Magyar Hírlap, 1969. március (2. évfolyam, 59-89. szám)
1969-03-22 / 80. szám
Magyar Hírlap hazai körkép MÁRCIUS 22. SZOMBAT 5 A „hegyvigyázás" tudománya Az összkomfortos remeténél A legzaklatottabb életű remeténél járok. Nem túlságosan nagy derűvel kaptattam fel hozzám, mert annyit már előre tudok róla, hogy véget vetett egy nagyon szép hagyománynak. Igaz, erről nem ő tehet. Ha egyszer Árpádnak jegyezték be annak idején egy Galánta melletti falucska anyakönyvébe!... Régen volt, fátylat rá — most felment a János-hegyre, elvállalta a magyar főváros „legmagasabb” hivatalát: a Jánoshegyi kilátó vigyázását Három János után ő itt az I. (első) Árpád. Előde, Bányai János, harmincévi szolgálat után, a tél elején, leereszkedett Budakeszire, vett egy házikót, merthogy megunta már a remetéskedést . De fel-fel jár, nemrégen is tiszteletét tette. A téli hónapokban adta át a mesterség fortélyait, a toronyőrzés, a hegyvigyázás tudományát Az első tavasz izgalmában Rendhagyó, különleges szakmai tanfenyam lehetett. S most már ő, Jalsovszk Árpád tekint elébe első János-hegyi tavaszának, amely nagyon érdekesnek, nagyon izgalmasnak ígérkezik. — Tavasz?... — kérdi és fűre dibbenti a könnyű függönyt — reggel is szállingózott a hó. Sűrű, kemény köd van.. . De majd csak eloszlik, ha a naptártól nem, ettől a vendégfogadó készülődéstől. Tavaszi-nyári premierjére készül a János-hegy toronyőre. Míg télen alig vetődött erre ember — most villanyszerelők, természetimádók, diákok, a város zaja és kíváncsi tekintete elől menekülő szerelmespárok érkeznek. Igaz, az utóbbi három kategóriától szerőben különbözik az első. — A szereleknek van a legkomolyabrt, okuk feljönni hozzánk — bár ezen lehetne vita... — iyenkor esedékes « vív tágítás karbantartása. A diszkréció kedvéért a tasadfinak hajónél e .karbantartásnál’*.. „ — Új huzalokat, égőket, fogLaLatosest hoznak, átvizsgálnak mindent A hegynek tragyognia kell, mire eljönnek az ünnep_pék ás megmozdul az idegenforgalom. Mert az ő tornyára legalább úgy figyelnek, mint a Bazilikára, vagy a Mátyás-templomra. Még Bányai mesélte annak idején, hogy ha, netán, kihagyott az áramszolgáltatás és egyébként ünnepi díszt kellett volna ölteni, már!« csörrent * telefon: mi történt, miért nem, világít s hegy?! Kétmillió ember saját«* gyertyásfényiS; nefc gyújtópontjában áltarfe nem is érdeklő cikk, a Zugligetből induló János-hegyi kötélpálya tervéről. Akkor aztán még nagyobb lesz a forgalmunk. Hétfőnként van a szabadnapja. Ilyenkor előkerül a kosár, hátizsák és egykésre való élelemért leereszkedik a Normafához, vagy a Szabadság-hegyre. A jégszekrényben aztán szépen, frissen megmarad minden, a következő vásárlásig. — Nem is a magunkról való gondoskodás foglalkoztat most engem és a feleségemet Szeretnénk az első tavaszunkon igazán szépen fogadni a vendégeket. Úgy, hogy minden ragyogjon, tisztán és rendben legyen itt Most akarjuk megmosdatni a tornyot Papírt, ceruzát vesz elő. Mint nagymosás előtt egy gondos háziasszony. Nem, nem jó a hasonlat Hiszen az már rutinból tudja, hogy miből, mennyi kell, milyen mosószereket vásároljon — a hegy új gazdája azonban egyelőre a legnagyobb gondban van. Az asszony meg csak tüzeli őt: — Trisóról szó sem lehet. Az elődünk naplójában ugyanis még trisó szerepel egy-egy tavaszi nagytakarítás anyagkönyvelésében. De éppen mondom a férjemnek, hogy az már a múlté, azt vessük el. Nem tesz jót a torony kövének, kimarja és egyáltalán nem gazdaságos. Most az ultra a divat, jobban fehérít nem hagy foltot és ragyog tőle minden. Ha a torony regiment lépcsőjét teraszait belső termeinek köveit 72 nagy- és 24 kisablakát valamint körablakait tekintjük, bizony, nem is családi jellegű, akadémikus nagymosási vita ez, hanem a legégetőbb János-hegyi szakkérdés. Első Árpád a Jánosok nyomdokain Mint ahogy a „lemenő” postaküldemények ügye is az. Mert van a hegyen egy postaláda, csúcsszezonban száz és száz képeslapot fogadna be, ha lenne képeslap és akadna, aki bélyeget árusítana. Bányai bácsi valamilyen formában közreműködött ebben is. De Jalsovszki Árpád most nem ál hasonló kapcsolatban a postával, pedig közeleg az idény, s a vendégek bizonyára keresik majd idefenn az „anziksz-forrástFeljegyzi: elintézendő. A listán még számos egyéb tétel szerepel. Korlátfestés, seprűigénylés, kertipadok javítása, villanyégők pótlása, fásítás, parkrendezés. gefitedart&L, amit mond, ahogyan lelkesedik, és tervez, ez a gyönyörűséges ellentmondás jut eszembe: csak az menjen fel a János-hegyre remetének elszegődni aki nagyon-nagyon szereti az embereket. Aki nem tudna ezen a hegyen egyedül, remeteként élni. Első Árpád e tekintetben — azt hiszem — méltó utóda a „három Jánosoknak”. S hogy a János-hegyi tradíción legalább a krónikaírás ne ejtsen csorbát, elnézik tán, ha e riportot alájegyzi: Kiss Gy. János Az érdeklődés János-hegy? hívószámán A János-hegy nem egyszerűen — hegy’ Közügy. A főváros tartozéka. Kicsit szimbóluma és szívszerelme is. Ezt nemcsak megmászni lehet — irányítani is. Nemcsak erdő és virágdíszei között ábrándozva sétálni, spirál ösvényein andalogni, hanem telefonon aggódni érte, felelőségre vonni, sót kioktatni. — Aminek, ugye, nem örül az ember. Hiszen itt mindennek meg van a rendje, s ezért magam felelek. Nekem nem üdülés ez, kérem! Komoly szolgálat. A minap is csörög éjjel a telefon és azt kérdi valaki, hogy jöhet-e síelni, milyen a hó... Még azt is hozzátette, hogy neki most éppen ehhez van kedve, miért nem a hóról beszélek?! Persze, vannak másfajta, komoly, igazán hivatalos telefonok is. Amikor például a díszkivilágítást rendelik el Vagy amikor a Meteorológiai Intézet érdeklődik, milyen a hegyen az idő? Néha még a Ferihegyi repülőtér is tárcsázza a János-hegyet, de ez jobbára csak akkor fordul elő, ha éppen köd van, s a hegy mindjárt a magasabb légrétegekből tud hasznos, friss információkkal szolgálni. Ilyen változatos, „összkomfortos” remeteélet ez. Bár nem minden gond nélkül való. Trisóről szó sem lehet! — Amíg a Rózsa Ferenc utcából fel nem költöztünk, járattunk egy napilapot Le kellett mondani, mert úgy járnánk, mint Bányai bácsi. Havonta egyszer vitték fel neki az egészet... De az Idegenforgalom című folyóiratot most is megkapom. A legutóbbi számban van egy en Dr. Szabó Zoltán nyilatkozata a magyar egészségügyi küldöttség kubai tapasztalatairól Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter vezetésével hazaérkezett Kubából a magyar egészségügyi küldöttség. A Ferihegyi repülőtéren dr. Farádi László, az egészségügyi miniszter első helyettese és dr. Tóth Béla miniszterhelyettes, dr. Házi Vencel külügyminiszter-helyettes, valamint az Egészségügyi Minisztérium vezető munkatársai fogadták a küldöttséget. Ott volt Floreal Chomon Mediavilla budapesti kubai nagykövet Dr. Szabó Zoltán a repülőtéren a Magyar Távirati Iroda munkatársának a következőket mondotta: — Küldöttségünk dr. Heliodoro Martinez Junco kubai egészségügy-miniszter magyarországi látogatását viszonozta. Utunk célja az volt hogy kicseréljük az akkor megkötött magyar—kubai egészségügyi egyezmény ratifikációs okmányait és egyben aláírjuk az egyezmény végrehajtásának a legközelebbi két évre szóló munkatervét . A most aláírt munkaterv az egészségügyi helyzetre vonatkozó kölcsönös tájékoztatáson, tudományos könyvek és folyóiratok cseréjén, az egészségügyi tudományos tanácskozásokra való kölcsönös meghívásokon kívül bő lehetőséget nyújt magyar, illetve kubai szakemberek tanulmányútjaira, cseréjére. Jelenleg is számos szakemberünk, orvosunk, kémikusunk dolgozik Kubában. Tíznapos ott-tartózkodásunkat természetesen felhasználtuk arra, hogy megismerkedjünk az ország egészségügyi helyzetével és fejlődésével. A forradalom győzelme óta bekövetkezett fejlődésről nemcsak az egészségügyi intézmények egyre növekvő hálózata tanúskodik, hanem — ami még ennél is fontosabb —a szakképzett egészségügyi dolgozók, főleg az orvosok számának gyors ütemű növekedése. Küldöttségünket fogadta Osvaldo Dorticos, a köztársaság elnöke, Raoul Roa külügyminiszter, és Carlos Rafael Rodriguez, gazdasági csúcsminiszter. Ezeket a megbeszéléseinket a szívélyes barátság és együttműködési készség jellemezte, mint ahogyan egész utunkon országunk és népünk irányában baráti érzésekkel, megbecsüléssel és érdeklődéssel találkoztunk. Kérek egy pohár szódát! — Mit ajánl helyette az ásványvizes főmérnök? — Kérek egy pohár szódát! — Sajnos, nincs. — Mit tud helyette ajánlani? — Ásványvizet, kristályvizet, Jaffát, Rubintot, Utas-coctailt, Bambit... Ilyesféle párbeszédet gyakran hallani mostanában eszpresszókban, szórakozóhelyeken. — A répcefal-i szerencsétlenség következtében kialakult általános szénsavhiány minket is érzékenyen érintett — mondja Tanító Dezső, a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat főmérnöke. — Mégis megpróbáljuk kielégíteni a fogyasztók és a vendéglátóipar igényét. Eddigcsak a margitszigeti forrás vizét használtuk fel, de tekintettel a nehézségekre, rövid időn belül forgalomba hozzuk a gellérthegyi Harmat-forrás vizét is. Félliteres üvegekben fogják árusítani. Üdít, frissít és nagyon jó a gyomorbántalmak ellen. Vállalatunk kikísérletezte a mesterséges úton előállítható szénsavat. A vegyvizsgálat már megtörtént, és a közeljövőben megindul a gyártása. Mi egyébként gyümölcsleveket is készítünk. Az Erdei Termékeket Értékesítő és Feldolgozó Vállalattól kapjuk az alapanyagot, amit szénsavval dúsítunk, és palackozunk. Legújabb termékünk az enyhén alkoholos Utas-coctail, csomagolása is újszerű. Nyáron már az üzletekben lesz az eredeti gyümölcsből készített Mandarin is. Mégis sokszor azt hallani, hogy a gyümölcsleveket mesterséges anyagokból gyártják. Mi ebből az igazság? — Semmi. Mi nem használunk fel szintetikus anyagokat A Jaffa narancsból, a Rubint szederből, az Utas-coctail erdei gyümölcsök keverékéből készül, és ezt mondhatom többi termékünkről is. Vizezés vagy egyéb „hígítás” csak ott fordulhat elő, ahol nem zárt üvegekben árusítanak. — Gyakori kifogás, hogy nem tetszetős az üdítő italok csomagolása... — Ez elsősorban gép- és üvegprobléma. Most rendeltünk meg közösen az orosházi üveggyárral egy új csomagoló gépet amely ráégeti majd az üvegekre az áru címkéjét és az ásványvizek esetében a vegyelemzést A népszerű Coca- Cola is ilyen üvegekben kapható. A Coca- Cola egyébként nem csökkentette az üdítő italok iránti kereslet Úgy érezzük, jogosan, mert gyártmányaink minőségileg felveszik a versenyt a Colával. — Fontos szerepük lenne az alkohol elleni küzdelemben... — Feltétlenül, de sajnos az üdítőitalfogyasztás nem emelkedik olyan mértékben, mint azt szeretnénk. Tíz évvel ezelőtt Svájcban 32 liter, Svédországban 30 liter volt az egy főre jutó fogyasztás. Míg nálunk akkor még csak 3 liter. Ez a mennyiség ma már 10,5 literre nőtt De ez még mindig igen kevés. Az üdítő italok, véleményünk szerint, a kulturált életformához feltétlenül hozzátartoznak, és áruk sem magas. Elterjedésükben a legtöbbet a vendéglátóipar segíthetne. B. K A. Kovács György? )( fair ’ 1) Nagy felfedezés-e a melegvíz? Úgy tűnik, a nagy felfedezések esztendeit éljük. Különösen, ami a kereskedelmet a vendéglátást, a hivatali ügyintézést tehát a közérdekű kérdéseket illeti. Hétről hétre meglepjük valamivel honpolgárainkat De ezekbe a felfedezésekbe becsúsznak meglepő találmányok is, amelyek méltán váltanak ki ilyen tömör visszhangot. Jé, rájöttek, mitől lett meleg a víz? A bizonyítékokat csak ismételni lehet Vendéglátóipar: elhatároztuk, hogy vendégeinket udvariasan és gyorsan kiszolgáljuk. (A vendéglősök régebben eleve így kezdték.) Kereskedelem: bővítjük a választékot szebben csomagolunk. (A pesszimista azonnal az árakat nézi, nem is alaptalanul.) A főhivatal: a több hónapi tanácskozás eredményeként a fogadóórákat a dolgozók idejéhez közelítjük. (Nem baj, mondja a pesti, ettől még elintézhetik az ügyemet.) Közlekedés: az előreváltott jegyek gyorsítják a forgalmat. (De jeggyel a zsebünkben sem férünk fel a villamosra, autóbuszra.) S a legújabb, a díszpéldány, amiért tulajdonképpen e rövid lélektani előkészítést produkáltuk, az a következő mondat: „A panaszokat a továbbiakban nem küldik meg kivizsgálás végett azoknak a szerveknek, amelyek ellen a panasz irányul...” Ezt a döntést, természetesen alaposan körülírva és megindokolva, egy elnökségi ülés hozta, mégpedig országos szintű fórum. S tulajdonképpen örülni kellene neki, dicsérni a téma napirendre tűzését épp úgy, mint az érdembeli határozatot. Ugyanis, ha „fejlődésében nézzük”, pontosabban, az elmúlt évtizedek gyakorlatát vizsgáljuk, amelyben sűrűn előfordult, hogy a bejelentést, panaszt az kapta meg, aki ellen szólt — akkor ez óriási előrelépés. Természetesen akkor, ha a bepanaszolt szerv felettese kapja meg a kivizsgálás jogát. Kérdés azonban, hogy ugrálhatunk-e örömünkben a magasba, ha egy rossz gyakorlat felett győzedelmeskedik az ésszerű? /győzedelmeskedik? Az ésszerű lehetőleg ne győzedelmeskedjék, hanem lelfben természetes. De maradjunk annál a kérdésnél, hogy örüljünk-e vagy sem? Minden cinikusságtól és élcelődéstől mentesen kérdezzük ezt Nem tagadhatjuk ugyanis, hogy vannak dolgok, amelyeket fel lehet fedezni kétszer, sőt, többször is. Jószerével örülhetünk is, ha az elfelejtett vagy csak átmenetileg mellőzött nyilvánvalóságok újra előrenyomulnak, s úgymond, rangjuknak megfelelő helyet kapnak. Választékot csak akkor hirdethetünk — ha már valóban van választék. Javuló ügyintézést — ha ennek a feltételei kialakultak. Gyors, pontos, udvarias kiszolgálást — ha mondjuk van elég pincér. Megint más kérdés, hogy amit másodszor, harmadszor vagy ötödször fedezünk fel, azt elkönyvelhetjük-e magunknak, mint felfedezést? No, persze nem arról van szó, hogy a munkafegyelem betartásának hangoztatásánál feltétlenül említsük meg: ebben a klasszikus kapitalizmus volt a Kolumbusz; a közszükségleti cikkek jó minőségének követelményét évezredekben számolhatjuk; a folyamatos városrendezést és karbantartást legszebb ókori leleteink állapota bizonyítja, és így tovább. Arról viszont feltétlen szó eshet, hogy ami egyértelműen jó volt évszázadok vagy évtizedek alatt, ami mentes valamiféle sanda politikai tartalomtól — azt folytassuk csak nyugodtan ott, ahol elődeink abbahagyták. Ha pedig néhány esztendőre — ilyen, vagy olyan okok miatt — félretettük volna, ne úgy vegyük elő a lomtárból, mint az isteni szikra kipattanásának eredményét Részben, mert ez szerénytelenség, részben, mert egyszerre több generáció él országútikban, s csak az újszülöttnek új minden vicc. Ennek elmondása és esetleges elolvasása után megjegyezheti bárki: ebben a megnyilatkozásban is végig nyilvánvalóságokról volt szó, így van. Hozzá kell azonban befejezésül tenni, hogy mivel újabban sokat emlegetjük közéletünk pezsgőbb tevékenységét a társadalmi reform részkérdéseit nem tartottuk haszontalannak óvni magunkat a — pestiesen szólva — meleg víz felfedezésétől. S ha ez az óvás feleslegesnek bizonyulna, ám ez a néhány gondolat legyen az utolsó, kézenfekvőnek és ezért ismétlésnek ítélt beszély.