Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-08 / 219. szám

2 1970. AUGUSZTUS 8. SZOMBAT HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Nyugodt igénylők (-------------­ Komputer a szeged­i lakáshivatalban A közigazgatási ügyintézés gyorsítása érdekében — az országban először — Szegeden alkalmaztak komputert. Kényes témánál: a lakásigények, sorolásánál, az új lakások elosztásánál. A tanácsok régi törekvése, hogy minél objektívabb, pontosabb és gyorsabb mód­szert alakítsanak ki a lakáselosztásban. Ilyen törekvés serkentette a szegedieket is. Július közepén aztán a lakáshivatal várótermében két hatalmas táblát füg­gesztettek ki. Ezekről a város kilencezer lakásigénylője néhány perc alatt megtud­hatja , mikor, és milyen lakást kaphat... Kódolás nagy körültekintéssel A kísérlet első szakasza tehát befeje­ződött. De hogyan kezdődött? Hogyan született a nagyszerű ötlet? Halász Ár­pád, a Szeged Városi Tanács V. B. el­nökhelyettese, aki civilben az MTA Ki­bernetikai Szakosztályának tudományos munkatársa, így vezet el bennünket a születés percéig: — Fogadónapjaimon tíz kérelem közül kilenc valamilyen lakásügyre vonatko­zott. Személyes tapasztalatomat egészí­tette ki a városi pártbizottság tavalyi vizsgálata, amely a tanácsi vezetőkkel közösen állapította meg, hogy a váro­sunkban alkalmazott lakáselosztási mód­szer elavult. Tudtunk a készülő lakás­­törvényről. Ehhez, és a helyi igényekhez alkalmazkodva kellene egy új, dinamikus módszert kialakítani! — töprengtünk a város más vezetőivel. S megszületett az elhatározás: komputer segítségét kérjük! A betáplálandó adatok szempontjai­nak kialakítását hosszú hónapokig tartó vita előzte meg. Semmiféle modell nem állt a tanács rendelkezésére, s ezért egy olyan kérdőívet szerkesztettek, amely 45 pontból állva, teljes egészében felölelte egy lakásigénylés társadalmi és személyi feltételeit. A kérdések a lehető legrész­letesebben tudakolják az igénylő helyze­tét, számolva a mindenkori változások­kal is. Mondani sem kell, hogy a munká­hoz nagyfokú szociológiai, kibernetikai, gazdasági és nem utolsósorban emberis­meretre volt szükség. Az adatlap összeállításánál a legtöbb vita a személyes kérdések kialakításánál volt. A gondot mindenki megértheti, aki egy kicsit is belegondolt már abba, hogy egy ember sorsát mennyi minden moti­válhatja! Nem biztos, hogy ez a kérdő­ív teljes. A végleges képet természete­sen a gyakorlat alakítja ki. De tény: a rendszer már kezdeti állapotban is ob­­jektívebb, pontosabb képet ad a lakás­igényekről, mint minden más korábbi. Az igénylők vélekedése Az adatlap szerkesztését és a válaszok­ra adható pontszámokat dr. Tóth László igazgatási osztályvezető-helyettes irányí­tásával egy bizottság határozta meg. A lakáshivatal előterében hosszú sor­ban várakoznak az emberek, hogy a fali­táblákról a kérdőívek azonosító száma segítségével leolvashassák az áhított „igent”. Azaz: mikor juthatnak lakás­hoz?! S íme néhány vélemény. Az elégedett: — öt év óta először kapok pontos vá­laszt ... A belenyugvó: — Két és fél év múlva kerül rám a sor, de legalább tudom, hogy mire szá­míthatok. A lelkesült: — A gépet nem lehet befolyásolni! Nincs többé protekció! Tehát senki sem kifogásol, nem morog, nem háborog. Látják, hogy kérésükkel komolyan foglalkoznak, kívánságaikat — a Szegeden évente épülő ezer lakás ará­nyában — figyelembe veszik. Meggyőző­désük, hogy az elosztás igazságos, mert a sorrend nyilvános, mindenki ismerhe­ti, hogy ki áll előtte, és ki mögötte. Nö­vekedett az emberek bizalma a közigaz­gatás iránt. Másfelől egyszerűbbé és gyorsabbá — tehát korszerűbbé válik a tanácsi apparátus munkája. Pontosan, igazságosan És mit mond a lakáshivatal vezetője, dr. Tóth László? — Éveken keresztül halmozódtak az akták, minden irat új és új iktatószámot kapott. Ha az ügyfél érdeklődött, átnyúj­tottak neki egy formanyomtatványt, „la­kásügye folyamatban van”. Az elosztás inkább esetleges volt. Nem azért, mert az ügyintézők elfogultak voltak, vagy egyéni érdekek érvényesültek volna az elbírálásban, inkább azért, mert a régi módszer önmaga termelte ki a bürokrá­ciát ... — S az új módszer? — Az ügyfél adatlapját munkatársunk tölti ki. Az adatok hitelességét bizonyí­tania kell. Helytelen adatok esetén igé­nye érvénytelenné válik. A tanácsi bi­zottság meghatározza a válaszokra ad­ható pontszámokat, s ezeket minden ro­vat után összegezik. Ez a kód, amit a gépbe betáplálunk. A lakásigénylő ada­tait és az épülő lakások számát a kom­puter dolgozza fel, és állapítja meg az el­osztás sorrendjét. A kilencezer szegedi igénylő pontos sorrendjét a számítógép másfél nap alatt dolgozta ki. Ez látható a kifüggesztett táblákon.­­ A lakásigénylők adatait negyedéven­ként veszik újra fel. Ez teszi folyamatos­sá a besorolást és küszöböli ki a merev elbírálást. Egyébként a gép eredményét kontrollálják. A sorrendben első száz csa­ládot már látogatják a biztosok, a helyszí­ni szemlén egyeztetik az adatokat. De a komputer nemcsak a sorrendet állapítja meg, hanem további részletes adatokat is ad az igénylőről. A kilencezer igénylő helyzetének változásait régebben képte­lenek voltunk folyamatosan rendszerezni és figyelembe venni. Most „mindentudók­ká” váltunk. Látom kételkedik? Látogas­suk meg a komputert... A Számítástechnikai és Ügyvitelgépesí­tési Központ szegedi részlegében megis­merkedtünk a Bull Gamma 115. elneve­zésű General Electric gyártmányú kom­puterrel, és tolmácsával — aki az emberi nyelvet gépire fordítja — Göti Judit köz­gazdásszal. — A program elkészítése három hétig tartott. Rendkívül lelkesen dolgoztunk rajta, hisz jó néhányan érdekeltek vagyunk a lakáselosztásban. Én tápláltam be a komputert, s az eredmény kiadása után kíváncsian kerestem a saját nevemet a skálán. Nem volt elfogult: 1026-nak ka­pok majd lakást... Szegedi különleges tudakozó Elénk helyezi a kilencezer lakásigénylő jegyzékét. A papíron a nevek után külö­nös, a laikus számára érthetetlen jelek halmaza. — Válasszon egyet. Rámutatok Solti Miklósné nevére. S az adatok máris itt vannak: Solti Mik­lósné, 1950-ben született, férje 1945-ben, fizikai dolgozó, férje szintén, 1966 óta áll folyamatos munkaviszonyban, büntetlen előéletű, családja három tagú (egy gyerek), vagyontalanok, a családban fekvő beteg nincs, albérletben (egy szobában három család) laknak, a lakás egészségtelen, mindketten szegediek, szövetkezeti lakást igényelnek, újat, kétszobásat. A kompu­ter értékelése szerint 33-ak, és még ebben az évben lakást kapnak ... Végül újból Halász Árpád, vb-elnökhe­­lyetteshez fordulok. — A közigazgatás milyen más területén alkalmazható még a komputer? — A felhasználás lehetősége korlátlan: akár a szolgáltatásoknál, akár a kereske­delmi, szociális, kulturális vagy egyéb el­látottságról, akár a város területrendezé­séről, gazdasági struktúrájáról, munkaerő­gazdálkodásáról, népességéről, idegenfor­galmáról kérdezzük a komputert, a meg­felelő programozás értelmében abszolút tájékozottságot, objektív választ kapunk. Lehetővé teszi, hogy a pontos ismeretek birtokában gyorsabban elégítsük ki az igényeket. Egy szegedi különleges tudako­zó felállítását tervezzük, amely a tanács speciális osztályaként dolgozna ... - visz­­szatérve a lakáselosztásra. A komputeres módszer önmaga nem ad több lakást a vá­rosnak, de azt hiszem, hogy a komputeres elosztási rend mégis megnyugtatja az em­bereket ... Bossányi Katalin Több, de kevés a szerződéskötés Egyre több mezőgazdasági nagyüzem köt több évre szóló termékértékesítési szerződést a felvásárló, feldolgozó és for­galmazó állami vagy szövetkezeti válla­latokkal. A gazdaságok azon túl, hogy így több évre biztosítják termékeik folyama­tos értékesítését, külön kedvezményeket élveznek, egyebek között például felárat kapnak. A vállalatok szintén szívesen ír­nak alá ilyen megállapodást, amely huza­mosabb időn át garantálja az egyenletes nyersanyagellátást. S noha most több ilyen szerződést ír­nak alá, a MÉM illetékeseinek véleménye szerint még mindig nem eleget. A minisz­térium ezért felhívta az irányítása alá tartozó trösztök és országos vállalatok fi­gyelmét, hogy ne csak egyes kiemelt, ha­nem valamennyi mezőgazdasági termékre dolgozzák ki a több éves szerződéskötés feltételeit. Csak fokozatosan vezethető be Miniszteri utasítás az intenzív betegellátásról Az egészségügyi miniszter utasítást adott ki az intenzív betegellátás szerve­zési irányelveiről. Mint az intézkedés megállapítja, a korszerű egészségügyi el­látás megköveteli, hogy minden beteg ott részesüljön gyógykezelésben, ahol az álla­potának megfelelő szakismeretek és a szükséges felszerelés is rendelkezésre áll. A közvetlen életveszély kivédésére — ha a hagyományos gyógyító eljárások elégtelenek — sajátosan szervezett, komplex kezelésre, úgynevezett intenzív betegellátásra van szükség. Ehhez azon­ban jelentős személyi, felszerelési és szer­vezési követelményeknek kell eleget ten­ni, éppen ezért az intenzív ellátás csak fokozatosan vezethető be. A negyedik öt­éves terv végéig a megyei, megyei jogú városi és a fővárosi tanács által fenntar­tott kórházakban kell kialakítani az in­tenzív egységeket, valamint megfelelő működési feltételeket teremteni a már működő intenzív betegellátás számára. A következő tervidőszakokban kerülhet sor a 350—400 ágyasnál nagyobb járási, vá­rosi vagy kerületi kórházakra és azután a kisebb kórházakra. Az intenzív ellátás ágyszükséglete az illető kórház ágyainak 1,5—2 százaléka. Az egységeket a kórház­ ágyszámának fi­gyelembevételével kell kialakítani. Álta­lában kórházanként egy intenzív osztályt kell létrehozni. Ez látja el a kórház vala­mennyi különleges ellátásra szoruló bete­gét. Az intenzív osztály legkedvezőbb ágyszáma 8—16. Az utasítás kimondja: tekintet nélkül arra, hogy a kórházban működik-e inten­zív betegellátó egység, valamennyi osztá­lyon külön kórteremről, úgynevezett őr­zőszobáról, postoperatív szobáról célszerű gondoskodni. Ezekben az állandó megfi­gyelésre szoruló súlyos, de nem közvet­lenül életveszélyes állapotban levő bete­geket kell elhelyezni. Célprémium a munkaverseny legjobbjainak A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a X. pártkongresszus tiszteletére felajánlották, hogy ebben az évben 1300 új­­lakást adnak át, százzal többet, mint amennyit tervük előír. Schmidtmayer Ede kőműves és Vadász Ferenc lakatos brigádjának kezdeménye­zésére számos szocialista brigád egyéves minőségi garanciát is vállalt: amennyiben a lakások átadása után egy éven belül minőségi reklamáció érkezik munkájuk­ra, úgy ellenérték nélkül, munkaidőn túl elvégzik a garanciális javításokat A kongresszusi versenyben kiemelkedő teljesítménnyel dolgozókat külön jutal­mazza a vállalat vezetősége. Célprémiu­mot tűztek ki azoknak a brigádoknak, amelyek megrövidítik a határidőket és a vállalat számára különösen fontos felada­tokat gyors és kifogástalan munkával ol­danak meg. A KNEB-ülés napirendjén: A szabad termékforgalmazás és a társadalombiztosítás ügyintézése A Központi Népi Ellenőrzési Bizott­ság pénteki ülésének napirendjén több olyan vizsgálat programja szerepelt, amely közvetlenül érinti a lakosság szé­les rétegeit. A közeli hetekben arra keresnek vá­laszt a népi ellenőrök, hogy a szabad ter­mékforgalmazás hogyan segíti a lakos­ság keresletének megfelelő kielégítését egyes textilipari, gépipari, híradástechni­kai cikkekből. A vizsgálat részletes prog­ramját Rév Lajos, az Országos Munka­­bizottság vezetője, az OKISZ elnöke ter­jesztette elő. A KNEB jóváhagyása alap­ján a fővárosban és kilenc megyében ke­rül sor a vizsgálatra. A bizottság megtárgyalta és elfogadta a társadalombiztosítás ügyintézésének vizsgálati programját. Ennek fő kérdé­se, hogy a jelenlegi szabályozás és gya­korlat hogyan biztosítja a dolgozók jo­gainak, érdekeinek érvényesülését, a gyors ügyintézést és milyen lehetőségek kínálkoznak a társadalmi erők aktív közreműködésére. Államunk a nemzeti jövedelem több mint 11 százalékát hasz­nálja fel évente társadalombiztosításra, a dolgozók egészségügyi és szociális el­látására, s ebben gyakorlatilag csaknem minden magyar állampolgár érdekelt. Éppen ezért a népi ellenőrök a vizsgá­lat során a dolgozók széles körének vé­leményét is kikérik. A KNEB ülésén szerepelt még több, be nem fejezett jelentős beruházás meg­valósításának vizsgálati programja, to­vábbá a MÉM felügyelete alá tartozó kutatási és felsőoktatási intézmények szerződéses kapcsolatának, a munkájuk hatékonyságának ellenőrzése. Dinamikus 20 esztendő • A tanácsi munka értéke mérhető A lakosság joggal várja el a közigaz­gatástól, hogy gondoskodjék róla és kép­viselje érdekeit. Az emberekről való ál­lamilag szervezett gondoskodás és fi­gyelmesség természetesen visszahat a társadalmi termelésre, a népgazdaság di­namikus fejlődésére, s ebből következően a lakosság életszínvonalára, hangulatá­ra is. A szocialista közigazgatás korszerű és időt álló követelménye tehát: az ered­ményességre való törekvés. A közigazga­tás azonban sokoldalú és összetett tevé­kenység, ezért az állampolgárok körében is gyakran felvetődik a kérdés: lehetsé­ges-e mérni a közigazgatás hatékonysá­gát az anyagi és szellemi javak gyara­pításában? Két évtizeddel ezelőtt — a tanácsrend­szer életre hívását követően — ilyenfajta kérdésből is inkább a kétkedés, mintsem a határozott és igenlő válasz csendülhe­tett volna ki. Ma, húsz esztendő távlatá­ból a gazdag tapasztalatok és kézzel fog­ható tények birtokában viszont egyértel­műen fogalmazhatjuk meg a válaszun­kat: a közigazgatási munka értéke mér­hető! A tanácsok eredményes működését ugyanis szinte a szeizmográf pontosságá­val jelzi a lakosság egészét érintő köz­ség- és várospolitika, a kommunális fej­lesztés üteme. Ezt jelzik a közép- és hosszú távú fejlesztési tervek, erről vall a települések dinamikus fejlődése, a spe­ciális helyi igények mind teljesebb kielé­gítése, s nem utolsósorban ezt jelzik a hasznosított helyi anyagi és szellemi erő­források. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Minisztertanács ez év április 16-i ülésén elfogadott irány­elvei is joggal alapítják meg: „A taná­csok 1950. évi megalakulását követő években építették ki szervezetüket, vív­ták ki társadalmi helyüket és alapjaiban sikeresen dolgoztak a lakosság érdeké­ben.” Kölcsönös a bizalom Ma már indokolt és a valóságot tük­rözi az a megállapítás, amely az ered­ményességi szemlélet alapján láthat nap­világot. Két évtizeddel ezelőtt, az ötve­nes években azonban a kezdeti fejlődés bizonytalanságai és a politkai hibák érezhetően gátolták a tanácsi közigazga­tási munka eredményes kibontakozását. A személyi kultusz, az adminisztratív pa­rancsolgató módszerek évekig zavarták az állampolgárok és a tanácsok közvet­len kapcsolatainak kialakulását. Egyáltalán nem frázis annak leszöge­­zése, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája telítette meg új tarta­lommal a tanácsok és a lakosság kölcsö­nös bizalmon nyugvó együttműködését és érdekeltségét. S annak illusztrálására, hogy a tanácsok mennyire szívügyüknek tekintik az emberekről való gondosko­dást, érdemes néhány fontos számmal is bemutatni a fejlődést. A tanácsok ma — 1970-ben — egymil­lióval több lakosról gondoskodnak, mint megalakulásuk időpontjában. A városok­ban élő lakosság számaránya is 1,1 mil­lióval több, mint 1950-ben volt. Húsz év­vel ezelőtt 3 millió 489 ezer állampol­gár élt városainkban, 1960-ban 4 millió 101 ezer, s tavaly már 4 millió 595 ezer városi lakossal számoltunk. A városi és községi igények növekedé­sével és korszerűsödésével természetesen

Next