Magyar Hírlap, 2003. december (36. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-23 / 298. szám

Harminc év után majdnem épülhet már a 4-es metró Egymillió köbméter földet bányásznak ki Budapest alól. Épülhet a 4-es metró, Demszky Gábor és Medgyessy Péter tegnap aláírta az erről szóló megállapo­dást. A beruházás irányítói szerint tart­ható a 2008-as átadási határidő, noha még mindig hiányzik egy engedély. Vajta Zoltán A Deák téri Millenniumi Földalatti Mú­zeumban írta alá tegnap a megállapo­dást a 4-es metró megépítéséről Med­gyessy Péter miniszterelnök és Demsz­ky Gábor főpolgármester. Ha jövő év elején a kormány és a főváros jóváhagy­ja beruházást, a fővárosi önkormányzat és a Pénzügyminisztérium a végleges szerződést is szignálhatja. Medgyessy Péter köszönetet mon­dott a budapestieknek, hogy az ő pén­zükből megépülhet a metró, amelyre nagy szüksége van a fővárosnak, s ezt a karácsony előtti napok nehézkes közle­kedése is igazolja. A 4-es metró folyó áron 227 milliárd forintba kerül. Gulyás László, a beruhá­zást irányító DBR Metró Projektigazga­tóság vezetője szerint annak ellenére tartható a 2008-as átadási határidő, hogy még nincs meg a vasúthatósági en­gedély, és a tendereket is csak 2004-ben írják ki. Elvileg 2005-ben indulhatnak az elő­készítő munkák, ekkor áshatják ki azt a 40x26 méteres gödröt, amelyen keresz­tül leeresztik a mélybe a fúrópajzsot. Kelenföldről kezdik fúrni az alag­utat, a kitermelt több mint egymillió köbméter földet masszává hígítva egy csövön keresztül szivattyúzzák a fel­színre, majd Kelenföldről vonattal, a Duna-partról pedig hajóval szállítják el. A fúrópajzs naponta 18 métert halad majd előre, így 405 nap alatt fúrható ki a 7,3 km hosszú alagút. A gép éjjel is működni fog, ám ebből semmit nem hallanak majd a felszínen. Nem így az állomásépítéseknél. A megállók kiala­kítása néhol jelentős forgalomkorláto­zással jár, elsősorban a Kiskörút közle­kedését fogja akadályozni. A Szabad­ság hidat például háromnegyed éven át blokkolni fogják a Vámház téri mun­kák. A Keleti pályaudvarnál akár más­fél-két évig is tátonghat az építési gö­dör, igaz, ez sokkal kisebb lesz, mint amilyent eredetileg terveztek. A 4-es metró építése a legismertebb és legtámogatottabb beruházás Buda­pesten, a fővárosiak 99 százaléka hallott róla, több mint 80 százalékuk pedig tá­mogatja az építkezést. A budapestiek kétharmada szerint az Orbán-kormány bukásában szerepet játszott a beruhá­zás leállítása. Míg a Fidesz és az MDF 1998-ban 14 budapesti kerületben szer­zett egyéni mandátumot, 2002-ben már csak négyben. Cikkgyűjtemény a témában: www.magyarhirlap.hu/kozlekedes fotó: Dezső Tamás Medgyessy Péter és Demszky Gábor aláír - jövőre is marad egy procedúra Öt kormányfőt fogyasztott eddig a terv Több mint harminc évvel ezelőtt, 1972-ben kezdték előkészíteni a 4-es metrót. Demszky Gábor 1990 óta hét közlekedési miniszterrel, kilenc pénz­ügyminiszterrel és öt miniszterelnök­kel tárgyalt a beruházásról. Hat éve a főpolgármester már aláírt egy metró­­szerződést az akkor pénzügyminiszter Medgyessy Péterrel. 1998-ban az Or­bán kormány elállt a beruházástól. Két jogerős legfelsőbb bírósági ítélet szü­letett a metróról. Az egyik szerint az Orbán-kormánynak teljesítenie kellett volna szerződéses kötelezettségét, a másik szerint nem. A hatéves politikai huzavona alatt 150 ezerrel gyarapodott a budapesti autók száma. Most 60 milliárd forint­tal kerül többe a metróépítés, mint 1998-ban. Budapest a kampányígéretek után Kisebb indulatokkal ugyan, de az idei év is az Orbán-kormány időszakát idéző vitákkal telt a főváros és a kormány kö­zött. A fővárosi Fidesz-frakcióban úgy látják: hiába ígérte a választási kam­pány idején Demszky Gábor főpolgár­mester, hogy ő a garancia a kormánnyal való jó együttműködésre. Az MSZP vi­szont érezhető fordulatot lát Budapest helyzetében. Szinte minden korábbi ígéretével adós maradt Demszky Gábor - állítja a fővárosi Fidesz frakcióvezető-helyet­tese, Wintermantel Zsolt. A főpolgár­mester önkormányzati kampányában két Duna-híd megépítését, a tömegköz­lekedés fejlesztését, az 1-es villamos át­vezetését Budára, a teljes trolibuszpark cseréjét, 11 új buszsávot, 320 új busz vá­sárlását ígérte. A kampányszlogenek szerint 2004-re kétszer két sávosra bő­vítik a budai alsó rakpartot, s rendezik a Moszkva teret. Négyszázmilliót ígértek kerékpárutakra, közparkokat, szökőku­takat építenek, a zöldterületekre há­­rommilliárdot szántak. Új szennyvíz­­tisztítók épültek volna, gyorsítani kí­vánták a csatornaépítést, s felújították volna az összes szakrendelőt. A Fidesz szerint ezzel szemben a fő­város pénzügyi helyzete a Medgyessy­­kormány hivatalba lépése óta folyama­tosan romlik. A kormány nem adta oda normatív támogatás keretében a közal­kalmazotti béremelések fedezetét, és a jelentős közüzemidíj-emelések, illetve az áfaemelkedés fedezete sem biztosí­tott az intézmények költségvetésében. Wintermantel­ Zsolt emlékeztetett Demszky Gábor azon kijelentésére, mi­szerint „a legrosszabb orbáni esztendő is jobb volt az első Medgyessy-évnél”. Állítása szerint jövőre csak romlik a fő­város helyzete, hiszen áfaköteles lett az önkormányzati beruházási támogatás, és nem szüntették meg az ígért illeték­bevétel-elvonást. A BKV normatív tá­mogatása a szükséges töredéke lett, s a beígért HÉV-teljesítményj pótlékot sem kapta meg a főváros. Még mindig nem jött létre a Budap­esti Közlekedési Szö­vetség, noha több mint félmilliárdot el­költöttek az előkészítésére. A Fidesz úgy számol: az ígéretekkel szemben a fővá­rosiaknak jelentős áremelésekkel kell számolniuk. Az MSZP fővárosi frakciója nem lát­ja ennyire tragikusnak a helyzetet. Gy. Németh Erzsébet frakcióvezető szerint érezhető fordulat állt be Budapest megítélésében a Medgyessy-kormány megalakulása óta. Az állam egy éve át­vállalta például a BKV 38 milliárdos hi­telállományát, aláírták a 4-es metró szerződést. Idén újra kapott címzett tá­mogatást a főváros: ötmilliárd forintot a Bajcsy-Zsilinszky kórházra. Az idén jú­nius 30-a utáni illetékhátralék 80 szá­zaléka a fővárosnál marad, ha azt be­hajtja Budapest. Az Országgyűlés elfo­gadta a forrásmegosztásról szóló tör­vényt, amely javítja Budapest 24 önkor­mányzata közötti viszonyt. Gy. Németh Erzsébet cáfolta, hogy elmaradnának a beruházások. A frak­cióvezető szerint 2006-ig elkészül az M0-s körgyűrű s vele együtt a híd is. A BKV járműveinek cseréje folyamat­ban van: jövőre Volvo buszokat vesz a közlekedési vállalat, s rövidesen érkez­nek az új villamosok a Nagykörútra. A kormány jövőre át fogja tekinteni a ma­gyarországi személyszállítás és tömeg­­közlekedés helyzetét - közölte a frakció­­vezető. A Moszkva tér átépítéséhez pá­lyázatot nyújtott be a főváros, a bérlakás­­építéseket folytatják, az idén több kerü­let állami forrásokat nyert erre a célra. A támogatott beruházások utáni áfa­befizetésről Gy. Németh Erzsébet úgy tudja, hogy az a Pénzügyminisztérium szerint 9,9 milliárd forint értékben érinti az összes önkormányzatot jövőre. A frakcióvezető szerint tavasszal megol­dást kell találni a csepeli szennyvíztisz­tító ügyére, hiszen ha ez után is be kel­lene fizetnie a fővárosnak az áfát, az húszmilliárd forinttal megdrágítaná a beruházást. vz j· 01 ‡/‡ HN| 3 lm O Nm '›0 Aha, már kezdjük érteni a szocialistákat, merre is halad­jon tovább a jóléti rendszerváltás nyomvonala, Gyurcsány sportminiszter mutatja az utat. Nehogy má’ minden magyar fenék alá alanyi jogon ver­senyautót. A közpénzt odatenni, ahol rászorulnak, kell-e nekünk versenyautó? Nem kell. És Baumgartner Zsolt rá van szorulva? Rá Na ugye, így gurul négymillió magyar állami dollárocska a fia­talember kocsijába. Persze szigorúan üzleti alapon, mert­hogy országimázs kell ide, üzemanyag a magyar lélek büszke motorjába, sőt az állam a befektetéssel nyerhet is az ügyleten. Eltekintve attól, hogy mi a fenét keres közpénz a For­­ma-1-es versenyistállók környékén, az egész vállalás mint karácsonyi ajándék mélységesen szánalmas, felháborító, fellengzősen kisszerű. Nézzük meg alaposan Gyurcsány örömhírét. Ugyanez az ember azt mondta nemrég: egy fillér közpénzt sem hajlandó adni, a kormányszóvivő szerdán szintúgy. Ak­kor még egyformán magánvállalkozásnak minősítették Baumgartner próbálkozását. Ezentúl mégis az ő dolga lesz elhitetni a világgal, hogy a magyarok már nem nye­reg alatt puhítják a húst, eleven betyárokat pedig évente egyszer látni: Mogyoródon, az évi hárommilliárd forint állami támogatást felemésztő Forma-1-es futam haszon­­élvezői között. És itt az újabb csaknem egymilliárd. Ha Gyurcsány a magánvagyonából adná a Minardinak a pénzt, az más, akkor jól teszi, tehetséges fiatalt támogat, meg egy mi­niszter is arra szórja el a fizetését, amire épp­en akarja. De így, hogy a szintén imázsépítő olimpia sportágakra - összesen a harmincnyolcra - a játékok évében egymil­­liárd-ötszázötvenhétmillió forint jut, kicsit elgondolkod­tató ez a buli. Ha ennyire szívügy az autóverseny, adjanak állampol­gárságot Schumachernek. A hatszoros világbajnok mellé csak nyelvtanár kell - közpénzből -, aki betanítja neki az állampolgári esküt. Ráadásul Schuminak el is játsszák a német himnuszt, míg az ausztrál tulajdonú olasz Minar­di kedvéért soha nem húzták még el. Képernyőre is több­nyire csak akkor kerül valamelyik kocsija, ha lerobban. Igaz, bokszutcába vontatáskor is látható az államkasszát duzzasztó vagy imázsjavító reklám. Például:­­ mint Hun­gary. Akár Wermer doktor is kitalálhatta volna. A magunk részéről jövő karácsonyra Zidane-t kérjük Gyurcsány minisztertől. Rászorulunk ugyanis. 2003. december 23., kedd • Magyar Hírlap • 3 belföldi álláspont Kakaskodók Várkonyi Tibor publicista (vartib@mhirlap.hu) L­iberális közírótól a párizsi Le Nouvel Observateurben, ennél gonoszabb írást aligha olvastam. Ráadásul a szerző, Jacques Julliard is eddig higgadtnak látszott, de úgy látszik, az Euró­pai Unió brüsszeli csúcsértekezletének kudarca úgy kihozta a sodrából, hogy elvesztette az önuralmát. Az újonnan jött, zömükben közép-európai tagokat Julliard fölfuval­­kodott kis nacionalista kakasoknak ábrázolja, akik alig léptek ki a sztá­linista szolgaságból (Lengyelország) vagy történetesen korábban a fran­­coista gonoszságból (Spanyolország), csak azért kopogtattak türelmet­lenül az unió kapuján, hogy megbéníthassák a közösség működését. Jön majd később Románia, Bulgária, Törökország, Horvátország, a Balkán és a mediterrán vidék, amire Juillard vásári hasonlatot használ: „Tessék, csak tessék, igyekezzetek, a belépés díjtalan, az érkező ajándékot is kap.” A szerző szerint nemzetközi szinten ilyen nagy kínnal összekuporgatott javakat, ilyen rövid idő alatt még soha nem herdáltak el. És így tovább, ebben a szellemben. Az egészben az a különös, hogy a cikknek a mondanivalója és a hangneme nem egyezik szinte egyetlen francia potentát véleményével sem. Olyan túlfűtötten liberális, szélsősé­gesen elkapatott ember pillanatnyi hangulatát tükrözi, akit váratlanul az indulatai ragadtak el. Nem példátlan, csak végtelenül ártalmas. Nálunk azonban az utóbbi időkben különösen nem szokatlan. Éppen itt tartottam morfondírozásomban, amikor az orrom alá dug­ták Kövér Lászlónak Kolozsvárott elhangzott legújabb ominózus be­szédét. Valamelyik erdélyi jótét lélek eljuttatta a Vasárnapi Hírekhez a szöveg nem „light”, tehát nem nikotinszegényített változatát, amely így még félelmetesebbnek hatott, mint az elsőre látott kozmetikázott for­mula. Abban is ijesztő volt az utalás az autonómiák kivívásának fegy­veres módjára, de az a teljes mondat, amelynek a másik fele úgy hang­zik, hogy „akik nem voltak restek fegyverhez, az erőszak eszközéhez nyúlni, sokkal rövidebb idő alatt sokkal többet is el tudtak érni, mint mi. S mi pedig tűrünk. Megint csak. Megérte? Miért?” - egyenesen földhöz csap. A következő gondolat, a hivatástudatról szóló inkább megmosolyog­tat, mintsem borzongat, bár józan ésszel érdemes azon is elgondolkod­ni. Kövér László nem lát kisebb feladatot a mai magyarság előtt, mint­hogy „nekünk nemcsak magunkat, hanem egész Európát kell megválta­ni, szerényebben szólva segíteni visszatalálni Európa nemzeteinek ke­resztény gyökereihez”. Kis fantáziával elképzeli az ember, mit szól ehhez a hitéhez hű Itália, hogyan reagál rá a laikus gondolatokkal ugyan meg­fertőzött Franciaország, amelynek De Gaulle tábornoka még Moszkvá­ban sem mulasztotta volna el a vasárnapi szentmisét, de hát Európa hoz­zászokott már ahhoz is, hogy vannak túlvilági sugallatoktól megvilágí­tottak. Ma már az sem okoz problémát, hogy a hajdan fölvilágosultnak ismert, józanul gondolkodó Kövér Lászlóban időközben megpattant-e valami, vagy pedig csupán politikusi cinizmusa nem ismer határokat. Az viszont kétségtelen, hogy ez a két állásfoglalás, Jacques Julliard go­noszkodó eszmefuttatása és Kövér László vagdalkozása soha jobbkor nem találkozhatott volna össze. Csak nekünk roppant kellemetlen, hogy a Fidesz-politikus bizonyára alaposan meghányt-vetett szavai igazolják a francia ítéletét, amely bennünk is „fölfuvalkodott kis nacionalista kakast” lát.

Next