Magyar Hírlap, 1968. október (1. évfolyam, 139-169. szám)

1968-10-24 / 162. szám

Magyar Hírlap OLIMPIA 1968. OKTÓBER 24. CSÜTÖRTÖK 11 Különtudósítónk mexicói riportja El Tibio — és a Az Olimpiai Stadion tartanyán a szuperatléták számolatlanul javították a világrekordokat: az Alberca Olimpicában az úszóvilág csillagai, sokszoros világcsúcstartók randevúznak — de ma senki sem lehet érdekes és sztár Mexikóban —, egyedül csak Felipe Munoz, a rendező ország első olimpiai bajnoka. A maga nemében az is páratlan, hogy a házigazda tíz napig várjon az első — és talán egyetlen — aranyéremre. Ám a mexikói nép szerény. Ők már a kezdet kezdetén elmondták, hogy nem szándékoznak tarolni az olimpiai aranyakból, csupán azt szeretnék, hogy a világ legjobb sportolói jól érezzék magukat náluk, a világ pedig felfigyelne arra, hogy Mexikóban is van sportélet, ha egyelőre még nem is felső fokon művelik. Tizenötezren sírtak Húszezer ember foglalhat helyet az Alberca Olimpica lelátóin. A húszezerből kedden a kétharmad rész mexikói volt, a fennmaradó ötezer vendég: turista, szabadnapos sportoló, újságíró. És jött Munoz! Amikor a felvezető a rajtkövek mögé állította a 200 méteres férfi mellúszás döntőjének részvevőit, a tizenötezer hazai szurkoló olyan lelkesen köszöntötte Felipét, hogy gyűrűzni kezdett az uszoda kristálytiszta vize: „Mehikó-rá, Mehikórá, Mehikó-Mehikó rá-rá-rá!” A végeredmény ismeretes. Felipe Munoz fergeteges hajrával nyert olimpiai aranyérmet. Az utójátékról már kevesebben tudnak. Az uszoda környékén sétáló turista felkapta a fejét és keresni kezdett egy pénztárt, ahol jegyet válthat a bika viadalra. Aki valamennyire ismeri Mexikót, tudja, hogy legfeljebb a győztes torrerót köszönti olyan lelkes üdvrivalgás, mint az Alberca falait szétverni próbáló keddi zsivaj. Bent az uszodában leírhatatlan volt a látvány. Kabátok, mellények, kalapok, pipák, sombrérók röpültek a medence felé, húszezer ember tombolt, s ezrek próbáltak Munoz közelébe férkőzni, hogy vállukra kapják a fiatalembert. Késett az eredményhirdetés, s amikor a győztes és a helyezettek dobogóra álltak, átvették az érmeket, felhangzott a mexikói himnusz, tizenötezer ember énekelt. Felipe Munoz sírva fakadt a dobogón , és vele sírt örömében tizenötezer mexikói. El Tibio, a nemzeti hős Felipe Munoz képét hozzák címlapjukon a mexikói lapok, a 17 éves fiatalemberről beszél mindenki a fővárosban, „El Tibio” ma az ország nemzeti hőse. A házigazdák első olimpiai bajnokát kisgyerek kora óta El Tibiónak , „Langyos”-nak becézik. — Apám Aguas Calientéból jött a fővárosba, szülőfaluja „meleg vizet” jelent. Anyám Rio Finóban született, azaz „Hideg folyó”-ban. Ezért engem már pici koromban „Langyosnak” becéztek. A 200 méteres mellúszás döntőjében El Tibio mindenesetre forró sikert aratott. Az interjúszobában alig kaptak helyet a külföldi tudósítók, mert a nagy pillanatot, az első mexikói olimpiai bajnok nyilatkozatát minden mexikói kolléga ceruzavégre akarta kapni. Bevezették Munozt. — Ön az időfutamokban a legjobb eredményt úszta. Számított a győzelemre? , Munoz intett, hogy nem. —■ Tartott a világcsúcstartó szovjet Koszinszkijtől? Munoz bólintott, hogy igen. Záporoztak a kérdések és az olimpiai bajnok hol igent, hol nemet bólintott. Végül egy kérdésre már válaszolni kellett volna és El Tibio akkor sírva fakadt. Az öröm, a meghatottság könnyeit senki sem vette rossznéven, hiszen a győztes — bár a medencében óriás — az életben 17 éves és kisfiú. Sikertelen térdrukkolás Ha néhány nappal ezelőtt megkérdezett az ember egy mexikóit, kiktől vár elsősorban olimpiai győzelmet, az illető gondolkodás nélkül vágta rá: — A labdarúgóktól. Kedden Guadalajarában szertefoszlottak a győzelmi remények: Bulgária válogatottja 3:2-re győzött Mexikó ellen. Érdekes volt a guadalajarai mérkőzést portás igazsága figyelemmnel kísérnie az Azték Stadionból. Huszonötezer néző előtt csendben folyt a Magyarország—Japán találkozó, s egy érdektelen akciónál felcsattant a taps, óriási üdrivalgásban tört ki a lelátó. Juhász, aki az adott pillanatban ellenfélhez passzolta a labdát, csodálkozva nézett körül: „Itt még ezt is megtapsolják...?” Persze kiderült, hogy a taps Mexikó válogatottját illeti. A „távdrukkerek" hordozható tv-n nézték, rádión hallgatták a guadalajarai mérkőzést, s önfeledten ünnepelték válogatottjukat, amikor kiegyenlítette a kétgólos hátrányt. Végül Bulgária győzött, a szurkolók csalódottan tértek haza. — Bennünket a bolgárok elütöttek az aranyérem megszerzésének lehetőségétől — mondta kedden este szállásunk szomorú portása. ■— Most majd önöknek, magyaroknak szurkolunk, senor. Itt mindenki Mexikót vagy Magyarországot várta az első helyre. Magyarországnak győznie kell, hogy legalább ötven százalékban igazunk legyen. Szívünkből szólt az aranyos mexikói portás! Mexico, október 23. Szőnyi János Csak stílszerűen olv (Füzér József rajza) p '\uuuc Szegény Karin Újra egész estét betöltő műsor az Albercában. A világvárosi program fénypontja ezúttal a hátúszó lányok 100 méteres vetélkedője. A mezőny tarkább, mint a paradicsommadár tolla. Kanadai, ausztrál, amerikai, új-zélandi, sőt magyar úszónő a rajtnál. Jósolni tehát nemcsak ostobaság, hanem egyenesen lehetetlenség. Vegyük szemügyre a döntő néhány markánsabb egyéniségét. Érdemes, mert az arcképcsarnok vonzó. ELAINE TANNER Kanadából. 17 éves veterán, immár három esztendeje az élvonalban. 157 cm magas, alig nagyobb egy fél kesztyűnél, viszont ami hiányzik centiben, azt pótolja harciasságban. 1:06.7-tel harmadik a világranglistán. A brit birodalmi játékokon négy aranyat nyert. Történetesen egyiket sem hátúszásban ... LYNNE WATSON Ausztráliából. Ritka jelenség, nem Sidney úszóparadicsomának terméke, a rideg Perth-ben rója megszámlálhatatlan hosszait. 15 éves, az arca kerek és piros, mint egy téli alma, de Mexicóban sosincs tél. 1:08.9-cel csak hetedik a világranglistán, de ezek az ausztrálok mindenre képesek. KEND IS MOORE Amerikából. A mezőny „Nagy öreg Hölgye”, már a 19-et tapossa. 1962-ben 12. lett az amerikai bajnokság toronyugró számában, de minden gyakorlatnál megütötte a vállát. Ezért is kötött ki a hátúszásnál, itt legalább vízből indulhat az ember. Legjobbja 1:08.1, ezzel negyedik a táblázaton. SYLVIA CANET Európából. Úgy bukkant fel a középfutamból, mint bűvész kalapjából a házinyúl. Hiába, Franciaországban is gyorsan forog az úszószínpad. A csodaszép „Kiki” Caront csak az idén váltotta fel a csodaszeplős Benedicte Dubrez és az ő kezében meg sem melegedhetett a stafétabot. Szerdán éjjel már a harmadhegedűs Canet játssza a hátúszó döntő francia szólamát. Kiki és Benedicte a pártót figyelik. Egyéni csúcsa 1:09.2, ezzel kilencedik a világranglistán. GYARMATI ANDREA Óbudáról. Csíkos mezbe bújtatott Puck az úszóvilágban. Üres óráiban a Kölcsey Gimnázium előadásait látogatja. Egy különleges képessége emeli a döntő többi részvevője fölé. A világ legjobb hátúszói között ő a legjobb pillangózó. Pillanatnyilag 1:09.5-tel a világranglista 10. helyezettje, de hajnalra ez még változhat. Még egy portré. A világ kimagaslóan legjobb hátúszója: Karin Muir 15 éves, szeplős és hallgatag. Az összes hátúszó csúcs birtokosa. A döntőt Johannesburgból nézi. Nem vehet részt az olimpián, a faji megkülönböztetés hazáját kizárták az ötkarikás mozgalomból. Karin tehát a képernyő előtt ül, és amikor Kaye Hall vagy Jill Swaggerty az emelvény tetejére lép ... akkor talán kikapcsolja a készüléket. Az olimpia újabb meglepetése A hosszú fiúk játéka 1936-ban került az ötkarikás műsorra. Azóta a rendezőség két alkalommal írta ki, az amerikai válogatott pedig két ízben nyerte meg. Az amerikai csapatot mindmáig mégcsak mérkőzést sem vesztett az olimpián. A szovjet kosárlabdasport 1952-ben jelentkezett. Azóta mindannyiszor egymás ellen játszotta a döntőt az Egyesült Államok és a Szovjetunió válogatottja. Az egyik széria most megdőlt. A szovjet csapat elbotlott az utolsó akadályon és a döntőt ezúttal Jugoszlávia ellen játssza az amerikai csapat. Elképesztő mérkőzés volt a két európai csapat elődöntője. Megsűrűsödött a a levegő a kupola alatt, szinte kék szikrákat pattintott a feszültség. Jugoszlávia veteránjai repülőrajttal indultak, 17 pontos vezetésre tettek szert. A második félidő elején azonban bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió a világ legjobb sakknagymestereinek hazája. Pavel Mihajlov okos cserékkel, az iram lassúságával törte meg a jugoszlávok lendületét, és két perccel az utolsó dudaszó előtt a szovjet válogatott megszerezte a vezetést. Először a mérkőzés során 58:57 a piros mezesek javára. Úgy tűnt, hogy okosan alkalmazzák a nagy hajráfutók receptjét, bőven elég ha az ember egyetlen pillanatig vezet, feltéve, hogy ez a pillanat az utolsó. A jugoszlávok azonban nem voltak hajlandók összeroppanni. Kazics azonnal válaszolt, majd Skazi legszebb zsonglőrmutatványával a vezetést visszaszerezte. Elfutott a kosár alatt, beugrott és hátrafelé csavarodva simogatta a labdát a gyűrűbe. 61:58 újra Jugoszlávia javára. A közönség már a padok tetején áll, a tombolás fülsiketítő. Mihajlov újra cserél, behozza a hosszú embereket. Sakadelidze képes arra, hogy ilyen borotvaélen táncoló helyzetben is csont nélküli büntetőket dobjon. 61:60. Három másodperc van hátra és a mérkőzés még mindig nem dőlt el. A jugoszláv Szvetkovics jut büntetőhöz. Vékony arcán valami embertelen feszültség, halántékán ujjnyi vastag ér dobol. Mindkét büntetőt bedobja és hiába egy kétségbeesett szovjet kosár. 63:62 és vége. A jugoszláv játékosok hanyatt fekszenek a parketten és mozdulni sem tudnak a fáradtságtól. Pavel Mihajlov, a szovjet csapat vezetője nagyon csendes lett: — Azt hittem, a jugoszláv csapat veteránjai nem bírhatják ezt a tempót. Tévedtem, le a kalappal. Branko Zernica, a jugoszlávok edzője: — Az idén már ötször megvertük az amerikaiakat. Itt az előmérkőzések során 73:58-ra kikaptunk tőlük. Ez jó jel. Még nem fordult elő, hogy az olimpián egyik csapat kétszer is legyőzze a másikat. Hank Iba, az amerikaiak mestere egykedvűen fogadja a hírt: — Nekünk tulajdonképpen mindegy. A jugoszlávok gyors játéka talán még jobban is fekszik, mint a szovjet csapat minden hájjal megkent fizikás kosárlabdája. Egy széria tehát már megszakadt a mexicói kosárlabdatornán. És a másik? Szombaton este újra kiírhatják a sportcsarnok kapujára: „Vigyázat, magas feszültség!” BOTI OLIMPIAIkaal JELENTÉSÜNK RÖPLABDA Férfimérkőzések a 7. fordulóban: Lengyelország—Bulgária 3:0; Szovjetunió— Mexikó 3:1; Japán—Egyesült Államok 3:0; NDK—Brazília 3:1. Az elsőség Csehszlovákia és a Szovjetunió között dől el. BIRKÓZÁS Nyers László szabadfogású csapatunk nehézsúlyú versenyzője napok óta ágyban fekszik. Második mérkőzésén bokasérülést szenvedett, s még mindig erős fájdalmakat érez. Megkezdődtek a kötöttfogású birkózóküzdelmek. Az első fordulóban a légsúlyú Varga győzött, Rusznyák (pehelysúly) vereséget szenvedett, a lepkesúlyú Alker döntetlenül végzett nyugatnémet ellenfelével. Könnyűsúlyban Steer pontozással győzött a bolgár Apostolov ellen. LABDARÚGÁS „Ha feloldódik lelki válságunk...” A szombaton sorra kerülő magyar—bolgár labdarúgódöntő előtt nyilatkozott a bolgár csapat vezetője. „Támadni fogunk — mondta —, mert támadósorunk a mi erősségünk. A magyarokat nagyon jól ismerjük, sajnos néhány játékosunk lelki gátlásokkal küszködik, ha a magyarokkal kerül szembe. Ha sikerül ezt a lelki gátlást feloldani, győzelmünk sem lehetetlen. LOVAGLÁS Befejeződött a lovasversenyek második versenyszáma, az Olimpiai Nagydíj díjugratásban. 42 induló teljesítette a 17 ugrásos pályát kétszer. Az első pálya megtétele után az amerikai Steinkraus és az angolok bajnoknője, Marion Cokes állt az élen 0 hibaponttal. A második futam az amerikai versenyző elsőségét hozta. A díjugratás egyéni olimpiai bajnoka: W. Steinkraus (Egyesült Államok), Snowbound nevű lován 4 hibaponttal, 2. Marion Cokes (Nagy-Britannia) 8 hibaponttal, 3. D. Broome (Nagy-Britannia) 12 hp, 4. Chapot (Egyesült Államok) 12 hp, 5. Winkler (NSZK) 12 hp, 6. Elder (Kanada) 12 hp. ZSIVÓTZKY VISZI A ZÁSZLÓNKAT a mexicói olimpia vasárnapi záróünnepségén. Így döntött a magyar olimpiai csapat vezetősége. * 1 2 3 4 5 6 7 8 'k't krnrik ' Eredmények — események HAZAÉRKEZETT A DIÓSGYŐR labdarúgócsapata Romániából, ahol a nagykirolyi Viktóriától 3:2 arányú vereséget szenvedett. A csapat a hét végén Kárpát-Ukrajnába utazik, változás történt a csapat edzőjének személyében, amennyiben Teleki Gyula szerződést bontott és ideiglenesen Szigeti Oszkár, a Diósgyőr volt játékosa látja el az edzői tennivalókat. Az egyesületnél szaktanácsadóként Sebes Gusztáv működik. ÚJABB TŰZ ÜTÖTT KI Glasgow-ban. A Hampden parki tűz után most a Rangers otthonában, az Ibrox Stadionban keletkezett komoly anyagi kár. A nyomozók százai rendőrkutyák segítségével nyomoznak a titokzatos tűzesetek eredete után. LABDARÚGÓ VB-SELEJTEZŐ: Olaszország —Wales 1:0 (1:0), Észak-Írország—Törökország 4:1 (1:1). A CRVENA ZVEZDA NYERTE a Középeurópai Kupát, miután Belgrádban, a második mérkőzésen 4:1 arányban legyőzte a csehszlovák Spartak Trnavát. NAGY A VERSENYFUTÁS a luganói sakkolimpián a magyar és a kanadai csapat között a negyedik csoportban. Legutóbb csapatunk 3,5:0,5 arányban győzött Monaco együttese ellen és 16 ponttal csoportelső. Mögötte Kanada együttese következik 15 ponttal, egy függő játszmával. VK-MÉRKŐZÉSEK: Chelsea—DWS Amsterdam 0:0, Aberdeen—Zaragoza 2:1. Első mérkőzések a 16-ba jutásért. — Leeds United—Standard Liege 3:2, ezzel az eredménnyel a Leeds a 32 közé jutott. SZERDAI ÜGETŐVERSENY-EREDMÉNYEK 1. Olasz (5) — Peru (3) - Péter (7) 16, 11, 12. 11. Bef. 65, 26. 2. Petrence (11) - Nóra (8) — Noa (6) 181, 34, 18. 30. Bef. 478. 851. Hármas befutó: 24 998. 3. Jimmy Sheraton (2) — Nyitány (3) — Kajakos (5) 11, 12, 11. 12. Bef. 27, 33. 4. Odette (6) — Jeles (2) — Irányelv (11) 69, 26, 95. 44 Bef. 904, 454. Hármas befutó: 14 556. 5. Őrangyal (1) — Kotnyeles (5) — Noszty fiú (4) 30 16. 12. 17. Bef. 58. 146 6. Nimfa (5) - Leányfalu (1) — Lipcse (6) 69. 20. 15. 24. Bef. 203 247. 7. István (5) — Niagara (8) — Levelező (4) 50. 16. 17. 20. Bef. 129. 179. 8. Patróna (2) - Párka (7) - Paulette (1) 29, 16, 18, 15. Bef. 76, 80.