Magyar Hirlap, 1930. október (40. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

2 1930 október I. HIPLAP munkanélküliség lidércnyomásától. A biro­dalmi kormány tudatában van annak, hogy milyen súlyos felelősség terheli vállait és tudja, hogy a történelem ítélőszéke nem fogja felmenteni, ha most hibát követ el. A birodalmi kormány éppen ezért mindent meg fog tenni, hogy elérje a célt. Brüning kancellár a parlament feloszlatásának gondolatával foglalkozik . Brüning kancellár kedden délelőtt kihall­gatáson jelent meg Hindenburg elnöknél és beterjesztette az elnöknek a közel egy hétig tartó minisztertanács tárgyalásainak eredmé­nyét, az új kormányprogramot, amellyel a Brüning-kormány október 13-án az új biro­dalmi gyűlés elé lép. A kormányprogramot délután 5 órakor sajtófogadtatás keretében nyilvánosságra hozták. A közzététel után azonnal megkezdődtek a tárgyalások Brü­ning kancellár és a kormánykoalíció szem­pontjából számításba jövő pártok között. A B. Z. am Mittag értesülése szerint Brüning kancellár a házfeloszlatás tervével foglal­kozik. Amennyiben nem tudja biztosítani új kormányprogramja részére a többséget, úgy a jövő tavaszig a parlament nélkül, a kivéte­les rendelkezések alapján viszi tovább az ál­la­mü­gyeket. A miniszterelnök kedden Gödöllőn tartózkodott T Ernszt Sándor népjóléti miniszter kedden délelőtt fogadta a népjóléti minisztérium tisztikarát, amelynek nevében Scholtz Kor­nél államtitkár üdvözölte a minisztert, üd­vözlőbeszédében megemlékezett Vass József­ről, majd rámutatott arra, hogy a miniszté­rium tisztikara Vass Józseftől tanulta meg, hogyan kell a hazát szolgálni és kötelességü­ket az új miniszter alatt is tisztességgel és becsülettel akarják végezni. Ernszt Sándor köszönetet mondott az üdvözlésért és azt hangoztatta, hogy nagy súlyt láván fektetni arra, hogy a minisztérium mindent meg­tegyen a társadalmi igazság érvényesülése ér­dekében. Az új miniszter ezután hosszabb ideig elbeszélgetett a tisztviselőkkel. A népjóléti minisztérium politikai állam­titkárságát illetően kedden semmiféle to­vábbi lépés nem történt. Dréfír Imre lemon­dása után mindaddig helyén marad, amíg il­letékes helyről felmentése meg nem érkezik. Ernszt Sándor kedden nem tárgyalt a mi­niszterelnökkel és így az államtitkárság ügyéről szó nem esett. Gróf Bethlen István miniszterelnök, aki hétfőn Gödöllőre ment, hogy a kormányzó­nak referáljon, az éjszakát is ott töltötte és ha­jnalban vadászaton vett részt. Délelőtt sem érkezett vissza Gödöllőről és így sem Ernszt Sándor, sem a többi miniszter kedden nem tárgyalt a miniszterelnökkel. A miniszter­elnök csak a délutáni órákban érkezett Bu­dapestre, ekkor azonban már senkit sem fogadott, hanem visszavonult lakosztályába. Békés megye viharos közgyűlésén a főispán sorra megvonta a szót az ellenzéki tagoktól Gyuláról jelentik: Békés vármegye tör­vényhatósági bizottsága most tartotta évne­­gyedes közgyűlését báró Fenitzsch Berthold főispán elnöklésével. Napirend előtt Gyön­­gyössy János bejelentette, hogy a törvény­­hatósági bizottság­ob­ tagja ellenzéki blok­kot alakított, amelyre azért van szükség, mert Békés vármegyében a reakció megint olyan erős, mint évekkel ezelőtt volt. Ezután felolvasta az ellenzéki blokk deklarációját, amelyben a közterhek, csökkentését, a titkos választójogot, egyesülési, gyülekezési és sajtószabadságot, a panamák szigorú üldö­zését követelik. Kívánják az összeférhetetlenségek meg­szüntetését, amelyeket a jelenlegi kor­mányrendszer megtűr. .A főispán ekkor megállította a szónokot és megvonta tőle a szót. Erre nagy vihar tá­madt, majd Szemenyei Pál szociáldemokrata bizottsági tag kezdett beszélni. Kijelentette, hogy a katasztrofális gazdasági helyzeten a lillafüredi medvetelep sem segít. A főispán ezért rendreutasította Szemenyeit és meg is vonta tőle a szót. A következő szónok, Nyilas András szintén szociáldemokrata volt, aki a kormányt bí­rálta, de a főispán tőle is megvonta a szót. Hasonlóan szómegvonás következett Kiss János beszédénél is és mindkét esetben az ellenzék nagy viharral fogadta a fő­ispán intézkedését. Csige Varga Antal a tankönyvuzsorát tette szóvá szintén viharos jelenetek között. A szarvasi főszolgabírói lap vásárlásánál az ellenzék leszavazta ezt a tételt. Újabb vihar támadt a költségvetés megsza­vazásánál, mert a főispán az ellenzék köve­telése dacára sem rendelte el a szavazásnál az ellenpróbát. A közgyűlés ezután 50.000 pengőt szavazott meg az ínségesek javára és elhatározták, hogy országos inségalap meg­teremtését kívánják a kormánytól. A köz­gyűlés többi pontját azután vita nélkül meg­szavazták. Kikiáltották a diktatúrát az ecuadori köztársaságban Buenos Airesből jelentik. Az ecuadori köztársaság elnöke, Ayora, lemondott és az elnökséget Guerrero tábornok hadügy­miniszter vette át, aki nyomban prokla­­málta a diktatúrát. ♦ Ecuadorban már tíz napja forradalom van és elkeseredett küzdelmet folytatnak egymással a kormánycsapatok és a forra­dalmárok. A főváros, Quito már napok óta el van zárva a külvilág­tól, mert úgy a távíró-, mint a telefon­­vonalakat elvágták a forradalmárok, a rádióállomás pedig nem működik. Egy repülőgépnek sikerült elhagynia a fő­várost, de ez még nem tudta megmondani, mi lesz a harcok kimenetele. Az ecuadori forradalmat a diákok rob­bantották ki, akik Ayora elnök kormány­zása ellen már hónapok óta a legélesebb harcot folytatják. A forradalmár diákok­nak nagyszerű szövetségestársaik akadtak az ecuadori repülők között, akik magukra vállalták a feladatot, hogy repülőgépeikről szórt röpcédulák segítségével forradalma­sítsák az ország egész lakosságát. Ayora köztársasági elnök ellen a legsúlyosabb vád az, hogy teljesen kiszolgáltatta Ecuadort az amerikai imperializmusnak és az or­szág példátlanul bőséges kincseit po­tom összegekért eladta az amerikai iparvezéreknek. Az elkeseredés emiatt igen nagy volt, a for­radalmárok mindenütt fegyvertársakra akadtak, ahová csak eljutott felszólításuk arra, hogy fegyverkezzenek. Agora köztársasági elnök tisztában volt azzal, hogy milyen veszedelmes helyzetbe került, miután a hadsereg bizalma is meg­rendült iránta. Ezért kétségbeesett eszközökhöz folyamodott hatalmának biztosítására. Az első na­pokban még segítettek Ayora elnök rendszabályai, de a közhangulat annyira ellene fordult, hogy végül is belátta, nincs más számára hátra, mint lemondani tisztségéről is átadni helyét a diktatúrának. f­1 r""-1 parcellán­k é73^r\puder iS HPQ­K. .A minden iddk wmm legjobb púdere " Aki nem lett miniszterelnök " Amikor 1906-ban először emelt szót az alsóházban az ismeretlen, fiatal Smith ügy­véd, a második negyedórában a jobboldal és a baloldal egyaránt a holnap miniszter­elnökét látta az új képviselőben. Aki ma halt meg, mint Birkenhead grófja. Balfour és az öreg Chamberlain ellentéte összetörte a konzervatív kormányt és a kon­zervatív pártot. A választások nagy liberá­lis győzelmet hoztak. A jobboldal a váratla­nul súlyos vereség után elvesztette fejét és szívét. Erőtlen, bágyadt beszédeket tartot­tak az ellenzéki vezérek. Amíg felállott Smith képviselő és a gúnyos, éles mondatok sorával támadta az új kormányt. A bukás csüggedt hangulata sehol nem hagyott nyo­mot a beszéden és amikor leült Smith, be­mutatkozásának napját úgy könyvelték el, mint dátumot az angol alsóház történetében. Amint ez a híres szűzbeszéd máig sem ve­szett feledésbe. Sok mindent ért el azóta Smith ügyvéd. Koronaügyész lett, miniszter, báró, viscount, gróf, majd lordkancellár és a lordok házá­nak elnöke. Az egyik angol egyetem rekto­rává választotta. Könyveinek nagy sikerük volt. De nem jutott el abba az állásba, ahová elindult 25 év előtt, bemutatkozásá­nak napján: nem lett belőle angol minisz­terelnök. Tehát ez a látszólag nagy karrier csonka maradt. Majdnem olyan szegényen indult el az ügyvédi pályán Smith, mint tíz évvel előtte Lloyd George és a véletlen segítette az érvé­nyesülés felé. Angliában tudvalevőleg nincs dohánymonopólium­ és a trafikok nagy részét két dohánytröszt látja el áruval. Mialatt napi két olcsó szivarját választotta ki egy kis trafikban Smith, a trafikos elpanaszolta neki, hogy az égiük dohánytröszt nem tartja be a vele kötött megállapodást. A fiatal ügy­véd tanácsára a trafikos pöröst, a pörhöz az­után csatlakozott sokszáz más trafikos, a kis ügyből nagy ügy lett és a pör megnyerése alapozta meg Smith ügyvédi irodáját. (A pörvesztes dohánytröszt nemsokára jogtaná­csosává szerződtette a trafikosok ügyvédjét.) Menyasszonyát most már feleségül ve­hette Smith és a trafikosok nagy ünnepi ebédet adtak az új házaspár tiszteletére. Két-három lap riportere elment megnézni az ünnepi ebédet és akkor terjedt először híre annak, hogy egy nagy, új szónok ko­pogtat az angol politika kapuján. Mert Birkenhead tudott valamit, amit csak kevesen tudtak előtte. Főleg ama bizonyos Disraeli Benjámin. Az irónia és a festőiség keveréke volt minden híres Birkenhead­­beszéd: egy sor gúnyos és mulatságos meg­jegyzés után hirtelen egy dekoratív mondat, amelyben mindig volt nagyvonalúság és plasztika. (Apponyiak elég bőven vannak és voltak az angol alsóházban. De a Vázso­­nyiak nagyon ritkák. Beszédeinek műfaja szerint a Vázsoni/í-osztályhoz tartozott Bir­kenhead és nem az Apponi/í-csoporthoz.) Nevetségessé tenni: ez volt Birkenhead harci módszere ellenfeleivel szemben. .* A konzervatív pártban még egy új tehet­ség merült fel. Egy másik nagy és kegyet­len szónok, a fiatal Smith ügyvéddel egy­idejűleg. Csak jobb esélyekkel kelt útra Winston Churchill, mert a Marlborough­­hercegek családjából származott és apja, Randolph Churchill, még nem volt negyven­éves, amikor már pénzügyminiszterré lett és átvette a konzervatív párt vezetését az alsó­házban. Churchill azonban nem akart várni az érvényesülésre addig, amíg kisebbségből megint többséggé verekszi fel magát a kon­zervatív párt. Váratlanul rövid idő múlva már átköltözött a liberális padokra és onnan a miniszteri székbe a „nagy Randolph“ fia. JOUG-tól tehát a háború kitöréséig Birken­head volt a legfélelmesebb ellenzéki der­batter. 1915 tavaszán Asquith nem akarta tovább is egyedül viselni a felelősséget a háborúért és megalakította a nemze­ti egység kormányát, amelyben koronaügyésszé lett az akkor 42 éves Smith és egyben átvette a cenzúra irányítását. Négy esztendővel azután a lordok házának elnökségével cserélte fel a koronaügy­észi állást és akkor kapta grófi címét. Lloyd George rendszerének" erős támasza­ként szerepelt akkor Birkenhead és egyike volt azoknak a konzervatív politikusoknak, akik a háború másnapján sem akarták fel­bontani a koalíciót a liberális párttal. Pedig 1918 novemberétől fogva újból a konzer­vatív párté volt a többség az alsóházban, és így tiszta konzervatív kormány alakul­hatott volna. Annál inkább, mert a béke­­szerződések megkötése után igazán elesett a koalíciós kormány szükségessége. Birkenhead azonban várni akart a koalíció felszámolásá­val addig, amíg majd neki jut a miniszter­­elnökség a konzervatív kormány élén. Ez a nap sehogyan sem következett be. És pedig nem annyira azért, mert 1922 végén Bonar Law visszatért a politikába és magá­nak foglalta le a prime minister hivatalát, mikor Musztafa Kemal pasa kisázsiai győ­zelmei megbuktatták Lloyd George kormá­­nyát. Már akkor, nyolc év előtt kissé el­használt ember volt Birkenhead. Semmit nem vesztett szónoki erejéből, de nem tudta megszerezni azt a személyes súlyt, amelyet Anglia megkövetel a politikai vezérektől. Birkenhead nem volt eléggé tiszta és nyu­godt egyéniség. Hiányoztak belőle olyan emberi tulajdonságok, amelyek nélkül nem igen jut el a „leader“ szerepéig egy politikus az angol szigeten. (Az már inkább pletyka volt, hogy Birkenhead politikai pályája azért tört el, mert a lordkancellárnak egyre gyak­rabban kellett az alkohol fűtőanyagához fordulnia segítségért.) A második Pahsuim-kormányban indiai államitkár volt Birkenhead és egy­re élesebb ellentétbe került főnökével. A politikában jobboldalibb volt Birkenhead, mint Baldwin és nem helyeselte azokat az engedményeket, amelyeket a németeknek tett az angol kül­politika. Miniszter létére egymásután tartott ellenzéki beszédeket és főleg minden héten írt egy ellenzéki cikket. Baldwin ismételten kifogásolta, hogy a kormány tagjai közül Birkenhead és Churchill egyre szorgalma­sabb újságírókká lettek. De mind a két mi­niszter arra hivatkozott, hogy az újságírás sokkal többet jövedelmez nekik, mint a mi­niszteri tárca. (Pedig 140.000 pengő volt Birkenhead és Churchill hivatali fizetése.) Végül minisztertanácsi határozat tiltotta el a vezércikkezéstől a kormány tagjait, de Birkenhead akkor is kért még néhány hó­nap haladékot, régebben vállalt szerződésé­nek teljesítésére. Baldwin már egy félévvel a kormány bu­kása előtt lemondott Birkenhead miniszteri tevékenységéről és Birkenhead jobboldali el­lenzékbe vonult Baldwin politikája ellen, de a konzervatív pártból nem lépett ki. Kriti­kájának nem volt igazi súlya, mert minden­féle kifogás merült fel ellene. Sokaknak nem tetszett az, hogy a miniszterségről lemondva, három-négy nagy üzleti állást fogadott el Birkenhead, sőt az egyik igazgatói állásra nézve még aktív minisztersége alatt állapo­dott meg. Azután élesen támadták, mert nem akart nyugdíjáról lemondani. Az angol miniszterek általában nem kapnak nyugdí­jat, de a lordkancellárt kivételesen évi 5000 font nyugdíj illeti meg. Már most az angol közvélemény nagy részének az volt az állás­pontja, hogy a nyugdíj ellenében a volt lord­­kancellár köteles tartózkodni minden olyan üzleti tevékenységtől, amely nem fér össze régi méltóságával. De ez csak tapintat kér­dése és nincs olyan jogszabály, amely feltéte­lekhez kötné a lordkancellári nyugdíj felvé­telét. Legutóbb pedig egy plágium­vád me­rült fel Birkenhead új könyvével szemben, az így megindult per azonban most már nem kerül ítélet alá. Szépen kezdődött Birkenhead pályája és nem végződött szépen. Ötvenhét évet ért meg mindössze a volt lordkancellár és mégis jó­ideje már csak a múlt emberének számított, tf* fr) ! Szerdai Tervpályázat a Gellért- és Rudas-fü­rdők közötti Dunapart rendezésére Az Országos Idegenforgalmi Tanács meg lévén győződve az idegenforgalmi beruházások sürgős megindításának az egész ország gazdasági éle­tére kiható fontosságáról, az összes érdekeltek meghallgatásával ilyirányú részletes programot dolgoz ki és terjeszt jóváhagyás végett a kor­mány elé. Addig is, amíg ez a teljes program nyilvánosságra kerülhet, annak legsürgősebben megvalósítható első önálló részletének megoldá­sára országos eszmei pályázatot hirdet a Szent dellért tér, a Szent Gellért- és Rudas-gyógyfür­dők közötti Dunapart, valamint a Rudas-gyógy­fürdő környezetének rendezésére és kialakí­tására. A legjobb tervek díjazására alábbi pályadíjak vannak kitűzve: Három díj egyenként négyezer pengő, három díj egyenként kétezer pengő. A pályadíjak elbírálását és a díjak odaítélését az elnökkel együtt összesen 23 tagú bírálóbizottság végzi. A pályázat titkos, a pályaműveket név­jelzés nélkül, minden lapon jeligével ellátva, egy — a tervező nevét, címét és kamarai tagsági igazolványát tartalmazó lezárt, lepecsételt, át nem látszó jeligés boríték kíséretében becsoma­golva és lepecsételve, 1931 január 15. napján déli 12 óráig kell az Országos Idegenforgalmi Tanács hivatalos helyiségében (Budapest, II., Lánchíd utca 1.) benyújtani, vagy ennek címére postára adni. Postán küldött pályaterveknél a postabélyegző kellő irányadó. Később érkező, vagy postán később feladott pályázatok figye­lembe nem vétetnek. A részletes tervezési program, valamint a je­lenlegi állapotot feltüntető 1:720 méretű hely­­színrajz az Országos Idegenforgalmi Tanács hi­vatalos helyiségében délelőtt 9 és délután 2 órák között 5 pengő ellenében vehető át. Halálos villamos­­elg­ázolás Szegeden Szegedről jelenti a Magyar Hírlap tudó­sítója. Kedden reggel halálos villamoselgázo­­lás történt Szegeden. A Tisza Lajos körút és Dugonics utca sarkán, a reggeli órákban, amikor a legerősebb a forgalom, a villamos elütötte özvegy Elekes Jánosné 72 éves más gánzónőt, aki a piacról igyekezett haza. Az asszony teljesen süket és így nem hal­­lotta meg a villamos csengetését és a köz©-e­lében tartózkodó járókelők figyelmeztető kiabálását. Utolsó pillanatban vette csak észre a villamoskocsit, amely elől azonban már nem tudott kitérni s a villamoskocsi keresztülgázolt rajta. A szerencsétlen úri­­asszony holttestét csak a kivonult tűzoltók tudták a villamos alól emelőgép segítségével kiszabadítani, úgyhogy a forgalom emiatt órákra fennakadt. Megállapították, hogy öz­vegy Elekesné koponyaalapi törést szenve­dett, valószínű azonban, hogy halálát nem ez, hanem már előbb, ijedtség következtében beállott szívbénulás okozta. A megindult vizsgálat megállapította, hogy a villamoskocsi vezetőjét nem terheli felelős­ség a halálos szerencsétlenségért.

Next