Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-02 / 92. szám

1971. ÁPRILIS 2. PÉNTEK SMagyar Hírlap ESEMÉNYEK TUDÓSÍTÁSOK Petőfi-emlékszoba­­Ostffy­asszonyfán Emlékbizottság alakult a Vas megyei Ostffyasszonyfa községben, a Petőfi szü­letésének 150. évfordulóján rendezendő ünnepségek előkészítésére. Tagjai között van dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes, két Kossuth-díjas köl­tőnk: Weöres Sándor és Simon István, továbbá Simon Ferenc szobrászművész. A költőt, mint ismeretes, szoros szálak fűzték a faluhoz. 1839-ben hosszabb ideig ott lakott Salkovics Péter mérnöknél. Még ma is látható a malomkő, amelyről azt tartják, hogy rajta írta szerelmes ver­seit a cs­öngei Csáfordi Tóth Rózához. Az emlékbizottság elhatározta, hogy az évfordulóra megnyitják a községi műve­lődési otthonban a régóta tervezett Pe­­tőfi-emlékszobát. Sajátos Petőfi-könyv­­tárat alakítanak ki, összegyűjtik mindazt, amit a Vas megyei hagyomány eddig Pe­tőfiről megőrzött. Épül a makói ABC-áruház Makó Szegedi úti főbejáratánál csütör­tökön lerakták a város legreprezentatí­vabb épületének alapkövét. A 4 emele­tes, 27 lakásos házat Makó első lakás­építő szövetkezete, valamint a Maros menti Általános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet építteti. Földszintjét a mintegy 700 négyzetméteres alapterületű szövetkezeti ABC-áruház foglalja majd el. Fogyasztók fóruma 77 kiállítás A Fogyasztók Tanácsa érdekes termék­­bemutatót rendez az Országos Piackutató Intézet Szalay utca 4. szám alatti kiállító helyiségében. Tizennyolc vállalat olyan új közfo­gyasztási cikkeit mutatják be, amelyek megkönnyítik és egyszerűbbé teszik a dol­gozó nők második műszakját, háztartási munkáját. A kiállításon csak olyan háztartási esz­közök, bútorok stb. kaptak helyet, ame­lyek tökéletesen megfeleltek a Magyar Szabványügyi Hivatal minőségi és biz­tonsági előírásainak. A bemutatott­ ter­mékek április 5-től 15-ig, naponta 10— 19 óra közt tekinthetők meg. TO—GA akkumulátor Kitűnően vizsgázott az új magyar találmány Lapunkban már beszámoltunk a nagy jelentőségű magyar találmányról, az úgy­nevezett TO—GA akkumulátorcsaládról. Azóta a közvélemény nagy várakozással tek­int a gépjárműveket a leghidegebb télben is biztonságosan indító áramfor­rások gyártása elébe. Az új akkumulátor lényege: a hagyományosba beépítve egy kisebb­ is üzemel, ami közvetlenül a gyúj­tógyertyák áramellátását szolgálja. Mivel szerte a világon erőteljes törekvés érez­hető az autógyárak részéről, hogy a gép­járművek téli üzemét a nyárihoz hasonló biztonságúvá tegyék, több nagy külföldi autógyár érdeklődött a magyar szabada­lom iránt. A Budapesti Műszaki Egyetem alkal­mazott kémia tanszéke kapta a megbízást, hogy az új találmányt műszeresen, üze­melés közben bevizsgálja. Ennek ered­ményeiről számolt be a sajtó munkatár­sainak Hegedűs Dezső docens, a tanszék helyettes­ vezetője. A vizsgálati eredmények szerint a gyúj­tóáramot tápláló feszültség ingadozása lényegesen kisebb, mint az indító, vagyis az önindító motorját működtető áramkö­ré. Amíg az utóbbi feszültségé nagyobb hidegben 7,2 voltra esik le, addig a gyer­tyákat tápláló áram feszültsége csupán 11,1 voltra (természetesen 12 voltos ak­kumulátort figyelembe véve). A tapasz­talatok szerint a kísérleti gépkocsik a leg­nagyobb hidegben is első indításra indul­tak, ezáltal az akkumulátorok élettarta­ma is jelentősen nőtt. A kedvező ered­mények után fokozottabban várjuk mi­előbbi megjelenését a hazai piacon. Ad­dig is a Budapesti Nemzetközi Vásáron működés közben bemutatják a külföldi és hazai érdeklődőknek. H. Magyar—bolgár irodalmi együttműködés Csütörtökön Budapesten Molnár Géza, a Magyar Írók Szövetségének külügyi titkára és Dimitr Gundov, a Bolgár Írók Szövetségének főtitkára aláírta a két szervezet közötti együttműködés 1971. évi programját. Az együttműködési terv elő­írja a két ország íróinak, az irodalmi la­pok munkatársainak kölcsönös tapaszta­latcsere-látogatásait, tanulmányútjait. Az eddiginél közvetlenebb kapcsolatok épül­hetnek majd ki a két ország irodalmi fo­lyóiratai — egyfelől a Kortárs, valamint az Élet és Irodalom, másfelől a Szep­­temvri és a Literaturen Front­­ szer­kesztőségei között. Biztosítják a magyar és a bolgár irodalom műfordítóinak sze­mélyes találkozóit, konzultációit is. Judson Philips regénye 3. MEGBOLYDULT MÉHKAL Egy autó száguldott feléjük a dombte­tőről. Csikorogva fékezett. Őszülő hajú, aranykeretes szemüveget viselő férfi szállt ki belőle, orvosi táskával a kezé­ben. Gavigan felé futott. — Hol vannak? — kérdezte David Pat­ton doktor. • — Hárman szénné égtek. A negyedik ott fekszik a füvön. Patton doktor elindult, de Sayre Wood­­ling jól megtermett alakja az útját állta. — Gazember! — mondta a doktornak halk, reszketeg hangon. Patton pislogva rábámult. — Maga egy semmirekellő gazember — ismételte meg Sayre. Az orvos Gavigan felé fordult. Az ő hangja is remegett — a felháborodástól. — Viave innét, ezt a részeg disznót! — mondta komoran. Lepillantott Sharon Jaeger élettelen testére. — Csak lassan, bíró — mondta Gavi­gan. Ujjai szorosan körülfonták Sayre karját. — Tudom, mit érez, de a doktor­nak dolga van itt. — Tudja? Tudja, mit érzek? — kérdez­te Sayre akadozva. — Hát persze, bíró, persze. Nézze, ma­ga ma este beszívott egy kicsit, mi? Most üljön le szépen odaát, a padon, és ha minden elcsitult, majd hazavitetem vala­kivel. — Köszönöm, Pete, magam is megbir­­­kózom az úttal. Sayre hangja kissé nyugodtabban csen­gett, de még mindig nehezen szedte a le­vegőt. — Nem szeretném pár golyóval a testé­ben találni, bíró. A woodbridge-i és lath­­ropi lovas katonák átfésülik az utakat, ke­resik a csirkefogót. Mindenki izzik a düh­től. Esetleg nem bánnának magával ked­vesen. — Milyen fickó miatt fésülik át az uta­kat? — Hát aki leszorította őket az ország­útról, azt keresik — válaszolta Gavigan.. " — Honnan tudják, hogy valaki leszorí­totta őket? — A Jaeger lány eszméletén volt, ami­kor ideértem. Azt mondta, szemben velük, jobbról jött egy kocsi. Túl későn tért ki. Eszében sem volt megállni, továbbhajtott, és hagyta őket meghalni, mármint a töb­bieket. — Gezember! Fel kellene akasztani! — mondta Sayre. — Túl szép halál volna — felelte Ga­vigan. — No, most üljön szépen a padra, bíró, aztán kerítek valakit, aki hazaviszi, mikor itt végeztünk. — Köszönöm. Kösz, Peter. Sayre leroskadt a padra. A már kihú­­nyó lángok fényében látta, amint Patton doktor a Jaeger- lány mellett térdel. Lát­ta, amint intett Timothynak és még vala­kinek, hogy hozzák a hordágyat. Látta, amint a lányt az autó felé viszik. Patton doktor mellette ment. Az orvos nem vá­laszolt a lány életben maradására vonat­kozó kérdésekre, csak vállat vont. Sayre összeráncolt homlokkal igyeke­zett megállapítani, mi az a furcsa szag, amit érez. Azután rájött. A három főisko­lás megégett testének a szaga volt. Sayre a két térde közé hajtotta a fejét és öklendezett. A Cobb’s Hills baleset nem az első olyan gyilkosság volt, amelybe Sayre Woodling belekeveredett. Majdnem har­mincöt éve élt egy másik haláleset árnyé­kában. Álmatlan pillanataiban egy idős asszony hangját hallotta sikoltani: „Gyil­kos!” Rajta kívül senki sem hallotta. Sen­ki sem tartotta gyilkosságnak Rock City­ben. Senki, kivéve Alton Gravest. A leg­több ember együttérzett Sayre-rel. Régi cimborái mentegették az iszákosságát. — Sohasem tért magához a csapásból, hogy holtan találta a feleségét. Nem nősült újra s ez a közvélemény szemében azt jelentette: mélységesen ra­gaszkodott Frances-hez. Nem ragaszkodott hozzá. Gyűlölte. Ezért aztán mindig bűntudatot érzett. S ehhez társul most a keringő stoplámpa, a lány sikolya, az égett emberi­ hús­ szaga-A Woodlingok és a Sayre­k Rock City­ben éltek, amióta 1740-ben várossá lett. Thomas Woodling ügyvéd volt a függet­lenségi háború napjaiban, tagja az első ál­lami törtvényhozó testületnek. Fiai követ­ték az útját. Akadt egy Woodling a tör­vényhatósági bizottságban, egy másik a kongresszusban. Egyikük a Legfelsőbb Bíróság tagja lett. Vincent Woodling, Sayre apja, egy virágzó kisvárosban tele­pedett le, hogy jogi tanácsokat adjon a gazdagoknak, s jogtanácsosa legyen vál­lalatoknak. Emily Sayre-t vette felesé­gül, a gazdag Sayre-féle fűrészfa-érdekelt­­ség leányát. Szolidak voltak — erkölcsi­leg, társadalmilag, pénzügyileg. Vincentnek és Emilynek csupán egy gyermekük volt. Sayre Woodling sok-sok Woodling­­utolsó sarja volt, és sok m­últ a jövőjén, a házasságán, az utódain. Elkép­zelhetetlen,­ hogy a­ Woodlingok kihalja­nak. Az 1896-ban született Sayre csinos fiúv­vá serdült, apja büszkeségére, anyja cso­dálatára. Később, amikor­ már értékelni tudott, Sayre őszintén csodálta önmagát. Sayre életének menetét elrendezték már akkor, amikor érdeklődési köre nem ter­jedt túl a napi háromszori táplálkozáson és azon, hogy szobatisztaságra szokjék. Elvégzi majd a Rock City-beli gimnáziu­mot, onnan az Állami Egyetemre, majd a Columbia Jogi Iskolára megy. Azután betársul az apjához, és új cégtáblát tesz­nek az iroda ajtaja fölé: „Vincent Wood­ling és Fia.” Az első világháború kivételével — amelyből Sayre sértetlenül, gyalogos ka­pitányként került elő — minden a tervek szerint alakult. Sayre lett a Rock City­­beli gimnázium futballcsapatának a kapi­tánya, az Állami Egyetemen az össz­­amerikai válogatottba jelölték tartalék­nak. Kielégítő eredménnyel végzett. Az osztályában a legcsinosabb fiúnak tartot­ták, aki minden bizonnyal boldogulni­ fog. Kétségkívül jóképű volt — hat láb, két hüvelyk magas, karcsú, kemény izmú — s volt benne valami régi világbeli báj. Emiatt a partiképes Rock City-beli leá­nyok mamái róla ábrándoztak. Az öreg ,Vincent Woodling rendesen el­látta a fiát zsebpénzzel, és, Emily titok­­ban megtoldotta a fiú járandóságát. Nem mintha Vincent azt tartotta volna, hogy fiatalembereknek tékozlóan kell élniük, de egyetlen Woodling se lássák szegé­nyebbnek másnál. Az Állami Egyetemre gazdag emberek, fiai járnak. Sayre pénze nem lehet kevesebb, mint a leggazda­­gabbé. Sayre a fényes ellátmányt lusta, jóin­dulatú nyájassággal fogadta. Sohasem vágott fel, egyetlen ellensége sem­ akadt, és sokan úgy emlékeznek rá, mint aki bő­kezű és megértő volt a kevésbé szerem esésekkel szemben. A jogi iskolán Sayre közepesen haladt. Nem bizonyult igazán jó diáknak, de könnyed volt, gördülékenyen beszélt, és rövid időre igen jól meg tudta jegyezni az anyagot. A vizsgáktól nem rettegett, noha lehetséges, hogy amit tud, később elfelejti. Vakációra hazatérva az öreg Vincent Woodlingnak csupán két kérdése volt: „Jól boldogulsz?” és „Szükséged van valamire?” Emily Woodling arról álmo­dozott, milyen volna egy olyan férj, mint az ő drága fiacskája. (Folytatása, következik) Példa odaátról Olvastuk - vajon miért kell ilyet újságban olvasni? hogy­­Pécsett az Elefánt-étterem­ben sörivóversenyt rendeznek. A matadorok az úgynevezett Pannónia Kupáért küzdenek, hangsúlyozottan a bajor sörivóversenyek sza­bályai szerint. Mondják, hogy az antialkoholista megnyi­latkozások már csak azért is hatástalanok, mert éppen­­az érdekeltek kerülik ki messze ívben az efféle nem szeretem hallani dolgo­kat. Hanem azok, akik e valóban elefánt nagyságrendű versenyötlettel előálltak, na­gyon is józanok. Sőt. Azok maradnak az éjszakai leltárnál is, amikor ,,a bajnokok” már régen részegen hortyognak asztal alatt, otthon, kórházban vagy éppen a mar­hapiac árkában. Mert a közvetlen „eredmény" nem kétsé­ges, s a­ távolabbi sem kevésbé. A bajor egészségügyi statisztika katonásan sorakozó számoszlopai nem hagynak kétséget a mér­téktelen sörivás következményeit illetően. Bár hiszen van nekünk is statisztikánk, saj­nos, igen előkelő. Vagy nem lenne még elég a gond, amelyet az alkohol vizenyős szemű szegénylegényei okoznak dúlt életű otthonukban, viszolygó környezetükben és a szirénáktól hangos utcákon? Elhisszük, hogy fejlett nyugati példáról van szó, az effajta vendég azonban nem kívánatos. Be kell vonni a vízumát. .. Legfelsőbb bírósági döntés üzérkedő kisiparosok bűnügyében A kisipari tevékenység határaival fog­lalkozott egy fellebbezés kapcsán a Leg­felsőbb Bíróság. Az ügy előzményei sze­rint az elsőrendű vádlottnak társa fel­vetette, hogy jó kereseti lehetőség nyíl­na, ha az 1970-es népszámlálás alkalmá­val a tanácsok részére utcanév- és ház­számtáblákat készítenének. Az a gondo­latot jónak találta, címfestői kisipari en­gedélyért folyamodott és meg is kapta. Az üzlet megindításához mindketten na­gyobb összegű kölcsönöket vettek fel, majd körlevelekben ajánlatot tettek a községi tanácsoknak. Hárommillió forint értékű megrendelés érkezett. Ezt vissza is igazolták, de kapacitás hiányában csak 78 megrendelést teljesítettek, fel is vet­tek érte félmillió forintot. A Legfelsőbb Bíróság határozatában a két vádlottat üzletszerűen és jelentős mennyiségű áruval kapcsolatos üzérkedés miatt ítélte el. A vádlottak ugyanis jo­gosulatlanul folytattak ipari vállalkozást. A kisiparral össze nem egyeztethető mér­tékben szereztek be nyersanyagot és na­gyobb részben idegen munkaerő igénybe­vételével végeztették haszonszerzésre irá­nyuló tevékenységüket. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az új gazdaságpolitika egyik alap­vető tétele, hogy minden gazdasági szek­tornak a tényleges társadalmi igények ki­elégítésére kell törekednie, s a népgazda­ság fejlesztésének új módszerei mellett is érvényes az a követelmény, hogy min­den gazdasági szektor — így a kisiparo­sok is — csak a törvényes rendelkezések értelmében, a részükre biztosított törvé­nyes keretek és eszközök igénybevételé­vel fejtsék ki tevékenységüket. A társa­dalmi szükségletek szolgálatának szem­pontja nem állítható szembe a törvényes rendelkezésekkel. Ma nyílik K 2 3 J- Q a szovjet iparművészeti kiállítás Nagyszabású szovjet iparművészeti ki­állítás nyílik ma a Műcsarnokban. Mint a tárlat igazgatója, Lidia Zalotová elmon­dotta: a kiállítás képet kíván nyújtani az utóbbi években különösen sokat fejlődött szovjet iparművészetről. A tavalyi Lenin­­centenárium alkalmából megrendezett ki­állítás anyagának egy részét külföldön először Budapesten mutatják be: ezer iparművészeti alkotás szerepel a sereg­szemlén. Bővül a Graboplast Félidejéhez érkezett a győri Graboplast pamutszövő- és műbőrgyár egymilliárd forintos nagyszabású négyéves rekonst­rukciója. A korszerűsítés eredményeként tavaly már 29 millió négyzetméter műbőrt és 16 millió méter textíliát állítottak elő a győri­ üzemben, több mint egymilliárd fo­rint értékben. A rekonstrukció teljes befejezése után az üzem 40 millió négyzetméter műbőrt készít évente, s folyamatosan bővül a választék is. Májusban adják át a cipő­iparnak a Grabo-Alfa elnevezésű új anyagot, amely bár 60 százalékkal ol­csóbb, tökéletesen helyettesíti akár a leg­finomabb bélésbőröket is. Szépítik­ Vas megye tájait Vas megyében Czebe Zoltán erdőmér­nök irányításával megszépítik a dombvo­nulatokat, a völgyeket, a folyók és az utak mentét, a gazdasági épületek kör­nyékét, és kulturált pihenőhelyeket ala­kítanak ki a fáradt autósoknak, mezei munkásoknak, s a városokból kirándulók­nak. A főbb utak mellett, s a dombsorok, fo­lyóvölgyek megfelelő részein szemet gyö­nyörködtető díszfasorokat, cserjéket és haszonfákat­­ ültettek.

Next