Magyar Hírlap, 1970. november (3. évfolyam, 304-333. szám)
1970-11-22 / 325. szám
Maagyar Hírlap VILÁGGAZDASÁG - ESEMÉNYEK 1970. NOVEMBER 22. VASÁRNAP 1 Fokozódó érzékenység írt Japán és a világpiac ,a Xao Po A japán gazdaságról szóló beszámolók eddig — egyébként teljes joggal — az ország rendkívül gyors gazdasági fejlődését emelték ki. Ez a fejlődés Japánt a tőkésvilág második ipari hatalmává tette. A legutóbbi időben azonban történt néhány esemény, amely felhívja a figyelmet a látványos japán növekedési folyamat bizonyos mélyen fekvő gyengeségeire. Törés a konjunktúrában Az első ilyen esemény az volt, hogy még tavasszal váratlanul 200 ponttal zuhantak a tokiói tőzsde részvényárfolyamai. Az átlagos részvényindex ilyen mértékű esése korábban csak a Kennedy elleni merénylet után következett be. Az idei zuhanást azonban egyszerűen a japán exportpiacok (felületi és ideiglenes) kedvezőtlen magatartása váltotta ki. Ez a zuhanás felhívta a figyelmet a japán gazdasági élet egyik kevéssé hangsúlyozott, de nagyon jellegzetes vonására, arra, hogy rendkívül érzékeny a világpiac minden ingadozásával szemben! A második esemény a japán gazdaság növekedési ütemének váratlan lassulása október folyamán. Szeptember volt a töretlen japán konjunktúra 59. hónapja , de már nyár vége óta mutatkoztak bizonyos jelek, amelyek a fellendülés lassulására engedtek következtetni. Ezek a jelzések az őszi hónapokban megerősödtek. Már az ipar és a bányászat termelési indexe is mutatta a változásokat Az index júliusban nem növekedett, augusztusban és szeptemberben pedig már egy-egy százalékkal csökkent. Ezzel párhuzamosan — ami hosszú lejáratra még fontosabb és jellemzőbb — csökkent az állóeszköz-beruházás növekedésének üteme. Az ilyen jellegű invesztíciók a hivatalos előrejelzés szerint az 1970—71-es gazdasági évben 17 százalékkal emelkednek. 1969—70-ben a növekedés még 29 százalék volt. A japán kormány maga is felmérte az említett jelzések fontosságát, amikor úgy döntött, hogy november elejétől megkönynyíti a hitelfeltételeket és a leszámítolási kamatlábat 6,25 százalékról 6 százalékra szállítja le. Az ingadozás rendkívül élesen mutatta, hogy a japán gazdaság a hosszú és hallatlanul heves fellendülés során szinte „összenőtt” ezzel a konjunktúrával. A kormány már a lanyhulás első jeleire interveniált — amikor pedig a gazdaságnövekedés üteme még mindig magasabb, mint bármelyik más tőkésországban. Importfüggés A tőzsdekrachhal kapcsolatban említett érzékenység és a konjunktúrához való abszolút kötődés összefügg a japán gazdaság szerkezeti változásaival és növekvő nemzetközi kötöttségeivel. A változás lényegét a következőképpen lehetne összefoglalni. A japán termelés és export rendkívüli előretörése egészen a legutóbbi időkig „nemzeti keretek” között folyt, mégpedig abban az értelemben, hogy Japán elsősorban áruival jelent meg a világpiacon, külföldi tőkebefektetései gazdasági súlyához képest viszonylag szerények voltak. S ami a legfontosabb: a legutóbbi évekig sikerült megvédeni a japán ipart a külföldi tőkeérdekeltségek behatolásától! A külföldi tőke a rendkívül határozott protekcionista intézkedések miatt nem tudta jelentősebb mértékben megvetni lábát a japán belső piacon. A változást éppen a konjunktúra és a növekedés hozta. A japán export és a gazdaságnak az exporttól való függése olyan óriási méreteket öltött, hogy ez megkövetelte a gazdasági kapcsolatok erőteljesebb „nemzetköziesítését”. Mindenekelőtt hallatlan mértékben fokozódott Japán függése a nyersanyagpiacoktól. Külföldi nyersanyagforrások nélkül a japán konjunktúra összeomlik. 1975- re például a japán külkereskedelmi minisztérium szerint az iparnak 1,2 millió tonna rézre van szüksége, amelynek 73 százalékát kell importból fedezni. Hasonló a helyzet — és az arányok — a többi létfontosságú ipari nyersanyagnál is. Japán ezért néhány éve arra törekszik, hogy érdekeltségeket szerezzen külföldi nyersanyag-lelőhelyek feltárásában, s ily módon biztosítsa importját. Ez új vonás az ország ipari fejlődésében. A kőolajimport területén például 1970—1975 között 240 milliárd jen értékű beruházást terveznek külföldi (elsősorban indonéziai és közép-keleti) olajkoncessziós területeken. Japán vállalatok további 280 millió jent fordítanak majd ebben az időszakban megfelelő olajszerződések kötésére. (Egyetlen példa: Irán olajkivitelének felét már ma is Japán veszi fel.) Ily módon arra számítanak, hogy 1975-re az olajbehozatal 17 százalékát fedezik majd japán cégek által kiaknázott külföldi olajforrásokból. (Az arány mutatja, hogy a rendkívüli invesztíciós erőfeszítés ellenére az olajimport nagy része még mindig a nemzetközi kartelltől függ.) Új vonások az exportban Ezzel a folyamattal párhuzamosan a japán tőke, különösen Kanadában és Ausztráliában fokozza nyersanyagtermelő beruházásait. Az utóbbi évek fejlődése azt mutatja, hogy Ausztrália fokozatosan Japán legfontosabb ipari nyersanyagszállítójává (vasérc, szén, fa, bauxit) válik. A nyersanyag-kitermelő ágazatokba irányuló beruházások közismerten nagy pénzügyi erőfeszítést igényelnek és lassan térülnek meg. Ezért a kényszer arra hajtja a nagy japán ipari vállalatokat, hogy adják fel eddigi taktikájukat és más világcégekkel társulva hajtsák végre a szükséges invesztíciókat. E cégek között olyan világnagyságok vannak, mint a Rio Tinto, az Anglo American Corp, a Freeport Sulphur és mások. Hasonló folyamat van kibontakozóban az export területén. A japán export látványos növekedésével párhuzamosan kiderült, hogy a távol-keleti szigetország által igényelt méretekben a piacot nem lehet többé „egyszerűen” versenyképes áruk szállításával megtartani. Egyre nagyobb szerepet kell kapnia a külföldön, tehát az exportpiacon előállított áruknak. Így keletkeztek a japán autógyárak első összeszerelő üzemei Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában, Kanadában és Dél-Afrikában. A konjunktúra ily módon oda vezetett, hogy a japán gazdaság korábbi, sokáig féltékenyen őrzött védelmi intézkedéseit nem lehetett tovább fenntartani. Japán részről már hivatalosan közölték, hogy még év vége előtt további könnyítéseket hoznak: lehetővé teszik külföldi beruházók számára, hogy bármely japán vállalat részvényeinek 25 százalékát felvásárolják. (Csak a 18 különlegesen védett ágazatban korlátozzák ezt az arányt 20 százalékra.) A protekcionizmus alkonya ? Az olyan eseménysorozatok, mint a Japán és az Egyesült Államok között dúló textilháború, vagy a japán televíziós vevőkészülékek behozatala elé állított új amerikai akadályok azt mutatják: az export növelésének kötelezettsége Japánt mindinkább a történelmileg kialakított protekcionista politika feladására és nagyszabású liberalizálásra szorítja. Ez a folyamat ma még előre nem látható gazdasági következményekkel jár. Közvetlen eredményei azonban máris érezhetők. Abban a mértékben, ahogy Japán kilép a konjunktúra és az export szervezésének eddigi, védett keretei közül , fokozódik érzékenységre a tőkés világpiac minden rezdülésével szemben. G. E. TEGNAP, SZOMBATON délután az Antenna műsorában felvetett szexuális felvilágosítás kérdésére bizonyára sokan odafigyeltek és sokan hiányolták dr. Tettey Emil svédországi beszámolójából az értékelést. Szükség van-e hát — a svédországi gyakorlathoz hasonlóan — arra, hogy már hétéves korban elkezdjük a gyermekek szexuális nevelését? Igaz, a kitűnő műsorvezető, Benedek István, akitől már megszoktuk, hogy mindig szakszerű és rangos beszélgető partner az Antenna meghívott vendégei közt, ezúttal is mentette a helyzetet: felhívta a figyelmet a szexuális felvilágosítás és a család, az otthon szeretetére, hűségre való nevelés kívánatos kapcsolatára. A kérdés azonban sokkal bonyolultabb, semhogy ezzel a gondolattal megoldhatnánk, s joggal vártuk volna a televíziótól, ha egy társadalmilag is ilyen jelentős problémát vet fel, egy vagy több szakembertől tárgyilagos állásfoglalást is kér. Az Amikor én katona voltam ... című jugoszláv rövidjátékfilm-sorozat első része, az Üdvözöljük a bevonuló elvtársakat! túl széthulló és körvonalazatlan volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést a folytatás iránt A groteszk-játékos indítás olcsó ötletekkel tarkított sablonos újonctörténetbe fordult Színvonalas volt viszont a Szabó Pálra emlékező műsor, mely jól használta fel a televízió sajátos lehetőségeit: Féja Géza Szabó Pál emlékét idéző méltatását az íróról készült filmfelvételek, a Talpalatnyi föld és a Só Mihály egy-egy összefüggő képsora. Szabó Pál-írások tévéváltozatainak képei színezték, jó arányban. MI TÉVÉNAPLÓ Ahogy a Talpalatnyi föld és a Só Mihály az író művészetének két oldalát mutatták meg, dokumentumfelvételek is két arcát mutatták Szabó Palinak, az embernek: előbb a jól ismert, egészséges, bölcs humort és emberi melegséget sugárzó arcot, majd a halálos beteg íróról közvetlen a halál előtt készült filmkockákat. Megrendítő volt ez a néhány kép, melyen minden mozdulata megsúlyosodott, de fáradt gesztusait mégis az a tűz fűtötte, ami egykor szavait. Ha valaki mégis csupán szórakozni akart, bizalommal fordulhatott Fehér Klára tévékomédiájához, a Házassági évfordulóhoz. Azt nyújtotta, amit ígért, negyvenperces habkönnyű gondűzést. Az egyetlen ötletet, amire épült az írónő jó rutinnal és biztos kézzel dúsította fel komplett tévéjátékká. Sem elmélyült jellemrajzokat, sem bonyolult szituációkat nem kaptunk. Deák István rendező is megmaradt a helyzetvígjátékok jól bevált sablonjainál. Amit láttunk, mulatságos volt, de nem terhelt meg túlságosan. A szórakoztatásnak és a művészi élményadásnak ezt a kettősségét az este további műsorában is megtaláltuk: Major Tamás versmondó félórája — és kivált emlékezetes Ady-szavalatai — mellett egy német zenés film (Egy nagyváros dala, Stockholm) a könnyűzenét kedvelő fiatalságnak nyújtott kellemes perceket Talán volt néző, akinek nyugtalan éjszakája következett A kopár sziget késő esti előadása után. A kitűnő japán rendező ért hozzá, hogy a jelképi erejű cselekményt maradandó emlékünkké tegye. A vége sincs robot, a nyomorúságos sorsú japán házaspár kínlódásának és vergődésének néma képsorai, szűnni nem akaró harcuk a sovány és ellenséges földdel — mindez látványnak nem megnyugtató és nem szórakoztató. Aki azonban kihallotta mögüle, amit a film voltaképpen mondani akar, hogy harcunk a sorssal és életünkkel sohasem lesz könnyű, de mindig szép lesz és érdemes — az olyan útravalót vitt magával ebből az előadásból, ami messzire elkíséri. MA, VASÁRNAP tovább folytatódik a Kockázat című, lengyel kalandfilmsorozat ismétlése. Stanislaw Mikulski híveinek tábora, a vele folytatott legutóbbi televíziós interjú után csak tovább növekedett, így ez a kora délutáni óra bizonyára sokakat talál majd a képernyő előtt. A Nyomozók társasága című sorozat újabb adása ugyancsak koprodukció: magyar és francia művészek vesznek benne részt. Maga a történet azonban idehaza játszódik, s aligha bizonyul kevésbé érdekesnek, mint az előzőek. Az esti műsorban külön nyomatékkal hívjuk fel a figyel-met A három arckép című portrésorozat második részére, amelyben Berek Katit láthatjuk; az ő sem szabályosnak, sem könnyűnek nem mondható élete és művészi pályája elevenedik meg Tomkai Judit riporteri kérdései nyomán. Lukácsy András—Pályi András Hevesi Gyuláról nevezték el az újpalotai városrész első utcáját Hevesi Gyula akadémikusról, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom idén elhunyt kiemelkedő harcosáról, az MTESZ volt elnökéről nevezték el — születésének 80. évfordulója alkalmából — a XV. kerületben az újpalotai városrész első utcáját Nevét márványtábla őrzi a városrész 1-es számú épületének homlokzatán. A szombati avatóünnepségen , amelyen részt vett Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, valamint Óvári Miklós és Sándor József, a Központi Bizottság osztályvezetői és Tétényi Pál, az MTA főtitkárhelyettese , dr. Csanádi György akadémikus, közlekedés- és postaügyi miniszter emlékezett Hevesi Gyulára, a vegyészmérnökre, a tudósra, az újságíróra, a politikusra, a munkásmozgalom kiemelkedő alakjára. Beszédében hangsúlyozta: Hevesi Gyulára most, a X. pártkongreszszus küszöbén úgy emlékezünk, mint a pártalapítók egyikére, az első Központi Bizottság tagjára, a szocialista termelés népbiztosára. Dr. Bognár Géza akadémikus, az MTA műszaki tudományok osztályának elnöke Hevesi Gyulának akadémiai munkásságát méltatta. Az ünnepi megemlékezések után a márványtábla alatt koszorút helyezett el az MSZMP Központi Bizottsága nevében dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese és Háy László, a KB tagjai, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének elnöksége és az MTA elnöksége nevében dr. Csanádi György, valamint dr. Bognár Géza akadémikus. A fővárosi tanács végrehajtó bizottságának koszorúját Hantos János vb-elnökhelyettes és Farkasinszky Lajos párttitkár helyezte el. A márványtáblát az MSZMP Párttörténeti Intézete nevében Bakó Ágnes és Zsilák András igazgatóhelyettesek, a budapesti pártbizottság nevében dr. Pál Lénárd akadémikus, a pártbizottság tagja és Gérnyi Kálmán osztályvezető, valamint a kerületi párt- és tanácsi szervezetek nevében Lantos Zoltán első titkár és dr. Valachi Gyula tanácselnök koszorúzott. Az avatóünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Elbúcsúztatták Bíró Lászlót Mély részvéttel búcsúztatták el tegnap a Rákoskeresztúri temetőben Bíró Lászlót, a IV. kerületi pártbizottság 56 éves korában elhunyt tagját, a Pamutnyomóipari Vállalat újpesti gyára pártbizottságának titkárát. A ravatalnál díszőrséget állt Szépvölgyi Zoltán, a budapesti pártbizottság titkára, Kelen Béla, a budapesti pártvégrehajtó bizottság tagja, az Esti Hírlap főszerkesztője, Somogyi Imre, a IV. kerületi pártbizottság első titkára és Vágó Ernő, a Magyar Partizán Szövetség titkára. A budapesti, valamint a kerületi pártbizottság és a partizánszövetség nevében dr. Csendes Károly, a budapesti pártbizottság tagja, a legfőbb ügyész helyettese vett búcsút az elhunyttól. Szólt arról, hogy Bíró László még középiskolás volt, amikor kapcsolatot teremtett a munkásmozgalommal. Aktív részvevője, majd egyik vezetője volt a VIII. kerületi forradalmi mozgalomnak. 1946-tól 1950-ig a budapesti pártbizottság osztályvezetőjeként dolgozott, majd 1950 és 1956 között a Világosságot, azt követően pedig az Esti Budapestet szerkesztette. Részt vett a párt újjászervezésében, valamint a karhatalom megszervezésében is. Bíró László bárhol dolgozott, mindenütt közmegbecsülésnek örvendett. Párthűsége, önzetlen segíteni akarása példaként áll mindenki előtt, aki ismerte. A Pamutnyomóipari Vállalat és a volt VIII. kerületi ifik nevében Hanák Imre és Pataki Lászlóné búcsúzott az elhunyttól. A végtisztességadáson lerótta kegyeletét Bíró László sok egykori harcostársa, munkatársa, barátja, társadalmi és politikai életünk több ismert személyisége. Meghalt Fehér Ferenc Fehér Ferenc, a magyar néphadsereg mérnök vezérőrnagya, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, rövid betegség után, 47 éves korában elhunyt Temetése — katonai díszpompával — november 26-án, csütörtökön fél egy órakor lesz a Farkasréti temetőben — jelenti a Honvédelmi Minisztérium és az MSZMP néphadseregi bizottsága Fehér Ferenc, az egykori diósgyőri munkás a felszabadulás előtt már fiatalon részt vett a párt munkájában, s az ellenállási mozgalomban. Példás életű kommunista, a párt hűséges és szerény harcosa, évek óta tagja volt az MSZMP néphadsereget végrehajtó bizottságának. Mint kiemelkedő, tehetséges katonai vezető jelentős érdemeket szerzett a hadsereg fejlesztésében. Halálával súlyos veszteség érte a magyar néphadsereget. Pakisztán: Eddig 166 ezer halottat számláltak össze Kelet-Pakisztánban a tegnapi jelentések szerint továbbra is a megfelelő szállítóeszközök hiánya és a járványveszély okozza a legtöbb gondot. Legújabb hivatalos pakisztáni adatok szerint eddig 166 ezer halottat számláltak össze, de továbbra is tartják magukat azok a korábbi, nem hivatalos jelentések, amelyek feltételezik, hogy a halálos áldozatok száma ennek többszöröse lesz. Az AP hírügynökség tudósítója megrázó szavakkal fest képet a szinte tökéletesen elpusztult területek lakóinak mérhetetlen szenvedéseiről. Mint írja: hallatlanul magas a gyermekáldozatok száma, mivel ők nem voltak képesek gyorsan megfelelő menedéket találni a nagy sebességgel rohanó, több méter magas vízfal elől, s nem tudtak felkapaszkodni a sokak életét megmentő magasabb fákra.