Magyar Hírlap, 2000. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-15 / 12. szám
8 Magyar Hírlap Hajléktalantisztogatás Pesten Két évvel ezelőtt Tatabányán a bőrfejűek üldözték a hajléktalanokat. A csatornákba égő benzinespalackokat dobtak, így füstölték ki őket, nejlon fóliasátrukat pedig az éj leple alatt gyújtották rájuk. E hét közepén Budapesten, a kőbányai önkormányzat népjóléti irodája tisztogatott. Fizetett munkásokkal kergettette ki a hajléktalanokat a Bánya utcai barlangokból. A barlangfalazók kedden jelentek meg. Először a hajléktalanok holmijait verték szét, majd csákánnyal a bejárati ajtókat, kályhákat s a barlang előtt felállított ideiglenes sátrat, azután kigyulladt az egyik barlang, s mire a tűzoltók kiértek és végeztek, a barlang berendezéséből semmi sem maradt. - Itt éltem két évig - áll az üszkös ágyvég előtt Megyaszai Zsolt, akit tizennyolc évig az állam gondozott hol Egerben, Kalocsán vagy Nyíregyházán, aztán egy nap autóba ültették, fölhozták Pestre, betették a fonógyárba, annak a munkásszállójára, életkezdésként kezébe ötezer forintot nyomtak, s azt mondták, húzza ki a hónapot az első fizetésig. - Semmit sem tudtam a világról. Anyámat, apámat sosem ismertem, anyámból csak egy név maradt, Kormos Anna. Szerda, délelőtt tíz óra. Ma megint eljönnek. A tisztogatók. A barlang előtt ég a tűz, amellett melegszik a barlangból kifalazott Ani, Matyi, Zsolt, és jön az öreg Szabó is. Asszonya már fönt van a Kutyadombon, a barlangok tetején összetákolt fóliasátorban, ma nem jön le, a kimentett holmikat őrzi. Különben is nyomorék, az egyik keze béna. Azért az öreggel, már vagy tizenhárom éve, jól megvannak, közös életüket egy nyilvános vécében kezdték, innen nem messze. - Jó meleg volt, mi voltunk a vécések - sóhajt az öreg -, a női és a férfi rész közötti helyiségben laktunk. Csak túlontúl kevés vendég jött. Felnőttből naponta ketten-hárman, gyerekből inkább, de azoktól meg hogyan kérhettünk volna pénzt. A tulajdonos rájött, a vécéje nem kifizetődő, mehettünk. Az asszony egy-két évre elhagyott, én meg jártam Kőbányát, ahol születtem, a Hős utcát is, ahol meg az írástudatlan nagyszüleimnél nevelkedtem, mivel az anyám itthagyott, kiment Kanadába, amikor hat hónapos lettem. Azóta eltelt ötvenhárom év, egyszer sem keresett, én meg a címét nem tudom. Engem még a nevelőanyám sem akart nevelni, akkor kerültem az apai nagyszülőkhöz, onnan meg, tizenhat évesen az utcára. Mondhatom, az élet megviselt, mert egy nap a lakkbenzin a combomra ömlött, és meggyulladt. Rokkantnyugdíjas lettem, de egy év múltán a Magyar Államvasutak nyugdíjintézete meggondolta magát, és kijelentette, meggyógyultam. Próbáltam egészséges lenni, de a térdemet hajlítani többet nem tudtam, s villanyszerelés közben folyton a kocsik, a vagonok közé zuhantam, más munka után kellett hogy nézzek. Akkori asszonyom összejött egy másik vasutassal, a lakásból is mennem kellett. Aztán negyvenéves lettem, meg ötven, s akkor költöztünk végre a vécébe, onnan meg ide, a barlangba. Véletlenül fedeztem föl, a fák s a bokrok mélyén találtam rá a sörgyár egykori sörélesztőbarlangjaira. Már megint jönnek - morogja az öreg. - Itt vannak a befalatok, a Köt- Zúzosok. A vezetőjük tegnap kihívta a rendőrséget, mert félt, s mert nem akartunk a barlangokból előjönni. A rendőrök vigyorogtak egyet, és elmentek. - És ha megint bemennének a barlangokba? - Már nincs értelme. Már szétverték a holmijainkat. Ott, az a vezetőjük. - Nekem elhiheti-mondja Simon Sándor a Köt-Zúz káeftétől - kényszermunka ez. - Ki kényszeríti a küttejüket, hogy elűzze a hajléktalanokat? - Az önkormányzat adta a megbízást, falazzuk be a barlangokat, aztán dózeroljuk le a talajt, és építsünk támfalat. Higgye el, nem éri meg. Mert tegnap is le kellett állni. Mert hol valamelyik hajléktalan szaladt a barlangjába, aztán ki is gyulladt az egyik barlang, és hívhattuk a tűzoltókat. Azok a hideg vizet az átforrósodott mészkőre zúdították, meg is repedt, s a plafon egy része lezuhant. Ki állítja, hogy a hajléktalanok ki lettek üldözve? Hiszen múltkor is a saját felelősségemre, adtam nekik haladékot. Három napot. De a határidő engem is köt, az pedig lejárt, az előző héten. - Vállaltak már ehhez hasonló munkát? - Bontottunk ilyesmiket a gyorsforgalmi út mentén. Mert hülye látványt nyújtott. Ahogy ezek a barlanglakások is. Hát hogy lehet itt élni! Teljesen objektíven nézem a hajléktalanokat. Higgyen nekem, ezek olyan embertípusok, akiknek az életvonalát nem lehet megváltoztatni. Nekem az önkormányzatnál azt mondták, minden hajléktalannal egyeztettek. Hogy kinek melyik hajléktalanszállóra kell mennie. Mondom, ki volt jelölve, a hajléktalanszállók a rendelkezésükre álltak. Ott a körülmények megfelelőek, csak be kell tartani a szabályokat. Na most mondja meg, a mai világban nem nyújtanak hülye látványt ezek a barlanglakások? - Még a kályhámat is szétverték - mormolja az öreg. - Tudja, mi tett be nekünk? Hát az, amikor az újságírók fölfedeztek minket, és csináltak rólunk filmet meg írást. Az önkormányzat azóta zaklat minket. - Valóban, már egy éve próbáljuk őket rávenni arra, költözzenek el - mondja Pintér Jenőné a kőbányai önkormányzat népjóléti irodájának a vezetője. Az önkormányzat döntött úgy, hogy a barlangokat be kell falazni. - Miért? - Mert a barlangok nyilván életveszélyesek, és voltak olyan cégek és szervezetek, melyek a hajléktalanok létét kifogásolták. - Milyen cégek, milyen szervezetek? - Erről nem nyilatkozom. Csak arról, hogy a dolog a Bánya utcai hajléktalanszállóról indult. - A hajléktalanszálló kifogásolta, hogy a velük szemben levő barlangokba hajléktalanok költöztek? A barlangok kinek a tulajdonában vannak? - Nem tudom. Én a népjóléti iroda vezetője vagyok, s a hajléktalanok elhelyezésében kívántam volna segíteni, csak hogy ők egyetlen lépést nem tettek. - Volt írásbeli ígérete arra, hogy a hajléktalanszállók a barlanglakókat hosszabb időre befogadják? - Nem volt. De legalább oda kellett volna menniük, hogy a sorsukat végre rendezni kezdjék. - A népjóléti iroda vezetőjeként humánusnak tartja-e, hogy télvíz idején barlangjaikból utcára űzzék a hajléktalanokat? - Nem, de azt sem, ahogyan a barlangokban éltek. - Arról van-e tudomása, hogy a Köt-Zúz emberei szétverték a barlanglakók holmijait, hogy tűz ütött ki... - Nem, nincs. - Miért nem várhattak tavaszig? Miért jobb önöknek, hogy hét ember most összetákolt nejlonsátorban vagy lépcsőházban húzza meg magát? - Ha hajlandók lettek volna velünk együttműködni, akkor nem kéne ott lakniuk. - A kerületükben hány hajléktalan él? - Nincs erről adatunk. Csak arról, hányan jelentkeznek a hajléktalanszállókon. De hogy a bokrok mélyén vagy az utcákon hány ember él... Péntek, kora reggel. A barlangok befalazva. Szamosi Ivánné, a Ciceró Könyvkiadó vezetője Zsoltot keresi. A fiút, akit két éve istápol, hetente egyszer megvacsoráztatja, s holmijainak egy részét is ott tarthatja. Zsolt nincs sehol, a Bánya utcai idős hajléktalanok otthonának a helyettes vezetője meg föl van háborodva. Mert dehogy zavarták őket a hajléktalanok. Hiszen tőlük vitték az ivóvizet, a szálló előző vezetője pedig még egy budit is fölállíttatott a barlangok elé. Az igaz, hogy próbálták a barlanglakókat rábeszélni, menjenek valamelyik hajléktalanszállóra, de hát ott a párok, az élettársak együtt nem lakhatnának, s egyikük rokkantnyugdíja nélkül vagy a férfi vagy a nő maradna anyagi támasz nélkül. Szamosiné órák óta a Bánya utcában kering. A fiút keresi, hogy megmondja neki, az efféle embertelenséget s az utána jövő nagy és tehetetlen csöndet nem szívleli. Előbb a meleg, háromszor két méteres szőnyegét akarta neki elhozni, aztán döntött, havi tízezerért befizeti Zsoltot a máltaiak egyik szállójára. - Zsolt, Zsolt! Élsz-e még? - kiabálja a Kutyadombon s a Bánya utcában. A tébécés Anit, az összeégett combú öreget, béna kezű élettársát meg Matyit, akit tizennyolc éves koráig szintén az állam gondozott, nem keresi senki. SCIPIADES ERZSÉBET Nevezhetjük-e népjólétinek azt az önkormányzati irodát, amely télvíz idején fizetett munkásokkal kergetteti utcára a kerületében élő barlanglakókat? Befalazva, embertelenül fotó: szigetvari zsolt B. Carmen és a magyar állampolgárság Isten. Haza. Család. Meg ilyenek - mondja Carmen dideregős mosollyal a belügyi hivatal előtti sorban, ahol mindenki valami jóra vár. Leginkább egy új pecsétre a tartózkodási engedélyhez. Isten az egyetlen, aki bujkáló metafizikus magányában még nem gyűjtött fekete pontokat B. Carmennél. A haza mint megfoghatatlan és elérhetetlen, úszik a szürkés ködben. Vagyis nincs. Carmen ugyanis román állampolgár, Bence viszont a tizenöt hónapos babakocsiban sorban fekvő magyar. Ez a különbség pedig meglehetősen összekuszálja a szálakat. A harminckét éves nő félévente hosszabbítja tartózkodási engedélyét. Közben hazajár Székelyudvarhelyre, Romániába, mert Bencének ott kellenek a pecsétek. A gyermekgondozási támogatás azonban sem itt, sem ott nincs. Viszont Bence nagyon is van. „Tíz éve kirándulni jöttem Pestre, életemben először, azóta itt vagyok” - meséli Carmen, aki az odahaza végzett textilipari középfokú oklevéllel Budán nővérként helyezkedik el, mert oda mindenkit felvesznek. „Nővérből kevés van, románból sok” - szólt az indoklás négyszemközt, a kollégákkal történő első kávézás közben. A lány nem nyelt mellé, nem sértődött meg. A románozás, szerbezés meg ukránozás úgyis megy - gondolta. Győzködni pedig felesleges bárkit. A számok azt mondják, mind az egy évre szóló ideiglenes, mind az azt meghaladó, huzamos tartózkodási engedélyek kiadásában növekedés tapasztalható az elmúlt évek során. Az ORFK igazgatásrendészeti főosztályának adatai szerint míg 1997-ben 12164 román, 2687 jugoszláv állampolgárságú személy kapott ideiglenes és huzamos tartózkodási engedélyt, addig 1998-ban 13 603 román és 3367 jugoszláv rendelkezett ezekkel az okmányokkal. Az ilyen okiratokat kérelmezők között leggyakoribb a román állampolgárságú. Carmen munkájával a következő fővárosi kórházban is elégedettek voltak. Carmen egészségügyi karrierje már-már megállíthatatlannak tűnt, amikor jött Bence. A szülés és az ezzel járó bonyodalmak közben kevés idő marad a nővérkedésre, azután még kevesebb. Egy ideig a nővéri állás még megvolt, aztán a kórház felmondott a kisgyerekes anyának. Pedig az állás létkérdés a tartózkodási engedély hosszabbításához. Ha nincs, mehetsz havonta pecsételni a határra. A gyerek apja magyar állampolgár, tősgyökeres pesti taxis. Neki elege van a hercehurcából. Nem érti, hogyha a gyereknek megvan, élettársának miért nem adnak automatikusan legalább letelepedést vagy valamit. Carmen szerint a hivatallal történő kapcsolattartásnak azonban jó oldalai is vannak. Kitűnő tréning. Ha például a semmi és valami határán húzod már tíz éve, és nagyon kell az a magyar állampolgárság, a megtiszteltetés, akkor nem pofázol. Vissza meg semmiképp. Csendesen várod, amíg szólítanak, ha pedig a gyerek éhes lesz, üvölt, egy sarokban szoptatsz, nehogy zavarjátok a hivatalos munkát. Amikor meg odaszólnak a sarokba, hogy ne etessen, ne szoptasson, irány haza, majd legközelebb elintézheti a dolgát - akkor görcsösen markolgatod a csecsemőt. Hazafelé sírsz, azon gondolkozol, hogy legközelebb sem bírja majd jobban a gyerek az öt-hat órás toporgást. Néha jól megnyugtat egy-egy főhivatalos munkatárs, hogy volt már ilyen. „Gyerek marad, anya megy vissza, ahonnan jött.” Carmen most takarítónőként próbál elhelyezkedni. Amennyiben bejelenti valaki, akkor eséllyel pályázik a tartózkodási hosszabbítására. Először a kerületi munkaügyi hivatal nyilatkozik, hogy kell-e a román takarítónő. Ha van magyar jelentkező, akkor nincs engedély, nincs hosszabbítás. A kisgyermekes anya tartózkodásija február 22-éig érvényes, és nyilván utána is lesz valami. Carmen szerint újabb tolakodás, legfeljebb könyörgés az ügyintézőnél, hogy legyen már belátó, pecsételjen már a papír aljára. Ott aztán mindent be kell vetni. Mehet a lobbizás. Segíthet bárki. Isten. Haza. Csak a család egyben maradjon. A másik verzió, hogy beteljesül a belügyi főmunkatárs jóslata. Gyerek marad, anya megy. És úgy jár, mint az ezrével illegálisan dolgozó határon túli magyar migránsok Budapesten. Havonta mennek pecsétért a határra, ott is meg lehet egy sarokban etetni a gyereket. Belügyi források azt mondják, Carmenék helyzete pillanatok alatt rendeződhetne. Az élettárs és a gyermek ugyanis magyar állampolgár, így ha összeházasodnának, akkor családegyesítés címén gyorsan kedvezményezettekké válhatnának. Carmen megkapná a magyar állampolgárságot, és élhetnének, mint a magyar állam minden rendes polgára. A belügy azt kérdi, vajon Carmenék miért nem választják ezt az utat. Biztos van annak valami oka, hogy a nő nem akar lemondani román állampolgárságáról. Valami hátsó ok. Biztos valami kinti, biztos egzisztencia olyan fontos neki. Márpedig a magyar kormány a kettős állampolgárságot továbbra sem preferálja. Most, az uniós csatlakozás küszöbén amúgy sem mindegy, hogy az embernek konform-e az útlevele vagy sem. Kívül avagy belül először csak fejeket, aztán már családokat, nemzeteket mozgat meg az EU szabadságérzése, amit a belügyesek idegenrendészeti ügyeknek, a társadalomtudósok meg migrációnak mondanak. Az a helyzet, hogy Carmenéknek jelenleg nincs annyi pénzük, hogy az állampolgárság procedúráját (hiteles fordítások, illetékek stb.) végigcsinálják. Ha bizodalmukat a magyar hatóságokban egy tízes skálán kellene mérniük, Carmenék elég kevés pontot adnának. Hasonlóképp értékelnék, mint azt a kérdést: Ön szerint mennyire számíthat egy székelyudvarhelyi magyar Romániában biztos egzisztenciára? SENGEL FERENC -DUSZA ERIKA 35 millió bevándorló elfér Európában Egy előzetes formában napvilágra került ENSZ-jelentés Európa demográfiai viszonyairól megállapítja: az öreg kontinens lakossága olyan mértékben öregszik, hogy ha a nyugdíjasok életszínvonalának fenntartása a cél - az aktív és a nyugdíjas lakosság mai arányai mellett -, ehhez 25 év alatt 159 millió bevándorló letelepedését kell lehetővé tenni az Európai Unió tagállamaiban. Az ENSZ népesedési csoportjának keretei között működő, Halálozás és Migráció részlege szerint: Európa lakossága mától 2025-ig ötmillióval, 2050-ig 40 millióval csökken a mostani irányzatok fennmaradása esetén. Ezen belül pedig az aktív korú lakosság visszaesése azzal jár, hogy a mostani arány - négy aktív: egy nyugdíjas - a felére zuhan. A jelentés készítői azt számították ki, milyen mértékű bevándorlás lenne alkalmas arra, hogy a jelenlegi gazdasági-társadalmi egyensúlyokat fenntartsa úgy, hogy nem nyúlnak a nyugdíjkorhoz, a nyugdíjjárulékokhoz, illetve magához az aktív kor után folyósított juttatáshoz. 35 millió külföldi „importja” válna szükségessé 2025-ig az aktív lakosság 1995-ös szinten tartásához, és ennek négyszeresére az aktívok-nyugdíjasok arány megőrzéséhez - áll a tanulmányban. Michael Teitelbaum, a New York-i Alfred P. Sloan Alapítványtól meg van győződve arról, hogy a bevándorlás gazdasági hozadéka „szerény”, az amerikai társadalomban csak a szabályozottság révén képes pozitív tényezőként működni. Nehéz ugyanis olyan szelektív bevándorlási politikát érvényre juttatni, amely csak megfelelő korcsoportok, illetve magasan kvalifikált dolgozói kategóriák előtt nyitja meg a határokat. Kinek jár? Az idegenrendészeti jogszabályok alapján tartózkodási engedélyt az a külföldi kaphat, aki rendelkezik vízummal, a magyarországi megélhetést biztosító anyagi eszközzel és lakással, valamint a tovább- vagy visszautazáshoz szükséges feltételekkel. A tartózkodási célok közül a leggyakoribb a munkavállalás, illetve a jövedelemszerzés, sorrendben ezután a tanulmányi cél és a látogatás szerepel. A munkavállalási céllal történő beutazáshoz a kérelmezőnek a munkaügyi hatóság által kiállított, érvényes munkavállalási engedéllyel kell rendelkeznie. Tartózkodási, illetve letelepedési engedély kérelmezésénél a magyar származású külföldi állampolgárokat nem illeti elsőbbség. RIPORT (Dohár-VERasztó) NYELVI CENTRUM 1052 Budapest V., Bécsi utca 3, a Deák térnél Telefon/fax: 267-2626, 267-0606 NYELVTANFOLYAMOK 2000-ben NORMÁL, 15 HETES KISCSOPORTOK, NAGYCSOPORTOK de., du., este 2x2, 2x3, 3x2, 1x5, 1x4 óra/hét Kezdés: január 31-én Beiratkozás: január 10-től Intenzív: 100 órás de. 4x5 óra/hét Kezdés: február 14-től Beiratkozás: folyamatos Intenzív tanfolyamra bekapcsolódás 100 óránként Kiscsoport: 4-7 fő, nagycsoport: 8-11 fő Vállalati kihelyezett és külföldi tanfolyamokra a jelentkezés folyamatos E-mall: doven8elender.hu Internet: http://www.directlnfo.hu/dover Vegyen részt a Маш Hírlap telefonos játékán, és megnyerheti az operettbál alkalmából megjelenő lemezt! A helyesen válaszolók között 5 napon át napi 5 db, Éljen a magyar! című CD-t sorsolunk ki. Ha tudja a helyes válaszokat, vagy szeretne belehallgatni a lemez felvételeibe, hívja a következő telefonszámot: (06-90) 413-306 (éjjel-nappal hívható, a hívás díja 180 Ft + áfa/perc + k. d.) Kérdéseink: 1. Hol kerül megrendezésre az operettbál? Pesti Vigadó 0 Budai Vigadó 0 Operett Színház 2. Melyik operettben hangzik el a „Te rongyos élet..." című dal? О Sybill © Luxemburg grófja © Csárdáskirálynő 3. Melyik operettnek a zeneszerzője Lehár Ferenc? О Cigányprímás © Cigányszerelem 0 Cigánybáró A nyertesek nevét a Magyar Hírlap 2000. január 25-ei számában közöljük. 1. 223 TeleDirect 455-5400 V. Mai Nap stb.) 14 Tanulj velünk olaszul! Tanulj olaszul az olasz nyelv és kultúra igazi fellegvárában, az Olasz Kultúrintézetben! A nyelvtanfolyamokon kívül gazdag kulturális program: - előadások, - tanácskozások, - filmvetítések olasz nyelven, - koncertek, - konyhaművészeti tanfolyamok, - olasz művészek kiállításai, - könyvtár és könyvesbolt. Beiratkozás 2000. január 24-től, munkanapokon 16 és 18 óra között a Olasz Kultúrintézetben (Vili., Bródy Sándor utca 8., telefon: 318-8144). A tanfolyamok február első hetében kezdődnek. A beiratkozás intézetünk valamennyi rendezvényére ingyenes belépésre jogosít. BOTOND-CIPŐ Kft. 7150 Bonyhád, Dómi Gy.u. 4-6. Tel.: (74) 431-211. Fax: (74) 451-627 Cipőipari tevékenységünk értékesítési hálózatának továbbfejlesztésére Budapest, Debrecen és környékei területére ügynököket keresünk. - erkölcsi bizonyítvány, - középfokú végzettség, 5 - vállalkozói igazolvány, - saját gépkocsi, Előnyt jelent a szakmai tapasztalat és a már meglévő kapcsolatrendszer. Érdeklődni lehet telefonon: (74) 451-211/119. Dobler István, Lovász Tibor; személyesen: 2000. január 18-19., Hotel Stadion, zsánerbemutató, a Botond-Cipő Kft. tárgyalója. " Fizessen elő, a Magyar Hírlapra egyetlen telefonhívással, OTP-kártyával!önnek nem szükséges csekkek kitöltésével, postázással fáradnia. Lapunkat telefonon is megrendelheti és azt OTP bankkártyája segítségével egyúttal ki is fizetheti. Az InterTIcket bankkártyás, telefonos ügyfélszolgálata a (06-1) 266-0000 számon hétfőtől szombatig 8-20 óráig hívható. Az InterTIcket telefonos, 5 bankkártyás szolgáltatásai: színház-, koncertjegyvásárlás, pizza-, taxirendelés, hírlap-előfizetés (RTV-újság, 2000. JANUÁR 15., SZOMBAT