Magyar Hirlap, 1930. július (40. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-01 / 146. szám
2930 július. Biztosítsa unpodgyfiszftt! Am- és PodgyAízbiztonító RT- n a .« Tr» « T kötvényei az öszten A 11 or i.l ^I/Ttrr1 filmisokon ésntazáal Iro’ tiwwi dákban kaphatók. « dig — nem szerette az „illetéktelen“ beavatkozásokat.) A német egységet mégis sikerült megmenteni. Egyéb tévedéseiknek és bűneiknek beismerése vagy félreismerése mellett ezt gyakran hozták fel mentség gyanánt Wilson és Lloyd George. Most hadd következzék itt egy mondat, amely alighanem nagy eltévelyedés gyanánt hat. Wilson és Lloyd George részéről súlyos hiba volt a német egység kérdésének előtérbe tolása. Mert a háborúvesztes hatalmak, Európa, sőt a német nép jobban járnak, ha Wilson és Lloyd George a német egység felbontásával kielégítik a francia politikát, azután pedig érvényesítiik a józanság és a méltányosság szempontjait. A német nép kulturális egységét nem érintette volna semmiféle politikai határvonal. A különféle német államok bizonyára az egységes gazdasági terület fenntartása mellett döntöttek volna. Ha így elmarad a békeszerződések ötven más igazságtalan gazdasági és politikai rendelkezése, akkor ma, 1930-ban, nem kellene újból — Európa válságáról beszélni. Mert a német egység megmentésének rettenetes ára volt. Ezt az árat drágán fizette meg a német nép, minden más háborúvesztes ország, és azután sorjában a győztes hatalmak. Franciaország előbb politikai ellensúlyokat követelt a német egység fennmaradásáért, és ezek a politikai ellensúlyok szétszabdalták Közép-Európa térképét. A gazdasági ellensúlyok pedig katasztrofális következményekkel jártak a győztes hatalmakra nézve is. Nem szólva arról, hogy a francia politika az évek során át nem nyugodott meg a német egység fennmaradásában. Ezért következett a jóvátételi kérdés végzetes kiélezése, Németország elvéreztetésének jelszavával. Ezért következett 1922 januárjában a háború másnapjának talán legnagyobb tragédiája: Briand váratlan bukása akkor, amikor Cannes-ban már létrejött a megegyezés Briand, Lloyd George és Rathenau között Európa újjáépítéséről. (Akkor még a bűnök és a hibák 50 százalékát lehetett volna jóvátenni.) Ezért következett 1923 januárjában a Ruhr-vidék megszállása, a német gazdasági összeomlás, a márka értékének és ezáltal a középeurópai valutáknak megsemmisülésé Ha a Rajna-balpart német nyelvszigetének „Pufferstaat“-té alakulása után, a német gazdasági egység elszakítása nélkül 1919 nyarától fogva a politikai és a gazdasági józanság szempontjai érvényesülnek a békekonferencián: ma egészséges és életképes világrész volna Európa. És az összetartozás érzését a Pufferstaat“ amúgy sem tudta volna elaltatni, vagy lazítani a német népben. „Minden poklokon át és a pokol minden ördögével szemben“ kierőszakolni a német —francia közeledést. 1923-tól fogva igazán nem volt más józan út a megmenthetőnek megmentésére Európában. Amikor Stresemann elindult ide, az út igazán járhatatlannak látszott. És öten osztoznak abban az érdemben, ha a járhatatlan út mégis járhatóvá lett. Csak másodszor Stresemann. Mert először talán Rathenau. Azután német részről még természetesen Slindenburg tábornagy, aki elnökké választásának napjától fogva egész hadvezéri tekintélyével vállalta a legnépszerűtlenebb álláspont képviseletét a német jobboldali közvéleménnyel szemben. A francia oldalon természetesen Briand. És mellette, hiába, Tardieu. Azért, mert józan ember létére tudott, akart, mert erélyesen revideálni. A visszatérés Richelieu bíbornokhoz volt Tardieu álláspontja évekig. Mikor pedig ezt az álláspontot már csak Európa teljes bukása árán lehetett volna érvényesíteni, Tardieu őszintén, teljes energiával kanyarodott át Európa megmentésének egyetlen útjára: a német—francia súrlódási felületek teljes kiküszöbölésének politikájához. Tardieu jobboldali zsírója ugyanolyan szükséges volt francia részről, mint Hindenburg jobboldali zsírója német részről. Ahhoz, hogy ne legyenek többé német megszállott vidékek és ne legyenek többé francia—német ellentétek. Természetesen: előbb kellett volna. 1924-ben vagy 1925-ben egész mást, sokkal többet jelenthetett volna Európa jövője és főleg — Európa mája szempontjából az ilyen kiengesztelődés, mint 1930-ban. De jobb későn, mint soha. * A Times szerepét tölti be a német sajtóban a Frankfurter Zeitung. Komoly felelősség nyugszik tehát minden szaván. És a francia megszállás korára visszatekintve, mégis ezt írja: 1923-ban úgy látszott, hogy a Rajna-vidék három megszállott zónáján kívül a Ruhr-vidék is elvész Németország számára. Ehelyett a négy évvel a békeszerződés legoptimistább értelmezéséből levezetett határidő előtt koszorúzta meg az ismeretlen német katona mainzi emlékét Guillaumat tábornok, mikor a francia hátvédet kivezette Németország területéről. Akármennyire eltiltottak engem az orvosok minden csepp alkoholtól, egyszer még leiszom magam. Akkor is, ha az életembe kerül. Azon a napon, mikor felszabadul Németország terültté a francia megszállás alól, mondotta néhány héttel halála előtt Stresemann, aki ezt a napot nem érhette meg többé. De ma ★ ★ Beründült utazási cikkek legolcsóbb bevásárlási forrásai Strand-kazetták .................... P 2.50 Berendezett bőrneszeszer, cégem reklámja ................. P 25.Imosi émai Budapest, VII, Erzsébet körút 27. sz. (Volt Garabrimis) Telefon : 1. 464-74 hírlap mégis Stresemann napja van, a német és az európai politikában. (t. g.) Az utolsó francia csapatok kivonulása Maimból jelentik. Hétfőn délután fél két órakor az utolsó francia katona is elhagyta a Rajna-vidéket több mint tízévi megszállás után. A Rajna-vidék lakossága valóságos örömmámorban ünnepli a nagy eseményt. Mainzban az utolsónak kivonuló francia csapatok fölött hétfőn délelőtt 11 órakor Guillaumat tábornok, a megszálló csapatok főparancsnoka díszszemlét tartott, majd fél 12 órakor kivonultak a csapatok a pályaudvarra, ahonnan délután fél két órakor indultak el. Elutazása előtt Guillaumat tábornok megkoszorúzta a német hősök mainzi emlékoszlopát. Hétfőn délben történt meg a Rajna-bizottság wiesbadeni főhadiszállásának kiürítése is, nagy katonai pompával. A csapatok elvonulását óriási tömeg nézte végig. A kiürítés óráiban Németország valamennyi templomában megszólaltak a harangok és egy óra hosszáig tartó harangozás hirdette, hogy a Rajna-vidék felszabadult. A megszálló francia hadsereg a Rajnavidék végleges kiürítése előtt közkegyelemben részesítette mindazokat, akiket a megszállás ideje alatt elkövetett bűncselekményekért szabadságveszés büntetésre ítéltek. A Rajna-vidék koszorúi borítják Stresemann sírját.. . Berlinből jelentik. Az elhúnyt Stresemann külügyminiszter sírját a Rajna-vidék kiürítése alkalmából vasárnap óta koszorúk tömegével árasztották el. Az első koszorút a felszabadult Kehi városa küldte, hogy kifejezésre juttassa háláját az elhúnyt miniszter iránt. A hétfői nap folyamán majdnem valamennyi felszabadult rajnai város nevében koszorút helyeztek a sírra. A német néppárt pfalzi csoportja küldöttséget menesztett Berlinbe, kék-fehér szalaggal díszített hatalmas koszorúval. A néppárt elnöksége szintén koszorút helyezett a sírra. A német birodalmi gyűlés koszorúját kedd reggel teszik le a hantra. Egyenrangú és egyenjogú tagjai akarunk lenni a népek közösségének — mondotta Löbe elnök a birodalmi gyűlés felszabadulási ünnepén A Rajna-vidék teljes és végleges kiürítése alkalmából a birodalmi gyűlésben hétfőn este felszabadulási ünnep volt, amelyen a képviselőkön kívül a tartományok miniszterelnökei is részt vettek. Az ünnepi beszédet Löbe szociáldemokrata képviselő, a birodalmi gyűlés elnöke mondotta. Löbe a birodalmi gyűlés nevében örömének adott kifejezést afölött, hogy a német politika évtizedes célját végre sikerült elérni. A kegyetlen sors megfosztotta Stresemann külügyminisztert attól, hogy megérje munkája gyümölcsét, a Rajna-vidék teljes felszabadulásét A Rajna-vidék kiürítésével azonban még nem gyógyult meg minden seb — folytatta Löbe —, amelyet a háború ütött, hiszen elég, ha a német nemzet a megszállott Saarvidékre gondol. Löbe a következő szavakkal fejezte be beszédét: mindazokkal, akik azelőtt ellenségeink volt A legnagyobb örömmel barátkozunknak és a legnagyobb örömmel lépünk be az európai népek nagy és békés családjába. Ebben a családban azonban nem lehetnek jogfosztotta népek és nem lehetnek kisebbségek sem. Egyenrangú és egyenjogú tagjai akarunk lenni a népek közösségének, a földkerekség minden államával egyenjogúak. Löbe elnök beszédét a birodalmi gyűlés minden oldalán hatalmas tapsvihar fogadta. Ezután az összes politikai pártok közös napirendi indítványt terjesztettek be, amelyben azt javasolják, hogy a birodalmi gyűlés keddi ülésén az úgynevezett nyugati segélyprogramot tárgyalják. Ez a segélyprogram tíz évre oszlik fel és a felszabadult Rajnavidék gazdasági szanálását célozza. A javaslat felszólítja a birodalmi kormányt, hogy terjesszen be megfelelő törvényjavaslatot a segélyprogram végrehajtása ügyében. Ezt a törvényjavaslatot még a nyári szünet megkezdése előtt tető alá kell hozni, legalább is a birodalmi tanácsban. A Rajna-vidék felszabadulását egész Berlin mámoros lelkesedéssel ünnepli meg. A birodalmi gyűlés ünnepi ülése után a grunewaldi német stadionban a késő esti órákban a berlini helyőrség katonai zenekara adott hangversenyt. A hangversenyt takarodó és tűzijáték fejezte be. Kedden délelőtt a helyőrségi templomban ünnepi istentisztelet lesz. Déli tizenkét órakor a Luftgartenben felállított üteg díszlövéseket ad. A berlini középületek már hétfőn délben zászlódíszt öltöttek s igen sok magánházra is felvonták a német lobogót. Iglóffred Maffaslitt gyógyfürdő vízgyógyintézet Kitűnő ellátás és lakás 40 fektár Hindenburg elnök és a kormány kiáltványa A Rajna-vidék végleges felszabadítása alkalmából Hindenburg köztársasági elnök és a birodalmi kormány kiáltvánnyal fordult a német néphez. A proklamációban mindenekelőtt megemlékezés történik azokról, akik a megszállás alatt életüket áldozták a német szabadságért. A felhívás megemlékezik azután arról, hogy a Saar-vidék lakossága is vágyódik az anyaországhoz való visszacsatolás után és hőn óhajtja, hogy a birodalommal való újbóli egyesülése mielőbb valóra válhasson. Bár a német birodalom politikai és gazdasági életének egén még komor felhők tornyosulnak, mégis örömnapja van ma minden németnek. A proklamációval egyidejűleg a porosz kormány rendeletet adott ki, amelyben köszönetet mond a megszállott területek lakosságának hazafias magatartásáért. Befejeződtek a magyar-osztrák vasútforgalmi tárgyalások Magyarország és Ausztria között a vasúti forgalom szabályozása ügyében folytatott tárgyalásokat hétfőn befejezték. A két állam meghatalmazott képviselője, dr Tormay Géza államtitkár és dr Peschmann Antal osztályfőnök, Kállay Miklós államtitkár és Calkce Ferenc osztrák követ jelenlétében két megállapodást írt alá, mégpedig a kölcsönös vasúti forgalomban az átmeneti és csatlakozási viszonyok szabályozása tárgyában a Magyarország és Ausztria között kötött államszerződést, valamint a Sopron város és vidékén át irányuló vasútforgalom szabályozásáról szóló jegyzőkönyvi megállapodást. A megállapodások az ámdíjszabási egyezménynek Magyarországnak az Ausztrián túl nyugatra fekvő fogyasztóterületekre kivtelre kerülő mezőgazdasági termékeire (marhák, friss hús, disznózsír, olvasztott disznózsír, hálás szalonna, nyersbőrök, gabonanemvek és hüvelyes termékek, zöldség, gyümölcs, friss burgonya, széna és szalma, tojás, maláta, bor, keserűvíz, spiritusz stb.) lényegesen mérsékelt díjtételeket biztosítanak. Amint a létrejött egyezkedések tartalmából megállapítható, a két államnak sikerült enyhíteni azokat a nehézségeket, amelyek egyfelől a határvonal húzásából, másfelől a fogyasztóterület helyzetéből adódtak. jv A |l|tf|lltl ^HARMAT/teams A pápa feltűnő beszéde a tűrt vallásokról Vatikánvárosból jelentik. A pápa a Vatikánban tartózkodó valamennyi bíbornok jelenlétében titkos konzisztóriumot tartott, amelyen latin nyelven beszédet mondott. Mindenekelőtt örömmel emlékezett meg a jubileumi éve alkalmából Rómába érkezett sok zarándokvonatról, a karthagói eucharisztikus kongresszusról és arról, hogy ebben a hónapban több kanonizálás történt. A pápa ezután utalt a protestánsoknak arra az egyre fokozódó tevékenységére, amellyel új híveket akarnak szerezni. Ezzel kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy néhány, a közelmúltban hozott törvényes intézkedés ezt az áttérítési szándékot előmozdítani látszik és így éles ellentétben áll a lateráni szerződés szellemével és betűjével. Majd a következőket tette hozzá: — Minthogy megtűrtük, hogy a gyakorlatban megengedett vallásoknak nevezzenek olyanokat, amelyeket helyesebben általában csak tűrt vallásoknak lehetett volna nevezni, nem várhattuk, hogy ezekkel a felekezetekkel úgy bánjanak, hogy már kívülről is feltűnjék tűrt, illetőleg megengedett voltuk. Ezzel úgy látszik, nem csekély kedvezésben részesültek, ami még csak előmozdítja a korábban említett hittérítésüket. Miután a pápa megemlékezett az elhúnyt bíbornokokról, szólott azOroszországban üldözött keresztényekért mondott közös imádságokról. A pápa ezután áttért a máltai kérdésre. A pápa beszéde végén kihirdette az új bíbornokok kinevezését, akiknek neve már ismeretes. Vasúti katasztrófa Leningrád mellett Königsbergből jelentik. Rigából érkező jelentések szerint Leningrád közelében hétfőn kisiklott egy gyorsvonat, amelynek több személyszállító kocsija felfordult. A vasúti katasztrófának huszonkét halálos és huszonnyolc súlyos sebesült áldozata van. Apponyi kijelentette, hogy a legitimisták csak a nemzettel egyetértésben akarják megoldani a királykérdést Sopronból jelentik. A Magyar Szentkorona Szövetség soproni fiókja vasárnap tartotta alakuló közgyűlését, amelyen gróf Apponyi Alberttel az élén, több legitimista politikus is részt vett és felszólalt Band Marcell volt az első szónok, aki azt hangoztatta, hogy a tisztesség és tisztaság uraiméra van szükség. Nem akar senkit felelőssé tenni, de meg kell állapítania, hogy a tisztesség fogyatékossága az, ami ma túlteng. A menekülésnek csak egyetlen békés útját látja: a nemzet önkormányzatát, élén az ősi alkotmány által kijelölt koronás királlyal. A mai uralomból hiányzik nemcsak a király, de a népakarat is. A legitimizmus és a demokratizmus egymással nem ellentétes fogalmak, sőt ellenkezőleg. Gróf Hunyady Ferenc Albrecht főherceg hűségnyilatkozatáról beszélt és azt hangoztatta, hogy ezzel széjjelhullott a szabad királyválasztók tábora. Ma már a köztársaságiak és a legitimisták tábora áll egymással szemben. Kijelentette, hogy semmiféle puccs nem lesz, mert minden erőszakos kísérlet bűn volna a király és a nemzet ellen. Gróf Apponyi Albert beszélt ezután és azokkal a hírekkel foglalkozott, amelyeket az utóbbi időben a legitimizmussal kapcsolatban terjesztettek. A kormány álláspontját a miniszterelnök leszögezte, mikor kijelentette, hogy a külpolitikai helyzetet nem tartja érettnek arra, hogy Magyarország trónjának tényleges betöltésére bárminemű lépést tegyen. A legitimisták álláspontja pedig az, hogy a magyar trón betöltésének kérdésénél nem ismernek el jogosnak semmiféle külföldi tényezőt. Ami Ottó nagykorúságát illeti, ezzel kapcsolatban Apponyi felelőssége tudatában kijelentette, hogy a még nem tisztázott és esetleg fenyegetővé válható külpolitikai helyzetre való tekintettel nem akarják a törvényes király hazahozatalát másként, mint a legrendesebb körülmények között. Végül azt hangoztatta Apponyi, hogy ők csakis a nemzettel való racionális, becsületes és nyílt megegyezéssel hajlandók a királykérdés rendezésére.