Magyar Hírlap, 2009. július (42. évfolyam, 165-178. szám)

2009-07-18 / 167. szám

1 118 MAGYAR HÍRLAP HULLÁM 2009. JÚLIUS 18., HÉTVÉGE Por és hamu Pillanat Az IH tudósítója a 6-os buszon felfedezett egy álomba szédült részeget, aki karját védekezőn felemelve, azt mondogatta: Esküszöm, Janka, hogy többé nem teszem! Csak engedj be. Engedj be most utoljára. Ahhoz képest, hogy csóka vagy inkább ka­kukk részeg volt, logikusan beszélt, jegyezte meg tudósítónk. ­ Jacko és Elvis Még jóformán el sem temették Jackót (vagy va­lakit helyette?) a mexikói Artézi Kút nevű kis­városban, a Taco Artilugio (Taco Tákolmány) nevű helyen a személyzet nagy meglepetésére, együtt látták a két sztárt. Először Elvis jött egy fél arcát eltakaró napszemüvegben. A pincérek meglepődtek kissé, de olyan nagyon nem, hisz mindenki tudja: Elvis él. Pár perc múlva, egy kendővel takart arccal belépett Jacko is, aki újabban a Brassói Apró­pecsenye nevet használja, de a mozgása elárul­ja őt. Fogyasztottak néhány tacót, burritost, Elvis egy chilit is. Halkan beszélgettek egymás közt vagy fél órát. Ezután Elvis elment. Jacko bejelentette: Elvis elhagyta a helyiséget. Ezután fizetett, majd mielőtt beült volna a kocsijába, az égre mutatott. A tulajdonos, akinek Arcor de Estómago (vagyis Gyomor Égés) a neve, az anyja sírjá­ra esküszik, hogy így volt. Apró szépséghiba, hogy anyja hála Istennek él, bár a sírját már megcsináltatta. Fél arca amerikai zászló, ötven csillaga. A belgiumi Au Couteau (Késelés) nevű városkában, egy M. P. nevű leány egyetlen csillagot akart tetováltatni az arcára. A tetováló egy nemrég emigrált albán volt, aki sem franciául, sem flamandul, sőt láss csodát: angolul se tudott egy szót sem. A művelet közben a lány elaludt. Mire fel­ébredt, nem akart hinni a szemének: a fél ar­cát csillagok borították. A lány M. Pénible (19 éves) pert akar indítani, mert a lézeres műtét, amellyel eltávolíthatók a csillagok, nem olcsó. Az önök tudóstójának egy kérdése van csu­pán: hogyan lehet egy ilyen művelet közepet­te elaludni? Jen csapdámat se hagyták épen. Ez hiba volt, mert így tudták, hogy valaki üldözi őket. Végül mégis sikerült álmában meglepni egyet, és arra is volt gondom, hogy át ne nézzen a vállam fö­lött. (Lásd T. F. Babonáskönyv, Magyar Könyv­klub 2001.) A berekben, ahol járni szokott, hagytam egy korsó jó ír sört, és ez bevált. Elbóbiskolt az emberke. A Jay Leno show-ban akarom bemutatni, az Egyesült Államokban, aztán körútra indu­lok vele. Hogy most szünetel a műsor? Akkor elviszem David Letterman show-jába. Ha már neki betűember a neve, biztos bukik rá. Nem engedem, hogy a kicsit kigúnyolják, hiszen bi­zonyos fokig Írország szimbóluma is. A Jagelló elmondta még, hogy közben sike­rült összebarátkoznia a kobolddal, aki folyton azt mondja, engedje szabadon, nem megy el. A jard egyelőre nem hisz neki­ jót. Kedves, miközben lényegre törő, mond­ta a CIA egyik embere. Az Abu Ghraib meg a guantamaói börtönbeli események után módszert kell változtatnunk. Hírnevünk ki­csit megtépázódott, semmi kétség. Ezért ké­ne mindenki haverját, dr. Philt szerződtetni. Hagyja őket kimondani az igazat, elismerni a valót. Végtelen szalagokon át tanulmányoztuk a módszerét, de nem jöttünk rá semmire. Őszintének kell lenni a pácienssel, ez a kulcs - mondja dr. Phil. Zsaru manót fog Az IH belfasti tudósítója jelenti, hogy az írek által mélyen elhitt és szeretett koboldok kö­zül egyet elkapott egy belfasti fakabát. Sokak szerint ez akkor lenne hír, ha fordítva történt volna. Grand Boulevard, a francia származású rendőr mindenesetre Amerikába akarja vitet­ni, és ott mutogatni a törpét. Hónapok óta figyeltem egy sziklánál, a te­mető mellett, mondta a zsernyák. Egyszer álmában leptem meg, és már benn is volt a kalitkában. A francos vérű hekus bevallotta, hogy kis­gyermek kora óta vágyott erre. Már Írország­ban nőttem föl, és anyám dajkameséiben min­dig szerepeltek a manók. Sokáig próbálkoztam - folytatta az IH tudó­sítójának -, de a koboldok ravaszak ám! Egyet­ ­ Titkosszolgák dilidokit akarnak A texasi akcentusú, erősen kopaszodó dr. Philip Calvin McGraw (dr. Phil) népszerű tévé, sőt rádióshow-t is vezet. Kedvenc szavajárása: Húzzunk bele! Ezért jelentkezett nála egy Furcsány Egyéne nevű milliárdos, akiről dr. Phil megtudta, hogy kamuból komcsi is. Dr. Phil még az álkomcsi­kat is utálja, ezért bodyguardjaival kidobat­ta Furcsányt a testőreivel együtt. Hadd tudja meg, hogy ezt Texasban hogy csinálják. Hanem a titkosszolgálatokkal már más a helyzet. Ők azért akarják alkalmazni dr. Philt, hogy eltanulják a kérdezési technikát V­V Rab meglép barátnője szü­linapjára Egy rab megszökött a börtönből barátnő­je szülinapi partijára. Aztán még aznap éjjel visszatért. Az ifj. Broz Borz nevű rab, szülővárosa, szerbről magyarra fordítva Halálos Ágy bör­tönéből szökött meg, Montenegró szívében. Itt ült le életfogytig tartó büntetését. Nem volt megelégedve egy triciklis fagylaltos vaníliájá­val, hát kilyukasztotta. A triciklit nem. A fegyőröket lekötözte, bekapcsolt egy pornóvideót, és átmászott az öt méteres fa­lon. Ezután részt vett a bulin, majd néhány óra múlva föladta magát az ő jardovicsoknak. Azt mondta a smasszeroknak: Én megígértem a barátnőmnek, hogy minden körülmények között ott leszek a szülinapján, de maguk még telefonálni se en­gedtek. Ezért kellett személyesen átadnom az üzenetet. TEMESI FERENC TItSCA A Hom-fok Azzal már eldicsekedtem, hogy a gimnáziumban öt tantárgyból buk­tattak el, de földrajzból soha. Amikor az úgynevezett zsidó osztályt is fel­számolták a Kölcseyben, az utcán ta­láltam magam. Ott többet tanultam, mint a gimnáziumban, bár később engem is megpróbáltak felszámol­ni, ez a törekvésük azonban kudarc­ba fulladt. Miután földrajzi tanul­mányaim a zsidótörvények miatt félbeszakadtak, kénytelen vagyok vén fejjel pótolni a Horn-fokra vo­natkozó adatokat. Kezembe vettem egy vaskos nyomtatványt, amelyből megtudtam, hogy a nevét a hollan­diai Hoorn városa után kapta, és az amerikai szárazföld legdélibb pont­ján található a térképen. Ezután két órán keresztül rágtam át magam a Horn-fok történetén, végül meg­nyugvással sutba vágtam az egészet. Földrajztudósnak kellene lennem ahhoz, hogy eredményesen kala­uzoljam az olvasót a Horn-fok tá­jain, amire képtelen vagyok. Érjék be a mellékelt képpel, mert egyedül erre vagyok képes. Én pedig találé­konyan ráfogom Hitlerre, hogy an­nak idején megfosztott attól a lehe­tőségtől, hogy földrajztudós legyek. Később ugyan az életemtől is szere­tett volna megfosztani, ezt az elkép­zelését azonban nem sikerült neki megvalósítani. Egy látszólag merész fordulattal áttérek a Pach Zsigmond Pál nevé­hez fűződő vaskos kötetre, amely­ben lexikális pontossággal közre­adta a holokauszt poklát túlélő zsidók személyi adatait. Ezt a köny­vet nem láttam soha. Nem is tudtam róla, hogy létezett. Kutató szenve­délyemnek köszönhetem, hogy év­tizedekkel ezelőtt sikerült lapon­ként összegyűjtenem. A hitközség Síp utcai székházának belső udva­rán egymásra dobált iratokból, kér­vényekből, levelekből álló papír­hegy emelkedett. Döglött verebet lehetett volna fogatni velem amikor megpil­lantottam. Órákon keresztül szede­gettem ki belőle a megsemmisítésre ítélt könyvlapokat. Ha nem pillantok meg köztük ismerős neveket, talán nem lett volna kedvem görnyedni, bár akkor sejtelmem sem volt róla, hogy mire bukkantam. Sajgó derék­kal távoztam a táskámba tömött pa­pírokkal a helyszínről. A papírhegy még hosszú ideig hevert az udva­ron, mígnem egy szemétszállító te­herautó „sírba vitte”. Ezt követően az oldalak számozása szerint össze­raktam a kiszedett könyvlapokat, a könyvkötő pedig bekötötte. Néhány lap hiányzik ugyan belőle, de a vas­kos kötet azóta is a birtokomban van. Milliószor néztem már át, hiszen a könyvben szereplő személyek túl­nyomó többsége nincs már az élők sorában. Szepesi Gyurit kivéve, aki néhány évvel idősebb nálam, de ma is jól tartja magát. Horn vezetékne­­vű hittestvéreim szám szerint 35-en fordulnak elő a könyvben, de Gyu­la nincsen közöttük. Ez nem lepett meg, ő ugyanis nem zsidó. Legjobb tudomásom szerint kizárólag az szá­mít zsidónak, akit zsidó anya hozott a világra. Ezt nálam is jobban tudta Hitler, aki keresztény anyától szü­letett, de zsidó apától származó ná­ci tisztek társaságában látható a bir­tokomban lévő nyugati magazinban. Gondolom, valószínűleg Horn Gyu­la esetében is hasonló a helyzet. Tu­dom róla, hogy súlyos beteg. Eszem ágában sincs ezen élcelődni. Nem ki­zárólag illendőségből. Bármilyen el­ítélendő cselekedetek fűződnek is a nevéhez, következetesen kitar­tott meggyőződése mellett. Hitelte­len társai többségét számítás vezérli. Valamikor régen a rádióban összeül­tettek Hornnal egy politikai beszél­getésre. Emlékszem, mennyire vi­gyáztam minden kiejtett szóra, mert akkor már huzamos ideje exponál­tam magamat a vele ellentétes olda­lon. Ő pedig a mai napig megmaradt a meggyőződése mellett. A rádió­­felvételt követően együtt jöttünk ki a stúdióból. Este volt már. Átha­ladva az udvaron, odaszólt hozzám: „Az elveit soha ne adja fel az ember! ” Éreztem, hogy tud rólam mindent. A kapuban kezet fogtunk, és elkö­szöntünk egymástól. Többé nem ta­lálkoztam vele. Nemcsik nehezemre gyógyulást és bűnbocsánatot kér­nem számára. Kutatásaim során került látókö­römbe gróf Horn Gusztáv svéd had­vezér, a harmincéves háború egyik hőse, aki békére kényszerítette Dániát. Hasonló módon buk­kantam rá az 1893. október 1 jén Martonvásáron született dr. Horn József tanár nevére, aki másfél év­tizeden keresztül a vallás- és köz­­oktatásügyi minisztériumban tel­jesített szolgálatot. 1943-ban még élt, de akkor már nem a Thököly út 48.-ban, hanem a XIV. ker. Kopja u. 17. sz. alatt lakott. A korabeli tele­fonkönyvben 28 Horn szerepel. Zsidók voltak-e vagy félzsidók? Erre a kérdésre még az örökké kaca­gó átmeneti hadügyminiszter, Sze­keres Imre sem tudna kielégítő vá­laszt adni. Legfeljebb hozzáértően vigyorogna. Remélhetőleg már rövid ideig. Ennyit a Horn-fokról... SZILÁGYI GYÖRGY Érjék be a mellékelt képpel, mert egyedül erre vagyok képes FOTÓ: MH

Next