Magyar Hírlap, 1990. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-03 / 154. szám

MaESufBLAP " " [C.UíK­ V., Tlb­,CÍT:CA,-----------------------------------——1 o A Parlamenti napló (Folytatás az 1. oldalról) helyzet okozta politikai bizony­talanság elkerülése érdekében kérte az országgyűlést, tegye tör­vényesen lehetővé a népszavazás lebonyolítását a jelenleg érvényes jogszabályok szerinti időpontnál korábban, július 29-én. Így a ta­nácsok megbízatásának lejárta után egy héttel meg lehet tarta­ni a helyhatósági választásokat. Szabad György megbízott ház­elnök ismertette a szabálytalan szavazással kapcsolatos házbizott­sági állásfoglalást, mely szerint az ilyesmit megengedhetetlennek ítélik. A képviselők szavaztak ar­ról is, hogy újabb önálló képvise­lői indítványokat tűznek napi­rendre: Molnár Tiborét (SZDSZ) a lelkiismereti és vallásszabadság­ról, valamint az egyházakról szó­ló törvény módosítása ügyében, és Haraszti Miklósét (SZDSZ) a pártatlan tájékoztatási bizottság­gal és a közszolgálati kommuni­kációs eszközök vezetőinek ide­iglenes kinevezési rendjével, a frekvenciamoratóriummal kap­csolatban, ez utóbbit sürgősség­gel tűzi napirendjére az ország­­gyűlés. A szokásosnál is hevesebb ügy­rendi vita azután tört ki, hogy az Országgyűlés elfogadta a hét­fői és keddi ülésnapok tárgysó­­törvényjavaslatok tárgyalási me­netéről ugyanis sehogy sem sike­rült megállapodni. A kormány időközben visszavont javaslata szerint az alkotmány módosítá­sára, a helyi önkormányzatokra és a helyi önkormányzati válasz­tásra vonatkozó törvényjavasla­tokat külön-külön kellett volna tárgyalni. Az SZDSZ- és Fidesz­­frakciók azt indítványozták, hogy a helyi önkormányzatokról és az önkormányzati választásokról sza­­razatát. Az egyes beterjesztett jó törvényjavaslatokat az alkot­mány­módosításról szóló törvény­­javaslatok velük összefüggő ré­szeivel együtt kell megtárgyalni. A kormányzó pártok, valamint az MSZP egyetértésével született egy kompromisszumos javaslat, mi­szerint az alkotmánymódosítás­ról szóló törvény az önkormány­zatról szólóval együtt, az önkor­mányzati választásokról szóló törvényjavaslatot pedig külön fogják megvitatni. Az ügyrendi vitában azonban a szokásostól is élesebb hangú személyeskedésre került sor, közbekiálltottak, sőt kritika tár­gyává tették a házelnök munká­ját. Olyannyira, hogy Szabad György végül is felfüggesztette a vitát és rendkívüli házbizottsági megbeszélést hívott össze. A házbizottság állásfoglalását ismertetve Szabad György el­mondta, hogy a­ házszabály sze­rint a napirendet érintő ügyren­di kérdésekben bármely képvise­lő szót kérhet, bármikor. Ügyren­di kérdésekben azonban az or­szággyűlés vita nélkül határoz. A házszabállyal összhangban lévő­nek tartja tehát, hogy Orbán Vik­tornak harmadik alkalommal — amikor a vita már az ügyrendről tartalmi kérdésekre fordult — már nem adott szót. A megbízott házelnök visszautasította azt a vá­dat, hogy diktatórikus módszerek­kel a szólás jogától Orbán Viktort megfosztotta volna. Csak ezt kö­vetően szavazott a Tisztelt Ház arról, hogy mely tárgyalási mó­dot fogadja el, s a harmadik, kompromisszumos megoldás mel­lett döntött. Orbán Viktor, Szabad György és Kövér László Fotó: Bánkuti András Merre tartanak a kisgazdák? „Melyik kormány a legjobb? Az, amelyik arra tanít, hogyan kor­mányozzuk önmagunkat” — idéz­te Goethét Horváth Balázs bel­ügyminiszter, midőn előterjesz­tette az ö­­kormányzati törvény­javaslatot. Kiderült tehát, mi a célja a kormánynak, hozzátéve: nem kormányozható úgy az or­szág, hogy a régi módon válasz­tott és működő intézmények pár­huzamosan léteznek a legitim Országgyűléssel. Gyorsan kell te­hát törvénykezni, derült ki, már csak azért is, mert vidéken az em­berek alig várják, hogy változzék valami. Ilyen politikai indokokat hozott föl a belügyminiszter, aki tudósítónknak a szünetben még élesebb szavakkal ecsetelte, mi történik akkor, ha nem zajlanak le a már bejelentett időben a he­lyi választások. „Az emberek el­söpörnek mindent és mindenkit" — mondotta. Mindazonáltal a frakcióvezetők hozzászólásai közül csak kettő biztosította támogatásáról az elő­terjesztést — Kónya Imre (MDF) és Füzessy Tibor (KDNP). Ugyan­csak ketten hangsúlyozták felet­tébb, most már valóban a nép­nek kell döntenie saját sorsáról, a nép kezébe kell letenni a helyi hatalmat. Ezt Kónya Imre és Torgyán József (FKgP) hangoz­tatta. A legfeltűnőbb az volt, hogy a kisgazdák vezérszónoka mégis meglehetős elégedetlenségének adott hangot a törvényjavaslat­tal kapcsolatban, jóllehet, először fullánkos megjegyzést intézett Wekler Ferenchez, aki a szabad demokraták szerint elutasító vé­leményét tolmácsolta. Wekler ugyanis tanácselnök, s mint ilyen, a pártállam kiszolgálója — leg­alábbis Torgyán dr. szemében. De miután dübörgő tapsot ara­tott az MDF és pártja körében az imént említett tény fölvillantásá­­val, olyan koncepcionális problé­mákat firtott, hogy a javaslatban a polgármesteri hatalom túlzott, ráadásul még a kormányfő „ki­nyújtott kezének" is tekinthető, a megyei önkormányzatot elnyom­hatja a kormányt képviselő főis­pán. Wekler Ferenc esszéértékű hozzászólásának is ez volt az ar­gumentuma, mert ő arról szólt, hogy az önkormányzati törvény­­javaslat a végrehajtó hatalom centralizáló törekvéseit tartal­mazza, retrográd, s mint ilyen, alig különbözik a most hatályos tanácstörvénytől. Vagyis, túl sok teret enged a kormány beleszólá­sának az önkormányzatok ügyei­be, holott ezekbe csak és kizáró­lag az Alkotmánybíróság előter­jesztésére az Országgyűlés illeté­kes. A délelőtti ügyrendi vitában Tölgyessy Péter azt mondta, az SZDSZ kénytelen lesz az alkot­mányba emelni az önkormányza­ti jogokat, s ezt Wekler meg is kezdte azzal, hogy javasolta, az alaptörvényben rögzítsék az ön­­kormányzatok jogait és feladatait. Egyébként a fideszes Kövér Lász­ló éppen ezeket hiányolta a tör­vényből, pontosabban azt, valójá­ban milyen a munkamegosztás a központ és a megye és a telepü­lés között, mi az önkormányzati ügy és a kormányzati feladat. Wekler és Kövér is említette, sze­rintük a javaslat puszta elit-, il­letve hatalomváltást céloz, s nem az igazi rendszerváltást. Sz. A. Körkérdés egy tragikomédiáról Ami a tegnapi országgyűlési na­pon történt, sajnos, nem volt pél­da nélküli. A T. Ház ideiglenes elnöke és az ellenzéki padsorok közötti szócsata, s annak nyo­mán az elszabaduló szenvedélyek, vélhetően, nem használnak az Új parlament tekintélyének. Függet­lenül attól, hogy éppen kinek mi­ben van igaza, talán más stílus­ban kellene dolgozni. De mit gon­dolnak erről a parlamenti pártok képviselői? MH-interjú Deutsch Tamás (Fidesz): Nem helyes kizárólag egy parlamenti vita formai elemei alapján vég­leges ítéletet alkotni. A mai vita sok becsületes választópolgár szemében a Ház hitelét minden­képpen csökkenthette, ezt nem akarom vitatni. Nem hiszem per­sze, hogy el lehetne intézni az egész vitát csupán azzal, hogy itt a parlamenthez méltatlan visel­kedés volt. A vitás kérdés tartal­mi lényege a fontosabb. Ez az volt, hogy egy nyakatekert alkot­mányjogi érveléssel az MDF és a kormány át tudja-e vinni, hogy a ma hatályos alkotmánnyal szem­ben az önkormányzatokat szabá­lyozó törvény a kétharmados sza­vazati arányú kategóriából az egyszerű többséggel elfogadandó kategóriába kerüljön át? Ez igen veszélyes tendenciát mutatna: azt, hogy pillanatnyi kormányzati ál­láspont befolyásolhatja azt, hogy valami kétharmados szabály alá essék, avagy sem. A mai súlyos precedens. Csengey Dénes (MDF): Egy le­hangoló procedúra tanúi voltunk. A házszabály szerint vita nélkül esedékes határozat előtt egy elő­revetett általános vita zajlott Miért támadtak ilyen látványos, talán az Országgyűlés tekintélyé­nek ártó szenvedélyek a képvi­selők között? A kormánytöbbség szenvedélyeit az korbácsolta fel, hogy az ellenzék — átlépve a ház­szabályon — előrehozott vitát provokált. Ez pedig annak a fé­nyében érdekes, hogy tudjuk, az ellenzéki pártok minél később szeretnék megtartani a helyható­sági választásokat. Így minden, az idővel szabatosan bánó megol­dás obstrukciónak minősül... Hi­szen mindannyian tudjuk, hogy a helyhatósági választások fonto­sak, azok fejezik majd be a rend­szerváltozást. Az ellenzéki képvi­selők ingerültségét már kevésbé értem, mivel azt az keltette fel, hogy a házelnök ismételt kísérle­tet tett arra, hogy érvényt sze­rezzen a házszabálynak. Nyers Rezső (MSZP): Furcsa vita volt. Résztvevői majdhogy­nem azon igyekeztek, hogy egy­mást félreértsék és félremagya­rázzák. Lényeges kérdés, hogy az önkormányzati törvény kardinális előírásaiban kétharmados több­séggel történjék a döntés. Ezzel szemben itt, az MDF frakcióve­zetője részéről egy olyan megle­pő bejelentés hangzott el, ami szerint az lenne a helyes, hogy ha az általa kisebb jelentőségűnek minősített önkormányzati kérdé­sekben elegendő lenne az egysze­rű többség. Ez ellentétes az álta­lunk korábban vallott felfogással, és ellentétes a demokráciának az­zal a szellemével is, amiről eddig itt beszéltünk. E körül méltán tört ki a vihar. Ez itt ugyanis a politikai kérdés, ami azonban be lett csomagolva ügyrendi problé­mákban. Igazából ez presztízsvita volt. Dragon Pál (Kisgazdapárt): Ezt a vitát semmiképpen sem a tv nyilvánossága előtt kellett volna eljátszani. Kónya Imrének volt igaza, utat mutatott a további ál­talános vitában. A közvélemény azt várja tőlünk, hogy essünk mielőbb túl a vitákon, s mielőbb szüntessük meg azt a másik ha­talmat, ami az ország egész terü­letén a mai napig megvan. Az igazi rendszerváltás fő akadálya az önkormányzati választások meg nem történte. Ehelyett itt húzzuk az időt, meddő vitákkal. Füzessy Tibor (KDNP): A régi szavazási rendszerben, azaz a sza­vazógép előttiben, nem lehetett volna megtenni, hogy habár je­len van több tucat képviselő a te­remben, egyszerűen nem szavaz, s így érvénytelenné teszi a sza­vazást. Most pedig éppen ez tör­tént. Erre ügyrendi szabályozást kell találni, hogy később ilyesmi ne történhessen. De tisztázni kel­lene azt is, hogy úgymond, ügy­rendi kérdésekben meddig lehet elmenni az előzetes hozzászólá­sokkal. Kóródi Mária (SZDSZ): Azt hi­szem, hogy az ilyen viták az or­szág közvéleménye előtt felesle­gesnek tűnnek. Ennek ellenére azt hiszem, hogy ezekre mégiscsak szükség van. Igazából nem ismer­jük a parlamentáris játékszabá­lyokat. Emiatt kell az ilyen típusú vitákat lefolytatni ahhoz, hogy valóban úgy működhessék ez a parlament, ahogyan ez egy par­lamentáris demokráciában szo­kás. Szabad elnök úr hibát kö­vetett el, hogy nem figyelt oda, amikor Orbán Viktor felszólalt. Ha odafigyelt volna, akkor észlel­te volna, hogy Orbán Viktor iga­zából nem fejezte be felszólalá­sát, csak megszakította azzal, hogy kérdést intézett az MDF-hez, arra választ várt, s annak függvé­nyében folytatta volna. Az elnök úrnak csak meg kellett volna en­gednie, hogy folytassa mondani­valóját ... L. Z. S. Súlyos fenyegetésnek minősítette Für Lajos a Burlakov-nyilatkozatot A csapatkivonás leállítását he­lyezte kilátásba Matvej Burlakov arra az esetre, ha a magyar fél továbbra sem hajlandó a szovjet hadsereg által átadott létesítmé­nyek egyenkénti elszámolására. (MTI) A Magyarországon „ideiglenesen állomásozó" szovjet csapatok parancsnoka az Izvesz­tyijának adott terjedelmes nyilat­kozatában egyebek­­között arra hívta fel a figyelmet, hogy a ma­gyar fél mindeddig sem az át­adott debreceni repülőtérért, sem a lakóházakért, sem más katonai objektumokért nem fizetett a szovjet félnek. Tapasztalatai sze­rint kérdéses az is, hogy hajlan­­dók-e egyáltalán fizetni a magya­rok. Burlakov kifejtette: A létesít­ményeket olyan állapotban kell átvenni, mint amilyenben az át­adáskor vannak, figyelembe véve jövőbeni felhasználásukat. A ma­gyar fél azonban egyes építmé­nyek lebontását követeli. ♦ Súlyos fenyegetésnek minősí­tette Für Lajos honvédelmi mi­niszter Matvej Burlakov vezér­­ezredesnek, a Magyarországról kivonuló déli hadseregcsoport parancsnokának az Izvesztyijá­ban megjelent nyilatkozatát, mi­szerint a szovjet fél leállítja a csapatkivonást, amennyiben Ma­gyarország nem hajlandó egyen­ként fizetni a szovjet katonák ál­tal átadott épületekért. Für La­jos az MTI munkatársának ér­deklődésére elmondta, hogy Bur­lakov összekapcsolja a vitás gaz­dasági ügyeket a katonai csapat­­kivonással, amelyet a szovjet fél szerződésben vállalt és mind a mai napig teljesített is. Burlakov kijelentése olyan fenyegetés, amely nemcsak a magyar közvé­leményben, hanem határainkon kívül is felháborodást válthat ki, s legalábbis kétségessé teszi, hogy a Szovejtunió megtartja a szer­ződésben vállalt kötelezettségeit — mondta Für Lajos. A magyar honvédelmi minisz­ter hangsúlyozta: lehetetlen do­log egyenként felértékelni az át­adásra kerülő épületeket. A leg­különbözőbb globális elszámolási kérdések vetődnek fel. Valóban vannak egyébként olyan objektu­mok, amelyeket a szovjet fél emelt, de többségüket még koráb­ban, a magyarok építették, s ezek most rendkívül leromlott állapot­ban vannak. Számos épületet nem tud használni a magyar fél, mert azok szovjet szabvány sze­rint épültek fel. A Magyarorszá­gon tartózkodó szovjet katonák ráadásul olyan mértékű környe­zetszennyeződést okoztak, hogy az ezzel kapcsolatos kártalanítás nélkül nem lehet tárgyszerű el­számolást végezni.­­ Attól a szovjet félnek nem kell tartania, hogy ha a végelszá­molásnál a magyar félnek fizet­nie kell, akkor az nem tejesíti kö­telezettségét. Magyarország igen­is tisztában van azzal, amit a nemzetközi szerződések kötele­zően előírnak. Ezeket mindig is vállaltuk és a jövőben is vállal­juk. Burlakov úgy képzeli el, hogy csak az az ember képes tel­jesíteni valamit, akit katonai nyomás alá helyeznek, ez az ő sa­játos logikája, s ezt mi nem ve­hetjük át — mutatott rá a ma­gyar miniszter. Magyar—NDK katonai kapcsolatok Testvérekből barátok lehetünk A Német Demokratikus Köztár­saság és Magyarország között ki­alakult katonai kapcsolatok a né­met újraegyesítéssel nem szakad­hatnak meg, ám új típusú együtt­működésekre van szükség, és ugyanakkor remény is. Rainer Eppelmann, az NDK leszerelési és védelmi minisztere nyilatko­zott így hétfőn Kecskeméten, a Repülő Orvosi Vizsgáló és Kuta­tatóintézetben tett látogatása al­kalmával. Rainer Eppelmann — aki Für Lajos honvédelmi miniszter meg­hívására érkezett hazánkba va­sárnap, katonai küldöttség élén a kecskeméti látogatásának első színhelyén olyan katonai intéz­mény munkájával ismerkedett, amely hosszú évek óta tudomá­nyos és szakmai együttműködést folytat egy NDK-beli társintézet­tel, s amelyben nem csupán a pi­lóták rendszeres orvosi vizsgála­tát végzik el, hanem számos pol­gári munkahely megrendelésére a dolgozók teljes körű szűrését is. Rainer Eppelmann Kecskeméten tartott rögtönzött sajtótájékozta­tóján az MTI munkatársának kérdésére elmondta, hogy a né­met újraegyesítés és a Közép- Európában lezajlott politikai vál­tozások is az országaink közötti eddigi jó együttműködés megőr­zését, de egyben irányváltoztatá­sát is indokolják. A két központi téma: a leszereléssel, illetve a szovjet csapatok kivonásával kap­csolatos tapasztalatok kicserélé­se. MH-tudós 114. Rainer Eppelmann elutazása előtt Für Lajos társaságában saj­­tóértekezleten tartott. Elégedetten szólt arról,, hogy a magyar hon­védelmi miniszter tájékoztatta őt arról a szilárd magyar szándék­ról, hogy hazánk 1991. december 31-ig kilép a Varsói Szerződésből, továbbá arról, hogy a Magyar Köztársaságnak nem áll szándé­kában ezzel egyidejűleg belépni a NATO-ba. Eppelmann miniszter szerint mindkét bejelentés jelen­tősen hozzájárul az egységes Eu­rópa kialakulásához, ugyanakkor arra enged következtetni, hogy a magyar vezetés jelenleg szüksé­gesnek látja a NATO fenntartá­sát. A két ország hadseregeinek kapcsolatairól, azok alakulásáról folytatott tárgyalások után Für Lajossal együtt megállapíthattuk — mondta az NDK miniszter —, hogy egymás mellé rendelt test­­vérekbel igazi barátokká lehe­tünk. A két miniszter tárgyalt az együttműködésről a haditermelést végző üzemek békés termelésre való átállításában, a Drezdában egy hónapja létrehozott nemzet­közi leszerelési kutatóközpont be­vonásával. Szándékuk, hogy a két hadsereg közötti barátságot to­vább mélyítsék, és fenntartsák akkor is, amikor újra csak egy Németország lesz. Ezt szolgálja, hogy a két miniszter rövid időn belül — augusztus végén — ismét találkozik, ezúttal Németország­ban. Göncz Árpád ideiglenes köztár­sasági elnök hétfőn hivatalában fogadta Rainer Eppelmannt, a Német Demokratikus Köztársaság leszerelési és védelmi miniszte­rét. A hazánkban kétnapos hiva­talos látogatást tett miniszter a kora esti órákban elutazott Bu­dapestről. Gyesre mennek a képviselők? Öt héttel a tárca átvétele után úgy tűnik, összeállt a Népjóléti Minisztérium felső vezetése. Sur­ján László népjóléti miniszter, Kelemen András politikai és Já­vor András közigazgatási állam­titkárok, Bajtay András, Zám Mária, Rókusfalvy Pál, Pulay Gyula helyettes államtitkárok, valamint Juhász Judit szóvivő tegnap mutatkoztak be a sajtó képviselőinek. Bár Surján László előrebocsá­totta: lehet, hogy csak szándék­nyilatkozatra telik a népjól­éti tárca vezetőjének erejéből, ennek ellenére a tegnapi bemutatkozás során a sajtó képviselőinek a kér­déseire adott válaszából már ki­rajzolódott némi koncepció is. Az egész társadalmat érintő, tár­sadalombiztosítási és egészségügyi reformról elmondták a miniszté­rium vezetői, hogy a legsürgetőbb­nek a társadalombiztosítás ön­­kormányzatának megteremtésé­hez szükséges törvény előkészíté­sét és megalkotását tartják. E törvénytervezet benyújtását szep­temberre tervezik. Ezenkívül ha­laszthatatlan a társadalom­biztosí­tás hiányzó tőkéjének előterem­tése is. 300 milliárd forintos tár­sadalombiztosítási tőke ügyében folynak a pénzügyi kormányzat­tal a tárgyalások. 12 munkacsoport dolgozza ki a konkrét intézkedési terveket, készíti elő a jogszabályokat a to­vábbi legfontosabb kérdésekben. Így három hónapon belül a mi­nisztériumnak pontos javaslatai lesznek az önkormányzatok egész­ségügyben és szociálpolitikában játszandó szerepéről, a helyható­sági választásokat követően lét­rehozandó tisztifőorvosi rendszer­ről, az egészségügyi és társada­lombiztosítási rendszer többszin­tű törvényi rendezéséről. Négy további albizottság dolgozik egye­bek között a szociális, családjogi, gyermek- és ifjúságvédelmi törvé­nyek előkészítésével. Külön bizott­ság foglalkozik az egészségügy vezetési rendszerének, a vezető­kiválasztás rendjének új elképze­lésein. S végül szó esett arról is: a mi­niszter nem helyesli, hogy — amint a képviselők jogállásáról szóló törvénytervezet indítványoz­za — a képviselők mandátumuk lejártakor bizonyos kor után, kor­­engedményes nyugdíjba vonul­hassanak a társadalombiztosítás számlájára. Ugyanakkor fontos a választáson alapuló, közszolgá­latot betöltők további életútjá­nak rendezése. Elképzelhetőnek tartják, hogy a „polgári" életbe való visszatérésüket egy hosszú időre szóló, gyeshez hasonló sza­badság segítségével lehetne meg­oldani. Mr. A.

Next