Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)

1969-10-01 / 271. szám

411969|OK­TOBERkSZERIPA___________________________________________K­E­P ^ ^ MAGYAR BIRUP Diplomák és lehetőségek (IV.) • Mérnökök, közgazdászok — hoppon maradt vállalatok Sorozatunk előző riportjában — a töb­bi között — az ELTE természettudományi karának speciális képzéséről volt szó. Ta­lán nem véletlen, hogy valamennyi nyi­latkozó — egymástól teljesen függetlenül — éppen a spektroszkópus szakembert hozta fel példaként. Csákvári Mariann, aki az idén végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem vegyész­­mérnöki szakát, spektroszkópusi munka­körben dolgozik. Az ő esetében még kü­lön az is érdekelt, hogy mennyiben iga­zolódtak a Chinoinnal kötött társadalmi szerződéséhez fűzött reményei. Az „elkötelezettség" dicsérete . A harmadik félév után kötöttem meg a szerződést. Két meggondolásból. Már akkor elhatároztam, hogy gyógyszer­­vegyész leszek és gyógyszergyárban he­lyezkedem el. Másrészt úgy hírlett, hogy nem helyezik el a végzett egyetemistákat — aztán kiderült, hogy csak a pályázati rendszer megváltoztatásáról volt szó —, és ily módon akartam magamnak állást biztosítani. — Megbánna? — Egyáltalán nem! Az új pályázati rendszerben szinte korlátlan számú állás­ra jelentkezhettünk, s ez bizonytalanabbá teszi a végzősök helyzetét. Ugyanis a „jobb” helyekre rengetegen pályáznak. Így meg biztos állás várt és jól jött az a havi 350 forint, amelyet a vállalattól kap­tam. Másrészt a Chinoinban megadnak minden segítséget ahhoz, hogy a helye­met megtaláljam. A feladatom a színkép­­elemzés lesz. Most ismerkedek a gép mű­ködésével és kiértékelés metódusával. — Mi volt a diplomamunkájának a té­mája? — Fiziko-kémiai témát választottam, ami tulajdonképpen közel áll a gyógy­­szervegyészethez. Mielőtt még elfoglaltam volna munkahelyemet, a gyár főmérnö­kével megállapodtunk — közösen! —, hogy mi lesz a munkaköröm. Én öröm­mel vállaltam és örömmel csinálom. Csákvári Mariann öröme tehát osztat­lan. Most már kár lenne bolygatni, de valószínűleg alkalmasabb munkakört is talált volna a gyáron belül. Jelenleg szű­­kebb munkahelye, a Chinoin Gyógyszer­­kutató is hasznosabban alkalmazhatott volna egy vegyészt — spektroszkópust — a természettudományi karról. Jóllehet ebből az esetből sem lehet ál­talánosítani, talán az ilyen jellegű „átfe­dések” is hozzájárultak ahhoz, hogy a Bu­dapesti Műszaki Egyetem vegyészkarán végzett 86 hallgatóra 152 állás jutott­­, amint erről dr. Lenhardt Dezső, a kar dé­káni hivatalának vezetője tájékoztatott. Elmondotta azt is: az idén nem fordult elő, hogy például egy írószerkészítő ktsz (amely legfeljebb néhány fröccsöntő be­rendezéssel rendelkezik) az egyetemhez forduljon vegyészmérnökért. Amikor olyan hallgató címét kértem, aki nem a diplomájának megfelelő munkakörben dolgozik, nem tudott ilyet megnevezni. Jellemzések az Íróasztalnak — Végeredményben nem kísérhetünk figyelemmel minden egyes végzett ve­gyészmérnököt — hangzott az érvelés. Ami egyébként a dékáni hivatalok meg­­terheltségét tekintve, teljesen érthető is! A végzősöket igénylő vállalatok szaba­don választhatnak a jelentkezők közül. A dékáni hivatalok, karöltve az egyetemi KISZ-szervezetekkel — nem kis fárad­sággal — jellemzést készítenek minden egyes hallgatóról. Egyáltalán nem öncé­lúan, éppen a vállalatok tájékoztatása ér­dekében. Mégis dr. Lenhardt Dezső és villamos­kari kolléganője, Szittya Ottóné, azt ta­pasztalták, hogy a vállalatok fele részé­ben figyelmen kívül hagyják a jellemzé­seket, amikor döntenek. Pedig­ általános érdek, hogy adott tehetségű, felkészültsé­gű hallgató a neki leginkább megfelelő munkahelyre kerüljön. Ha lenne arra mód, hogy a korábban végzettek teljesít­ményét valamilyen szervezett formában figyelemmel kísérhessék, bizonyára szép számú példa akadna arra, hogy viszony­lag gyengébb képességű mérnökök hasz­talanul birkóznak a rájuk szabott nagy feladatokkal. Másfelől nagyobb formátu­mú mérnökök másod- vagy­ mellékállá­sokban vezetik le munkahelyükön felesle­gesnek bizonyuló energiájukat. Országosan 1857 mérnök végzett az idén nappali tagozatokon. Számukra összesen 3522 állást hirdettek meg, s ezek közül 1858 volt a fővárosi. A Művelődésügyi Minisztérium kimutatása szerint 5 kivé­telével már július 10-ig valamennyien el­helyezkedtek. Remélem, a közgazdászok nem sértőd­nek meg, hogy viszonylag kevés helyet szentelünk az ő elhelyezkedésük taglalá­sára. Helyzetük ugyanis annyira ideális, hogy jóformán alig akad írnivaló róla. Az idén 419-en végeztek és 1144 állás közül válogathattak. S ezek közül 735 volt a fő­városi állás. Hiába kínált lakáskulcsok Figyelemre méltó az a módszer, amely­­ly­el az egyetem elősegíti hallgató és munkahely „egymásra találását”. Vala­mennyi utolsóéves egyetemista megkapja az összes állást feltüntető stencilt. Tehát a hallgatók már jó előre kiszemelhetik maguknak leendő munkahelyüket. Ezután következhet a próba. A közgazdászhall­gatók ugyanis utolsó tanévük második felében tizenkét hetes szakmai gyakorla­ton vesznek részt. A többség a kiszemelt helyen tölti gyakorlatát. A három hónap bőven elegendő ahhoz, hogy hallgató és munkahely alaposan megismerje egy­mást. A gyakorlat után államvizsgáznak, és azt követően pályázzák meg az álláso­kat. Egyedül a nemzetközi és az általános elméleti szakokon végzettek elhelyezése okozott némi gondot. Egyébként a köz­gazdászok elhelyezkedésére az a jellem­ző, hogy olyan vidéki vállalatok sem kap­tak szakembert, amelyek lakást is fel­ajánlottak. Ez a hallgatók részére valóban ideális helyzet. De korántsem az a „hoppon maradt” vállalatoknak. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése nyomán ugrás­szerűen megnövekedett a közgazdászok iránti igény. Ezt nem követte a képzés növelése. A fővárosi egyetem kapacitása maximálisan kihasznált — ez közismert. Felvetődött az a gondolat, hogy vidéken — kihelyezett tagozatként — bővülne a közgazdászképzés. Vagy az úgynevezett „csonka tudományegyetemek” (pl. a pé­csi) közgazdász kart nyitnának. S ez a lakáskulcsot ma még hiába csör­gető vállalatok és a népgazdaság számá­ra egyaránt igen hasznos lenne. Hahn Péter (Következik: Akikre a betegek hiába várnak) A magyar matematikusok kiváló híre vonzott ide — mondja dr. Robin J. Wilson matematikus. Szőke hajú, kék szemű fia­talember, abból a­ csendes, szerény faj­tából, amelyet ugyanúgy meg lehet talál­ni az angliai Oxfordban, mint a kalifor­niai Berkeleyben, a moszkvai Lomono­­szovon vagy Budapesten. Az első pilla­nat nem árulja el, hogy az egyszerű sportruha diákot vagy tanárt rejt-e ma­gában. Dr. Robin J. Wilson, az angol mi­niszterelnök 25 esztendős fia. A magyar­­angol kulturális és tudományos csere ke­retében tölt hat hetet hazánkban. — Magyarország mindig nevezetes volt kiemelkedő matematikai kutatóiról. Riesz, Fejér eredményeit tiszteletben tartják szerte a világon. Látni akartam azt az országot, amely a világnak adta őket és találkozni akartam azokkal a tudósok­kal, akik ma folytatják az ő munkáju­kat. Részt vettem a Balatonfüreden ren­dezett nemzetközi kombinatorikai kollok­viumon — előadást tartottam ott, amely a kollokvium közleményeiben meg is fog jelenni. — Hasznos megbeszéléseket foly­tattam Erdős Pállal, Rényi Alfréddal, Tu­rán Pállal. Előadásokat tartottam a ma­gam kutatásairól — kombinatorikával és számelmélettel foglalkozom — Budapes­ten, Szegeden, Debrecenben. Nagyon mély benyomást gyakorolt rám az az érdeklő­dés, amely itt a matematika s többek kö­zött az általam művelt tárgyak iránt is megnyilvánul. A debreceni egyetemen több mint harmincan vettek részt az elő­adásomon. Ez — tekintve a téma szűk határait — már tekintélyes szám. Dr. Robin J. Wilson Oxfordban végezte az egyetemet. 1965-ben kapta meg a „bachelor” fokozatot. Az Egyesült Álla­mokban az University of Pennsylvanián szerezte meg újabb három esztendő után a doktori fokozatot. Ez idő egy részében a MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) N. C. Ankeny professzor irányításával dolgozott. Ebben az esz­tendőben az angliai Cambridge-ben adott elő. Mostantól kezdve három évig Ox­fordban kutat és tanít. — Van valaki má­s is a családban, aki­nek érzéke van a matematika iránt? — A nagybátyám, anyám testvére fel­tétlenül. Villamosmérnök, egyetemi ta­nár. " A magyarországi program keretében meglátogatta Budapestet, Szegedet, Deb­recent, Pécset, Sárospatakot, a Mátrát, a Bükköt, Aggteleket, Miskolcot, Egert, Lil­lafüredet, Visegrádot (három ízben is), Esztergomot, a Balatont, Veszprémet. — A Kulturális Kapcsolatok Intézete nagyon szívélyes volt hozzám. Megmu­tatta az országot, egyet-mást élő művé­szetéből, az operából, a hangversenyek­ből is. Nagyon jól érzem itt magam. — Visszatér Magyarországra? — Talán jövőre, a feleségemmel együtt. A feleségem Oxfordban tanít spanyolt és franciát. Már szorgalmasan tanulmányoz­za a magyar útikönyveket. Csató István TW’IT A magyar matematikusok híre vonzott ide beszélgetés­éír. Robin J. Wilsonnal Születési engedély nagyközségeknek Október 1. jelentős dátuma a magyar közigazgatási szervezetnek. Ettől a naptól válik lehetővé a nagyközségek kialakítá­sa, továbbá egy­es községi tanácsok városi irányítás alá helyezése. Városok szerepváltozása A nagyközségek szervezése a megyei tanács hatáskörébe tartozik, a városi irá­nyítást azonban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa mondhatja csak ki. Az Elnöki Tanács döntése alapján október 1-től az új város, Kapuvár irányítása alá 4 köz­ség — a mintegy 1400—1500 lakost szám­láló Ősit, Babót, Vitnyéd, valamint He­­vely — kerül. E községek irányítását­ te­hát a jövőben — hazánk közigazgatásá­nak történetében először — nem a járás, hanem a város látja el. Hasonló a helyzet a Heves megyei Hat­vanban, ahol a járás irányítása alól ugyancsak városi irányítás alá kerülnek a 3200 fős Boldog, a 2200 lélekszámú He­réd és a 900 lakost számláló Nagyköké­nyes községek. Kerekharaszt község pe­dig — amely majdnem teljesen egybe­épült Hatvannal — a város szerves része lesz. Az új szervezeti formában jelentősen megváltozik az irányító város szerepe és helyzete. A járás helyett kell minden eddi­gi funkciót végeznie — az irányítást és az ellenőrzést egyaránt. E községek lakosai közül sokan bejárnak a városba dolgozni, biztosítani kell tehát a megfelelő közle­kedést. Hasonlóképpen gondoskodni kell az egészségügyi, kulturális és szociális el­látásról is. A községek sokat várnak a városi irá­nyítástól. Ha nem is azt, hogy városi színvonalú ellátásban lesz részük, de azt mindenesetre, hogy gondjaikat a városi tanács a magáénak tekinti és a legmesz­­szebbmenőkig igyekszik megoldani azo­kat. A községek önállóan gazdálkodtak eddig is, de az élet október elsejével, vagy 1970. január 1-től — amikor az új költségvetési év kezdődik — mégis válto­zik. Az egyik községben hidat építenek, s arra hitelt vettek fel, a másikban törpe­­vízműtársulást hoztak létre, a harmadik­ban iskolabővítést vettek tervbe és így tovább. A városi tanács feladatköre és felelőssége tehát jelentősen nőtt. Ez sok gondot jelent már az indulásnál s még többet a lakosság jogos igényeinek növe­kedésével. Természetesen csodákról nincs szó, de arra számítanak a város „fiókla­k­ói”, hogy a szoros vonzási körből, a kö­zelségből és most már az új jogi kapcso­latból eredő kötelezettséget a tervek ösz­­szeállításakor messzemenően figyelembe vegyék. A helyi érdekek­ képviselőit, a tanács­tagokat is nagyobb­ felelősség terheli. A városi tanácsban az eddigi járási tanács­tagok képviselik a községeket, és így módjuk lesz szóvá tenni, közvetíteni vá­lasztóik észrevételeit, javaslatait. Jobb közigazgatási hálózat A városi irányítás újszerűsége mellett kissé eltörpül — bár jelentőségében nem lebecsülendő —, hogy ugyancsak október 1-től várossá alakul Kapuvár, és megszű­nik két járás: a kapuvári, valamint a hatvani. Kapuvár több mint 10 000 lakosú köz­ség, nagy vonzási körzettel, növekvő ipar­ral, kereskedelemmel. Jellemző a fejlő­désre, hogy az elmúlt hét év alatt az ipar­telepek munkásainak száma háromszoro­sára nőtt, a szocialista iparban foglalkoz­tatottak száma pedig meghaladja a há­romezer főt. (A tervek alapján pedig to­vábbi jelentős növekedésre számítanak.) A község művelődési és egészségügyi el­látása jó színvonalú, megfelelő intémény­­hálózattal rendelkezik. A közmű ugyan még alapos fejlesztésre szorul, bár az idén befejezik a vízmű építését. Csatorná­val még csak az emeletes lakóházak, va­lamint az ipari terület és a közintézmé­nyek rendelkeznek. A város további fej­lődését a megye gondos irányítása, de el­sősorban saját anyagi ereje és lakossá­gának erőteljes munkássága biztosíthatja. Kapuvár várossá alakulásával egyide­jűleg a kapuvári járás megszűnik. Ez a kis járás 28 ezer főnyi lakosságával (a kapuvári tízezerrel együtt!) már nem volt életképes, s ezért községei részben a sop­roni, részben pedig a csornai járáshoz ke­rülnek. A nyolc tanácsban tömörült IS község a csornai, 16 tanács 17 községe pedig a soproni járást fogja erősíteni. E változásokkal egészségesebb lesz Győr- Sopron megye közigazgatási hálózata: az eddigi három város (Győr, Sopron, Mo­sonmagyaróvár) és öt járás helyett 4—4 város és járás keretében működik az igazgatás és ez az elosztás jobban meg­felel az ipari jellegű megye arculatának. Megszűnik Heves megyében a hatvani járás is. Ez a járás is kis létszámú volt, és csak 11 önálló község irányítását lát­ta el, amelyhez 72 fős apparátusra volt szükség. E 11 önálló tanácsú községből négy Hatvanhoz, illetőleg a város irányí­tása alá kerül, míg hét községet a továb­biakban a gyöngyösi járás irányít majd. Kedden a Nikex Külkereskedelmi Vál­lalatnál a Dunai Vasmű öntödéjének to­vábbfejlesztéséhez fontos berendezések vásárlására írt alá szerződést A. I. Ma­karov, a Szovjetunió budapesti kereske­delmi képviseletének helyettes tanácsosa, A. F. Blizniukov, a Tralpromexport Vál­lalat igazgatója, Borovszki Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója és Meráth József, a Nikex vezérigazgató-helyettese. A szerződéskötésről Borovszki Ambrus a következő nyilatkozatot adta: — A Dnai Vasmű részére a múlt év novemberében már lekötöttünk a Szov­jetunióból egy folyamatos öntőművet, amely évente 400 000 tonna folyamatosan öntött buga előállítását teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a régi technológiá­val szemben a meglevő berendezések ka­pacitása körülbelül 20—25 százalékkal nő. Az acélöntöde korszerűsítése két lépcső­ben történik. Most rendeltük meg a má­sodik lépcsőhöz szükséges újabb folyama­tos öntőművet, amelynek teljesítménye azonos lesz az elsőével. Az első berende­zés szerelése a jövő évben kezdődik, és úgy tervezzük, hogy 1973-tól már az új technológia szerint dolgozzuk fel a Dunai Vasmű teljes acélmenyiségét. A két öntő­mű importjának összértéke 8 millió rubel. A berendezések szovjet tervek alapján készülnek, és szerelésüket szovjet vezető­mérnök irányításával ugyancsak a Szov­jetunióból kapott dokumentáció alapján végezzük majd. ------------------is,------------------­ Korszerűsítik a Dunai Vasmű öntödéjét Importszerződés a Nikexnél Ünnepi tanácsülés Kapuváron Az Elnöki Tanács határozatának végre­hajtására a megyei és az érdekelt járási, városi és községi tanácsok igen alaposan felkészültek. Az új város, Kapuvár, ma tartja ünnepi alakuló tanácsülését. Ter­mészetesen csak az idő és az eredmények döntik majd el, hogy — elsősorban az új forma tekintetében — mennyire beszél­hetünk előrehaladásról a modernebb, kor­szerűbb közigazgatás irányába, felhasz­nálva a szocialista önkormányzat új le­hetőségeit. K. Gy. A Magyar Hírlap ingyenes jogi tanácsadása minden szerdán délután 17—18 óra között, VII., LENIN KRT. 9—11., N­L­EM.

Next