Magyar Hírlap, 2017. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

2017-02-01 / 27. szám

www.magyarhirap.hu RÉTVÁRI: AZ EGÉSZSÉGÜGY NEMZETI ÜGY, ERKÖLCSTELEN ÜZLETI TÁRGYKÉNT KEZELNI Támogatással csökkentik az orvoshiányt JOBBÁGYI ZSÓFIA Ötvenhárom százalékkal emelkedett a teljes háziorvosi finanszírozás 2010 óta, az idén bővítik a praxisprogram keretszámait és a praxisvásárlást se­­gítő pályázatok keretösszegét is. Úgy kéri számon a kormányon az or­voshiányt, hogy maga is motorja és haszonélvezője volt az orvosok kiván­dorlásának - reagált írásban Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisz­tériumának parlamenti államtitkára a jobbikos Lukács László György kérdé­sére, amely így szólt: „Az ibafai pap­nak fapipája van, de háziorvosa 2004 óta nincs?” Az államtitkár jelezte, a képviselő „nem rendelkezik elég er­kölcsi alappal ahhoz, hogy az egész­ségügyi humánerőforrás ügyes-ba­jos kérdéseiről elmélkedjen”. Amint arról korábban lapunk is beszámolt, az ellenzéki politikus résztulajdonos volt egy orvosokat külföldre közve­títő cégben, amelyről 2012-ben egy külföldi lapnak úgy nyilatkozott, ed­dig hatvankét szakembert sikerült ír­országban elhelyezni. Rét­vári Bence válaszában hangsú­lyozta, az egészségügy nemzeti ügy, „erkölcstelen üzleti tárgyként kezel­ni”, a jobbikosok pedig „jól akarnak élni az egészségügyből, akár annak árán is, hogy nem marad, aki az em­bereket meggyógyítja Ibafán”. A do­kumentum szerint ma jóval több jut alapellátásra, mint a kormányváltás idején, a betöltetlen háziorvosi praxis pedig félrevezető, hiszen ezekben a körzetekben nem a betegfogadás, ha­nem az ott dolgozó háziorvos szemé­lyéhez kapcsolódó praxisjog hiányzik, amely magát az ellátást nem érinti, csupán „a feladatellátás megszerve­zésének módját befolyásolja”. A hiányok betöltését a kormány támogatásokkal segíti: letelepedé­si pályázatra és praxisvásárlásra ta­valy hétszázötvenmillió forintos ke­retet nyújtottak, így pedig körzetek megszerzésére akár négy-, letele­pedési pályázaton pedig tízmillió fo­rintot is el lehetett nyerni. Az ösz­­szesítés szerint praxisjog vásárlását 2015-ben negyvennyolc, 2016 ban hetvenhét orvosnak támogatták, a letelepedési pályázatokra pedig ta­valyelőtt harminchárman, tavaly harmincöten adták be jelentkezé­süket. A keretösszeget idén tovább emelik félmilliárd forinttal, így egy­­milliárd- kétszázötvenmillió forint áll majd rendelkezésre. Ehhez kapcsolódik az úgyneve­zett Praxisprogram is, amelyben há­ziorvosi szakvizsgával még nem ren­delkező rezidensek, illetve klinikai szakképesítéssel már bíró orvosok vehetnek részt, amennyiben kellő minősítést és gyakorlatot szereztek a szakképzésben. A program részeként a licencvizsga megszerzése után fo­lyamatos felügyelet és továbbképzés mellett a résztvevők gyógyíthatnak adott praxisban. A keretszámokat tavaly húsz százalékkal megemel­ték, idén pedig újabb tíz százalék­kal bővítik, azaz száztizennyolc fia­tal orvos kezdheti meg háziorvosi szakképzését. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra is, hogy 2010 óta az éves teljes háziorvosi finanszírozás összességé­ben ötvenhárom százalékkal emel­kedett, annak megerősítése ebben az évben is folytatódik. ■ Egyre több jut alapellátásra (képünk illusztráció) FOTÓ: VARGA IMRE Több száz rab folyamodott kártérítésért BR Egy hónap alatt összesen kétszázhar­minc fogvatartott folyamodott kárté­rítésért a börtönökben tapasztalható zsúfoltság miatt - tudta meg lapunk a Büntetés-végrehajtás Országos Pa­rancsnokságától (BVOP). A vonatkozó jogszabály szerint idén ja­nuár 1 -jétől jelenthetnek be kártalaní­tási igényt a büntetés-végrehajtási in­tézetekben fennálló zsúfolt elhelyezési körülmények miatt a magyarországi fogvatartottak. A kormány az Emberi Jogok Európai Bíróságának egy 2015- ös ítélete alapján alkotta meg a ha­zai kártalanítási eljárás jogintézmé­nyét. A törvény szerint kártalanítás jár a fogvatartás során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütkö­ző elhelyezési körülmény által előidé­zett sérelem miatt. A kártalanítás min­den egyes, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között eltöl­tött nap után jár. Egy napra eső összege legalább ezerkétszáz, legfeljebb ezer­­hatszáz forint lehet. A BVOP tájékoztatása szerint a tör­vény hatályba lépése óta kétszázhar­minc fogvatartott jelentett be kár­térítési igényt. Orosz Zoltán, a BVOP szóvivője lapunknak elmondta, a ké­relmek elbírálását a büntetés-vég­rehajtási bírók végzik, de még egyik ügyben sem született döntés. Amint azt már megírtuk, a kormány kilenc új börtön felépítésével akarja orvosol­ni a helyzetet. Tóth Tamás, a BVOP pa­rancsnoka tavaly a lapunknak adott interjúban azt mondta, a bv-intézetek telítettsége százharminc százalék kö­rül mozog, a fogvatartottak száma ti­zennyolcezer. Hozzátette, hogy az új intézményekben hatezer férőhellyel számolnak, a börtönök a tervek sze­rint 2018 tavaszára épülhetnek fel. ■ ETIKAI VIZSGÁLAT A VÁMOSMIKOLI ELNÖK ELLEN Romlik a Pest megyei Jobbik BK A váci választókerületben négy alap­­szervezet kivételével az összes aláír­ta azt a petíciót, amelyben kifejezték, nem értenek egyet a Jobbik balra to­lódó politikájával - mondta lapunk­nak a párt vámosmikolai elnöke. A Jobbik évadnyitóján nem csak a gárdisták tiltakoztak a Jobbik bal­ra kacsingató politikája ellen, a ren­dezvénycsarnokban is átadtak egy petíciót Vona Gábor elnöknek, amely­ben azt írták, nem támogatják a Job­bik „balra tolódó néppártosodását”. A petíción huszonöt alapszervezet ne­ve szerepelt, bár Szabó Gábor párt­igazgató szerint csak húszé, mert Hévízgyörkön nincs is jobbikos szer­vezet, a bernecebarátiak, a recskiek, a kartaliak és a szigetmonostoriak pedig jelezték, hogy bár a nevük rajta volt a listán, ám nem támogatják a petíciót. A Pest megyei lavinát előbb a vecsési, majd a vámosmikolai alapszerve­zet tiltakozása indította el. „Pártsze­rű keretek közt szerettem volna tarta­ni egyet nem értésünket, ezért először e-mailben juttattam azt el Vona Gábor pártelnöknek - nyilatkozta lapunk­nak Varga Attila vámosmikolai el­nök. - Miután erre semmitmondó vá­laszt kaptam Vonától, a neki írt levelet nyílttá tettem. Ezt követően a párt vá­ci választókerületi elnöke összehív­ta a helyi elnököket, ezen a megbe­szélésen kiderült, hogy a váciak és a sződligetiek kivételével a többi alap­­szervezet tagsága osztotta a nyit le­vélben megfogalmazottakat.” Varga Attila hozzátette, a nagyma­rosi, a sződi, a kosdi és a váci alapszer­vezeten kívül valamennyi aláírta a pe­tíciót. Bernecebaráti neve mellett állt egyedül a petíción az a megjegyzés, hogy az elnök csak a maga nevében tiltakozott a Jobbik irányvonala ellen, mert nem tudta a tagság véleményét kikérni. „A recskieket és a kartaliakat nem ismerem, ám a szigetmonostori­­ak épp úgy támogatták a petíciót, aho­gyan mi is, nem tudom tehát, miről beszélt a pártigazgató” - jegyezte meg Varga. Ami a jövőt illeti, kijelentette, „olyan hajóban nem szeretnék soká­ig evezni, amelynek az útiránya ellen berzenkedem”. Már az évadnyitó előtt figyelmeztetést kapott a területi párt­vezetéstől, ha kinn marad a „szakadár gárdisták” körében, s nem vesz részt a rendezvényen, etikai eljárást indíta­nak ellene. „Nem mentem be” - tette hozzá Varga Attila. ■ 2017. FEBRUÁR 1., SZERDA DOLTUU­I MAGYAR HÍRLP3 a Félreértelmezők ÁLLÁSPONT „A magyarok negyede funkcionális analfabéta” - hirdeti a Tanítanék Mozgalom egyik „Tudta?”-plakátja. A „merjünk kicsik és buták lenni” antiországimázs eme újabb gyöngyszemét látva felvetődik a kérdés, vajon a vasárnapi tüntetés kockás inges szervezői ezt az arányt a szimpatizánsaikra is igaznak gondolják-e. Ezzel kapcsolatban a változó érettségivizsga-szabályok elleni tilta­kozás aláíróinak megjegyzései közül idézünk néhányat. Szó szerint: „Amikor 14 éves jelentkeztem ebbe a közgazdasági szakközép­iskolába, meg egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy ez az ami érdekel és akkor meg szó sem volt arra, hogy közgazdaságból érettségiznünk kell majd. Csak a gimnázium alatt jöttem rá, hogy mi az ami érdekel és ahoz Biológiából kéne érettségiznem. Mivel kéttanitás nyelvű osztályba járok alapból 7 tantárgyból kell majd érettségiznem, ami már így is rengeteg! Ha szeretném, hogy felvegyenek az általam választott egyetemre 8(a) tantárgyból kene érettségiznem, amiből ráadásul­­ teljesen felesleges számomra! ” „Nem tartom igazságosnak, hogy a diákok nem tudták meg időbe, hogy mi is fog rájuk várni! ” „Nyelvtanítási gyakorlatom alapján is teljesen egyet­értek a bead­ványban foglalt kérelemmel. Joggal kérik a diákok az esély­egyenlősé­get. Biztos vagyok benne, hogy ha megkapják, majd mégis szolgálják. Az állam nem veszít semmit, ha megadja, Emberség kérdése! De ha ilyen nincs Önökben, és csak azért is nem adnák meg nekik, a továb­biakban ne is számítsanak rájuk szavazáskor sem. ” „Nem fél, hogy az ezelőtti években a diákoktól a nyelvi érettségin alacsonyabb volt az elvárás, mint majd tőlünk. Akkor nekik is nyelv­ből újra kéne érettségizniük. Ne nehezítség még ezt is nekünk. Legye­nek korrektek.!” „Teljesen egyetértek a fel­soroltakal. Igazságtalanak érzem amit ve­lünk tesznek.” „Már így is túlságosan beleavatkozik az állam az emberek magánszférájába. ” Nem kell funkcionális analfabétának lenni ahhoz, hogy a legutóbbi megállapítást ebben a szövegkörnyezetben ne tudjuk értelmezni, hi­szen mióta magánügyek az érettségivizsga-szabályok? Amelyek vál­tozásáról egyébként évek óta hallani lehetett. Mind a tanárok, mind a diákok tisztában voltak például azzal, hogy ezt a tanévet a szakgimná­ziumok végzősei már szakmai érettségivel zárják. Igaz, a pontos tan­tárgyi követelmények csak decemberben váltak ismertté, ami két­ségtelenül megnehezíti az érettségizők és felkészítőik dolgát, ám ha valaki kitanul egy szakmát, akkor, ugye, nem érheti váratlanul, ha annak alapjaira rákérdeznek. Jogos felvetés persze, hogy egy tizen­négy éves gyermek még nem biztos a pályaválasztásban, és könnyen előfordulhat, hogy tanulmányai során meggondolja magát. Ebben az esetben viszont talán ésszerűbb lenne iskolát váltania, nem pedig to­vábbi éveket eltölteni egy számára fölösleges képzésben, amelynek végén a cechet fizető fenntartó - az állam - igenis elvárhatja, hogy a diák számot adjon megszerzett szakmai tudásáról is, főként úgy, hogy a normál gimnáziumnál drágább képzési formáról van szó. Másrészt a magasabb érettségivizsga-követelmények miatti háborgás helyett nem ártana eltöprengeni azon, hogy a továbbtanuló fiatalok terhelése a felsőoktatásban sem lesz kisebb, s azt bírniuk kell, a diplomások szá­ma ugyanis attól nem fog emelkedni, ha olyanok kerülnek be az egye­temekre, akik ott képtelenek lesznek befejezni tanulmányaikat. Visszatérve a funkcionális analfabétákhoz: a népességen belüli ne­gyedrésznyi arányukról már 2010-ben is beszéltek a szakemberek, tehát bődületes demagógia úgy beállítani, mintha a polgári kormány 2013-tól hatályos köznevelési törvénye butította volna le a társadal­mat, sőt, ahhoz is speciális kockás inges szövegértelmezés kell, hogy valaki elhiggye, az új törvény érdemi hatással lehetett a 2015-ben íra­tott PISA-teszt nemrég nyilvánosságra hozott eredményeire, hiszen tizenöt éves diákok képességeit mérték fel, akik addig összesen két esztendőt töltöttek az új köznevelési keretek között. Mindez nem jelenti azt, hogy ne kellene lépéseket tenni annak ér­dekében, hogy több, a hétköznapokban jobban hasznosítható isme­retet és készséget szerezzenek a gyerekek az iskolában, és főként ne kellene az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet - és sokkal több pénzt - fordítani a hátrányos helyzetű régiókra és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókra. Ám az alaptanterv átdolgozása folyamatban van, a következő évek európai uniós támogatású projektjeinek egy jelentős része pedig a hátránykompenzációra irányul majd. A funkcionális analfabéták, illetve gyermekeik számára a legna­gyobb veszélyt azok a hivatásos szöveg-félreértelmezők jelentik, akik azt sugallják, hogy a jelenlegi - álláspontjuk szerint elhibázott - okta­tási rendszerben a tanulás csak hiábavaló erőfeszítést jelent. "

Next