Magyar Hirlap, 1934. november (44. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
T JT7.n y ■ | 0 K r ------ — i■ * Mai számunkban közöljük a teljes heti rádióműsort 10 taxER 10 FIXÉR I ELŐFIZETÉSI ÁRAK: I JBB Szerkesztőség MAS?ÍRORSZÁGON: ~TIBBSr l és kiadóhivatal I | WniH. K*r.s. K tw, s pti«6 I gg|§ 1|| «PS|. ||§| Joliik 9 VI* Aradi ncea 10. szám. P°Mh^A^Nw. ((TnM I flrnfclIllfM (fii S‘r: lllp mm m IPf* l||g f|j|k I Teletón • 21-8-47,23-6-80 és 10-6-06 rz£strSm~. mm S iL-JFIl . jLJk B JÉ 1 JPLJLjL BUDAPEST 1934. NOVEMBER 3.SZOMBATFtelHlKECTT^I^RiEPMANNTO SZERÉNY Irta: BELEKY GÉZA Az ismeretlen lány nyugalmazott tengernagya szelíd tekintetével most már az örök vizek titokzatos hullámverését nézi. Jól esett Szerémy Zoltánnak ez az utolsó szerep azért, mert Molnár Ferenctől kapta, és azért, mert neki írt szerep volt. A roskatag, jóságos, öreg kegyelmes úr, aki az utolsó jelenésében kiegyenesedik, keménnyé válik és megvéd egy fiatal lányt... Fáradt szívével, gyulladt torkával még eljátszotta ezt az utolsó jelenést a végszóig. Azután elment az egyik öltözőbe, keresni egy dívánt, ahol meghaljon. Prohászka Ottokár a szószéken halt meg, szentbeszéd közben. Ez a halál illette meg Szerémy Zoltánt, akinek szószék volt a színpad és szentbeszéd volt a színpadi beszéd. Az elmúlás nem eshetett nehezére. Mikor a hetvenkét esztendős Zoli bácsi a hosszú szünet után most őszkor újból visszatért oda, ahol segített felépíteni a házat és segített felépíteni egy nagy színpadi stílust; a Főúr szerepét kapta A tanítónőben. Mi őszkor szoktunk meghalni — mondja itt. Apám is, nagyapám is őszkor ment el a gyep alá; akkor, amikor még zöld a gyep... Mikor ezeket a szavakat mondta, mindenkinek könnyes lett a szeme, hiszen az az árnyék már ott lebegett fölötte. És valóban őszkor ment el. Az utolsó, egy tavaszian szép őszi napon, amely még ajándék volt, a csúnya tél előtt. Hiába: Szeremy Zoltán mindig megtartotta a szavát... Csak kissé habozhatott, mielőtt elindult útjára a nagy kérdőjel felé, mert kénytelen volt otthagyni egy szerepet. Természetesen csak akkor, amikor a próbán nem volt többé szükség rá. Ki volt Szerémy Zoltán? A nagy epizódista ... Ez a meghatározás szokatlanul hangzik. Mi növesztené meg az olyan színészt, aki mindig csak jelentéktelen, kis szerepet játszik? Az ilyen megnövekedésnek két feltétele van. Az egyik az: a kis, jelentéktelen szerep változzék át gazdag, színes, érdekes szereppé. Míg a másik előfeltételt így kellene megszövegezni, a nagy epizódistának legyen érzéke az iránt, hogy megnövelésével a szerep sehol ne bontsa meg az arányokat, sehol ne ingassa meg az egyensúlyt, sehol ne hangsúlyozza túl a neki jutott szavakat. Mert például a bécsi színpadon nagy epizódista volt az évek során Hans Moser. (Míg azután epizódistából előlépett a primadonnává.) Azért Hans Moser körül mégis van egy hiba. Keze alatt csillogni és sziporkázni kezd a legjelentéktelenebb szerep is. De úgy, hogy ezáltal eltolódik az előtér és a háttér viszonya. * Szerémy Zoltánnal ilyesmi soha nem történhetett. Ettől megvédte őt művészi tapintata és — úri tapintata. Mert Szerémy Zoltán tudott nagy úr is lenni kis szerepeiben, nem csupán nSs színész, és mindig tudott úr lenni kint ítéletben. Illetőleg nem tudott más lenni, csak igazi úr. Az „úr“ szó nála a tisztaságot jelentette. A testi és a lelki, az emberi és a színészi tisztaságot. A kiegyensúlyozott nyugalmat, amely mosolyogva intéz el mindent. Néha derűs mosollyal, máskor fanyar mosollyal. De soha erős szóval, soha heves indulattal. Mosolyogni sokféle mában lehet.Eldehet szelíden be* Francia automatos csapattestek felvonulása a Saar-vidék határán A német lapok szerint a francia törekvések a legkomolyabban veszélyeztetik Európa nagy fáradtsággal fenntartott békéjét . A francia lapok azt írják, hogy csak előzetes óvintézkedésekről van szó Saarbrückenből jelentik. A saarvidéki helyzet váratlanul kiéleződött, amennyiben dr Knox népszövetségi megbízott jegyzéket intézett a francia kormányhoz, amelyben kifejti, hogy amennyiben a saarvidéki népszavazás a német kormány számára esetleg többséget is hozna, nemzeti szocialista puccstól kell tartani. Dr Knox kifejti, hogy nemzeti szocialista körök abból indulnak ki, hogy Franciaország csak abban az esetben lenne hajlandó kiüríteni a Saar-vidéket, ha a bányákért teljes kárpótlást kapna. Miután Németország nincsen abban a helyzetben, hogy ezt a többszáz millió aranymárkára rugó összeget kifizesse, a németek kedvező eredmény esetén nyomban megszállnák a Saar-vidéket. A népszövetségi biztos jelentésében kifejti, hogy a saarvidéki rendőrség és csendőrség ebben az esetben nem lenne elegendő a rend fenntartására, éppen ezért a vonatkozó egyezmények alapján francia katonaság közbelépése válnék szükségessé. Franciaország dr Knox jelentése után nyomban csapatösszevonásokat hajtott végre a Saar-vidék határán. A csapatösszevonások híre, amelyről elsőnek a Matin adott hírt, nagy feltűnést keltett az egész francia közvéleményben és a belpolitikai válság ügye egyszerre háttérbe szorult. A francia sajtó azzal igyekszik magyarázni a csapatösszevonásokra vonatkozó intézkedéseket, hogy a nemzeti szocialisták betörésre készülnek, éppen ezért a hadsereg főparancsnokának utasítania kellett a huszadik hadtest parancsnokát, hogy a keleti határok védelmére minden szükséges intézkedést tegyen meg. A francia lapok kifejtik, hogy amenynyiben fegyveres német csapatok lépnék át a katonailag semlegesített zóna határait, úgy a Saar-vidékre vonatkozólag is automatikusan életbe lépnek a locarnói egyezmény szankciós határozatai. A londoni Reuter-iroda párizsi értesülései szerint a francia automobilos csapattestek a Saar-vidék határán már készenlétben állanak, hogy bármely pillanatban bevonuljanak a népszövetségi megbízott kívánságára a Saarvidékre. Miután ebben az esetben a gyorsaság döntő tényező lenne, az automobilokon érkező francia katonaság egyetlen éjszaka alatt a helyzet urává válhatnék. A Reuter-iroda képviselője előtt hangsúlyozták Franciaországnak azt a reményét, hogy végeredményben mégsem lesz szükség ilyen eljárásra, mert elegendő lenne adott esetben egy ilyen értelmű figyelmeztetés is. A népszövetségi tanács határozatai értelmében a saarvidéki kormánybizottság szükség esetén a Saar-vidéken kívül álló csapatokat is segítségül hívhat, vagyis angol vagy belga katonaságot is, azonban ezek bevonása, tekintettel arra az időre, amely ehhez szükséges, csak elméleti lehet. A Saar-vidék francia megszállása különben csak ideiglenes jellegű lehetne, mert a rend helyreállítása után a csapatokat nyomban vissza kellene vonni. . .. • ■ : A londoni Press Association angol rhiva-talos". körökből arról értesül, hogy a francia kormány egyáltalán nem kérte fel az angol kormányt arra, hogy küldjön csapatokat a Saar-vidékre és arról sem volt szó, hogy Anglia vegyen részt a népszavazás sima lefolyását biztosító intézkedésekben. Nagy izgalom Berlinben a francia csapatösszevonások miatt Berlinben a francia nagykövetség határozottan megcáfolta azt a hírt, mintha Bilow német külügyi államtitkár megjelent volna Francois Poncet francia nagykövetnél, hogy tiltakozzék a saarvidéki határon szélni — sokféle akcentussal. Ezeket az egészen kis hangsúlyokat tudta megszólaltatni Szerémy Zoltán. És tudott mosolyogni sokfélekép. Az Ördög óta volt Molnár Ferenc babonája, minden vígszínházi darabjában írni egy epizódszerepet Szerémy Zoltán számára. Mivel a színpad palettáján, a színpad skáláján Szerémy olyan árnyalat, amelynek soha, semmikor nem szabad hiányoznia. Főleg azért nem, mert ez az árnyalat — nem festék Ez az árnyalat igazi szín, amely jön valahonnan mélyről, és kisugárzik valamilyen erőnél fogva. Ez az árnyalat nem technikai ügyesség eredménye, nem a színpadi tapasztalatok kémiai keveréke. Ez az árnyalat egészen belülről csillan fel, egészen ösztönszerű, és éppen ezért mindig a hibátlanság erejével hat. A hibátlanságnak azzal az erejével, amely betölti az egész színpadot akkor is, ha csendesen alig egy mondatban szólal meg a színpad egyik szögletéből vagy hátteréből.. n ’ De ez az egy mondat... Molnár Ferenc sokszor írt mondatokat Szerémy , számára olyan mondatokat, amilyeneket s az adott helyzetben. — éppen Szerémy mondott volna. De ez a kis '„'álajátszás‘‘ csak baráti figyelem és baráti kedvesség volt Molnár Ferenc részéről. Mivel Szerémynek nem volt szüksége testére szabott mondatokra. Éppen csak néhány — akármilyen mondatra volt szüksége azért, hogy ott legyen a színpadon, jelenvalóan, teljes elevenséggel, mint tiszta színfolt, amely világít is. Egy árnyalattal mindig világosabb volt a színpad attól a pillanattól fogva, hogy csöndes, nyugodt lépésével, alacsony növésével, kevéssé lehajtott fejével Szerémy belépett a színpadra. *Hogyne voltak és vannak más nagy epizódisták is. Például Reinhardt színpadainak nagy epizódistája volt Hans Wissmann, akinek mindig volt egy torz, kesernyés grimasza, egy olyan élesvonalú arcfintora, amelyet nem lehetett soha elfelejteni. Mikor például az Éjjeli menedékhely előadásán ezt a bizonyos mondatot mondta:,, Ich bin ein gewesener Mensch .. ..Azután van néhány nagytepizódista, aki egy-két mondatával, egy-két gesztusával öt kacagást tud percenként elérni a nézőtéren. De ezek az úgynevezett „erős“ eszközök. Szerémy Zoltánnak pedig soha nem voltak erős eszközei. Nemvolt keserű, és nem kereste a hangos, sikereket., Csendes szavával, csendes mosolyával tudott nagyepizódistáválenni. Talált a magyar színpad legnagyobb epizódistájává.. És így ért el olyan művészeti rangot, amelynek nemzetközi értéke volt. Majdnem semmit sem csinált a színpadon. De ezt a majdnem semmit elvitte magával az egész színházi közönség, mint szép, tartós, jó emléket. És noha most az évek során át hiányzott a színpadról, senkinek nem kell magyarázni ma sem, ki volt Szerémy, és mit jelentett művészete. Bocsánat az elhasznált szóért, de a szó soha nem volt igazabb, mint ebben az esetben: a „nobel“ ember példájaként fog élni Szerémy emléke. „Nobel“ művész, és ezért megérdemelt volna a magyar színpadtól egy kis Nobel-díjat. * Jó társaság várta Szerémy Zoltánt. Azok, akiket legjobban szeretett és akik őt legjobban szerették. . Hegedűs Gyula nyújtotta feléje kezét, ezt a baráti, férfias kezet. Azután megölelte őt Fenyvesi Emil. És Szerémy Zoltán újra látja már mosolyogni Varsányi Irént, Harmath Hédit. " Szabad-e sajnálni Valakit, aki ebbe a társaságba kerül vissza? Ilyen színészek, ilyen emberek közé. Amagyarszínpadnak egy boldogabb korába, egy boldogabb, derűsebb, tisztább magyar világba.