Magyar Hírlap, 1991. március (24. évfolyam, 51-63. szám)

1991-03-14 / 62. szám

1991. március 14., csütörtök Koncepcióváltás a Magyarok Világszövetségénél Az összmagyar érdekek képviselete A Magyarok Világszövetségére szükség van, de a szervezetnek folytatnia kell a megújulást, s eh­hez a jelenleginél nagyobb anyagi lehetőségekkel kell rendelkeznie — ez az egyetértés alakult ki az Országgyűlés Külügyi Bizottságá­nak az MVSZ székházában meg­tartott kihelyezett ülésén. MH-tudósítás Elöljáróban Czine Mihály, az MVSZ ügyvivő alelnöke és Kom­­lós Attila megbízott főtitkár tájé­koztatta a külügyi bizottság gyér számban megjelent tagjait a szövet­ség két éve tartó átalakulásáról, amelynek eredményeként az MVSZ a Külügyminisztérium fiók­­intézményéből önálló és független, pártok feletti társadalmi szervezet lett. Míg az MVSZ korábban (önhi­báján kívül) szinte kizárólag a nyu­gati magyarságra koncentrált, addig most tevékenysége egyik fő terüle­tének tekinti a szomszéd országok­ban élő magyarság kulturális életé­nek támogatását, a „haza a magas­ban” gondolat fenntartását. Vannak feladatok, amelyeket az MVSZ jobban el tud végezni, mint a politi­ka — hangsúlyozta Czine Mihály. Az MVSZ újkeletű feladatai kö­zött emelte ki Komlós Attila a se­gítségnyújtást a határokon túli ma­gyarság anyanyelvi kultúrájának, nemzeti identitásának és nemzeti öntudatának ápolásához, a ma­gyar—magyar és a magyar—nem­magyar párbeszédek létrejöttéhez. „Nehogy ellenségképek alakulja­nak ki a szomszéd nemzetek kö­zött” — hangsúlyozta. Komlós At­tila két tervről is beszámolt: két- és többoldalú tárgyalásokat kezdemé­nyez az MVSZ a szomszéd orszá­gok hasonló nemzeti(ségi) szerve­zeteivel, s felvételét kéri az ENSZ nem-kormányközi szakosított szer­vezeteibe. A Magyarok Világszövetségére már csak azért is szükség van, mert ez a szervezet „a szétszakított nem­zettestet egybetartó kulturális hálót szövi meg” — érvelt Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia védnökségének társelnöke, aki a konferencia működéséről és az MVSZ-szel­ fenntartott kapcsolatai­ról számolt be. Javasolta: tartsanak újjáalakító közgyűlést, amelyen a külföldi magyarságnak szó szerint minden szervezete képviseltetné magát, „Lipták Bélától Tollas Ti­borig” — mondta. Itt hozhatnák létre azt a hiteles programot és vá­laszthatnák meg azt a hiteles veze­tőséget, amely azután legitimálhat­ná a Magyarok Világszövetségét. A megjelent képviselők közül Roszik Gábor előbb kétségbe von­ta az MVSZ létjogosultságát, mondván, hogy most már a külön­féle pártok és irányzatok megala­kítják a maguk magyarság-szerve­zeteit, s ezek mintegy fölöslegessé teszik az MVSZ-t, majd az ellenér­vek hatására úgy vélekedett, hogy koordináló szervezetként talán mé­gis szükség lehet rá. Roszik névváltoztatást javasolt és kijelentette: végülis a külföldi magyarok fogják eldönteni, van-e szükség az MVSZ-re , előrevetít­ve a szervezet esetleges szakadásá­nak nem éppen üdvözítő távlatát. Horn Gyula, a külügyi bizottság elnöke a megbeszélést összefoglal­va a bizottság nevében támogatásá­ról biztosította az MVSZ koncepci­óját, egyúttal arra figyelmeztetett, hogy a szervezet lehetőség szerint ne irritálja a szomszéd országok hi­vatalos szerveit. Az anyagi gon­dokra azzal javasolt megoldást, hogy próbálkozzék a szövetség a nyugati gazdag magyarok körében. A bizottság részéről rendszeres konzultációt helyezett kilátásba. Különös fényt kölcsönzött a Benczúr utcai tanácskozásnak a magyar irodalom két állócsillagá­nak felszólalása. Mindketten az MVSZ megőrzése mellett érveltek. Dobos László, az MVSZ társelnö­ke szlovákiai tapasztalatai alapján szólt a magyarságlét kivételes per­ceinek múlandóságáról, Sütő And­rás, az MVSZ tiszteletbeli elnöke pedig szenvedélyesen érvelt az MVSZ névváltoztatása ellen, az összmagyarság érdekvédelmi szer­vezet jellegének fenntartása mel­lett. Dobos László az elmúlt két évet a magyarságlét újabbkori szabad­ságharcának nevezte, amelyben a magyarság egyelőre még lépés­előnyben van. De fogy az ajándék idő — figyelmeztetett. Az MVSZ- nek az a feladata — mondta —, hogy leltárba vegye a magyarsá­got, ápolja kötöttségeit, de nem­csak magyar kötődéseit, hanem a magyar-szlovák, magyar-szerb, magyar-román viszonyt is. A sérel­meken felülemelkedve, partnerként kell az emberi, a polgári kapcsola­tokat alakítani — állapította meg, egyben nagyobb anyagi támogatást szorgalmazva az MVSZ-nek. Sütő András az MVSZ konflik­tusoldó szerepének jelentőségét hangsúlyozta — magyarországi és külföldi magyarok között, magya­rok és más nemzetiségűek kapcso­lataiban. Képtelenségnek mondta, hogy pártok vállalják föl az össz­magyarság érdekképviseletét. „Hetven év után most először nyí­lik lehetőség a remények egynéme­­lyikének megvalósítására a közös égbolt alatt” — állapította meg, de figyelmeztetett: „elfogultság festi sötétebbre az eddigi képet, politi­kai körökből eredő érdekek alap­ján”. „Nem az MVSZ tisztelt meg engem, amikor meghívott tisztelet­beli elnöknek, hanem én tiszteltem meg az MVSZ-t azzal, hogy elfo­gadtam a megbízatást” — jelentet­te ki, hogy később megjegyezte: az ő jelenléte semmire sem biztosí­ték, csak a romániai magyarság hozzájárulása az MVSZ tevékeny­ségéhez. • Szalay Hanna Élesedik a kaposvári távvezeték-vita Lakossági fórumot tartanak szombaton Kaposvárott, annak a 120 kilovoltos villamos távvezeték építésének ügyében, amelynek csaknem egy kilométeres szakasza a település kertvárosán vezet ke­resztül. Az építkezést ellenzők sze­rint 29 jogszabályt sért a beruházás ilyen formában történő megvalósí­tása, míg a város polgármestere bí­zik a még 1982-ben kiadott — sza­kértők által jóváhagyott — építési engedély helyességében. Dr. Sebők László jogász arról tájékoztatta lapunkat, hogy a táv­vezeték építése körül sokasodnak a jogszabályokat sértő intézkedések. Az építésre az engedélyt még 1982- ben adták ki, és a vita tulajdonkép­pen egy viszonylag rövid szakasz körül sűrűsödik. Ez, nemcsak hogy egy családiházas övezetét érintené a városnak, hanem egy honvédségi laktanya mellett haladna el, ahol üzemanyagot is tárolnak. Márpedig — mint Sebők János elmondta — az Országos Építésügyi Szabályzat 59. paragrafusának C pontja arról rendelekezik — és ez alól külön engedély sem adhat felmentést —, hogy 120 kilovoltos távezeték üzemanyagraktár ötszáz méteres körzetében nem építhető. Márpe­dig itt a vezeték a laktanya keríté­sétől nyolc méterre húzódna, amely mögött jól látszik az üzem­anyagtároló teteje. Szabálytalan­nak ítéli meg a jogász a felállítan­dó tartóoszlopok alapnégyzetméte­rét illetve magasságát is, hiszen az előírások öt négyzetméter alapterü­letet és húsz méter magas oszlopo­kat engedélyeznek, ezzel szemben itt a tervezett számok: 16-31 négy­zetméter alapterület, illetve 29-43 méter magasság. Sebők János sze­rint nem csak az jelent gondot, hogy a vezeték itt húzódó szaka­szának környékén minden négy méternél magasabb fát ki kell vág­ni, hanem az is, hogy tűzvédelmi szempontból igen veszélyes hely­zet alakulhat ki. Hiszen egy esetle­ges tűznél a környéken — az elekt­romos erőtér miatt — csak speciá­lis habbal lehetne oltani, amellyel értesülése szerint a kapuvári tűzol­tók nem rendelkeznek. Eddig ötszázötven aláírás gyűlt össze a vezeték e szakaszának megépítése ellen, és tavaly nyolc hónapig szüneteltek is a­ munkála­tok. Ám az oszlopok felállítása most újult erővel folytatódott, ezért a környék lakói vitafórumra invi­tálták a város polgármesterét, meg­akadályozandó a további építke­zést, pontosabban javasolva az em­lített szakasz északra, egy nem be­épített területre történő áthelyezé­sét. Szabados Péter, Kaposvár pol­gármestere lapunknak elmondta: neki az egész várost, és annak minden lakójának érdekét kell képviselnie. Az építkezés leállítá­sa meghiúsítaná a vasútvillamosí­­tási terveket, és a város energiahá­lózatának bővítését is veszélybe sodorná. — Bízom a szakértői vélemé­nyekben. Hiszem azt, hogy a szak­emberek megvizsgálták az összes számbajöhető lehetőséget, mielőtt a távvezeték nyomvonaláról dön­töttek volna. Egyébként a beruházó Marker minden olyan tulajdonos­nak, aki úgy ítéli meg, hogy ottho­na vesztett esztétikai értékéből, és így nehezebben értékesíthető, kár­térítést ajánl fel. • Forró Péter A kárpótlásról tárgyal a kormány MH információ_______________ A kormány mai ülésén első napirendi pontként meghallgatja a kereskedelemfejlesztési alap­ról szóló jogszabály tervezetét, a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok minisztériumi államtit­kárának, Bogár Lászlónak elő­terjesztésében. Második napi­rendi pontként a kárpótlási tör­vénytervezethez beérkezett kép­viselői módosító indítványokról tárgyalnak. Gyarapodik a Nemzeti Alapítvány vagyona Ezideig 25 millió 851 ezer forin­tot fizettek be bankok és magán­­személyek a tavaly karácsonykor útjára indított Nemzeti Alapítvány számlájára, amelyet a Postabank kezel zárolt számlán — mondta el Medgyasszai László MDF-es kép­viselő a tegnapi sajtótájékoztatón. Remény van arra, hogy még ebben az évben sikerül elérni a 100 millió forintot, hiszen még mintegy 65 millió forintot ajánlottak fel. Na­gyobb összeggel gyarapította a számlát Szörényi Levente, Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnö­ke, Szelényi Iván szociológus és néhány külföldre szakadt hazánk­fia. Mindez azt bizonyítja, hogy a kezdeményezéshez, pártállástól függetlenül csatlakoznak neves és kevésbé neves emberek — hangsú­lyozta a képviselő. Az összeg gya­rapítása érdekében több eseményre kerül sor ebben az évben, többek között kortárs képzőművészek ajánlották fel az alkotásaikból be­folyó összeget, júliusban pedig ki­állításra is sor kerül ugyanezzel a céllal. Június 8-23 között országos gálaest-turnét rendeznek, amelynek során mintegy 100 művész lép fel­ az ország szinte minden nagyobb városában — tájékoztatta a megje­lenteket Ugrin Emese. A Nemzeti Alapítvány hamaro­san közgyűlést­ tart, amelyen alapí­tó okiratot fogalmaznak meg, és megválasztják a 15 tagú kuratóriu­mot is. Azzal kapcsolatban, hogy miért nem tagja az ügyvivő testületnek Csengey Dénes, Medgyaszay László elmondta: a képviselő vissza kíván térni az aktív politizá­láshoz, amelyet az alapítvány érde­kében egy időre felfüggesztett. Ez azonban semmiféle ellentétet nem jelez. •Ú. K. Pulitzer-díj itt és ott A Pulitzer-díj az Egyesült Álla­mokban a legmagasabb újságírói kitüntetés. A díjat a New York-i Columbia Egyetem világhírű újsá­gírói fakultása mellett működő Pu­litzer Bizottság ítéli oda minden évben az újságírás erre legmél­tóbbnak talált művelőinek. Robert Christopher ennek a bizottságnak a nevében nyilatkozott tudósítónk­nak, aki aziránt érdeklődött, mi­lyen visszhangja volt a Pulitzer-díj hazájában a magyar emlékdíj meg­alapításának. „Én annyit tudok, hogy valaki Magyarországról levélben hozzánk fordult és közölte velünk, hogy Budapesten magyar Pulitzer-díja­­kat fog kiadni. Mi elutasítottuk a részvételt ebben, hiszen mi nem is ismerjük a magyar újságírást. Úgy gondolom, a Magyarországon kia­dott díjaknak aligha lehet bármifé­le nemzetközi hatása vagy vissz­hangja, hiszen mindenki tudja, hogy a Pulitzer-díjjal kizárólag amerikai újságíró amerikai újság­ban megjelent cikkeit honoráljuk. Amennyiben persze valaki nem hangsúlyozza, hogy magyar és nem amerikai Pulitzer-díjat kapott, akkor a rendelkezésünkre álló min­den eszközzel azon leszünk, hogy a helyzetet a legteljesebb mérték­ben tisztázzuk”. KÜLFÖLD-BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP. Kárpótlás: nem ez az első megállapodás... Kedden hirtelen kompro­misszumra jutottak a koalíciós pár­tok a kárpótlási törvényjavaslat fő kérdéseiben. Az ellenzéki pártok képviselőit arra kértük, mondjanak véleményt erről a megállapodásról. Pető Iván (SZDSZ): A megáll­apodás részleteit nem ismerem pontosan, mindenesetre a mostani közlés hivatalosabbnak tűnik az eddigieknél, hiszen a koalíciós partnerek nem először jelentették be, hogy egyezségre jutottak a kár­pótlás ügyében. Nem lehet tudni azt sem, hogy akik a megállapo­dást megkötötték, mennyire képvi­selik pártjuk, frakciójuk nagy több­ségének véleményét. Ha igaz, hogy az MDF, az FKgP és a KDNP min­den alapvető kérdésben megállapo­dott, s a frakciók egyöntetűen esze­rint szavaznak, akkor a koalíciós pártok bohócot csináltak a parla­mentből és a parlament munkáját figyelemmel kísérő közvélemény­ből. Több héten át tárgyaltattak egy tervezetet, s ezzel fölöslegesen vették el az időt más fontos tör­vényalkotási munkától. Bár a rész­letek nem ismeretesek, úgy gondo­lom, hogy a problémát nem oldot­ták meg, hiszen a tervezetben nincs szó a nem vagyoni sérelmek miatti kárpótlásról, valamint a vagyonuk­ban 1945 és 1948 között sérelmet szenvedettek kárpótlásáról. Tehát a kárpótlás ügye nem zárható le. Nem világos az sem, hogy mit csi­nálnak a törvénytervezetben meg­lévő problémákkal. Például azzal, amire Gaál Gyula és Török Ferenc képviselőtársaim módosító javasla­tukkal is felhívták a figyelmet, hogy a törvényjavaslat olyan tsz­­tulajdonra is kiterjed, amire nem kellene. Nem tudható, mennyire il­leszthető be a kárpótlás a privatizá­cióba, s vajon képesek lesznek-e a kárpótlási jegyeknek megfelelő privatizációs kínálatot teremteni. Nem tudni azt sem, hogy a megáll­apodásban foglaltak mennyire fe­lelnek meg az Alkotmánybíróság korábbi állásfoglalásának, amely szerint minden tulajdoni tárgyat azonos elbánásban kell részesíteni. Kósa Lajos (Fidesz): A Fidesz a kárpótlási törvénytervezetet eredeti formájában is éles bírálatban része­sítette, s a párt koncepciója kárpót­lási ügyben továbbra sem válto­zott. Márpedig tudomásunk szerint az eredeti javaslat volt a ’’legszigo­rúbb”, az érvényesítette leginkább a degresszivítás elvét. Amennyiben a hírek igazak, s a koalíciós partne­rek további engedményeket tettek a Kisgazdapártnak, s növekszik a kárpótlás összegének mértéke, az további veszélyeket rejt magában. Ezek közül is kiemelném a va­gyonjegyek tömegének kibocsátá­sával járó inflációnövekedés veszé­lyét. Ugyancsak aggasztó, hogy nem tudni, hogy a három párt által most elfogadott kárpótlási koncep­ció mekkora költségkihatással jár,­­erről ugyanis a felek nem adtak közre semmiféle számítást sem. Végezetül fontosnak tartom megje­gyezni, miként azt a Fidesz keddi sajtótájékoztatóján Glattfelder Béla is kifejtette, hogy a törvényjavaslat elfogadása előtt mindenképp cél­szerű egyeztetni az Alkotmánybí­rósággal. Szekeres Imre (MSZP): — A megállapodást nem tartjuk megle­pőnek. Várható volt, hiszen amennyiben a kormány illetve a koalíciós pártok hatalmon akarnak maradni, közös nevezőre kellett jut­niuk. Hogy ez mennyire lesz tartós, az egyelőre nem tudható, mint ahogy az sem, milyen mértékben fogja kibírni a kárpótlási törvényja­vaslat részletes parlamenti vitát. A szocialista párt elnöksége csütörtö­kön tárgyalja meg, hogy a frakció milyen magatartást tanúsítson en­nek során. Annyi biztos, hogy mi ezt a kompromisszumot sem fogad­juk el, mert nem felel meg azoknak­­a feltételeknek, amelyekről már ki­fejtettük a parlamentben az állás­pontunkat. Ez azt jelenti, hogy nem szavazzuk meg a törvényjavaslatot. A továbbiakra nézve azt a szem­pontot tartjuk szem előtt, hogy ne ássuk alá a parlament tekintélyét. •SZ. A.-F.A. Lakást és megfelelő béreket követelnek Budapesten a Déli pályaudvar előtt elhelyezett ágyon találkozhat mindenki a SZÖSZ (Szegények Önsegélyező Szervezete) képviselőivel. A hajléktalanoknak lakást követelnek, a rászorulóknak nyugdíjat, a növekvő áraknak megfelelő béreket és a kilakoltatások leállítását Világkiállítás: nincs szó komolytalan ajánlatokról Újabban banki körökben elter­jedt, hogy komolytalanok azok a dollármilliárdos ajánlatok, ame­lyekkel a Világkiállítási Iroda büszkélkedik. Halász Csabát, a Programiroda befektetési igazgató­ját kértük, magyarázza meg, tulaj­donképpen milyen ajánlatokról is van szó. — A világkiállítás ellenzői ki­fogyhatatlan eszköztárukból újabb és újabb érveket varázsolnak elő — mondta. — Az egyik ilyen ütő­kártyájuk a pénzügyi körökre való hivatkozás. Itt azonban előre kell bocsájtani, hogy a sajtó által is megszellőztetett banki körök egye­düli lehetséges forrása a Magyar Nemzeti Bank, mely az államigaz­gatás csatornáin keresztül kapta meg az információkat üzleti titok megjelöléssel. De a jegybank sze­repköre megkérdőjelezhető a világ­­kiállítás előkészítésének jelenlegi fázisában, mivel itt még szó sincs szerződéses kondíciókról, melyek esetleg terhet jelenthetnének a költségvetésre vagy az adósságál­­lo­mányra. Szakmai körökben és a kívülállók számára is érthetetlen az a feltételrendszer, amelyben a vi­lágkiállítás előkészítése és a befek­tetőkkel való párbeszéd folyik. Olyasmit kérnek ugyanis számon a befektetőktől, amelynek feltétel­­rendszerét a magyar fél nem tudja egyértelműen biztosítani. Mi úgy értelmezzük, hogy a világkiállítás és az ehhez szükséges minimális infrastruktú­ra szerződéseinek elő­készítése,­­majd ezek létrehozása egy folyamat, melyben az idő elő­rehaladtával , mindkét fél egyre részletesebben meg tudja fogal­­mazni­ az igényeit. — A Világkiállítási Iroda milyen igényeket fogalmazhatott meg? — A jelenlegi fázisban csak olyan igényeket és olyan mélységű nemzetközi pénzügyi felhívást fo­galmazhattunk meg, amelyet az akkor ismert és elővételezett mű­szaki, jogi és egyéb feltételek lehe­tővé tettek. A felhívásunkra beér­kezett 230 szándéknyilatkozat így a kiírással azonos mértékben „pu­ha”. — Egyértelmű tehát, hogy szán­déknyilatkozatokkal, s nem konkrét ajánlatokkal rendelkeznek. Mit ta­karnak ezek az ajánlatok és meny­nyire vehetők komolyan? — Sajnos tartósan jelen van az a tévhit a hozzáértők körében is, hogy ajánlatként kezelik azt, ami csak egy szándékot takar. Ezen szándékok komolysága azonban semmiképpen sem kérdőjelezhető meg. Egyrészt azért, mert milyen erkölcsi alapon vonjuk kétségbe külföldi partnereink szándékának komolyságát, amikor a saját akara­tunk valódiságát sem tudtuk egyér­telműen bizonyítani. A szándék­­nyilatkozatot adók meghatározott köre egyébként nemzetközileg is­mert pénzügyi szervező, ingatlan­­fejlesztő cég és bank. Referenciáik jelentősebbek, mint a szándéknyi­latkozatot minősítő magyar szer­vek eddigi saját tapasztalata. Mi annyit tehetünk, hogy a legjelentő­sebb befektetőkkel a kapcsolatot fenntartjuk, lépésről-lépésre ponto­sítjuk elképzeléseinket, s úgy egyeztünk meg, hogy ez év márci­us második felében további még részletesebb szándéknyilatkozatot adnak. Mégpedig olyat, amelyek később ajánlattá formálhatók. Ez az egész folyamat egyébiránt nem­zetközi pénzügyi szakértők bevo­násával és támogatásával történik. Szerződést kötni csak ajánlatok alapján lehet. Ehhez azonban a má­sik félnek is tudni kell — s ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni —, hogy lesz-e világkiállítás. Az érvényes parlamenti és kor­mányhatározatok értelmében az ál­lamigazgatási szerveknek és a Ma­gyar Nemzeti Banknak egyaránt feladata, hogy a finanszírozás kér­déseit megoldja. A kormánybiztos­nak és munkatársainak e kérdésben „csak” koordinációs feladata van. • Iván Gizella Átadták az idei építészeti díjakat (MH) Összesen kilenc Ybl Miklós-díjat osz­tottak ki az idén 11 építész között. A díjazot­tak: Gereben Gábor, Gergelyné Korompay Ju­dit, Hajnal Zsolt—Wéber József, König Ta­más, Lengyel István, Lőrincz Ferenc, Nemes Roland, Vákár Tibor, Zsuffa András—Hefkó Mihály. Egy idő óta nemcsak egy-egy jól sike­rült tervezői munkáért, hanem egész városré­szek kialakításáért is részesülhet már tervező az Ybl-díjban.­ ­ Az első fa Göncz Árpádé (MH) 1991. március 16-án, szombaton dél­előtt 11 órakor kerül sor az „Ültess fát utóda­idnak” környezetvédelmi program megnyitó ünnepségére a nagymarosi hajóállomásnál. Az első hársfát Göncz Árpád, a Magyar Köz­társaság elnöke, a mozgalom védnöke, a kö­vetkezőket pedig R. Neil Sampson, az Ameri­can Forestry Association alelnöke, valamint a társadalmi szervezetek képviselői és a kör­nyékbeli polgármesterek ültetik el. Minden érdeklődőt szeretettel vár a Független Ökoló­giai Központ. Növekvő munkanélküliség (MH) A gazdaság szerkezetátalakítása a kívá­natosnál lassabban halad. A csőbe ment válla­latokat növekvő munkanélküliség kíséri. I A­ MAGYAR HÍRADÓ már általános jelenségként kezeljük ezt a fo­lyamatot. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint múlt év decemberében a mun­kanélküliek száma már elérte a 80 ezer főt. Ez háromszoros növekedést mutat az 1990. janu­ári állapotokhoz viszonyítva. A munkanélkü­liek közül 58 és fél ezren kaptak segélyt, és háromezer tartósan munkanélküli részesült járadékban. Az SZDSZ és a Vállalkozók Pártjának találkozója (MTI) A SZDSZ és a Liberális Polgári Szö­vetség a Vállalkozók Pártja egyetért abban, hogy a jelenlegi kormányzati politika nem biztosítja a piacgazdaságba történő átmenet feltételeit, és a centralizációs törekvések kife­jezetten hátráltatják a gazdaság’ ’.■bor­ako­­zást — hangzott el a két párt képviselőinek tegnapi megbeszélését követő sajtótájékozta­tón. A pártközi tárgyaláson született megáll­apodást összegezve Kis János, a szabad de­mokraták elnöke elmondta: a jövőben mind a parlamenti munka területét, mind az önkor­mányzatoknál szorosabbá kívánják tenni az együttműködést. A szorosabb kapcsolat je­gyében az SZDSZ a parlamenti törvényhozási munkában képviselni fogja a Vállalkozók Pártja szakértőinek véleményét is. Oláh Imre, a Vállalkozók Pártja megbízott országos elnö­ke a két párt liberális felfogásának rokonsá­gára utalt, és örömmel nyugtázta a szabad de­mokraták közelmúltbeli bejelentését, misze­rint adott esetben felvállalnák a kormányzás felelősségét. Megítélésük szerint ugyanis a jelenlegi kormány alkalmatlan feladata ellátá­sára. Oláh Imre szerint a kormány vállako­­zásbarát politikai jelszavai mögött voltakép­pen a vállalkozói kezdeményezéseket ellehe­tetlenítő gyakorlat áll. Erre példaként említet­te a hatalmas méretű elvonás mellett a ko­rántsem ösztönző banki hitelfeltételeket és ka­matokat. A két párt képviselői abban is egyetértettek, hogy az önkormányzati dönté­seknél — elsősorban a helyi vállalkozásokat érintő adók kivetésekor — mindenképpen konzultálni kell a vállalkozókat képviselő szervezetekkel. Jön az 5000-es bankó (MTI) A korábbi hírekkel ellentétben nem március 18-án, hanem március 25-én bocsát­ják ki az új 5000 forintos bankjegyet. Ettől a naptól a pénzintézetek már rendelkeznek az új bankóval, amellyel a lakosság széles körben majd az áprilisi bérfizetéseknél találkozhat. Az 5000 forintos megjelenésével egyidejűleg itthon és külföldön színes kiadvány tájékoz­tatja a nagyközönséget az új bankjegyről, amelybe számos védelmi adalékot építettek be. Az ötezresen Széchenyi István képmása, a hátoldalon pedig a Magyar Tudományos Aka­démia látható.

Next