Magyar Hírlap, 2003. szeptember (36. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-22 / 221. szám

6 • Magyar Hírlap • 2003. szeptember 22., hétfő külföld Újabb bizonyítékok a Lindh-ügyben Az Anna Lindh svéd külügyminiszter meggyilkolását vizsgáló rendőrök újabb nyomokat találtak a bűncselekmény helyszínének közelében. Lapértesülések szerint egy ruhadarabról van szó, amely a gyanúsított kedvenc labdarúgócsapatához, a Djurgaardenhez köthető. „A környék, ahol előkerült és összefüggése a Djurgaardennel érdekes egybeesést jelent” - írta az Expressen rendőrségi forrásokra hivatkozva. (mti) Amerika nem alkudozik Cáfolta az amerikai hadsereg azt a brit lapértesülést, mely szerint Szaddám Huszein volt iraki elnök pénzt és tömegpusztító fegyverekre vonatkozó tájékoztatást ajánlott volna fel annak fejében, ha engedik szabadon Fehéroroszországba távozni. A Sunday Mirror brit bulvárlap szerint az amerikaiak valójában csak az egykori diktátor tartózkodási helyét próbálják azonosítani a kapcsolatfelvétel révén, és nem hajlandók alkura, de William MacDonald alezredes, a Tikritet, Szaddám Huszein szülővárosát ellenőrző negyedik gyalogos hadosztály szóvivője azt mondta, hogy az egész történet kitaláció. (reuters) Önégetési kísérlet a miniszteri irodában Gyúlékony folyadékkal öntötte le és megpróbálta meggyújtani magát egy férfi Barbara Roche brit munkáspárti képviselőnő, korábbi miniszter irodájában. A negyvenes éveiben járó, törökországi kurd származású férfi lakásproblémái miatt akart önégetéssel tiltakozni, de az őröknek sikerült lefogniuk és őrizetbe venniük. Az eset után ismét felmerült Nagy- Britannniában, hogy szigorítsanak a politikusok biztonságára vonatkozó szabályokon. (guardian) mondatban • Zendüléssel, az ellenség támogatásával, kémkedéssel és parancsmegtagadással gyanúsítják és őrizetbe vették az amerikai hatóságok a hadsereg egyik muzulmán tábori lelkészét, aki a guantánamói támaszponton dolgozott a tálib és al-Keidakapcsolatokkal gyanúsított foglyok között. (cnn) • Ismét többségbe kerültek Norvégiában az európai uniós csatlakozás ellenzői, mivel egy felmérés szerint a megkérdezettek 38 százaléka mondana nemet az EU- ra, ha most lenne a szavazás, szemben az igen pártiak 37 és a bizonytalanok 25 százalékos arányával. (reuers) • A Vatikán szokatlanul kemény hangnemben bírálta szombaton a grúz kormányt, mert az lemondta a Szentszék és Grúzia közötti kétoldalú megállapodás aláírását, és egyúttal megvádolta a grúz ortodox egyházat, hogy félrevezeti híveit. (mti) • Legalább három civil meghalt és tucatnyian megsebesültek, amikor tegnap pokolgép robbant Kasmír Indiához tartozó részében, Rajouri város piacán. (reuters) A britek nem álltak be a sorba Mindent a szemnek Látszat-csúcstalálkozót tartott szombaton Európa három „nagyja” - Nagy-Britannia, Németország és Franciaország. Mindhárom vezető általában támogatta azt a kezdeményezést, hogy uniós szintű nagyberuházásokkal kell fellendíteni a kontinens gazdaságát. A lényeg azonban változatlan: Európa nem egységes. Jacques Chirac, Tony Blair és Gerhard Schröder szombaton Berlinben közös „levelet” is kiadtak arról, hogy meg kell változtatni a kontinens vegyiparát, amely szerintük túlzottan bürokratikus. Elemzők szerint viszont a látványos egység nem éppen meggyőző, és a belső politikai aggodalmak miatt a három vezér három irányba hajt. A német kancellár kijelentette, hogy a három vezető szükségesnek tartja az EU NATO-tól független katonai tervezési struktúráját. Schröder szerint megállapodtak abban, hogy az október 4-én kezdődő uniós konferencián nem szabad megnyitni az EU alkotmányának fontos kérdéseit. A három európai nagyság semmiféle konkrét vállalkozást nem tett az együttműködés érdekében, holott a találkozó jelképes kísérlet volt arra, hogy a kontinens országai véget vessenek az Irakról és az Európai Unióról folytatott vitáknak. Chirac francia köztársasági elnök azt is elismerte, hogy a hármak még mindig nem értenek egyet abban, az Egyesült Államoknak milyen gyorsan kell átadnia az ország vezetését az iraki vezetőknek. Végül is kiderült, hogy a hármak közötti nézeteltérések igen komolyak. Britannia hagyományosan megkérdőjelezi azt az irányzatot, mely szerint infra Blairnek van más választása Figyelemre méltó, hogy Tony Blair brit miniszterelnök közvetlenül a berlini hármas britfrancia-német csúcstalálkozó után Chequersben José María Aznar spanyol kormányfővel találkozott. Madrid cáfolta, hogy meg lenne sértve, amiért kihagyták őt a berlini hétvégi „nagyok” megbeszéléseiből, de ezt nemigen hitte senki. Blair Berlin és Párizs tudomására hozta: Londonnak van más választása, ha Chirac és Schröder a maga európainak nevezett útját járja. Blair és Aznar találkozójának napirendjén ugyanis európai kérdések szerepeltek - olyanok, melyek fájóan hiányoztak a három „nagy” megbeszéléseiről kiadott közleményből. Blair és Aznar tárgyalt az európai alkotmányról, Irakról, az ENSZ szerepéről - egyszóval mindenről, amiről Berlinben is világosan szót kellett volna ejteni. (bbc) strukturális beruházásokkal lendületet lehet adni a gazdaságnak. Blair azt is világosan értésre adta, hogy London maga kíván gondoskodni a szigetország védelméről, és az adózási politikát sem hajlandó az unió közakaratának alávetni. Nem világos, hogy azok a tervek, amelyek szerint az Európai Unió katonai infrastruktúráját különválasztanák a NATO-tól, mennyire élvezi London támogatását. Schröder szerint a kezdeményezéssel mindhárman egyetértenek. Áprilisban Belgium, Franciaország, Németország és Luxemburg megállapodott a NATO-tól különálló katonai tervezési és parancsnoklási egység létrehozásáról. A terv mosolygásra adott okot, hiszen mellőzte Nagy-Britanniát, mely nélkül uniós katonai tervezés nem létezhet. Blair ugyan kijelentette, hogy „egyre növekvő mértékben alakul ki a közös megközelítés az európai védelem ügyéről”, de részletekről nem beszélt. Sabine von Oppeln, a Berlini Egyetem tudósa szerint a csúcstalálkozó elég érdektelen volt. „Úgy tűnik, hogy semmiféle komoly megállapodás nem született” - mondta. Hírmagyarázók szerint a három nagy számára a nemzeti politikai érdekek még mindig fontosabbak Európa érdekeinél. Tony Blair számára katasztrofális év volt az idei, és politikai exodusát csak megrövidítené, ha most akarna támogatást szerezni az eurózónához való csatlakozáshoz vagy az európai alkotmány támogatásához - írta tegnap a Süddeutsche Zeitung. ► Chirac távol az otthoni politikától Hét végi berlini kiruccanásával Chirac elnök megkezdte újabb hosszabb távollétét Franciaországtól. Az új hetet már New Yorkban tölti az ENSZ-ülésszak megnyitásán, majd Bush elnökkel próbál közös nevezőt találni a világ időszerű gondjainak megoldására. Utána októberben Marokkóba, majd Nigerbe és Maliba repül, tehát tartósabban mellőzi a hazai ügyeket. Várkonyi Tibor Éppen ez az, ami irritálta honfitársait, akik a szemére vetették, hogy fontosnak tartják ugyan az államfő nemzetközi szereplését, mert ezzel is országának a hírét öregbíti, de megnyugtatóbb volna, ha ügyelne az otthoni feszültségekre is. E bírálatok hatására Chirac, mielőtt újabb világ körüli útjára indult volna, az elmúlt napokban hazai turizmusra vállalkozott. Két megyét keresett fel, ahol beszédekben igyekezett eloszlatni azt a látszatot, mintha „közömbös” volna honfitársainak problémái iránt. „Visszatértem? Milyen viszszatérés? Soha nem voltam távol” - idézte a Le Figaro az államfő szavait, mintegy cáfolatként a kifogásokra. Kérdés azonban, hogy ezek a villámvizitek önmagukban alkalmasak-e a duzzogás eloszlatására. Hiszen az idei nyár rendkívüli eseményei igencsak megterhelték a lakosság tűrőképességét. A kánikula a kormány nem kellő fölkészültsége miatt rekordszámban szedte áldozatait: hozzávetőlegesen 15 ezer idős ember halt meg, mert nem volt, aki gondjukat viselje. A pedagógusok sztrájkokkal hívták föl a figyelmet helyzetük rendezetlenségére és az oktatás sanyarú viszonyaira. A nyári kulturális élet alkalmi foglalkoztatottjai - színészek, muzsikusok és a produkciók technikai segítői - ugyancsak látványos mozgalmukkal tüntettek a kormányzat tétlensége ellen, fesztiválok elmaradásával és megzavarásával tépázva meg a francia szellem nemzetközi hírnevét. A franciák az őszi politikai nyitánytól azt várták, hogy kormányzatuk habozás nélkül munkához lát e viszontagságok elhárítására - ugyancsak a Le Figaro szavai szerint - mert ha nehézségek vannak, azokat tudomásul veszik, de a tétlenséget nem viselik el. Az elnök csillapítani próbálta őket vidéki kirándulásaival, de a konkrét intézkedések még váratnak magukra. Chirac hét eleji elutazása után ezt a rosszkedvet igyekezett legalább enyhíteni Jean- Pierre Raffarin kormányfő tegnap este az M6 kereskedelmi tévében vállalt többórás kérdés-felelet show-jával. Erre annál is inkább szüksége volt, mert mért népszerűsége a mélyponton: a megkérdezetteknek mindössze 38 százaléka elégedett vele, a többség - 62 százalék - zsörtölődik. Márpedig a francia miniszterelnök feladata mintegy pajzsként védeni az államfőt, és ez a jelek szerint neki nem megy. A kedvezőtlen statisztikában azonban része van annak is, hogy a franciák szeretnék elnöküket többet otthon látni. Nem turista, hanem Chirac. Archív képünkön 1995-ben, első elnöksége idején még tudta, milyen jelentősége van a vidéki kampányolásnak. A hetvenéves Chirac egy életen át képes tanulni Rovatvezető Nagy Iván Zsolt/e-mail inagy@mhirlap.hu/telefon 470-1282 The Guardian Előretörhetnek a liberálisok Tony Blair Munkáspártjának csúfos veresége a liberális demokratákkal szemben egy parlamenti helyért folytatott csatában komolyabb változások előszele is lehet a brit belpolitikában - írja a Guardian, különös tekintettel arra, hogy a konzervatív párt még a korábbiaknál is gyengébben szerepelt. A siker okaként a lap a liberálisok határozott kiállását nevezi a szabadságjogok mellett és az iraki háború ellen abban az időszakban, amikor a kormány és a parlament ideges válaszlépései a terrorizmusra több szabadságjogot is megkérdőjeleznek. A lap szerint a liberálisok azért is tekinthetnek bizakodóan a jövő elé a hét végi brightoni éves kongresszusukon, mert parlamenti képviselőik sokkal meggyőzőbbek a kormány bírálatában, mint konzervatív társaik. A pártot megkülönbözteti hosszú távú elkötelezettsége a decentralizáció, a helyi és az európai ügyek, valamint a környezetvédelem iránt. A párt a maga 54 parlamenti képviselőjével már nemcsak a toryknak szóló figyelmeztető szavazatok begyűjtésére képes az időközi választásokon, hanem - mint a csütörtöki Brent East-i képviselő-választás is mutatja - hagyományosan munkáspárti körzetben is képes győzelmet aratni, miközben a konzervatívok még további szavazatokat vesztenek. A lap ezért figyelmezteti Charles Kennedy pártelnököt, az ország egyik legnépszerűbb politikusát, hogy nehogy elbízza magát, inkább kiindulási lehetőségként használja a csütörtöki győzelmet. IM Blair tavasszal lemondana? Távozni készül posztjáról tavasszal Tony Blair brit kormányfő, akinek közmegítélését az utóbbi hónapok belpolitikai botrányai súlyosan kikezdték, és e lépésével kívánja megmenteni a kormányzó Munkáspártot az esetleges megalázó választási vereségtől - írta a Sunday Mirror. A jobboldali bulvárlap szerint a miniszterelnök és legbelső bizalmasi köre már felvázolta a hatalmi váltás forgatókönyvét arra az esetre, ha tovább süllyed a kormányfőbe vetett közbizalom. Jóllehet a felmérések szerint a közvélemény relatív többsége továbbra is Blairt tartja alkalmasabbnak a kormányfői poszt betöltésére a jelenlegi lehetséges kihívókkal szemben, korábban kikezdhetetlennek hitt népszerűsége meredeken zuhan a iraki háború kezdete óta. A britek nagy része eleve háborúellenes volt, ráadásul sehol sem találják az iraki háború egyik fő indokaként emlegetett tömegpusztító fegyvereket. A kormányfőt már saját pártjából is mind többen azzal vádolják, hogy félrevezette a parlamentet és az országot, amikor támogatást kért a háborúhoz. A lap által ismertetett forgatókönyv szerint Blair távozása után az utódot a jövő szeptemberi szokásos éves pártkongresszuson választanák meg, majd az új kormányfő előrehozott választásokat írna ki már novemberre, megerősítendő mandátumát. Tony Blair legesélyesebb utódjának Londonban mindenki Gordon Brown pénzügyminisztert tartja.