Magyar Hírlap, 1969. november (2. évfolyam, 302-330. szám)
1969-11-19 / 319. szám
V K Ü L F Ö L D I L A P O K B Ó L l’Unitá _ A lap keddi száma 'Nett'SDEUTSCHLAND vezércikkben emlékezik meg a vietnami háború elleni tüntetésekről, és elítéli az Egyesült Államok imperialista politikáját. Az „Agresszorok pellengéren” című vezércikk megállapítja, hogy az Egyesült Államokban és a világ más részein a népek tüntetésekkel válaszoltak az amerikai elnök cinikus és képmutató békeszólamaira. A lap hangsúlyozza, hogy Nixon háborús kabinetjének agressziós politikája a világesemények valamennyi gyújtópontjában kifejezésre jut A cikk hivatkozik a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának az amerikai imperializmusról szóló megállapításaira s rámutat, hogy az alapjaiban megrendült imperializmus nem képes többé meghatározni az események menetét _ * • » Giuseppe Botta, az olasz kommunista napilap külpoli- tikai szakértője azt vizsgálja cikkében, hogy ki „csinálja” Olaszországban a külpolitikát. Három évvel ezelőtt, egy nemzetközi kérdésekkel foglalkozó tanácskozáson e kérdésre azt válaszolta egy ismert és idős diplomata, hogy senki. A diplomata természetesen azt szerette volna, ha a külpolitika „csinálói” az ő kollégái lennének. Manapság azonban világjelenség, hogy a diplomáciának már nincs monopóliuma a külpolitikában. Még a kormányokban sem csupán az erre kijelölt miniszterek foglalkoznak vele, hanem sok más kollégájuk is. Voltak olyan időszakok, amikor egyenesen elmélet rangjára emelték, hogy a külpolitikát nem kell az illetékes miniszterre hagyni. (Hruscsov nyilvánosan jóindulatot mutatott e nézet iránt.) Kényes missziókat bíznak a „játékon” kívül álló személyekre, és erre a közelmúltból is vannak példák, így a Vietnam ügyében folyó tárgyalások. Üzletemberek tárgyalnak saját kezdeményezésükre, és a kormányok jóváhagyják. Nagyjából ilyen a helyzet Olaszországban is. Nem kétséges, hogy 14 évvel ezelőtt egy messze tekintő olasz üzletember, aki elhatározta, hogy közvetlen kapcsolatot teremt szovjet gazdasági szervekkel, többet tett, mint az akkori hivatalos olasz nagykövet. Ma már közhely az a megállapítás, hogy az ENI első elnöke, Mattei, hatásosabban külpolitizált, mint az összes akkori miniszter. Ezek a pozitív példák, de nemcak ilyenek vannak." AFiatnakis van külpolitikája: az Itálconsult, amely tőle függ, a harmadik világban bizonyosan aktívabb a hivatalos olasz szerveknél, de az eredmények sokkal kétesebbek a fentebb idézetteknél. Kérdés, hogy a külpolitikát érintő különböző tevékenységek milyen mértékben vannak alávetve a nép választotta képviseleti szerveknek? Gyéren. A felelősség nem a képviselőké, különösen nem az ellenzékieké, akik igen aktívak a szakbizottságokban. Olaszország külpolitikai tevékenységének az ellenőrzését veszik ki a parlament kezéből. Ellentétben más országokkal, még az „atlanti” Nyugatéival is, kivonják a parlament ellenőrzése alól a katonapolitikát, és a vállalkozások — különösen a magánvállalkozások — nemzetközi tevékenységét. Végül tény, hogy maguk a parlament tagjai is csak részinformációkat ismernek, és ezeket is gyakran közvetlenül ellenőrzi a kormány. De van-e olasz külpolitika? Erre a kérdésre nem lehet igennel felelni, de túlzott leegyszerűsítés volna az is, ha nemet mondanánk. Úgy tűnik fel, hogy embrionális állapotban létezik már, ha az olasz külpolitika nem is, legalább annak a tudata — és nemcsak az ellenzékben —, hogy probléma van a külpolitikával, hogy a húsz évvel ezelőtt választott irány nem elegendő. Ebben sok dolog játszott szerepet. Belülről a középbal válsága, kívülről pedig az, hogy olyan új problémák keletkeztek, amelyekre a régi sémák nem kínálnak megoldást. „Tanácsköztársaság Hessenben?” Leesett az állam, majd nevethetnékem támadt, amikor ezt a vastag betűkkel szedett újságcímet olvastam. Akárhogy is van, de sem az NSZK-ban, sem annak e tartományában (székhelye Frankfurt) nem áll küszöbön a tanácsköztársaság kikiáltása. Az idézett cím a Deutsche Nachrichtenben, az újnáci Német Nemzetidemokrata Párt (NPD) lapjában jelent meg a választási kampány napjaiban. Az ok: Hessen szociáldemokrata hatóságai több választási gyűlésüket betiltották, a diákok pedig rendszeresen megzavarták az engedélyezett gyűléseket. A következő lapszám még feljebb is hangolta egy oktávval e komikus demagógiát: „A CDU már nincs abban a helyzetben, hogy eredményesen föltartóztathassa államunk rohamosan kibontakozó vörös felbomlasztását.” Komolyan vette-e valaki ezt a hisztériát és tömény ostobaságot? Néhány százezren minden bizonnyal igen, de az idézett mondatok mindenképpen felvillantanak valamit nemcsak azoknak a napoknak hangulatából, hanem az újnácik arcvonásaiból is. Ártatlanság képe Az újnácik rossz emlékeket idéző választási stílusa olyan érdekes gesztussal párosult, amelyet a költővel így jellemezhetnénk: ártatlanság képe, s bánaté. Adolf von Thadennek, elnöküknek hamburgi tömeggyűlésén minden széken röplapot találtunk, rajta a szöveg: „Hecc, hazugság, rágalom — ezek az NPD ellenfeleinek érvei — Német nép védd magad!” Az NPD mártírképet öltött (a betiltástól való félelmében), az alkotmányt tartotta maga elé pajzsul, ellenfeleit pedig igyekezett úgy beállítani, mint a polgárjogok üldözőit. Igaz, anarchista diákoktól papokig és liberális polgárokig sok-sokféle ember felsorakozott az NPD- vel szemben és sok helyen megzavarták gyűléseit, de mégiscsak von Thadden testőrparancsnoka lett Kesselben a tüntetőkre — fölfedve egy pillanatra azokat az indulatokat, amelyek ebben a pártban rejlenek. Az NPD újfasiszta párt, de aki karlencető, bárnálages rohamosztagokat keres körükben — téved. A huszadik század második felének fasizmusa külsőségeiben mindenképpen más, de részben tartalmában is különbözik a múlttól, s minthogy nem a harmincas időket éljük, hatása is sokkal kisebb. De van. Mi a huszadik század második felének fasizmusa? Ilyen rövid riportban jóformán csak kérdés formájában lehet ezt érinteni: hagyományok és új megjelenési formák keveréke. Nép és a falai Itt van újra az ideológia, amely egy évszázada újra és újra megtermi gyümölcseit. Megjelent filozófiai szinten (egyetlen példát említendő) a misztifikált „nép és népiság” fogalom, a vérségi kapcsolat és a talajromantika, az egyén fölött álló ködös „közösség”. Ez a népiséget kifejező nemzeti konzervatív mozgalom, „a nemzet újjászületésének” gyűjtőmedencéje, amely védelmet nyújt a különböző „idegen hatalmak” ellen. Ebből az ultranacionalista elragadtatásból következik az a történelemszemlélet, amely ellentmond egész Európa tapasztalatainak. A Deutsche Nachrichten szemptember 19-i számából idézek: „A világ minden mélyen gondolkodó embere régen tudja, hogy az első világháborút nem Vilmos császár és a másodikat nem Hitler ellen, hanem mindkettőt a német nép ellen vezették.” Ebben a (csak futólag érintett) filozófiában gyökerezik a párt politikai programja. „A kommunizmus elleni védőbástyának” nevezik magukat, de a nyugatiak felé is intéznek oldalvágásokat. (Von Thadden így kiáltott választási gyűlésén, amikor arra célzott, hogy Európa a németeket felelősnek tartja a második világháborúért és a koncentrációs tábor perek folytatását követeli: „A német nemzet ugyanannyi megbecsülést érdemel, mint a többi.”) A parasztságot nevezik nemzetfenntartónak, a nacionalizmusra hajlamos középrétegeknek udvarolnak, egyébként mindenkinek ígérnek valamit: a munkásoknak biztonságot, a kereskedőnek védelmet az áruházak ellen, a vállalkozónak védelmet a külföldi tőke ellen, a tőkének lehetőséget külföldi beruházásokra. Népszerűséghajhászás és demagógia bőven keveredik követeléseikbe: a család és a német asszony tisztasága védelmének nevében elítélik a születésszabályozást és azt mondják, hogy a régi náci bűnösök helyett a rendőrség inkább a sok mai kéjgyilkost kutassa fel. Izgalom a tv előtt Az NPD vezetői a nyáron még — kedvcsináló optimizmussal — azt mondták, hogy a választásokon 8—10 százalékot kapnak majd, s szeptember elején a 6—8 százalék még nem is látszott valószínűtlennek. Nagy izgalommal ültünk hát szeptemben 28-án a színes tévé előtt: megkapja-e az NPD a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékot? Este nyolckor még nyílt volt a verseny. Kilenckor ezt láttuk az eredménytáblán: „NPD 5?”. Tíz órakor azonban kiderült, hogy von Thadden leütötte a lécet: csak 1 millió 400 ezer szavazatot kapott. Csak? — vagy — Még így is? Semmiképpen nem megnyugtató ez a szám, s még kevésbé az, ha a részletes eredményeket vizsgáljuk. Négy tartományban valamivel túllépték az 9 százalékos határvonalat és valamennyi tartományban többet kaptak (átlagosan kétszer annyit), mint az 1965-ös általános választásokon. Ezzel szemben áll a másik tény: az 1987—1968-as tartományi választásokhoz viszonyítva nagyot estek. Az iparvidékeken és a nagyvárosokban keveset kaptak, a kisebb városokban és vidéken többet. Néhol 10 százalékot is. Kiderült, hogy a konzervatív nacionalizmus néhány (főképpen paraszti-protestáns) vidéken virágzik, jobbára ott, ahol három-négy évtizeddel ezelőtt. A nemzetidemokrata tájnak nevezett kisvárosról, Heilsbronnról írta egy riporter: „Itt minden negyedik szavazó nemzetidemokrata. Itt minden negyedik voltaképpen az, ami a másik három: nyárspolgár. És ez a három is az, ami a negyedik — potenciális NPD-szavazó. Kevés kivétellel.” J . , . Sok — nem sok Veszélyes-e az NPD? Másfél millió szavazó a többi harminc-egynéhányhoz mérve — nem sok. Nagy tömegek állnak határozottan szembe velük, és elterjedt vélemény szerint ez a párt túljutott a csúcson, hanyatlik. Lehetséges, hogy így van, de a nemzeti konzervativizmus, az újfasiszta ideológiára való hajlam nem korlátozódik egy párt tagjaira, szavazóira. Eddig még minden parlamenti választásra alakult valamilyen szélsőjobboldali csoportosulás, a vereség után felbomlott, majd más néven újra megjelent. A nemzeti konzervatívizmus egy-egy áramlata áthúzódik a keresztény pártiakhoz, az áttelepítettek szervezeteihez. A szélsőjobb- és a jobboldal között nincs éles határ, vannak közös vonásaik, szemléletükben is van, ami hasonlít: például a baloldalellenesség, vagy a nemzeti ingerlékenység. (Keresztényszociális politikus jelentette ki beszélgetésünkkor: „Az NPD- szavazók joggal mondják, hogy a Közös Piacon csak fejik a szövetségi köztársaságot.”) A nemzetidemokrata, a soviniszta szavazó tartalék felduzzadhat — mondjuk súlyos gazdasági válságok idején, hiszen a szavazórezervoár csak részben áll az újnáci eszmék tudatos képviselőiből, sok közöttük az egyszerűen elégedetlen ember.. Van-e akkor egyáltalán hatása annak, ha betiltják az NPD-t? Feltétlenül van. Nem mindegy, hogy eltömik-e azt a mérgező kutat, vagy legális pártként terjesztheti eszméit; nem mindegy, hogy erkölcsi megbélyegzés éri-e, vagy megkapja a szövetségi köztársaság lakói szemében sokat jelentő törvényes pecsétet. Az NSZK- ban sokan követelik a betiltást és lehetséges, hogy a kormány 1970-ben ilyen értelmű javaslatot terjeszt a parlament elé. Az NPD választási jelszava így hangzott: „Biztonságot a jog és a rend útján.” Ennek azonban éppen a betiltás szerezhet érvényt. Tatár Imre (Következik: Pártközpont Düsseldorfban) Az NSZK a választások után és a változások előtt. V. (4?tr) 310 K( azok az újnácik )V- ~ Az NSZK kastern W áS^k flWJMi tanai hatóságai M E® J? J? megkezdték az NDK határai mentén húzódó rádiófelderítő szolgálatok kiszélesítését. A Lübecktől a bajor erdőkig húzódó hálózat feladata „állandóan tájékoztatni a Bundeswehr vezérkarát az NSZK és az NDK határától keletre kialakult helyzetről” — írja a lap. A hírszerző szolgálatok — amelyek a legmodernebb radar- és elektronikus berendezésekkel rendelkeznek — értesüléseket gyűjtenek a csapatmozdulatokról, a repülőtereken és más katonai objektumokon való elhelyezkedésükről. Ez a tevékenység a Bundeswehr mindhárom fegyvernemére — a szárazföldi erőkre, a haditengerészeti flottára és a légierőkre — kiterjed. A légi kémkedést felderítő repülőgépekkel és Atlantic típusú, őrjáratot teljesítő repülőgépekkel végzik. A tengereken folytatott kémkedést a haditengerészet álcázott, kiílöttségét hajón végzik. Tevékenységük fő területe: a Balti-tenger. ■y^1. f 2 1969. NOVEMBER 19. SZERDA NEMZETKÖZI POLITIKA MAGYAR Hírlap Magyar felszólalás az ENSZ-ben a nácizmusról és a faji megkülönböztetésről (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés hármas számú szociális, humanitárius és kulturális bizottságában hétfőn felszólalt Budai Gyula, a Magyar Népköztársaság képviselője. A faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásával összefüggő problémákról szólva megjegyezte, hogy egyes nyugati hatalmaik képviselői a „széles demokráciára” hivatkozva próbálnak védelmükbe venni bizonyos országaikban működő fajgyűlölő és náci csoportokat. Megemlítette a nácizmus újjáéledését Nyugat- Németországban, s a különféle fajüldöző és náci csoportok tevékenységét az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és más nyugati országokban. Egyesek — mondotta — gyorsan megfeledkeztek a második világháború sok millió áldozatáról, akiknek emléke állandóan figyelmeztet: a nácizmust és a fajgyűlöletet nem lehet a demokráciára való hivatkozásokkal igazolni. A magyar ENSZ-küldött elítélően nyilatkozott a náci típusú apartheidpolitikát folytató Dél-afrikai Köztársaságról, amely a nyugati hatalmak akaratából tagja a világszervezetnek, míg az NDK — amely erélyesen elítéli a nácizmus és a fajgyűlölet minden megnyilvánulását — már 20 esztendeje ki van rekesztve az ENSZ-ből. A Lengyel Népköztársaság állandó ENSZ-képviselőjének kérésére az ENSZ közgyűlésének hivatalos dokumentumaként tették közzé Otto Winternek, az NDK külügyminiszterének a közgyűlés elnökéhez intézett levelét és az NDK kormányának nyilatkozatát a gazdasági és szociális tanács jelentésével kapcsolatban, amely a nácizmus és a faji megkülönböztetés ellen hozandó intézkedésekkel foglalkozik. Az NDK kormánynyilatkozata üdvözli azt a határozatot, amelyet a gazdasági és szociális tanárg fogadott el a háborús bűnösök és az emberiség elleni bűntetteket elkövető személyek megbüntetésével kapcsolatban. A szavazáskor a nyugati hatalmaknak ismét sikerült az ENSZ-re erőszakolni határozati javaslatukat, amely támogatja a „Korea egyesítésével és újjáépítésével” foglalkozó ENSZ-bizottság tevékenységét és elutasítja a szocialista országok és számos más fejlődő ország igazságos, a koreai nép, a béke és a nemzetközi biztonság érdekeinek megfelelő javaslatait Befejeződött a „koreai kérdés" megtárgyalása Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában hétfőn véget ért a vita Koreáról. Malik szovjet delegátus az ülésen sajnálkozását fejeite ki amiatt, hon a közgyűlésűlés Siffli Sinevről évre rá?(aatfé£azt a meddő vitát, amely nem enyhíti a nemzetközi feszültséget Roscsin felszólalása a leszerelés vitájában Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában hétfőn megkezdődött az általános vita a leszerelésről. Az ülést Aga Sahi, a bizottság pakisztáni elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta a megvitatásra kerülő kérdések fontosságát és kiemelte, hogy a vita kezdete egybeesik a helsinki értekezlet megnyitásával. Roscsin szovjet delegátus, az első felszólaló rámutatott arra a nagy veszélyre, amelyet az imperializmus által kikényszerített fegyverkezési verseny jelent az emberiségre nézve. A Szovjetunió — tekintettel a vegyi és bakteriológiai fegyverek betiltása kérdésének különös jelentőségére, sürgősségére és fokozódó időszerűségére — más szocialista országokkal együtt a közgyűlés 24. ülésszaka elé terjesztett egy egyezménytervezetet, amely megtiltja a vegyi és baktériumfegyverek előállítását, gyártását és felhalmozását, és előírja e biológiai fegyverek megsemmisítését. A helsinki tárgyalások és a nukleáris és termonukleáris fegyverkezési verseny megszüntetésének kérdését érintve, a szovjet delegátus kijelentette: e téren radikális intézkedésekre csak abban az esetben van lehetőség, ha azokat minden nukleáris hatalom megvalósítja. Az atomfegyver-kísérletek megtiltásának kérdéséről szólva Roscsin megjegyezte, hogy a moszkvai szerződés három közegben megtiltja a nukleáris kísérleteket és a szovjet kormány kész szerződést kötni a föld alatti nukleáris kísérletek megtiltásáról is a nemzetközi észlelő és ellenőrző eszközök felhasználásával. A Szovjetunió támogatja azt az eszmét is, hogy atomfegyvermentes övezeteket teremtsenek a világ különböző térségeiben. Ezután Tost amerikai delegátus szólt hozzá a vitához. Miután értékelte a fegyverzet fölötti ellenőrzésterületén elért legutóbbi pozitív eredményeket, kiemelte a helsinki tárgyalások fontosságát.