Magyar Hírlap, 2004. december (37. évfolyam, 265-290. szám)

2004-12-10 / 273. szám

18 mh-posta, 2004. december 10., péntek Az igazi tét Szerintem ez a legutóbbi, ki­erőszakolt népszavazás messze nem a külhoni magyarokról vagy az egészségügyi intézmé­nyek privatizációjáról szólt, ha­nem a Gyurcsány-kormány megbuktatásáról, a jobboldal vezérének hatalomba való visszatéréséről. Ugyanis mi len­ne, ha ne adj’ isten a parlament kétharmados törvények alkotá­sára kényszerül? Az, amit Dávid Ibolya már megpendített: ha nem sikerül törvényt hozni zá­ros határidőn belül, a parla­ment oszlassa fel magát, és adja át a helyét olyan politikai erők­nek, amelyek képesek ezt meg­tenni. Van-e széles e hazában olyan jámbor polgár, aki elhi­szi, hogy a Fidesz támogatna bármilyen kormányjavaslatot? Nem hiszem. Az idő közben telne, a törvények csak nem születnének meg. Van nekünk egy Fidesz közeli köztársasági elnökünk, a fővadász főügyész­ről nem is beszélve. Pillanatok alatt idő előtti választások előtt állna az ország. Ezt sikerült most megakadályozni az ilyen­olyan okok miatt érvénytelenné vált népszavazással. Méhes János: Szeged nem ördögtől való a kettős ál­lampolgárság gondolata sem (kivéve persze a most kimúl­tat). Ha nem is feltétlenül ezt kell a legüdvözítőbb megoldás­nak tekinteni, nem kell kapás­ból elutasítani sem. Csak hát ez hosszadalmas folyamat, melyet csak az érintett országokkal szót értve - nemzeti büszkesé­gük, érdekeik beszámításával - érhetünk el. És az sem igaz, hogy ha az EU tagjai lesznek, értelmetlen a magyar állampol­gárság megadásának gondolatát végképp elvetni, mert a nemze­ti összetartozás érzését nem éli ki a nagy közösségbe való in­tegrálódás sem. Az az álláspont, hogy mindenkinek ott kell bol­dogulnia, ahol született, gyen­ge lábakon áll. Tisztában va­gyok vele, hogy a kisebbségek­re a legnagyobb veszélyt az je­lenti, ha „legpiacképesebb” tag­jai elhagyják, ám az egyén dön­tési szabadságát sem törvény­nyel, sem morális teherrel nem akadályozhatjuk. Az a fontos, hogy a saját boldogulását meg­találja, és ha ez egybeesik a kö­zösség boldogításának elősegí­tésével, az külön öröm. Kerék Imre, e-mail zenöt év összes hatását. Nem volt itt szükség populista ló­zungokra, a szegény és éhes embereknek nem kell elmonda­ni, hogy éhesek, és hogy tizen­öt éven keresztül minden kor­mány csak akkor foglalkozott a problémáikkal, amikor önma­gát akarta fényezni. Az otthon maradottak saját atyafiaikat is okolhatnák az eredményért, mert sokunknak sikerült megtapasztalni a hatá­ron túlról érkezettek mentalitá­sát. Tudom, szörnyű dolog az általánosítás, de így jártunk. A szavazás óta történtek pedig csak megerősítettek abban, hogy nem döntöttem rosszul. A parlament már sokszor fel­oszlathatta volna magát - szé­gyenében -, ha eddig nem tet­te, akkor próbáljon inkább dol­gozni értünk, akik választottuk és fizetjük őket. Lovatiné Szekrényes Sarolta, e-mail (Keresztkérdés: lehet-e egy hazi szervezetnek bűntudata?) A me­gyei (szabolcsi) telefonkönyvek eljuttatása a falvakba különös módszer szerint zajlott/zajlik. A böszme cég levelet intézett a telefontulajdonosokhoz, leírja, hogy a címzett a postán meg­kapja a környék előfizetői név­sorát és kapcsolási számát tartal­mazó könyvet, csak e levelet át kell adni a postamesternek. (Újabb keresztkérdés: mi köze a Magyar Postának a Matávhoz?) No, itt kavart be a magyar szövegértelmezés korán bekö­szöntő krampusza! (A magyar lakosság kétharmada potenciá­lis analfabéta, olvashatjuk Szilá­gyi Gyula Megbukott az iskola? című minap megjelent szociog­ráfiájában.) A falunkba 160 tele­fonkönyv érkezett a postára. Lassanként egy hónapja. Abból elvittek - a Matáv-levél ellené­ben, persze - 36 darabot. A többi ott rohad raktáron. Mi történt? Bár néhányan azt állították, hogy a Matáv-levelet olvasatlanul eldobták (begyúj­tottak vele, elhasználták, a gye­rek kishajót hajtogatott belőle), azt azért nem kell szentírásnak venni. Ilyen fontos cégtől jövő levelet elolvas a honpolgár (rendszerint félelemből: már megint mit kell fizetni?), ezt is - állítom - minden címzett át­böngészte. A gond az, hogy nem értette meg. Milyen fényes tudástársada­lom épül itt! Kun István publicista mégis, akkor a rendszám legyen kitakarva. Nagyon zavarónak érzem, hogy a 2-3. oldalon a rövid hí­rek között minden rendszer nél­kül, összevissza találhatók azok, amelyek csak beharangoznak egy távolabbi oldalon olvasható cikket, amelyet úgyis elolvasok majd, illetve amelyet nem, és komplett hírként szerepelnek, folytatás nélkül. A beharango­­zások megszüntetése mellett lennék, de ha önök nem, leg­alább legyenek valahogy szétvá­lasztva a rendesektől. Földvári Miklós, e-mail A csapda kinyílt, hurrá! Ha ez a népszavazási kezdemé­nyezés felelőtlen volt is, annyi hozadéka mindenképpen van, hogy a kiszabadult szellemet már senki sem gyömöszölheti vissza a palackba. Nemzetstra­tégiára van szükség. Lehetőleg a legszélesebb egyetértésen ala­puló, a határ mindkét oldalán élő magyarok szervezeteinek, pártjainak véleményét, támoga­tását maga mögött tudó cselek­vési tervre. És nem elsősorban a költségvetési milliárdok elosz­tásának mikéntje, hanem a kap­csolattartás, az egymásra figye­lés, a nemzetrészek közötti köz­lekedés, átjárhatóság meg­könnyítése, a kulturális, gazda­sági stb. együttműködés, mind­annyiunk gazdagítására, az eu­rópai integrációba való bekap­csolódás elősegítése hozhat megoldást. És leszögezném: Nem volt szükség lózungokra December 5-e után, úgy gondo­lom, soha többé nem megyek el szavazni, bár koromnál fogva még számtalanszor tehetném. Már a szavazás estéjén elegem lett a pártokból és a politikai elemzőkből is. Bosszankodva hallgattam végig, amint egymás­ra mutogatnak, egymást okolják a sikerért vagy a kudarcért, és tökéletesen biztosak abban, hogy az ő kampányuk eredmé­nye minden, ami történt. Tessék mondani, miért hívják az embereket választani vagy népszavazni, ha fel sem tétele­zik róluk, hogy van önálló véle­ményük? A pártok még meg sem szólaltak a mostani szava­zás kapcsán, amikor én és raj­tam kívül néhány millióan na­gyon jól tudtuk, hogyan fo­gunk szavazni. Az eredményte­lenség jól mutatja az elmúlt­at­ A bajt időben orvosolni kell kellemes és örömteli meglepe­tés ért, amikor november 24-én kinyitottam a levélszekrénye­met, és ott találtam a Magyar Hírlapot. Természetesen válto­zatlanul előfizetem a lapot. Re­mélem, hogy nemcsak a szer­kesztőségben, hanem a Ringier Kiadóban is igen alapos és átfo­gó vizsgálatot tartana, hogy ki­derítsék, mi okozhatta a koráb­bi Magyar Hírlap eladósodását, s főleg hogy miért nem léptek időben, akkor, amikor a legelső egymillió forint hiányt felfedez­ték. Merem remélni, hogy az új Magyar Hírlapnál hasonló problémákkal nem kell küsz­ködniük. Ferenczi József, Budapest Telefonkönyv Lehet, hogy a Matáv eleve az áraiba kalkulálta az ingyenes te­lefonkönyvek eljuttatását a messze világszínvonal fölött teje­lő előfizetőihez, ám az sem tart­ható kizártnak, hogy drasztiku­san magas árai miatt érzett bűn­tudata miatt rendszeresítette ezt. ­ A nép visszarúgta a labdát Semmi meglepő nem történt a vasárnapi népszavazáson. Sőt mondhatnám, hogy a várt ered­ménytelenség született. Ezért volt hát a nagy hűhó, az acsarko­­dás, a nevetségszámba menő szónoklatok és ellenszónokla­tok. A nép visszarúgta a labdát a politikusoknak. Ahogy a tévé­ben látom, folyik a népszavazás értékelése. Értékelik az értékel­­hetetlent. Tanulság azonban van. A politikai erőfelméréssé si­­lányított kettős állampolgárság kérdésében a Fidesz csúfos ku­darcot vallott. Vezetői valószínű­leg azt hitték, hogy hívó szavuk­ra tömegek fognak részt venni a szavazáson, és a népszerűségi közvélemény-kutatások alapján kétharmaduk igennel szavaz. Té­vedés volt. A Fidesz által erősza­kolt igennel végül is csak az a mintegy húsz százalék szavazott, amely Orbán Viktor minden gegjére, handabandázására viha­ros tapssal, éljenzéssel és zászló­rázással reagál. Ebben a témában, amelyet Orbán Viktor győzelemként próbál feltüntetni, az 51,5:48,5 százalékos arány nem több, mint általában a mindenkori el­lenzék népszerűsége a minden­kori kormányzattal szemben a legtöbb országban. Az ered­ménytelen szavazás ugyanakkor nagy lehetőséget adott a Gyurcsány vezette kormány ke­zébe, hogy elképzelései szerint alakuljon a hazánkon kívül élő magyarok támogatása. Mert úgy vélem, az nem vitatható, hogy A politikai erőfelméréssé silányított kettős állampol­gárság kérdésében a Fidesz csúfos kudarcot vallott, a határokon kívül élő magyarság ügye közös ügy. Ennek követ­keztében arra is lehetőség nyí­lott, hogy jelentősen növeked­jék az MSZP vezette kormány­zat presztízse, ha ezt felelős, meggondolt politikusok ki tud­ják használni. (Vannak kétsé­geim!) Természetesen a további primitív vitatkozások, egymás sértegetése, az ostoba nyilatko­zatok nem teszik lehetővé ennek a lehetőségnek a kiaknázását, és nem viszik előbbre a magyarság ügyét. Más volt a helyzet a kórház­privatizációt illetően. Itt szerin­tem elsősorban a privatizációval szembeni ellenérzés érvényesült. Pedig ez a kérdés is megoldha­tó, méghozzá kétféle módon. Egyrészt tisztességesen, más­részt úgy, ahogy ez nálunk szo­kás. Biztos vagyok benne, hogy ez utóbbiból a szavazástól távol maradó népesség sem kér. A vasárnapi népszavazás si­kertelenségének van még egy tanulsága. Egyáltalán nem biz­tos, hogy egy kisebb-nagyobb csoport érdeke az egész ország­ban érdeklődést vált ki. Az meg még kevésbé, hogy az ilyen cso­portok érdeke azonos az ország érdekével. Magyarországon az elmúlt tizennégy évben számos aláírásgyűjtés történt különféle célok érdekében. Szerencsére legtöbbjét nem követte népszavazás, sőt olyan intézkedés sem, amely más cso­portok érdekeit sérthette volna. Révai György, e-mail Rendszám, rövid hírek Már néhány hete is majdnem ír­tam, amikor szemből fényképez­ve volt látható egy autó (egé­szen közelről), és nem volt kita­karva a rendszáma, a múlt szom­bati számban ismét így történt, csak hátulról, de akkor is. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de ré­gen ilyenkor legalább a rendszá­mot felismerhetetlenné tették. A legszerencsésebb persze az lenne, ha nem készülnének ilyen felvételek (egyáltalán, bármilyen felismerhető vagy azonosítható személyről, autóról stb.), legfel­jebb sokkal távolabbról. Ha Hagyják a hatóságokra Bácsfi Diána ügyében ragadok billentyűzetet. Mint lapunk de­cember 4-én beszámolt róla (Bácsfi-tervek...), főhősnőnk egyetemi tanulmányai - a hiva­talos indoklás szerint az ellene indult büntetőeljárás miatt - veszélybe kerültek. Mint egye­temista tiltakozom az ellen, hogy ha valakinek az egyetemi jogviszonya az illető nézeteinek (ELTE), nemi irányultságának (Károli Gáspár) függvényévé válik. Megkérem egyetemein­ket, hogy a piroson átkelő gya­logos matematikajegye ne le­gyen automatikusan egyes, ha a gyalogos egyetemre jár. Java­solom ebben az esetben, hogy esetleges egyetemi jogviszonyá­tól függetlenül, ha lebukik vele, pénzbírságot kapjon az illeté­kes hatóságtól. Bácsfi Diána pe­dig egy meghívót az ELTE tör­ténelem tanszékének nyilasok­ról szóló kurzusára. A harmadik T­t pedig bízzák a hatóságokra. Baráti üdvözlettel: Vántus András egyetemi hallgató, Szegedi Tudományegyetem Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező le­veleket, illetve meg nem ren­delt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kéziratot nem küldünk vissza és nem őrzünk meg. Rovatszerkesztő: Zayzon Márta E-mail: levelezes@iimac.hu

Next