Magyar Hírlap Hétvége Melléklete, 1982

1982-03-13

10 (Folytatás a 9. oldalról) „A magyar nép, amelyben a forradalmi hevesség a legkülönösebb módon egyesül egy ázsiai horda baromiságával s amelyről szintén el lehet mondani, mint a törökről, hogy csak táborozik Európában, szláv népektől környezve él, kik előtte egyaránt gyűlöletesek.” (Cári államirat „népeihez”) „Ha a magyarok és szlávok állammá alakulnának és szövetkeznének egymással és az olaszokkal, mindanynyiuk sorsa biztosítva lenne. Európa hatalmas része megerősödnék és virágzásnak indulna ...” (Gioberti miniszter levele Cerrutti piemonti követhez) „Mészáros hadügyminiszter altábornagy úr, mint jó hazafit és barátot ismervén engem, remélem, hogy méltányos kérésem teljesíttetik, s végre akadálytalanul megkaphatom hat lovamat, amelyeket Budán már kétszer el akartak vezetni az istállóból.” (Hentzi altábornagy és városparancsnok) „A lázadók hadserege leginkább lengyel, olasz és francia katonaszökevényekből, nemkülönben az ország börtöneiből és váraiból kiszabadult fegyencekből áll, kik a középkori condottierie-k mintájára lengyel emigránsok (pénzért mindenre kapható!) vezérlete alá helyezkedtek. Ezenkívül az osztrák sorhadból néhány ezred átszökött a lázadókhoz.” (Die Rebellen in Ungarn c. röpirat, Lipcse) „Fegyelmezetlen, rongyos és gyáva csőcseléknek hittük az újságok, röpiratok és osztrák közvetítők mondása szerint a magyarokat; de éppen ennek ellenkezőjét tapasztaltuk, mikor velük a harctéren találkoztunk. (Paszkievics leveléből) „Veletek harcoltunk... azon reményben, hogy szabadságtok kiküzdése, s abban vett részünk egy további harc alaposzlopait képezendik, a Lengyelhon szabadságáért vívandó harcnak, mely nélkül Magyarország függetlensége nem szerezhető meg ... őrizzétek meg nemes szigetekben segélyadásunk emlékét... És jövend idő, amidőn veletek egyesülve a szent harcot megújítandjuk ...” (Visoczky tábornok búcsúszózata) „A tömegfelkelés, a nemzeti fegyvergyártás, az utalványok kibocsátása, a rövid úton való elbánás mindazokkal, akik a forradalmi mozgalomnak gátjául vannak, a forradalom permanenciája; egyszóval: az 1793-as dicsőséges esztendő minden legfőbb vonása megtalálható a Kossuth által felfegyverzett, megszervezett és fellelkesített Magyarországon.” (Engels) A Kecskeméti utcai Károlyi-palota 1351 óta ad otthont a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Történetének megfejtéséhez a Petőfi-házig kell visszakanyarodnunk, amelyet 1343-ben hozott létre a Petőfi Társaság. Ennek falai közt gyűjtötték össze Petőfi kéziratait, relikviáit. A felszabadulás után, a múzeum hol József Attila, hol Petőfi nevét viselte, s egy darabig nem önálló intézményként, hanem a Történeti Múzeum egyik alosztályaként működött. 1354-ben aztán Horváth Márton vezérletével múzeummá alakult ismét, Petőfi Irodalmi Múzeum néven, a József nádor téri Teleki-palota épületében. 1951-ben újabb költözés következett a most már végleges otthonnak ígérkező Károlyi-palotába. 1970 és 1975 között Illés László vezetésével alakították ki azt az európai szintű tárrendszert, amely máig is működik. Az anyagból kétségtelenül a legfontosabb a kézirattár gyűjteménye. — A gyűjtésnek ma már nincsenek időbeli korlátai — magyarázza Láng József irodalomtörténész, a múzeum főmunkatársa. — Korábban, akárcsak elődünk a Petőfi Ház, elsősorban a XIX. századi anyagot gyűjtöttük. Most is ilyenek bukkannak fel leggyakrabban. Szinte minden évben veszünk újabb Jókai-levelet, vagy Kossuth-kéziratot. Ezek szétszóródtak a világban és gyakori eset, hogy külföldön élő tulajdonosok hazánknak kínálják fel ilyen jellegű értékeiket. Nemrég több Jókai-dokumentum került vissza Londonból. Jókai második felesége, Nagy Bella a harmincas évek táján az üldöztetések elől külföldre menekült. A Jókai-kéziratok nagy részét akkor a Széchényi Könyvtárra hagyta, de néhány dolgot magával vitt. Ezeket halála után öccse örökölte, akitől visszakerültek hozzánk az anyagok. Múzeumunk igen sok Jókai-kéziratot őriz. A Fesztyhagyatékból derült ki, hogy Fesztyné (Jókai fogadott unokája) zsúrjain szép számmal osztogatta a nagy író regényeinek kéziratlapjait, ily módon is emlékezetessé téve az összejöveteleket. De Jókai maga is szenvedélyes gyűjtő volt. A múzeum relikviatára őrzi kőzet- és ásványgyűjteményét, csigáit, pipatóriumát és fegyvergyűjteményét is. A kézirattár, bár elsősorban a XIX., XX. századi ritkaságokban bővelkedik, időnként korábbi anyagokhoz is hozzájutott. Így került nemrégiben birtokába egy Rákóczi-, egy Zrínyi Miklós- és egy Mária Terézia-levél. — Hogyan lehet hozzájutni a hagyatékhoz? Kitől vesznek és milyen áron? — kérdezem Láng Józsefet. — Amennyiben a hagyaték nem száll a múzeumra a végrendelet értelmében — mint például nemrégiben a Déry-örökség esetében —, akkor általában az a szokás, hogy fél év várakozás után felkeressük az elhunyt hozzátartozóit, a hagyaték gondozóját és igyekszünk olyan ajánlatot tenni, hogy elsősorban mi juthassunk hozzá az anyaghoz. Annak ellenére, hogy a költségvetésünk csupán évi kétszázezer forint, eddig még soha nem vetették a szemünkre, ha túlléptük a keretet, hiszen ez mindig azért történt, hogy nemzeti kultúránk valamely becses darabját múzeumunk számára megszerezzük. Akár külföldről is. Természetesen vásárolunk aukciókon is. Az árverések előtt a múzeumok vezetői általában egyeztetik, hogy gyűjtési profiljuknak megfelelően ki, mit vásárolna meg és a licitálásban körülbelül milyen összegig tud „elmenni”. Sok a konkurrens ...