Magyar Hírlap, 1983. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
gigue 1983. JÚNIUS 19. VASÁRNAP_____________________________TUDÓSÍTÁSOK MEGYER HíRtpp Kiskorú gyerek kiskorú környezetben Egy tragédia háttere Hétfőn a Legfelsőbb Bíróság kilencévi börtönbüntetésre ítélte Némethy Lászlóné Váradi Gizellát halált okozó testi sértés ,és kiskorú veszélyeztetése miatt. Az áldozat az asszony hétéves kislánya volt. A jogi felelősség egyértelműen tisztázódott. Az aktákat lapozgatva azonban a tanúvallomásokból megelevendő történet a jogi felelősség határain túl, a társadalmi, erkölcsi normák világába vezet. „1981. január 20-án elhunyt unokája, V. Krisztina temetéséről még a mai nap folyamán gondoskodjék, ellenkező esetben elővezetjük. A kórház igazgatósága.” A lakonikus táviratot január 28- án adták föl a kazincbarcikai kórházból. A hétéves kislányt tíz nappal korábban szállították a sebészeti osztályra. Segíteni nem lehetett rajta, két nap múlva meghalt. Az igazságügyi orvosszakértő tömören „bántalmazott, megkínzott gyermek” tünetcsoportnak nevezi az elhunyt kislány esetét. A boncolás során számtalan sérülést fedeztek föl: „... a hajzat szigetes elvesztése, rühös fertőzésből eredő gócos, tályogos gyulladás, a mellkason égési sérülések, a lábujjak lefagytak, heveny keményburok alatti vérömleny, agyvizenyő, heveny, gennyes lágyagyhártya-gyulladás, gócos tüdőgyulladás, gennyes kishörgőgyulladás” — jóformán felsorolni se lehet az összeset. Levelek a börtönből Dr. D. M., a körzeti orvos értesítette a mentőket, hogy szállítsák a kórházba az eszméletlen, összeégett arcú gyereket. Az orvos és a mentőápoló, Sz. L. is megdöbbentek, Németh László, a mostohaapa és felesége, Váradi Gizella elutasító közönyén. Még arra sem voltak hajlandók, hogy a mentővel a kórházba kísérjék a gyereket. Az aggodalom legcsekélyebb jele sem látszott rajtuk, holott nyilvánvaló volt: Krisztina életveszélyesen súlyos állapota. Némethné 1957-ben született, négy osztályt végzett el. 1972-ben maga kérte, hogy vegyék állami gondozásba. Utóbb azonban meggondolta magát, öngyilkossággal fenyegetőzött az állami gondozásba vétel ellen. Két évvel később ismerte meg Krisztina későbbi édesapját, L. R.-t, akivel rövid ideig élettársi kapcsolata volt. „Igen primitív, ideggyenge (neurotikus) személyiség, fokozottan ingerlékeny, érzelmileg és indulatilag nagyon labilis, hisztériás reakciókra hajlamos, de nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, szellemi leépülésben vagy tudatzavarban nem szenved” — állapította meg róla az igazságügyi orvosszakértő. * Az előzetes letartóztatásban levő asszony börtönből írott leveleiből — ha csak utalásszerűen is —, kideríthető, s nyomon követhető Krisztina életének utolsó öt hónapja, az az időszak, amikor otthon lakott. „Nagyon vágnak a tanúk — írja férjének az asszony. — Attól ne félj, hogy nem jól beszéltem, mert azt beismertem, hogy veregettem a gyereket, de azt nektek kell bizonyítanotok, hogy miért állítottam ki a kamrába (télen, fűtetlen, köves padlójú helyiségbe — a szerk.), mert nagyon makacs, szófogadatlan volt. Ilyenekért kapott ki, de a többit nem vállaltam.” Az egyik levélben férjén keresztül próbálja N. J.-nét, ismerősüket rávenni, hogy hamisan tanúskodjon mellette. „N.-né mondja, hogy gyakran járt hozzánk, nagyon rossz természetűnek ismerte a gyereket, látta, hogy rendes ruha volt rajta, de nem állta magán a ruhát, mindig, a hideg ellenére is levetkezett.” A rendőrségen tett vallomás az egykori élettárs, Krisztina édesapját jellemzi ugyan, az asszony szavaiból azonban fény derül gyermekéhez való viszonyára is: „Benne volt borzasztóan a nagy hazudozás. Megutáltam és meggyűlöltem. Ez az utálat és gyűlölet most is fennáll. A gyerek az ő tulajdonságait örökölte, nagyon hazudott, az apja rosszasága volt benne.” Váradi Gizella 1974-ben 8 hónapig élt együtt L. R-rel. Háromhónapos terhes volt, amikor a férfit bebörtönözték. 1974. szeptember 10-én született meg Krisztina. Nyolc hónappal később az Edelényi Járási Hivatal igazgatási osztálya állami gondozásba vette a gyereket. A következő évben került Krisztina S. F.-néhez, Sátoraljaújhelyre, onnan pedig 1979 szeptemberében Sárospatakra, T. F.-né otthonába. Beíratták az 1. számú napközis óvodába. „T. F.-né úgy nevelte, mintha a sajátja lett volna” — vallotta az óvónő. — Szobatiszta, okos gyerek volt, önállóan mosdott, szinte kínosan ügyelt a tisztaságra. Az erőszaktól megriadt, azt se nagyon tudta elviselni, ha valaki hozzáért.” Kezdeményezőkészség, találékonyság, mozgékonyság jellemezte ekkor a gyereket, a nevelőszülők családjába gyorsan beilleszkedett. Alig egy évig volt Sárospatakon, 1980. augusztus 18-án Némethné — 1977-ben ment feleségül Németh Lászlóhoz —, hazavitte rudabányai otthonukba. Határozatlan határozat „A nevelőszülői felügyelő jelentette, hogy Váradi Krisztina anyja többedmagával megjelent T. F.-né sárospataki lakásán, veszekedést provokált, majd engedély nélkül magával vitte a gyereket. Mint intézeti gyám, kérem, hogy az állami gondozást szíveskedjenek felülvizsgálni” — így szól a szeptember 5-én kelt, gyámhatóságnak címzett levél. „Kérem, hogy az állami gondozás fenntartása vagy megszüntetése ügyében tegye meg a javaslatát” — szólítja föl a járási hivatal szeptember 18-i levele a Ragályi Községi Tanácsot. Tizenkét nappal később érkezett meg a válasz, a tanácstól: „az állami gondozás megszüntetését javasoljuk”. Ugyanezt javasolja a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet november 17-i levele: „mivel a körülmények megfelelőnek látszanak, ez alapján hozzájárulok az állami gondozás megszüntetéséhez. A szülő erőszakkal, engedély nélkül vitte el a gyereket, ezért kérem figyelmeztetésben részesíteni.” December 19-én — egy hónappal a gyermek halála előtt — megszüntetik az állami gondozást. „A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az állami gondozás megszüntetése nem ellentétes a gyerek érdekével” — indokolja a döntést a rudabányai tanács vb-titkára. D. L. Rudabányán, a József Attila utcában levő büfé vezetője tavaly június 28-án, a pótnyomozás során tett tanúvallomást. Krisztina gyakran vásárolt ebben a boltban, sokszor hitelbe, a család utólag mindig kiegyenlítette a számlát. A boltvezető véleménye szerint az eleinte ápolt kislány annál elhanyagoltabb lett, minél régebb óta élt Rudabányán. Decemberben vékony ruhában, posztócipőben járt bevásárolni. D. L. szánalomból használt ruhaneműt ajándékozott a kislánynak. Érdektelen szemtanúk A. I.-né gyakran látta Krisztinát. Értelmes, okos, tisztelettudó gyermeknek ismerte. Észrevette, hogy egyre gyatrább ruhákban jár a gyerek, de Krisztina soha egy szóval sem panaszkodott az asszonynak. V. B., a Füszért-bolt vezetője is vallotta, ahogy közelgett a tél, egyre hiányosabban felöltözve, egyre rosszabb ruhákban járt bevásárolni a kislány. Előfordult, hogy a boltban az otthonról hozott üveget ki kellett venni a gyerek kezéből, mert szinte ráfagyott ujjaira. A megkérdezettek mind úgy ítélték meg, hogy a gyerek rosszul táplált, sajnálatból többször megkínálták ennivalóval. Szinte félve fogadta el az ajándékot, látszott rajta, hogy retteg valamitől. Elfogultnak vallotta magát V. J., az asszony testvére azonban a rokoni kapcsolat ellenére hajlandó volt tanúskodni. Ő 1980 decemberében járt Rudabányán: „Beszéltem V. T. feleségével, aki arról tett említést, hogy ha látnám Krisztinát, akkor rá sem ismernék a gyerekre, annyira leromlott az állapota. Lesoványodott, rosszul táplált, rosszul néz ki” A tanács igazgatási előadója, B. B.-né a szülőket a gyerek nevelésére alkalmasnak találta, s mielőtt döntöttek volna az állami gondozás megszüntetéséről, háromszor próbálta meglátogatni a családot. Egyszer sem talált otthon senkit. P. I.-né védőnő szeptember 15- től december 12-ig összesen hétszer járt Némethéknél. Normálisnak tartotta a család életét, nem vette észre, hogy Krisztinát valaki is bántaná, s az se tűnt föl neki, hogy a gyerek eltetvesedett. Az utolsó, január 12-i látogatását így summázta: „... a kislány víg volt, semmiféle olyan változást nem láttam, ami feltűnő lett volna, amiből arra lehet következtetni, hogy beteg ...” Stépán Balázs~--------gép-------Új utcanevek a fővárosban A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén új utcanevekről döntött. A III. kerületben, az Erdőalja út 22—24. és az Erdőalja lépcső 6., valamint a Királylaki út 43. közötti 210 méter hosszú, új, névtelen utcát Erdőalja lejtőnek nevezték el. A IV. kerületi, Petőfi Sándor utca 11-től a Rónai Sándor utca 5-ig terjedő — a Bajcsy-Zsilinszky úttal párhuzamosan haladó — névtelen utca Gács László; az Árpád út 122-től a Laborfalvi Róza utca 2-ig terjedő névtelen utca pedig Latabár Kálmán nevét kapta. A Népligetben, a Planetárium előtti névtelen sétányból kiinduló, északkeleti irányban haladó, a Népliget egy második névtelen sétányát, majd a X. kerületi Vajda Péter utcát keresztező és a Népliget egy harmadik névtelen sétányába torkolló közterületet ifjúsági sétánynak nevezték el. A XVI. kerületi (sashalmi) Bajcsy-Zsilinszky út nevét a végrehajtó bizottság Batsányi János útra változtatta. A XXII. kerületben (Budafokon) a Széchenyi utca 63-tól a Dévényi utca 64-ig terjedő névtelen utcát Konzervgyár utcának, a Csengery utca 4-től a Barka utcába torkolló névtelen utcát Fülesbagoly utcának; az Alkotmány utca 7-től a Körte utca 11-ig vezető névtelen utcát Sárgarigó utcának; a Csáp utca 9-től a Hegyfok utca 3-ig terjedő névtelen utcát Mézesfehér utcának; a Zöldike utca közepétől a Kiránduló utca 17-ig haladó névtelen utcát Kócsag utcának; a Lídia utca 11-től a Kamaraerdei út 52-ig terjedő utcát Rókales utcának; a Rózsakert utca és a Rákóczi út között húzódó névtelen utcát Tűzliliom utcának; a Móricz Zsigmond utca 56-tól a Szabadkai utca 22-ig terjedő névtelen utcát pedig Budatétényi utcának nevezték el Ötmilliós kár a templomban Őrizetben a gyújtogatók Felelőtlen „galambvadászok” okozták az újfehértói református templom tornyában április 15- ére virradó éjszaka keletkezett tüzet. A gyújtogatás alapos gyanúja alapján elrendelt széles körű nyomozás eredményeként a rendőrség őrizetbe vette V. Zoltán 17 éves, Takács Mihály 19 éves, R. László 17 éves és Svank György 19 éves helyi lakosokat. V. Zoltán büntetett előéletű fiatalember a cselekmény elkövetése előtt az aszódi nevelőintézetből szökött meg. A gyanúsítottak a kihallgatás során beismerték: azzal a céllal másztak fel a templom tornyába, hogy ott összefogdossák a galambokat. Ami sikerült is, ám eközben — merthogy gyufával világítottak — felgyújtották a harang alatt felgyűlt faágakat, szalmát, madártollat. Állításuk szerint, már csupán a távolból vették észre a szeles időben gyorsan elharapódzó lángokat, amelyek annyira megrongálták a torony nyolcméteres sisakját, hogy az építmény lezuhant, harangja megrongálódott. A szakértői becslések szerint az 1754-ben emelt barokk stílusú templom sérült részének helyreállítása csaknem ötmillió forintba kerül majd. A tettesek ügyében a Nyíregyházi Városi Járási Rendőrkapitányság különösen nagy kár és közveszély gondatlan okozása miatt tesz vádemelési javaslatot az ügyészségnek. Két év és 8 hónapi börtön Verekedés a szeszfőzdében Megyei tudósítónktól: Életveszélyt okozó testi sértés bűntettének elkövetése miatt 2 évi és 8 hónapi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Győri megyei Bíróság Bedő János 33 éves téti lakost, és három évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta. A csaknem halálos tragédiát előidéző verekedés 1983. január 6-án kezdődött. Erre a napra tervezték kifőzni a vádlott cefréjét. Bedő becsületsértő kijelentésekkel illette a főzde vezetőjét, idős Rendes Róbertet, mert nem az ünnepek előtt főzték ki pálinkáját. A vitából verekedés, majd súlyos bántalmazás támadt. A vétlen főzdevezető olyan súlyos agyi sérüléseket szenvedett, hogy életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A bíróság ugyan enyhítő körülményként értékelte Bedő János büntetlen előéletét és azt is, hogy három kiskorú gyermeke van. Mégis kiszabta a két év 8 hónapi büntetést az okozott súlyos sérülésekért, mert a fiatal vádlott egy idős embert támadott meg, minden indok nélkül. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője pedig enyhítésért fellebbezett. (' j'U'i !") CSEPEL Férfiöltönyök Bp. XXI., Áruház tér 2. KÁLVIN Lakásvilágítási cikkek, háztartási Bp. IX., Kálvin robotgépek (tőkés import kivételével) tér 7. . C°RyiN Női és bakfisruhák (import kivételével) Bp. vili., Blaha L. tér 1—2. Bp .^Nzárka Férfi- és kamaszöltöny (import kivételével) Máté tér TMOT£JÍ . Sötétítő függönyök Bp. VII., Rákóczi út 36. Bp^XL^Etele tér Hátartási műanyag áruk 20—269 Ft-ig 13. ’ * Bp.XV.f Egyes belföldi női kötött szabadidő ruha Vörösmarty tér 3. Bp.RvüX Rákóczi Egyes férfi bal,Dndzseki út 20. CSILLAG Egyes női bakfisruhák Bp. VII., Rákóczi út 20. TEXTILHÁZ Pamut-, szövet-, selyemméteráru Bp. VII., Rákóczi maradék, út 4. ÚJPEST Csillárok 150—5000 Ft Bp. IV., Bajcsy (tőkés import kivételével) Zsilinszky út 10. ÓBUDA Takarók 380—660 Ft Bp. III., Flórián tér 3. DIVATCSARNOK Minden kempingáru Bp. VI., Népközt. Férfi félcipő útja 39. OTTHON Minden takaró, minden porszívó Bp. VII., Rákóczi Sportfőző 1172. Mosópor 9—17—32 Ft út 74—76. üveg váza 220, 15 Ft ÚTTÖRŐ Kombinék, hálóingek (habselyem) Bp. V., Kossuth L. , U. 9. *