Magyar Hírlap, 1998. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-03 / 2. szám

10 Magyar Hírlap HATTER - KÜLFÖLD 1998. JANUÁR 3., SZOMBAT Amin változtatni kellene Az ENSZ Alapokmány 23. cikke* 1. A Biztonsági Tanács az Egyesült Nemzetek 15 tagjá­ból áll. A Kínai Köztársaság, Franciaország, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és az Amerikai Egyesült Államok a Biztonsági Tanács állandó tagjai. A szervezet tíz további tagját a Közgyűlés a Biztonsági Tanács nem állandó tagjává választja meg, különös te­kintettel elsősorban az Egyesült Nemzetek tagjainak a nemzetközi béke és biztonság fenntartása és a szervezet egyéb céljai tekintetében nyújtott hozzájárulásra, vala­mint a méltányos földrajzi elosztásra is. 2. A Biztonsági Tanács nem állandó tagjait két évre választják. A Biztonsági Tanács tagságának 0-ről 15-re történő növelése után megtartott első választáskor a négy további nem-állandó tag közül kettőt csak egy év­re fognak megválasztani. A lelépő tagokat nem lehet nyomban újraválasztani. 3. A Biztonsági Tanácsban mindegyik tagnak egy képviselője van. * Ezt a cikket 1963. december 17-én módosították, s a változás (a BT bővítése 11-ről 15 tagúra) 1965. augusztus 31-én lépett hatályba. Bővítési láz az ENSZ Biztonsági Tanácsában A kasztosodás veszélye A „bővítési láz”, amely a hidegháború befejeztével „tört rá” a nemzetközi szervezetekre, az ENSZ Biztonsági Tanácsát is hamar elérte. A világszervezet leghatékonyabb döntéshozó fórumának reformját a 185 tagállam mindegyike helyesli, hi­szen a tanácsnak tükröznie kellene az évezred végén kialakult új világrendet. A bővítés hogyanjáról viszont csaknem annyi elképzelés forog, mint ahány tagja van az ENSZ-nek. A tavalyi év is úgy múlt el, hogy nem történt előrelépés az Egyesült Nemzetek Szer­vezete Biztonsági Tanácsá­nak reformjában. Pedig már négy éve folyik a vita arról, miként lehetne átalakítani a testületet, hogy az jobban megfeleljen a hidegháború utáni kihívásoknak. Minded­dig azonban legfeljebb annyit tudtak elérni, hogy az egyes elképzelések köré országcso­portok, klikkek szerveződ­tek, amelyek kőkeményen igyekeznek védeni saját ér­dekeiket, s a változtatáshoz az eredetileg remélt konszen­zus lehetősége a jelek szerint távolabb került, mint valaha. Kétharmad módosíthat Teljes egyetértésre persze nem is lenne szükség, de so­kak szerint mégis csak jobb lenne ilyen korszakos kér­désről úgy dönteni, hogy azt minél többen fenntartások nélkül elfogadják. „Kétlem, hogy a BT reformján kívül van még egy ügy, ami fonto­sabb lenne vagy hosszabb tá­von kihatna az ENSZ műkö­désére” - jegyezte meg a vi­tában Robert Fowler, Kana­da ENSZ-nagykövete. Ez­zel egybecsengően Michael Powles, Új-Zéland képvise­lője is úgy vélte, hogy a refor­mot már az elején elronta­nák, ha nem konszenzussal fogadnák el a bővítést. A len­gyel Zbigniew Wlosowicz vi­szont azt mondta: a patthely­zet láttán el kellene gondol­kozni azon, hogy továbbra is ragaszkodjanak-e a konszen­zusos döntéshozatalhoz. Az ENSZ Alapokmányt annak 108. cikke értelmében már kétharmados többséggel módosítani lehetne, de még az is kérdéses, hogy a meglé­vő bármelyik elképzelés mel­lett fel tud-e sorakozni az ENSZ tagjainak kétharmada, azaz 124 tagország. A döntéshozatal mikéntje azonban csupán apró részlet­nek tűnik a sok fontos és egy­előre megválaszolatlan kér­dés között: Mely országok kapjanak állandó tagságot? Hány nem állandó taggal bő­vüljön a testület? Legyen-e az új állandó tagoknak vétó­joguk? Kell-e egyáltalán vé­tójogot adni az állandó ta­goknak? Valamennyi állandó tag tart attól, hogy a fejlődő or­szágok térnyerése a Bizton­sági Tanácsban saját súlyuk csökkenéséhez vezet, s a túl­zott bővítéssel veszélyben ér­zik a testület hatékonyságát is. Ők legfeljebb 21 tagú BT-t tartanak elfogadhatónak. Oroszország és az Egyesült Államok elismeri, hogy a harmadik világ országainak komolyabb jelenlétet kell biztosítani, de Washington máris határozottan ódzkodik, hogy az onnan bekerülő eset­leges állandó tagok vétójogot kapjanak. A Razali-keret Sokan támogatják - köztük az öt állandó tag is -, hogy Németország és Japán kapjon állandó tagságot, de akkor - mondják - helyet kellene ad­ni a déli térségnek is. A leg­utóbbi közgyűlési ülésszak malajziai elnöke, Ismail Ra­­zali után Razali-keretnek el­nevezett 2+3 formula szerint Németország és Japán mel­lett Ázsia, Afrika, valamint Latin-Amerika és a karibi térség is egy-egy állandó he­lyet kapna a BT-ben. Brazília máris jelentkezett, hogy szí­vesen elfoglalná a térségnek szánt állandó tagságot, de ambícióját Argentína és Me­xikó egyáltalán nem nézi jó szemmel. Áthidaló megoldás­nak azt javasolják, hogy a tér­ségeknek szánt állandó helye­ket a Közgyűlés által kijelölt országcsoportokon belül ro­tációs alapon váltogassák. Dél-Afrika a Kazal­-el­­képzeléssel sem elégedett, s úgy véli, Afrika - minthogy az ENSZ tagságának közel egyharmada afrikai - joggal követelhet magának két ál­landó és öt nem állandó he­lyet, egyébként soha nem lesz egyensúly a tanácsban. A kelet- és közép-európai országok közül többen - például Ukrajna, Lengyel­­ország, Litvánia, Szlovénia, Horvátország, Fehéroroszor­szág - pedig arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a térség álla­mainak száma az elmúlt né­hány év alatt csaknem meg­duplázódott, így szükség len­ne újabb (nem állandó) he­lyet biztosítani nekik. A fejlődő országok több­sége - köztük Kuba, Irán, Egyiptom, Dél-Afrika, Pa­kisztán - legalább 26 tagú BT-t szeretne, s az ő kórusuk­hoz csatlakoztak olyan fejlett államok, mint Írország vagy Olaszország. Mi több, Róma mindjárt a fejlődők lobbyjá­­nak élére állt, szemben a Né­metország vezette csoporttal. Ez utóbbi szerint a BT bőví­tésének megoldása rendkívül közel van, de Francesco Pao­lo Fülei olasz ENSZ-nagykö­vet ezt kétségbe vonja. Az olasz javaslat szerint, ha a fej­lődő országoknak szánt állan­dó helyeket rotációs alapon töltenék be, akkor a fejlettek is cserélgessék egymás között az állandó helyeket. Olasz-német ellentét Olaszország a bővítésben a „kasztosodás” veszélyét látja, vagyis hogy a „rendes” állan­dó tagok lennének az első kasztban, a rotáló állandó ta­gok a második kasztban, a nem állandó tagok a harma­dikban, míg a szervezet BT- tagsággal nem rendelkező tagjai a negyedikbe, a „pór­nép” kategóriájába kerülné­nek. Elemzők szerint Róma valójában attól tart, hogy Né­metország megnövekedő sze­repe mellett Olaszország ve­szítene diplomáciai súlyából, ezért ezt igyekszik minden le­hetséges megoldással ellen­súlyozni. Az Egyesült Államok ed­dig csupán annyit jelzett: nyi­tott a 2+3 formula elfogadá­sára, de a déli térségnek szánt állandó helyek betöltésének módjáról döntsön a Közgyű­lés saját belátása szerint. Ha pedig eldőlt, hogy hány állandó és nem állandó taggal bővülhet a BT, s e he­lyeket kik és hogyan töltsék be, kezdődhet a vita az ügy­rendi kérdésekről, azaz hogy milyen kérdésekben legyen döntési jogköre a megújult Biztonsági Tanácsnak. • Dajka Béla Kofi Annan ENSZ-főtitkár egyik legfontosabb feladata a világszervezet reformjának kidolgozása A román exkirály sakkot ad A volt román király, Hohen­­zollern Mihály 1947. decem­ber 30-án történt trónfosztá­sának 50. évfordulója alkal­mából Bukarestben közölte: családjával ismét Romániá­ban szeretne letelepedni. Bár nyomban hozzátette, semmi­lyen kiváltságot nem kíván, s trónra lépni is csak akkor haj­landó, ha „ezt az egész nép akarja”, a román politikai élet vezető személyiségeinek adott vacsoráján azt is beje­lentette, hogy örököse legna­gyobb lánya, a 47 éves Margit lesz, aki egyébként nemrég ment hozzá egy 36 éves buka­resti színészhez. E célból mó­dosítani fogják a királyi ház alapszabályzatához tartozó örökösödési jogot, amelynek értelmében a román királyi trón női ágon jelenleg nem örökölhető. Bukaresti politi­kai megfigyelők szerint Mi­hály megjelenésével és utód­lási terveivel voltaképpen sakkot adott az országnak. Mindezzel ugyanis furcsa helyzet állt elő Romániában. Az ország az alkotmány ér­telmében köztársaság, amit népszavazás is megerősített. A tavalyi választások után hatalomra került koalíció ve­zető pártja, a Keresztényde­mokrata Nemzeti Paraszt­párt azonban legalábbis ro­konszenvez a monarchia helyreállításának gondolatá­val, amitől nem áll messze a koalíció másik jelentős párt­ja, a Nemzeti Liberális Párt sem. Paradox módon a köztársasági elnöktől, Emil Constantinescutól sem ide­gen a királyság gondolata. Nem sokkal megválasztása előtt az országban nagy port vert fel egy amerikai ro­mán lapnak adott interjúja, amelyben kijelentette: meg­választása esetén első dolga az lesz, hogy átadja a hatal­mat jog szerinti tulajdonosá­nak. Igaz, Constantinescu ta­gadta, hogy ilyesmit mondott volna, az viszont tény, hogy hatalomra kerülését köve­tően a volt uralkodó előtt megnyíltak az ország határai. Másfelől viszont a kormány­­koalíció második legfonto­sabb tömörülése, a Demok­rata Párt és vezetője, az or­szág második emberének számító Petre Roman meg­­győződéses köztársaságpárti. Ebben egyetért legnagyobb ellenfelével, Ion Iliescuval és az ellenzék többi tömörülé­sével, közöttük a Román Nemzeti Egységpárttal és a Nagy-Románia Párttal. A ro­mán lakosság zöme, főleg az 1944 utáni nemzedék maga sem királypárti. Ezért ide­genkedéssel fogadja a mo­­narchista megnyilvánuláso­kat. A parasztpártiak azzal érvelnek, hogy a kommuniz­mus évtizedeit leszámítva, Románia mindig is királyság volt. Hangsúlyozzák, hogy Mihály nagyszülei és szülei teremtették meg a modern Romániát. Románia I. Ká­roly vezetésével vívta ki füg­getlenségét a törökök elleni 1877-1878-as háborúban, és szerezte meg a bolgároktól Dobrudzsát. Utódját, Ferdi­­nándot, aki 1916-ban megtá­madta az Osztrák-Magyar Monarchiát, a „sok ezer éves román álom”, Nagy-Romá­nia megteremtőjeként tartják számon. Az első világháború végén sikerült az országhoz csatolnia Besszarábiát, Bu­kovinát és Erdélyt. Mihály érdeme az, hogy 1944-ben végrehajtotta Románia ki­ugrását Németország mellől, megnyitva ezzel az utat a Kárpátokon át a szovjet had­sereg számára. Sőt, Mihály rendelte el a fasiszta diktá­tor, Antonescu marsall letar­tóztatását. Mindennek ellenére 1947- ben mennie kellett. Petru Groza miniszterelnök a szov­jet szuronyok árnyékában re­volverrel kényszerítette rá a külvilágtól elszigetelt királyi palotában a 25 éves királyt le­mondása aláírására. Mihály és családja 1948. január 3-án hagyta el az országot, hátra­hagyva hatalmas vagyonát: több tucat épületet, villát, nyaralót, kiterjedt földbirto­kokat, erdőket. Mint mon­dotta, mindezt most nem igényli vissza, mert úgy tartja, vagyonának helyzetét globá­lisan kell rendezni vala­mennyi elkobzott tulajdon visszaadásával együtt. Fél év­százados száműzetésének leg­nagyobb részét a svájci Ver­­soix-ban töltötte, ha nem is fejedelmi módon, de exki­­rályhoz méltó körülmények között. A genfi repülőtér kö­zelében lévő kisvárosban tekintélyes villában lakott, hatalmas magánparkja köze­pén. Szabályos királyi udvar­tartást vezetett, sajtóirodával, titkárral. Romániába először 1992-ben térhetett vissza, Ion Iliescu elnöksége alatt azon­ban többé nem engedték be az országba. Végleges hazaté­rési szándéka kapcsán igye­kezett megnyugtatni ellenfe­leit, hogy nem kíván semmi­lyen alkotmányos kérdésben vitára okot adni az ország jö­vője szempontjából oly fon­tos pillanatokban. Öröklési elképzeléseivel azonban nem oszlatta el a gyanakvást, s a Constantinescu elnöktől nyílt levélben állásfoglalást kérő Iliescu után Petre Roman is szükségesnek látja, hogy az államfő az alkotmányosság letéteményesként fejtse ki vé­leményét a volt román király terveivel kapcsolatosan. • Bogdán Tibor Mihályt tavaly tízezrek köszöntötték Bukarestben fotó: reuters - radu sigethi a Magyar Hírlap és az Arcanum Adatbázis Kft. közös gondozásában megjelent a Magyar Hírlap CD újabb kiadása, mely az 1994. szeptember 1.-1997. június 30. között megjelent lapszámokat tartalmazza. Újdonságok a kiadványon: • képek (az 1997. év első felében megjelent valamennyi fotó), • táblázatok (pl. pénzügyi táblázatok) • mellékletek (a színes magazinok teljes terjedelmükben) Az adatbázis ára 10 000 Ft + áfa Kedvezményes ár 5 000 Ft + áfa (azoknak, akik visszajuttatják az előző CD-t) Megvásárolható a Magyar Hírlap ügyfélszolgálati irodájában (1087 Budapest, Kerepesi út 27/A). Nyitva tartás: H-Cs 8-17, P 8-16 Frissítse adatbázisát havonta! 3000 Ft + áfa havidíjért minden hónapban megküldjük Önnek a frissen feldolgozott lapszámokat tartalmazó CD-t. További információ^ahf^aa^^^G te^lefonszámot!___jjjj arcanum Megrendelem a MAGYAR HÍRLAP CD-t.......példányban. dataDoses Név: ............................................................................................................ 1507 Budapest Pf. 99 Telefon/fax: Cím: ............................................................................................................ Dátum: ................................................... 165-9731 A módosítás szabálya Az ENSZ Alapokmány 108. cikke A jelen Alapokmány módosítása az Egyesült Nemzetek összes tagjaira nézve akkor lép hatályba, ha azt a Köz­gyűlés tagjai kétharmados szótöbbséggel elfogadták és az Egyesült Nemzetek tagjainak kétharmada, köztük a Biztonsági Tanács valamennyi állandó tagja, saját alkot­mányos eljárásának megfelelően megerősítette. Macedónia-Jugoszlávia: határtalanul Vészhelyzet 231 kilométeren A daytoni megállapodás nem kötelezte ugyan Kis-Jugo­szláviát déli szomszédjával, Macedóniával való együtt­működésre, de az ENSZ-blo­­kád alatt becsületbeli ügyet csináltak egymás megsegíté­séből. Nemzetközi nyomásra 1996 márciusban Belgrád­­ban konkrét együttműködési megállapodást is kötöttek. Ezzel Belgrád papíron is elis­merte Macedónia független­ségét. A megállapodás egyik pontja kimondta, hogy egy hónappal az aláírás után fel­állítják azt a vegyes határ­bizottságot, amelynek felada­ta, hogy pontosan kijelölje a szövetségi államhatár pontos vonalát. A munka azonban Belg­rád időhúzása következtében csak öt hónap múlva vette kezdetét, mígnem 1997 tava­szán a bolgár-szerb-mace­­dón hármas határ kövétől nyugatra haladva 14 kilomé­ter hosszúságban kijelölték a szakaszt. A bizottság ezután is tovább dolgozott, ám tevé­kenységéről még a legjobb szimatú újságírók sem tudtak meg semmit. Egészen a kö­zelmúltig, amikor Kiro Gli­­gorov macedón köztársasági elnök a BBC-nek adott in­terjúban napvilágra hozta Macedónia ezzel kapcsolatos sérelmeit. Az első határbizottsági ta­lálkozón kiderült, hogy noha a szövetségi parlament 1946- ban kimondta ugyan a tag­­köztársaságokat elválasztó adminisztratív határokat, an­nak precíz vonalát nem jelöl­ték ki, tehát erről még képvi­selőházi határozat sem szüle­tett. Még a két ország közötti egyezmény megkötése előtt alaposan felborzolta a mace­dónok kedélyét, hogy a szerb radikális képviselők a szövet­ségi parlamentben felvetet­ték: öt helyen, mintegy 2200 hektárnyi területen Szerbia javára ki kell igazítani a jugo­­szláv-macedón országhatárt. Erre a macedónok azt köve­telték, hogy a 231 kilométer hosszú közös határon ne csak a mérnököknek jelöljék ki a zöldhatár pontos vonalát, ha­nem a törvényhozásban is szentesítsék azt. S mivel ép­pen e tisztázatlan körülmé­nyek miatt a zöldhatár őrize­te során többször is incidens­re került sor, Gligorov kéré­sére „megelőző diplomáciai intézkedés” címén és csupán megfigyelői státusszal 1992 januárjában az ENSZ idete­lepített 1100 békefenntartó katonát. A kéksapkások a vélt ha­tárvonalon szolgálnak, tőlük északra jugoszláv, délre pe­dig macedón katonák jár­­őröznek. A Biztonsági Ta­nács az orosz nagykövet, Szergej Lavrov követelésére idén májusban úgy döntött, hogy a balkáni béke daytoni rendezésével párhuzamosan először csökkenteni kell az itt állomásozó ENSZ-erők lét­számát, majd november vé­gén ki kell vonni a katonákat, s legfeljebb civil megfigye­lőket kell a térségben állo­másoztatok Macedónia ezt a határoza­tot megvétózta az ENSZ fő­titkáránál, az Albániában ki­alakult zűrzavarra és a soro­zatos határsértésekre hivat­kozva. Albániából egyébként fegyveres csempészbandák időről időre megtámadják a határőrséget és a lakosságot, ráadásul a koszovói helyzet is a forrásponthoz közelít. Nem tudni, hogy mind­ezek következtében-e, vagy a három évvel ezelőtti szerb ra­dikális felszólalások nyomán, de úgy látszik, a határbizott­ság jugoszláv tagjai mégis újabb követelésekkel álltak elő. Gligorov macedón elnök a BBC-nek adott nyilatkoza­tában kijelentette: „Az or­szághatár vonalának folya­matban levő kijelölése kap­csán a belgrádi vezetés óriási problémát okozott a két ország kapcsolatában azzal, hogy Szerbia javára olyan korrekciót követel, amely stratégiailag fontos helyeken jelentős területi kiigazításo­kat helyez kilátásba. Ez a határ ötven éve létezik, és so­ha nem volt vita róla. Bosz­niában háborút folytattak azért, hogy megváltoztassák a határokat, amiért óriási ál­dozatokat hoztak, s mint lát­hatjuk, mégsem értek el vele semmit” - mondta a mace­dón elnök. A hat éve szétszakadt szö­vetségi állam belső déli ha­tárvonala tehát még mindig nincs meghatározva, így, ha az ENSZ a térségből kivonul, a két szomszédos ország jár­őröző határőrei nem fogják tudni, hogy pontosan meddig ér az a terület, amelyet őriz­niük kell - azaz a 231 kilomé­teres szakaszon újabb „lőpo­­ros hordó” jöhet létre. • Szegedi Mária Neki adná az egész világot? Megteheti, ha Ön hírlap-előfizetést ajándékoz ki szeretteinek, ismerőseinek. r Ajándék­előfizetés,­­ ajándék- é­s kártyákkal A kártyák megtalálhatók vidéken a postákon, Budapesten a Magyar Posta Hírlapüzletági Igazgatóságának ^7 kerületi ügyfélszolgálati irodáiban.­­ • Bővebb információhoz juthat 1/ Központi Információs és­­ Reklamációs Irodánkban (1134 Budapest, Lehel u. 10/a., V ^ telefon: 270-2227, 06-80-444-444, h a szám vidékről és mobiltelefonról nem hívható, Budapestről azonban hívása ingyenes).

Next