Magyar Hírlap, 1972. november (5. évfolyam, 303-331. szám)
1972-11-01 / 303. szám
Magyar Hírlap KÖZÉLET— DIPLOMÁCIA Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban, üdvözölte Huari Bumedient, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság forradalmi tanácsának elnökét Algéria nemzeti ünnepe alkalmából. Péter János külügyminiszter Abdel Aziz Buteflika, algériai külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. Diplomáciai kapcsolatok a Csád Köztársasággal A Magyar Népköztársaság kormánya és a Csád Köztársaság kormánya az országaik közötti kapcsolatok erősítése érdekében elhatározta, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesít. Az SZKP pártmunkásküldöttségének látogatása a MÉM-ben A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának mezőgazdasági pártmunkásküldöttsége — amely J. J. Szirenko, a moszkvai területi pártbizottság titkárának vezetésével tartózkodik hazánkban — kedden délelőtt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban találkozott a mezőgazdaságban dolgozó állami és szövetkezeti vezetőkkel. J. I. Szirenko előadást tartott a Szovjetunió mezőgazdasági helyzetéről és fejlesztésének feladatairól, továbbá a mezőgazdasági pártszervezetek tevékenységéről, munkamódszereiről. Részletesen ismertette azokat az újabb feladatokat, amelyeket a szovjet nép életszínvonala növelése érdekében a Szovjetunió Kommunista Pártja tűzött a mezőgazdaság elé. A nagy érdeklődéssel fogadott előadást követően J. I. Szirenko válaszolt a részvevők kérdéseire. Budapestre érkezett a FAO mezőgazdasági osztályának vezetője Kedden Budapestre érkezett R. Stamenkovic, a FAO mezőgazdasági osztályának vezetője, aki a mezőgazdaság fejlesztés összehangolására irányuló európai FAO-tanulmány kérdéseit tárgyalja meg a magyar szakemberekkel. Ülést tartott a fővárosi tanácsbrán Kedvező Budapest egészségügyi helyzete Szépvölgyi Zoltán elnökletével kedden az Újvárosháza nagytermében ülést tartott a fővárosi tanács. A testület tagjai — a tanácselnök javaslatára — elsőként azokat az együttműködési megállapodásokat vitatták meg és hagyták jóvá, amelyeket a végrehajtó bizottság a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnökségével, illetve a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnökségével köt. A tanácsülés napirendjén szerepelt a fővárosi lakosság egészségügyi helyzetének alakulásáról szóló jelentés, amelyhez Hantos János tanácselnökhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést. Néhány megállapítás a tanácstagoknak megküldött, kötetnyi terjedelmű munkaanyagból: a fővárosban az elmúlt negyedszázadban lényegesen emelkedett az átlagéletkor, kiemelkedő eredmények születtek a betegségek megelőzésére irányuló tevékenységben, a járványos megbetegedések terén számottevően javultak a közegészségügyi viszonyok, megszűnt a járványos gyermekbénulás, lényegesen csökkentek az üzemi balesetek, csökkent a gyermekhalandóság. Az anyák, a nők egészségi állapotát taglaló fejezet megállapításai szerint az elmúlt években jelentősen csökkent a terhesség, szülés, vetélés miatt bekövetkező, úgynevezett anyai halálozás. Alig változott viszont a veszélyeztetett terhesek aránya, s még mindig nagy gondja a nővédelemnek a születésszabályozás körül kialakult kedvezőtlen helyzet. Meglehetősen magas a koraszülöttek aránya. Felhívták a figyelmet az alkoholfogyasztás és a dohányzás gyors terjedésére: ma a 18—20 éves nők 74 százaléka dohányzik. A körzeti orvosok betegforgalma tíz év alatt némileg növekedett, a rendelőintézeti betegforgalom lényegesen csökkent. Jelentősen nőtt viszont a kórházi kezelések száma. Az ipari üzemi balesetek száma a fővárosban 1970-ben csaknem elérte a 22 ezret, a táppénzes napok száma pedig jóval meghaladta a 400 ezret. Mindkettő csökkenő tendenciájú, nagymértékben emelkedett viszont a közúti közlekedési balesetek száma. A főváros lakosságának közegészségügyi-járványügyi helyzete kedvezően ítélhető meg. A környezetvédelem egyik legsúlyosabb gondja a levegő szennyezettségének állandó növekedése, s mind gyakrabban lépnek fel minőségi kifogások az ivóvízvizsgálatkor. A tanács elfogadta a főváros lakosságának egészségügyi helyzetéről szóló jelentést és utasította a végrehajtó bizottságot, hogy az ötödik ötéves terv teendőinek meghatározásakor vegye figyelembe a jelentés következtetéseit, s készítse el a főváros egészségügyi hálózatának távlati fejlesztési tervét. Ezt követően a fővárosi tanács meghallgatta a termelési és ellátási, valamint a tervgazdasági bizottság munkabeszámolóját, majd Farkas Aladárné dr. vb-titkár és Kőmíves István tanácselnökhelyettes együttes előterjesztése alapján megvitatta az államigazgatási munka továbbfejlesztéséről, az ügyintézés és az ügyvitel korszerűsítéséről szóló jelentést. A fővárosi tanács a jelentést elfogadta, majd meghallgatta Szépvölgyi Zoltán beszámolóját az európai fővárosok vezetőinek budapesti találkozójáról, és Pajkos Aladárné dr. bejelentését a lakóbizottságok megbízatásának meghoszszabbításáról. Miniszteri szemle a nagycenki Széchenyi-kastélyban és az épülő győri műszaki főiskolán Az 1969 júniusában hozott miniszteri határozat értelmében 1970-ben láttak hozzá a nagycenki Széchenyi-kastély helyreállításához. A főépület — amelynek földszintjén Széchenyi-emlékmúzeum, emeletén közlekedési múzeum kap helyet — már csaknem eredeti pompájában díszült. Átadására, a múzeumok megnyitására 1973. szeptember 23-án, Széchenyi István születésének évfordulóján kerül sor. A Széchenyi István-féle épületszárny, a gazdasági szárny és a vörös kastély helyreállítása azonban még hátravan. Ezeknek az épületeknek is akadt azonban gazdája a kedden Nagycenken tartott tanácskozáson, amelyen részt vett Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes, dr. Mészáros Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, továbbá Pataki László, az MSZMP Győr-Sopron megyei bizottságának első titkára és Lombos Ferenc, a megyei tanács elnöke. Az Országos Műemléki Felügyelőség, a múzeumok igazgatóinak tájékoztatását meghallgatva, a miniszterek úgy döntöttek, hogy a Széchenyi Istvánféle épületszárnyban az Országos Vízügyi szaklevéltár kap helyet, a vörös kastélyt vendéglátóipari létesítménnyé alakítják át, a kastély egykori gazdasági szárnyában pedig az Országos Lótenyésztési Felügyelőség méntelepet létesít. A konzultáció során az érintett tárcák miniszterei aképpen foglaltak állást, hogy 1975-ben befejeződhetik a nagycenki Széchenyi-kastély helyreállítása. A vendégek útja Nagycenkről Győrbe vezetett. A megyei tanács székházában tájékoztatót hallgattak meg a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola építésének helyzetéről. A tervezők és építők arról számoltak be, hogy a főiskola építkezése az ütemtervnek megfelelően halad. A miniszterek hangoztatták, hogy ezzel egy időben a járműgyártó szakon is meg kell teremteni az oktatás lehetőségét, annál is inkább, mivel Győr — a közúti járműgyártás fellegvára — mind sürgetőbben igényli a járműipari szakembereket. A vendégek a délutáni órákban megtekintették a főiskola építkezését. forum HÁTTÉR Politikai életünk jelzőrendszere jó állampolgári közérzetet mutat. Az elfogult szemlélő sem állapíthat meg egyebet, mint belpolitikai viszonyaink stabilitását, a céltudatos alkotómunka nyugalmát. Reálisan értékeljük eredményeinket, világosan látjuk teendőinket, lehetőségeinket, ismerjük utunkat-távlatainkat. Tudjuk mit akarunk, merre haladunk. Legutóbb az országgyűlés ülésszakának napirendje, a parlamenti vita szemléltette tanulságosan mindezt. A mezőgazdasági termelés, az élelmiszer-gazdaság helyzetét társadalmi-politikai nézőpontból tekintették át a törvényalkotók. Az ülésszak munkáját jellemezte a magasabb osztályba lépett szocialista mezőgazdaság ereje, a társadalom fejlődésében és közérzetében betöltött szerepe. Kimagasló vívmányunk, hogy hazánkban szilárd és korszerű a munkáshatalom paraszti, mezőgazdasági háttere. A mezőgazdaság nemcsak azzal társadalmi-hangulati tényező, hogy drága még a zöldség, hanem azzal is, hogy van bőséggel kenyér, s hogy az alapvető élelmezési cikkekből évek óta nincs ellátási gond, sokféle termékből jut már exportra is. Mezőgazdaságunk csökkenő termőterületen, egyre kisebb létszámmal, évről évre növeli termelését. A második ötéves terv időszakában a mezőgazdasági össztermelés átlagos évi növekedése 1,6 százalék volt, a harmadikban 2,7 százalék. Negyedik ötéves tervünk első évében ez az arány meghaladta a kilenc, és az idén is eléri a négy százalékot. A földről, mint a mezőgazdaság legfontosabb termelőeszközéről évszázadokon át az a felfogás élt, hogy megváltoztathatatlan, tehát a szegénységnek, az elmaradottságnak a gyenge föld az oka. Szocialista mezőgazdaságunk immár évek óta példáját adja annak, hogy gépesítéssel, talajjavítással, öntözéssel, új korszerű növényfajtákkal az egykori terméketlen vagy rosszul termő tájakon is nagyobb hozamokat lehet elérni, mint húszharminc évvel ezelőtt a legkiválóbb feketeföldeken. A búza hektáronkénti termésátlaga, ami a mezőgazdaságban világszerte az országellátó-képesség egyik fontos mutatószáma, a felszabadulás előtti 13,7 mázsáról 30 mázsa fölé emelkedett. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban közvetlen közelségbe került a hektáronkénti 40 mázsás búza-, a százmázsás kukorica- és az 500 mázsás cukorrépatermés. Népünk élelmiszer-ellátását 95 százalékban a hazai élelmiszer-termelés fedezi. A mezőgazdaságban természetesen adódhatnak gyengébb évek, és vannak még össztársadalmi érdekeket, hangulatot érintő termelési gondok is. Ilyen napjainkban a zöldségtermesztés. De a zöldség-gyümölcs választéka, minősége, ára nem egyszerűen a falu ügye, hanem a mezőgazdasági gyepgyártás, a kutatás, a vegyipar, a szakképzés, a szállítás — tehát az ipar, a tudomány, a közlekedés, az oktatás számos ágához tartozó komplex társadalmi-gazdasági kérdés. A mezőgazdaság egyike azoknak a sajátos népgazdasági ágaknak, ahol a termékek túlnyomó többségét a lakosság fogyasztja el. A falu élelmiszerellátói képessége, a termelés színvonala szükségképp közvetlenül érinti életszínvonalunkat. Az élelmiszer-gazdaság soron következő megoldandó feladata, a szarvasmarha-tenyésztés és a zöldségtermesztés rekonstrukciója, ezért egyetemes társadalmi program. Nem egyszerűen termelési teendők ezek, hanem sokszálúan összefonódnak a jövedelmek átcsoportosulásával, a hazai fogyasztással, a külkereskedelmi mérleggel, a falu és a város közeledésével, a nemzet szocialista egységének szilárdulásával. A parlament őszi ülésszaka — túlzás nélkül mondhatjuk — új szakaszát nyitotta meg a falu és a város, az ipar és a mezőgazdaság, tehát az ország ellátásában együttműködő milliók kölcsönösen tényszerűbb megismerésének. S ez a tényszerű bizonyság arra int: az állam felelős polgárainak mélyebb öntudatával beszélhetünk arról, hogy mezőgazdaságunk, a falu gyarapodása rendszerünk, az ország, a szocializmus erősödése. A hektáronkénti 30 mázsa búza, a cukor, a szőlő és a többi élelmiszer ma sem termelődik kényelmesen — dolgozni kell keményen ezért. Csak másképpen, mint valamikor. A holdanként 1 6—7 mázsa búzával és a 13 mázsányi kukoricával együtt a múlté a régi falusi, paraszti világ is. Megváltozott a falusi lakosság összetétele. Néhány évtizede még a falu egyet jelentett a mezőgazdasággal. Ma falun lakik az ipari és az építőipari munkásság fele. Gyors ütemű a falvak iparosodása is. Csizmadia Ernő, a közgazdaságtudományok doktora írja egyik tanulmányában: „...A falvakban ma már kisebbségben vannak a mezőgazdasági foglalkozásúak. Az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatás fejlődésével a falvak arculatának formálásában is megnövekszik a szerepük a munkásoknak, az alkalmazotti és értelmiségi rétegeknek. A mai falu legalább annyira az ipari munkásság lakhelye, mint a mezőgazdaságban dolgozóké. Az új városias családi házak és komfortos lakások jelentős részét is munkások építik, s ezért őket legalább annyira érinti a vidék urbanizálása, mint a növekvő számú falun lakó értelmiséget, kereskedelmi dolgozót és mezőgazdasági szakmunkást.. Egészséges körülmények között élő, rendszerünket, társadalmi céljainkat értő és elfogadó parasztságra épül a mai mezőgazdaság. A régi idők parasztságát fokozatosan felváltja a 40—50 évesek, vagy a náluk fiatalabbak nemzedéke. Őket már a mi rendszerünk nevelte, a szocialista nagyüzemekben tanulták szakmájukat, a mi világunk formálja alakítja személyes törekvéseiket. Gyakran hajlunk arra, hogy a falu átalakulását csupán az új házsorokban, és az egyik-másik vidéken kétségtelenül létező „kerítésversenyben” lássuk. Ám felépült egy új ország, többszobás, nagyablakos (bár még sokszor belső felszerelésnek híján levő) falusi családi házak tízezreivel. Joggal lehetünk büszkék erre is. A nemzet vagyonának e sokmilliárdos gyarapodásánál is nagyobb jelentőségű azonban a mezőgazdasági dolgozók műveltségének, világlátásának, szaktudásának, szellemi erejének gyarapodása. Elsősorban az jelzi ezt, hogy kétszázezer felett van a szakmunkások (gépészek, gépkezelők, állattenyésztők) száma, akik lényegében ipari jellegű szakmunkát végeznek a mezőgazdasági nagyüzemekben. A termelőerők, a munkaszervezés fejlő* désével gyors ütemben bővülnek a szocialista mezőgazdaságban a vállalati gazdálkodás jegyei. Olyan fogalmak honosodnak meg a falvakban, mint a nyereség, a garantált munkadíjazás, a fizetett szabadság, üdültetés. Mindezek anyagi alapjait magas színvonalon stabilizálódott szocialista mezőgazdaságunk, a népi hatalom korszerű élelmiszer-ellátó háttere adja. Ágoston László 1972. NOVEMBER 1, SZERDA 3 Meggyorsult a munka a földeken (Folytatás az 1. oldalról) nők zöme azonban igen nagy nedvességtartalmú, többszöri szárításra szorul. Elmondta dr. Mészáros István, hogy az ország jó néhány részén megdőlt a kukorica, nehéz a géppel való betakarítás, úgyhogy a földre került, letört szárú kukoricát sok gazdaságban a családtagok, a diákok, a honvédség gyűjti öszsze. Az a fontos, hogy minden megtermett szem kukoricát megmentsünk! — Az elkövetkező naplókban — mondotta a főosztályvezető — a megyei operatív bizottságok kísérjék figyelemmel a területükön levő gazdaságok munkavégzését, és ahol szükséges, intézkedjenek, hogy a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok segítsék egymást. Ezt követően dr. Mészáros István elmondta, hogy a szőlő 95 százalékát a homokvidéken leszüretelték. A történelmi borvidékeken 80—85 százaléknál tartanak a szürettel, Tokaj-Hegyalján pedig a szőlő mintegy 55 százalékát dolgozták fel. Ezen a borvidéken váltak a szüreteléssel, és jó, hogy vártak, mert a furmint és a hárslevelű jól aszúsodik, s az évszázad egyik legnagyobb aszútermése várható. A takarmánykeverékek a bevetésre szánt terület mintegy 94, az őszi árpa 98, a rozs 90, a triticale 87—90 százalékán földbe került. A cukorrépa 72 százalékát már betakarították. A Gabona Tröszt kereskedelmi igazgatója elmondta, hogy a napraforgó betakarítása befejezés előtt áll, csupán Szabolcsban van elmaradás a napraforgó késői érése, és Békés megyében az esős időjárás miatt. Eddig mintegy 9 ezer vagon napraforgót vettek át. Karádi István, az ÁFOR kereskedelmi igazgatója bejelentette, hogy októberben 328 ezer tonna gázolajat használtak fel a gazdaságok, 100 ezer tonnával többet, mint a múlt év októberében. Szombaton és vasárnap éjjel is szállították a gázolajat azokra a területekre, ahonnan hiányról érkezett jelentés. Novemberre 310 ezer tonna gázolajat kapnak a finomítóktól és exportból. B. I.