Magyar Hírlap, 1990. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-13 / 189. szám
1990. augusztus 13., hétfőMagyar Hírlap „A hír szent -a vélemény szabad" Érdemes megrendelni a Magyar Hírlapot Mert: politikailag független, mértéktartó, jól informált, megújuló politikai napilap. Megrendelem a Magyar Hírlapot........ példányban, és kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve:____-------------------------------------Címe (város, község, kerület):____________________ (utca, tér, stp.):_________________________—--------(emelet, ajtó):__________________________________— Irányítószám: _____________—------------------------------Az előfizetés díja egy hónapra: 165 Ft negyedévre: 495 Ft fél évre: 990 Ft egy évre: 1990 Ft Az előfizetési díjat a fenti címen nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem. _____________________ aláírás A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítés nélkül az alábbi címre kérjük feladni. Vidékre: pesto hívatal, helyben. Budapestre: Budapest, Postaigazgatóság, hírlaposztály, Bp. Pf. 4, 1360. ______ FÓRUM imnmmmnwiuiiHmHtniiuiHiHiiHitiiHiiiHmmnm MmwmuuzinmsummmmmmiWHiiiimmmitHi Születésnapi beszélgetés Darvasi Istvánnal Sajnos, rossz ügyet szolgáltam Darvas István, a Magyar Hírlap alapító főszerkesztője ma Nevés. Személyisége, pályafutása nyilván vitatható, ez azonban szerkesztőségünk számára nem lehet kizáró ok, hogy ne köszöntsük őt ezen a napon. Mert nem lehet tiszta jövője annak, aki letagadja a múltat. Darvasi kívánnál a Magyar Hírlap helyettes főszerkesztője, Bánki András készített Interjút. — Az ismer, tudja rólad, hogy nagy műveltségű, széles látókörű ember vagy. De tudja azt is, hogy igen magas posztokon hű kiszolgálója voltál a bukott rendszernek. Tartottál-e önvizsgálatot mostanában, s ha igen, hogyan ítéled meg pályafutásodat? ? Tartottam magamban önvizsgálatot, s ezzel kapcsolatban el kell mondanom: én 15—20 éve vagyok tisztában azzal, hogy az ország politikailag, gazdaságilag és morálisan zsákutcába jutott, nincs kiút, a rendszer működésképtelen. Hogy ezt a véleményemet, hogyan próbáltam érvényre juttatni saját munkásságomban, azt hiszem, annyiban tapasztalhatták a Magyar Hírlap újságírói, hogy amit lehetett, azt közölni engedtem, munkatársaimat nem bántottam, értük felelősséget vállaltam. Kádárné ajánlotta ■lUllinillllUIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIHIIIlHIIIIIIIIIIIIIHIill — Tudtad, mit lehet, és mit nem. De tudtad-e akkor is, amikor az duónál voltál? — A felszabadulás után engem a rendőrségre küldtek, nem én jelentkeztem, így dolgoztam előbb a rendőrség politikai, majd államvédelmi osztályán, végül az Államvédelmi Hatóságnál. Onnan engem 1950-ben elbocsátottak, minden indoklás nélkül. Törvénytelenségükben nem vettem részt, s velem szemben sem követtek el törvénytelenséget. — 1957 tavaszán a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese lettél. A szakmában az terjedt el, hogy ezt a forradalom leverésében való „helytállásoddal" érdemelted ki. — Az ötvenhatos események alatt nem voltam itthon. Barcs küldött ki Lengyelországba, hogy tudósítsak a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. plénumáról. A rádióból tudtam meg, mi van itthon, és akkor úgy ítéltem meg: az a hatalom, amelynek én is híve voltam, megdőlt, nincs többé. De arról is értesültem, hogy Budapesten lincselések vannak, s úgy véltem: engem felelősségre fognak vonni, ha hazajövök. Ennek ellenére elhatároztam, haza fogok jönni, de akkor, amikor már nem lincselnek az utcán, s majd rendes polgári bíróság elé állhatok. Amikor aztán hazajöttem, bementem a munkahelyemre, az MTI-be, de ott sztrájkoltak. Azt mondtam, hogy én nem sztrájkolok, mert most konszolidálni kell. Ezt tudta rólam Kádárné, az MTI személyzetise, s ő ajánlott be engem Szirmai Istvánnak, a Tájékoztatási Hivatal elnökének. — Aztán Szirmai vitt be téged a pártközpontba is, az agitproposztály helyettes vezetőjének.— Szirmai az agitprop vezetője volt, majd később KB-titkár és PB-tag. Azzal hívott, hogy a sajtónak szüksége van olyan emberekre, mint én, de én nem akartam menni. Azt mondtam: nem vagyok munkásszármazású, nem végeztem pártiskolát, ott engem le fognak polgározni — ami aztán úgy is lett —, nekem ott nincs keresni valóm. Végül úgy vállaltam, hogy egy évre megyek. Ebből az egy évből aztán tíz év lett. — Azt mondják, Kádár beszédírója voltál. — Szirmai rájött, hogy ez a „pali" leül, és kapásból olyan beszédeket tud írni, hogy azokat akármelyik vezető politikus elmondhatná. Ezért is kerültem én oda. Szirmai újságírói feladatokkal bízott meg. Látta, hogy én politikailag érett ember vagyok. Kádárhoz nekem annyi közöm volt, hogy amikor utazott, elvitt magával, s a szabadon mondott beszédeit én rendeztem sajtó alá. Neki különben nem is kellett beszédet írni, mindig azt mondta, amit ő akart. Tehát én nem voltam sohasem az ő titkára, nem tartoztam a környezetébe S amikor eljöttem a pártközpontból, kölcsönösen jól beolvastunk egymásnak? Despoták nmiliiHummminiiiinminimnmiiMilliamiittiti — Te, Kádárnak? — Bizony. Akik az apparátusban dolgoztak, azok mindig előbbre mentek, KB-tagok, KB- titkárok, PB-tagok, miniszterek vagy államtitkárok lettek. Nekem soha nem volt választott tisztségem, alkalmazott voltam, én semmi se lettem. Kaptam egy nem létező munkahelyet, hogy csináljak egy lapot. S hogy milyen körülmények között, arról annyit, hogy kiválasztottam magamnak a lehető legrosszabb helyettest, csak utóbb derült ki: félreismertem. Szóval, Kádár beolvasott nekem, hogy túlságosan újságírás vagyok, túlságosan lezser. Azt mondta, hogy nem szereti az olyan embereket, akik másként gondolkodnak. Erre én azt mondtam: Kádár elvtárs, mi nem másként gondolkodunk, hanem gondolkodunk. S megmondtam neki azt is, hogy az apparátuson belül van egy osztály, a párt és tömegszervezetek osztálya, amelyik kezében tartja a hatalmat. Megmondtam neki, hogy itt ugyan nincsenek frakciók, nincsenek klikkek, de a pártközpontban kétféle ember létezik. Van a párt és tömegszervezetek osztálya, ott vannak a derék és megbízható elvtársaik, ők uralkodnak, és van az összes többi. Egy-két aktív KB-titkárnak nyíltan megmondtam: despota, Uranius. — Mégis kiszolgáltad ezt a rendszert, kiszolgáltad a hatalmat. Talán azért, mert szeretted benne a magad kisebb nagyobb hatalmát. — Én ezt a rendszert úgy szolgáltam, hogy ahol lehetett, megmondtam a véleményemet. Nem voltam gyáva, nem voltam hajbókoló. 1920-ban születtem, így végigéltem a Horthy-rendszert. És ráadásul a családom zsidó család volt. Egy olyanfajta emberben mint én, van egy belülről vezérelt fegyelem. Azt ti tudtátok, meg láttátok, hogy amikor visszajöttem egy főszerkesztői értekezletről, akkor én nem valami szentírásként mondtam föl, amit ott hallottam, hanem azt mondtam: ez egy marhaság, de mit csináljak, így kell csinálni. Vagy amikor a Mészáros Tamást az Aczél mindenáron ki akarta nyírni, akkor a titkárnőm halálra váltan hallgatta, ahogy üvöltök az Aczéllal, hogy ha valamit akarsz, akkor mondd meg előre és ne utólag ordíts. Én addig mentem el, ameddig el lehetett menni, és én tudtam, hogy meddig lehet elmenni. Személyi hatalom — De végül is a rendszer apologetikáját művelted a lappal, miközben vitatkoztunk azon, hogy gyógyítható-e vagy halálos beteg, s hittük: a szolid vagy szalondiktatúra mégiscsak elviselhetőbb a sztálini diktatúránál. — Igen, s mondták azt is, hogy ez a legvidámabb barakk. Ezeknek a rendszereknek a lényege a személyi hatalom volt, nem a személyi kultusz. És az első ember döntött el mindent. Lehetett bárki, bármilyen okos, minden lényegi kérdést a Politikai Bizottságban döntöttek el. Minden vitát az első ember foglalt össze, s ez az összefoglaló egyúttal a döntést jelentette, így érvényesült a személyi hatalom. Magyarországon azért emberibb volt a légkör, mint más, úgynevezett szocialista országban, mert az első ember nem volt kegyetlen, nem volt embertelen, legalábbis 1958 után nem. Kádár rideg volt és érzéketlen az emberek fölötti döntésekben, nem volt egyetlen igaz barátja sem, de nem volt egy Ceausescu, nem volt olyan fejbólintó János, mint Húsok, nem volt olyan ökör, mint Jakes, nem volt olyan megalomániás, mint derék, hanem alapjában véve puritán, ám a korrupciót észre nem vevő ember volt. Emlékszem, Marjai József ugyanúgy látta a dolgokat, ahogy én. Egymás mellett ültünk a KB-illéseken, ő tagként, én meghívottként, ő mondta nekem: Te, engem le lehetne csukni, s csak azért, amit tudok, öt évet kapnék. De az, hogy ez a politikai és gazdasági struktúra működésképtelen, nem vált mindenki számára olyan hamar világossá, mint azt ma állítják magukról egyesek. Engem nagyon meglepett, amikor Czurka Istvén azt írta a Magyar Hírlapban — és ti ezt leközöltétek —, hogy a lap előző két főszerkesztője a párt belső köreihez tartozott Én soha nem tartoztam ehhez a körhöz. De Csurka úr mije volt az előző rendszernek? Ő volt az egyik legtöbbet foglalkoztatott, legjobban fizetett színpadi szerző, aki ettől a rendszertől elfogadta a honoráriumokat, az irodalmi díjat és aki rendszeresen megjelenő publicistája volt a Magyar Nemzetnek. Ő ne mondja magáról, hogy ezzel a rendszerrel olyan engesztelhetetlenül szemben állt A másik megjegyzésem: ha ő kimondta a Kurírban, hogy a liberálisok és a marxisták egy követ fújnak, akkor ő tulajdonképpen ugyanazt a gondolatrendszert képviselt amit Magyarországon mindig is képviselt a jobboldal. Csurka úr azt állítja önmagáról, hogy nincsenek rasszista nézetei, előítéletei. Nos, akkor meg lehetne tőle kérdezni : a hetvenes évek közepe táján nem volt-e olyan ügye, amelyben azért vonták erkölcsileg felelősségre, mert bizonyos helyen, bizonyos emberekkel szemben hangot adott rasszista nézeteinek. Sértetten... — Amikor Lakatos Ernőt 1918- ban kinevezték az agitprop élért, állítólag azt mondtad: ez az ember teszi a nyakadra a kötelet... — Én azt mondtam: vagy én böjtölöm ki őt vagy ő rúg ki engem, mert tudtam, hogy ez az ember nem fog elviselni. Sajnos, az utóbbi vált be, 1984-ben tőlem megszabadultak. Engem mindenhonnan kirúgtak. Kirúgtak az AVH-ból, kirúgtak a pártközpontból, kirúgtak a Magyar Hírlaptól. Igaz, hogy4 éves voltam, de Pálfy Jóskát, aki csak egy évvel volt fiatalabb nálam, még évekig hagyták dolgozni. — Mondod, hogy kirúgtak Innen, kirúgták onnan, de mindig a hatalom belső köreiben mozogtál. Most 70 éves vagy, szívedben pacemakerrel, lábadban trombózissal fekszel az ágyadban. Rengeteg indulat feszül benned, mintha sértett ember lennél. Visszatérek az első kérdésemre: mire jutottál az önvizsgálattal? — Én úgy vonom meg pályám mérlegét, hogy megragadtam materialistának, s filozófiai síkon azon az alapon, amelynek a csúsa Hegel, Marx és Engels ismeretelmélete. Én tisztességesen éltem — tehát nem voltam sohasem korrupt, nem öltem, nem gyilkoltam —, de sajnos, ezzel a tisztességgel rossz ügyet szolgáltam. Darvasi István miiiiiiiHiiiiiiiiiiiitiniitimiiiiiiiiiiitiiiiHiuiiiiiiiniiiti Fotó: Hablk Csaba Építkezők figyelem! VÁLTOZATLAN áron szolgáljuk ki, ha PROTON-téglánkat szeptember 15-ig befizeti A nyugatnémet licenc alapján gyártott termékeket 30-as és 36-os falvastagságot biztosító méretben (30^19X 19 cm, ill. 36^19^29 cm) hoz-Rendelést telefonon iselfogadunk. Házhoz szállítást vállalunk. Részletes felvilágosítás: Szentes Téglagyár 6600 Szentes, Ipartelepi út. Tel.: 63/11-944. Tégla Mintabolt 5600 Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 45. Tel.: 66/25-392. Ü I FÜLEK O lvasom szombati lapunkban, hogy Népszabadságon !s kollégánk már megint félrehallott. Hazai József tudósításában laptársunkban ugyanis azt idézik Jeszenszky Gézától, hogy: „A televízióban sikerült elfoglalni hadállásokat, ez talán megtöri az MDF-fel és a kormánnyal szembeni sajtóellenszenvet.” A Magyar Hírlap említett számában a külügyminiszter viszont azt nyilatkozta, hogy egy- Háltalán nem használta a hadállás kifejezést, annak ellenére, hogy „egymás között” voltak, azaz egy szekszárdi MDF-ren- dezvényen. • A dolog persze önmagában jelentéktelen. Nyáridő, harminc fok, annektálják Kuvaitot, miért ne használhatná Jeszenszky akár a hadállás kifejezést is. Az elmúlt hetekben Kuvait nélkül is háborúztunk, dúlt a Kék-csata, szóltak a 1 „szocilib—Sztálin-orgonák”, lettek a „verbálisok”. Lehet, hogy Jeszenszky használta a kifejezést, lehet, hogy az új ■ ségíró vitte élesbe a szöveget. Sokkal inkább elgondolkodo t tat az, miért véli a külügyminiszter úgy, ha elfoglalják Achetet, a Panorámát, vagy a Híradót, attól elmúlik a sajtó el-lenszenve. Nem a sajtót kellene megnyerni itt, hanem a kö- zönséget. Am úgy hiszem, a közönség sem itt, sem másutt, sem most, sem korábban nem volt kormánypárti. Mindig is , egy kicsit viszolygott. „Ezektől.” „Azoktól.” De a röpke példa engem arra int, amit különben a kor- I mány nem győz hangsúlyozni, hogy a sajtó mindig félrehall. | | Fülbeteg volt már a választási kampány során is, ezért kel- i | lett annyi helyreigazító nyilatkozatot közzétenni. A top-ls- | | tát ott az MDF vezette, utána jöttek a kisgazdák. Persze ná- | | luk talán nem a sajtó tévedett, hanem az egymással birkó- § |zó, önkizáró, önmegszorító, korrigáló csoportok nem értet- § ték meg egymást. Akárcsak a szocdemek. Érdekes módon a 1 .| kereszténydemokratákkal semmi baja nem volt a sajtónak. 1 . Az ellenzék pártjait most csak azért nem említem, mert a § 1 kormányzópártok nyilatkozatai szerint a sajtó egyértelműen 14 SZDSZ-párti. Erre kiválóan rávilágított Andrásfalvy Béni tálán, amikor lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy: 11 „Minket általában liberális oldalról támadnak, és ez főként is az SZDSZ-hez való kapcsolódást jelenti.” Andrásfalvy, akit beiktatása után sűrűn értettek félre (lásd: hittan, tanrenden kívül vagy belül), ebben az interjú- ban feketén-fehéren fogalmaz. Igaz gondolatmenete kicsit Torgyán Józseféhez hasonlót, akinél a tárgyszerűség, a lo- lajalitás szinonimája. Ez legalább tiszta sor. Értjük, ha meg- | | lenne a kormánynak az hőn áhított közelálló lapja, békés | | sége lenne a többinek. Végre lenne egy orgánum, amely nem i | ért félre, nem csúsztat, nem áztat, nem pesszimista, nem el- | lendrukker. Hát legyen! Mert addig marad a félreértés. Fél- | reértjük mi is Antall Józsefet, Jeszenszky Gézát, Bethlen Istvánt. Igaz, ez a nemzetközi sajtó is. Ez utóbbi úgy tűnik, nem érti félre Antall Józsefet, amikor minden magyar mi- niszterelnökének nevezi magát. * Legális kormányunk bizalmat kapott, ám nem a bölcsek kövét. Én nagyon súlyos gazdasági, társadalmi, morális örökséget is. Olyan batyut, amilyet bármilyen kormány cammogva cipelne. Hát nem lehetne egy csipetnyit szerényebb? Ugyan Jeszenszky kijelentette, hogy az Antall-kormány sokkal jobban dolgozik, mint ahogy azt tőle az ellenzék elvárta. Ám azt gondolom, az öndicséret részint nem ildomos, részint pedig elhamarkodott. Az ellenzék a kritikáját erőteljesen visszafogta, mert miként a sajtó is, igyekezett komolyan venni a száznapnyi türelmi időt. Egyébként a kormányzati fülek szelektíven hallanak. Soha nem veszik észre azt, hogy kit nem támadott a sajtó, kit nem hallott félre, kivel nem volt afférja. Csak szúrópró- hibaszerűen és igazán a teljesség igénye nélkül hadd mondjak néhány nevet, akivel a sajtónak konfliktusa sosem volt: Göncz Árpád, Katona Tamás, Siklós Csaba, Kádár Béla, Surján László stb. El kellene gondolkodni, hogy miért. * Ám létezik egy másfajta attitűd is. A Beszélő legutóbbi számában Kis János Majdnem száz nap után dmű elemző cikkében a többi közt azzal is foglalkozik, hogy a legutolsó hetekben a sajtó megtévesztő módon verte félre a harangot „borul a paktum” címen. Ám erre Kis így reagált: „A sajtót nem vezényelték, azt írta, amit látni vélt, s ha érzékcsalódás áldozata lett, az okot kell keresnünk, s nem veszekedni az újságírókkal”. Kis hozzáállása azért rokonszenves, mert cikkében nem hagy kétséget a zsurnaliszta felszínesség felől, másrészt viszont a hibát magában is keresi. Senki nem vár flagelláns gesztusokat a politikusoktól. Ám a szerencsés együttműködés kedvéért azt várja el, amit Flaubert, a nagy francia író úgy fogalmazott meg egykor, hogy: „A szó pontossága a gondolat pontosságából következik”. V. BÁLINT ÉVA HM I fej I ■ & KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT felvételre keres német-, angolnyelv-vizsgával, szakirányú végzettséggel kreatív gondolkodású férfi munkatársakat ÜZLETKÖTŐ beosztásban. Jelentkezni lehet: 1085 Bp. Gyulai Pál u. 13. Intercooperation Rt. személyzeti osztály, telefon: 118-6229