Magyar Hírlap, 2009. december (42. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-29 / 303. szám
14MAGYAR HÍRLAPVÉLERMÉNYES VITA 2009. DECEMBER 29., KEDD Hiteldiktátor CSAPÓ ENDRE az Ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője Az Országgyűlés november végén elfogadta a 2010. évi költségvetést. Ez várható volt - a költségvetés megszavazása mindig is a kormánypártok demonstrációja. Az ellenzék természetes politikai szerepe szerint nem fogadja el. Idáig ez a saját medrében folyt, azonban a parlamenti munka eddigi húsz évében a költségvetés kérdése még nem volt ennyire nem túlzás a szó - életbe vágó. Az állam gazdálkodása az ország legfontosabb politikai kérdése. Négy év nem nagy idő, de abban a négy évben, amely választási ciklusként a jövő tavasszal véget ér, az ország politikai pártpreferenciája merőleges ellentéte annak, amit a mai parlament mutat a 2006-os választás alapján. Másképp: ezt a költségvetést az ország népe nem fogadta volna el. Még egyszerűbben: az Országgyűlés összetétele nem felel meg a nép mai követelményeinek. A gazdasági helyzet miatt tiltakozásokkal mozgalmas év az idei, jeléül annak, hogy a legfőbb kérdés ma a gazdasági helyzet állapota. A költségvetés ellen tüntettek az önkormányzatok néhány hete. A fideszes városvezetők azért tiltakoztak, mert az ideihez képest nyolc százalékkal kisebb támogatás szerepel a költségvetésben. Nyolc százalék kiesése valóban nagy tétel a magyarországi önkor-A pénz, ami a magyar gazdaságban működik, nem magyar kölcsönpénz, mányzatoknak, éppen amiatt, mert az ország gazdálkodásának Budapestre központosítottságában a vidék egyébként is a mostohák életét éli. A fővárosi vezetők azt mondták, nem tudnak hol spórolni, ezért szerintük veszélybe kerülhet az oktatás és az egészségügy is. A költségvetésben 2010 ben összességében hetvenmilliárd forinttal kevesebb jut az önkormányzatoknak, de kevesebb pénz jut a közösségi közlekedésre is - negyvenmilliárddal. Olyan terület is lesz, ahova több jut. Például hétmilliárddal többet kap a rendőrség, és 117 milliárd forintot szán a kormány az Út a munkához programra. Ez húszmilliárd forinttal több, mint az idén. A miniszterelnök szerint a jövő évi költségvetés az adócsökkentésről, a biztonságról és a munkáról szól. „Ez a költségvetés kijelöli számunkra azt az utat, amit felrúgni a jövő elárulása volna. A jövő elárulása volna, mondom még egyszer és hangsúlyosan, mert aki letér erről az útról, az a felelős növekedés és a biztos gyarapodás útját hagyja el” - mondta Bajnai Gordon miniszterelnök. Ez már világos fenyegetés a következő kormánynak. Gazdasági szakemberek, főleg közgazdászok intéztek nyílt levelet az országgyűlési képviselőkhöz, hogy ne szavazzák meg a költségvetést: „Vajon hány válságnak kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy a Magyar Országgyűlés végre megtanulja, hogy egy ország költségvetése nem játék a számokkal. A Bajnai-kormány 2010-re tervezett költségvetése ugyanúgy rossz irányba viszi a magyar gazdaságot, mint a Gyurcsány kormány által készített trükkös költségvetések, amelyek évről évre rontották az ország hitelét, versenyképességét. Ennek következtében a nemzetközi válság hazánkat sokkal súlyosabban érintette, mint a szomszédos országokat. A mostani tervezet ugyanúgy nem tartalmazza az évek óta szükséges reformokat, és nem segít a magyar vállalkozások versenyképességének javításában. A felesleges és fojtó bürokrácia viszszaszorításában, valamint az országot gúzsba kötő adósságállomány csökkentésében nincs előrelépés, ugyanakkor alul van tervezve a költségvetési hiány, így mindezek következtében az országnak nem lesz esélye kilábalni a válságból. (...) Felszólítjuk a Magyar Országgyűlés valamennyi képviselőjét, hogy ne szavazza meg az országot rossz irányba vivő költségvetést. Ne sodorja újabb veszélybe az országot! ” A baloldal kellőképpen fölháborodott e levélen. Az ellene szólók egyikével érdemes foglalkoznunk. Nagy divat az internetes vitafórum, amelyikről szólunk, annak a neve Tarski blogja. Leszólja a nyílt levél aláíróit, és többek között megemlíti: „A Fidesz eddigi retorikájában folyton azt hangsúlyozta, hogy a költségvetés rossz, és ha hatalomra kerülnek, akkor azonnal újat fognak csinálni. Igen, csinálhatnak, ha azt az IMF, az Európai Bizottság jóváhagyja. Itt ugyanis nem arról szól most már a történet, hogy a magyar kormány azt csinál, amit akar, hanem arról, hogy amit engednek neki. A hazai politikai elit régen eljátszotta a bizalmát a külföldi pénzintézetek előtt, és régen nem azt teheti, amit maga jónak lát. Ki lehet, sőt ki kell dolgozni egy költségvetést, de arra a külföld fogja ráadni az áldását.” Sajnos a pénz, ami a magyar gazdaságban működik, nem magyar: kölcsönpénz, amelynek használati díja van. Ez idáig rendben is van, mindenki tudja, hogy a kölcsön költséggel jár. Itt azonban többről van szó: teljes pénzügyi ellenőrzés alá vonják az országot, amivel vele jár a költségvetés előírásszerű elkészítése. ■ Az írás teljes terjedelmében a www.magyarhirlap.hu internetes portálon olvasható . www.mmgmhirlap.hu i 'Ilii M'l Ilia in fj M S.l»iAr?7 M Kedves Olvasók! A Magyar Hírlap fenntartja a jogot, hogy a szerkesztőségbe érkező leveleket, illetve meg nem rendelt cikkeket szerkesztett vagy rövidített formában közölje. Kéziratot nem küldünk vissza, és nem őrzünk meg. Szombat és vasárnap kivételével 12-től 14 óráig várja hívásukat a rovat ügyeletes szerkesztője. Telefon: +36-1-887-3257. Ha kéri, visszahívjuk. E-mailtlevelezes(3)magyarhirlap.hu Székely Zoltán és a bíróságok A Magyar Hírlap december 22-i számában Bayer Zsolt ítélet címen megjelent írása nagyon tetszik. Kemény a megfogalmazása is. Kiváló példája a bírósági ítéletek külső, társadalmi igazságérzetének kifejezésére, sőt az élő jogunk (a törvény és annak az ítélkezési gyakorlatban való értelmezése szerinti, érdemi ítélkezés egyfajta számonkérésére, az amúgy kérdőre sem vonható bíróval kapcsolatban. Rossz bírói ítéletet ugyanis elvtelenül védelmezni nagy hiba volna. Ami kiverte nálam a biztosítékot, az a Székely Zoltán egykori kisgazda országgyűlési képviselővel készült interjú (Azt hiszik, a lőtoronyból szabadon tüzelhetnek, MH, 2009. december 22.), és az a mese, amely szerint őt ártatlanul ítélték el vesztegetés bűntettében, valamilyen koncipiált büntetőeljárásban. Az általa - ismét - újabb változatban előadott hatalmi-összeesküvési történetnek semmi köze a bűnösség kimondásának valós alapjához. Székely Zoltán ebben a tekintetben alaposan megvezette az interjút készítő Zsidai Pétert, aki büntetőügye ítéletét nem ismerte. Tíz évvel ezelőtt az ügyben jogerős ítéletet hozó másodfokú tanács elnöke voltam. Elég jól emlékszem az eseményekre, így írom ezt a feljegyzést. Országgyűlési képviselő büntetőügye akkoriban még kuriózumnak számított. A bírói törvény tilalma szerint - és óvatos értelmezés szerint is - nyugalmazott tanácselnökként nem tanácsos névvel szerepelnem, bár ez nem bűncselekmény, és fegyelmi felelősségem sincs már. Közszereplőként ennél sokkal markánsabb nyilatkozatokat vállaltam, így a Gyurcsány Ferenc elleni feljelentést is, amelyet a regnáló politikai hatalom egyenlőre félretett. A sorok rendezése után megismétlem. Említettinterjú rendje szerint Székely Zoltán jogerősen pert nyert a 2000-ben őt hazug feljelentésével hét évre börtönbejuttató Balla Dániel vállalkozóval szemben. Ez a pernyertesség alapot szolgáltat ártatlansága bizonyítására az egykori büntetőügyében ellene emelt koholt vádakkal szemben, egy büntető perújítási eljárásban. Polgári pernyertességét Székely Zoltán az interjúban arra használta fel, hogy a polgári perével - Balla Dániel feljelentői minőségét ide nem értve - a saját bűnös cselekményével összefüggésben nem álló elítélését új csomagolásban adja elő. . Székely Zoltán nagy mesemondó. Súlyos baj lehet az emlékezetével is, mert valójában őt nem hét év, hanem „csupán” hat év börtönbüntetésre ítélte a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, amely időt a törvényesen járó kedvezmények alkalmazásával csak részben kellett letöltenie. A médiában sajátos megszólalási lehetőségei sorában említhető, hogy amikor a börtönben a Nap Tv szerkesztőjének, Lakat T. Károlynak terjedelmes interjút adhatott, az egykori képviselő merőben másik történetet adott elő. Az ítéletről tájékozatlan riporter kifejezetten együttérző szimpátiával hallgatta az igazságszolgáltatás által érdemtelenül megalázott rabot. Érdemes lenne annak archív anyagát feleleveníteni. Meseszövését azonban Székely Zoltán olyan légből kapott tényállításokkal is kitölti, amelyek szerint az ügyfelderítést irányító ügyész nem nyomozott, hanem koholta a vádat; elítélése érdekében vele szemben hivatali bűncselekmények egész sorát követték el hivatalos személyek, s erre bizonyítékok teljes hiányában került sor. Védekezésében korlátozták. Az úgynevezett móri és Kulcsár-ügy bírája - miként a Tanú című szatirikus filmben megismerhettük - már akkor ítélkezett, amikor még el sem kezdődött a per. (Most divat a bírói törvény miatt teljesen védtelen dr. Varga Zoltán bíróba rugdosni.) Meghurcoltatását és elítélését politikus gazembereknek - nevesítve Kuncze Gábornak és Szigethalom polgármesterének, Fási Lászlónak - tulajdonítja. Itt jegyzendő meg, hogy egykori büntetőügyében ilyen vádaskodással dr. Torgyán Józsefet, a pártelnökét illette, aki a lebukása után tőle elhatárolódott, és szóba sem került Kuncze és Fási neve. Kijelenti: „tisztességes” bírósági eljárásban perének hamisságát fogja bizonyítani. Eltekintve attól, hogy Székely Zoltán ügyészt és bírót vádol hivatali bűncselekményekkel, hazug módon védekezési szabadságának súlyos megsértését is tényként állítja. Ezzel szemben ügyében egyidejűleg négy védő járhatott el, nevezetesen dr. Futó Barnabás, dr. Gyuris Ágnes, dr. Tímár György és dr. Bárándy György. A magyar védői kar nevezett reprezentánsai mind ez idáig nem emeltek kifogást az eljárás tisztessége ellen. Pedig nem szégyenlős védők, s arról ma is nyilatkoztathatok. Székely Zoltán az elhíresült, úgynevezett húszdokumentes vesztegetési bűnügy elítéltje. A Fidesz-kisgazda koalíciós kormány kisgazda országgyűlési képviselőjeként tagja volt az Illés Zoltán képviselő úr vezette parlamenti környezetvédelmi bizottságnak. Közmegbízatását arra használta fel, hogy diszkréten „megalakította” a saját „albizottságát”, amely egyetlen személyből állt: Székely Zoltánból. Ezt a nem legitim „felhatalmazását” arra használta, hogy a parlamenti albizottság nevében, ellenőrzés látszatát keltve, önkormányzatokat keresett fel, amelyek közmű- és csatornaépítés céljára vissza nem térítendő jelentős állami támogatásban részesültek. A nyomozó hatóság feltevése szerint Székely a közbeszerzési értesítőből tudott a jelentősebb helyi támogatásokról, mert több helyen is megfordult. A nyomozati szakban - gyanúra okot adó módon - ismertté váltak olyan történések, amikor a polgármesterek terített asztallal várták a magas rangú vendéget, majd helyszíni vizsgálattal a munkák állapotáról is meggyőződtek. Egy eset kivételével nem lehetett felderíteni, hogy miről szólt a verbális polémia, mert a meghallgatott tárgyalópartnerek rendre emlékezethiányra hivatkoztak, amelyet ittas állapotuk idézett elő. Lebukására azonban csak egy ügyben került sor. Székely Zoltán valóban Balta Dániel feljelentése miatt került börtönbe. Ez a vállalkozó volt annak a közbeszerzési pályázatnak a nyertese, amely a vissza nem térítendő támogatás anyagi alapján mélyépített. Székely Zoltán a vállalkozási díj harminc százalékának - a „Nagy Ember” számára - kifizetését követelte Ballától, akinek vonakodását egzisztenciális fenyegetéssel ellensúlyozta. Nem méltányolta, hogy ilyen magas „haszon” ki sem termelhető. Székely soha nem mondta ki a pártelnök nevét, azonban Meseszövését azonban Székely Zoltán olyan légből kapott tényállításokkal is kitölti, amelyek szerint az ügy felderítést irányító ügyész nem nyomozott, hanem koholta a vádat. a „Nagy Emberen” minden érintett dr. Torgyán Józsefet értette. A pártelnök úr nyilvános elhatárolódásának és a vádlott Torgyán személyét támadó kijelentéseinek ez kellett, hogy legyen az egyik alapmotívuma a perben. A jövőbeni pályázatokból kizárással fenyegetett Balla Dániel bejelentést tett a rendőrségen. Mivel bizonyítékot nem tudott szolgáltatni, ezért ellátták egy elrejthető hangrögzítő szerkezettel (működtetésével Bálla nem követett el bűncselekményt), amikor Bálla tárgyalásokra kényszerült Székellyel. A budapesti Görög étteremben a vállalkozó rögzítette azt a „megállapodásukat”, hogy ő húszmillió forintot fizet a „Nagy Ember” számára, de a vádlott kezeihez megállapodtak abban is, hogy mobiltelefonon minden egyes millió forintot kódoltan „egy dokumentumnak” neveznek. A hangfelvétel a kiemelt büntetőügyben a nyomozás elrendelésének, a vádemelésnek és részben az elítélésnek bizonyítékalapja volt. Ugyanis bizonyító történeti esemény volt még a Gellért Szállóban történt találkozásuk is, amikor a Bálla által az autóba betett táskában húszmillió forint készpénz volt, ám a pénzzel való elhajtást a tettenérés hiúsított meg. Ez a „tettenérés” nyújtott némi alapot a vádlottnak arra, hogy védekezését arra alapozza: ő politikailag kompromittáló dokumentumokat várt a vállalkozótól. Ezt a zsenge védekezését azonban semmissé tette a megállapodásuk során készült hangfelvétel, amely szerint a vállalkozó - alapos okkal - felvetette, és meg is tárgyalták, hogy az ő bevételcsökkenése miatt az áfa- és adózási kötelezettségének módosulása okán a tranzakciót majd hogyan könyvelheti le. A bíróságok szerint azonban politikailag kompromittáló dokumentumnak nincs és nem is lehet áfafizetési vonzata, és könyvelési problémákat sem vethet fel. A bíróságok Székely Zoltánt hiteltelennek ítélték, így a hitelesnek minősített bizonyítékokra alapozva állapították meg bűnösségét. A szigorú büntetés kiszabását a bűncselekmény országgyűlési képviselő által, hivatalos minőségben és eljárásban, részben színlelt elkövetése, kimagasló tárgyi súlya, a társadalomra való veszélyessége és az általános viszszatartó hatás fokozott igénye indokolta. Dr. Völgyesi Miklós, a Civil Jogász Bizottság társelnöke