Magyar Hírlap, 1994. április (27. évfolyam, 76-87. szám)
1994-04-01 / 76. szám
1994. április 1., péntek A rádiónál töltött harminc évből melyik volt az az időszak, amikor ténylegesen a saját elképzelései szerint, sikeresen dolgozhatott? — kérdeztük Mester Ákostól, a 168 Óra című politikai magazin hamarosan elbocsátandó, volt felelős szerkesztőjétől. — Egyedül 1989-ben. Akkoriban ugyanis már senki nem tudta befogni a szánkat, és még nem jött létre egy új hatalom, amelynek ilyen ambíciói lettek volna. Ekkor elkezdődött egy kedvező változás, kezdett kialakulni egy egészségesebb közszellem, egyenesebben mertek kérdezni a riporterek, a nyilatkozók pedig észrevették, hogy nem adhatnak hazug, köntörfalazó válaszokat, mert azt a riporterek nem fogadják el. Ez a változás azután 1990-től lassanként megtorpant. — Ön szerint volt-e és a közeljövőben lehet-e a Magyar Rádiónak olyan korszaka, amikor többé-kevésbé közmegelégedésre és közszolgálati funkciókat betöltő médiumként működheti ezt? — Nehezen képzelhető el, mert ez egy tökéletesen szétvert intézmény, mely már soha többé nem lehet az, ami egykor volt, már állandóan gyanú fogja környékezni, hol az egyik, hol a másik oldalról. Már a riporterekbe is beleivódott a szükségtelen óvatosság. — Arra sem lát reményt, hogy a politikai és a közélet belátható időn belül kedvezően megváltozzon? — A politika képtelen volt megalkotni a jogszabályi hátteret, amelyet pedig kötelessége lett volna, így most itt állunk egy szétvert rádióval. Nekünk több szemrehányni valónk van, mint a politikának. Azért nemcsak a politika, hanem a közvélemény egy részétől is hangzottak el olyan kritikák, melyeket a rádió vezetősége is hangoztat, hogy az elbocsátó intézkedéshez nagymértékben hozzájárult a 168 Óra magatartása. Eszerint a műsor készítői nem ismerték fel, hogy a megváltozott társadalmi-politikai viszonyok között már nem állja meg a helyét az a stílus, hangvétel, amely 1989-ben még érvényes volt. Mennyiben tudja elfogadni ezt a kritikát? — Minden kritikát szívesen fogadok, de ez esetben déja vuérzésem van. Az elvtársak is azt mondogatták annak idején, hogy „több pozitívumot Mester elvtárs!”. Most az urak is ezt mondják: miért nem vesszük észre, hogy az ország milyen szépen fejlődik, csökken az infláció, a munkanélküliek száma, s én mintha szándékosan keresném a konfliktusokat, melyek ugyan kétségkívül jelen vannak a társadalomban, csak hát nem erre kellene koncentrálni. Ám a kritikák jó része nem feltétlenül a pozitívumokat hiányolja, hanem arról szól: a 168 Óra többnyire az ellenzéki politikusokat, liberális társadalomtudósokat szólaltatja meg, indokolatlanul nagy terjedelemben, esetenként felnagyítva foglalkozik feszültséget gerjesztő témákkal, sőt önmagával, illetve belső rádiósügyekkel is. Amikor kérdésessé vált, hogy valóban van-e sajtószabadság, vannak-e igazi viták, a rádió a kormány szolgálatába áll-e vagy sem, akkor kényszerültünk rá, hogy magunkkal foglalkozzunk, bár ezt nagyon utáltuk. Korábban ezt soha nem tettük. A kérdés első részében foglalt állítások pedig nem igazak. A 168 Óra mindig is törekedett arra, hogy valamennyi érdekelt felet megszólaltassa. Szívesen vennék olyan összehasonlító vizsgálatokat, hogy vajon a 168 Óra vagy pedig a Vasárnapi Újság tett-e inkább eleget a pártatlanság követelményeinek. Ha a megszólalásokat összeszámolnánk kiderülne, hogy a műsorunkban több volt a kormánypárti, mint az ellenzéki riportalany. Más kérdés, hogy a 168 Óra riportereivel nehéz volt elhitetni azt, ami nem felel meg a valóságnak, az uraknak nehéz volt a számukra kínos kérdésekre is válaszolni. A 168 Óra riporterei nem szolgalelkűséget tanultak, hanem kételyt akartak ébreszteni, s ezt nem az elmúlt néhány esztendőben kezdték elsajátítani, amióta ránk tört a nagy magyar sajtószabadság, hanem már akkor is erre törekedtek, amikor még az elvtársak nyilatkozgattak. Az esetek többségében egyébként a riporterek támadó, vitázó kedvét általában a riportalany köntörfalazó, mellébeszélő válaszai hívták elő. — Sokan mégis úgy vélekednek, hogy a 168 Óra indokolatlanul tartotta meg ma is politikacsináló attitűdjét, márpedig a demokráciában egy közszolgálati műsornak nem pedig alakítása a feladata. — Mi csupán követtük az eseményeket, bár tudom, hogy nem azon a nyomvonalon, ahogy elvárták volna bizonyos politikai körökben. De hát úgy emlékszem, ez az elmúlt rendszerben is így volt. Ha jön majd egy kormányváltás, az új kormányzó erők is elégedetlenek lesznek velünk, ha még egyáltalán létezünk. , — Úgy tudom, többször kapott olyan jelzést: ha valamelyest visszafognák magukat, akkor elkerülhető lenne az egész elbocsátási intézkedés. Felelősnek érzi-e magát abban, hogy a helyzet mégis idáig fajult? — Lehetséges, hogy számított volna, ha megváltozunk, csak ez nem lett volna becsületes. A figyelmeztetések ellenére is, úgy érzem, hogy nem „ugráltam”, hanem csupán a dolgomat végeztem. — Az elbocsátásáról szóló értesítés óta többször úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint hamarosan visszatérhet. Valóban ragaszkodik a közszolgálati rádióhoz? Nyilván bármelyik kereskedelmi adónál dolgozhatna, talán kedvezőbb körülmények között is. Ez elsősorban attól függ, hogy ebből az intézményből mi lesz, de attól is: képesek lesznek-e a politikai erők megegyezni egy mindenki számára elfogadható sajtószabadság-felfogásban, s konszenzusra jutni abban, hogy mit jelent a közszolgálatiság. Felfogásom erről az, hogy kötelességem megtalálni az igazságot, akkor is, ha el akarják kendőzni előlem, mert ez az igazság a közre tartozik. Vannak, akik úgy értelmezik ezt, hogy a mindenkori kormány akarata, sugallata szerint kell alakítaniuk a kérdéseiket, sőt a véleményüket is. Semmiképpen sem kívánkozom vissza egy olyan rádióba, ahol egy központi akarat szerint kell működnöm. Nehezemre esik az is, ha egyszer visszajönnék, akkor hogyan tudnék szót érteni egykori barátaimmal, akik a mostani helyzetben — mondjuk úgy, hogy — kicsit „különösen” viselkedtek. Szeretnék rájuk emlékezni, ahogy egykor megismertem őket, csak ez nem olyan könnyű. Az az ember, akit egy nagy műveltségű, hihetetlenül tehetséges rádiósnak ismertem, akitől csak úgy zengett a folyosó, mert mindig katonanótákat és operetteket énekelt, s jó kedvűen mindenkinek odaköszönt, barátságosan hátba vert, ez az ember most csak némán ballag a folyosón, s nem lehet benne biztos, hogy fiatalabb kollégái visszaköszönnek neki. Ez nagyon keserves lehet. De most ilyen időket élünk, nagyon nehéz lesz ezt átvészelni. Jó lenne hinni abban, hogy a barátságok megmaradnak, de már nincsenek illúzióim. Hallgatom az ellen 168 Órát, benne a rádiózás „nagy öregjeit”, és nem akarok rosszat gondolni róluk. Csak ez nem könnyű. Nekünk sem könnyű most, de valószínűleg nekik sem. Sőt, ők rosszabb helyzetben vannak. Én ugyanis csak az állásomat veszítettem el. • Szűcs László / Mester Ákos: már nincsenek illúzióim Veszteségátvállalás fejében kölcsönadták a Vasárnapi Híreket A Vico Rt. elnök-vezérigazgatója korábban érdeklődésünkre nem kívánta kifejteni, hogyan jutott a Vasárnapi Hírek kiadói jogához. Értesüléseink szerint a kiadóváltás hátterében az áll, hogy a legnagyobb példányszámú, népszerű hét végi lap ez évi tervezett vesztesége meghaladná a húszmillió forintot, melynek finanszírozását a tulajdonosok nem vállalták át. Az elsősorban a postai terjesztési díj januári felemelése következtében előálló tetemes veszteség miatt a lap megjelentetése májustól már veszélybe került volna. A tulajdonos Pergamen Press Rt. igazgatótanácsi ülésén a részvényesek azonban ennek ellenére nem hajlottak a veszteség átvállalására, így megoldásként a Vico ajánlatát támogatták. A Vico Rt., mely a Vasárnapi Hírekkel már hosszabb ideje növelni kívánta sajtóbirodalmát, a deficit átvállalásának, s a lapkészítő dolgozók átvételének fejében három évre megkapta a kiadás jogát, azzal a feltétellel, hogy nem változtat az újság politikailag semleges irányvonalán. A Viconak pedig egyre bővülő hirdetési piacán a hét közbeni reklámozási lehetőség mellett — a folyamatosság fenntartása érdekében is — jól jön egy hét végi médium. Fenyő János rögtön formai változtatásokat is tesz: nyilatkozata szerint már e hét vasárnapjától új külsővel, új rovatokkal és 16 helyett 24 oldalon jelenteti meg a lapot, majd a példányszámát is növelni kívánja. Mint megtudtuk, ezek a lépések a Pergamen tervei között is szerepeltek, s a változtatás lehetőségei alaposan szabályozottak, így a tulajdonhányaddal nem rendelkező Vico nem alakíthatja kénye-kedve szerint az újságot. • Szü. L. Nem az OVB titkára minősítette Schamschulát Tegnapi lapunkban a Kara Pállal készített interjú egyik kérdése, valamint az Országos Választási Bizottság titkárának válasza — sajnálatos technikai hiba miatt — tévesen jelent meg. A beszélgetés hibásan interpretált része — a kérdés és a válasz — így hangzott el: — Miként vélekednek Schamschula György közlekedési miniszter újabb hírleveléről, amelyet a postások — a szokásos tarifa töredékéért — személyesen adtak át a nyugdíjasoknak? Ez nem tartozik az árnyaltabb módszerek közé, ráadásul — amint egy parlamenti interpelláció utalt rá — durva szabálytalanság vélelmezhető. — A körülményeket nem ismerem, de bizonyos: ez nem a választójogi törvénybe ütköző jogsértés, a postai szabályzat esetleges megszegése pedig nem tartozik az OVB hatáskörébe — szólt Kara Pál válasza. A hibáért olvasóink és az érintettek elnézését kérjük. BELFÖLD A rádió elnöki hivatala szerint nincs sztrájkhelyzet A rádió elnöki hivatalának megbízott vezetője, Ulbrich Andrásné tegnap felhívta a sztrájkbizottságot alakított Független Rádiós Szakszervezet figyelmét, hogy a bizottság jogszabályt sért, ha munkajogi kérdésekről kíván tárgyalni a munkaadóval. Ezért a vezető a sztrájkbizottság működésének azonnali beszüntetésére szólított fel. Mint levelében kifejti, a sztrájkbizottság azon álláspontja, hogy önmagát a munkáltatói intézkedésekkel szemben véleménynyilvánítási és intézkedési jogkörrel rendelkező testületnek tekinti, azért jogellenes, mert a sztrájktörvényhez fűzött indoklás a bizottságot csupán a sztrájk idején működő szervezetként említi, melynek jogköre kizárólag a sztrájkkal kapcsolatos kérdésekre korlátozódik, márpedig a rádióban jelenleg nincs sztrájkhelyzet. Az elnöki hivatal vezetője ezzel párhuzamosan a Frász elnökhelyetteséhez (!?) is levelet intézett, melyben az április 7-ére tervezett újabb rádiós demonstrációval kapcsolatban arra figyelmeztet, hogy munkaidő után illetve munkaidőben a munkáltatóval történt előzetes megállapodás szerint érdekképviseleti tevékenysége érdekében tarthat gyűlést a szakszervezet, de csak az e célra rendelkezésre bocsátott helyiségben, nem sértve mások — köztük a munkáltató — jogait és törvényes érdekeit, ellenkező esetben tevékenysége a munkaköri kötelezettség vétkes megszegésének minősül. Győri László, a Frász és a sztrájkbizottság elnöke a levelekre reagálva kérdésünkre kijelentette: a kérésnek nem tesznek eleget, a bizottság működését nem szüntetik be, mivel a kifogásokat nem tudják elfogadni. A felszólításokat Győri üres fenyegetésként értékeli, ám leszögezte: természetesen a továbbiakban is szigorúan a törvényes előírásoknak megfelelően járnak el. Mint megtudtuk, egyébként tegnap az elbocsátási intézkedés elveinek kidolgozására létrehozott vegyesbizottság immár negyedik tárgyalása újfent a legkisebb előrelépés nélkül zárult. • Szü. L. Mától nincs vezérigazgatója a MÁV-nak Csárádi Jánost, a MÁV ügyvezető vezérigazgatóját a tegnapi nappal felmentették állásából. A vasútnál 38 éve dolgozó szakember tegnap lapunknak elmondta: a felmentéséről szóló hivatalos okmányt egy nappal korábban, március 30-án kapta kézhez. Mint ismeretes, néhány nappal ezelőtt Schamschula György közlekedési miniszter megállapodott a vezérigazgatóval, hogy március 31-én Csárádi távozik a Magyar Államvasutak éléről. Mivel az igazgató nem kívánt nyugdíjba vonulni, ezért részére — miután felmondási ideje másfél év — ennyi időre szóló végkielégítést kell fizetni. A végkielégítés összegének kiszámítási alapja a volt igazgató mindenkori átlagkeresete. Arra a kérdésre, hogy az összeg pontosan mekkora, Csárádinak nem voltak biztos információi. A volt igazgató egyébként nem kívánja a továbbiakban sem elhagyni a közlekedés területét, mert mint mondta: több ajánlata is van, amelyekről egyelőre még nem óhajt részletesen nyilatkozni. • B.K. A mmmmGANz HUNSLET mBUDAPEST technológiai főosztálya 40 évesnél fiatalabb, közép- vagy felsőfokú szakirányú végzettségű, a járműgyártás területén lakatos és hegesztői szakmai ismereteket szerzett TECHNOLÓGUS munkatársat keres. Az angol-, illetve a németnyelv-tudás, valamint a számítástechnikai ismeretek előnyt jelentenek. Jelentkezni lehet írásban, szakmai önéletrajzzal. GANZ-HUNSLET Rt. Humán erőforrás igazgatóság Budapest, Vajda Péter u. 12.1089 Telefon: 269-9410 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az ECONOMIX Közgazdász Egyetemi Rt. (Bp. 1092 Köztelek u. 8.) az "ÁVÜ-GÉPBÖRZE" lebonyolítására az Állami Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Rt-vel megkötött szerződés alapján országos pályázatot hirdet a Gépbörze területi üzletkötői hálózatába történő felvételre. A pályázaton kereskedelemben - üzletkötésben jártas gazdasági társaságok és magánszemélyek vehetnek részt. A pályázatok benyújtásának határnapja: 1994. április 21.12 óra A benyújtás címe: ECONOMIX Közgazdász Egyetemi Részvénytársaság Budapest, 1092 Köztelek u. 8., vezérigazgatói titkárság A pályázaton való részvétel feltétele a "Pályázati kiírás" megvásárlása. Megvásárolható az ECONOMIX Rt. (Bp., 1092 Köztelek u. 8. fsz. 6.) titkárságán. ÁRA: 10.000,- Ft + ÁFA. A kiíró fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. A pályázattal kapcsolatosan további információ beszerezhető: Dr. Komlósi Jenő igazgató ECONOMIX Rt. Budapest, 1092 Köztelek u. 8. Telefon/fax: 217-72-99 s A szivattyúzás szükségmegoldás A szigetközi vízpótlásról született parlamenti döntést Győr-Moson-Sopron megyében ki-ki vérmérsékletének megfelelően fogadta. Horváth József, a régió köztársasági megbízottja szerint a kormány által szorgalmazott fenékküszöbös megoldást sem lehetett igazán jónak tekinteni, most viszont még egy ennél is rosszabb módszert hagytak jóvá a parlamentben. A köztársasági megbízott úgy véli, hogy a szivattyús megoldás költségesebb és kevésbé hatékony a fenékküszöbnél. • N. A. E. =—=5 MAGYAR HÍRLAP A szélsőségek elleni védelemhez pontosabb jogi megfogalmazás kell A Btk. 156 paragrafusa alapján ugyan az ügyészség minden olyan esetben vádat emel, amikor a testi és lelki sértés megvalósulást bizonyítottnak találja az utóbbi esztendők szkinhedek ellen indított pereiben, ám a bírósági ítéletek során eleddig még nem szerepelt a népi, nemzeti, faji, vallási vagy felekezeti csoportok ellen elkövetett erőszakos cselekmény. A bíróság legtöbbször garázdaság, illetve aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés. Dr. Bócz Endre fővárosi főügyész 1986-ra datálja az ominózus Btk. szakasz vitájának kezdetét, amikor Magyarországon elsőként fordult elő, hogy a Kőbánya-Kispest metróvégállomáson bőrfejűek súlyosan bántalmaztak negyven kubai állampolgárt. Jóllehet a főügyészség ebben az esetben határozottan a 156. paragrafus alapján indított vádat az elkövetők ellen, ám a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökhelyettese másként vélekedett a vád jogcíméről. Ugyanis erről konzultáltak a Legfelsőbb Bíróság akkori vezetői, s az elnökhelyettes úgy látta: ez a szakasz nem alkalmazható, mert ez rossz fényt vetne a Magyar Népköztársaságra. Erre alapot adott a korábbi bírósági gyakorlat is, amikor az ilyen esetekben legtöbbször izgatás miatt emeltek vádat a bűnösök ellen. A bűnelkövetőket izgatás címén helyezték vád alá, majd a per természetesen elhúzódott. Eközben a rendszerváltás előjeleként megalakult a Nemzeti Kerekasztal, az államvédelmi büntetőjog átalakítása, majd az izgatás törlése a Btk.-ból — majd maradt vádpontként az aljas indokból elkövetette súlyos testi sértés... Az ügyek is ennek fényében haladtak, megszűntek a politikai megfontolások is. Ettől kezdve a Fővárosi Főügyészség konzekvensen 156. szakasz címén tette a vád tárgyává. Tehát mi ezt a gyakorlatot követtük, mondván: ez felel meg a magyar Btk. hatályban lévő rendelkezéseinek. Azonban mindmáig a Legfelsőbb Bíróság vélekedése és döntése számít, ebből adódóan meglehetősen kilátástalan, hogy ilyen típusú ügyeket a 156. szakasz vádemelése kapcsán végigvihessünk... „Pontosabb jogi megfogalmazásokkal hatékonyabban lehetne védeni a társadalmi rendet a szélsőségektől.” — ezt Kacziba Antal, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi főigazgatója mondta akkor, amikor arról számolt be hogy mit tehet, illetve mit nem tehet a rendőrség a hungarista Világnemzeti Népuralmista Párt ellen. A vezérőrnagy február eleji sajtótájékoztatóján mindehhez hozzátette az extrém politikai jelenségekkel kapcsolatban, hogy a bűnös szervezkedést és konspirációt is büntetni kellene. S ez a tényállás alkalmazható lenne a szervezett bűnözés elleni küzdelemben is. • B.J. Tizenhárom bejelentett szkinhedtámadás Együttműködési megállapodást kötött a Martin Luther King Egyesület (MLKE) és az Országos Rendőr-főkapitányság, jelentették be tegnap az emberjogi egyesületben tartott sajtótájékoztatón. A két fél, a megállapodás értelmében vállalja, hogy egymást kölcsönösen tájékoztatta és segíti a másik felet is érintő ügyekben. A BRFK szkinhedekkel foglalkozó osztályával szintén kapcsolatban áll majd az egyesület. 1993-ban 13 regisztrált szkinhedtámadás történt a fővárosban csak a külföldiek ellen, hangzott el a tájékoztatón, idén pedig már három hasonló eset történt. Az egyesület képviselője ezenkívül beszámolt arról, hogy milyen eszközökkel próbál az MLKE a hazánkban tartózkodó külföldi állampolgároknak segítséget nyújtani. Végezetül bejelentették, hogy a Martin Luther King Egyesület elnöksége felmentette az eddigi elnököt, 111 Mártont és helyette Mester Csabát nevezte ki az elnöki posztra. • F. D. Huszonötmilliót hátrahagytak a rablók Az első hírekkel ellentétben nem hatvan, hanem csak negyvenmillió forintot rabolt el három fegyveres támadó szerda este a III. kerületi önkormányzat Folyamőr utcai gazdasági épületéből. Feltehetően nem bírtak egyszerre többet magukkal vinni, vagy esetleg megzavarták őket, de tény, hogy mintegy 25 millió forintot a pénztárhelyiségben hagytak —jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Tarlós István, a kerület polgármestere. Mint elhangzott: évek óta hasonló rend szerint osztják szét a kerületi iskolákban, óvodákban, bölcsődékben dolgozó közalkalmazottaknak a fizetésüket. Vagyis a fizetés előtti napon — a biztosítók által előírt módon — fegyveres biztonsági őrök kíséretében reggel szállították a GAMESZ épületébe a pénzt. Szerdán is így történt. Ezután 8-10 pénztáros borítékolta, az összesen száz intézmény, mintegy négyezer dolgozójának fizetését. Mindez eltartott délutánig. A száz pénzeszsák akkora helyet foglalt el, hogy lehetetlen volt páncélszekrényben elhelyezni. A zárható pénztárhelyiségben egy fegyveres biztonsági őr bezárta magát, míg két ugyancsak fegyveres társa az ajtó előtt állt őrt. A polgármester hozzáfűzte: ha a rendőrség nem jut az elrabolt milliók nyomára, a keletkezett kárt kénytelen lesz a kerület az éves fejlesztések és beruházások terhére elkönyvelni. Mint hozzáfűzte: a pedagógusok bérével semmiképpen nem marad adós a kerület. A pénz már rendelkezésre áll, ám az újbóli bizonylatolás és borítékolás miatt vélhetően csak ma kaphatják kézhez a dolgozók. A Budapesti Rendőr-főkapitányságtól kapott információink szerint, szinte egész éjjel ellenőrizték a fővárosból kivezető főutakat a rendőrök. A hidakon, főbb csomópontokon folyamatosan járőröztek a rendőrök, de nem akadtak az autó, illetve a gyanúsítottak nyomára. Mint kiderült, a rablók által használt Mazda 323-as szürke gépkocsit fél évvel ezelőtt, ugyancsak a III. kerületből, a Flórián térről lopták el. Egyelőre nem érkezett értékelhető bejelentés az autóval kapcsolatban, ami arra enged következtetni, hogy megfelelő rejtekhelyet találtak számára. A vizsgálat során megállapították, hogy az egyik elkövető mindvégig az épület előtt parkoló autó volánja mögött ült. A szemtanúk használható személyleírást adtak a férfiről. Két társa öltött maszkot, s hajtotta végre a vakmerő rablótámadást. Mint megtudtuk, a combon lőtt rendőr biztonsági alkalmazott állapota nem súlyos, várhatóan a jövő héten elhagyhatja a kórházat. • G.Z. Innen vittek és itt hagytak sok pénzt foto habi* csaba