Magyar Hírlap, 1985. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-04 / 28. szám
Törvényszéki tudósítás Csalt, sikkasztott, üzérkedett nyolc társával együtt Élettársát is megtévesztette Tudósítónktól. Négy termelőszövetkezet néhány áfész és egy OTP-fiók bánja Láng Zsigmond tevékenységét. Kisebb-nagyobb csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés, üzletszerű üzérkedés miatt ítélte el Lángot és nyolc társát a Fejér megyei Bíróság. A vádlottak mind a zöldségkereskedelemben dolgoztak, a különböző szabálytalanságokkal részint a vásárlókat, részint a termelőszövetkezeteket károsították meg. Láng 1982. július 1-én lépett a győri Új Kalász Termelőszövetkezet alkalmazásába. Korábban nagybátyja földjére volt bejelentve, mint magángazdálkodó. 1981 végétől kezdve folyamatosan vásárolt föl zöldárut és azt mint magángazdálkodó értékesítette — olvasható az első fokú ítélet indoklásában. Így ismerkedett meg az Új Kalász Termelőszövetkezet budapesti boltjait ellenőrző hatodrendű vádlottal, s az ő ajánlására tették föl a téeszhez. Kezdetben eladó volt, 1982 július közepén pedig megbízták a szövetkezet székesfehérvári boltjának vezetésével. A bolt szabadkaszszás rendszerben működött; az árut elsősorban természetesen a szövetkezettől kellett beszerezni, s csak akkor fordulhatott a magántermelőkhöz, illetve más gazdasághoz, ha a szövetkezet nem látta el megfelelően. Ilyen vásárlások esetén a TSZKER által kibocsátott, és az Új Kalász erre jogosult boltvezetőinek aláírásával ellátott csekkel fizették ki az eladókat. Lángnak ugyan nem volt aláírási joga, mégis kapott a hatodrendű vádlottól csekket, s föl is használta a hatodrendű vádlott segítségével, többször saját hasznára úgy, hogy emiatt a termelőszövetkezetet súlyos kár érte. Fokhagymát, babot, karfiolt, vöröshagymát „vásárolt” ilyen módon, többnyire fiktív üzletet kötve, s a pénzt zsebre rakta. A termelőszövetkezetnek csaknem hétszázezer forint kárt okozott... .Az érsekcsanádi Búzakalász Termelőszövetkezet valamivel szerencsésebbnek mondhatja magát. A szövetkezet székesfehérvári boltjának vezetését Láng rábeszélésére, az ő élettársa vállalta el. Láng még az asszonyt is megtévesztve, jókora mennyiségű, eladhatatlan romlott almát adott át boltjából, s ezt ráterhelte élettársára úgy, hogy az Új Kalász szövetkezet végül több mint negyvenezer forintot emelhetett le az érsekcsanádi szövetkezet számlájáról. Ily módon és egyéb szabálytalanságok miatt 87 ezer forint kár érte az érsekcsanádi szövetkezetet. A zöldségértékesítés közben ismerkedett meg Láng a kisterenyei Egyesült Zagyvavölgyi ÁFÉSZ egyik alkalmazottjával Ki is használta ezt az ismeretséget is, több éves sertéshizlalási szerződést kötött az áfészszel, s fölvette a hizlalási előleget: negyvenezer forintot. De esze ágában se volt a szerződést teljesíteni. A Móri Járási ÁFÉSZ- szel már nem volt ilyen szerencséje, ott tudniillik nem kapott előleget, viszont a sertéshizlalási szerződés birtokában a lajosmizsei OTP-től 25 ezer forint termelési hitelt vett föl. Láng ezt visszafizette, bár korántsem önként, a tartozást a fizetéséből tiltották le. Az első fokú ítélet tizenkét, sűrűn teleírt oldalon fölsorolja, milyen engedély nélküli kereskedelmi tevékenységet folytatott a vádlott — összesen 614 ezer forint értékű árut forgalmazott iyen módon. Az első fokú bíróság csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés, üzérkedés és más bűncselekmények miatt hatévi szabadságvesztésre ítélte Lángot. Társai rövidebb ideig tartó szabadságvesztést, illetve pénzbüntetést kaptak. Az ítélet ellen négyen fellebbeztek, az ügy tárgyalását a múlt héten kezdte meg a Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsa, ítélet a közeljövőben várható. 1 / 4 1965. FEBRUÁR 4. HÉTFŐ X O 'O TUDÓSÍTÁSOK ' MflGYIjR HÍRLOP K)ÖÁV • Ma véget ért a rádióban egy kísérlet: január 7-től öt héten át a bemondók — pontosabban közülük öten — „csinálták” a műsort éjféltől hajnalig a Petőfi-adón (egyelőre csak az URH-sávon). Bérczy Krisztina, Bozei József, Dibusz Éva, Földi Ottó és Johannesz Zsuzsa arra vállalkozott, hogy ezeknek az éjjeli-hajnali műsoroknak megteremtik a hazai stílusát. öt ember, ötféle egyéniség, így természetes, hogy mind az öt hét különbözőre sikerült. Ám volt egy közös vonása a blokkoknak: bevezettek a magyar rádiózásba egy új, kötetlen stílust, ami illik a napszakhoz, amit máris megszerettünk. Dibusz Éva búcsúztatta a műsort a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka. Egy héten át ő virrasztott az útonlevőkkel, az ágyban álmatlanul forgolódókkal és a munka mellett zenél hallgatókkal. Még hátra volt a vasárnap, amikor beszélgettünk. — Meglehetősen nagy bizalom kellett ahhoz, hogy ezt megengedjék ötünknek. A hallgatók levelei és telefonjai igazolták: nem volt hiábavaló a munkánk. — Másfél órával korábban bemegyek, és igyekszem ráhangolódni a műsorra. Azért nem viszek magammal előre megírt szöveget, mert amit délután megírnék, nem biztos, hogy éjjel egy órakor ugyanúgy érezném. Akkor meg minek mondanám el? Arra nagyon vigyázok, hogy csak olyasmiről és csak úgy beszéljek, amit elhisznek nekem. — Szeretem a zenét, imádok táncolni, ez a műsor nekem való. Végig jelen vagyok, élvezem a zenét, és közben kigondolom, mit fogok mondani. Hétfőtől kezdve, minennap bevittem ötöt-hatot a kedvenc könyveim közül. Tudom, hol kell kinyitni ezeket, ha nem vagyok képes a saját szavaimmal kifejezni, amit érzek. A rádióban egész nap az észhez szólnak, de a hallgatók — különösen a meghitt éjjeli órákban — igénylik az érzelmes hangot. — Fonetikával foglalkoztam az egyetemen, és a szakdolgozatomban is háromféle versmondást hasonlítottam össze: hogyan „valósul meg” a papíron leírt szöveg. Ebből az előadó legapróbb érzelmi rezdüléseire is következtetni lehet. Később népművelői gyakorlaton voltam a rádióban, ahol éppen bemondót kerestek ... — Hamar észreveszem, ha valaki megpróbál becsapni. A beszéd, a hang sok mindent elárul. Ezért készülök mindig érzelmileg a munkámra. — Nem ismeretközlésre, tájékoztatásra van szükség éjszaka. Úgy gondoltam, elég, ha óránként olvasom föl az időjárás- és közlekedési jelentést. A műsor alkalmat adott arra, hogy mi öten bemutatkozzunk a hallgatóknak. Igyekeztem ezt a hetet arra is felhasználni, hogy megtudják, mi a véleményem egyes dolgokról, és egyáltalán: milyen ember vagyok. Szerettem volna, ha mindez eszükbe jut akkor is, ha máskor hallják a hangom a rádióból. Azt persze nehéz megítélni a stúdióban, hogy mikor találom meg a megfelelő hangot, hiszen nem szabad ajtóstól betörni az emberek magánéletébe. — Negyven napig Peruban voltam, január 18-án jöttem haza. Ezért talán jobban meg tudom ítélni, hogy a kollégáim — azok is, akik a kísérletben nem vettek részt — sokkal szabadabban, oldottabb hangon beszélnek, mint akár tavaly novemberben. — Azt hiszem, én is közelebb kerültem a hallgatókhoz. Nem érzem magam egyedül a stúdióban, olyan az egész, mintha beszélgetnénk ... (ács) Hét nap egy arc is Hajnalig a mikrofonnál Építőtáborozók Maguk adják el, amit leszedtek A hagyományos mezőgazdasági, élelmiszer-, illetve építőipari, út- és vasútépítő jellegű építőtáborok mellett idén tovább kívánják bővíteni az új, kisebb léttszámú környezetvédelmi, városvédelmi, vállalkozási típusú — például a leszedett gyümölcsöt értékesítő — táborok körét — erről foglalt állást a KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló tanácsának a napokban tartott ülése. Tavaly a legtöbb építőtáborozót — harmincezer diákot — a mezőgazdaság foglalkoztatta. A legtöbb diák idén is a mezőgazdaságban talál majd nyári alkalmi munkát, de a hagyományos foglalkoztatáson túl a KISZ KB építőtáborok bizottsága gondoskodik arról, hogy saját üzemeltetésben működjenek zöldség- és gyümölcsértékesítő táborok, szervezzenek szakmai építőtáborokat lakások, ifjúsági létesítmények építésére és felújítására. Idén tovább kívánják gyarapítani az építőtábori hotelek számát. (MTI) Szexualitásról - tudományosan Szombaton a Semmelweis Orvostudományi Egyetem pszichiátriai klinikáján tartották az első országos szexológiai konferenciát. A Magyar Pszichiátriai Társaság szexológiai munkacsoportjának tagjai — szakorvosok, pszichológusok, pedagógusok — megvitatták a szexológiai tudomány hazai helyzetét, a munkacsoport eddigi tevékenységét, terveit. Az előadók hangsúlyozták: szükséges, hogy a szexológia tudományának polgárjogot szerezzenek országunkban az egészségügyi, művelődési szervek, intézmények segítsék, támogassák a szexológiai vizsgálatokat. Fontos lenne ugyanis átfogó képet szerezni az ország lakosságának szexuális szokásairól, amelyek ismeretében elősegíthetnék a napjainkban gyakori szexuális problémák megoldását, a házastársak szexuális összhangját, ami jelentős mértékben hozzájárulhat az ország népesedési helyzetének javításához. Hídfőállás a Dunán A Sziget négy évtizede Bálint napsütésre ébredt. Vállára vette a kis hátizsákját és az édesanyjával sétálni indult. A Margitszigeten a megszokott látvány fogadta. A■ parton egy férfi, a vijjogó sirályokat etette, a színes melegítőbe öltözött sportolók futóedzésüket tartották. A fák közötti sétányon beljebb haladva, mindinkább elcsitult a nagyvárosi zaj, a járművek dübörgése halk morgássá szelídült, így jól lehetett hallani a verebek csivitelését, a galambok búgását, és a cinkék énekét. Negyven esztendővel ezelőtt ugyanezen a napon, február elején szabadult fel a sziget — idézi a múltat Jelenics József tanár, az angyalföldi helytörténeti klub vezetője. — A szovjet csapatok január közepére érték el a XIII. kerület akkori déli határát, és Pest felszabadításakor, január 18-án, a befagyott Duna jegén átkelve, hídfőállást létesítettek a Margitsziget északi részén, az akkor már épülő, de a háború miatt félbehagyott Árpáld-híd pillérei mögött. A polgári lakosság is segítette az ostromot: kommunisták, szakszervezeti tagok, munkások lőszert és aknákat szállítottak át a szigetre. A kiépített lövészárokrendszer szinte az egész területet keresztül-kasul behálózta, a harcot kézi fegyverekkel és aknavetőkkel kellett megvívni. Január utolsó hetében a front a Palatinuszstrandnál volt, majd elérte a Nemzeti Sportuszodát, és a volt lovaspólópályát, a jelenlegi Úttörő Stadiont. A szigetről január 31-én éjjel vonultak vissza a német katonák, akik a víztornyot azért nem robbantották föl, mert akkor a saját ellátásukat szüntették volna meg. Súlyos bombatalálatot kapott a Nagyszálló, amely romokban állt, a pincéjében magyar katonai és polgári sebesültek zsúfolódtak,orvossal, ápolóval. Bálint édesanyja, Hoffer Ágnes közgazdász, csak áttételes emlékeket őriz ebből az időből. Amikor a Margit-hidat megremegtetve végigcsattog rajta a villamos, nem jut eszébe, hogy a háború utolsó heteiben a német kommandó úgy robbantotta föl a két partot és a szigetet összekötő építményt, hogy az teli volt járművekkel. Budafokon tömegesen vetette ki a holttesteket a Duna. A gaztett tényén az sem változtat, hogy odavesztek az egész Európát végigromboló híres, hírhedt robbantó kommandó tagjai is. — Én 1956-ban születtem, nekemez már mind történelem — tárja szét a kezét a gyesen levő fiatalasszony. — Arra viszont emlékszem, hogy gyermekkoromban nem lehetett rálépni a fűre és a szüleim ezt mindig nagyon szigorúan megkövetelték tőlem is. Az én fiam szerencsére már úgy szaladgálhat itt, mint egy zabolátlan kiscsikó ... Bálint és édesanyja a jó levegőért, a sziget természetes szépségéért jár ide gyakran. S így van ezzel a bottal bicegő nyugdíjas is, aki naponta felméri: a mostani szelek már a tavasz közeledtét jelzik, vagy még visszatérhet a tél? — öt esztendeje, hogy rendszeresen erre sétálok — mutatja a megszokott útirányt. — Ahogy nyaranta elmennek mellettem a turisták, a zsúfolt mikrobuszok — hallom az ismertetőt. Itt valamikor nem egy, hanem három sziget volt, ebből alakult ki a mostani. Nevezték Nyulak szigetének, hívták Boldogasszony-szigetnek is. A mostani nevét azért kapta, mert itt élt a világtól elvonulva, önkéntes száműzetésben Szent Margit, IV. Béla lánya. A botjára támaszkodó nyugdíjas a XIII. századból származó ferencesrendi kolostor romjára épült szállodát is megemlíti, ahol egyebek közt Krúdy Gyula is élt és alkotott. Az épületet 1949-ben lebontották, és nem épült újjá a Margit-fürdő sem. A helyén viszont ott áll a Thermál-szálló, amely 1979 óta fogadja a vendégeket. — Nekem az volt a legnagyobb élményem, amikor eltörölték a szigeti belépőt — mondja Kertész Miklós, aki a feleségével együtt élvezi az idősek számára is sokat jelentő napsütést. — Az ostromról csak hallomásból tudok, mert hadifogoly voltam, de hogy hazatértem, már át-átjártunk ide a Pozsonyi utca környékéről induló kis propellerrel. A helyreállítás dátumai közül 1949 a legjelentősebb. A BudapestiVilágifjúsági Találkozóra már állt az Úttörő Stadion, és használták a szabadtéri színpadot is. A legtöbben már elfelejtették a partokat összekötő cölöphidat, amelyet a pesti humor Mandnak keresztelt el, s amelyet az 1946-os jégzajlás szakított szét. Az azóta eltelt évtizedek újdonságai közül megemlíthető még a Rózsakert, a művészsétány, a Vörösmarty kertmozi és a XIII. kerületi iskolák napközis tábora, amelyre a városrész az elmúlt esztendőbentízmillió forintot költött. — Igaz, hogy 1950 óta a mi kerületünkhöz tartozik, de a sziget valódi gazdája a főváros, illetve az egész ország — állapítja meg Kányási Péter, Angyalföld tanácselnök-helyettese. — Mindenesetre a törekvéseink arra irányulnak, hogy a Margit- és az Árpád-híd között húzódó földterület a pihenés, a kikapcsolódás, a kulturált szórakozás színhelye lehessen. S ehhez olyan fölösleges létesítményektől kellene megszabadulnia, mint például a teniszstadion, a sportegyesületek Duna-parti épületei és a Colaüzem. A szállók vendégei az Árpád-híd lábánál levő betonkeverőt sem szívlelheti, a pesti oldalt úgy kívánjuk szebbé tenni, hogy a Népfürdő utcában szabadidő-parkot létesítünk. Tárgyaltunk a szigeten dolgozó vendéglátó vállalatokkal is, rájuk az a feladat vár, hogy a szomjukat és éhüket elverni készülőket mindenütt megfizethető árakon szolgálják ki. S hogy a szigetre érkezők még több program közül válogathassanak, az idei szezontól kezdve hintóba ülhetnek, vagy jegyet válthatnak arra a sétahajóra, amely körbe kerüli a Dunának ezt a gyöngyszemét. Braun Ágoston