Magyar Hírlap, 1970. július (3. évfolyam, 181-211. szám)
1970-07-10 / 190. szám
2 1970. JÚLIUS 10. PÉNTEK HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Sajtótájékoztató Budapesten és Helsinkiben (Folytatás az 1. oldalról) nél jóvall szélesebb körű együttműködésre van lehetőség. Őszintén remélem, hogy együttműködésünket a mostani baráti szellemben folytathatjuk és tovább fejleszthetjük. Tudom, hogy Ilku miniszter néhány évvel ezelőtt már járt Finnországban, az akkori oktatásügyi miniszter vendégeként. Megtisztelő lenne számomra, ha megismételné látogatását. — A 300 főnyi finn vendég magyarországi és az ugyancsak 300 fős magyar küldöttség finnországi látogatását igen szerencsés, és eredményes kezdeményezésnek tartom. Úgy gondolom, folytatni kell ezeket a találkozásokat, sőt új formákkal gazdagítani. A magyar falvakba ellátogatott finn csoportok tagjai egyöntetűen elmondták, hogy kirándulásaik nagyon kellemesek voltak és sok barátra leltek a magyar népben. Ilyképpen a finn testvérvárosok küldöttei a személyes kapcsolatok gyarapításában jeleskedtek, míg a politikai küldöttség Budapesten a mindkét népet érdeklő fontos kérdések megbeszélésére összpontosította törekvéseit. — Mérleget vonva ennek a hétnek eredményeiről, megelégedéssel állapíthatom meg, hogy sikeres volt. Személy szerint remélem, hogy hamarosan visszatérhetek Magyarországra. — Búcsúzóul a finn küldöttség nevében megköszönöm a magyar népnek és a Hazafias Népfrontnak a szívből jövő, baráti fogadtatást, a vendégszeretetet és érdeklődést, amely oly sikeressé tette találkozásunkat és újabb bizonyítékát adta, hogy nemcsak barátok, hanem közeli testvérek vagyunk. Népeink barátsága az európai biztonság ügyét is előbbre viszi A Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában a magyar—finn barátsági hétre érkezett politikai delegáció, élén Jaakko Numminen oktatásügyi miniszterrel, tegnap délelőtt találkozott a magyar sajtó képviselőivel. A sajtókonferencia résztvevőit Barati József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára üdvözölte. Hangsúlyozta, hogy a magyar —finn barátsági hét hazánkban igen fontos politikai eseménynek számít. Ezután átadta az szót Jaakko Numminen miniszternek, aki egyebek közt elmondotta: véleménye szerint a barátsági hét nemcsak a két testvérnép közötti kapcsolat elmélyítését szolgálja, hanem hozzájárul az európai biztonság ügyének előbbreviteléhez is. Bejelentette, hogy a különféle finn ifjúsági szervezetek kezdeményezésére augusztusban megrendezik az európai fiatalok biztonsági konferenciáját. A tanácskozás iránt nagy az érdeklődés. Elmondotta, hogy a finn kormány az európai biztonsági konferencia összehívására vonatkozó javaslatára nagyon pozitív válaszokat kapott, s bár egyes válaszokban különböző feltételek is szerepelnek, a finn kormány derűlátóan ítéli meg a biztonsági konferencia összehívásának lehetőségét. . Mi, finnek — mondotta —, büszkék vagyunk arra, hogy az európai biztonság megteremtésének ügyével kapcsolatos kezdeményezésünk kedvező fogadtatásra talált. Ugyancsak jó érzéssel tölt el bennünket, hogy hozzánk hasonlóan, Magyarország is aktív szerepet játszik az európai biztonsági konferencia sikerre vitelében. Nagy várakozással tekintünk köztársasági elnökünk, Urho Kekkonen közelgő szovjetunióbeli, majd az Egyesült Államokban teendő látogatása elé. Rendkívül nagyra értékeljük az elnök békepolitikáját. — mondta befejezésül a finn oktatási miniszter. Kállai Gyula nyilatkozata Helsinkiben a barátsági hét befejezése alkalmából Tóth Ferenc, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Helsinkiben, ahol a gazdag programmal megrendezett finn—magyar barátsági hét befejeződött, csütörtökön délután a magyar nagykövetség épületében sajtókonferenciát szervezett a Finn—Magyar Társaság és a barátsági hét előkészítő bizottsága. Kállai Gyula, a barátsági hét finnországi eseményein részt vett politikai delegáció vezetője, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a magyar országgyűlés elnöke, a finn sajtó, rádió és televízió képviselőinek, valamint magyar újságíróknak a jelenlétében beszámolt a finnországi látogatás tapasztalatairól. Kérdésekre válaszolva részletesen ismertette a szocialista országoknak az európai biztonsági konferenciával kapcsolatos állásfoglalását, azt, hogy e tekintetben milyen kezdeményezéseket tettek a szocialista országok külügyminisztereinek — a közelmúltban tartott — budapesti értekezletén. Kifejtette: az előzetes tárgyalások, konzultációk megerősítették az európai biztonsági konferencia mielőbbi összehívásának szükségességét. A sajtókonferencián a finn—magyar barátsági hét finn előkészítő bizottsága részéről Unto Niemi elnök örömmel állapította meg, hogy a Finnországban vendégül látott 300 fős magyar csoportnak sokrétű programban volt része. Alkalmuk nyílott a vendégeknek megismerkedni a finn társadalmi és politikai élet vezető személyiségeivel és személyes kapcsolatokat kialakítani finn családokkal. A magyar politikai delegáció magas szintű találkozóin szóba került — pozitív értelemben — a barátsági hetek jövője, az, hogy népes finn és magyar csoportok kölcsönös látogatásait, a mostani második csereprogram után, a későbbiekben is megrendezzék. Kaarina Virolainen asszony, a Finn- Magyar Társaság elnöke elmondta az újságíróknak, hogy az FMT jelenleg mintegy 1500 tagot számlál, s ami az aktivitást illeti, az FMT mindjárt a Firm—Szovjet Társaság után következik. A finn—magyar barátsági hét jelentőségét Kaarina Virolainen szerint aláhúzta az a tény is, hogy a védnökségben — az előkészítés idején történt kormányváltozástól függetlenül — részt vállaltak a politikai és társadalmi élet jeles személyiségei, a szervezésbe pedig bekapcsolódott a társadalom majdnem mindegyik rétege. Csütörtök este a helsinki magyar nagykövetségen fogadást adtak a barátsági héten részt vett magyar vendégek tiszteletére. A barátsági csoport ma reggel érkezik vissza Budapestre. Belkereskedelmi állásfoglalás Kit illet a garanciális jog? Az utóbbi időben egyre több termék garanciális idejét hosszabbították meg, s gyakori, hogy ezeket a cikkeket még a jótállási idő lejárta előtt — többnyire a Bizományi Áruház Vállalat útján — eladják vagy elajándékozzák. Felmerült a kérdés: ilyen esetben megilletik-e az új vevőt a jótállási jogok, illetve azok kivel szemben érvényesíthetők. A Belkereskedelmi Minisztérium ezzel kapcsolatos állásfoglalása hangsúlyozza: az érvényben levő rendelet értelmében a vásárló jótállási igényét a jótállási jegygyel érvényesítheti. A jótállási jegyen csak a termék adatait, az eladás napját, a jótállási időtartamára, feltételeire és a javító szolgálatra vonatkozó adatokat kell kötelezően feltüntetni, a vásárló nevét nem. Eszerint jótállásra az tarthat igényt, akinek az előírt időn belül birtokában van a garancialevél. Az értékesítő vállalatnak ugyanis nem kizárólag a termék vásárlójával, hanem használójával, illetve a jótállási jegy tulajdonosával szemben van kötelezettsége. A jótállási kötelezettség ilyenkor is azt a vállalatot terheli, amely a terméket garanciális kötelezettséggel forgalomba hozta. Beszéljünk a lakáskérdésről A lakbér-hozzájárulás nem jövedelem Mi ösztönzi a nyugdíjasokat lakáscserére? Aligha akad manapság olyan közérdeklődésre számot tartó téma, mint a lakáskérdés és az ezzel kapcsolatban készülő számos lakásgazdálkodási intézkedés. Az MSZMP Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak nyilvánosságra hozott határozata, új lakásgazdálkodási koncepciója nemcsak a lakásra várókat, hanem az ország hárommilliónyi lakásában lakók többségét is érinti és érdekli. Ezt bizonyítja sok ezernyi konkrét kérdés, amely a különböző hivatalos szervekhez, a sajtóhoz érkezik, s amelyre választ várnak az érdekeltek. A kérdések között természetesen sok az azonos jellegű, ezért — az eddig már megfogalmazott és jóváhagyott, vagy éppen készülő rendelkezések alapján — most ismét igyekszünk választ adni néhány gyakran elhangzó kérdésre. Az állami hozzájárulás anyagi alapja A termelő üzemek dolgozói körében szóbeszéd tárgya az állami lakbér-hozzájárulás anyagi alapja. Sokan úgy vélik, hogy — miután a hozzájárulást a vállalattól, tsz-től kapják — ez a havonta kifizetett összeg csökkenti a vállalati bevételt, következésképpen, a vállalati nyereség, illetve a tsz-osztalék rovására megy. Mi valójában a helyzet? Mindenekelőtt tudni kell, hogy a vállalatok, gazdaságok, tsz-ek a lakbér-hozzájárulást csak előlegezik. Az összeget az állam — meghatározott rendszer szerint — teljes egészében visszatéríti részükre. Ily módon ez a kiadás nem szerepel a vállalati költségek között és nem növeli a termelés önköltségét sem. Mindebből az is következik, hogy például új dolgozók felvételénél egyáltalán nem lesz szempont a lakbér-hozzájárulás mértéke (mint ahogy nem szempont például a gyermekek számából következő családi pótlék összege sem, amelyet az állam ugyancsak visszatérít a vállalatoknak.) Ehhez tartozik még az is, hogy a lakbér-hozzájárulást — miután nem számít jövedelemnek — semmiféle adó, levonás, tagsági díj nem terheli. Rendeltetése, egyszerűen összefoglalva: fedezetet nyújtani a régi és az új lakbér közötti különbség megtérítéséhez mindaddig, amíg a dolgozó keresetnövekedése „le nem morzsolja” ezt a hozzájárulást. Érdekes és figyelemre méltó kérdés a következő, amelyet főként az elavult városnegyedek és tatarozásra már nem érdemes régi házak lakói tesznek fel. E kérdés lényege: fizet-e építési hozzájárulást az a lakó, aki szanálás folytán kerül komfort nélküli lakásból komfortosba? Tény, hogy szanálás esetén a bérlőknek nemcsak azonos, hanem jobb komfortú lakás igénylésére is joguk van. Aligha lehet vita tárgya, hogy a jobb, nagyobb vagy komfortosabb lakásba költözés esetén a bérlő jobb lakáskörülmények közé jut. Ezért — akárcsak egyéb lakáscsere esetében — a bérlőnek meg kell térítenie a két lakás bérleti értéke közötti különbözetét. Ha valaki megelégszik a régi, szanálásra kerülő házban levő lakásának megfelelő azonos értékű lakással, természetesen nem fizet semmiféle különbözetet. nak lakásproblémáik megoldásához. És ami nem utolsó szempont a vállalati lakásépítések esetében: számos olyan dolgozót, akinek munkája jelentősen segíti a vállalat termelékenyebb, eredményesebb gazdálkodását, a lakással is az üzemhez lehet kötni. Ezért remélhető, hogy a vállalati ráfordítás — éppen a kiválóan dolgozók munkája nyomán — megtérül. Ez pedig igen fontos lendítője lehet például a vidéki iparfejlesztésnek a vidéki üzemekben — a lakáshiány miatt is mutatkozó szakemberhiány csökkentésének. Az előbbi kérdésre adott válasz is jelzi: az új lakásgazdálkodási intézmények nem csupán az égető lakáshiány csökkentését és távlati megoldását célozzák — bár ez a legfontosabb cél. Az intézkedések meghozatalánál azonban közérdekű szempont a népgazdasági érdekek figyelembevétele is. Ehhez kapcsolódik számos más kérdés is, amelyeknek összefoglalt tartalma körülbelül a következő: a magánlakás-építkezések gyakorisága és színvonala máris felveti a problémát, hogy az új „magán”-települések kulturáltabbá tételéhez rendelkezik-e majd a tanács megfelelő pénzügyi alappal? Magyarán szólva: ahol új település alakul, ott nyilván növekszik az igény a kommunáns létesítmények iránt is. De miből létesítsenek ilyeneket a helyi tanácsok? A kérdésre nemcsak a készülő lakásgazdálkodási rendelkezések alapján lehet válaszolni, hanem kapcsolódik ehhez a tanácsok önállóságának növelését célzó intézkedések egész sora. Az önállóság egyik jelentős feltétele a gazdasági alap. Miután az új tanácstörvény a gazdasági önállóságot is növeli, egyre bővülnek a tanácsok fejlesztési alapjai, hiszen az adóbevételek, járulékok jelentős részével is önállóbban gazdálkodhatnak. Emellett — a lakásgazdálkodási rendelkezések érvényesítésével párhuzamosan — növekszik az állami központi hozzájárulás összege is,, amely a kommunális ellátás javításához szintén alapul szolgál majd. Ami a vállalati erőforrásokból várható Sokakat — főleg régi jogos lakásigénylőket, törzsgárdatagokat — érdekel az, hogy születik-e külön rendelkezés az üzemi lakásépítésekre vonatkozóan? Az új lakásgazdálkodási rendelkezésekből már eddig is kitűnik, hogy a vállalati lakásépítések szorgalmazása egyik alapvető célja a következő évek lakásfejlesztési koncepciójának. A részletek ma még kidolgozásra várnak, annyi azonban máris bizonyos, hogy a vállalati erőforrásoknak nagy szerepük lesz a lakásépítési volumen növelésében. Ez pedig azt jelenti majd, hogy a munkájuk alapján arra érdemes dolgozók több segítséget kaphat Magyar-szovjet pedagógiai együttműködés A barátság és az együttműködés fejlesztését szolgáló megállapodást írt alá Budapesten G. Sz. Covjanov, a szovjet, és dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára. E szerint a két szervezet kölcsönös és rendszeres kiadványcserét folytat a különböző korosztályok oktatásának, nevelésének gyakorlati és elméleti kérdéseiben, kölcsönösen biztosítják a pedagógiai témájú írások megjelentetését, eredményesebbé teszik az iskolákban a nyelvoktatást. A megállapodásban a két pedagógiai társaság vállalta, hogy elősegítik a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság tudományos kutató- és oktatási intézményei közötti közvetlen kapcsolatokat. Az egyéni jövedelem és a lakásrezsi Elég gyakori és „rázósnak” tűnő kérdés a következő: miért nem kényszerítik lakásépítésre azokat, akiknek jó az anyagi helyzetük? S e kérdés feltevői néha azt is hozzáteszik, hogy a születő lakásgazdálkodási rendelkezések különösen a magas jövedelműeknek kedveznek, mivel ők könnyebben ki tudják fizetni a magas fenntartási költségeket, s nem jelent számukra olyan nagy terhet az emelkedő „lakásrezsi”. Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy nálunk a magasabb jövedelmek többsége (igaz, hogy még nem mindegyik) a több és jobb, a társadalom számára hasznosabb munkából származik. E jövedelmet természetesen csökkentené az ilyenfajta „kizárás” a minden állampolgárra vonatkozó lakásügyi jogokból. Következésképpen aligha lenne érdemes egy-egy lakásra váró tehetséges értelmiséginek, műszaki dolgozónak vagy akár művésznek törekednie a nagyobb produktumra, ami pedig a közösségnek is hasznot jelent, nemcsak a nagyobb jövedelmet élvezőknek. Ez ellentmondana a munka és a jövedelem közötti érdekeltségi összefüggés ösztönző erejének, ami pedig senki számára sem lenne hasznos. Természetes azonban, hogy a kormányhatározat jó végrehajtását célzó, készülő minisztériumi, tanácsi rendelkezések az igénylések elbírálásánál figyelembe veszik a jövedelmet is. A saját erőből történő hozzájárulás, a szövetkezeti és társasház-építkezések állami támogatásának, a kölcsönös összegének mértéke — mint nagyrészt eddig is — a jövőben még jobban függ az igénylő családjának egy főre jutó jövedelmétől. Tehát a jövedelem elbírálási sorrendisége szempont lehet, de kizáró ok semmiképpen sem. És végül ezúttal adjunk választ még egy kérdésre. Mi ösztönzi majd a nyugdíjasokat a feleslegesen nagy lakások elcserélésére? A válasz: a nagy lakásokban lakó nyugdíjasokat elsősorban az ösztönzi majd a lakás elcserélésére, hogy készpénzben megkaphatják a két lakás közötti értékkülönbözetet. Másrészt: a készülő rendelkezések alapján lakbér-hozzájárulást továbbra is és akkor is változatlanul kapja a nyugdíjas, ha kisebb lakásra cserélte a feleslegesen nagy lakást. Nem túlzás erről azt állítani, hogy államunk ily módon is meghálálja azt, ha valaki saját elhatározásából is segíti a nagycsaládos igénylők lakáshoz juttatását. Horváth Mihály