Magyar Hírlap, 1981. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

161981. DECEMBER 31. CSÜTÖRTÖK SPORT Magyar Hírl­­amz ­ Képes Sport Kupa Új név a serlegen: DVTK Tudósítónktól. Igazi szilveszteri hangulat volt tegnap a miskolci sportcsarnok­ban. Ismét — ezúttal már tized­szer — bebizonyosodott: nagy öt­let volt a Képes Sport szerkesztő­ségétől és a televíziótól e szilvesz­ter előtti focishow megrendezése. A szervezők egész délutánt be­töltő programról gondoskodtak, ezért a szurkolók külön hálásak voltak. Már kora délután, a ser­dülők számára kiírt Karácsony Kupán szép számmal biztatták a jövő reménységeit. E tornát a DVTK együttese nyerte a távol­maradt csehszlovák együttesek helyére beugrott Olefin SC, Szir­­mabesenyő és MVSC csapatai előtt. Remek show-ról gondoskod­tak a Vasas és a DVTK old boy játékosai is. Persze, az igazi figyelem a Képes Sport Kupa részvevőinek szólt. A mindent eldöntő harma­dik napon előbb az idei torna negatív meglepetését okozó Vi­deoton lépett pályára a Tátrán Presov ellen. Jóllehet a fehérvá­riaktól hiányoztak a korábbi „pengések” — Karsai, Kovács J., Burcsa, Jankovics —, ám arra senki­­sem számított, hogy ilyen, mondhatni, alárendelt szerepet játszik az örökös bajnok. Az eperjesiek sziklakemény védőfa­lát képtelenek voltak feltörni, a „nehéztüzérek” távoli bombái rendre célt tévesztettek, és a technikai hibák is sokat rontottak az összképen. A fehérváriak ön­bizalmának megcsappanására jel­lemző, hogy a javukra megítélt büntető rúgására sokáig nem volt vállalkozó, mígnem Végh érke­zett, és varrta be az egyenlítő gólt. Tátrán Presov—Videoton 2—1 (1—0), góllövők: Varga, Rusnak, illetve Végh. Moccanni sem lehetett a lelá­tókon, zengett a Diósgyőr, Diós­győr! biztatás, amikor megjelen­tek a hazaiak és a Lokomotív Ko­sice. Sokáig itt is az volt a kér­dés: ki fog gólt lőni? Mert az igen durván játszó kassaiak ellen sem a technikásak — Borostyán, Fükő, Teodora II. —, sem a rak­­kolók — Görgei, Oláh, Tatár, Szemere — nem éltek meg. Ki­maradt a kettős emberelőny, a kapufáról is kifelé pattantak a labdák. Igazi kupadöntő volt, küzdelem a javából. A második játékrész harmadik percében Oláh lába a félpálya közelében „elsült”, s mint kiderült, ez a gól döntőnek bizonyult. Borostyánnak az utol­só másodpercekben lőtt gólja már csak kegyelemdöfés volt. DVTK—Lokomotív Kosice 2—0 (0—0). Góllövők: Oláh, Boros­tyán. A szűnni nem akaró ünneplés­ben nehezen sikerült megkezdeni az eredményhirdetési ceremóniát, és csak fokozódott a hangzavar, amikor Oláh Ferenc, a DVTK csapatkapitánya átvette a vándor­serleget Lakatos Györgytől, a Képes Sport főszerkesztő-helyet­tesétől. Első lett tehát a Diósgyőr 7 ponttal, 2. a Tátrán Presov 5, 3. a Lokomotiv Kosice 4, 4. a Video­ton 2 ponttal. Az újságírók szavazatai alap­ján a torna legjobb kapusa Sé­mán (Lokomotív), a legjobb játé­kos Oláh Ferenc lett, míg a gólki­rályi cím Borostyáné lett hat gól­jáért. * Akinek sikerült a visszatérés Lépést tartott a fiatalokkal ! Már vége volt a moszkvai tor­nász-világbajnokságnak, lezajlott az eredményhirdetés is, a torná­szok a záróünnepség kezdetét '"várták. Valaki megszólította Egervári Mártát: ^ — Tém­hát- vMITMa­rti? Való­ban ez volt az utolsó versenye? — Igen. — Úgy láttam, mint­ha megkönnyebbült mosoly futott volna át az arcán. Egy hónappal később a Bp. Honvéd edzőtermében beszélget­tünk. Egy gyakorláshoz földre tett gerendára telepedtünk le, arra a szerre, amely éveken át annyi gondot okozott neki. A moszkvai búcsú pillanatait idéz­tük fel. Valóban megkönnyebbült volt az a mosoly? Nem tiltako­zik. — Hát a_ lehet. Valóban na­gyon vártam már az év végét, bizony, hosszúnak tűnt. Sok problémám volt, megzavart az évközi edzőváltozás, s a felké­szülésem sem volt zavartalan. De az év elején megígértem, hogy a világbajnokságig még folytatom. Huszonöt éves. A világbajnoki mezőny korelnöke volt. És az egyetlen édesanya. Annak idején szenzációszámba ment, hogy Ákos születése után visszatért a szerek közé. Úgy emlékszik, a montreali olimpián az amerikai csapatban is volt egy anya, a ne­vét már nem tudja. A történet régre nyúlik visz­­sza, 1978-ra. Eltiltották a ver­senyzéstől, az indoklás szerint megtagadta a munkát, cserben­hagyta válogatott társait. A lábá­ban ideggyulladás volt, ezért nem végzett el minden gyakor­latot. Fájt a lába, és fájt a fe­gyelmi is. Egy ideig még hite­gették, hogy a világbajnokságra kiviszik, végül itthon maradt. Le­állt. Megszületett Ákos, aztán új­ra kezdte. — Keveseknek sikerült a visz­­szatérés ... — Éppen ez volt benne az ér­dekes, ezért akartam megpróbál­ni. Meg aztán szépen akartam elbúcsúzni. Azzal az eltiltással olyan, befejezetlen maradt min­den ... Későn kezdett tornászni, 12 évesen. Bár ez akkoriban még nem számított élemedett kornak ebben a sportágban. Kezdetben nem tartották kiugró tehetség­nek, volt olyan edzője is, aki el akarta tanácsolni. Amíg verseny­zett, megváltozott a női torna, ezalatt lett a gyereklányok sport­­ja. Neki — mondja — lépést kellett tartania a fiatalokkal. Fájt a csuklója, bokája, dereka, de a tornában nem jár könnyí­tés sem az érdemekért, sem a nagyobb tapasztalatért. A kirótt adagot mindenkinek el kell vé­gezni. — Aki egy edzésen nem csi­nálja meg a dupla szaltót, elfe­lejti. Igaz, ha a gyerekeknek azt mondják az edzésen, csinálj öt duplát, még vissza is kérdeznek, csak t ők a húszhoz szoktak, ne­kem fele is untig elég volt. Vi­szont aki ötéves korban kezdi, nem biztos, hogy húszévesen még mindig tornászik. — A sérülések, fárasztó edzé­sek ellenére, mi tartotta a sport­ágban ilyen hosszú ideig? — Én mindig szerettem a tor­nát, csak az taszított, ami körü­lötte volt. A fogyasztás, az egy­hangúság, az edzőkkel kialakult konfliktusok, öt-tíz dekás súly­többletért már nagy veszekedé­sek voltak. Nálunk, a Honvéd­­ban csaknem minden női edző megfordult, kapásból tizenötöt tudnék felsorolni. Tizenkét évesen a Bp. Honvéd­­ban kezdett, és továbbra is a pi­ros-fehéreknél marad. Január­tól már edzőként.­­.• Gyerekcsoportot kapok, első osztályosokkal foglalkozom majd. Edzői tanfolyamot végeztem, és szeretnék szakedzőire is bejutni. — Mindig megmarad a kicsik mellett? — Nem, szeretném őket to­vábbvinni. — Versenyző korában annyi könnyet, szenvedést látott az ed­zőtermekben. Nem­ fél, hogy ed­zőként a korábban meggyűlölt gyakorlatot fogja követni? — Jó hangulatú, vidám edzé­seket is lehet tartani, talán ké­pes leszek rá ... — Ismer olyan edzőt, aki ilyen módszerekkel eredményt ért el? Hallgat, egy kis szünet után megrázza a fejét. — Nem. Egervári Márta (a tornater­mekben mindenki Egernek is­merte) a magyar bajnokságokon és a mesterfokú bajnokságokon tíz-tíz aranyérmet nyert. A Vi­lág Kupán harmadik helyezést ért el Legjobb éve 1976 volt, ak­kor minden versenyén sikerrel szerepelt, az olimpián felemás korláton bronzérmes lett. Korlá­ton az Eger-szál­ló még ma is eredeti elem. (lépesfalvi) Amióta szériában ontják a gó­lokat a Rába labdarúgói, azt gon­dolná az ember, hogy a csapat hívei maradéktalanul elégedet­tek. A többség nem is fukarko­dik az elismeréssel, és akadnak, akik már az ETO második baj­nokságát emlegetve dörzsölik a tenyerüket. A szurkolók lélektana kiszá­míthatatlan. Sokan már akkor is boldogok, ha csak egyetlen gó­­locskával nyernek kedvenceik. Ám vannak, akik máshová teszik a mércét. Oda, ahova a törzsszur­kolók egyike, akinek „fájdalmas” hangja még most is a fülemben cseng. Történt, hogy a Rábának az ózdiak elleni hazai gólzáporos mérkőzése után a találkozóról szóló közvetítés összefoglalójá­ban kivételes jelzőkkel illettem a győrieket 9—2 arányú győzel­mükért, ritka pazar játékukért. Micsoda szégyen! Az adás után idős bácsika kopog­tatott a rádiósfülke ajtaján. — Riporterkém! Hallgattam a körkapcsolást, és sehogyan sem értettem magát, valósággal ára­dozott az ETO góljairól. Úgy be­szélt, mintha valami világrenge­tő dolgot vittek volna véghez a fiúk. — Kezét tördelve folytatta: — Két gólt kapni, micsoda szé­gyen! Ráadásul itthon, ilyen gyenge társaságtól. Kétségbeejtő, nem gondolja? És maga még csak meg sem említette a rövidzárla­tos ETO-védelmet. Zavaromban csak annyit tud­tam mondani: tényleg rettenetes. Akkor ennyiben maradtunk. Csakhamar elkövetkezett a Rába újabb hazai 90 perce, a sze­gediekkel. Nyolcszor rezgett a Tisza-partiak hálója, míg a győ­r---------------­riek egyetlen gólt sem kaptak. A mérkőzés után Pali bácsi is­mét megjelent a rádiós fülkében. Teljes az öröm, villant át az agyamon, szurkolónk boldogsága bizonyára felhőtlen. Tévedtem. A kisöreg, ha lehet, még letargiku­sabb állapotban érkezett. — Ez nem lehet igaz. Kilen­cet rúgunk az Ózdnak, erre ide­jön a sereghajtó, és még annyira sem telik tőlünk, amennyit a Ko­hásznak termeltünk. Maga érti ezt? Én nem! Az első pillanatban a vigasz­talására gondoltam, de letettem szándékomról. Elvégre a tények­kel nem lehet vitába szállni. Meg aztán elképzeltem, ha ez így megy tovább, megérhetjük, hogy a Rába ETO a következő ellen­felének már csak hetet rúg. Ne adja isten, hogy még gólt is kap­jon. (takáts) Urai lesznek testüknek Ha elszalad a győzött A XV. században a Ming-di­­nasztia idején a kínaiak meghó­dították Okinawa szigetét, és a harcok során a puszta kezükkel is küzdöttek. A japán parasztok nemcsak megismerték, hanem a tökéletességig fejlesztették a fegyvertelen ember önvédelmét. Így született meg az Okinawa-te. Két évszázaddal később ennek se­gítségével űzték ki a hódítókat. Speciális módszerekkel fejlesztet­ték azokat a testrészeket, ame­lyeket azután fegyverként hasz­náltak, így alakult ki a makiwa­­ra — az edzés. A mesterek féltve őrizték titkukat, egészen a hu­szadik századig. Ekkor — 1917- ben — Gighin Funakoshi nyilván­­­nos iskolát nyitott, s a sokat fej­­l­­ődött önvédelmet karaténak ne­vezte el. Jelentése: kara — ütés, te — kéz. A japán mester a ka­rate szóhoz még hozzátette a „do” képzőt is. Karate-do: a japán bu­­do szellemében út az emberi töké­letességhez. A tornateremben mezítlábas, kimonós fiatalok gyülekeznek. Amikor a fekete öves mester meg­érkezik, elhangzik a nagyköszö­nés: Za­rei! Sorba állnak és el­kezdődik a bemelegítés. Fél óráig tart csupán, de aki elszokott a rendszeres mozgástól, a közepe felé biztosan abbahagyná. A ka­­ratékák — így nevezik e sportág művelőit —, sok edzéssel a hátuk mögött, ezt könnyed szórakozás­nak tekintik. Amikor végignézem ezután az edzés első részét, szin­te elfáradok. Védő és támadó üté­sekkel, rúgásokkal mozognak fal­tól falig. Mégsem olyan a látvány, mint amikor egy úszó egyhangú­an szeli a vizet az uszodában. Itt minden akciónak külön koreográ­fiája van. Szükséges is a sok gya­korlás, hiszen ebben a sportban versenyzés közben, a teljes erő­vel rúgó lábnak, az ütő kéznek milliméterekkel az ellenfél test­része előtt kell megállnia. Ha az akció befejeződne, a legjobb eset­ben is csonttörés lenne a támadás vége. A karatékák sokéves gya­korlással jutnak el odáig, hogy urai lesznek saját testüknek, bir­tokosai szellemüknek. Ez a sport ugyanis a gondolkodást is for­málja. Az ősi szamuráj törvények első pontja így hangzik: meg kell felelni az erkölcsi és társadalmi hagyományoknak. Az edzés szünetében a mester­rel, Réti Istvánnal beszélgetek. — Hogyan lett fekete öves ka­­ratéka? — Szerencsém volt, mert 1974- ben két évre Japánba utazhattam. Már akkor is a vendéglátóipa­r dolgoztam, s így kerültem a kelő nap országába. Az egyik _ híresebb karateklub tagjai " kerültem. Amikor hazaérkez, már a barna övét viseltett ! nemrég kaptam meg a fék _ Nálunk az öv színe fejezi ki a a­dásbeli különbséget. A kezdő hét évvel fonják össze magik a kimonót, vagy ahogy mi né­­zük, a git. — Az emberek többsége­­­nyit tud a karatéról, hogy mi­­­től puszta kézzel cserepeket, bal deszkákat törnek össze.­­— Ez is hozzátartozik ehhe sporthoz, de csak mint látván­y­ság. Ahhoz ellenben, hogy ve­­ ezeket megcsinálja, nagyon gyakorlás szükséges. — Ha az utcán kötekedni önnel, mit csinálna? — Elszaladnék. Szerintem ez győzelem, hiszen az ember­­ nem lesz szereplője egy neg cselekménynek. Nálunk az agre­e­szív típusú emberek csak ró időt töltenek. Hamar észre fug venni ezt a tulajdonságot és küldjük az illetőt, mielőtt­­ tanulná az ütéseket és rúgá' — ön milyen hasznát ve karaténak? — A Budapest Fórum egyi termének a vezetője vágyó nyitás után az elmúlt hét napi 15—20 órát dolgozta, karaténak és a rendszeres zásnak köszönhetem, hogy s fáradtságot sem érzek. A mester mellett fiatal, arcú, szőke lány ül. Szabó J, Un, a Petőfi Sándor szakk­iskola harmadik osztályos tag­ja. — A karate férfias sport,­­ csinálja mégis? — Én máshogy fogalmazok karate gyönyörű sport. A kar­kák pedig tudják, mit jelent a szó: közösség. Nagyon jól él itt magam. Lassan vége a szünetnek, előtt folytatódna az edzés, megkérdezem Réti Istvántól — Ki lehet tagja az Új Sport Club karate szakosztó­nak? — Korosztálytól függett bárki, akiben van kitartás, rátérő, önfegyelem. Lehet,­­ nem jut el mindenki a vers­zésig, de a rendszeres testmog szervezett formája is nagyon tos dolog. Nálunk minden ref. ember jelentkezhet, szorí­l számára helyet. Vadas Lá. EREDMÉNYEK, ESEMÉNYEK KARPOV OSCAR-DÍJAS. A Vjesnik című jugoszláv napilap rangsorolta a világ legjobb tíz sakkozóját. Az első helyezett hagyományosan Oscar-díj­­ban részesül. Az első helyre ismét Karpovot tették Tál és Timman előtt. AZ ÉPÍTŐK női kézilabda-csapata 14:13-ra nyert a hallei nemzetközi tor­nán a ZVL Presov ellen, és a har­madik helyen végzett. A döntőben: ASK Vorwaerts Frankfurt/Odera — Magdeburg 18:16. A HAGYOMÁNYOS NÉGYSÁNC­­VERSENY első napján Oberstdorfban a finn Matti Nykanen győzött 109 és 104.5 méteres ugrásokkal. Fischer László 101.5 és 97 méteres ugrásaival a 19. helyre került. GYŐZELEMMEL FOLYTATTA replését Szabó László a hastingsi­­­zetközi sakkversenyen. A mai nagymester a 27. lépésben legyőzi angol Nigel Shortot. KÉT HARMADIK HELY. A ho­diai Apeldoornban véget ért a s­­zetközi röplabdatorna. Mindkét gyár együttes győzött a zárón, így a férfiaknál a Kecskemét, a n nél a Vasas Izzó bronzérmes lett. A TENNIS MAGAZINE ameri szaklap az idei eredmények alap rangsorolta a teniszezőket. A férfi­nál az amerikai McEnroc-t íté a legjobbnak, a svéd Borg, az an­kai Connors és a csehszlovák ) előtt. A nőknél a sorrend: Ed Lloyd (amerikai), Austin (amerik Navratilova. Mészöly kerete A világbajnokság döntőjébe ju­tott magyar labdarúgó-válogatott január 4-én Tatán megkezdi a közös felkészülést. Mészöly Kál­mán szövetségi kapitány 23 játé­kost hívott meg. A FIFA-nak áp­rilis 27-ig kell megküldeni a 40-es keretet, a VB-n szerepeltethető 22 játékost pedig május 5-ig kell ki­jelölni. Kakas, Disztl P., Kiss I., Lakatos és Hannich még nem ját­szott a válogatottban. A névsor : Katzirz, Kakas, Disztl P., Kiss I. (kapusok), Szántó, Ke­rekes A., Lakatos, Garaba, Rab, Tóth J., Varga, Sallai, Hannich, Nyilasi, Moldván, Csongrádi, Bo­­donyi, Kerekes Gy., Töröcsik, Kiss L., Izsó, Váradi, Pölöskei. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: DARVASI ISTVÁN Helyettes főszerkesztő: VARGA JÓZSEF és TÁBORI ANDRÁS Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat igazgatója­­,­­ Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta INDEX: 25007­­ HU ISSN 0133-1906 Magyar Hírlap

Next