Magyar Hírlap, 2004. december (37. évfolyam, 265-290. szám)
2004-12-10 / 273. szám
18 mh-posta, 2004. december 10., péntek Az igazi tét Szerintem ez a legutóbbi, kierőszakolt népszavazás messze nem a külhoni magyarokról vagy az egészségügyi intézmények privatizációjáról szólt, hanem a Gyurcsány-kormány megbuktatásáról, a jobboldal vezérének hatalomba való visszatéréséről. Ugyanis mi lenne, ha ne adj’ isten a parlament kétharmados törvények alkotására kényszerül? Az, amit Dávid Ibolya már megpendített: ha nem sikerül törvényt hozni záros határidőn belül, a parlament oszlassa fel magát, és adja át a helyét olyan politikai erőknek, amelyek képesek ezt megtenni. Van-e széles e hazában olyan jámbor polgár, aki elhiszi, hogy a Fidesz támogatna bármilyen kormányjavaslatot? Nem hiszem. Az idő közben telne, a törvények csak nem születnének meg. Van nekünk egy Fidesz közeli köztársasági elnökünk, a fővadász főügyészről nem is beszélve. Pillanatok alatt idő előtti választások előtt állna az ország. Ezt sikerült most megakadályozni az ilyenolyan okok miatt érvénytelenné vált népszavazással. Méhes János: Szeged nem ördögtől való a kettős állampolgárság gondolata sem (kivéve persze a most kimúltat). Ha nem is feltétlenül ezt kell a legüdvözítőbb megoldásnak tekinteni, nem kell kapásból elutasítani sem. Csak hát ez hosszadalmas folyamat, melyet csak az érintett országokkal szót értve - nemzeti büszkeségük, érdekeik beszámításával - érhetünk el. És az sem igaz, hogy ha az EU tagjai lesznek, értelmetlen a magyar állampolgárság megadásának gondolatát végképp elvetni, mert a nemzeti összetartozás érzését nem éli ki a nagy közösségbe való integrálódás sem. Az az álláspont, hogy mindenkinek ott kell boldogulnia, ahol született, gyenge lábakon áll. Tisztában vagyok vele, hogy a kisebbségekre a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha „legpiacképesebb” tagjai elhagyják, ám az egyén döntési szabadságát sem törvénynyel, sem morális teherrel nem akadályozhatjuk. Az a fontos, hogy a saját boldogulását megtalálja, és ha ez egybeesik a közösség boldogításának elősegítésével, az külön öröm. Kerék Imre, e-mail zenöt év összes hatását. Nem volt itt szükség populista lózungokra, a szegény és éhes embereknek nem kell elmondani, hogy éhesek, és hogy tizenöt éven keresztül minden kormány csak akkor foglalkozott a problémáikkal, amikor önmagát akarta fényezni. Az otthon maradottak saját atyafiaikat is okolhatnák az eredményért, mert sokunknak sikerült megtapasztalni a határon túlról érkezettek mentalitását. Tudom, szörnyű dolog az általánosítás, de így jártunk. A szavazás óta történtek pedig csak megerősítettek abban, hogy nem döntöttem rosszul. A parlament már sokszor feloszlathatta volna magát - szégyenében -, ha eddig nem tette, akkor próbáljon inkább dolgozni értünk, akik választottuk és fizetjük őket. Lovatiné Szekrényes Sarolta, e-mail (Keresztkérdés: lehet-e egy hazi szervezetnek bűntudata?) A megyei (szabolcsi) telefonkönyvek eljuttatása a falvakba különös módszer szerint zajlott/zajlik. A böszme cég levelet intézett a telefontulajdonosokhoz, leírja, hogy a címzett a postán megkapja a környék előfizetői névsorát és kapcsolási számát tartalmazó könyvet, csak e levelet át kell adni a postamesternek. (Újabb keresztkérdés: mi köze a Magyar Postának a Matávhoz?) No, itt kavart be a magyar szövegértelmezés korán beköszöntő krampusza! (A magyar lakosság kétharmada potenciális analfabéta, olvashatjuk Szilágyi Gyula Megbukott az iskola? című minap megjelent szociográfiájában.) A falunkba 160 telefonkönyv érkezett a postára. Lassanként egy hónapja. Abból elvittek - a Matáv-levél ellenében, persze - 36 darabot. A többi ott rohad raktáron. Mi történt? Bár néhányan azt állították, hogy a Matáv-levelet olvasatlanul eldobták (begyújtottak vele, elhasználták, a gyerek kishajót hajtogatott belőle), azt azért nem kell szentírásnak venni. Ilyen fontos cégtől jövő levelet elolvas a honpolgár (rendszerint félelemből: már megint mit kell fizetni?), ezt is - állítom - minden címzett átböngészte. A gond az, hogy nem értette meg. Milyen fényes tudástársadalom épül itt! Kun István publicista mégis, akkor a rendszám legyen kitakarva. Nagyon zavarónak érzem, hogy a 2-3. oldalon a rövid hírek között minden rendszer nélkül, összevissza találhatók azok, amelyek csak beharangoznak egy távolabbi oldalon olvasható cikket, amelyet úgyis elolvasok majd, illetve amelyet nem, és komplett hírként szerepelnek, folytatás nélkül. A beharangozások megszüntetése mellett lennék, de ha önök nem, legalább legyenek valahogy szétválasztva a rendesektől. Földvári Miklós, e-mail A csapda kinyílt, hurrá! Ha ez a népszavazási kezdeményezés felelőtlen volt is, annyi hozadéka mindenképpen van, hogy a kiszabadult szellemet már senki sem gyömöszölheti vissza a palackba. Nemzetstratégiára van szükség. Lehetőleg a legszélesebb egyetértésen alapuló, a határ mindkét oldalán élő magyarok szervezeteinek, pártjainak véleményét, támogatását maga mögött tudó cselekvési tervre. És nem elsősorban a költségvetési milliárdok elosztásának mikéntje, hanem a kapcsolattartás, az egymásra figyelés, a nemzetrészek közötti közlekedés, átjárhatóság megkönnyítése, a kulturális, gazdasági stb. együttműködés, mindannyiunk gazdagítására, az európai integrációba való bekapcsolódás elősegítése hozhat megoldást. És leszögezném: Nem volt szükség lózungokra December 5-e után, úgy gondolom, soha többé nem megyek el szavazni, bár koromnál fogva még számtalanszor tehetném. Már a szavazás estéjén elegem lett a pártokból és a politikai elemzőkből is. Bosszankodva hallgattam végig, amint egymásra mutogatnak, egymást okolják a sikerért vagy a kudarcért, és tökéletesen biztosak abban, hogy az ő kampányuk eredménye minden, ami történt. Tessék mondani, miért hívják az embereket választani vagy népszavazni, ha fel sem tételezik róluk, hogy van önálló véleményük? A pártok még meg sem szólaltak a mostani szavazás kapcsán, amikor én és rajtam kívül néhány millióan nagyon jól tudtuk, hogyan fogunk szavazni. Az eredménytelenség jól mutatja az elmúltat A bajt időben orvosolni kell kellemes és örömteli meglepetés ért, amikor november 24-én kinyitottam a levélszekrényemet, és ott találtam a Magyar Hírlapot. Természetesen változatlanul előfizetem a lapot. Remélem, hogy nemcsak a szerkesztőségben, hanem a Ringier Kiadóban is igen alapos és átfogó vizsgálatot tartana, hogy kiderítsék, mi okozhatta a korábbi Magyar Hírlap eladósodását, s főleg hogy miért nem léptek időben, akkor, amikor a legelső egymillió forint hiányt felfedezték. Merem remélni, hogy az új Magyar Hírlapnál hasonló problémákkal nem kell küszködniük. Ferenczi József, Budapest Telefonkönyv Lehet, hogy a Matáv eleve az áraiba kalkulálta az ingyenes telefonkönyvek eljuttatását a messze világszínvonal fölött tejelő előfizetőihez, ám az sem tartható kizártnak, hogy drasztikusan magas árai miatt érzett bűntudata miatt rendszeresítette ezt. A nép visszarúgta a labdát Semmi meglepő nem történt a vasárnapi népszavazáson. Sőt mondhatnám, hogy a várt eredménytelenség született. Ezért volt hát a nagy hűhó, az acsarkodás, a nevetségszámba menő szónoklatok és ellenszónoklatok. A nép visszarúgta a labdát a politikusoknak. Ahogy a tévében látom, folyik a népszavazás értékelése. Értékelik az értékelhetetlent. Tanulság azonban van. A politikai erőfelméréssé silányított kettős állampolgárság kérdésében a Fidesz csúfos kudarcot vallott. Vezetői valószínűleg azt hitték, hogy hívó szavukra tömegek fognak részt venni a szavazáson, és a népszerűségi közvélemény-kutatások alapján kétharmaduk igennel szavaz. Tévedés volt. A Fidesz által erőszakolt igennel végül is csak az a mintegy húsz százalék szavazott, amely Orbán Viktor minden gegjére, handabandázására viharos tapssal, éljenzéssel és zászlórázással reagál. Ebben a témában, amelyet Orbán Viktor győzelemként próbál feltüntetni, az 51,5:48,5 százalékos arány nem több, mint általában a mindenkori ellenzék népszerűsége a mindenkori kormányzattal szemben a legtöbb országban. Az eredménytelen szavazás ugyanakkor nagy lehetőséget adott a Gyurcsány vezette kormány kezébe, hogy elképzelései szerint alakuljon a hazánkon kívül élő magyarok támogatása. Mert úgy vélem, az nem vitatható, hogy A politikai erőfelméréssé silányított kettős állampolgárság kérdésében a Fidesz csúfos kudarcot vallott, a határokon kívül élő magyarság ügye közös ügy. Ennek következtében arra is lehetőség nyílott, hogy jelentősen növekedjék az MSZP vezette kormányzat presztízse, ha ezt felelős, meggondolt politikusok ki tudják használni. (Vannak kétségeim!) Természetesen a további primitív vitatkozások, egymás sértegetése, az ostoba nyilatkozatok nem teszik lehetővé ennek a lehetőségnek a kiaknázását, és nem viszik előbbre a magyarság ügyét. Más volt a helyzet a kórházprivatizációt illetően. Itt szerintem elsősorban a privatizációval szembeni ellenérzés érvényesült. Pedig ez a kérdés is megoldható, méghozzá kétféle módon. Egyrészt tisztességesen, másrészt úgy, ahogy ez nálunk szokás. Biztos vagyok benne, hogy ez utóbbiból a szavazástól távol maradó népesség sem kér. A vasárnapi népszavazás sikertelenségének van még egy tanulsága. Egyáltalán nem biztos, hogy egy kisebb-nagyobb csoport érdeke az egész országban érdeklődést vált ki. Az meg még kevésbé, hogy az ilyen csoportok érdeke azonos az ország érdekével. Magyarországon az elmúlt tizennégy évben számos aláírásgyűjtés történt különféle célok érdekében. Szerencsére legtöbbjét nem követte népszavazás, sőt olyan intézkedés sem, amely más csoportok érdekeit sérthette volna. Révai György, e-mail Rendszám, rövid hírek Már néhány hete is majdnem írtam, amikor szemből fényképezve volt látható egy autó (egészen közelről), és nem volt kitakarva a rendszáma, a múlt szombati számban ismét így történt, csak hátulról, de akkor is. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de régen ilyenkor legalább a rendszámot felismerhetetlenné tették. A legszerencsésebb persze az lenne, ha nem készülnének ilyen felvételek (egyáltalán, bármilyen felismerhető vagy azonosítható személyről, autóról stb.), legfeljebb sokkal távolabbról. Ha Hagyják a hatóságokra Bácsfi Diána ügyében ragadok billentyűzetet. Mint lapunk december 4-én beszámolt róla (Bácsfi-tervek...), főhősnőnk egyetemi tanulmányai - a hivatalos indoklás szerint az ellene indult büntetőeljárás miatt - veszélybe kerültek. Mint egyetemista tiltakozom az ellen, hogy ha valakinek az egyetemi jogviszonya az illető nézeteinek (ELTE), nemi irányultságának (Károli Gáspár) függvényévé válik. Megkérem egyetemeinket, hogy a piroson átkelő gyalogos matematikajegye ne legyen automatikusan egyes, ha a gyalogos egyetemre jár. Javasolom ebben az esetben, hogy esetleges egyetemi jogviszonyától függetlenül, ha lebukik vele, pénzbírságot kapjon az illetékes hatóságtól. Bácsfi Diána pedig egy meghívót az ELTE történelem tanszékének nyilasokról szóló kurzusára. A harmadik Tt pedig bízzák a hatóságokra. Baráti üdvözlettel: Vántus András egyetemi hallgató, Szegedi Tudományegyetem Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leveleket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kéziratot nem küldünk vissza és nem őrzünk meg. Rovatszerkesztő: Zayzon Márta E-mail: levelezes@iimac.hu