Magyar Hírlap, 1993. november (26. évfolyam, 266-278. szám)

1993-11-20 / 270. szám

6 MAGYAR HÍRLAP I. KERÜLETI HÍREK Üres a kassza a XVII. kerületben (MH) A XVII. kerületi ön­­kormányzatnak 350 millió forint hitel felvételére van szükség, különben össze­omlik a költségvetés, s nem tudnak bért fizetni az orvo­soknak, a pedagógusoknak és a hivatali dolgozóknak. / Új telefonvonalak Csepelen (MH) Ezer új vonalat kap­csolnak be a hét végén Cse­pelen. Ezekkel együtt már 20 ezer csepeli lakásban és irodában létesített telefon­­kapcsolatot a Matáv. A mostani vonalakat olyanok kapják, akik már legalább hét éve várnak telefonra. BUDAPEST Az Eiffel-torony Párizsban, a Károly híd Prágában, a Szabadság híd Budapesten... A vastraverzeken újra meg újra elindul valaki... Csókolózni a Margitszigetre, kávézni a Gerbeaud-ba jár az ember Budapesten. A Szabadság híd vastraverzein pedig újra és újra elindul valaki fölfelé..., ám onnan a legritkább esetben vetik le magukat az önjelölt áldozatok. — Soha ne feledjük, ha véleményt formálunk a hídra felkapaszkodókról, hogy súlyosan veszélyeztetett emberekről van itt szó — figyelmeztet Buda Béla pszichiáter. — Ha erről ír cikket, készül­jön fel rá, hogy pár napon belül újabb delikvensekhez kapunk riasztást — mondja lakonikusan Csicsmann Gyula, a Fővárosi Tűzoltóság négyfős akciócso­portjának őrnagya. Bizony, min­den hónapban van „esemény” a Szabadság hídon. — Többnyire elmebetegek, piások vagy felelőtlen fiatalok jó balhéjára riasztanak bennün­ket — állítja 19 év tapasztalata alapján. Az elmúlt 15-20 évben alig pár ember volt (számuk mindenképpen 10 százalék alat­ti), aki valóban le is ugrott, meg is halt. Emlékezetes esetünk az az idős ember, aki tárgyalásról jövet — kiforgatták ugyanis a lakásából — döntött úgy: fel­mászik. A magasból szegezte nekünk a kérdést: vagy leugrik, vagy hívunk egy újságírót. Hív­tunk. A többit már vele beszélte meg, azt nem is tudom, mi lett aztán vele. Vagy ott volt az a bácsi, aki a magasból aggódott értünk, miközben kapaszkod­tunk érte fölfelé: jaj, gyerme­keim, vigyázzatok, le ne esse­tek! Hát ilyenek a mi hónapról hónapra jelentkező Szabadság hídi eseteink. Mert aki igazán komolyan gondolja... Egyszer kaptuk a hírt, valaki beleugrott a Dunába, feltehetően az Erzsé­bet hídról. Mire a helyszínre ér­tünk — perceken belül — már csak egy szatyor volt a hídon. Ez az ember nem mászott fel sehova. Leugrott. — Megtörtént, hogy mentés után bevittünk valakit az elme­osztályra, majd pár hét után másodszor is hozzá riasztottak bennünket. Merthogy újra föl­mászott a hídra, miután kien­gedték — emlékezik Hendzsel Ferenc tűzoltó százados is, aki egy másik műszak csoportveze­tője. Volt, aki reszketve ült a toló­létra tetején, mikor próbáltuk lehozni, úgy féltette az életét. Egy másik típus meg fenyegető­zik, üvöltözik, miközben ka­paszkodunk fölfele. Velünk ag­resszív. Pedig ha már egyszer odaérkeztünk, nekünk mindent meg kell tennünk, hogy meg­mentsük, akár az életünk koc­káztatásával is. Néha majd magával ránt va­lakit közülünk. Mert akármilyen praktikus is az emelőkosaras jármű, amivel viszonylag köny­­nyen lehet manőverezni, a villa­­mos-felsővezetékek miatt néha mégis bitangul nehéz megköze­líteni őket. Egyszer már akkor észrevet­ték valakit, amikor még csak mászott fölfelé. Belevaló rend­őrök le is hozták, nem volt ránk szükség. De ritka az ilyen. Oly­kor szabályos közelharc alakul ki mentéskor. A figyelmet kell elterelni ilyenkor, ha mással nem, hát egy cigarettával — magyarázza a százados. Nehezen érthető ugyanis: ha már egyszer fölmászott az ille­tő, de megvárta, míg kiérke­zünk, miért nem engedi hát ma­gát megmenteni. Volt, hogy az összegyűlt, feltartóztatott embe­rek majd megverték a nyomo­rultat, miután lehozták. Dühö­sek voltak rá, hiszen miatta állt le a forgalom, őmiatta késtek el aznap a munkából. Érdekes, hogy pályafutásom során ezen a helyen női öngyilkosjelölttel nem találkoztam, tudomásom szerint a kollégáim sem. Ugyanakkor más magas magas helyekről már mentettük le a szebbik nem képviselőit is. — Mély kétségbeesésükben gyakran mintakövetőek az em­berek —­ magyarázza álláspont­ját Buda Béla professzor. S jóllehet a különböző orszá­gokban, minden vidéken kiala­kul a magas helyről leugrás klasszikus helyszíne — ilyen az Eiffel-torony Párizsban, a Ká­roly híd Prágában, a Headly Beach Amerikában —, egészen speciális régi magyar motívum a vízbeugrás. Hiszen minden népnek meg­van a maga kedvelt halálneme, Nagy-Britanniában például a gáznak van nagy hagyománya a lehetséges öngyilkossági módo­zatok között. Mindenesetre a magas helyről leugrásnak még a terve is nagy agresszivitástöbb­letre utal az illető személynél, s mindenképpen kimagasló fantá­ziára vall. Egy-egy kiképzett meredély — nevezetesen a Szabadság hí­don a négy turul — ráadásul ki­fejezetten sugallja a mélybe ugrás gondolatát. Ehhez még hozzájárul, hogy erre a hídra szoktak öngyilkossági szándék­kal felmászni. A század elejétől a sajtó fokozatosan megerősítet­te ezt a hagyományt. Különösen egy-egy szenzációs tálalású cikk ösztönözte utánzásra az embereket. S ennyi akár elég is egy magára maradt, elkeseredett embernek. A sajtó persze mondhatja, hogy ő csak teszi a dolgát. Ám mondanék én erre egy példát. Bécsben a metróban elkövetett öngyilkosságok száma drá­maian emelkedett 1984 és 1987 között. A mai napig tartó folyamatos csökkenés akkor kezdődött, amikor a tömegkommunikációs eszközök megegyeztek abban, hogy tartózkodnak az öngyil­kossági esetek közlésétől. An­nak ellenére azonban, hogy a sajtó azóta általában nem szá­mol be az öngyilkosságokról, az átlagos csökkenés mintegy tíz százalék, míg a metróban elkö­vetett öngyilkosságok számának csökkenése a hetvenöt százalé­kot is eléri. Ezért feltételezhetjük, hogy a sajtóhírek alapvetően csupán az öngyilkosság elkövetésének speciális módozatait befolyásol­ják. Jelesül azokét, amelyekben az elkövető egyfajta paradox önmegvalósításként éli meg tet­tét. Egyvalamit azonban soha ne feledjünk, ha véleményt for­málunk a hídra felkapaszkodók­ról. Egy tett veszélyessége soha nem minősíti önmagában a je­lenséget. Súlyosan veszélyezte­tett emberekről van itt szó. Le­het hát írni magáról a jelenség­ről, de semmiképpen nem javas­­lom konkrét esetek és a kiváltó motivációk részletezését — ta­nácsolja Buda Béla. • G. Horváth Zsuzsanna :Néha bitangul nehéz lehozni őket" Költségvetés-módosítást kívánnak a nagyvárosi önkormányzatok „Mindenki karácsonya” negyedszer .A legnagyobb magyar vá­rosok képviseletében levéllel fordultak Boross Péter bel­ügyminiszterhez, amelyben javasolják az 1994. évi költ­ségvetés­ tervezetének módosí­tását — tudtuk meg Demszky Gábor főpolgármester pénteki sajtótájékoztatóján. A főpolgármester hangsú­lyozta, az önkormányzatok köz­ponti forrásból egyre kevesebb támogatást kapnak, annak elle­nére, hogy az önkormányzatok feladatai egyre gyarapodnak. Javaslatukkal azt szeretnék elér­ni, hogy a személyi jövedelem­­adóból a jelenlegi 30 százalék helyett 35 százalék maradjon a települési önkormányzatoknál. Véleményük szerint ez a csak­nem 10 milliárd forint az álla­mi tartalékalapból, illetve a kor­mány kiadásainak, költségeinek csökkentésével teremthető elő. Ez Budapest esetében mintegy 3,5-4 milliárd forintot jelent, amely megoszlik a 22 kerületi önkormányzat és a főváros kö­zött. Demszky Gábor tájékoztató­jában kitért arra is, tudomása szerint a kormány a település­­üzemeltetés (az út- és hídfenn­tartás, a közvilágítás, park- és temetőfenntartás, köztisztaság, vízrendezés) normatív, támoga­tását csökkenteni akarja. Az összeget a kormány állandó la­kosokra vetítve adja. A főváros­ban ezekre a célokra állandó la­kosonként már 1993-ban 4250 forintot költöttek. Ezzel szem­ben 1993-ban a kormány csak 3950 forintot adott és 1994-re is csak 3752 forintot tervez. Elhangzott még, hogy a fő­polgármesteri hivatal 1990 óta negyedik alkalommal rendezi meg a „mindenki karácsonyát”. A fővárosi hajléktalanok szempontjából, akiknek száma becslések szerint meghaladhatja a tízezret, egyik legfontosabb a karácsonyi ingyenkonyha a Pe­tőfi Csarnok melletti területen. Ebben az esztendőben is de­cember 24., 25., és 26-án 12.00 —15.00 óráig tart nyitva. Ez idő alatt közel ötezer adag me­leg ételt osztanak ki. A főpolgármester december 24-én jókívánságkörutat tesz a szociális otthonok, hajléktalan­szállások lakóinál, valamint az ingyenkonyhán. Az ünnepi akciókon kívül december 1-jétől a XIII. kerületi Vágány utcánál a Máltai Szere­tetszolgálat kórházvonata éjjeli menedékhelyként, 120 férő­hellyel, fűtött vagonokkal, a ke­rületek 5-600 főt befogadó szállással, melegedőkkel várják a hajléktalanokat. • V. R. I. Ingatlanokról a közmeghallgatáson Minden kontrollt nélkülöző in­gatlanspekulációs láz ütötte fel a fejét. Folyik a természet kirablása — így fogalmazta meg kifogásait az önkormányzat két bizottságá­ban is dolgozó hölgy a hét közepi kerületi közmeghallgatáson. Vád­jait konkrét példákkal is alátá­masztotta. Felszólalására azután került sor, hogy három óra húsz percig a kerületi képviselők és a polgármesteri hivatal irodaveze­tői válaszoltak a lakosság írásban beadott kérdéseire. Az addigra már közel harmadára csökkent hallgatóság így elég feszült han­gulatban tehette fel ezután kérdé­seit. A résztvevők kifogásolták az önkormányzat ingatlanaival gaz­dálkodó Budahegyvidék Kft. te­vékenységét is. Sürgették a kerü­let műemléki és természeti érté­keinek felméretését és rendsze­­reztetését is. Sebes Gábor vélemé­­nye szerint az érvényes jogszabá­lyoknak megfelelő módon jár el az önkormányzat. A fennmaradá­si engedélyeket is csak abban az esetben adja meg a kerület, ha az engedély nélküli építkezés egyéb­ként építészetileg engedélyezhető lett volna. Zakariás Klára, az ön­­kormányzat képviseletében ki­emelte: az önkormányzat vállal­kozásai azért irritálják a lakossá­got, mert nem ez lenne az önkor­mányzat elsődleges feladata. Si­mon Tamás, a Budahegyvidék Kft. igazgatója válaszában el­mondta, a kérdéses ingatlan fel­osztására a Budapesti Történeti Múzeumtól kaptak engedélyt, majd hozzátette: az önkormány­zatok is szegények, így a kerület kénytelen bizonyos feltételekkel értékesíteni vagyonának egy ré­szét ahhoz, hogy elláthassa fel­adatait. • H. K. Polgármesterek jogkör nélkül? OS A fővárosi kerületi polgármes­terek az önkormányzati választási ciklus utolsó esztendejébe lépve, a legutóbbi idők történései alap­ján a közigazgatási reform, vala­mint az önkormányzati törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításán dolgozó szakmai körök, a felelős döntéshozók és a közvélemény figyelemfelhívására az alábbi nyilatkozatot tették: „Munkánk megkezdése óta or­szágos folyamat részeként élünk át olyan eseményeket, melyek a fővárosban is több polgármester társunk lemondását eredményez­ték az immár három éve közis­mert szerkezeti gondok miatt.” Közleményükben kiállnak a lemondott Ligeti Imre I. kerületi polgármester mellett. ,,A demok­ratikus választásoktól kezdődő nagyméretű társadalompolitikai, gazdasági átalakulás rendkívüli követelményeket támaszt. Politi­kai csatározások, pozícióharcok, rövid távú érdekek és állandóan változó jogszabályok közepette kell a közigazgatás átalakulásá­nak, az önkormányzatok napi gondjainak megoldásáért és a te­lepülési közjóért elsőként küzde­­nünk. Napi munkánkat valódi döntési jogkörök nélkül ugyanak­kor teljes személyes felelősséggel végezzük.” Lehetetlen feltételeket jelente­nek az ismert törvényi problémák már az ország önkormányzatai­ban dolgozó képviselő-testületi tagok, valamint a hivatalokban közszolgálatot teljesítő szakem­berek számára is, hiszen a klasszikus előkészítő, döntésho­zó, végrehajtó és ellenőrző funk­ciók jelenleg teljesen összekeve­redtek. /­­ A MAGYAR TAKARÉKSZÖVETKEZETI BANK RT. IGAZGATÓSÁGA tájékoztatja részvényeseit, hogy 1993. december 23-án (csütörtökön) 11 órai kezdettel rendkívüli közgyűlést tart a Belügyminisztérium Duna Palotájának színháztermében (Budapest V., Zrínyi utca 5.). A közgyűlés napirendje: 1. A Takarékbank Rt. alapszabályának módosítása. 2. Az igazgatóság beszámolója a Takarékbank működéséről, a Pénzügyminisztériummal kötendő konszolidációs szerződés ismertetése. 3. Az alaptőke zártkörű felemelése a GT 303. § (4.) bek. alapján és az alapszabály ezzel összefüggő módosítása. 4. Az igazgatóság és a felügyelő bizottság kiegészítése új tisztségviselők választásával. A közgyűlésen minden részvényes egy-egy képviselő útján gyakorolhatja részvényesi jogait. A képviselők meghatalmazásukat — a személyazonosság igazolása mellett — a közgyűlés helyszínén és napján reggel 9 órától igazolhatják és vehetik át szavazólapjaikat. TAKARÉKBANK Ha a közgyűlés határozatképtelen, akkor a következő közgyűlés időpontja — változatlan napirenddel — 1993. december 28-án 11 óra. Helyszíne: a Magyar Gazdasági Kamara I. emeleti nagyterme (Budapest V., Kossuth Lajos tér 6—8.) V 1 1993. november 20., szombat Társasházak: alakulástól a felszámolásig Az 1987-es adatok szerint 820 ezer bérlakás volt Ma­gyarországon. Ha hinni lehet a nem kötelező önkormányza­ti adatszolgáltatás eredmé­nyének, ezek száma mára 500 ezer alá apadt. Vagyis több mint 300 ezer társasház mű­ködik, a kezdeti lelkesültség után egyre több gonddal küszködve. Lakóinak szeret­nénk segítséget adni a társas­házak kezeléséről­ szóló soro­zatunkkal. Az intézőbizottsá­gok és a közös képviselők le­vélben elküldött kérdéseire pedig a Bémosz (Bérlakásu­kat Megvásárlók Országos Szövetsége) szakemberei és jogászai ajánlották fel írásos válaszukat. A társasházak megalakulásá­hoz ma az önkormányzati tes­tületek határozata jelöli ki az épületeket. Csak ennek nyomán válhat társasházzá a bérház. Ezt követően — általában ügyvédi irodáknál — megrendelik az alapító okiratok elkészítését, amelyek alapja még ma is az 1977. évi XI. törvényerejű ren­delet. Ez azt is jelenti, hogy az­óta sincs annál korszerűbb tör­vényi szabályozása a társashá­zak megalapításának, mintául pedig leginkább a 30-as évek­ben kötötteket használják. A tömeges privatizációban felszínre kerültek azok a gon­dok, hogy az addigi lakbért az önkormányzatok nem fordítot­ták az épületek felújítására, ha­nem az 1989-es rendelet értel­mében inkább megszabadulni igyekeztek a lepusztult épüle­tektől. Ettől kezdve gyarapod­nak a vegyes (magán és önkor­mányzati­ tulajdonú házak. Az alapító okiratoknak a tapasztala­tok szerint két nagy hibája van. Az egyik a házfelügyelői laká­sokkal kapcsolatos. Az 1991.­XXXIII. törvény értelmé­ben csak üres házfelügyelői lakás adható el, emiatt Budapesten tö­meges méreteket öltött az egykori házfelügyelők „elüldözése”. A mindenki számára méltánytalan helyzetet csak törvény rendezhet­né. Az egész társasházat sújtó gond, hogy az alapító okiratok általában nem a valóságos ada­tokat tartalmazzák. Készüljön (az eladó költségére) egy olyan felmérés, hogy milyen állapotú az épület az eladás napján. Ebben szerepelnie kell a tető, a kémény, a főfal, a homlokzat, a vezetékek állapotának, az érintésvédelmi felülvizsgálat eredményének. Ezzel nemcsak a későbbi veszekedést lehetne megakadályozni az önkormány­zattal (az adott-e el romhalmazt, vagy a lakók tették tönkre már saját tulajdonukat), hanem az is tudatosulna a lakókban, hogy nem csak a saját otthonukat vet­ték meg, hanem egy egész épü­letet, amelyet üzemeltetni, kar­bantartani és valamikor felújíta­ni is kell. •Sz. K SZILVESZTERÉJSZAKA AZ OPERAHÁZBAN Program: 20 órakor GÁLAKONCERT az Operaház művészei és zenekara közreműködésével. 21 órakor a CLARA—LISKA DIVATHÁZ szőrme- és ruhadivat-bemutatója. 22 órakor a GUNDEL ÉTTEREM által svédasztal jellegű, ültetéses vacsora. • Az éjszaka folyamán a színpadon terített vacsorához Rácz László és cigányzenekara biztosítja a jó hangulatot hajnalig. • Az aulában Zsoldos Gábor és Gerendás Péter szalonzenekara tánczenét szolgáltat. • A Székely Bertalan-teremben exkluzív PIANOBÁR működik, ahol Kóródi Iván zongoraművész játszik. • A szalonokban Rácz Rozália hegedű- és Koródi Péter zongorajátéka szórakoztatja vendégeinket. • Éjfélkor az új év köszöntése, majd az Operaház fantomja társasjáték, továbbá jósasszonyok jövendőmondása és hajnalig tartó, vidám mulatság az Operaház összes termében. Jegyárak: 18 000, 19 000, 20 000 forint. Minden jegy ára magában foglalja a pezsgős vacsorát. Jegyek rendelhetők és válthatók a V.I.P.-ARTS menedzsmentirodájában. Telefon/fax: (36-1) 176-7264, rádiótelefon: (06-60) 321-320, az Operaház szervezési osztályán: 1061 Budapest, Andrássy út 20. Telefon: (36-1) 132-7914, (36-1) 111-9017, Nemzeti Filharmónia jegypénztárában: 1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. Telefon: 118-0441, Music Mix jegyiroda: 1052 Budapest, Váci utca 33. Telefon: 117-7736, fax: 138-2237. Magyar Nemzet olvasószolgálati irodája: 1073 Budapest, Erzsébet krt. 6. Telefon: 122-1484, 269-6662.

Next