Magyar Hírlap, 1971. július (4. évfolyam, 181-211. szám)

1971-07-01 / 181. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP FÓRUM 1971. JÚLIUS 1. CSÜTÖRTÖK3 Fock Jenő látogatása Bács-Kiskun megyében Szerdán Bács-Kiskun megyébe látoga­tott Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. Reggel Kecskeméten dr. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára és Erdősi József, a megyei tanács elnöke fo­gadta a miniszterelnököt. A megyei párt­­bizottság székházában dr. Romány Pál tájékoztatta az alföldi megye gazdasági, politikai és kulturális helyzetéről, a ve­zetőket és a lakosságot egyaránt foglal­koztató gondokról. Az elmondottakból kitűnt többek között, hogy az egykor ti­pikusan mezőgazdasági megye ipara 1970-ben már többet termelt, mint a me­zőgazdasága. Biztató, hogy az idén 30 százalékkal növekedett a megye sertés­­állománya, kevésbé megnyugtató viszont, hogy a teljes állomány 70 százaléka nem a nagyüzemi gazdaságokban található. A helyzet akkor javul majd, ha elkészül­nek már az épülő nagyüzemi sertés­nevelő- és hizlaló telepek. A továbbiak­ban szó esett a megye 40 000 tanyájáról, s 170 000 tanyai lakójáról. Ismételten hangsúlyozták, hogy a tanyavilág amúgy is bekövetkezett bomlási folyamatát sem most, sem később erőltetni nem szabad, a beköltöző külterületeseket viszont mesz­­szemenően támogatni kell. A miniszter­­elnök érdeklődésére külön is tájékoztatást kapott az egyes tájegységekről, az öt vá­rosról és a leendő hatodikról, a város­jelölt Kiskőrös járási székhelyről. Fock Jenő a délelőttöt Kecskeméten töltötte. Először a városi tanácsházára látogatott. Itt Reile Géza városi tanács­elnök ismertette a felsőfokú regionális központtá nyilvánított megyeszékhely kommunális fejlesztésének eredményeit és távlati terveit. Fock Jenő sok kérdést tett fel az új tanácstörvény és a lakás­törvény végrehajtásával kapcsolatban, majd egyebek között az iránt érdeklődött — mivel ez a téma is szóba került —, hogy helyileg foglalkoznak-e az egykor Kecskeméthez tartozott környékbeli köz­ségek visszacsatolásának gondolatával. A válasz a legközelebbi településeket ille­tően igenlő volt. Ennél közelebbi terv az, hogy szoros fejlesztési kapcsolatokat te­remtsenek, a „híres város”-hoz legköze­lebb fekvő településekkel, természetesen a kölcsönös előnyök alapján. Felmerült például az a gondolat, hogy a minden­áron kertes családi otthonhoz ragaszko­dó kecskemétiek a szomszédos községek­ben kapnának házhelyeket. Számításba jöhetne a többi között Hetényegyháza, amely autóbusszal csupán 8 percnyi já­rásra van a megyeszékhelytől. Ez esetben a közművesítés költségeit a város fizetné. A megoldást elsősorban az indokolja, hogy a város területét már nem lehet tovább terjeszteni, mind kevesebb föld­szintes lakóház építésére van lehetőség, s egyébként is túl drága az ilyen lakó­negyedek közművesítése. A miniszterel­nök ezután megtekintette a Műkertváros „félkész” házait, az itt lakók alakították meg az ország első lakásépítő és fenntar­tó szövetkezetét. Végül felkereste a gép­ipari és automatizálási műszaki főisko­lát, a város modern vízművét, majd a kialakulóban levő új városközpontot és az épülő Széchenyi-városrészt tekintette meg., Fock Jenő a délutáni órákban — dr. Romány Pál és Erdősi József társaságá­ban — Kiskunfélegyházára utazott. Ott a vegyipari gépgyárba látogatott el. Prog­ramja a Kunfehértói Állami Gazdaság­ban fejeződött be, ahol meglátogatta a gazdaság új borkősavüzemét és a most megnyílt ifjúsági tábort. KÖZÉLET­I DIPLOMÁCIA Üdvözlő táviratok Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Michel Micombero köztársasági elnököt a Burundi Köztár­saság nemzeti ünnepe alkalmából. Az Elnöki Tanács elnöke ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait Mo­hamed Siad Barre vezérőrnagynak, a Szomáli Demokratikus Köztársaság leg­felsőbb forradalmi tanácsa elnökének or­szága nemzeti ünnepe alkalmából. Ruanda Köztársaság függetlenné vá­lásának 9. évfordulóján Losoncai Pál táv­iratban köszöntötte Gregoire Kayibanda köztársasági elnököt. Todor Zsivkov fogadta új szófiai nagykövetünket Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a bolgár minisztertanács elnöke szerdán fogadta Böjti Jánost, a Magyar Népköz­­társaság új szófiai nagykövetét. A talál­kozón jelen volt Kiril Nesztoron bolgár külügyminiszter-helyettes. Diplomakiosztó ünnepség az MSZMP KB Politikai Főiskoláján Diplomakiosztó ünnepséget tartottak június 30-án a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának Politikai Főiskoláján. Az ünnepségen beszédet mondott Óvári Miklós, az MSZMP Köz­pont Bizottságának titkára. Az oklevele­ket Nemes Dezső, a párt Politikai Bizott­ságának tagja, a főiskola rektora adta át a végzett hallgatóknak. Czinege Lajos látogatása Kijevben A Szovjetunióban hivatalos látogatáson tartózkodó Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter szerdán az ukrán főváros nevezetességeivel ismerkedett, felkereste a kijevi mérnöki-légügyi ka­tonai főiskolát, s ellátogatott az Ukrán Tudományos Akadémia múzeumába. Ezt követően Czinege Lajos látogatást tett Grigorij Szalmanov vezérezredesnél, a kijevi katonai körzet parancsnokánál, s szívélyes, baráti légkörű megbeszélést folytatott vele. A délutáni órákban a magyar honvé­delmi miniszter visszautazott Moszkvába. Magyar—román autóipari együttműködés György Gyula kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes és A. Margaritescu ro­mán gépipari miniszterhelyettes Buda­pesten a két ország autóiparának együtt­működéséről tárgyalt. A szerdán aláírt jegyzőkönyv lehetővé teszi, hogy magyar és román autóipari vállalatok együttmű­ködési szerződéseket kössenek. A román miniszterhelyettest fogadta dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter. A román vendég szerdán eluta­zott hazánkból. Budapestre érkezett a román tervbizottság elnöke Szerdán Budapestre érkezett Maxim Berghianu, a Román Szocialista Köztár­saság Állami Tervbizottságának elnöke, hogy Párdi Imrével, az Országos Terv­hivatal elnökével a két ország gazdasá­gi együttműködésének időszerű kérdései­ről tárgyaljon. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Párdi Imre, az Országos Terv­hivatal elnöke, valamint Dumitru Tur­nus, Románia budapesti nagykövete is. Magyar múzeumi kiállítás Londonban Dr. Házi Vencel londoni magyar nagy­követ szerdán az exeteri Royal Albert Memorial Museum and Gallery termei­ben ünnepélyesen megnyitotta a magyar muzeológiai kiállítást. Hat budapesti mú­zeumból kapott dokumentációs anyagok, kiállítási tárgyak adnak képet a magyar múzeumok tevékenységéről. Megnyílt a SZOT rózsadombi gyógyüdülője Tegnap nyílt meg a Rózsadombon a SZOT új üdülője, amelyben évente 13 ezren pihenhetnek. Az első vendégek ma érkeznek vidékről, majdnem ötszá­zan. Két- és háromágyas, fürdőszobás, modern bútorokkal berendezett szobák­ban helyezik el őket. Az épületnek, amely a domb felől három-, a pesti oldal felől pedig négyszintes, minden szintjén 40— 50 személyes tv-termet, a tetőteraszon zuhanyozót létesítettek. A megnyitón­ Földvári Aladár elnök vezetésével részt vett a SZOT elnöksé­gének számos tagja, valamint dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter. Befejeződött a nemzetközi rádiós tanácskozás Tegnap véget ért a Nemzetközi Rádio­és Televízió Szervezet, valamint az Euró­pai Rádió Unió képviselőinek kétnapos budapesti tanácskozása. A részvevők a rá­diózás fejlesztésének általános problémái­ról, a műsoregyüttműködés további szé­lesítésének lehetőségeiről folytattak be­ható eszmecserét. A tanácskozás eredményeként az ülés­szak részvevői több közös rádióműsor szervezésében állapodtak meg. ÜGYSZERETET M­últkoriban egy sajtótájékoztatón vol­­­­­­tam, ahol fontos és érdekes létesít­ményről volt szó. Engem azonban első­sorban a jelenlevő szakemberek átlagon felüli ügyszeretete ragadott meg. A fel­szólalók a beruházási összegek és techno­lógiai eljárások nagyon szakszerű és eg­zakt ismertetése köré a lelkesedésnek — az ilyen tájékoztatókon teljesen szokat­lan — üde retorikai csokrait helyezték el. Az ügyhöz mért rövid tudósítást megfo­galmazva nem állhattam meg, hogy a­­részvevők nevének, rangjának felsoro­lása és a téma ismertetése mellé ne szúr­jam ezt: „mindnyájan lelkes zászlóvivői a gondolatnak”. Másnap egyik jó isme­rősöm (ő maga is lelkes, sőt, hajdani „ne­héz” ember) megjegyezte, hogy ezt a fél­mondatot nem kellett volna odaírnom, hi­szen ezek mindnyájan felnőtt, sőt, rangos emberek; megállapításomat esetleg váll­­veregetésnek veszik . És egyébként is — mondta — ilyen rövid kommünikében nem szokás efféle megállapításokat ten­ni... A beszélgetést el is felejtettem volna, ha egyik barátom második gimnazista fia a napokban nem számol be nyári munka­helyéről és az ottani élményeiről. El­mondta, hogy egész nap csak a lábukat lógatják, napoznak vagy hűsölnek — ami éppen a kellemesebb. Megkérdeztem tőle, hogy talán a vállalat rosszul szervezi a munkát? Azt mondta, hogy munka éppen volna, de hát a telepi alkalmazottak sem dolgoznak, akkor majd pont ők „kren­­kolják” magukat! (Így mondta.) Sajnos — gondoltam — a szokványos eset: a nyári idénygyerekekre a munkahelyeken ragad a rossz példa. A­ztán tegnap délelőtt véletlenül összeta­­'' lálkoztam régi ismerősömmel, annak a kertészetnek a részlegvezetőjével, ahol a gyerek dolgozik. Elmondta, hogy a ti­zennyolc idénymunkás gimnazista közül G. Pityu (barátom fia) a legszorgalma­sabb­ munka után rendszeresen félórákat tölt az egyik hajtatóházban, ahol B. bá­csival, a cserepes növények legjobb szak­értőjével folytatnak igen élénk eszmecse­rét. Az öreg éppen a napokban mondta neki: a gyerek olyan kitartó és lelkes kí­váncsisággal faggatja őt, hogy minden bi­zonnyal kitűnő kertész lehet belőle. Ekkor ötlött fel bennem ismerősöm megjegyzése, aki aggályait fejezte ki a fo­galmazásom miatt. — Nem szokás efféle megállapításokat tenni — mondta felnőtt fejjel, megfontoltan —, amit tulajdonkép­pen a barátom fia is megfogalmazott a zabolázatlan gyermeki lélek kacskaringó­­sabb szövegével, nem riadva vissza a té­nyek teljes kiforgatásától sem. — És meg­vallom, mindezeken elgondolkozva — rendkívül nyugtalan lettem. Mert bár G. István másodikos gimna­zista esetéből, vagy aggályos ismerősöm megjegyzéséből egyértelműen nem lehet általánosítani, mégis az az érzésem, hogy valami nincs rendjén a lelkesedés körül. E­em lehet általánosítani azért sem, mert ■ ’ az ellenkező tüneteket példázó, töme­ges méretű jelenségekkel is bőségesen ta­lálkozunk. A szocialista brigádok munká­ja és tevékenysége, a kommunista szom­batok részvevőinek tízezrei jelzik azt, hogy nálunk ma van talaja és van lehető­sége a lelkesedésnek. Az ilyen közösségek folyamatos vagy eseti munkavégzése, a szervezettség és egyéb fontos tényezők mellett, az egyének lelkesedését is magá­ba ötvözi , vagy éppenséggel kiváltja, táplálja azt. Hiba volna természetesen azt gondolni, hogy például a kommunista szombatok sok tízezer részvevője közül mindenki egyformán lelkesednek az „in­gyenes többletmunkáért”; számos olyan is akad közöttük, aki pusztán azért megy, mert a többiek is ott vannak. És lehet, egy részük csak addig jut el, hogy meg­ismeri, megtudja — és elismeri — az ilyen vállalkozás társadalmi, közösségi célját és eredményét. És elismeri az eredményeket létrehozó lendületet, vagyis a lelkesedést. Erről van ugyanis szó — a lelkesedés­nek mint egyéni és közösségi magatartás­­formának minél szélesebb körű elismeré­séről. És nemcsak — nem is elsősorban — etikai okokból. (Bár a lelkesedés mint er­kölcsi tulajdonság is tiszteletre méltó.) Nem is csak azért, mert napjainkban akad miért lelkesedni ebben az országban. Ha­nem főleg azért kell nagyobb figyelem­mel kísérni, ha kell bátorítani és fokozot­tan méltányolni, mert a lelkesedés a szo­cialista társadalmak megteremtésének és alakításának mindig is rendkívül fontos tényezője volt. Nagy politikai, gazdasági eredményeinkben — az okos tervezés és szervezés mellett — mindig ott van a dol­gozók lelkesedése is. És a lelkesedés hiá­nya sokszor gyengíti még a jó, körülte­kintő tervek megvalósítását is. Az a gyanúm, hogy a lelkesedésre való készség, a jó ügyért való lelkesedés készsége sok emberben megvan. Azt kel­lene elérni, hogy ez a készség jó ügyeink megvalósításának érdekében minél több embernél és minél bátrabban bontakoz­zék ki. Amit kétségkívül elősegítenek or­szágos terveink, elgondolásaink világos és egyértelmű célkitűzései­t és elősegíti az olyan általános társadalmi légkör, amely­ben a lelkesedés vállalása is egyértelműen pozitív és dicséretes magatartásnak szá­mít. BÓDAY PÁL Minisztériumi tájékoztatás Adókedvezmény a komfort nélküli házak tulajdonosainak, korszerűsítési lakbérbeszámítás A lakásügyi rendeletek végrehajtásának megkönnyítésére az Építésügyi és Város­­fejlesztési Minisztérium és a Pénzügymi­nisztérium több tájékoztatóban, állásfog­lalásban adott részletesebb magyarázatot az alaprendelet egyik-másik intézkedésé­ről. A lakbérközlések országszerte befe­jeződtek, a határidő lejárt, de a vitás ügyek elintézése még eltart jó néhány hétig. A vállalatok, intézmények, s egyéb ál­lami szervek rendelkezése alatt álló, ko­rábban készenléti szolgálati lakásnak szá­mító állami lakást június 30-ig kellett be­jelenteni a tanácsnak, hogy vállalati bér­lakásként vegyék nyilvántartásba. Erről is részletes tájékoztatót adott ki az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisztérium. Hangsúlyozva, hogy ha az állami szerv nem kérte a készenléti szolgálati lakás át­minősítését vállalati bérlakássá, akkor a jogszabályok értelmében ezek az otthonok tanácsi bérlakássá alakulnak át. Az ér­dekelteknek azonban meg kell állapod­niuk a tanácsi kezelés feltételeiben, s az eljárás lebonyolításáig, vagy vita esetén a határozat meghozataláig a jelenlegi keze­lőnek kell gondoskodni az ingatlan fenn­tartásáról. A vállalatnak a készenléti szolgálati lakás átminősítési bejelentésé­ről, kérelméről értesíteni kell e lakások bérlőit. Aktuális tudnivaló az is, hogy július 1-től kell alkalmazni a házadóról szóló új rendelkezésnek azt a pontját, amely sze­rint a személyi tulajdonú komfort nélküli bérlakás, amíg a bérleti jogviszony fenn­áll, mentesül a házadó alól. Ismeretes ugyanis, hogy a komfort nélküli bérlaká­sok lakbére nem változott. Ezért méltá­nyos a bérlővel lakott családi házak adó­jának elengedése, amely így valamelyest csökkenti a ház tulajdonosának lakás­­fenntartási, karbantartási kiadásait. Az új intézkedésnek megfelelően, ha már kive­tették az idei adót, akkor a tulajdonosnak az első fokú adóügyi hatóságtól kell kér­ni a második félévre esedékes adórész tör­lését. Miután a lakbérközlések lényegében be­fejeződtek, most már aktuálissá vált, hogy a tanácsi bérlakást átalakító, korszerűsítő lakók e munkálatok költségeinek bérbe­számítását kérjék. A jogszabályok szerint legkésőbb szeptember 15-ig igényelhetik e bérbeszámítást a lakás bérbeadójától. Ha a lakó a rendelet hatálybalépése előtt saját költségén, bérbeszámítási igény nélkül átalakította, vagy korszerűsítette a lakást, akkor jogosult arra, hogy költsé­geiből legfeljebb 10 évi korábbi lakbéré­nek megfelelő összeget beszámítsanak az új lakbérbe. Az igénylést azonban csak akkor nyújthatja be, ha e költségei a ko­rábbi lakbér egyévi összegét meghaladták. Jogosult a beszámításra akkor is, ha az átalakítási vagy korszerűsítési költségeket a bérbeadó és a bérlő közösen viselte. A számlával igazolt összeget kell figyelembe venni, de számla hiányában a bérbeadó becsléssel állapítja meg a költségek ösz­­szegét. Átalakításnak minősül a lakás mű­szaki megosztása, alapterületének és a la­kószobák számának megváltoztatása, to­vábbá a lakás alaprajzi beosztásának, a helyiségek számának, illetve rendelteté­sének komfortfokozatot növelő megváltoz­tatása. Korszerűsítésen értendő az egye­di gáz- vagy elektromos fűtő-, illetve me­legvíz-szolgáltató berendezés felszerelése. , A beszámítás havi összegét a korábbi és az új lakbér közötti különbözettel azonos összegben kell megállapítani, így a bérlő mindaddig a régebbi lakbért fizeti, amíg költségei meg nem térülnek. Ha a lakó­nak már régebbi jogszabályok alapján is bérbeszámítást állapítottak meg, akkor a beszámítás címén havonta visszatartható összeggel kell csökkenteni az új lakbért . 0

Next