Magyar Hírlap, 1973. augusztus (6. évfolyam, 210-239. szám)
1973-08-01 / 210. szám
Magyar Hírlap KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Az MSZMP Központi Bizottságának üdvözlete A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának 70. évfordulója alkalmából. Állami vezetők fogadták első bangladesi nagykövetünket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Bozi Lajost, hazánk Banglades Népi Köztársaságba kijelölt első nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyeire. Üdvözlő táviratok Losonczi Pál, az Einöld Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Svájc nemzeti ünnepe alkalmából Roger Bontannak, a Svájci Államszövetség elnökének. Választávirat Georges Pompidou, a Francia Köztársaság elnöke táviratban mondott köszönetet Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének, Franciaország nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságaiért. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Soó Rezső kétszeres Kossuth-díjas akadémikusnak, a növényföldrajz területén kifejtett tudományos munkásságáért, 70. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Szentágothai János, az MTA alelnöke kedden adta át a Magyar Tudományos Akadémián. Gáspár Sándor nyilatkozata : Genfben találkoznak az európai szakszervezeti vezetők Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára újságíróknak nyilatkozott a bécsi szakszervezeti megbeszélésekről, amelyen szovjet, NDK-beli, magyar, svéd, brit és NSZK-beli szakszervezeti központok vezetői az európai szakszervezetek együttműködését érintő kérdésekről tárgyaltak. Elmondotta, hogy a bécsi megbeszélés részvevői első ízben két évvel ezelőtt, a finn szakszervezetek kongresszusán találkoztak. Az volt az első alkalom, amikor a különböző ideológiai alapon álló szakszervezetek szervezett kontaktust teremtettek, s azóta — legalábbis kétoldalú formában — a kapcsolatok fejlődtek. Bécsben elvi egyezség született arról, hogy a jövő év elején Genfben, a nemzetközi munkaügyi szervezet konferenciája keretében összehívják az európai szakszervezeti vezetőik találkozóját. Sajtóközlemény a látogatásról Kurt Waldheim elutazott hazánkból A főtitkár nyilatkozata a Ferihegyi repülőtéren (Folytatás az 1. oldalról) A főtitkárt elkísérte Magyarországra felesége és Bohdan Lewandowski főtitkárhelyettes, valamint Georg Hennig, a főtitkár titkárságának vezetője. A hivatalos látogatás során a főtitkárral megbeszéléseket folytatott Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Péter János külügyminiszter.A megbeszéléseken ismertették egymással a nézeteiket a nemzetközi helyzetről, valamint több, mindkét felet érdeklő témáról, beleértve olyan kérdéseket, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepe a nemzetközi kapcsolatok további megjavításában, az európai helyzet, különösen az európai biztonsági és együttműködési konferencia, a közel-keleti és a délkelet-ázsiai helyzet, a leszerelés és számos más kérdés, különös figyelemmel a soron következő ENSZ-közgyűlés napirendjén levő fő témákra. Foglalkoztak a magyar részvétel növelésével az Egyesült Nemzetek Szervezete és a vele összefüggő szervezetek tevékenységében. A Budapesten és vidéken tett látogatása során a főtitkárnak alkalma volt tapasztalni a magyar népnek az Egyesült Nemzetek Szervezete iránt tanúsított komoly érdeklődését. Kurt Waldheim elutazása előtt az MTI tudósítójának kérdéseire a következő interjút adta: Hogyan értékeli főtitkár úr magyarországi látogatását és itteni megbeszéléseit? — Mindenekelőtt szeretném felhasználni az alkalmat arra, hogy melegen megköszönjem a magyar kormánynak, a magyar politikai vezetésnek az igen baráti fogadtatást, amelyben részem volt az önök országában mind a politikusok, mind a lakosság részéről. Bármerre jártam, rendkívül szívélyesen fogadtak. Úgy hiszem, hogy a látogatás rendkívül sikeres és gyümölcsöző volt. Nagyon beható eszmecserét folytattam az Elnöki Tanács elnökével, a miniszterelnökkel és természetesen a külügyminiszterrel. Megbeszéléseinken foglalkoztunk a nemzetközi helyzettel, s egy sor olyan konkrét kérdéssel, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetét jelenleg foglalkoztatja, és előreláthatólag a következő közgyűlésen is napirendre kerül. A jelenleg tapasztalható nemzetközi enyhülés vajon csökkenti vagy növeli-e az ENSZ szerepét az alapokmányban meghatározott olyan célok megvalósításában, mint a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, a népek közötti együttműködés fejlesztése? — Meggyőződésem, hogy a nemzetközi politikában jelenleg tapasztalható enyhülés nagyon pozitív fejleményt jelent. Mi üdvözöljük ezt az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Meggyőződésem, hogy ez a tendencia, nevezetesen a nagyhatalmak jobb együttműködése, előnyére válik a többi országnak is, a kis és közepes állarmoknak is, és ebből az enyhülésből mi feltétlenül profitálunk az ENSZ-ben. Hogyan látja ön az európai biztonság ügyének fejlődését az ENSZ működése szempontjából? — Az európai biztonsági konferenciát nagy előrehaladásnak tekintem a nemzetközi kapcsolatokban. Az ENSZ alapokmányában szó van az egyes földrészek, földrajzi egységek regionális együttműködéséről, s mi üdvözöljük az ilyen regionális együttműködést, hiszen ez kétségkívül szolgálja az ENSZ érdekeit is, segít a világszervezetnek a problémák megoldásában. Nagyon pozitívan ítélem meg az európai biztonság ügyének fejlődését. A két német állam tagsága az ENSZ- ben milyen tekintetben jelent iozitívumot? — Az ENSZ-ben mindig az egyetemesség álláspontját képviseltük. Más szavakkal: mindig célunk volt a világszervezet tökéletes egyetemessége. A két német állam felvételével újabb nagyon pozitív lépés történik. Bizonyossággal várható, hogy szeptemberben, a közgyűlés kezdetekor a két német államot felveszik az ENSZ-be. Ezzel a felvétellel a világszervezet csaknem eléri az egyetemességet. Nemrégen történt meg a Kínai Népköztársaság felvétele, amely ugyancsak rendkívül pozitív lépés volt az ENSZ történetében, és remélem, hogy a még kívülálló megosztott országok szintén felvételt nyernek. Hogyan várhatnánk el például, hogy a leszerelés nagy problémáját vagy a környezetformálás, a környezetvédelem kérdését a világ valamennyi államának részvétele nélkül tudjuk megoldani ? Mindenekelőtt a nagy államoknak van kiemelkedő jelentőségük ebben a tekintetben. Magyarország tevékenységét az ENSZ- ben miként ítéli meg a világszervezet főtitkára? — Magyarország igen pozitívan járul hozzá az ENSZ munkájához. A magyar küldöttség a világszervezetben nagyon tevékenyen dolgozik, újra és újra konkrét javaslatokkal él, és arra törekszik, hogy a válságos helyzetekben is segítsen a különbségek kiegyenlítésében. Ilyen módon a magyar delegáció segíti az Egyesült Nemzetek Szervezetének a béke és a nemzetközi biztonság érdekében kifejtett tevékenységét — fejezte be az interjút Kurt Waldheim. Az ENSZ főtitkára Prágába érkezett Kurt Waldheim a csehszlovák kormány meghívására kedden, hivatalos látogatásra Budapestről Prágába érkezett. A vendéget a prágai repülőtéren Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter és más vezető személyiségek fogadták. FORUM 1973. AUGUSZTUS 1. SZERDA 3 IDŐHASZON Egy ismerősöm — megbecsült, családos szakmunkás — nemrégen került egyik olyan üzemünkbe, amely évenként, karbantartási okokból, egy hónapra szabadságolja dolgozóit. Régebbi munkahelyén tetszés szerint vette ki s osztotta be szabadságát, az éppen időszerű „fusimunka” vagy az otthoni igények szerint, kisebb részletekben. Most viszont a dilemma elé került ember tanácstalanságával kérdezte: mihez kezdjen egyszerre annyi ráérő idejével?__ Mit válaszoltam volna? Esete meglehetősen sajátos, egyedi problémája, kérdésfeltevése mégis jellemző, időszerű. Nemcsak az egyben vagy részletekben igénybe vehető, fizetett szabadságról van itt szó, nem is a mind több dolgozónak kijutó, szabad hétvégéről, amit — több más réteg után — újabban az államigazgatás dolgozói is élvezhetnek. Inkább magáról a folyamatról, módunkban áll már csökkenteni a munkaidőt, s ezáltal növelni a pihenésre, kikapcsolódásra fordított órák, napok, hetek számát. Társadalmi-gazdasági fejlődésünk teszi ezt fokozatosan lehetővé, s úgy illenék, hogy mindennek hasznát is — a munkaerő minőségében — egész társadalmunk és gazdaságunk lássa. A jelek viszont — a szabad idő felhasználásának eddig nálunk kialakult szokásai — nem biztatnak egyértelműen ezzel. Valóban egyre többen érnek rá, és egyre hosszabb időt fordíthatnak arra, hogy fizikailag és szellemileg regenerálódjanak, felfrissítsék erejüket, munkaképességüket. De e „ráérők” közül sokan egyáltalán nem vagy pedig igen hányaveti módon, meggondolatlanul élnek az alkalommal. Most, a nyári idény derekán, amikor sok tízezren élvezik jól megérdemelt pihenésüket, minduntalan visszacsenig bennem egy régebbi, néhány hónapja hallott rádióadás: az Életünk minősége című sorozatban az úgynevezett szabadidő-ártalmakról esett szó. Üdülőhelyi orvosok számoltak be szomorú tapasztalataikról: hajnalig nyúló kártyacsaták után fellépett infarktusról, az idegfeszítő munka utáni, mohó „lazítás”, az igénytelen időtöltésbe fúló, mértéket nem ismerő „kikapcsolódás” káros következményeiről. E példákat — noha országos nyilvánosságot kaptak — bizonyára az ,,extrém” esetek közé sorolhatjuk, s nem is ebben rejlik a fő veszély. Ám mégis — sok más tünettel egyetemben — nyomatékosítják a tanulságot: a megnövekedett szabad idő helyes felhasználásának útját még sok megértő türelemmel, jó tanácscsal kell egyengetnünk — s ebben különösen a közművelődés munkásaira vár jelentős feladat. Mit tettünk eddig ezért? Felsorolni is hosszú lenne. Már 1966-ban foglalkozott a kérdéssel a Munka és művelődés címmel összehívott országos konferencia, amikor nálunk a munkaidő-csökkentés még csak igen keveseket érintett. Azóta ismét sokat fejlődött a világ, de a budapesti konferencia alapvető megállapításai változatlanul érvényesek. Így igaz — a többi között — az, hogy a dolgozók növekvő szabad ideje a művelődés új lehetőségeit teremti meg. De ugyancsak mai tények támasztják alá azt a felismerést, hogy az emberek — hajlamuk, adottságaik szerint — különbözőképpen használják fel szabad idejüket, és igen sokan közülük nem tudnak vele helyesen élni. Megfontolandó azonban — vetődik fel sokakban az aggály —, hogy szabad-e ebbe beleszólni; ez esetleg az „egyéniség szabadságának” megsértését jelentené, elvégre pihenőidejét mindenki arra fodítja, amire akarja. Akarja? Pillanatnyilag még — mind a hazánkban és testvérországokban, mind a tőkés államokban — a szabad idő növekedése nem jár szükségszerűen együtt a művelődési igény növekedésével; másodállás, mellékfoglalkozás, a ház körüli és a családi jövedelmet gyarapító különmunkák veszik igénybe a munka korszerűsítése révén felszabaduló idő jó részét. De amíg mindezt kapitalista körülmények között a legtöbb dolgozó rétegnél gazdasági kényszer motiválja, addig nálunk jobbára szemléletről és életfelfogásról van szó. Esetenként egyeseknek a múltból örökölt, szellemi igénytelenségéről, és a korunk „fogyasztói társadalmának” illúziójából táplálkozó, kispolgári szerzésvágyról. „Jobbára” és „esetenként” — e szavakat hangsúlyoztuk. Mert beleszólnak ebbe az elméleti problémába olyan, „földhözragadtan” gyakorlati kérdések is, mint például a dolgozó asszonyok házi munkáját segíteni hivatott szolgáltatások színvonala, a szociális létesítmények, a helyben kínálkozó, valóban vonzó művelődési, szórakozási alkalmak. Minden, a megnövekedett szabadidő előnyeit hangoztató buzdítás ugyanis holt szólam marad, ha nincs mögötte az intézményesen megteremtett körülmények aranyfedezete. Gazdasági fejlődésünk során — több más európai szocialista országgal együtt — mostanában értünk el oda, hogy egyre szélesebb dolgozó rétegek munkaidejét csökkentsük, népgazdaságunk egyensúlyának minden kára nélkül. De az újonnan kapott lehetőséggel élni is kell tanulni, s a legtöbb érdekeltet szinte váratlanul éri ez — az életszínvonal emelésétis jelentő — könnyítés. Módja nyílik ezáltal addig megszokott életformájának bizonyos átalakítására; ám ehhez esetleg tanácsra, segítségre is szüksége van: baráti szóra, amely eligazítja az új adottságok között; meggyőzésre, hogy ráébredjen, milyen lehetőségek kínálkoznak számára, és hogy azokat érdemes kihasználnia. A szocialista állam fontos feladata — s egyúttal érdeke is —, hogy korszerű oktatás- és közművelődés-politikával, a nevelés egész eszközrendszerével helyes irányba befolyásolja a fejlődést ezen a területen. A két év előtti, nemzetközi konferencia óta is újabb erőfeszítéseket tettünk arra, hogy a dolgozókat — ráérő idejükben — megnyerjük a művelődésnek, az igényesebb szórakozásnak, egyéniségük kifejlesztésének. A tervek szerint jövőre ismét Budapesten gyűlnek össze a szabad idő és a művelődés összefüggéseit kutató szakemberek a világ minden részéből. Reméljük, hogy hazai tapasztalataink, közművelődési szerveink erőfeszítései hozzájárulnak majd más országok ilyen jellegű problémáinak megoldásához is. G. SZABÓ LÁSZLÓ Átadta megbízólevelét Japán új magyarországi nagykövete Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden fogadta Fokura Eiji rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, Japán új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Pesti Endre vezérőrnagy és Tóth Raymond, a Külügyminisztérium protokollosztályának helyettes vezetője. Tokura Eiji nagykövet megbízólevelének átadásakor a következőket mondotta: — Japán és a Magyar Népköztársaság 1959. a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása óta állandóan fejlesztette barátságát. A kapcsolatok — főleg gazdasági és kulturális téren — az utóbbi években egyre szorosabbá váltak. Különösen Péter János külügyminiszter úr őexcellenciájának áprilisi japáni látogatása jelentett a két ország közötti barátság és kölcsönös megértés elősegítéséhez nagy hozzájárulást. — Országom külpolitikája alap elvének tartja a minden országgal való baráti kapcsolatok fejlesztését — tekintet nélkül azok politikai és társadalmi rendszerére. S az ön országa is mindig törekedett baráti kapcsolatok kiépítésére valamennyi országgal, hogy ily módon is elősegítse a nemzetközi légkör enyhülését. Losonczi Pál a nagykövet beszédére válaszolva hangsúlyozta: " Osztom véleményét az országaink közötti sokoldalú együttműködés és baráti kapcsolatok fokozatos és örvendetes fejlődéséről. Kormányunk nagy fontosságot tulajdonít a magyar—japán kapcsolatok széles körű fejlődésének, amelyben a magas szintű személyi találkozók és eszmecserék különös jelentőségűek. A Magyar Népköztársaság kormánya, külpolitikai alapelveiből következően, szerény lehetőségeinek megfelelően törekszik a nemzetközi viszonyok javítására, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti megértés és a kölcsönösen előnyös együttműködés továbbfejlesztésére. — Nagyra értékeljük országának azt a törekvését, hogy baráti kapcsolatokra törekszik más országokkal. Örömmel veszszük tudomásul, hogy nagykövet úr itteni tevékenységével az országaink közötti megértést és együttműködést kívánja előmozdítani. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséretében megjelent Tsunoda Katsuhiko első titkárt, Hotta Isoyuki első titkárt, Nakamura Seiichi első titkárt, Dekiba Masaru attasét és Higo Kínzó attasét. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyes beszélgetést folytatott a nagykövettel, aki ezek után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét.