Magyar Hírlap, 1990. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-03 / 154. szám
MaESufBLAP " " [C.UíK V., Tlb,CÍT:CA,-----------------------------------——1 o A Parlamenti napló (Folytatás az 1. oldalról) helyzet okozta politikai bizonytalanság elkerülése érdekében kérte az országgyűlést, tegye törvényesen lehetővé a népszavazás lebonyolítását a jelenleg érvényes jogszabályok szerinti időpontnál korábban, július 29-én. Így a tanácsok megbízatásának lejárta után egy héttel meg lehet tartani a helyhatósági választásokat. Szabad György megbízott házelnök ismertette a szabálytalan szavazással kapcsolatos házbizottsági állásfoglalást, mely szerint az ilyesmit megengedhetetlennek ítélik. A képviselők szavaztak arról is, hogy újabb önálló képviselői indítványokat tűznek napirendre: Molnár Tiborét (SZDSZ) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény módosítása ügyében, és Haraszti Miklósét (SZDSZ) a pártatlan tájékoztatási bizottsággal és a közszolgálati kommunikációs eszközök vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjével, a frekvenciamoratóriummal kapcsolatban, ez utóbbit sürgősséggel tűzi napirendjére az országgyűlés. A szokásosnál is hevesebb ügyrendi vita azután tört ki, hogy az Országgyűlés elfogadta a hétfői és keddi ülésnapok tárgysótörvényjavaslatok tárgyalási menetéről ugyanis sehogy sem sikerült megállapodni. A kormány időközben visszavont javaslata szerint az alkotmány módosítására, a helyi önkormányzatokra és a helyi önkormányzati választásra vonatkozó törvényjavaslatokat külön-külön kellett volna tárgyalni. Az SZDSZ- és Fideszfrakciók azt indítványozták, hogy a helyi önkormányzatokról és az önkormányzati választásokról szarazatát. Az egyes beterjesztett jó törvényjavaslatokat az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslatok velük összefüggő részeivel együtt kell megtárgyalni. A kormányzó pártok, valamint az MSZP egyetértésével született egy kompromisszumos javaslat, miszerint az alkotmánymódosításról szóló törvény az önkormányzatról szólóval együtt, az önkormányzati választásokról szóló törvényjavaslatot pedig külön fogják megvitatni. Az ügyrendi vitában azonban a szokásostól is élesebb hangú személyeskedésre került sor, közbekiálltottak, sőt kritika tárgyává tették a házelnök munkáját. Olyannyira, hogy Szabad György végül is felfüggesztette a vitát és rendkívüli házbizottsági megbeszélést hívott össze. A házbizottság állásfoglalását ismertetve Szabad György elmondta, hogy a házszabály szerint a napirendet érintő ügyrendi kérdésekben bármely képviselő szót kérhet, bármikor. Ügyrendi kérdésekben azonban az országgyűlés vita nélkül határoz. A házszabállyal összhangban lévőnek tartja tehát, hogy Orbán Viktornak harmadik alkalommal — amikor a vita már az ügyrendről tartalmi kérdésekre fordult — már nem adott szót. A megbízott házelnök visszautasította azt a vádat, hogy diktatórikus módszerekkel a szólás jogától Orbán Viktort megfosztotta volna. Csak ezt követően szavazott a Tisztelt Ház arról, hogy mely tárgyalási módot fogadja el, s a harmadik, kompromisszumos megoldás mellett döntött. Orbán Viktor, Szabad György és Kövér László Fotó: Bánkuti András Merre tartanak a kisgazdák? „Melyik kormány a legjobb? Az, amelyik arra tanít, hogyan kormányozzuk önmagunkat” — idézte Goethét Horváth Balázs belügyminiszter, midőn előterjesztette az ökormányzati törvényjavaslatot. Kiderült tehát, mi a célja a kormánynak, hozzátéve: nem kormányozható úgy az ország, hogy a régi módon választott és működő intézmények párhuzamosan léteznek a legitim Országgyűléssel. Gyorsan kell tehát törvénykezni, derült ki, már csak azért is, mert vidéken az emberek alig várják, hogy változzék valami. Ilyen politikai indokokat hozott föl a belügyminiszter, aki tudósítónknak a szünetben még élesebb szavakkal ecsetelte, mi történik akkor, ha nem zajlanak le a már bejelentett időben a helyi választások. „Az emberek elsöpörnek mindent és mindenkit" — mondotta. Mindazonáltal a frakcióvezetők hozzászólásai közül csak kettő biztosította támogatásáról az előterjesztést — Kónya Imre (MDF) és Füzessy Tibor (KDNP). Ugyancsak ketten hangsúlyozták felettébb, most már valóban a népnek kell döntenie saját sorsáról, a nép kezébe kell letenni a helyi hatalmat. Ezt Kónya Imre és Torgyán József (FKgP) hangoztatta. A legfeltűnőbb az volt, hogy a kisgazdák vezérszónoka mégis meglehetős elégedetlenségének adott hangot a törvényjavaslattal kapcsolatban, jóllehet, először fullánkos megjegyzést intézett Wekler Ferenchez, aki a szabad demokraták szerint elutasító véleményét tolmácsolta. Wekler ugyanis tanácselnök, s mint ilyen, a pártállam kiszolgálója — legalábbis Torgyán dr. szemében. De miután dübörgő tapsot aratott az MDF és pártja körében az imént említett tény fölvillantásával, olyan koncepcionális problémákat firtott, hogy a javaslatban a polgármesteri hatalom túlzott, ráadásul még a kormányfő „kinyújtott kezének" is tekinthető, a megyei önkormányzatot elnyomhatja a kormányt képviselő főispán. Wekler Ferenc esszéértékű hozzászólásának is ez volt az argumentuma, mert ő arról szólt, hogy az önkormányzati törvényjavaslat a végrehajtó hatalom centralizáló törekvéseit tartalmazza, retrográd, s mint ilyen, alig különbözik a most hatályos tanácstörvénytől. Vagyis, túl sok teret enged a kormány beleszólásának az önkormányzatok ügyeibe, holott ezekbe csak és kizárólag az Alkotmánybíróság előterjesztésére az Országgyűlés illetékes. A délelőtti ügyrendi vitában Tölgyessy Péter azt mondta, az SZDSZ kénytelen lesz az alkotmányba emelni az önkormányzati jogokat, s ezt Wekler meg is kezdte azzal, hogy javasolta, az alaptörvényben rögzítsék az önkormányzatok jogait és feladatait. Egyébként a fideszes Kövér László éppen ezeket hiányolta a törvényből, pontosabban azt, valójában milyen a munkamegosztás a központ és a megye és a település között, mi az önkormányzati ügy és a kormányzati feladat. Wekler és Kövér is említette, szerintük a javaslat puszta elit-, illetve hatalomváltást céloz, s nem az igazi rendszerváltást. Sz. A. Körkérdés egy tragikomédiáról Ami a tegnapi országgyűlési napon történt, sajnos, nem volt példa nélküli. A T. Ház ideiglenes elnöke és az ellenzéki padsorok közötti szócsata, s annak nyomán az elszabaduló szenvedélyek, vélhetően, nem használnak az Új parlament tekintélyének. Függetlenül attól, hogy éppen kinek miben van igaza, talán más stílusban kellene dolgozni. De mit gondolnak erről a parlamenti pártok képviselői? MH-interjú Deutsch Tamás (Fidesz): Nem helyes kizárólag egy parlamenti vita formai elemei alapján végleges ítéletet alkotni. A mai vita sok becsületes választópolgár szemében a Ház hitelét mindenképpen csökkenthette, ezt nem akarom vitatni. Nem hiszem persze, hogy el lehetne intézni az egész vitát csupán azzal, hogy itt a parlamenthez méltatlan viselkedés volt. A vitás kérdés tartalmi lényege a fontosabb. Ez az volt, hogy egy nyakatekert alkotmányjogi érveléssel az MDF és a kormány át tudja-e vinni, hogy a ma hatályos alkotmánnyal szemben az önkormányzatokat szabályozó törvény a kétharmados szavazati arányú kategóriából az egyszerű többséggel elfogadandó kategóriába kerüljön át? Ez igen veszélyes tendenciát mutatna: azt, hogy pillanatnyi kormányzati álláspont befolyásolhatja azt, hogy valami kétharmados szabály alá essék, avagy sem. A mai súlyos precedens. Csengey Dénes (MDF): Egy lehangoló procedúra tanúi voltunk. A házszabály szerint vita nélkül esedékes határozat előtt egy előrevetett általános vita zajlott Miért támadtak ilyen látványos, talán az Országgyűlés tekintélyének ártó szenvedélyek a képviselők között? A kormánytöbbség szenvedélyeit az korbácsolta fel, hogy az ellenzék — átlépve a házszabályon — előrehozott vitát provokált. Ez pedig annak a fényében érdekes, hogy tudjuk, az ellenzéki pártok minél később szeretnék megtartani a helyhatósági választásokat. Így minden, az idővel szabatosan bánó megoldás obstrukciónak minősül... Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a helyhatósági választások fontosak, azok fejezik majd be a rendszerváltozást. Az ellenzéki képviselők ingerültségét már kevésbé értem, mivel azt az keltette fel, hogy a házelnök ismételt kísérletet tett arra, hogy érvényt szerezzen a házszabálynak. Nyers Rezső (MSZP): Furcsa vita volt. Résztvevői majdhogynem azon igyekeztek, hogy egymást félreértsék és félremagyarázzák. Lényeges kérdés, hogy az önkormányzati törvény kardinális előírásaiban kétharmados többséggel történjék a döntés. Ezzel szemben itt, az MDF frakcióvezetője részéről egy olyan meglepő bejelentés hangzott el, ami szerint az lenne a helyes, hogy ha az általa kisebb jelentőségűnek minősített önkormányzati kérdésekben elegendő lenne az egyszerű többség. Ez ellentétes az általunk korábban vallott felfogással, és ellentétes a demokráciának azzal a szellemével is, amiről eddig itt beszéltünk. E körül méltán tört ki a vihar. Ez itt ugyanis a politikai kérdés, ami azonban be lett csomagolva ügyrendi problémákban. Igazából ez presztízsvita volt. Dragon Pál (Kisgazdapárt): Ezt a vitát semmiképpen sem a tv nyilvánossága előtt kellett volna eljátszani. Kónya Imrének volt igaza, utat mutatott a további általános vitában. A közvélemény azt várja tőlünk, hogy essünk mielőbb túl a vitákon, s mielőbb szüntessük meg azt a másik hatalmat, ami az ország egész területén a mai napig megvan. Az igazi rendszerváltás fő akadálya az önkormányzati választások meg nem történte. Ehelyett itt húzzuk az időt, meddő vitákkal. Füzessy Tibor (KDNP): A régi szavazási rendszerben, azaz a szavazógép előttiben, nem lehetett volna megtenni, hogy habár jelen van több tucat képviselő a teremben, egyszerűen nem szavaz, s így érvénytelenné teszi a szavazást. Most pedig éppen ez történt. Erre ügyrendi szabályozást kell találni, hogy később ilyesmi ne történhessen. De tisztázni kellene azt is, hogy úgymond, ügyrendi kérdésekben meddig lehet elmenni az előzetes hozzászólásokkal. Kóródi Mária (SZDSZ): Azt hiszem, hogy az ilyen viták az ország közvéleménye előtt feleslegesnek tűnnek. Ennek ellenére azt hiszem, hogy ezekre mégiscsak szükség van. Igazából nem ismerjük a parlamentáris játékszabályokat. Emiatt kell az ilyen típusú vitákat lefolytatni ahhoz, hogy valóban úgy működhessék ez a parlament, ahogyan ez egy parlamentáris demokráciában szokás. Szabad elnök úr hibát követett el, hogy nem figyelt oda, amikor Orbán Viktor felszólalt. Ha odafigyelt volna, akkor észlelte volna, hogy Orbán Viktor igazából nem fejezte be felszólalását, csak megszakította azzal, hogy kérdést intézett az MDF-hez, arra választ várt, s annak függvényében folytatta volna. Az elnök úrnak csak meg kellett volna engednie, hogy folytassa mondanivalóját ... L. Z. S. Súlyos fenyegetésnek minősítette Für Lajos a Burlakov-nyilatkozatot A csapatkivonás leállítását helyezte kilátásba Matvej Burlakov arra az esetre, ha a magyar fél továbbra sem hajlandó a szovjet hadsereg által átadott létesítmények egyenkénti elszámolására. (MTI) A Magyarországon „ideiglenesen állomásozó" szovjet csapatok parancsnoka az Izvesztyijának adott terjedelmes nyilatkozatában egyebekközött arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar fél mindeddig sem az átadott debreceni repülőtérért, sem a lakóházakért, sem más katonai objektumokért nem fizetett a szovjet félnek. Tapasztalatai szerint kérdéses az is, hogy hajlandók-e egyáltalán fizetni a magyarok. Burlakov kifejtette: A létesítményeket olyan állapotban kell átvenni, mint amilyenben az átadáskor vannak, figyelembe véve jövőbeni felhasználásukat. A magyar fél azonban egyes építmények lebontását követeli. ♦ Súlyos fenyegetésnek minősítette Für Lajos honvédelmi miniszter Matvej Burlakov vezérezredesnek, a Magyarországról kivonuló déli hadseregcsoport parancsnokának az Izvesztyijában megjelent nyilatkozatát, miszerint a szovjet fél leállítja a csapatkivonást, amennyiben Magyarország nem hajlandó egyenként fizetni a szovjet katonák által átadott épületekért. Für Lajos az MTI munkatársának érdeklődésére elmondta, hogy Burlakov összekapcsolja a vitás gazdasági ügyeket a katonai csapatkivonással, amelyet a szovjet fél szerződésben vállalt és mind a mai napig teljesített is. Burlakov kijelentése olyan fenyegetés, amely nemcsak a magyar közvéleményben, hanem határainkon kívül is felháborodást válthat ki, s legalábbis kétségessé teszi, hogy a Szovejtunió megtartja a szerződésben vállalt kötelezettségeit — mondta Für Lajos. A magyar honvédelmi miniszter hangsúlyozta: lehetetlen dolog egyenként felértékelni az átadásra kerülő épületeket. A legkülönbözőbb globális elszámolási kérdések vetődnek fel. Valóban vannak egyébként olyan objektumok, amelyeket a szovjet fél emelt, de többségüket még korábban, a magyarok építették, s ezek most rendkívül leromlott állapotban vannak. Számos épületet nem tud használni a magyar fél, mert azok szovjet szabvány szerint épültek fel. A Magyarországon tartózkodó szovjet katonák ráadásul olyan mértékű környezetszennyeződést okoztak, hogy az ezzel kapcsolatos kártalanítás nélkül nem lehet tárgyszerű elszámolást végezni. Attól a szovjet félnek nem kell tartania, hogy ha a végelszámolásnál a magyar félnek fizetnie kell, akkor az nem tejesíti kötelezettségét. Magyarország igenis tisztában van azzal, amit a nemzetközi szerződések kötelezően előírnak. Ezeket mindig is vállaltuk és a jövőben is vállaljuk. Burlakov úgy képzeli el, hogy csak az az ember képes teljesíteni valamit, akit katonai nyomás alá helyeznek, ez az ő sajátos logikája, s ezt mi nem vehetjük át — mutatott rá a magyar miniszter. Magyar—NDK katonai kapcsolatok Testvérekből barátok lehetünk A Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország között kialakult katonai kapcsolatok a német újraegyesítéssel nem szakadhatnak meg, ám új típusú együttműködésekre van szükség, és ugyanakkor remény is. Rainer Eppelmann, az NDK leszerelési és védelmi minisztere nyilatkozott így hétfőn Kecskeméten, a Repülő Orvosi Vizsgáló és Kutatatóintézetben tett látogatása alkalmával. Rainer Eppelmann — aki Für Lajos honvédelmi miniszter meghívására érkezett hazánkba vasárnap, katonai küldöttség élén a kecskeméti látogatásának első színhelyén olyan katonai intézmény munkájával ismerkedett, amely hosszú évek óta tudományos és szakmai együttműködést folytat egy NDK-beli társintézettel, s amelyben nem csupán a pilóták rendszeres orvosi vizsgálatát végzik el, hanem számos polgári munkahely megrendelésére a dolgozók teljes körű szűrését is. Rainer Eppelmann Kecskeméten tartott rögtönzött sajtótájékoztatóján az MTI munkatársának kérdésére elmondta, hogy a német újraegyesítés és a Közép- Európában lezajlott politikai változások is az országaink közötti eddigi jó együttműködés megőrzését, de egyben irányváltoztatását is indokolják. A két központi téma: a leszereléssel, illetve a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos tapasztalatok kicserélése. MH-tudós 114. Rainer Eppelmann elutazása előtt Für Lajos társaságában sajtóértekezleten tartott. Elégedetten szólt arról,, hogy a magyar honvédelmi miniszter tájékoztatta őt arról a szilárd magyar szándékról, hogy hazánk 1991. december 31-ig kilép a Varsói Szerződésből, továbbá arról, hogy a Magyar Köztársaságnak nem áll szándékában ezzel egyidejűleg belépni a NATO-ba. Eppelmann miniszter szerint mindkét bejelentés jelentősen hozzájárul az egységes Európa kialakulásához, ugyanakkor arra enged következtetni, hogy a magyar vezetés jelenleg szükségesnek látja a NATO fenntartását. A két ország hadseregeinek kapcsolatairól, azok alakulásáról folytatott tárgyalások után Für Lajossal együtt megállapíthattuk — mondta az NDK miniszter —, hogy egymás mellé rendelt testvérekbel igazi barátokká lehetünk. A két miniszter tárgyalt az együttműködésről a haditermelést végző üzemek békés termelésre való átállításában, a Drezdában egy hónapja létrehozott nemzetközi leszerelési kutatóközpont bevonásával. Szándékuk, hogy a két hadsereg közötti barátságot tovább mélyítsék, és fenntartsák akkor is, amikor újra csak egy Németország lesz. Ezt szolgálja, hogy a két miniszter rövid időn belül — augusztus végén — ismét találkozik, ezúttal Németországban. Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök hétfőn hivatalában fogadta Rainer Eppelmannt, a Német Demokratikus Köztársaság leszerelési és védelmi miniszterét. A hazánkban kétnapos hivatalos látogatást tett miniszter a kora esti órákban elutazott Budapestről. Gyesre mennek a képviselők? Öt héttel a tárca átvétele után úgy tűnik, összeállt a Népjóléti Minisztérium felső vezetése. Surján László népjóléti miniszter, Kelemen András politikai és Jávor András közigazgatási államtitkárok, Bajtay András, Zám Mária, Rókusfalvy Pál, Pulay Gyula helyettes államtitkárok, valamint Juhász Judit szóvivő tegnap mutatkoztak be a sajtó képviselőinek. Bár Surján László előrebocsátotta: lehet, hogy csak szándéknyilatkozatra telik a népjóléti tárca vezetőjének erejéből, ennek ellenére a tegnapi bemutatkozás során a sajtó képviselőinek a kérdéseire adott válaszából már kirajzolódott némi koncepció is. Az egész társadalmat érintő, társadalombiztosítási és egészségügyi reformról elmondták a minisztérium vezetői, hogy a legsürgetőbbnek a társadalombiztosítás önkormányzatának megteremtéséhez szükséges törvény előkészítését és megalkotását tartják. E törvénytervezet benyújtását szeptemberre tervezik. Ezenkívül halaszthatatlan a társadalombiztosítás hiányzó tőkéjének előteremtése is. 300 milliárd forintos társadalombiztosítási tőke ügyében folynak a pénzügyi kormányzattal a tárgyalások. 12 munkacsoport dolgozza ki a konkrét intézkedési terveket, készíti elő a jogszabályokat a további legfontosabb kérdésekben. Így három hónapon belül a minisztériumnak pontos javaslatai lesznek az önkormányzatok egészségügyben és szociálpolitikában játszandó szerepéről, a helyhatósági választásokat követően létrehozandó tisztifőorvosi rendszerről, az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszer többszintű törvényi rendezéséről. Négy további albizottság dolgozik egyebek között a szociális, családjogi, gyermek- és ifjúságvédelmi törvények előkészítésével. Külön bizottság foglalkozik az egészségügy vezetési rendszerének, a vezetőkiválasztás rendjének új elképzelésein. S végül szó esett arról is: a miniszter nem helyesli, hogy — amint a képviselők jogállásáról szóló törvénytervezet indítványozza — a képviselők mandátumuk lejártakor bizonyos kor után, korengedményes nyugdíjba vonulhassanak a társadalombiztosítás számlájára. Ugyanakkor fontos a választáson alapuló, közszolgálatot betöltők további életútjának rendezése. Elképzelhetőnek tartják, hogy a „polgári" életbe való visszatérésüket egy hosszú időre szóló, gyeshez hasonló szabadság segítségével lehetne megoldani. Mr. A.