Magyar Hírlap, 2009. július (42. évfolyam, 165-178. szám)

2009-07-31 / 178. szám

www.magyarhirlap.hu Fidesz: Távozzon Nagykanizsa polgármestere! Továbbra is lemondatná a nagykanizsai Fidesz a város polgármesterét, Marton Istvánt. A politikust három éve ősszel, éppen a Fidesz támogatásával választották meg. Bene Csaba (képünkön), a párt helyi képvise­lőcsoportjának vezetője közölte: megfontolják Marton István felfüggesztésének, illetve a közgyűlés önfel­oszlatásának lehetőségét is. A fideszesek elégedetlenségének okai között Bene a polgármester fizetéseme­lését és botrányos autóvásárlását említette. Szerinte az ingatlaneladási és -vásárlási ügyekben Marton rendre a közgyűlés állásfoglalásával ellentétesen járt el. A polgármester azt mondta, támogatja a közgyűlés feloszlatását, de eddig ezt a Fidesz és az SZDSZ helyi koalíciója leszavazta. (MTI) FOTÓ: HEGEDÜS RÓBERT Laborc Sándornak az UD-ü­gy nyomozásával kapcsolatos panaszait elutasították A korrupt ügyész büntetése hivatalvesztés SVENDT PÁL Fegyelmivel fosztotta meg hivatalától a legfőbb ügyész Varga Gergelyt, aki a gyanú szerint egy általa ügyészként tárgyalt ügyben arról egyezkedett az egyik vádlottal, hogy pénz ellenében elintézi várható büntetése enyhíté­sét. A vádhatóság elutasította Laborc Sándornak, az elhárítás azóta már le­mondott vezetőjének panaszait. A Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálja Varga Gergely volt kerüle­ti ügyész korrupciós ügyét, Kovács Tamás legfőbb ügyész azonban a fe­gyelmi bizottság javaslatára már csü­törtökön hivatalvesztéssel büntet­te az egykor ügyészségi szóvivőként megismert gyanúsítottat - jelentet­te be Ihász Sándor, a fővárosi vád­hatóság vezetője. A főügyész cáfolta a Népszavában tegnap megjelent ál­lítást, hogy el akarták volna titkolni a történteket, és az ügyben folyatott titkos nyomozásra utalva azt mond­ta: Vargát hétfőn függesztették fel a munkavégzés alól, kedden fegyelmi eljárás indult ellene, s ebben csütör­tökön a legfőbb ügyész helybenhagy­ta indítványukat. A vizsgálatot folytató Közpon­ti Nyomozó Főügyészség szerint Varga Gergely mint a X. -XVII. kerület egyik beosztott ügyésze egy általa képviselt büntetőeljárásban bizalmi, majd sze­xuális kapcsolatba került egy vagyon elleni ügy egyik vádlottjával, és fel­ajánlotta neki, hogy hatszázezer fo­rintért felfüggesztett szabadságvesz­tést indítványoz az ügyében. Vargát a pénzátadás idején egy bevásárlóköz­pont közelében érték tetten a nyo­mozó ügyészek, az eltávolított ügyész előzetes letartóztatásának azonban - mint Ihász Sándor elmondta - nem voltak meg a törvényi feltételei. Bejelentették: a Fővárosi Főügyész­ség megalapozottság hiányában min­den pontjában elutasította azokat a panaszokat, amelyekben Laborc Sán­dor, a Nemzetbiztonsági Hivatal azóta lemondott főigazgatója kifogásolta az UD Zrt. vezetői ellen tett feljelentése nyomán bűncselekmény hiányában lezárt nyomozások szakszerűségét. Kovács Attila, a Legfőbb Ügyészség kiemelt ügyek főosztályának veze­tője visszautasította azokat a váda­kat, amelyekkel Laborc Sándor illette a vádhatóságot, amikor az általuk fel­ügyelt eljárás szakszerűségét kérdő­jelezte meg. Kovács Attila úgy fogal­mazott: „Az ügyészség soha nem fogja felvállalni, hogy ha nincs bűncselek­mény, akkor kreáljon.” ■ Ihász főügyész (középen) visszautasította a Népszava vádjait FOTÓ: HEGEDÜS RÓBERT A KDNP szerint elviselhetetlen állapotok uralkodnak a Belváros közterületein Éjszakai élet és a csendrend árnyai ZSIDAI PÉTER Összefüggést lát a lakók nyugalmát zavaró terézvárosi szórakozóhelyek és az Erzsébet téri illegális alkohol­árusítás között a KDNP. Az ellenzéki párt a megoldást a jogszabályok szi­gorú betartatásában látja. Illegális alkoholárusítás folyik az Er­zsébet téren, ami jól jellemzi a Bel­városban uralkodó lehetetlen álla­potot - jelentette ki Wertán Zsolt. A KDNP terézvárosi és fővárosi kép­viselője elmondta, a közterület-fel­ügyelettől azt a tájékoztatást kapta, hogy a Gödör Klub felszínén árusító bódénak nincs közterület-használa­ti engedélye. A múlt heti hatósági el­lenőrzés során ilyet bemutatni nem tudtak, ezért intézkednek az ügyben. Wertán beszámolt arról is, hogy a te­rülettel határos, Terézvároshoz tar­tozó Anker közi lakók rendszeresen panaszkodnak a zajongás és az épü­letnél vizelő fiatalok miatt, ám ezzel Verók István polgármester nem fog­lalkozik. Ehelyett látszatmegoldáso­kat fabrikál, olyan rendeleteket al­kot, amelyeket vagy nem tartatnak be vagy eleve elhibázottak. A KDNP-s politikus ilyennek tart­ja a csendrendeletet is, amely szep­tembertől lépne életbe a hatodik ke­rületben. A vendéglátósokkal és a lakókkal folytatott szerdai egyezte­tés kapcsán lapunknak megjegyezte, nem először fordul elő, hogy a pol­gármester egy rendelet elfogadása után kéri ki az érintettek véleményét. Wertán a megoldást abban látja, hogy érvényt szerezzenek a jogszabályok­nak, szigorúbb legyen a közterüle­ti ellenőrzés, a vendéglátósokat pe­dig ösztönözzék, hogy fegyelmezzék vendégeiket a szórakozóhelyek előtt. „Az Erzsébet téren a megbízá­sunkból dolgozik a Kuiszedi Gold Rt., és rendelkezik a szükséges engedé­lyekkel” - tájékoztatta a Magyar Hír­lapot a Gödör Klubot üzemeltető Uni-Co Kft. illetékese, Kulcsár And­rea. Szerinte közterület-használati engedélyre azért nincs szükség, mert a terület az oktatási minisztérium ke­zelésében van, s az társaságukat bízta meg a komplexum működtetésével. A téren hat mobil WC-t üzemeltet­nek, amelyek zárásig nyitva állnak, a problémát azok jelentik, akik a szó­rakozóhely zárása után járnak arra. Tudnak az Anker köziek panaszairól, ezzel kapcsolatban hamarosan lakos­sági fórumot hívnak össze. ■ Wertán Zsolt szerint Verókék látszatmegoldásokat fabrikálnak FOTÓ: CSUDÁS SÁNDOR 2009. JÚLIUS 11., PÉNTEK BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP Petőfi és a tréning álláspont Hol van a világ közepe? Ahol születünk vagy ahol meghalunk? Hol van az ország, hol a haza? Ahol magyarok születnek, ahol magyar nevek vannak a fejfákon. Hogy Petőfi Sándor hol született, e címért magyar városok vetélkedtek. Sírja fölött nincsen fejfa, a Segesvár környéki me­zők feletti fellegek talán megsiratják néha. Petőfiről Illyés Gyula, Csoóri Sándor - jó, tudom, mások is - elmondtak mindent, amit tudni kell, tudni lehet róla. De Pe­tőfiről mégis Petőfi Sándor tudta a legtöbbet, úti jegyzeteit, naplószerűen pontos dátumozású verseit kell(ene) csak elő­vennünk, hogy szabadon eltöprenghessünk azon, ki volt ő ak­kor, és micsoda most. Most? Ebben a demokráciának csúfolt világban ki veszi ko­molyan őt? Kinek jut eszébe? Ki meri még kimondani a szót: irodalom. „A sors kimetszette az irodalom szívét, s olyan ur­nába zárta be, amely elé kereskedők, a piac emberei járnak el illatosan és jól fésülten imádkozni. A magyar irodalom évszá­zadokon át nemcsak remekműveket teremtett, hanem tartást is adott” - ezek Csoóri Sándor mondatai, de Petőfi ennél dur­vábban fogalmazna. Szertenézne, s nem lelné honját a hazában - ezek meg Kölcsey szavai, de nagyon ideillenek. Abban a vircsaftos kapitalizmusban, amelyben most élnünk adatik, a tartás nélküli embereké a világ, miközben Petőfi ló nél­kül, kard nélkül, jó tollú, magányos műfordítóként botorkál­hatna, a legjobb esetben. Hosszasan szemezhetne a Gyurcsány idejéből ránk maradt űrruhás rendőrökkel, rugdoshatná a kor­donok árnyékát, hasztalan, úgysem változna a világ. Mihez kezdhetne itt a népfi, a honfi, a márciusi forradalom költője, akiben egyesülni volt képes a magyar nép indulata mindenféle zsarnokság ellen. Petőfi, aki tudott az emberekhez szólni, akit szeretett a nép, akinek versei népdalokká lettek, még tudta, mi teszi az embereket valódi közösséggé. A mostani munkahelyi tréningek jobbára arról szólnak, hogy a munkaadók megtud­hassák, ki kire haragszik, ki kivel barátkozik, milyen a kapcso­lati háló, kik a törekvők, kik a beletörődők s kik miféle politikai erővonalak mentén gondolkoznak, illetve nem gondolkoznak. Ostobánál ostobább feladatokat kell megoldaniuk, s ha ottalvós a tréning, biztosak lehetünk abban, hogy majdnem mindenki kiveszi részét az egyéjszakás kalandozásból, kivált ha már ele­get vett magához az éppen divatos etilszármazékból. Pedig közösséget kellene építeni, gondolná a költő, az egyén védtelen a globális világban, kivált a költők, az írók védtelenek, ám ahelyett, hogy legalább a céhen belüli - megengedem: lát­szat - egységet óvnak, táborokra szakadozva ócsárolják egymás munkáit, avagy kórusban hallgatnak az „ellenoldali” művek­ről. Ha egyáltalán lehet még művekről beszélni. Esik-e szó Né­meth Lászlóról, Sütő Andrásról, Illyés Gyuláról, mindazokról, akik ugyanolyan szinten gondolkoztak alanyban és állítmány­ban, mint népben-nemzetben? Kinek fáj a nemzetfogyás, a tö­meges elszegényedés, a távlattalan létmód? Nem erről szólnak a csapatépítő tréningek, hanem csak arról, hogy lelepleződje­nek hibáink, erkölcs nélküli életünk, kis és nagy hazugságaink. Ami nem volna baj, ha épülnénk is közben. Ha e tréningek alatt képesek volnánk rádöbbenni arra, miért vagyunk a világon. Ha képesek volnánk küzdeni „ezek szerint a legnemebbekért”.­­ nem, nem vagyunk már a költők országa, ma már az is fe­ledésre ítélt tény, hogy valaha azok voltunk. Petőfi és társai, a márciusi ifjak sorra-rendre kivették a részüket a szabadságharc csatáiból is, elvégezték a rájuk mért munkát, s ha kellett a halált is. Mi élünk, ő halott. Ha van munkánk, ha köteleznek rá, csa­patépítő tréningekre is elmegyünk. És várjuk az egyetlen hasz­nos, közösségépítő mondatot: „Talpra, magyar!” APÁTI MIKLÓS apati. miklos@magyarhirlap. hu

Next