Magyar Hírlap, 1994. április (27. évfolyam, 76-87. szám)

1994-04-01 / 76. szám

1994. április 1., péntek A rádiónál töltött harminc évből melyik volt az az idő­szak, amikor ténylegesen a sa­ját elképzelései szerint, sikere­sen dolgozhatott? — kérdez­tük Mester Ákostól, a 168 Óra című politikai magazin hama­rosan elbocsátandó, volt fele­lős szerkesztőjétől. — Egyedül 1989-ben. Akko­riban ugyanis már senki nem tudta befogni a szánkat, és még nem jött létre egy új hatalom, amelynek ilyen ambíciói lettek volna. Ekkor elkezdődött egy kedvező változás, kezdett kiala­kulni egy egészségesebb köz­szellem, egyenesebben mertek kérdezni a riporterek, a nyilat­kozók pedig észrevették, hogy nem adhatnak hazug, köntörfa­­lazó válaszokat, mert azt a ri­porterek nem fogadják el. Ez a változás azután 1990-től lassan­ként megtorpant. — Ön szerint volt-e és a kö­zeljövőben lehet-e a Magyar Rádiónak olyan korszaka, ami­kor többé-kevésbé közmegelé­gedésre és közszolgálati funk­ciókat betöltő médiumként mű­ködheti ezt­? — Nehezen képzelhető el, mert ez egy tökéletesen szétvert intézmény, mely már soha többé nem lehet az, ami egykor volt, már állandóan gyanú fogja kör­nyékezni, hol az egyik, hol a másik oldalról. Már a riporte­rekbe is beleivódott a szükség­telen óvatosság. — Arra sem lát reményt, hogy a politikai és a közélet be­látható időn belül kedvezően megváltozzon? — A politika képtelen volt megalkotni a jogszabályi hátte­ret, amelyet pedig kötelessége lett volna, így most itt állunk egy szétvert rádióval. Nekünk több szemrehányni valónk van, mint a politikának.­­ Azért nemcsak a politika, hanem a közvélemény egy rész­étől is hangzottak el olyan kriti­kák, melyeket a rádió vezetősé­ge is hangoztat, hogy az elboc­sátó intézkedéshez nagymérték­ben hozzájárult a 168 Óra ma­gatartása. Eszerint a műsor ké­szítői nem ismerték fel, hogy a megváltozott társadalmi-politi­kai viszonyok között már nem állja meg a helyét az a stílus, hangvétel, amely 1989-ben még érvényes volt. Mennyiben tudja elfogadni ezt a kritikát? — Minden kritikát szívesen fogadok, de ez esetben déja vu­­érzésem van. Az elvtársak is azt mondogatták annak idején, hogy „több pozitívumot Mester elvtárs!”. Most az urak is ezt mondják: miért nem vesszük észre, hogy az ország milyen szépen fejlődik, csökken az inf­láció, a munkanélküliek száma, s én mintha szándékosan­ keres­ném a konfliktusokat, melyek ugyan kétségkívül jelen vannak a társadalomban, csak hát nem erre kellene koncentrálni.­­ Ám a kritikák jó része nem feltétlenül a pozitívumokat hiányolja, hanem arról szól: a 168 Óra többnyire az ellenzéki politikusokat, liberális társada­lomtudósokat szólaltatja meg, indokolatlanul nagy terjedelem­ben, esetenként felnagyítva fog­lalkozik feszültséget gerjesztő témákkal, sőt önmagával, illet­ve belső rádiósügyekkel is.­­ Amikor kérdésessé vált, hogy valóban van-e sajtósza­badság, vannak-e igazi viták, a rádió a kormány szolgálatába áll-e vagy sem, akkor kénysze­rültünk rá, hogy magunkkal fog­lalkozzunk, bár ezt nagyon utál­tuk. Korábban ezt soha nem tet­tük. A kérdés első részében fog­lalt állítások pedig nem igazak. A 168 Óra mindig is törekedett arra, hogy valamennyi érdekelt felet megszólaltassa. Szívesen vennék olyan összehasonlító vizsgálatokat, hogy vajon a 168 Óra vagy pedig a Vasárnapi Új­ság tett-e inkább eleget a pártat­lanság követelményeinek. Ha a megszólalásokat összeszámol­nánk kiderülne, hogy a műso­runkban több volt a kormány­­párti, mint az ellenzéki riport­alany. Más kérdés, hogy a 168 Óra riportereivel nehéz volt el­hitetni azt, ami nem felel meg a valóságnak, az uraknak nehéz volt a számukra kínos kérdések­re is válaszolni. A 168 Óra ri­porterei nem szolgalelkűséget tanultak, hanem kételyt akartak ébreszteni, s ezt nem az elmúlt néhány esztendőben kezdték el­sajátítani, amióta ránk tört a nagy magyar sajtószabadság, hanem már akkor is erre töre­kedtek, amikor még az elvtársak nyilatkozgattak. Az esetek több­ségében egyébként a riporterek támadó, vitázó kedvét általában a riportalany köntörfalazó, mel­lébeszélő válaszai hívták elő. — Sokan mégis úgy véleked­nek, hogy a 168 Óra indokolat­lanul tartotta meg ma is politi­kacsináló attitűdjét, márpedig a demokráciában egy közszolgá­lati műsornak nem pedig alakí­tása a feladata. — Mi csupán követtük az eseményeket, bár tudom, hogy nem azon a nyomvonalon, ahogy elvárták volna bizonyos politikai körökben. De hát úgy emlékszem, ez az elmúlt rend­szerben is így volt. Ha jön majd egy kormányváltás, az új kor­mányzó erők is elégedetlenek lesznek velünk, ha még egyálta­lán létezünk. , — Úgy tudom, többször ka­pott olyan jelzést: ha valame­lyest visszafognák magukat, ak­kor elkerülhető lenne az egész elbocsátási intézkedés. Felelős­nek érzi-e magát abban, hogy a helyzet mégis idáig fajult? — Lehetséges, hogy számí­tott volna, ha megváltozunk, csak ez nem lett volna becsüle­tes. A figyelmeztetések ellenére is, úgy érzem, hogy nem „ugrál­tam”, hanem csupán a dolgomat végeztem. — Az elbocsátásáról szóló értesítés óta többször úgy nyi­latkozott, hogy reményei szerint hamarosan visszatérhet. Való­ban ragaszkodik a közszolgála­ti rádióhoz? Nyilván bármelyik kereskedelmi adónál dolgozhat­na, talán kedvezőbb körülmé­nyek között is.­­ Ez elsősorban attól függ, hogy ebből az intézményből mi lesz, de attól is: képesek lesz­­nek-e a politikai erők meg­egyezni egy mindenki számára elfogadható sajtószabadság-fel­fogásban, s konszenzusra jutni abban, hogy mit jelent a köz­­szolgálatiság. Felfogásom erről az, hogy kötelességem megta­lálni az igazságot, akkor is, ha el akarják kendőzni előlem, mert ez az igazság a közre tar­tozik. Vannak, akik úgy értel­mezik ezt, hogy a mindenkori kormány akarata, sugallata sze­rint kell alakítaniuk a kérdései­ket, sőt a véleményüket is. Semmiképpen sem kívánko­zom vissza egy olyan rádióba, ahol egy központi akarat sze­rint kell működnöm. Nehezem­re esik az is, ha egyszer vissza­jönnék, akkor hogyan tudnék szót érteni egykori barátaim­mal, akik a mostani helyzetben — mondjuk úgy, hogy — kicsit „különösen” viselkedtek. Sze­retnék rájuk emlékezni, ahogy egykor megismertem őket, csak ez nem olyan könnyű. Az az ember, akit egy nagy mű­veltségű, hihetetlenül tehetsé­ges rádiósnak ismertem, akitől csak úgy zengett a folyosó, mert mindig katonanótákat és operetteket énekelt, s jó ked­vűen mindenkinek odaköszönt, barátságosan hátba vert, ez az ember most csak némán ballag a folyosón, s nem lehet benne biztos, hogy fiatalabb kollégái visszaköszönnek neki. Ez na­gyon keserves lehet. De most ilyen időket élünk, nagyon ne­héz lesz ezt átvészelni. Jó lenne hinni abban, hogy a barátságok megmaradnak, de már nincse­nek illúzióim. Hallgatom az el­len 168 Órát, benne a rádiózás „nagy öregjeit”, és nem akarok rosszat gondolni róluk. Csak ez nem könnyű. Nekünk sem könnyű most, de valószínűleg nekik sem. Sőt, ők rosszabb helyzetben vannak. Én ugyanis csak az állásomat veszítettem el. • Szűcs László / Mester Ákos: már nincsenek illúzióim Veszteségátvállalás fejében kölcsönadták a Vasárnapi Híreket A Vico Rt. elnök-vezérigaz­gatója korábban érdeklődésünk­re nem kívánta kifejteni, ho­gyan jutott a Vasárnapi Hírek kiadói jogához. Értesüléseink szerint a kiadóváltás hátterében az áll, hogy a legnagyobb pél­dányszámú, népszerű hét végi lap ez évi tervezett vesztesége meghaladná a húszmillió forin­tot, melynek finanszírozását a tulajdonosok nem vállalták át. Az elsősorban a postai ter­jesztési díj januári felemelése következtében előálló tetemes veszteség miatt a lap megjelen­tetése májustól már veszélybe került volna. A tulajdonos Per­gamen Press Rt. igazgatótanácsi ülésén a részvényesek azonban ennek ellenére nem hajlottak a veszteség átvállalására, így megoldásként a Vico ajánlatát támogatták. A Vico Rt., mely a Vasárnapi Hírekkel már hosszabb ideje növelni kívánta sajtóbirodalmát, a deficit át­vállalásának, s a lapkészítő dol­gozók átvételének fejében há­rom évre megkapta a kiadás jo­gát, azzal a feltétellel, hogy nem változtat az újság politikailag semleges irányvonalán. A Vico­­nak pedig egyre bővülő hirdetési piacán a hét közbeni reklámozá­si lehetőség mellett — a folya­matosság fenntartása érdekében is — jól jön egy hét végi mé­dium. Fenyő János rögtön for­mai változtatásokat is tesz: nyi­latkozata szerint már e hét va­sárnapjától új külsővel, új rova­tokkal és 16 helyett 24 oldalon jelenteti meg a lapot, majd a példányszámát is növelni kíván­ja. Mint megtudtuk, ezek a lépé­sek a Pergamen tervei között is szerepeltek, s a változtatás lehe­tőségei alaposan szabályozottak, így a tulajdonhányaddal nem rendelkező Vico nem alakíthatja kénye-kedve szerint az újságot. • Szü. L. Nem az OVB titkára minősítette Schamschulát Tegnapi lapunkban a Kara Pállal készített interjú egyik kérdése, vala­mint az Országos Választási Bizott­ság titkárának válasza — sajnálatos technikai hiba miatt — tévesen je­lent meg. A beszélgetés hibásan in­terpretált része —­ a kérdés és a vá­lasz — így hangzott el: — Miként vélekednek Schams­­chula György közlekedési miniszter újabb hírleveléről, amelyet a postá­sok — a szokásos tarifa töredékéért — személyesen adtak át a nyugdíja­soknak? Ez nem tartozik az árnyal­tabb módszerek közé, ráadásul — amint egy parlamenti interpelláció utalt rá — durva szabálytalanság vélelmezhető. — A körülményeket nem isme­rem, de bizonyos: ez nem a válasz­tójogi törvénybe ütköző jogsértés, a postai szabályzat esetleges megsze­gése pedig nem tartozik az OVB ha­táskörébe — szólt Kara Pál válasza. A hibáért olvasóink és az érintet­tek elnézését kérjük. BELFÖLD A rádió elnöki hivatala szerint nincs sztrájkhelyzet A rádió elnöki hivatalának megbízott vezetője, Ulbrich Andrásné tegnap felhívta a sztrájkbizottságot alakított Független Rádiós Szakszerve­zet figyelmét, hogy a bizottság jogszabályt sért, ha munkajo­gi kérdésekről kíván tárgyalni a munkaadóval. Ezért a veze­tő a sztrájkbizottság működé­sének azonnali beszüntetésére szólított fel. Mint levelében kifejti, a sztrájkbizottság azon álláspont­ja, hogy önmagát a munkáltatói intézkedésekkel szemben véle­ménynyilvánítási és intézkedési jogkörrel rendelkező testületnek tekinti, azért jogellenes, mert a sztrájktörvényhez fűzött indok­lás a bizottságot csupán a sztrájk idején működő szerve­zetként említi, melynek jogköre kizárólag a sztrájkkal kapcsola­tos kérdésekre korlátozódik, márpedig a rádióban jelenleg nincs sztrájkhelyzet. Az elnöki hivatal vezetője ezzel párhuza­mosan a Frász elnök­helyettesé­hez (!?) is levelet intézett, melyben az április 7-ére terve­zett újabb rádiós demonstráció­val kapcsolatban arra figyel­meztet, hogy munkaidő után il­letve munkaidőben a munkálta­tóval történt előzetes megálla­podás szerint érdekképviseleti tevékenysége érdekében tarthat gyűlést a szakszervezet, de csak az e célra rendelkezésre bocsá­tott helyiségben, nem sértve mások — köztük a munkáltató — jogait és törvényes érdekeit, ellenkező esetben tevékenysége a munkaköri kötelezettség vét­kes megszegésének minősül. Győri László, a Frász és a sztrájkbizottság elnöke a leve­lekre reagálva kérdésünkre kije­lentette: a kérésnek nem tesznek eleget, a bizottság működését nem szüntetik be, mivel a kifo­gásokat nem tudják elfogadni. A felszólításokat Győri üres fenye­getésként értékeli, ám leszögez­te: természetesen a továbbiak­ban is szigorúan a törvényes előírásoknak megfelelően járnak el. Mint megtudtuk, egyébként tegnap az elbocsátási intézkedés elveinek kidolgozására létreho­zott vegyesbizottság immár ne­gyedik tárgyalása újfent a legki­sebb előrelépés nélkül zárult. • Szü. L. Mától nincs vezérigazgatója a MÁV-nak Csárádi Jánost, a MÁV ügy­vezető vezérigazgatóját a tegna­pi nappal felmentették állásá­ból. A vasútnál 38 éve dolgozó szakember tegnap lapunknak el­mondta: a felmentéséről szóló hivatalos okmányt egy nappal korábban, március 30-án kapta kézhez. Mint ismeretes, néhány nap­pal ezelőtt Schamschula György közlekedési miniszter meg­állapodott a vezérigazgatóval, hogy március 31-én Csárádi tá­vozik a Magyar Államvasutak éléről. Mivel az igazgató nem kívánt nyugdíjba vonulni, ezért részére — miután felmondási ideje másfél év — ennyi időre szóló végkielégítést kell fizetni. A végkielégítés összegének ki­számítási alapja a volt igazgató mindenkori átlagkeresete. Arra a kérdésre, hogy az összeg ponto­san mekkora, Csárádinak nem voltak biztos információi. A volt igazgató egyébként nem kívánja a továbbiakban sem elhagyni a közlekedés területét, mert mint mondta: több ajánlata is van, amelyekről egyelőre még nem óhajt részletesen nyilatkozni. • B.K. A m­mmmGANz HUNSLET mBUDAPEST technológiai főosztálya 40 évesnél fiatalabb, közép- vagy felsőfokú szakirányú végzettségű, a járműgyártás területén lakatos és hegesztői szakmai ismereteket szerzett TECHNOLÓGUS munkatársat keres. Az angol-, illetve a németnyelv-tudás, valamint a számítástechnikai ismeretek előnyt jelentenek. Jelentkezni lehet írásban, szakmai önéletrajzzal. GANZ-HUNSLET Rt. Humán erőforrás igazgatóság Budapest, Vajda Péter u. 12.1089 Telefon: 269-9410 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az ECONOMIX Közgazdász Egyetemi Rt. (Bp. 1092 Köztelek u. 8.) az "ÁVÜ-GÉPBÖRZE" lebonyolítására az Állami Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Rt-vel megkötött szerződés alapján országos pályázatot hirdet a Gépbörze területi üzletkötői hálózatába történő felvételre. A pályázaton kereskedelemben - üzletkötésben jártas gazdasági társaságok és magánszemélyek vehetnek részt. A pályázatok benyújtásának határnapja: 1994. április 21.12 óra A benyújtás címe: ECONOMIX Közgazdász Egyetemi Részvénytársaság Budapest, 1092 Köztelek u. 8., vezérigazgatói titkárság A pályázaton való részvétel feltétele a "Pályázati kiírás" megvásárlása. Megvásárolható az ECONOMIX Rt. (Bp., 1092 Köztelek u. 8. fsz. 6.) titkárságán. ÁRA: 10.000,- Ft + ÁFA. A kiíró fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. A pályázattal kapcsolatosan további információ beszerezhető: Dr. Komlósi Jenő igazgató ECONOMIX Rt. Budapest, 1092 Köztelek u. 8. Telefon/fax: 217-72-99 s A szivattyúzás szükségmegoldás A szigetközi vízpótlásról született parlamenti döntést Győr-Moson-Sopron megyében ki-ki vérmérsékletének megfe­lelően fogadta. Horváth József, a régió köztársasági megbízottja szerint a kormány által szorgal­mazott fenékküszöbös megol­dást sem lehetett igazán jónak tekinteni, most viszont még egy ennél is rosszabb módszert hagytak jóvá a parlamentben. A köztársasági megbízott úgy véli, hogy a szivattyús megoldás költségesebb és kevésbé haté­kony a fenékküszöbnél. • N. A. E. =—=5 MAGYAR HÍRLAP A szélsőségek elleni védelemhez pontosabb jogi megfogalmazás kell A Btk. 156 paragrafusa alap­ján ugyan az ügyészség minden olyan esetben vádat emel, amikor a testi és lelki sértés megvalósu­lást bizonyítottnak találja az utób­bi esztendők szkinhedek ellen in­dított pereiben, ám a bírósági íté­letek során eleddig még nem sze­repelt a népi, nemzeti, faji, vallási vagy felekezeti csoportok ellen elkövetett erőszakos cselekmény. A bíróság legtöbbször garázda­ság, illetve aljas indokból elköve­tett súlyos testi sértés. Dr. Bócz Endre fővárosi fő­ügyész 1986-ra datálja az ominó­zus Btk. szakasz vitájának kezde­tét, amikor Magyarországon el­sőként fordult elő, hogy a Kőbá­nya-Kispest metróvégállomáson bőrfejűek súlyosan bántalmaztak negyven kubai állampolgárt. Jól­lehet a főügyészség ebben az esetben határozottan a 156. pa­ragrafus alapján indított vádat az elkövetők ellen, ám a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökhelyettese másként vélekedett a vád jogcí­méről. Ugyanis erről konzultáltak a Legfelsőbb Bíróság akkori ve­zetői, s az elnökhelyettes úgy lát­ta: ez a szakasz nem alkalmazha­tó, mert ez rossz fényt vetne a Magyar Népköztársaságra. Erre alapot adott a korábbi bírósági gyakorlat is, amikor az ilyen ese­tekben legtöbbször izgatás miatt emeltek vádat a bűnösök ellen. A bűnelkövetőket izgatás címén he­lyezték vád alá, majd a per termé­szetesen elhúzódott. Eközben a rendszerváltás előjeleként meg­alakult a Nemzeti Kerekasztal, az államvédelmi büntetőjog átalakí­tása, majd az izgatás törlése a Btk.-ból — majd maradt vád­pontként az aljas indokból elkö­vetette súlyos testi sértés... Az ügyek is ennek fényében halad­tak, megszűntek a politikai meg­fontolások is. Ettől kezdve a Fő­városi Főügyészség konzekven­sen 156. szakasz címén tette a vád tárgyává. Tehát mi ezt a gya­korlatot követtük, mondván: ez felel meg a magyar Btk. hatály­ban lévő rendelkezéseinek. Azon­ban mindmáig a Legfelsőbb Bíró­ság vélekedése és döntése számít, ebből adódóan meglehetősen ki­látástalan, hogy ilyen típusú ügyeket a 156. szakasz vádemelé­se kapcsán végigvihessünk... „Pontosabb jogi megfogalma­zásokkal hatékonyabban lehetne védeni a társadalmi rendet a szél­sőségektől.” — ezt Kacziba An­tal, az Országos Rendőr-főkapi­tányság bűnügyi főigazgatója mondta akkor, amikor arról szá­molt be hogy mit tehet, illetve mit nem tehet a rendőrség a hungaris­ta Világnemzeti Népuralmista Párt ellen. A vezérőrnagy február eleji sajtótájékoztatóján mindeh­hez hozzátette az extrém politikai jelenségekkel kapcsolatban, hogy a bűnös szervezkedést és konspi­rációt is büntetni kellene. S ez a tényállás alkalmazható lenne a szervezett bűnözés elleni küzde­lemben is. • B.J. Tizenhárom bejelentett szkinhedtámadás Együttműködési megállapo­dást kötött a Martin Luther King Egyesület (MLKE) és az Országos Rendőr-főkapitány­ság, jelentették be tegnap az emberjogi egyesületben tartott sajtótájékoztatón. A két fél, a megállapodás ér­telmében vállalja, hogy egymást kölcsönösen tájékoztatta és se­gíti a másik felet is érintő ügyekben. A BRFK szkinhe­­dekkel foglalkozó osztályával szintén kapcsolatban áll majd az egyesület. 1993-ban 13 regiszt­rált szkinhedtámadás történt a fővárosban csak a külföldiek el­len, hangzott el a tájékoztatón, idén pedig már három hasonló eset történt. Az egyesület képvi­selője ezenkívül beszámolt ar­ról, hogy milyen eszközökkel próbál az MLKE a hazánkban tartózkodó külföldi állampolgá­roknak segítséget nyújtani. Vé­gezetül bejelentették, hogy a Martin Luther King Egyesület elnöksége felmentette az eddigi elnököt, 111 Mártont és helyette Mester Csabát nevezte ki az el­nöki posztra. • F. D. Huszonötmilliót hátrahagytak a rablók Az első hírekkel ellentétben nem hatvan, hanem csak negy­venmillió forintot rabolt el há­rom fegyveres támadó szerda este a III. kerületi önkormány­zat Folyamőr utcai gazdasági épületéből. Feltehetően nem bírtak egyszerre többet maguk­kal vinni, vagy esetleg megza­varták őket, de tény, hogy mint­egy 25 millió forintot a pénztár­­helyiségben hagytak —jelentet­te be tegnapi sajtótájékoztató­ján Tarlós István, a kerület pol­gármestere. Mint elhangzott: évek óta ha­sonló rend szerint osztják szét a kerületi iskolákban, óvodákban, bölcsődékben dolgozó közalkal­mazottaknak a fizetésüket. Vagyis a fizetés előtti napon — a biztosí­tók által előírt módon — fegyve­res biztonsági őrök kíséretében reggel szállították a GAMESZ épületébe a pénzt. Szerdán is így történt. Ezután 8-10 pénztáros bo­rítékolta, az összesen száz intéz­mény, mintegy négyezer dolgozó­jának fizetését. Mindez eltartott délutánig. A száz pénzeszsák ak­kora helyet foglalt el, hogy lehe­tetlen volt páncélszekrényben el­helyezni. A zárható pénztár­­helyiségben egy fegyveres bizton­sági őr bezárta magát, míg két ugyancsak fegyveres társa az ajtó előtt állt őrt. A polgármester hozzáfűzte: ha a rendőrség nem jut az elrabolt milliók nyomára, a keletkezett kárt kénytelen lesz a kerület az éves fejlesztések és beruházások terhére elkönyvelni. Mint hozzá­fűzte: a pedagógusok bérével semmiképpen nem marad adós a kerület. A pénz már rendelkezésre áll, ám az újbóli bizonylatolás és borítékolás miatt vélhetően csak ma kaphatják kézhez a dolgozók. A Budapesti Rendőr-főkapi­tányságtól kapott információink szerint, szinte egész éjjel ellen­őrizték a fővárosból kivezető fő­utakat a rendőrök. A hidakon, főbb csomópontokon folyamato­san járőröztek a rendőrök, de nem akadtak az autó, illetve a gyanúsí­tottak nyomára. Mint kiderült, a rablók által használt Mazda 323-as szürke gépkocsit fél évvel ezelőtt, ugyancsak a III. kerület­ből, a Flórián térről lopták el. Egyelőre nem érkezett értékelhető bejelentés az autóval kapcsolat­ban, ami arra enged következtet­ni, hogy megfelelő rejtekhelyet találtak számára. A vizsgálat so­rán megállapították, hogy az egyik elkövető mindvégig az épü­let előtt parkoló autó volánja mö­gött ült. A szemtanúk használható személyleírást adtak a férfiről. Két társa öltött maszkot, s hajtotta végre a vakmerő rablótámadást. Mint megtudtuk, a combon lőtt rendőr biztonsági alkalmazott ál­lapota nem súlyos, várhatóan a jö­vő héten elhagyhatja a kórházat. • G.Z. Innen vittek és itt hagytak sok pénzt foto habi* csaba

Next