Magyar Hírlap, 1981. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
2 1981. JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA MAGYAR Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL IüE Eifil Armand Hammer, az ismert amerikai nagyiparos, aki10 évvel ezelőtt az elsők között lépett üzleti kapcsolatba a szovjet állammal, interjút adott a napokban az Izvesztyijának. Az első kétoldalú szovjet-amerikai ügyletet — egy szovjet azbesztlelőhely közös feltárását — és a legutóbbi, 20 évre kötött és öszszesen csaknem 22 milliárd dollár értékű komplex megállapodásokat összehasonlítva Hammer megállapítja, hogy azokat egyrészt az elvi hasonlatosság, másrészt a méretek óriási különbözősége jellemzi. Az elvi hasonlatosság alapja — mondja Hammer — hogy a Szovjetunió töretlenül folytatja a békés egymás mellett élés és együttműködés útját. A Szovjetunió nem mindennapi gazdasági fejlődése szélesebb távlatokat teremt a szovjet— amerikai gazdasági együttműködéshez. Az SZKP XXVI. kongresszusa elé terjesztendő és az 1981—85. évekről, illetve 1990-ig szóló tervekről Armand Hammer a következőket mondta: — A távlatok, amelyeket ez a terv célul tűz ki, valóban hatalmasak. Egyetlen korábbi ötéves terv sem helyezett ekkora hangsúlyt a szovjet emberek jólétének növelésére, hogy sem a Camp David-i próbálkozás, sem pedig annak bármilyen „felújított”, esetleg Jordániával bővített változata nem teremthet megnyugtató megoldást a térségben. Izraelnek tárgyalóasztalhoz kell ülnie a palesztin nép törvényes képviselőjével, a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. 9frteitfreitunfl Bruno Kreisky osztrák kancellár a lapnak adott interjújában ismét leszögezte, hogy nem kívánja jelöltetni magát az 1983-as parlamenti választásokon. A több mint tíz éve hivatalban levő kormányfő kifejtette, hogy ha az Osztrák Szocialista Párt továbbra is igényt tart a lakosság többségének bizalmára, akkor már jóval a választások előtt tisztáznia kell az utódlás kérdését. Az új kancellár és pártelnök tisztségét ugyanis a jövőben sem lenne helyes különválasztani Kreisky szerint. A kancellár külpolitikai tekintetben az 1981-es esztendőt nehéznek tekinti. Európai szempontból bizalommal néz az új amerikai kormány hivatalba lépése elé! Latin-Amerikáról viszont ismét kifejtette, hogy a jelenleg szilárdnak tűnő katonai diktatúrák amerikai támogatása szükségképpen polgárháborúk kirobbanásához vezet majd. Kreisky kancellár kifejtette, HOBOE BPEMH A jövőbe vetett bizalommal köszöntjük az 1981-es évet — írja Vagyim Zaglagyin, a Novoje Vremja hasábjain. Az 1980-as évet elemezve megjegyzi, hogy az agresszió és a reakció erőinek nem sikerült eltemetni az enyhülést ott, ahol az kezdődött — Európában. Az enyhülés továbbra is létezik, sőt, eredményeket képes felmutatni. Ezt olyan tények tanúsítják, mint Leonyid Brezsnyev találkozója a francia elnökkel, a nyugatnémet kancellárral, és a szovjet vezető indiai látogatása. Erről tanúskodnak az Európában levő nukleáris fegyverzetek korlátozásáról Genfben megkezdett szovjet—amerikai tárgyalások, a madridi találkozó, valamint a bécsi tárgyalások haladását szolgáló lépések. Ezt bizonyítja a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok további fejlődése is. Az új évben folytatni kell a béke megszilárdításának nehéz feladatát, a harcot az enyhülés, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ellenségeivel szemben. A küzdelem nehéz lesz, hiszen a régi világ még hatalmas anyagi tartalékokkal rendelkezik. THE OBSERVER Újsághír: Teng Hsziao-ping Hua Kuo-feng elmozdítását szorgalmazza. Év végi nagytakarítás Pekingben Az NDK és az NSZK viszonya Vissza az alapszerződéshez FORDÍTVA IS IGAZ a megállapítás, amely szerint a két német állam közötti viszony alakulása elválaszthatatlan az európai enyhülési folyamat alakulásának egészétől: a két német állam viszonya érzékeny műszerként regisztrálja az európai kapcsolatrendszer meghatározó mozgásait. Nem azért, mert mindkét ország állam nevében ott a „német” szó, hanem azért, mert határuk egyben a két világrendszer és a két európai katonai szövetség leghosszabb határvonala is. Viszonyukat már ez önmagában is bonyolulttá tenné, de még tovább komplikálja, hogy az NSZK váltakozó kormányaitól függetlenül, éppen ezt a határvonalat nem ismeri el államhatárnak. Nem segíti elő a mindenkori kibontakozáshoz szükséges tisztánlátást az a tény sem, hogy a bonni kormányok makacsul ragaszkodnak a különleges viszony” és a „belnémet kapcsolatok” fikciójához. A nyáron, amikor az NSZK-ban jártam — a politikai élet gépezete már elmerült a választási kampányban —, kollégák, de politikusok is némi naivkodó csodálkozással emlegették, hogy „Afganisztán ellenére, vagy éppen azért”, nemcsak, hogy nem romlottak a két német állam kapcsolatai, hanem most (akkor) még éppenséggel felhőtlenebbek, mint bármikor korábban. A kapcsolatok valóban korrektek voltak, de ha ez egy valami ellenére való állapotot tükrözött, akkor inkább lehet szólni az NSZK-ban mesterségesen szított fikciós közhangulatról, s ami ennél lényegesebb: a mögötte álló tudatos politikai vonalvezetésről. Ez, a lényeget tekintve, nem ismeri el szuverén államnak az NDK-t. Kétfelől: egyrészt minduntalan megkérdőjelezi az államhatalom legalitását, másrészt igényt formál állampolgárainak képviseletére. Már volt róla szó e hasábokon, hogy a bonni koalíciós és ellenzéki pártok között a választási kampányban e közös alapról kiindulva csak az volt a különbség, hogy ki képviselné jobban. Berlin példamutató önmérsékletről és a be nem avatkozás (ezúttal a választási kampányba való be nem avatkozás) elvének meszszemenő tiszteletben tartásáról tett tanúbizonyságot, amikor gyakorlatilag válasz nélkül hagyta a sérelmére követett bonni belső gyakorlatot, és az államközi érintkezés szintjén kitartott a kapcsolatok korrekt jellege mellett. AZ NDK VEZETÉSÉNEK törekvése most sem változott, de éppen e törekvés érvényesítése — a kapcsolatok korrekt jellegének megőrzése, mi több, továbbfejlesztésük — érdekében múlhatatlanul szükségessé vált, hogy felhívják a figyelmet néhány alapigazságra és néhány alapvető követelményre. Kiindulópontul az éppen nyolc éve megkötött alapszerződés szolgál, amely lényegében önálló, szuverén és független államoknak ismerte el a szerződő feleket. E kompromisszumos jellegű szerződés több kérdést nyitva hagyott, így az állampolgárság és az NDK—NSZK-határ elismerrv —ktörésének, továbbá az egymásnál működtetett külképviseletek szintjének, megnevezésének kérdését. Az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az említett kérdések rendezetlensége egy idő múlva a további normalizálás akadályává válik. A jóhiszemű feltételezés az volt, hogy az alapszerződés talaján rendre sor kerül megoldásukra. Ehelyett az történt,hogy a nyugatnémet kereszténypárti ellenzék a karlsruhei alkotmánybíróság elé vitte az alapszerződést, ahol „bebizonyították”, hogy az ellentétes a bonni állam alapokmányával, így ahelyett, hogy a bonni kormány teremtett volna a továbblépéshez szükséges megfelelő belpolitikai feltételeket, az ellenzék teremtette meg az ellenkező értelmű belső feltételeket, s ennek a kormány tulajdonképpen alárendelte magát. A fonák helyzet csak újabb hangsúlyt kapott azáltal, hogy az őszi választásokon megerősödött FDP nagyobb beleszólást kért és kapott a kormánypolitika alakításába, elsősorban a józanul gondolkodó szociáldemokraták rovására. Berlinben rámutatnak, hogy a nyugatnémet politikában bizonyos neorevansizmus tapasztalható. Ennek lényege a „belnémet” kapcsolatok különleges jellegének hangsúlyozása, és ezzel a valójában lezárt „német kérdés” mesterséges nyitva tartása, miáltal a kormánypolitika tulajdonképpen párhuzamossá vált a kereszténypárti vonalvezetéssel. Az NDK nyilvánvaló célja, hogy Bonnt az alapszerződéshez való visszatérésre késztesse és legalább — ha csak távlatilag is — elérje az NDK-állampolgárság bonni elismerését. Ez, a határok nemzetközi jogi elveknek megfelelően történő kijelölésével és elismerésével, a be nem avatkozás elvének az érintettek érdekeinek megfelelő elfogadásával lehet a továbblépés, a kapcsolatok fejlesztésének alapja. AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG kérdését illetően egyébként az NDK — még Bonnból nézvést is — kedvező pozícióban van, hiszen az NSZK valamennyi „védhatalmával”, főbb szövetségeseivel kötött már konzuli megállapodást, legutóbb az Egyesült Államokkal, amit a Népi Kamara éppen két hete ratifikált. Ez alkalommal mondott beszédében Oskar Fischer külügyminiszter külön is felhívta a figyelmet arra, hogy e konzuli szerződések megkötésében tükröződő államközi együttműködés elvei magukban foglalják az államok kölcsönös kötelezettségvállalását egymás szuverén egyenrangúságának és egyediségének, valamint a szuverenitásból fakadó jogoknak, közöttük az állampolgárság rendezésének a tiszteletben tartására. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke, az elmúlt hetekben többször is emlékeztetett rá, hogy az NDK mindig tiszteletben tartja az általa kötött szerződéseket. Ugyanezt várja el Berlin partnereitől, közöttük az NSZK-tól. Többek között azt, hogy ne válogasson a számára kedvező és nem annak ítélt szerződések között. Például úgy, hogy tranzitmegállapodás — igen, alapszerződés — nem. Különösen időszerűvé vált a figyelemfelhívás, a kapcsolatok állapotáért való közös és kölcsönös felelősségre való utalás most, december közepén, amikor a NATO miniszteri tanácsülése nyíltan is hangot adott a washingtoni sugallató beavatkozási szándékoknak. Beavatkozás egyfelől egy, a NATO-hoz nem tartozó ország — Lengyelország — ügyeibe, és saját szövetségeseivel fenntartott kapcsolataiba, másfelől ez utóbbiak és a többi európai ország közötti kapcsolatokba. Utólag ugyan hivatalosan megcáfolták a nyugatnémet DPA hírügynökségnek azt a brüsszeli értesülését, amely szerint Muskie amerikai külügyminiszter konkrét, négypontos akcióprogramot: 1. a Szovjetunióval folytatott összes leszerelési, gazdasági és pénzügyi tárgyalás megszakítása, 2. az NDK és az Európai Közösség között kialakult kapcsolatok megszakítása, 3. minden magas szintű politikai kapcsolat megszakítása, 4. minden kulturális csere felfüggesztése — terjesztett elő, de magából a hivatalos közleményből is kiderül, hogy a tagállamok közös fellépést vesznek fontolóra, éppen a beavatkozás jelzett irányában. NATO-ELHATÁROZÁSBÓL veszélyeztetné ez a két német állam közötti kapcsolatok kiépített rendszerét, működő gépezetét, ami pedig mindkét félnek előnyös. Hiszen a követelmények rögzítésével párhuzamosan rendszeresen ülésezik a határkijelölő bizottság, a tranzitkérdésekkel, az egyéb közlekedési természetű ügyekkel foglalkozó vegyes bizottság, az egészségügyi bizottság. A most zárult évben mintegy tízmilliárd elszámolási egység értékű kereskedelmi forgalom bonyolódott le a két ország között, s új megállapodások is tárgyalás alatt állnak, közöttük egy műszaki-tudományos, egy jogi-szabványügyi, és egy jogsegélyegyezmény. Hogy ez az irányzat fennmaradjon, Bonnnak is tennie kell valamit érte. Szalay Hanna Optimizmus nélkül Év végi mérlegkészítés világszerte Az óév és az új év határmezsgyéje alkalmas pillanat az elmúlt év vizsgálatára, az 1981-es előrejelzések készítésére. E mérlegkészítésekből közlünk néhányat szemlénkben. PÁRIZS. Az „árcédulák tánca” — ahogy Párizsban az egymást követő áremelkedéseket nevezik — tavaly különösen fergeteges volt. A franciák már felidézni sem képesek, mi mennyibe került 12 hónappal ezelőtt. Drágább lett a kenyér, a hús, a zöldség és a gyümölcs, a benzin és az autó, a lakbér és a kommunális szolgáltatások, a metróviteldíak és azt orvosi ellátás. A kőolajtermékek ára hatszor emelkedett. Manapság az épületek fűtése majdhogynem fényűzésnek számít, 12 hónap alatt a fűtőolaj 50 százalékkal drágult. Január 1-től ismét emelkedik a lakbérek és kommunális szolgáltatások ára. LONDON: Nagy-Britanniában az idén is emelkedni fog a munkanélküliség, amely 2,24 millió fővel máris a legmagasabb fél évszázada, és az elmúlt évben 30 százalékkal növekedett. Ezzel a borús gazdasági előrejelzéssel búcsúzott a szigetországban fiz óév, amely a nagy 1929—30-as válság óta legsúlyosabb gazdasági visszaesést hozta. A konzervatív kormány egyebek között azzal válaszol a válságra, hogy — szintén először 1930 óta — még rontja is a munkanélküliek helyzetét: újévtől heti átlagban 3,67 fonttal csökkenti a munkanélkülisegélyek, táppénzek, anyasági és özvegyi segélyek összegét. Az infláció mértéke meghaladja a 15 százalékot. Egy gazdaságkutató magánintézet, a Manpower 1500 brit nagyvállalat megkérdezése után arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági válság még 1981-ben sem éri el mélypontját, és a munkanélküliség 1982-ben is növekedni fog. A vállalatok egyharmada készül elbocsátásokra a következő negyedévben, és többségük úgy véli, hogy a lassú fellendülés még egy év múlva sérti kezdődik meg. BONN: Kormányforrások és vezető gazdasági intézetek előrejelzései az NSZK-ban az idén 4,5 százalékos átlagos áremelkedést jósolnak. Az elektromosenergia- és fűtési költségek 18 százalékos drágulását jelentették be Hamburgban, Münchenben, Stuttgartban és más nagyvárosokban. NEW YORK. A „komor karácsony” az egész 1981-es évre rányomja bélyegét. Ez a véleménye az amerikai sajtónak, amely szerint a feltartózhatatlan infláció az idén is felborítással fenyegeti a szolid családi költségvetéseket. Az USA mezőgazdasági minisztériuma szerint 1981-ben az élelmiszerek ára átlagosan 12—15 százalékal növekszik. Ez azt jelenti — hangoztatja D. Boots, a szövetségi mezőgazdasági hivatal vezető közgazdásza —, hogy az amerikai fogyasztónak alapvetően felül kell vizsgálnia megszokott táplálkozását. Mindamellett az amerikaiak 54 százaléka — a Christian Science Monitornak a legutóbbi országos felméréseken alapuló adatai szerint — már most takarékoskodik az étkezésen. TOKIÓ: Japán a nemzetközi helyzet viharos változásai ellenére a jövőben változatlanul a béke és a stabilitás fenntartásán óhajt fáradozni, mivel eddigi gazdasági sikereinek a záloga is a békés tevékenység volt — jelentette ki újévi sajtónyilatkozatában Szuzuki Zenko japán kormányfő. A miniszterelnök ismét szükségesnek tartotta annak hangoztatását, hogy a hivatalos Tokió diplomáciájának gerincét az Egyesült Államokkal való „szoros és érett” kapcsolatok alkotják. Ezek fejlesztése céljából mielőbb fel kívánja venni az érintkezést az új Reagan-kormányzattal. Ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonított annak a körülménynek, hogy első külföldi útja a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége, az ASEAN tagállamaiba vezet. Japán és a Szovjetunió viszonyát érintve a kormányfő, Moszkva sorozatos kezdeményezései ellenére, úgy tüntette fel a dolgokat, mintha a valóban baráti kapcsolatok kiépítése kizárólag a szigetország északi szomszédján múlna. Ezzel összefüggésben kormánya nevében újra megalapozatlan igényt támasztott a második világháború után jogerős nemzetközi döntés alapján a Szovjetuniónak ítélt négy volt japán szigetre. PEKING: Belpolitikai eseményekben mozgalmas, egyben problémákkal terhes volt Kína számára az 1980. esztendő. A sajtó hagyományos év végi mérlege többek között olyan eseményeket emel ki, mint a Kínai Kommunista Párt KB titkárságának viszszaállítása és Hu Jao-pang főtitkár kinevezése. Az év jelentős belpolitikai eseményeként értékelik a lapok Csao Ce-jang, a „szecsuáni reformer” miniszterelnöki kinevezését. Liu Sao-csi volt államelnök posztumusz rehabilitálását és a Tízek perének megrendezését. Természetesen a sajtó helyet ad az év fontos eseményei között annak is, hogy Kína sikeres interkontinentális ballisztikus rakétakísérletet hajtott végre a Csendes-óceán térségében. Kevés szó esik viszont a mérlegkészítésben arról, hogy az év folyamán felszínre kerültek a gazdasági tervezésben és fejlesztésben elkövetett újabb hibák. Az ipari termelés elmaradt a várakozástól, s az államháztartás hiánya a tervezett nyolcmilliárd jüan helyett több mint tizenegymilliárd jüannal növekedett Külföldi gazdasági szakértők szerint a most zárult évben 15—20 százalékos volt Kínában az infláció. A kínai vezetés is hivatalosan beismeri, hogy a mezőgazdaságban a kenyérgabona termelése tíz-tizenöt millió tonnával maradt el a megelőzőtől. Az év második felében a jelek szerint meggyengült, sőt teljesen bizonytalanná vált Hua Kuo-feng pártelnök pozíciója, és a kínaiak ma már nyíltan beszélnek annak valószínűségéről, hogy Mao elnök személyesen kijelölt utódának a miniszterelnöki tisztség feladása után távoznia kell a pártelnöki tisztségből is. A gazdasági zűrzavar tehát vezetési és politikai válsággal párosul.