Magyar Hírlap, 1989. június (22. évfolyam, 126-151. szám)
1989-06-08 / 132. szám
Magyar Hírlap Trieszt Expressz Budapestig Az éjszakai vonat-összeköttetések immáron egész Nyugat-Európa, mi több, Anglia felé is gyorsítják a MÁV konténerszerelvényeit, ám ez az új fuvarozási mód, az „éjszakai ugrás" sem zökkenőmentes Az egész Európára, és most már a Szovjetunió egy részére is kiterjedő hálózattal rendelkező Intercontainer szállítmányozó vállalat ugyan segíti a magyar céget, de gondjaink változatlanok. Csak az elmúlt évben tizenhárommillió tonna áruról szóló megrendelést veszített el a MÁV a legkülönbözőbb technikai és minőségi nehézségek miatt. A cél mindenekelőtt az, hogy a MÁV ismét visszaszerezze a vasúti szállítás tekintélyét. Ehhez azonban korszerűsítenie kell elöregedett kocsiparkját, különös tekintettel az európai szabványnak megfelelő speciális konténerekre, és törekednie kell a pontos menetrendre, valamint a szerelvények teljes kihasználására. Nem véletlen tehát, hogy tegnap a MÁV ügyfeleit, fuvaroztató, szállítmányozó partnereit, valamint az olasz és az osztrák vasút képviselőit látta vendégül székházában. Közülük is a trieszti szabadkikötő képviselői számolhattak be a legújabb együttműködésről, amelyben természetesen az osztrák vasút, valamint a ma már legkorszerűbb eurokonténerekkel szállító Intercontainer szakemberei is részt vesznek. Megtudtuk: az eddig Trieszt és Bécs között közlekedő Trieszt Expresszt meghosszabbítják Budapestig. Az előnyök: heti két alkalommal menetrend szerinti szállítmányok, programozott indulás, gyorsaság, nettó árkedvezmény, valamint az, hogy a szállítmányokat útközben garantáltan ellenőrzik és útjukat biztosítják. A szállítás nemcsak a tranzit, hanem az export-import forgalomra is vonatkozik. Az olaszok javasolták azt is, hogy közös tarifa gyorsítsa a szállításokat. A tervek szerint a Trieszt Expressz nem csupán Budapest, hanem Magyarország nagyobb ipari körzeteinek áruszállítmányait is tovagördíti majd Trieszt szabadkikötőjébe, miy) Az Országos Érdekegyeztető Tanács tájékoztatója Vizsgálják a vállalati gazdálkodást és a bérfejlesztés lehetőségeit . Az Országos Érdekegyeztető Tanárs (OÉT) június 2-án áttekintette a február 8-i ülésén hozott megállapodások helyzetét. a) Tájékozódtak arról, hogy az ABMH megvizsgálta azokat a gazdálkodó szervezeteket, amelyeknek a minimális bérre vonatkozó megállapodások és a minimális béremelés mértékére vonatkozó ajánlás végrehajtása jelentős gondot okozott; a felmérés alapján mintegy 70 vállalatról van szó. A Magyar Gazdasági Kamara, a SZOT és az OKISZ azt javasolta, hogy ha egy gazdálkodó szervezet bérköltségének a növekedése nem haladja meg a 3 százalékot, akkor ez a bérnövekmény legyen adómentes. A kormány ezt a javaslatot az ülésen megvétózta, a többi érdekképviseleti szerv érdektelenséget jelentett be. A vitát követően a kormány elvállalta, hogy két hónapon belül megvizsgálja e vállalatok általános gazdasági helyzetét, ezen belül bérfejlesztési lehetőségeit, és dönt arról, hogy kaphatnak-e valamilyen kedvezményt, vagy sem. b) Az OÉT konzultációt folytatott a gazdálkodó szervezetek 1989. évi, eddigi béralakulásáról és az éves vállalati bérgazdálkodási szándékokról. Megvizsgálta, hogy az éves bérnövekedésre vonatkozó 1988. decemberi ajánlások várhatóan miként teljesülnek. Az OÉT megállapította, hogy a statisztikai adatok a bérkiáramlás gyorsulását jelzik 1989. első negyedévében a bruttó átlagbér a szocialista iparban 21,2, a nettó átlagbér 17,9 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakáét. Az OÉT tagjai egyetértettek abban, hogy el kell kerülni a bérszabályozás évközi szigorítását, mert ez a megkezdett bérliberalizálási folyamat megállításával keresztezné a piacgazdaság kiépítésére irányuló törekvéseket, viszont ismételten felhívják a figyelmet a bérgazdálkodásra vonatkozó 1988. decemberi ajánlások betartására. A 10 százalékos maximális bérnövelési mérték figyelembevétele, valamint a bérfejlesztések reális teljesítménykövetelményekhez kapcsolása ugyanis a gazdasági élet szereplőinek közös érdekeit szolgálja. Az OÉT tagjai megállapodtak abban, hogy a továbbiakban is figyelemmel kísérik és értékelik a bérgazdálkodás évközi folyamatait. c) Az OÉT megállapította, hogy a bérek legkisebb összegének felemelésére, a bérmechanizmusban alkalmazandó adókedvezményekre és a 40 órás munkahét bevezetésére vonatkozó jogszabályokat aMinisztertanács, illetve az AdMH a megállapodásoknak megfelelően megjelentette. A Magyar Gazdasági Kamarának a kereskedelemben alkalmazott jutalékos bérformával kapcsolatos kérdésére válaszolva, az OÉT megerősítette, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a minimális bérről szóló rendelkezés végrehajtásakor a terv szerinti forgalom után járó jutalékkal kiegészült alapbérnek kell elérnie a 3700, illetve a 4000 forintos minimális összeget. 2. A SZOT és a kormány 1989. május 17-i találkozójukon javaslatot tettek az 1989. évi központi bérpolitikai keret felemelésére, az állami költségvetés terhére 500 millió forintot a művészeti és a vasutas dolgozóknál tapasztalható bérfeszültségek mérséklésére indokolt felhasználni. Az OÉT megtárgyalta a béremelési javaslatot, és egyetért azzal, hogy július 7-jétől a költségvetési rend szerint gazdálkodó művészeti intézmények (színházak, énekkarok, szimfonikus zenekarok, táncegyüttesek stb.) egyes munkaköreiben dolgozók bérének emelésére 1989-ben 95 millió forintot használjanak fel, s az ezután fizetendő társadalombiztosítási járulék finanszírozását az állami költségvetés magára vállalja. A vasutas dolgozók bérének emelésére éves szinten 400 millió forint fordítható, az ez után járó társadalombiztosítási járulék a MÁV költségeit terheli. A béremelésre fordítható összeg felhasználásáról, ezen belül a béremelésben részesülők köréről és az egyes munkakörökben érvényesülő emelés mértékéről az ágazati minisztériumok, a MÁV, valamint az ágazati és szakmai szakszervezetek közösen állapodnak meg. 3. Az OÉT a SZOT kezdeményezésére konzultációt folytatott a textiliparban foglalkoztatottak természetbeni juttatásának felemeléséről. Az OÉT javasolja, hogy a 750 forintos természetbeni juttatás helyett évi, fejenként 2040 forint (havi 170 forint) összegű bérpótlékot fizessenek ki, vagy építsenek be az alapbérekbe oly módon, hogy ez a bérnövekmény után fizetett nyereségadó összegét ne növelje. Az OÉT javasolja, hogy a kormány — az érdekképviseleti szervek bevonásával — tekintse át a természetbeni juttatásokat, és ha szükséges, három hónapon belül — az értékállandóságot, a tradíciókat, az adórendszert és a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítését figyelembe véve — készítsen javaslatot a szabályozás új rendszerére. 4. Az OÉT beszámolót hallgatott meg az éjszakai műszakban dolgozó nők helyzttéről, és úgy határozott: a szakértők vizsgálják meg, hogy a gazdasági, egészségügyi, szociális körülmények figyelembevételével, milyen módon lehetne könnyíteni az éjszakai műszakban dolgozó nők helyzetén. A témát az ÓÉT októberben tűzte ismét napirendre. 5. Az ÓÉT konzultációt folytatott a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő középszintű bérmegállapodást, érdekegyeztetési rendszer kialakításának lehetőségeiről. A napirendi pontot közösen előterjesztő SZOT és a Magyar Gazdasági Kamara egy olyan modell bemutatására vállalkozott, amely szakít a korábbi évek bérszabályozási rendszerével, és helyébe a nyílt béralku mechanizmusát állítja. A rendszer működtetésében felső szinten az OÉT-nek, a gazdaságirányítás középső szintjén az ágazati, iparági szakszervezeteknek és a munkáltatók szakmai, regionális szerveinek, vállalati szinten a helyi munkáltatóknak és a szakszervezeteknek van meghatározó szerepe. A szóbeli tájékoztatót követő vita után megállapodás született abban, hogy a következő OÉT-ülésre a két szervezet közösen írásban is bemutatja az alkalmazandó modellt, annak technikai működtetését. Részletesen kitérnek arra, hogy a középszintű érdekegyeztetés feltételei milyen módon biztosíthatók a munkáltatók és a szakszervezetek részéről. Különös fontosságú, hogy a tulajdonosi és alkalmazotti ellenérdekeltség megfelelő mozgásformát kapjon a rendszeren belül. Az egyeztetésnek a tripartizmus elvén kell működnie, tehát a munkavállalók, a munkáltatók és a kormány részvételével. (. Az OÉT munkaügyi konfliktusok esetén alkalmazandó egyeztetési eljárást is elfogadott. Ezek szerint: a) A gazdálkodó szervezetek a helyi szinten felmerülő érdekellentéteket egyeztető eljárás során maguk kísérlik meg feloldani. b) Az egyeztetés sikertelensége esetén az illetékes ágazati, szakmai szakszervezet vagy szakszervezetek, illetve munkáltatói (ideértve a szövetkezeti, a magán- és a társas vállalkozói) érdekképviseletek megbízottjaiból delegált középszintű érdekegyeztető bizottsághoz fordulhatnak a konfliktus rendezése érdekében. c) Ha a középszintű érdekegyeztetés is sikertelen, a felek az OÉT által kirendelt szakértői bizottsághoz fordulhatnak. Az OÉT szakértői bizottságának tagjai: az ABMH, a megfelelő munkáltatói és munkavállalói érdekképviselet, és az ágazati minisztérium képviselője. Az OÉT szakértői bizottsága 15 napon belül a felek bevonásával megkísérli az érdekellentét feloldását. Amennyiben ez nem vezet eredményre, a szakértői bizottság javaslatot tehet, hogy a konfliktust az OÉT is megtárgyalja. 7. Az OÉT meghallgatta az ABMH elnökének tájékoztatóját a Munkaügyi Tanács létrehozásáról. A Munkaügyi Tanács részt vesz a munkaügyi folyamatok és a munkaügyi politika értékelésében, és véleményezi a továbbfejlesztésre vonatkozó elgondolásokat. Célja a munkaerőpiacon megjelenő különböző helyzetű, valamint az onnan kiszorult társadalmi rétegek érdekeinek feltárása és figyelembevétele a kormányzati munkaügyi döntésekben. A Munkaügyi Tanács megtárgyalja, véleményezi, illetve javaslatokat fogalmaz meg a bérmechanizmus, a foglalkoztatáspolitika, a munkajog, a munkaerő-gazdálkodás, valamint a munkaügyekhez szorosan kapcsolódó szociálpolitikai kérdések fejlesztéséről. Az OÉT támogatóan tudomásul vette a Munkaügyi Tanács létrehozását, egyúttal egyetértett azzal, hogy a régi Bér- és Munkaügyi Tanács megszűnik, és a Foglalkoztatási Alap felhasználásának véleményezési joga a jövőben az OÉT-t illeti meg. 8. Az ABMH elnöke a Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alapján rendelkezést ad ki a bérnövekmény adóztatásához szükséges úgynevezett bázisbér megállapításáról. Az OÉT meghallgatta és elfogadta a jogszabály alapelveit. Ugyanakkor a Magyar Gazdasági Kamara képviselője — az államigazgatási egyeztetés során korábban adott egyetértő véleménye ellenére — bejelentette, hogy a rendelkezést tagvállalataival meg kívánja konzultálni. Az OÉT felkérte a Magyar Gazdasági Kamarát az egyeztetés mielőbbi elvégzésére, hogy a rendelkezés június végéig megjelenhessen. Országos Érdekegyeztető Tanács titkársága A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI ÉRVÉNYBEN: 1989. JÚNIUS 8. Devizanem Vételi árfolyam Közép 100 egységre Eladási forintban Angol font 9789,46 9799,26 9809,06 Ausztrál dollár 4698,35 4703,05 4707,75 Belga frank 150,54 150,69 150,84 Dán korona 809,69 810,50 811,31 Finn márka 1414,52 1415,94 1417,36 Francia frank 928,47 929,40 930,33 Holland forint 2800,27 2803,07 2805,87 Ir font 8425,84 8434,27 8442,70 Japán jen (1000) 435,60 436,04 436,48 Kanadai dollár 5184,91 5190,10 5195,29 Kuvaiti dinár 20972,23 20993,22 21014,21 Norvég korona 870,36 871,23 872,10 NSZK márka 3153,76 3156,92 3160,08 Olasz líra (1000) 43,31 43,35 43,39 Osztrák schilling 447,32 448,27 448,72 Portugál escudo 37,78 37,82 37,86 Spanyol peseta 40,74 48,79 48,84 Svájci fronk 3640,67 3644,31 3647,95 Svéd korona 935,21 936,15 937,09 Tr. és cl. rubel 2897,10 2900,00 2902,90 USA dollár 6216,27 6224,49 6230,71 Ecu (közös piac) 6539,34 6545,89 6552,44 az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos Árfolyamok változatlanul az in. március 291 KÖZLÉSNEK MEGFELELŐEN VANNAK ÉRVÉNYBEN. A Magyar Nemzeti Bank 120/19ll. számú kBUtrvénye azerint hivatalt a Magyar Hírlapban, valamint a bankazervrk helylvégeiben kötvetett Haza. GAZDASÁG Új brókercég a tőzsdén Tengap délelőtt érdekes tájékoztatóra hívták az újságírókat, ahol bejelentették, létrejött az első Amerikai-Magyar Értékpapír Kereskedelmi Rt. A meglehetősen semleges név újszerű tevékenységet takar, a 25 millió forintos alaptőkével létrejött cég a hagyományos az értékpapírokkal kereskedő broker vállalatok közé tartozik Ezenkívül nagy gondot fordít arra, hogy miként lehet bevezetni egy céget a tőzsdére, hogyan kell kialakítani a vállalatról alkotott képet, miként szerezhető meg a bizalom, aminek köszönhetően a vállalat részvényeit vásárolni kezdik. Az alapítók fele-fele arányban részesednek az alaptőkéből, az amerikai partner egy magyar származású üzletember, Beke Imre, míg a magyar fél a Termin, pénzügyi tanácsadó munkaközösség, amely már négy éve működik. Egyébként ez az első magáncég, amelyik részt vesz a magyar értékpapír-kereskedelemben. A cég magyar vállalati részvényeket közvetít amerikai befektetőknek, és később amerikai részvényeket kíván eladni Itthon. Az eseményen egyébként részt vett Mark Palmer amerikai nagykövet is. (1. m.) Nem csillapodó szakmai vita dúl a műtrágyázás körül. Az egyre hangosabb környezetvédők főként a mezőgazdászokat okolják a talajvíz, az ásott kutak nitrátosodásáért, a termőföld savanyodásáért. Egyes vélemények szerint az agronómusok csodaszerként nyúlnak a műtrágyához, így forintmilliárdokat pazarolva „túletetik" növényeiket, egyúttal súlyosan mérgezik az élő környezetet. Az elmúlt hónapokban minderről megszámlálhatatlan pró és kontra vitacikk jelent meg. Ezekből kicseng, hogy maguk az elkötelezett „talajerőgazdászok" sincsenek egységes állásponton. Ez derült ki azon a tegnapi fórumon is, amelyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Magyar Agrártudományi Egyesülettel közösen szervezett a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat Központjában NÉZŐPONT A műtrágya nem csodaszer Aligha hiszem, hogy az újságíró megvonhatja a gyakorló szakemberek, kutatók, egyetemi tanárok, akadémikusok vitájának mérlegét. Hacsak azt nem szűrheti le tanulságként, hogy ma már a műtrágyázás dózisainak kiszámítása több egyszerű agrokémiai, közgazdasági feladatnál. Figyelembe kell venni az élő környezetre gyakorolt hatásokat is. A talajerő-gazdálkodásnak, a műtrágyázás csak egy része, hiszen a meliorációval, a meszezéssel, a megfelelő talajműveléssel, a vetésszerkezet-váltással képez szervezeti egységet A fejlettebb agrárkultúrájú országokban éppen ezek szoros kölcsönhatása miatt nem szennyezik a környezetet a hazainál másfélszer-kétszer nagyobb adagú műtrágyázás sem Igazat kell adni azoknak a gyakorló szakembereknek is, akik állítják: három évtizede ugyanazokkal, a ma már korszerűnek, környezetkímélőnek éppen nem mondható műtrágyával dolgoznak. Nem túl jók a gépek sem és kevés a korszerű tárház. De van mit tenniük a kutatóknak is. Györffy Béla akadémikus például pongyolának minősítette a vitákban használatos frazeológiájukat. Ahány kutató, annyiféle a hatékonyság vagy a túlműtrágyázás fogalmának értelmezése Ezért is van forgalomban annyi, esetenként egymásnak ellentmondó adat. Bizonyára a tisztánlátást szolgálja majd az a közeljövőben megjelenő dokumentum, amelyben összegzik a tegnapi vita megállapításait. Így legalább kiderülhet, hogy a szakma egységes. — czauner — 1989. június 8., csütörtök• * Mi fáj a bankoknak? Kell egy szövetség — Érdekérvényesítés, szakmai módszerekké/ A múlt év novemberében a kereskedelmi bankok vezetői leültek egy vendéglőben és fehér asztal mellett úgy döntöttek, hogy kell egy szövetség, miután vannak közös szakmai érdekeik, ám ezeket eddig nem tudták kellően érvényre juttatni. Az azóta formális szervezeti kereteket öltött Magyar Bankár Szövetség szerdán ülésezett a pénzintézeteket keményen érintő újabb kormányzati intézkedések miatt. Munkatársunktól: A Magyar Bankár Szövetség társadalmi szervként jött létre, s tipikus példája az alulról jött kezdeményezésnek. Az alakulásról, a célokról Radnóczi Jánost, a Bankszövetség főtitkárát kérdeztük, aki a Bankfelügyelet vezetését cserélte fel erre a tisztségre. — Az összes szakosított pénzintézet részt vesz a szövetség munkájában? A „huszonnégyek bandája" — A szövetség nyitott olyan értelemben, hogy a versenyszférában működő pénzintézetek — a biztosítók kivételével — részt vehetnek benne. A szerveződési vezérelv bizonyos intézményeket eleve kizár, így a Magyar Nemzeti Bankot, az Állami Fejlesztési Intézetet és a Pénzintézeti Központot. Most 24 tagunk van. — Az önök által vállalt érdekképviselet jelentősen eltér a bankokat eddig is „összefogó" — informáló Banktanács tevékenységétől. Vállal-e a Bankszövetség valamilyen koordináló szerepet is? — Az a felfogásunk, hogy érdekeket képviselni csak szakmai megalapozottsággal lehet. Tehát nem egyéni érdeksérelem esetén fejti ki a szövetség az ellenvéleményét, hanem csokorba kötjük azokat a szakmai témaköröket, amelynek kidolgozásával szeretnék alapot teremteni az érdekek érvényesítésére. Már összeállt egy munkaprogram. Ebben olyan fontos szakmai feladatok szerepelnek, amelyeknek elvégzése biztosítékot jelenthet az érdekek érvényesítéséhez. A Bankszövetség, bár rengeteg a feladatunk, kis apparátussal dolgozik. Az egyes témákat banki emberekből szervezett csoportok dolgozzák ki. Később állandó munkacsoportok is létrejönnek. — Az érdekegyeztetés során kivel egyeztetnek, ki az önök partnere? — Mindössze „kéthónapos csecsemők” vagyunk, március 16-án kezdtünk el működni. Kerestünk kapcsolatokat a Minisztertanács hivatalával, a Magyar Nemzeti Bankkal, a Bankfelügyelettel, az Igazságügyi Minisztériummal, a Magyar Gazdasági Kamarával a szövetkezeti érdekképviseleti szervekkel. A kapcsolatok differenciálban alakulnak és bizonyos együttműködés is megindult. Kezdő kapcsolatok — Hogyan lehet elérni, hogy az újabb pénzszűkítő kormányzati intézkedések előtt, vagy bármifajta bankszférát érintő központi döntés előtt önökkel konzultációt folytassanak? — Ennek két előfeltétele van. Az egyik a munkaprogramunk alapján folytatott alapozó munka. A másik: meg kell találni a lehetséges fórumokat. Mi keressük az azonosságot, az érdekszövetséget. Március 20-án a kamarában volt egy igen érdekes ülés, aholéppen ezekről a pénzszűkítő intézkedésekről esett szó. Ennek alapján kezdeményezték egy kormány—kamara párbeszéd létrejöttét, ami azóta már le is zajlott. A múlt héten a TOT szervezésében létrejött egy másik viharos beszélgetés, ami után kezdeményeztük a TOT-nál, hogy a termelőszövetkezeti vezetők, és bankszakemberek közösen dolgozzák ki, hol esnek egybe érdekeik. Az Igazságügyi Minisztériummal is jó viszony alakítottunk ki. Néhány ügy a parlamentre tartozik, ezért iskerestünk kapcsolatot a terv- és költségvetési bizottsággal, de egyébként is pártoljuk a nyilvánosságot. Ha úgy látjuk szükségesnek, bíráljuk a különböző intézkedéseket a sajtóban is. Egyelőre sajnos a pénzügyi kormányzattal és a jegybankkal nem elég szoros a kapcsolatunk, de ha máshol elismernek minket, akkor várhatóan ebben is lehet változás. Nem kérdezték meg... — Amikor létrejött a kereskedelmi bankrendszer, a pénzügyi kormányzat egyfajta gazdasági-csendőri szerepet is elvárt az új bankoktól. Most viszont az a vád, hogy „egy hajóban ülnek", túlzottan azonosultak a vállalati szférával és szembenállnak a monetáris politikával ... — Ezt a véleményt a vállalatok nem erősítenék meg! Sajnos a pénzszűke, a hitelszűke, a magas kamatok, az alkalmazott egyoldalú monetáris politika miatt a bankok hátán csattan az ostor. Miközben kialakult egy indokolatlan bankellenes hangulat, a pénzügyi kormányzat tovább húzza a féket, és elegánsan kivonul a gondok mögül, azt hangoztatva, hogy sok a pénz a gazdaságban. Állítják ezt akkor, amikor 100 és 150 milliárd forintos a vállalati sorbanállás! Szerintem a mai pénzszűkítés módszereiben és mértékeiben is hibás. Nem annyi pénz van a gazdaságban, mint amennyit gondolnak. A sorbanállás kikerülte a pénzügyi szigorítást és lassan sikerül kiszorítani a bankokat a pénzpiacról. Megjelent a másodlagos pénzpiac, a feketepiac. A vállalatok úgy hitelezik egymást, hogy közben nem fizetnek a másiknak. Ez lett a végeredménye a pénzszűkítésnek, ugyanakkor a hiteligény nem szűkült. Ezért újra kellene gondolni a módszereket. — Hogyan lehetne szigorú és egyben eredményesebb monetáris politikát folytatni? — Úgy, hogy ne a kereskedelmi bankokat, hanem a gazdaságot monetarizálják. Egyébként is a monetarizálást nem lehet leszűkíteni csupán a kereskedelmi bankokra, ugyanezt kellene tenni például a költségvetéssel. Gondjaink közül csupán egy, ám igen lényeges, hogy a bankok nem jutnak hozzá a megfelelő kormányzati információhoz, de a jegybanki monetáris információkhoz sem. Elzárt gyakran tájékozatlanul ülnek le tárgyalni a Banktanácson, a kamarában vagy a pénzügyminisztériumi vitáknál. A szövetség feladatának tekinti azt is, hogy a bankrendszer hozzájusson mindahhoz az információhoz, amelyekkel egyenlő esélyű vitapartnerként szállhassunk ringbe. Törekszünk arra is, hogy alternatív javaslatokat dolgozzunk ki egy-egy probléma megoldására. — Tárgyaltak önökkel a kormány csomagtervének kidolgozásáról? Hiszen az intézkedések elég keményen érintik a bankrendszert! — Nem. Az újságokból értesültünk róla. b. k. A Magyar Hírlap május 24-i számában már hírül adtuk a Bankszövetség levelet intézett Németh Miklós miniszterelnökhöz, amelyben kifogásolták a kereskedelmi bankokat érintő új intézkedéseket, így a tartalékalapok visszamenőleg megadóztatása váltott ki újabb vihart, s érvként elhangzott, a látszólag nagy nyereségek ellenére a bankok szegények, minután a tartalékaik túl alacsonyak a forgalmukhoz képest. Ugyanígy nem értenek egyet avval, hogy a jegybank három hónapra újabb hiteleket nyújt a vállalati sorban állások mérséklésére. Véleményük szerint a jegybanki módszer nem fogja csökkenteni az egyre súlyosabb problémát. Tény és való: a magyar gazdaság pénzügyi szempontból egyre furcsább újdonságokat produkál! Miközben egyre többet hallani a piacgazdaságról, a pénz szerepének erősödéséről, eközben egyre több vállalat él még a piacon, anélkül, hogy szállítóinak fizetne, vagy éppen vevői kiegyenlítenék a számlát. Vagyis egy furcsa szocialista cserekereskedelem kezd kibontakozni. Mint a tegnap este tartott, a Bankszövetség ülését követő sajtótájékoztatón elhangzott: a Bankszövetség feladatának tekinti, hogy minél közvetlenebbültájékoztassa a közvéleményt a kétszintű bankrendszer tapasztalatairól és a problémákról is. Természetesen szóba került a múlt heti vita, ami a kormány csomagtervének elfogadása előtt robbant ki, s kompromisszummal végződött. Eszerint a tavaly év végéig adómentesen képzett, és még fel nem használt kockázati tartalékok ötven százaléka erejéig állami értékpapírokat — a lakásalap kötvényeit — vásárolják meg. Ezeket a jegybank névértéken visszaveszi, amikor a hitelezési veszteségek elszámolásakor a bankoknak fedezetre lesz szüksége. Idéntől kezdve viszont tartalékalapot csak adózás után lehet képezni, de ha leírják hitelezési veszteségeiket, akkor az erre eső adót levonhatják az adófizetési kötelezettségükből. A vélemények azonban — úgy tűnik —,különböznek az egyre nagyobb méreteket öltő sorbanállás csökkentésével kapcsolatban. Mint Hegedűs Oszkár, a Budapest Bank elnökvezérigazgatója elmondta: eddig megpróbálták kivonni a hiteleiket a veszteséges vállalatokból, most nem lenne értelme újabb hiteleket kockáztatni. Egy biztos, ilyen fokú likviditási zavarral egyetlen gazdaság sem működhet sokáig. I. m.