Magyar Hírlap, 1970. március (3. évfolyam, 60-89. szám)
1970-03-07 / 66. szám
6 1970. MÁRCIUS 7. SZOMBAT Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP Megáradtak az észak-magyarországi patakok 242150 holdon belvíz • Kékestetőn 104 centi a hótakaró vastagsága A sok csapadék és az enyhülés elsősorban Észak-Magyarországon éreztette hatását. A péntekre virradó éjszaka néhány óra alatt 2 és fél, 3 méterrel áradt a Takla és a Tárna. Ezért a Miskolci Vízügyi Igazgatóság kirendelte az árvízvédelem embereit a helyszínre, és másodfokú készültséget vezetett be. Az olvadás és az eső gyorsan megduzzasztotta a kisebb patakokat is. A Zempléni-hegyekben a Bózsva-patak, Szerencs mellett a Gilit-patak és Sátoraljaújhely területén a Ronyva-patak áradása még jeget talált a mederben, s a víz torlaszokat épített belőle. Mindenütt robbantásokkal nyitottak utat a víznek. A péntek virradóra beállt hajnali fagyok megcsendesítették a patakok áradását. Éppolyan gyorsan csökkent a víz szintje, mint amilyen rohamosan emelkedett az előző napokon. A Tarnán és a Taktán másodfokúról első fokúra mérsékelték az árvízvédelmi készültséget. Az olvadás és az esőzés következtében nőtt a belvízzel borított terület. Elsősorban Szolnok, Debrecen és Baja térségében öntött el a belvíz újabb területeket. Egy nap alatt 14 450 holdon gyűlt össze a víz. Jelenleg 242 150 hold áll víz alatt. A vízügyi igazgatóságok az újabb elöntések levezetésére ideiglenes csatornákat ásnak. Jelenleg 110 nagy szivattyúteleppel és 196 hordozható szivattyúval másodpercenként 226 köbméter vizet csapolnak le az elöntött területekről. A meteorológusok jelzése szerint a Balti-tenger felől érkező ciklon hatására erősödik az éjszakai lehűlés, mérséklődik az olvadás, s így kevesebb utánpótlást kapnak a folyók és a belvízzel elöntött területek. A Mátrában emberemlékezet óta nem volt ilyen hosszan tartó, havas tél, mint az idén. Tegnap a hóréteg vastagsága a Mátra egész területén meghaladta a métert, ugyanakkor a Kékestetőn a hótakaró vastagsága 104, centiméter. MALÉV Air Tours • Délibáb és turista minden mennyiségben? Sikeres évre tekinthet vissza a MALÉV idegenforgalmi osztálya. Légi turisztikai szolgálatuk bebizonyította: a vállalkozás életképes. Vág András osztályvezető reméli, hogy a jövő még eredményesebb lesz. A MALÉV Air Tours tavaly 111 különjáratot indított, s az IL 18-as és a TU 134-es gépek összesen 11450 olyan nyugat-európai turistát szállítottak, akik igénybe vették a légitársaság idegenforgalmi szolgáltatásait is. — Nemrég készült el munkánk első mérlege — mondja Vág András. — Kiderült, hogy Magyarország nemcsak autóval, vonattal, hanem repülőgéppel is vonzó. Az elmúlt évben több mint 700 ezer dollár bevételünk volt. Köztudott: a svájciak nem nagyon szeretnek utazni, szívesebben veszik, ha őket keresik fel a pénzes turisták. Valóságos idegenforgalmi bravúrnak számít, hogy ennek ellenére a MALÉV 101 különgéppel több mint 10 ezer svájci turistát hozott Magyarországra. A zürichi Imnholz utazási iroda képviselői, mondhatni, beleszerettek Budapestbe, így aztán olyan meggyőzően ajánlották ügyfeleiknek a magyar fővárost, hogy az idén csaknem négyezerrel több vendégünk lesz, mint tavaly. A program is olyan, mintha a Délibáb minden mennyiségben című színes filmen látnánk. A chartergép, azaz a különjárat délben érkezik, utasai kevés idő múltán bőséges-magyaros ebéden vesznek részt a Szabadság Szállóban. Aztán városnézés, természetesen az obuigát Halászbástyával, s ha bealkonyul, Budapest by night, borkóstolóval, népi táncegyüttessel. Másnap kirándulás a Dunakanyarba, ebéd egy sétahajón, harmadnap pedig Bugac. A nyugati turistáknak általában ez a program tetszik a legjobban, s a búcsúvacsorán aligha akad olyan vendég, aki ne mondaná: ide újra el kell jönni... — Mindent összevéve — mondja az osztályvezető —, az idén 150 különgépet indítunk és vendégeink között ugyanúgy lesznek svájciak, svédek és belgák, mint törökök, franciák, amerikaiak és NSZK- beliek. Nemrég felkeresett bennünket a Sunday Express turisztikai szerkesztője, aki hazatérvén cikkben számolt be élményeiről. Így aztán Angliából is várunk vendégeket. Nemrég helyezték nyugalomra a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában Hevesi Gyulát, a nagy tudóst, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakját. A plebejus lázadó türelmetlenséget elemi iskolás korában Petőfi Sándortól tanulta. Már gimnazista volt, amikor a kiváló francia csillagász, Camille Flammarion könyve a természettudományok, s elsősorban az asztronómia felé terelte az érdeklődését. Tizenöt éves fejjel elhatározta: kutató lesz, a világmindenség titkait deríti föl. Ám ugyanakkor egy lelkes, hivatásáért rajongó középiskolai tanár hatása alatt megszerette a fizikát. Keservesen összekuporgatott pénzéből laboratóriumot eszkábált össze otthon. Dolgozatával, amely a drótnélküli távíróról szólt, megnyerte az önképzőkör tízkoronás arany nagydíját. Ezen a pénzen egy Dob utcai zsibárustól kimustrált tengerészeti látcsövet vásárolt, igaz, az egyik objektív repedt volt ugyan, de általa tizenhatszor közelebb került a fölfedezések végtelenségét kínáló mennybolt. A huszadik század első éveiben történt mindez, a „békebeli béke” millenniumtól még mámoros korszakában, a második ezredév küszöbén. Ám a budapesti bérkaszárnyában élő, sokszor filléres gondokkal küszködő család tehetséges fia, már gimnazista fővel fölismerte: a nagy lehetőségek nem egyformák mindenki számára. Egyelőre félre kellett tenni a csillagászatot, a fizikát. Elhatározta, az érettségi után a műegyetemre iratkozik, mérnök lesz. Sok ügyes találmánnyal annyi pénzt keres, amennyivel viszonylagos függetlenségét biztosítja, s azután végre tudósként tevékenykedhet. Az első szigorlat után látott hozzá, hogy hasonló sorsú, ötletes diáktársaival szövetkezve, megkezdje a nagy pénzcsinálást. Minden szabad idejüket a szabadalmi könyvtárban töltötték, és a leírásokat böngészték, hogy meggyőződjenek gondolataik újdonságáról. Mindegyikük megkapta a kerületi elöljáróságtól az úgynevezett „szegénységi bizonyítványt”, amely igazolta, hogy nincsen egy vasuk sem, így a találmányaikat illetékmentesen bejelenthetik. Egymás után vitték be a távolról kormányozható tengeralattjáróról; az első rádiókészülékekhez szolgáló, írni tudó detektorról; az új rendszerű gyorstávíróról, hideg nadrágvassalóról, az, automatikus gallérgombról szóló leírásokat Reménykedtek: valamelyik csak beüt, és egyszeriben meggazdagodnak. Nem így történt. Mert kiderült, nem elég a nagy ötlet, és a megoldásának a leírása. Tőkét is kell, a további kísérleteket pénzelni, majd gyáros, aki megvásárolja az újat és bevezeti. A kör bezárult A fiatalember választás előtt állt. Vagy enged önérzetes igényeiből és egyezkedni próbál, vagy nekimegy börtöne rácsainak. Heves Gyula az utóbbit választotta. Sok keserves tapasztalat meggyőzte arról, hogy ez a társadalom — amelyben az alkotó ember enynyire kiszolgáltatott — beteg Most már arra lett kíváncsi, hogy tulajdonképpen mi a baja? Az okokat kutatva kezdett el a műszaki tudományok mellett a társadalomtudományokban is tájékozódni, és megérteni, hogy a kapitalista rendszer gyógyíthatatlan, nem érdemes vesződni vele. Hanem a pusztulását kell meggyorsítani, és megteremteni a szocialista társadalmat. Gyarapodott a példaképek, a nagy mesterek, iránymutatók táblája. Az ifjú mérnök Petőfi Sándor, Camille Flammarion mellé fölírta Mara Károly nevét. Úgy tűnik, mintha csupán a konok tények terelgették volna a fiatal tehetség pályáját a forradalmi harc vállalása felé. Ám ebben az időben megszűnőben voltak gyötrő anyagi gondjai. 1914-ben az Egyesült Izzó alkalmazta kutatómérnöknek: szellemes megoldásaira, ötletes konstrukcióira csakhamar fölfigyeltek. Csinos karriert csinálhatott volna, ha nem lázadozik, s megbékél a helyzettel, amelyben az rendeltetett, hogy mindig úgy kell osztozni a pénzes hatalommal, hogy a boszszúságból jut nagyobb rész az alkotónak. Pénze még így is lett volna elegendő, hiszen szinte szikráztak belőle a hasznos ötletek. De nem tudott megalkudni. Miután a saját bőrén tapasztalta, hogy a kapitalista társadalom, összkomfortos börtön, majd azt is megtudta, hogy ebben osztozik milliónyi elnyomottal, akiknek börtöne nyomorúságos, eltökélte, minden energiáját a falak lerontására fordítja.tevékeny részvevője volt az értelmiség háborúellenes baloldali mozgalmainak. Alapító tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A párt megalakulása után azt a feladatot kapta, hogy a marxista-leninista tanítások alapján, tudományos szinten foglalkozzék a kivívandó proletárhatalom alapvető gazdaságszervezési problémáival. Készítse elő az ország szocialista átalakításának a tervét, olyan módon, hogy az a legkevesebb nehézséggel járjon. A sors azonban nem sok időt engedélyezett az igazi témájával találkozó tudósnak, hogy örüljön a nagy fölismerésnek, s talán még arra sem, hogy egyszer higgadtan áttekinthesse meglelt otthonának birodalmát. Hiszen alig ásta be magát a problémákba, a Tanácsköztársaság tragikus bukása máris menekülésre kényszerítette. Jó ideig az emigráció keserű kenyerét ette. Először Bécs, majd Bologna, utána San Marino és Berlin nyújtott ideiglenes menedéket. A német fővárosban kapta meg a Szovjetunió meghívását, hogy mint a vilamosipari főigazgatóság izzólámpagyártási szakértője utazzék Moszkvába. Ezerkilencszáznegyvennyolc bar érkezett haza Magyarországra, ötvennyolc évesen, sokszor megpróbálva, de nem megöregedve. Óriási ambícióval látott munkához, a sürgető feladatok azonban nem engedték egy ideig, hogy végre tudósi hivatásának éljen. Mindössze tíz évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia Ipargazdasági Kutató Csoportja, amely Hevesi Gyula igazgatása alatt kezdte mindazt megvalósítani, amit e gazdag élet tapasztalata fölhalmozott. Intézete legfontosabb eredményének a folyamatos munkahét bevezetésére irányuló kísérleteket tartotta. Ennek az elve roppant egyszerű. Ha az ipari termelőeszközöket folyamatosan üzemeltetjük, s vasárnap sem pihentetjük, minden különösebb beruházás nélkül a kapacitást jelentősen növelhetjük. Ugyanakkor meggyorsíthatjuk a drága berendezések amortizációját, így lehetőség nyílik a gyorsabb felújításra, korszerűsítésre. Emellett az a legérdekesebb, hogy a gépek fokozottabb működtetése mellett a dolgozók munkaideje lényegesen csökken, a kereset viszont emelkedik. Hogyan keletkezik ez a csoda? E séma egyik leegyszerűsített változata így fest: az adott üzemben, ahol három műszakos termelés folyik, nem három, hanem négy váltás követi folyamatosan egymást a hét minden egyes napján. _ Így valamennyi váltásnak három munkanap után egy, vagy pedig hat után két teljes szabadnapja marad, és lényegébsen minden második vasárnapja is Szabad. Természetesen a valóságban mindez nem ilyen egyszerű. Sok nagyon bonyolult szervezési és más kérdést kell megoldani, hogy az üzem vagy a gyárrész kapacitásának a növelése egybeessen a munkások életkörülményeinek az emelkedésével, végeredményben mindenki elégedett legyen; jól járjon a dolgozó és a népgazdaság Hevesi Gyula tudományos kutatótevékenységének sok izgalmas témájából ez csupán az egyik volt, amely a tudóst oly intenzíven foglalkoztatta. Arról volt nevezetes, hogy éppoly fiatalos lendülettel harcolt az intézet vívmányainak a bevezetéséért, mint amilyen fáradhatatlanul dolgozott. Különös tudós volt. Nem elsősorban a fölfedezéseire büszke, hanem arra, amit egy évtizeddel ezelőtt megjelent érdekes könyvében, Egy mérnök a forradalomban című jelentős munkájának előszavában így rögzített, a szocializmus történelmi iskolájában megtett útját vizsgálva: „Utóbbi iskoláim tanításából főképpen azt a tudományt igyekeztem elsajátítani, hogyan kell egy kommunistának dolgozni, akárhová is állítja a kötelesség. Jól-rosszul sajátítottam-e el ezt a tudományt — nem én vagyok hivatva megítélni. De mivel érzésem szerint a legtöbb esetben sikerült a vizsgám — pedig vizsgáznom mindenütt kellett, mert hát nem babra ment a játék —, az én vizsgáimból is tanulhat valamit az, aki nálam kevesebbet látott és tapasztalt.” Hevesi Gyula hatalmas életútjára tekintve, ez a tanács mindannyiunknak szól Hajduska István Az alapkutatás alapjainak építője volt HEVESI GYULA- X Itf■ Kísérlet a szélcsatornában • Statikai világrekord Az új sportcsarnok tervezésének érdekességei A nehéz, merev anyagokkal is könynyedségre törekvő modern építészetben különös jelentőségűek a statikai számítások. A statika tudománya a kívülállók számára elvont matematikai jellege miatt alig ismert, eredményeivel azonban gyakran meglepi a szemlélőt. Jó példa erre a római Szent Péter templom kupolája: négyszáz évvel ezelőtt még mintegy három méter vastagra építették, ma viszont sokkal vékonyabb tetőszerkezettel is meg lehetne valósítani. Ez nem csupán a szerkezeti anyagok változásából szövetkezik; a statikai elmélet fejlődése is új utakat nyitott a merész építészeti megoldások előtt. Még 1965-ben pályázatot hirdettek az új budapesti sportcsarnok tervezésére. A beküldött pályanyvek közül a szakmai bizottság Gulyás Gyula, Rimanóczy Jenő, az Iparterv főmérnökei, valamint dr. Kollár Lajos, a Buvati statikus főmérnöke közös tervét fogadta el. A tízezer négyzetméter alapterületű stadion — amelyben több mint tízezer néző foglalhat majd helyet — kör alakú, üveggel védett lelátóját háromszögű, domború tetőzet zárja le. Az újszerű tetőszerkezet szinte megoldhatatlannak tűnő probléma elé állította a szakembereket; a három ponton alátámasztott fedőrészt — a súlya miatt — nem lehet vasbetonból tervezni. Az elgondolások szerint az acélszerkezet súlya is meghaladja az 1300 tonnát. (Ez megközelítően egy Tisza-híd anyagszükséglete.) A domború tetőt nem peremmel tervezték, ezért az acélszerkezet könnyen belapulhatna. Hogy mindezt kiküszöböljék, új statikai számítási módszert dolgoztak ki, s ez lehetővé teszi, hogy az érdekes tervet megvalósítsák. A kijelölt építési terület (az Istvánmezei út és a Dózsa György út közti rész) előre meghatározta a tetőszerkezet formáját. Kollár Lajos a legbiztonságosabb, a hármas alátámasztás, a „suszterszék” elvéből indult ki. Összegyűjtötte a speciális épületekre vonatkozó külföldi statikai szakirodalmat Ezután a Műegyetem acélszerkezeti tanszékén — munkacsoportjával — sokoldalú laboratóriumi vizsgálatnak vetették alá a stadion plexiből elkészített modelljét. A kísérletek során megállapították a lehetséges terhelés mértékét, az acélszerkezetben bekövetkezhető erőegyensúly felbomlást, és így jutottak el a rácsszerkezet megfelelő méreteihez. A számítások szerint a sportcsarnok teteje statikai világrekordot dönt: eddig a legvékonyabb, de még biztonságos héjszerkezetet (280 centiméter vastag) Franciaországban készítették el. A budapesti ennek pontosan a fele, vagyis 140 centiméter vastagságú lesz. A munkacsoport több érdekes kísérletet végzett az áramlástani tanszéken is, ahol a modellt három méter átmérőjű csőben, úgynevezett szélcsatornában próbálták ki Ezután került sor a gépi számításokra. A Nehézipari Minisztérium mérnöki számítások osztályán komputerbe táplálták az eddigi statikai szakirodalomban meglevő általános egyenleteket, amelyeket a gép — a programozásnak megfelelően — a stadionra alkalmazott. Az egyedülálló statikai számítási módszer megvalósításában lényeges szerepet kapott a mérnöki megfontolás — vagyis dr. Kollár Lajos ítélőképessége —, mivel a komputer által adott számítás helyességét — összehasonlító adatok hiányában — neki kellett eldöntenie. B. K