ftiszai (79) 22.60 pp., 150 q tiszai (80) 23.10 pp., 150 q pestv. (77) 22.00 pp., 600 q ftiszai (79) 22.62.5 pp., 300 q tiszai (77) 22.65 pp.. 150 q ftiszai (80) 22.65 pp., 600 q tiszai (80) 23.25 pp., 150 q dtúli (79) 22.45 pp., 300 q felső­tiszai (79) 22.55 pp., 150 q ftiszai (80) 22.65 pp,, 300 q ftiszai (80) 22.60 pp., 300 q ftiszai (79) 22.60 pp., 300 q dtúli (79) 22.60 pp., 150 q dtúli (77) 22.10 pp., 300 q pestv. (79) 22.50 pp., 300 q dtúli (77) 22.00 pp., 450 q tiszai (80 ) 23.20 pp„ 100 q pestv. (80) 22.60 pp., 150 q pestv. (80) 22.70 pp., 600 q bácskai (77) 22.15 pp., 600 q ftiszai (79) 22.60 pp., 300 q tiszai (80) 22.95 pp., 150 q tiszai (80) 23.20 pp., 300 q (79) 127 éK Záhony. — Rozs: 300 q 16.55 ppar., 100 q 16.50 pp., 300 q 16.40 pp., 300 q 16.40 pp., 150 q 16.40 pp.. 300 q 16.25 pp., 300 q 16.35 pp. — Tengeri: 300 q 16.10 pp. ft. XII. — Árpa: 300 q 16.75 ppar., 150 q 16.50 pp. — Zab: 150 q 13.25 pp. doh. A lisztárak a budapesti tőzsdén. A budapesti tőzsdén ma a következő volt a liszt árjegyzése: Budapesti és vidéki nagymalmok árai (VIII— IX. havi szálló engedménnyel): Ogg 40.00, Og 39.50, 2-es 37.50, 3-as 36.50, 4-es 34.00, 5-ös 31.50, 6-os 26.50, 8-as 15.50, korpa 13.50. — Kisebb malmok nettó árai: Ogg 34.50, Og 34.00, 2-es 32.00, 4-es 30.00, 6-os 24.00. A termény- és magpiac árjegyzése a buda­pesti tőzsdén. A termény- és magpiac félhivata­los árjegyzése a budapest tőzsdén ma a követ­kező volt: Fehérbab 38—40, tarkabab 32—34, biborhere 70—75, fehérhere 120—160, babtacím 38—40, Viktória-borsó 28—30, őszi borsó 50—55, lenmag 44—47, táv. bükköny 22—24, szöszös­­bükköny 45—48, kendermag 37—39, tökmag 42—44, fehér napraforgó 33—35, fehér köles 30 —35, mák 105—108, muhar 32—34, csillagfürt 19—20, malátacsk­a 16—17, konkoly 15—16, ló­­láp 12—13, széna I. pr. 8—9, lucerna pr. 12— 13, rózsaburgonya 7—8, Ella-burgonya 6—6.5. Budapesti takarmányvásár. Felhozatal 131 szekér szálastakarmány 196.300 kg. összsúlyban és 10 szekér szalmaféle 13.000 kg. összsúlyban. Bőséges kínálat és közepes kereslet mellett az árak nem változtak. Árak: rétiszéna la 6 8— 10, Ha 7—7.80, Illa csomagolásra 5.50—6.60, muharszéna 8.25—12, lucernaszéna 9.52—13, zabosbükkönyszéna 9, zabtakarmány 6.25, lu­cerna és szénakeverék 10, ólomszalma la 4.20— 4.50, Ila 3.50—4 pengő métermázsánként. Budapesti ferencvárosi sertésvásár. Felhajtás 3241 darab, eladás 2063 darab. Angol hússertés 160 darab volt a felhajtásban. A vásár irány­zata lanyha volt. Árak: la uradalmi nehéz ser­tés páronként 300 kg.-on felül 172—178, közép páronként 250—280 kg.-ig 162—168, kiv. 170, szedett közép páronként 220—260 kg.-ig 158— 168, kiv. 170, könnyű páronként 180—210 kg.-ig 150—162, kiv. 166, silány páronként 100 —160 kg.-ig 130—146, szedett öreg Ila 145— 158, la öreg páronként 300 kg.-on felül 160— 164, angol sonkasüldő páronként 120—150 kg.-ig la 176—182, Ila 156—170, könnyű angol süldő páronként 80—100 kg.-ig 140—150, zsír­szalonna 217—220, zsír nagyban 208—210, 3 darabos táblás sózott szalonna 190, 4 darabos 184, lehúzott félhús nagyban 180—226, kiv. 230, vágott sertés 200—210, kiv. 218 fillér kg.-ként. Budapesti húsvásár. Marhahús­­a egészben 216—236, hátulja 232—272, eleje 212—228, Ila egészben 164—176, hátulja 178—208, eleje 148 —162, csontoznivaló 116—140, növendékmarha Ila egészben 140—150, borjú Mii* fe&feen 216 —252, juh előtt, nyúzott fa 140—148, Ha 90—­ 132, zsiger 40—52, faggyú 55—104, csont 15­m 60, marhafej 120—240, orr és köröm 15—20 pacal egészben 65—80, kg.-ként 8—10, marhabél 400—600, borjúfodor egészben 40—50, kg.-ként 9—11, juhbél 120—150, marhavér 20. Húsvásári forgalom: nagymarha készlet 60, eladás 48, nö­vendékmarha készlet 3, eladás 2, borjú készlet 216, eladás 126, birka készlet 70, eladás 70. A vásár lanyha volt. Budapesti lóvásár. Felhajtás 625 darab I. osztályú ló, melyből eladatlan maradt 401 da­rab. Vidéki vágóra 20 darabot vásároltak. Árak: csikó 50—91, igás kocsiló nehéz nyugati faj 280—725, könnyű nyugati faj 200—525, alá­rendelt minőségű lovak 50—200, vágólovak 120 —275 pengő darabonként. Bécsi terménytőzsde. Dacára az ösztönző kül­földi jelentéseknek, a forgalom a bécsi termény­­tőzsdén majdnem üzlettelen. Osztrák búza ló minőség 32—33, marchfeldi búza 31—31.50, ab vasútállomás, magyar tiszavidéki 31.50. ab ha­tárállomás, magyar búza 28 osztrák schilling ab határállomás. Marchfeldi rozs 26, cseh­szlovák rozs szept.—okt.-ra 104 DK ab határ­­állomás, csehszlovák zab­ó­ áru 106, ,új­ áru 10|

Next