Magyar Hirlap, 1930. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
■IP1 ■ ■ II Ii^pppu» w—111 —m—jfii P|I HIPPI pl III mn H 10 etl.e,k IQ mii» s TM HIPLAP “ Géppuskás páncélautomobilok, gyalogos, kerékpáros és lovas járőrök szállják meg Berlint A kommunisták szombatra tervezett tüntetését könyörtelen eréllyel nyomja el a rendőrség Újabb véres harc Hamburgban tüntetők és rendőrök között Berlinből jelentik. Miután a kommunisták, a moszkvai utasításnak megfelelően, az általános gyülekezési és felvonulási tilalom ellenére is meg akarják tartani a február elsejére tervbe vett nagy berlini felvonulást és már napok óta osztogatják a röpcédulákat, amelyeken a tüntetésekben való részvételre szólítják fel a munkásságot, a berlini rendőrhatóságok a legmesszebbmenő rendszabályokat foganatosították, amelyeknek segítségével lehetetlenné akarják tenni a kommunista tömeg megmozdulását. A berlini rendőrség különben is okult a hamburgi tapasztalatokon és kiismerte a kommunisták taktikáját. A rendőrtisztek és a legénység parancsot kapott, hogy a legkisebb rendzavarás esetén is könyörtelen eréllyel lépjen fel és ne tűrjön semmiféle csoportosulást. A munkásnegyedekben megkettőzik az őrszemeket és az egész rendőrlegénységet úgy osztják szét, hogy mindenütt nagyobb rendőrcsapat álljon rendelkezésre. A rendőrség pénteken délután letartóztatott több kommunistát, akiket röpcédulaosztogatáson értek. A röpcédulák felszólítják a munkásokat és a munkanélkülieket, gyülekezzenek a város bizonyos megjelölt pontjain és rendezzenek tüntető felvonulásokat. A rendőrség szombaton reggel lezárja mindazokat a helyeket, amelyekről a röpcédulákban szó van. Szombaton egész nap teljes riadókészültség lesz Berlinben, amely szükség esetén vasárnap is tartani fog. Az egyes kerületekben állandóan gyalogos, kerékpáros és lovas járőrök fognak cirkálni. A géppuskás páncélautó-osztagok szintén készenlétben állnak. Hamburgban a helyzet pénteken délután ismét kritikusra fordult. Tüntető munkanélküliek a rendőrségi tilalom ellenére felvonulást rendeztek s midőn a rendőrök gumibotokkal verték szét a tömeget, kőzáport zúdítottak a rendőrökre, ezek lőfegyverük használatára kényszerültek és a tüntetők közé lőttek. Egy tüntető súlyosan megsebesült. Húsz kommunistát letartóztattak. A városban már tart a szigorított riadókészültség és a Hamburgba vezető utakat is megszállta a rendőrség, miután a kommunista „Hamburger Volkszeitung" szerint minden rendőri intézkedés ellenére is nagy tömegek vannak útban Hamburg felé, hogy részt vegyenek a szombati és vasárnapi éhségfelvonulásban. Francia—orosz diplomáciai bonyodalom fenyeget Kutyepov orosz tábornok eltűnése miatt Párizsból jelentik: Kutyepov Párizsban élő orosz tábornok rejtélyes eltűnésének ügye egyre jobban bonyolódik. Kutyepov tábornokot tudvalevőleg Nikolajevics Nikoláj nagyherceg, kevéssel halála előtt, a külföldi orosz katonai szervezetek vezetésével bízta meg és így érthető, hogy az orosz emigránsok a tábornok eltűnése után nyomban bolsevista merényletre gondoltak. A legújabb hírek szerint a Kutyepov-ügynek politikai következményei is lesznek. Scapini és Taittinger szélsőjobboldali képviselők bejelentették, hogy Interpellációt intéznek Kutyepov titokzatos eltűnése ügyében a külügyminiszterhez és felszólítják a kormányt, szakítsa meg a diplomáciai viszonyt Szovjetoroszországgal, miután nyilvánvaló, hogy Kutyepovot bolsevista ügynökök szöktették meg. A Paris Midi szenzációs jelentést közöl, amely szerint jelentkezett egy orosz sofőr és elmondotta, hogy szemtanúja volt Kutyepov elrablásának. Vasárnap déltájban a Rue de Grenelle-n járt és egyszerre csak egy autót látott megállani a szovjet követség palotája előtt. Az autóból három férfi szállott ki, egyikük, akiben Kutyepovot vélte felismerni, részegnek látszott, mert a másik két férfi átkarolva fogta őt és úgy vezette be a palotába. Kutyepov ingadozó léptekkel haladt a palota felé, de nem ellenkezett. A Paris Midi azt hiszi, hogy Kutjepovot a párizsi GPU-csoport vezetője, Janovics, szöktette meg. A lap szerint Dovgalovszky szovjetkövet aligha tudott a szöktetésről. A lap végül azt állítja, hogy tudomása szerint a legtöbb szovjetkövetség palotájában titkos pincebörtön van és ide hurcolják a szovjet számára kellemetlen orosz emigránsokat. Az Intransigeant tudósítója kérdést intézett egy rendőrfőtisztviselőhöz arra nézve, hogy a nemzetközi jog szempontjából mi a helyzet, ha a nyomozás megállapítja, hogy Kutyepovot bolseviki ügynökök rabolták el és a párizsi nagykövetségre szállították. A tudósító azt a választ kapta, hogy a helyzet ez esetben rendkívül súlyos lenne, nagy diplomáciai bonyodalmak származnának belőle, mert valószínű, hogy Kutjepov tábornok nagyszámú barátja a Franciaországban tartózkodó bolsevikiekkel szemben megtorló intézkedéseket hajtana végre. Arra a kérdésre, hogy a rendőrségnek joga lenne-e házkutatást tartani a szovjet nagykövetségen, a rendőrtisztviselő azt válaszolta, hogy a rendőrség erre vonatkozólag kérhet felhatalmazást. id Das Festbankett mithin». . Ó, ha tudtuk volna, szegény bűnösök, mily haragvó Jupiter villámait zúdítjuk magunkra, dehogy is tettük volna, dehogy is tettük volna ... Ám igazán úgy hittük, nem vétünk vele senkinek, ha megírjuk politikai körökben azt a tegnap késő éjjel elterjedt hírt, hogy a Lloyd Társulat ünnepi lakomája elmarad. Hozzáfűztük ugyan, hogy éppen mert késő van, nem tudjuk a hírt ellenőrizni, de még ma is, most is vallani merjük: a hír nem nélkülözte a valószínűséget. S ezt, engedtessék meg nekünk, hadd hozzuk fel mentségünkre. Mert a miniszterelnök sem a Házban tegnap, sem pártjának értekezletén nem úgy beszélt, mint aki pezsgős bankettek szénsav-kolléit, kaviár-gyöngyeit, ananász-korongjait, fülemüle-nyelvét tartja mindenekelőtt s mindenekfelett a haza érdekében elfogyasztandónak. A miniszterelnök erősen és érthetően hangsúlyozta, hogy megegyezést hozott Hága, mert rászorítottak bennünket, de diadalt mégsem olyat, hogy most már tányércsörömpölés, pezsgőivás köszöntse kivilágos kivirradtig. Nem keveselte Hága eredményeit gróf Bethlen István, de elég érthetően tudtára adta az izgékony politikai bálrendezőknek, hogy túlbuzgásukat sokallja, táncos lábukat inkább látná pihenni. Ezek az előzmények a valószínűség látszatával erősítették meg a hírt, mely a Lloyd Társulat bankettjének elmaradásáról adott számot. S mi nemcsak teljes jóhiszeműséggel — bár fenntartással — regisztráltuk, hanem azzal a megelégedéssel is, melyben, bizton his Szük, osztozott velünk az ország józan közvéleménye. Mert ez a közvélemény lehet megosztott Hága eredményeinek megítélésében, de egységes, feltétlenül egységes a ránk igazságtalanul kimért fizetési kötelezettség alkalmából görögtüzeket gyújtogató, ujjongó, mámoros ünneplők elítélésében. De jaj, hogy is gondolhattunk volna arra a katasztrofális következményre, amelyre ma délutáni álmunkból ébrednünk kellett. A Pester Lloyd, egyébként csendes és szelíd orgánuma az általános békességnek: a klasszikus németség leggörgőbb frázisait vagdalja éktelen felháborodásban fejünkhöz a hírért. Mert halljad, a magyar polgár: ez a hír minden alapot nélkülöz, teljesen légből kapott, illojális, melyet semmiképpen megbocsátani nem lehet. Ha a Magyar Hírlap bevezetésében meg is jegyezte, hogy a későn kapott hír ellenőrizhetetlen volt, a Pester Lloyd ezt a mentegetődzést el nem fogadhatja, mert a tisztelt szerkesztőség az éjnek bármily késő órájában is megszerezte volna a Magyar Hírlapnak a bizonyosságot, hogy csak nemtelen megtévesztési kísérletről lehet szó, melytől minden lelkiismeretes újságnak, minden körülmények közt tartózkodnia kellene. S most itt állunk, hamuval szórt fejjel, a Pester Lloyd nagy ítélőszéke előtt s konok makacsságunkban még azon tűnődünk: mit is követtünk hát el, mily főbenjáró bűnt, hogy így legorombítanak érte? Hogy nem fordultunk a Pester Lloyd szerkesztőségéhez felvilágosításért? De hát honnan tudhattuk volna, hogy a Pester Lloyd a Festbankettek hivatalos orgánuma, hogy a legkésőbbi éjszakai órákban is állandó jelentéseket kap gróf Bethlen István vacsorás szándékairól? Miként sejthettük volna, hogy a Pester Lloyd tölti be a főasztalnok szerepét a hágai Festessen pohárcsengésénél? Az ünnepi evés — úgy gondoltuk — ügye az ünnepi evőknek s az evéssel ünnepeltnek. Hogy gróf Bethlen Istvánnak nincs kényes ínyére, azt tőle magától hallottuk. Mea culpázva, de meg nem értve vesszük tudomásul, hogy a Pester Lloyd nincs egy véleményen a miniszterelnökkel, hogy dühösebb és vehemensebb „Fest“-evő, semhogy a vacsora esetleges elmaradásáról szóló hírt valaha is, az összes enyhítő körülmények és gróf Bethlen István kijelentése után is meg tudná bocsátani. És ami a megtévesztési kísérletet illeti: szerény csodálkozással kérdezzük: kit akarhattunk megtéveszteni? A miniszterelnököt aligha, mert az ünnepi vacsorázóknak bizonnyal gondjuk van és volt rá, hogy őt a bankett megtartásáról értesítsék. Hát talán azokat, akik „Fest“ esznek Hága diadalára? Aligha lehetséges. Hogy lelkiismeretlenek voltunk a hír közreadásakor? Súlyos vád. De hát végül: mi baj történt volna, ha a hír történetesen igaz? Megrendült volna talán gazdasági hitelünk az elmaradt bankettől? Ellenünk sorakoztatták volna érvül Párizsban? Fegyvert adtunk volna vele bárkinek kezébe is? Szerény tudatlanságunkban éppen az ellenkezőjét érezzük. A lelkiismeretesség éppen azt diktálja, amit gróf Bethlen hirdet, hogy dáridóknak, Festessennek nincs itt az ideje s csak a túltengő lojalitás nem törődik a maga hajlongási paroxizmusában azzal a fontos érdekkel, hogy a magyar kormánynak egy ellenzéki közvéleménnyel kell Párizsban megjelennie a tárgyalóteremben s nem bankettek vivátozó poharától borpecsétes asztalkendőjével a zászlórúdon. De hiszen kár vitázni: nem is történt semmi baj. Miként a Pester Lloyd megírja, miután konzervativizmusának máskor kissé merev abroncsait is szétfeszítő, szokatlan és feltűnő tipográfiával fejünket megmosta, hogy „Der grösseren Klarheit halber sei also ausdrücklich erklärt, dass von keiner Seite versucht worden ist, das heutige Festessen der Pester Lloyd-Gesellschaft rückgängig zu machen und das Festbankett mithin unbedingt stattfinden wird ...“ A Festessen tehát meglesz, azt maguk a magasságos egek sem hiúsíthatják meg többé, sőt, meg is volt, mire az olvasó ezeket a lapokat kezébe veszi. Senki meg nem kísérelte az urakat megakadályozni ünneplő táplálkozásukban, ezt a nagyobb világosság kedvéért magyarul is meg kell ismételni. Csengtek a poharak, éljenek a húszpengős menüfogyasztók mind, éljen a felháborodott Pester Lloyd, akitől ezúton kérünk engesztelhetetlenségében is bocsánatot, ha szempontjait, tudtunkon kívül, egyébbel és egyébben is sértettük volna. Das Festessen hat schon stattgefunden. Mithin.