Magyar Hírlap, 2014. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-02 / 1. szám

MAGYAR HÍRLAP BELFÖLD 2UM. JANUÁR 2., CSÜTÖRTÖK www.iucyarhiruip.hu SZÓCSKA HELOS SZERINT AZ ELMÚLT HÚSZ ÉVBEN NEM VOLT MÉG ARRA PÉLDA, HOGY EHNYST BESZÉLTÜNK VOLNA AZ EGÉSZSÉGÜNKRŐL, MINT MOST „Folytatjuk azt, amit elkezdtünk” JOBBÁGYI ZSÓFIA Amikor Londonban találkoztam kint élő kollégákkal, és arról beszélget­tünk, hogy miért költöztek ki, akkor­­ természetesen az anyagiakon túl - elmondták, hogy az utolsó lökést az orvosi hierarchia megnyomorító ha­tása adta - mondta a lapunknak adott interjúban Szócska Miklós, amikor az egészségügyben dolgozók és a bete­gek berögződött rossz gondolatme­netéről kérdeztük. A szakállamtitkár jelezte, ennek oldására már tettek lé­péseket , de amíg az újítás átszivárog a szervezeti kultúrán, addig sajnos na­gyon sok ember fogja rosszul érezni magát a „rangsor” legapróbb szerep­lőjeként. A Gyermekrák Alapítvány körüli helyzetre általánosságban úgy reagált, hogy a súlyos betegek iránti együttérzést kihasználni a dögevés­nek egy olyan minősíthetetlen for­mája, ami ellen nagyon határozottan fel kellene lépnie a társadalomnak. - Új évet kezdtünk, az egészségügyért felelős államtitkárság termékeny időszakot zárt. Mely lépéseket tart kulcsfontosságúnak 2013-ban?­­ Három dolgot tűztünk ki fő cél­ként. Egyrészt, hogy a magyarok egészségesebbek, egészségtudato­­sabbak legyenek, másrészt, hogy az, aki megbetegszik, egy hatékony, mi­nőségi és fenntartható ellátórend­szerben gyógyuljon, harmadrészt, hogy a rendszerben dolgozó kollégák képesek legyenek időről időre meg­újulni, mindehhez pedig legyen ben­nük elegendő motiváció. Tehát, min­dent, ami egy év alatt történik, ahhoz lehet mérni, hogy ezeken a fronto­kon hogyan és mennyit mozdultunk előre. Vegyük példaként a népegész­ségügyi mozgósítást. Úgy gondo­lom, az elmúlt húsz évben nem volt még arra példa, hogy ennyit beszél­tünk volna az egészségünkről. Si­került tematizálni a hétköznapo­kat, odafigyelnek az emberek arra, hogy mit vesznek - mivel bevezettük a népegészségügyi termékadót -, és tudatosabban étkeznek, mert meg­tanulták mi az a transzzsír. De ide­sorolhatnám a szülőbuszt is, ami ko­rábban nyolc-kilenc évet állt, de mi elvittük az emberekhez. Olyan prog­ramok indultak be, amelyeknek nagy hatása lesz, és nem állunk le, folytat­juk, amit elkezdtünk.­­ Ide tartozik a nem dohányzók védelméről szóló törvény is. Egyes statisztikák szerint most jóval keve­sebb cigarettát vásárolnak az embe­­­rek. Ezek szerint eredményes volt az intézkedés? - Mi csak a fogyasztási adatokat látjuk, amelyekből egyértelműen ki­derül, hogy kevesebben és keveseb­bet dohányoznak, és minimalizáló­dott a passzív dohányosok száma is. Természetesen hallottam a kereske­delmi adatok csökkenéséről, és úgy vélem, a két dolognak összefüggésben kell lennie. Ami még fontos, hogy fo­lyamatosan javulnak a lakosság szív­­infarktus adatai, amiben persze ben­ne van a klinikusok és a technológia fejlődése, de az is, hogy kevesebbet élünk füstben. Nagy eredménynek tartom mindezt egy olyan országban, amelyik a tüdőrákos megbetegedése­ket tekintve listavezető.­­ Óriási átalakuáson vannak túl a kórházak, illetve a Gyógyszerészeti és Egészségügyi, Minőség- és Szer­vezetfejlesztési Intézet is. A közpon­tosításról hallottunk pró és kontra véleményeket, ám abban a többség egyetért, hogy az irány jó. Az ala­pok tehát megvannak. Mi a követke­­­ző lépés?­­ Amikor visszagondolok arra, hogy mennyi feladattal és munká­val járt ez a folyamat, el sem hiszem, hogy ennyi idő alatt megcsináltuk. Fontos kiemelni, hogy mindez nem sikerülhetett volna - nem csupán az állami átvétel, hanem a teljes válság­­kezelés sem -, ha az ápolók és az or­vosok nem dolgoznak közben a vé­geken. Továbbra is óriási szükség van erre a kitartásra, hiszen - a többi közt - ezért is lehet az egészségügy me­nedéke a válsággal sújtott polgá­roknak. Az ellátási rendszernek te­hát megvannak a keretei. Lezajlott a struktúrakorszerűsítés, elindult a hatékonyságnövelés, most pedig a szervező munka következik. Először is az egyéni betegút kialakítása, tehát, hogy a páciens eljusson oda, ahová kell. Szintén fontos, hogy a pácien­sek egységes ellátást kapjanak. Tudok mondani olyan sebészeti osztályt, ahol rend, fegyelem és egyértelmű eljárásrendek vannak és közösségi munka zajlik. Vannak viszont veze­tők, akik arról számolnak be, hogy nem tudnak adott osztállyal megküz­deni. Ezért fontos, hogy elvárjuk és általánossá tegyük a jó gyakorlatokat, ami a harmadik feladat. Csak így lesz egységesen jó az ellátás minősége. Mindez borzasztóan fontos, hiszen a betegek többsége a szakszemélyzet felkészültségével és tudásával teljesen elégedett, a szervezetlenség miatt vi­szont panaszkodik. A felsorolt egyen­lőtlenségek helyrebillentése azonban nagyon komoly feladat lesz.­­ Korábban említette, hogy az or­voknak, a szakszemélyzetnek és a betegeknek is át kell állniuk egy új gondolkodásmódra, ki kell törölni az előítéleteket és a negatív hozzáál­lást. Lehetséges ez úgy, hogy évtize­dek alatt rögzült gyakorlatokat kel­lene megváltoztatni? - A munkánknak ez a legnehe­zebb része, és minden szinten van ve­le feladatunk. Például szervezhetünk bármilyen szűrőprogramot, újjáé­píthetünk bármilyen kórházat, ha az állampolgár nem megy el a szűrésre, nem figyel oda magára, és nem part­ner ebben, akkor bármit csinálha­tunk, semmi nem fog változni. Fe­lelősségérzetet kell ébresztenünk az emberekben saját maguk iránt. Ez­zel párhuzamosan az ellátórendszer és a benne dolgozó orvosok, ápolók és szakszemélyzet hozzáállásán is vál­toztatni kell. Amikor Londonban ta­lálkoztam kint élő kollégákkal, és arról beszélgettünk, hogy miért köl­töztek ki, akkor - természetesen az anyagiakon túl - elmondták, hogy az utolsó lökést az orvosi hierarchia Sikerült tematizálni a hétköznapokat, odafigyelnek az emberek arra, hogy mit vesznek, és tudatosabban étkeznek, megnyomorító hatása adta. Ennek oldására már tettünk lépéseket, de amíg mindez átszivárog a szerveze­ti kultúrán, addig még sajnos nagyon sok ember fogja rosszul érezni magát a rangsor legapróbb szereplőjeként. Ugyanez megjelenik egyébként a be­­­tegekkel való viszonyban is. Nagy ál­mom elérni azt, hogy például amikor a várandós kismama először megy el a nőgyógyászhoz, akkor ne az legyen az orvos első kérdése, hogy megtart­ja-e a babát. Tehát társadalmi hatá­sú magatartásbeli változásokra van szükség.­­ Visszatérve 2013 történéseire: vidéken számos kórház épült újjá és modernizálódott, ezzel szemben több olyan eset volt a fővárosban, ami épp arra világított rá, hogy a budapesti intézmények - néhány kivétellel - nagyon rossz állapot­ban vannak. Mikor fog oldódni ez a kontraszt?­­ Van olyan fővárosi kórház, ahol volt lehetőség felújításra, de arra is tudok példát mondani, ahol részfej­lesztések zajlanak. Az onkológiai in­tézetnél a sebészeti szárny alapkövét én raktam le, és az avatáson is részt vettem. Természetesen tisztán látjuk a helyzetet, és megfeszítetten dolgo­zunk azon, hogy az uniós forrásel­osztási aránytalanságot korrigáljuk, mivel innen erednek a gondok. Küz­dünk azért, hogy innen valahogy to­vább tudjunk lépni.­­ A közelmúlt eseményeit nézve nem lehet kikerülni a Gyermekrák Alapítvány ügyét. A probléma nem csak a konkrét esettel van, sajnos volt már példa hasonló visszaélés­re, ami az adakozók bizalomveszté­séhez vezet. A döntés ugyan nem az államtitkárság kezében van, viszont tehet lépéseket. Hogyan reagálnak a helyzetre?­­ Talán mindenki érzékelte, hogy a Nemzeti Betegfórum megalapítása hosszú egyeztetéseket igényelt. Tehát a betegszervezetek maguk is látják, hogy betolakodtak közéjük olyanok, akik kihasználják az emberek szoli­daritás érzését, sőt, sokszor sikeres, jól működő, elkötelezett alapítványhoz hasonló nevet felvéve lerabolják annak adománygyűjtő lehetőségeit és zseb­re teszik a gyógyításra szánt összeget. Hallottam ezeket a panaszokat, és ta­lálkoztam olyan szereplőkkel, akik­re biztosan nem bíznám az adóforint­jaimat, hogy finoman fogalmazzak. A mostani eset kirobbanása előtt már bejelentettük a Semmelweis Garancia létrehozását, ami biztosítékot adna az adakozóknak arra, hogy valóban oda kerül a pénzük, ahová küldik. Van­nak már elképzeléseink arról, hogy hogyan valósítanánk meg, de mielőtt bármilyen konkrétumot bejelentünk, egyeztetni kell a betegszervezetekkel. - Mi a véleménye a konkrét esetről? - Általánosságban véve talán úgy fogalmaznék, hogy a súlyos, olykor halálos betegséggel küzdő emberek iránti együttérzést kihasználni a dög­evésnek egy olyan minősíthetetlen formája, ami ellen nagyon határozot­tan fel kellene lépnie a társadalomnak. Valahogy úgy, ahogyan a gnúk szerve­ződnek a hiénák ellen. - Összegezve az elmondottakat, sűrű évet zártak, most viszont köze­legnek a választások. Mi az, amit áp­rilisig mindenképpen szeretne vég­hezvinni az egészségügyben? - Az egyik az e-health programhoz kapcsolódik, elérhetővé tennénk a ke­zelőorvosok számára a betegadatokat elektronikus formában. Az­ első ne­gyedév végére ez jó eséllyel megvaló­sul. A másik az emlőszűréseken részt­vevők számának jelentős növelése. Ez két olyan közvetlen cél, amire nagyon intenzíven készülünk. ­ EGYEDÜLÁLLÓ ELŐFIZETÉSI LEHETŐSÉG A HÉTVÉGI MAGYAR HÍRLAPRA! ° □ 12 HÓNAPRA 7 860 Ft □ Tisztelt Olvasónk! Örömmel tájékoztatjuk, hogy a fogyasztói igényekhez igazodva kiadónk elindította a hétvégi Magyar Hírlap előfizet Név:............................................................................................................................ tészt. Hétvégi előfizetésünkkel azoknak az olvasóinknak szeretnénk kedveskedni, akik hétköznap esetleg nem érnek rá, hogy végiglapozzák újságunkat, valamint mindazoknak, akiknek nincs lehetőségük minden napra előfizetni la­­lranyitostam..........................................Település:.................................................. pankra, azonban érdeklik a világ és Magyarország eseményei, a színvonalas publicisztikák, naprakész gazdasági hí- utca, házszám:...............................................Tel.:­rek és kulturális mellékletünk, a Hullámtér. Az igazság keresésével, markáns állásfoglalásainkkal és a tények objektív bemutatásával szerkesztőségünk folyamatosan igyekszik megszolgálni olvasóink kitüntető bizalmát. Amennyiben felkeltettük érdeklődését, kérjük, hogy érdeklődjön a mellékelt telefonszámon, e-mail címen, vagy küldje be hozzánk az itt kivágható, majd kitöltött szelvényt. dátum aláírás |A Ajj jt a Uf|\| | V\ —Tflfi Kérjük, a megrendelőlapot Lapunk megrendelhető még: M­­AGYAR tu­KLAt az alábbi címre küldje: Tel.: (06 1) 887 3200 ... SS Magyar Hírlap Kiadói Kft. Fax: (06 1) 887 3203 POLGÁRI KÖZÉLETI NAPILAP­S­ég ELŐFIZETÉS E-mail: elofeetesprmgyarhirap.hu ÚtB­­g 2 1145 Budapest, Thököly út 105-107.

Next