Magyar Hírlap, 1997. december (30. évfolyam, 293-304. szám)

1997-12-31 / 304. szám

1997. DECEMBER 31., SZERDA Fanyar Hírlap 15 SZÍV KÜLDI SZÍVNEK Testvérlapunk, a Magyar Hírlap mun­katársai e szerény hasábokat találták alkalmasnak arra, hogy újévi jókíván­ságaikat közzétegyék. Mindegyikük es­küszik rá: a nyilvánosság és a sajtó­­szabadság jegyében azt írta, illetőleg azt írhatta le, amit gondolt. Igaz, néhányan megjegyezték, hogy az eredetileg terve­zett csúnya szavakat, néhány címzett neve mellől pedig a dehonesztáló jelző­ket az ünnepnapokra való tekintettel mellőzték. Barabás T. János a hadmérnököknek: - Fejlesszék ki a páncélozott békega­lambot. Nagy szükség lenne rá. Bóday Pál a (kultúr)politikusoknak: - Olvassák el nyomdafestéket eltű­rő üzeneteimet, mert azokat mindig megírtam ezeken a hasábokon, ámbár ami nem tűr nyomdafestéket, szelí­dített formában ugyanitt szintén meg­jelent. Csinta Samu Pongrácz Antalnak, a Szerencsejáték Rt. elnök-vezérigazgatójának, a 2004. évi (a tervek szerint magyar-osztrák közös rendezésű) labdarúgó-EB előké­szítő bizottsága elnökének. - Tudja meg időben az 1995-ös női kézilabda-vb magyar szervezőitől, kik voltak az egyenlőbbek, az osztrák ren­dezőtársak, vagy mi? Dajka Béla Fidel Castrónak, aki Kubába várja II. János Pál pápát: - Csak el ne késsen az utolsó kenet! D. Bányász Gergő Kuncze Gábornak, az SZDSZ és Orbán Viktornak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökének: - Nőjön össze az, ami összetartozik. Ha még mindig úgy gondolják... Dudellai Ildikó a KDNP-ből kizárt politikusoknak: - Jó szórakozást a Ki nevet a végén című társasjátékhoz. Erdei Éva önmagának: - Hadd üdvözöljem a köddé vált Tri­­buszernét az újév alkalmából. De lehe­tőleg személyesen... Fadgyas Zsuzsa Péterffy Árpádnak, a Debreceni Or­vostudományi Egyetem Szívsebészeti Centrum professzorának: - Éhségsztrájkmentes műtéti szezont. Faragó Vilmos a szocialistáknak: - Bort, búzát, békességet! a kisgazdáknak: - Éljen és virágozzék a téesz-moz­­galom! Farkas Attila Kiss Ernő dandártábornoknak: - Bár a távfutásban és az erősítésben az újságfotók tanulságai szerint dicsére­tes eredményt ért el, kerékpárossal ne találkozzon, mert némely drótszamár robban, vagy robbantót szállít... Erre a KBI még nincs felkészülve. Kémény­seprők azért jöhetnek. Forró Péter Vastagh Pál igazságügyi minisz­ternek: - Köttesse fel a vis majort, ha bosszantja bármi szesz! Galló Béla minden eddigi, illetve leendő szer­zőnknek: - Jövőre is találjuk meg együtt a meg­felelő méretűt. Bár a dolog persze nem egyszerű. Gazsó L. Ferenc a koraszülött jóléti állam dokto­rainak: - Fedezzék fel újra az inkubátort! Gyévai Zoltán Simonyi Andrásnak, Magyarország NATO-nagykövetének: - Ne felejtsen el kockás füzetet magá­val vinni az Észak-atlanti Tanács ülései­re. Amikor NATO-beli kollégái udva­riasan szólnak, hogy a következő napi­rendi pont nem tartozik a három jöven­dőbeli tagállamra, a cseh, a lengyel és a magyar nagykövet maximum torpedó­zással múlathatja az időt, amíg nem szó­lítják be őket újra az ülésterembe. Haszán Zoltán Torgyán Józsefnek: - Elnök úr! Nem kívánom, hogy az alelnöke után elbúcsúzzon tanácsadójá­tól is, mert az maga lenne a Pokol. Józsa Benő Nemcsók János balatoni kormány­­biztosnak: - Jusson el jövőre legalább egyszer a Balatonra is, s szívből kívánnék neki 1998-ra egy éttermet (a Tihany és Szán­tód között felépítendő híd alatt), ahol az SZDSZ és az ellenzék akadékoskodó képviselőinek kedvenc specialitását kí­nálhatná: sikamlós angolnaérmék és bu­saszeletek - duzzasztógát módra. Karcagi Katalin Ali Hameneinek, Irán legfőbb vallási vezetőjének: - Tudja meg időben, hogy az ópium hatása nem tart örökké. Tartós haszná­lat után az elvonási tünetek súlyosak ugyan, de két-három hét alatt azokat is le lehet küzdeni. Kovács Edina Horn Gyula miniszterelnöknek: - Ne viselje meg annak a több tízezer férfi szavazónak az elvesztése, akik ed­dig legfeljebb évente egyszer találkoz­tak hatvanöt éves anyósukkal, de most, hogy a kedves mama ingyen utazhat... Kósa Tamás Tibor Tamásnak, a futballmegújulás kormánybiztosának: - Egy jó nagy baltát. K. Tóth László: Václav Klausnak, Csehország volt miniszterelnökének: - Elegendő hangerőt ahhoz, hogy utóda kritikusaként pellengérre állítsa az általa levezényelt privatizáció visszásságait. Lépesfalvi Zoltán A Sportkórház doppingellenőreinek: - Csupa negatívumot. Lukácsy András a magyar választópolgároknak: - Találjanak ’98-ra nyugodt, megbíz­ható és holtbiztos tippet. Nagy Mélykúti Edit A Belügyminisztérium állampolgár­ságot intéző osztályának: - Szerezzenek be egy olyan térképet, amelyről kiderül, hogy nem csak Kína határán túl élnek magyarok! Németh A. Endre Torgyán Józsefnek: - Ön, az igazi kisgazda a jövő évi választások után legyen végképp kis­gazda! Neumann Ottó a Volánbusz Rt. vezetőinek: - Az új esztendőben személyesen és nagy rendszerességgel élvezzék érdi já­rataik szolgáltatásait a 70-es úton, Diós­­don át. Főleg csúcsok idején, mert rájö­hetnek, hogy a 65-ön túliak ingyenes utaztatása kapcsán ígért minőségi ha­nyatlás veszélye nem fenyegeti a céget. Ezen a színvonalon rontani ugyanis mű­vészet lenne. Petán Péter a bőrgolyó után nyomozó magyar labdarúgó-válogatott tagjainak: - Jó vételi viszonyokat, hogy legalább tévén keresztül élvezhessék a világbaj­nokságot. És tessenek nagyon odafi­gyelni!... Ráksi Katalin a magyar fiataloknak: - Sikerüljön a lehetetlen, találjanak példaképet a mai magyar közéletben. Sebők László a turulmadárnak: - Kerülje el a csirkevírus! Sengel Ferenc Berta Attilának, Budapest rendőr­­főkapitányának: - Tudom, hogy ’98-ban az utolsó bérgyilkos, olajszőkítő, sőt még a piti zsebtolvaj is rács mögé kerül - szóval véglegesen unalomba fullad az életünk. Addig is, legalább a Helsinki Bizottság aktivistái előtt ne verjék a fogva tar­tottakat. Stark R. László az MTV vezetőinek: - A Magyar Televízió évtizedeken át minden hétfőn este adásszünettel, azál­tal rengeteg szabadidővel ajándékozta meg nézőit. Saját népszerűsége érdeké­ben kívánom az MTV-nek e közkedvelt szolgáltatás esetlegesen egész hétre szóló (mélyen közszolgálati indítékú) kiterjesztését. Szajlai Csaba Szabó Ivánnak:­­ Önmérsékletet. Ne gerjessze a szervezeten kívüli erőket mindenáron a pártba való belépésre, mert az MDNP az egyetlen párt, amelynek minden egyes (mind a tizenöt) tagját személye­sen ismerem. Szakonyi Péter Tarafás Imrének, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet elnökének: - Az új évben már mindenképpen le­gyen képes beszerezni az elődje, Rusz­­nák Tamás által régóta kért „fogakat”. Azt ugyan mindenki tudja, hogy még azokkal ellátva is nehéz harapni, de minket már az is megnyugtatna, ha a felügyelet időnként fel-felvillantaná csillogó fogsorát. Messziről az érintett bankárok sem látják, hogy valódi-e vagy csak protézis... Szále László a Horn-féle lakossági fórumok rész­vevőinek: - Éljenek úgy jövőre, ahogy a minisz­terelnök ígéri nekik. (Horn Gyulának pedig azt, éljen úgy, ahogy fentiek tény­legesen élnek majd az új esztendőben.) Szaniszló Bálint a Pénzügyminisztérium gondno­kának: - Legyen olyan gazdag az intézmény, hogy a mosdóiból már akkor ki lehes­sen dobni a szappant, amikor látni azért még szabad szemmel is lehet. Szekeres István a Magyar Labdarúgó-szövetségnek: - Olyan új elnököt, akit legalább az ország leghülyébb emberei nem mer­nek lehülyézni. Szentkirályi András Medgyessy Péter pénzügy-, illetve Kökény Mihály népjóléti miniszternek: - Legyen bátorságuk díjat alapítani a legjobb adózónak. Az illető ismérvei: jól keres, mértéktelenül szívja a márkás zárjegyes cigarettát, mértéktelenül fo­gyasztja a márkás zárjegyes italokat, so­kat autózik (ráadásul kerüli a szőkítők benzinkútjait), mindezek ellenére nem veszi igénybe az egészségügyi ellátó­­rendszer szolgáltatásait­­ és (követke­zésképpen) a nyugdíjalapból sem fo­gyaszt majd sokat... Szerdahelyi Csaba Vladimír Meciar szlovák kormány­főnek: - Ne feledje, hogy a ringbe dobott tö­rülközőt nem illik visszahajítani, inkább meg kell próbálni kitántorogni vele! Török Katalin minden magyar szakszervezetnek: - Sztrájkmentes esztendőt. S ha ez még a választás évében sem sikerülne, úgy jó lenne­­ politikai irányultságra való tekintet nélkül - ha az érdekvéde­lem irányítói szem előtt tartanák, sztráj­kolni csak tagsággal rendelkező szak­­szervezet képes. Kifejezetten kívánatos - mi több, lakossági érdek­­ lenne az adó-, a BKV- és a vasúti ellenőrök, a díjbeszedők, valamint néhány pártvezér munkabeszüntetése. Zelei Miklós Szekeres Imrének és Giczy Györgynek:­­ Új koalíciót az MSZP híve és a KNDP ateista platformjából. Tizenkét pont helyett pont negyven címzett üzenetben írták le újévi követeléseiket M­it kíván a Magyar Hírlap? Levél Ferinek (akinek amúgy megvan a maga baja) Kedves Feri! Ha netán még nem kóstoltad volna, ezúton tájékoztatlak: a zsurki vodka csapnivaló. Kesernyés, mint a ruszki kölnivíz. Ismerek viszont egy nagymarosi illetőt, aki kitűnő zugpálinkát (kisüstit) főz a pincesoron. Nem tudnál tenni ér­te valamit? (E-hitel, vissza nem térítendő környezetvédelmi hitel, miegymás...) Esetleg a Nikolitscsal beszélhetnél ez ügyben, hátha neki is van valami hasz­nálható ötlete. A jelszó „Akció a nyírfasoron” lehetne, ami titkosszolgálati kód­ban „Akciós út, ha végigmegyek rajtad én... ”-re változhatna. Előre is köszöntet fáradozásodért: Stépán Balázs Hétköznapi nyugdíjreform Vidám törvénygyári szomorújáték SZEREPLŐK: Elnök, alias Soós Győző, országgyű­lési képviselő, bizottsági alelnök, a bi­zottság elnökének távollétében az ülést vezeti Nagy Sándor MSZOSZ-exelnök, or­szággyűlési képviselő az MSZP színei­ben, módosítój­avaslat-tulajdonos Győrfi István miniszteri biztos, az előterjesztő pénzügyminiszter képvi­selője Radnai György felügyeleti elnök, az előterjesztő pénzügyminiszter kép­viselője TÖRTÉNIK: 1997. június 25-én, az Országgyűlés Költségvetési és Pénz­ügyi Bizottságának ülésén, a magán­­nyugdíjról és a magán­nyugdíjpénztá­rakról szóló T/4295. számú törvényja­vaslathoz benyújtott módosító javasla­tok tárgyalásakor.­­E javaslatból né­hány szerény módosítással azóta a ma­gyar jogrendszer 1997. évi LXXXII. törvénye lett. E törvény van hivatva lét­rehozni az új, vegyesnek mondott nyug­díjrendszer tőkefedezeti pillérének in­tézményeit, elsősorban is a magán­jelzővel ékesített nyugdíjpénztárakat. A szomorújáték témája majdhogynem banális részletkérdés: a kormány, mi­után mindent meggondolt és megfon­tolt, arra a következtetésre jutott, hogy mind a társasági jog hagyománya, mind a common sense az avítt múlt szemét­dombjára való, s nem lehet akadálya az ország moderni­zálásának. Ezért a pénztár ellenőrző bizottságának elnöke és tagjai nem egyszerűen tisztségvi­selők, hanem vezető tisztségviselők. A pénztárnak nincs is egyszerű mezítlá­bas tisztségviselője, minden tisztségvi­selőnek kijár a vezető epitheton omans. Még a könyvvizsgálónak is.) HELYSZÍN: az Országház főemele­tének 11. számú ülésterme. Elnök: ...A 141-es, kedves Nagy Sándor. Rosszul nyomtatták, igen. Te­hát a 141-esről van szó. A kormány tisz­telettel van irántunk, gondolom, az van ide írva, de kérdezem a véleményét is.­­Az együttes jelentés 141. pontja a törvényjavaslathoz benyújtott T/4295/ 126/1. módosító javaslat első része, mely a 34.§ (8) bekezdésének b) pontját kí­vánja törölni, mondván, hogy a pénz­tárnak nem vezető tisztségviselője az el­lenőrző bizottság elnöke és tagjai. Az indoklás: az „ellenőrző bizottság tagja­­ nem vezető tisztségviselő”. Ezt azon­ban az Együttes jelentésből, melyet a bizottsági tagok lapozgatnak, nem tud­ható, az indoklás a benyújtott módosí­tón szerepel, amit a képviselők nem kapnak kézhez, ha kíváncsiak, majd utánajárnak.) Győrfi István: Nem. (Nagy Sándor közbeszól: És miért nem?) Elnök: Akkor indoklást kérünk! Radnai György: Úgy gondoljuk, hogy a pénztár tisztségviselői közé tar­tozik az ellenőrző bizottság elnöke és tagjai is.­­Az ész csele vagy freudi elszólás. Az elutasítás indoka a módosítóval való egyetértés. Ugyanis nem vezető tiszt­ségviselőt, hanem tisztségviselőt mon­dott, így igaz, de nem ez áll a törvény­­javaslat szövegében! A módosító sem állított mást: az ellenőrző bizottság el­nöke és tagjai nem a pénztár vezető tisztségviselői, hanem csak úgy egysze­rűen tisztségviselője.) Elnök: Ha szabad nekem megint most nem elnöki minőségemben, de hozzászólni ehhez a kérdéshez. Ha a Gt.-t nézzük, tehát a társasági vonatko­zásait nézzük a dolognak és összeha­sonlítjuk az ügyeket, akkor a felügyelő­bizottság tagjai ott nem vezető tisztség­­viselők. .. (Pontosan. Ezért született a módosí­tó. Lám, másnak is eszébe jut.) ...Tehát vezető tisztségviselőre kü­lönleges jogi szabályozási formulák vannak a polgári törvénykönyvben... (Tévedés vagy nyelvbot­lás: a „formu­lák” a társasá­gi törvényben, egész pontosan a gazdasági tár­saságokról szóló 1988. évi VI. törvényben találhatók­­ a nép egyszerű gyermekeinek ajkán a gété, tájszólásban it. Ekkor még sen­ki sem sejti, hogy ez volt a bűnbeesés pillanata.) .. .Nem tudom elképzelni, hogy ve­zető tisztségviselővé tegyünk egy fel­ügyelőbizottsági tagot - mondom még egyszer - a gazdasági társaságban. De ha ott nem, akkor milyen alapon csinál­juk meg egy pénztár esetén?! Tehát én ezt nonszensznek tartom alapvetően... (A meccs nyerésre áll - kis mellék­­hadszíntéri győzelem. De ez csak a lát­szat. Innentől kezdve elromlik, ami el­romolhat.) ...már csak azért is, mert a vezető tisztségviselő a polgári jogi felelősség szabályai szerint teljes vagyonával felel. (Nagy zaj.) Erről van itt szó... (Nem erről. Az elnök nem járatos kellő mélységben a Gt.-ben, az ugyanis a következőket mondja: „A vezető tisztségviselők, a felügyelőbizottság tagjai és a könyvvizsgálók az ilyen tiszt­séget betöltő személyektől általában el­várható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelezettségeik megszegésével a gaz­dasági társaságnak okozott kárért a pol­gári jog általános szabályai szerint fele­lősek akkor is, ha a gazdasági társaság­gal munkaviszonyban állnak.” - 32. § (1) bekezdés. Tehát igazgatótanácsi vagy felügyelőbizottsági tagság egyre megy: a polgári jog általános szabályai szerinti felelősségvállalás viselésére rá­mehet a (magán)vagyon. A különbség most következik: Gt. 32.§ (3) „Korlá­tolt felelősségű társaságnál és részvény­­társaságnál a vezető tisztségviselők (1) bekezdés szerinti felelőssége egyetem­­leges. Nem terheli a felelősség azt a ve­zető tisztségviselőt, aki a határozat vagy intézkedés ellen tiltakozott, és tiltako­zását a felügyelőbizottságnak, ennek hiányában a taggyűlésnek bejelentet­te.” Tehát a vezető tisztségviselők fele­lőssége egyetemleges - ez az egyetem­legesség a tényleges különbség -, vagy­is nincs „saját hatáskör”, „nem tudtam róla”, „nem mondták” és egyéb hado­va. Ha kifejezetten nem tiltakozott - s az is rögzített, hogy kinél­­ nincs ment­ség. A „vezető” nélküli tisztségviselő csak a saját balhéjáért felel.) .. .(Radnai György: Ezért tettük ide, bocsánat!)... (Na ne!... Az elnök, aki már-már a kormány nyakára tette a kést, megin­gott, menekülni hagyta az előterjesztő képviselőjét, aki pillanatig sem habo­zott. Az előterjesztő tudatossága határ­talan, mindennek nagyon is pontos oka van, véletlenül egy vessző sem kerülhet sehová.) .. .Az a kérdés, hogyha azt akarjuk, hogy a pénztár felügyelőbizottsági tag­jai polgári felelősség szabályai szerint teljes vagyonukkal feleljenek, akkor benn kell hagyni... (Ajaj: Az elnök átállt. Nagyon nem ez a kérdés.) ...(Radnai György: Így van!) Ez a szándék? (Közbeszólások: Igen.­­ Rad­nai György: Mert itt kötelező pénztár­ról van szó.)... (Az előterjesztő képviselője ellentá­madásba lendül. Íme a bizonyság a bi­zottság előtt: a kormány komolyan veszi a kötelező pénztárak biztonságát. Az előterjesztő képviselője sikeresen védte meg a kormányt az élet- és önveszélyes módosítójavaslat-írogatóktól.) ...Ha ez a szándék, ezzel is egyet lehet érteni. (Az elnök eljutott a győzelem küszö­bétől a teljes kapitulációig - mindössze 10 mondatban.) Nagy Sándor: Akkor vissza is van vonva! (Az elnök kapitulációja és a bizott­ság zajongása, a közbekiáltások meg­fordíthatatlan helyzetet teremtettek. Újból megszólalni, hogy a vezetés és az ellenőrzés ég és föld, hogyan kerülhet­nének egy kalap alá? Vagy kontrázni a Ptk.-t, Gt.-t tizedmásodperceken belül, fejből? Ez csak a gazdasági jogra szako­sodott, azzal nap mint nap foglalkozó jogásztól lenne elvárható. Egyébként is olyan nehéz elhinni, hogy ezen ország­­gyűlési ciklus egyik legfontosabb törvé­nyében üvölt az elemi jogi szakismeret hiánya. S ha csak a jogról lenne szó! Ez­zel „csak” jognal lesz alulkulturált a törvény, konkrét, forintban mérhető kárt talán nem okoz. Hagyjuk a fenébe, mellékhadszíntér, apróság. Menjünk tovább.­ Függöny, vége Vége?... Van még utójáték és epilógus is. A következő módosító a pénztár ve­zető tisztségviselői közül a könyvvizs­gáló törlését javasolta. Természetesen a kormány nem támogatta­­ előszörre. A benyújtó Sándorffy Ottó kisgazda képviselő lakonikus indoklása után, mely szerint a könyvvizsgáló „egysze­rűen könyvvizsgáló lehet, semmi más”, a nyugdíj­reformer Győrfi István életé­ben először elolvasta annak a törvény­­javaslatnak a szövegét, mely miniszteri biztosi tevékenységének csúcspontja, végső terméke kellett volna legyen. Visszahőkölt. „Egyetértek, félreértés volt!” mondta. A bizottság elnöklője kontrázott: „Engedje meg a bizottság, hogy könyvvizsgálóként annyit el­mondjak róla, hogy képtelenség, amit a kormány eredetileg akart.” A miniszteri biztos augusztus 1-je óta már nem az. A Pénzügyminiszté­riumban szállongó pletykák szerint nem önszántából ment vissza a magán­szférába, fő bűnéül ezen utolsó megin­gását hozták fel. A szocialista párt ber­keiben terjengő hírek szerint ugyan­ezért sokan lyukas garassal sem fogad­nának Soós Győző és Nagy Sándor to­vábbi politikusi karrierére. Magát meg­nevezni nem kívánó informátorunk sze­rint szinte biztosra vehető, hogy a kor­mány következő ülésén felhatalmazza a pénzügyminisztert egy olyan pályázat kiírására, melynek nyertese néhány százmillió ellenében, de fővesztes terhe mellett tartozik az ország istenadta né­pével elhitetni, hogy azon állítás, mely szerint pusztán sötétben bujkáló anti­­modernizátorok ármánykodása rejtik azon kijelentések mögött, hogy mese­beszéd a nyugdíjreformot a kormány legalaposabban előkészített akciója­ként reklámozni, az sokkal inkább az elemi szintű jogi, szakmai és közgazda­­sági ismerethiány kiáltó példája. A szerző kéreti fenti opuszát irodal­mi munkássága részeként elkönyvelni. • Németh György Eme színi játéknak egyetlen nagy hibája van. Az, hogy egyáltalán nem vicc...

Next