Magyar Hírlap, 2019. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-02 / 1. szám

Belföld 3 Lázin Miklós András Csak rajtunk múlik, mire mondunk nemet és mire igent - hangoztatta újévi köszöntőjé­ben Áder János. A köztársasági elnök kitért ar­ra is: az összetartó közösségben az egyes em­ber is erősebb. Az új esztendőnek számos régi-új elhatá­rozással vágunk neki, szilveszter elmúltával azonban néha úgy tűnik, mintha az újévi jó­kívánságok beteljesülését, az újévi fogadalmak betartását rajtunk kívül álló erők akadályoz­nák - mondta tegnap újévi köszöntőjében Áder János. A köztársasági elnök aláhúzta, külső erők nem akadályozhatják meg, hogy nemet mondjunk a másokra való mutogatásra, a ma­gunk felelősségének palástolására, a minden­kin átgázoló törtetésre, a becstelenségre, má­sok tisztességének elvitatására. Mondhatunk nemet az igénytelenségre, az ünnepeinkből gúnyt űző cinizmusra, az érdekek szerint tor­zított valóságra, a rövidlátó gondolkodásra. A köztársasági elnök szerint mondhatunk nemet mindarra, ami mérgezi hétköznapi éle­tünket, az elaljasult közbeszédre, az ember­társainkat vallásukban, identitásukban, mél­tóságukban sértő cselekedetekre. Beszélt arról is, környezetünk felelőtlen kirablására, a vi­zeinket mérgező, a levegőt szennyező, a jövőn­ket felélő kíméletlen valóságra is lehet nem a válasz. Mint ahogy mondhatunk igeneket is - emelte ki az államfő, példaként említve, hogy mondhatunk igent mindarra, amilyennek a jövőt, a magunk és gyermekeink életét szeret­nénk látni. Otthonaink békességére, az egy­mással való törődésre, a teljesítmény elisme­résére, a tisztességes versenyre, a barátainkat segítő jó szándékra is mondhatunk igent - so­rolta. A köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy mondhatunk igent a magyar nemzetre, Kár­pát-medencei együvé tartozásunkra, a magyar érdekek képviseletére, hagyományaink ápo­lására, anyanyelvünk megóvására. És mond­hatunk igent egy erős Európára, egy erősebb Európai Unióban erős Magyarországra, és mondhatunk igent a tisztább környezetre is - húzta alá. Áder felidézte, a csángó magyarok - ősi szo­kás szerint - az esztendő első óráiban még ma is házról házra járnak, és áldást kérnek a falu­nak, szülőföldnek, a közös nyelvet beszélők­nek, mert tudják, az összetartó közösségben az egyes ember is erősebb. Szent Ágostont idéz­ve az államfő arról beszélt, szeressük ember­társunkat vagy azért, mert jó, vagy azért, hogy jó legyen. Áder János beszéde végén boldog új évet kívánt Magyarországnak. A köztársasági elnök újévi köszöntőjét ezúttal is Weisz Fanni esélyegyenlőségi aktivista fordította jelnyelvre a siket és nagyothalló nézők számára. Áder János: Mondhatunk igent érdekeink képviseletére, hagyományaink ápolására, egy erős Európára és egy erősebb Európai Unióban erős Magyarországra Az összetartás erejéről beszélt az államfő Áder János ismét Weisz Fannival közösen mondta el újévi köszöntőjét Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt 2019. január 2., szerda Dömötör Csaba: Csökkennek a vállalkozások terhei, tovább nőnek a bérek, több jut az otthonteremtés támogatására Gyarapodó és biztonságos ország a cél LMA A kormány alapvető prioritá­sai 2019-ben is változatlanok - a cél egy erősödő, gyarapodó ország, amely képes fenntartani a biztonsá­gát - mondta a Miniszterelnöki Ka­binetiroda parlamenti államtitkára hétfőn budapesti sajtótájékoztató­ján. Dömötör Csaba kiemelte, Ma­gyarország erősödő gazdasággal vág neki az új évnek, az öt százalék kö­rüli növekedés fontos területeken tesz lehetővé pozitív intézkedése­ket. Utalt rá, a családtámogatások további emelésével a kétgyermeke­sek adókedvezménye havi negyven­ezer forintra nő, és a decemberben kibővült otthonteremtési program által többen tudják majd igénybe venni az államilag támogatott ked­vezményes otthonteremtési hiteleket. A minimálbér száznegyvenkilenc­ezer és a szakmunkás minimálbér százkilencvenötezer forintra növe­lése a munkaadók és a munkaválla­lók megegyezésén alapul, a nyolc­­százalékos növekedést 2020-ban is ugyanekkora emelés követi. Beszélt arról is, a kabinet a mun­kaadói adók további csökkentésével is segíti vállalkozásokat abban, hogy növelhessék a béreket. Apad a kis­vállalkozások adója is, bővül az ala­nyi áfamentesek köre is. Havi száz­ezer forintot kaphatnak azok, akik súlyos fogyatékossággal élő vagy tartósan beteg gyermeküket ott­hon ápolják, januártól pedig tizenöt százalékkal nő az otthonápolási díj, ami 2022-ig összesen harminc szá­zalékkal emelkedik majd. Kifejtette, 2,7 százalékkal nőnek a nyugdíjak, folytatódik az ápolók béremelése az év folyamán, és húszezer forin­tig minden online utalás mentesül a tranzakciós illeték alól. Kérdésre válaszolva megerősítette, a munka törvénykönyve módosításának az a célja, hogy aki szeretne dolgozni ön­kéntes alapon azért, hogy többet ke­ressen, az ezt meg tudja tenni. Álláspont Az identitás éve Őry Mariann rovatvezető Az internet nem felejt - tanulta meg legkésőbb szil­veszterkor Emmanuel Macron. A francia elnök 2017 utolsó napján azt jósolta - vagy ígérte? - a Twitter kö­zösségi oldalon, hogy 2018 a nemzeti egység éve lesz Franciaországban. Bejegyzését a napokban fedezték fel újra az internetezők, és persze nem kímélték Macront: többek szerint rendkívül nevetségesek az elnök sza­vai a most lezárult év eseményeinek fényében, hiszen nemzeti egység legfeljebb az ő és kormánya elutasított­ságában van. Nemcsak Macron tweetjének keserves az utóéle­te, hanem azoknak a páréves magazincímlapoknak is, amelyek Európa új uraként köszöntötték a francia ál­lamfőt. Európa ura - bármilyen értelemben is - persze nehezen lehet olyasvalaki, aki saját népe támogatását se bírja, de Macron valóban nincs híján ambícióknak és magabiztosságnak, hiszen lelkesen vázolta vízióját a német parlamentben, miközben Franciaországban ja­vában tartottak a sárgamellényesek tüntetései. A meg­mozdulások ugyan mostanra kezdenek gyengülni, a hozzájuk fűzött remények pedig porladni, Franciaor­szágban semmi sem oldódott meg. Ahogyan azt Alain de Benoist francia újjobboldali filozófus nyilatkozta nemrég lapunknak: „vannak, akik kulturális bizony­talanságban élnek, elsősorban a bevándorlás okozta változások miatt, és vannak, akik szociális bizonyta­lanságban élnek, mert hiába van munkájuk, nem tud­nak megélni belőle”. Ez pedig veszélyes helyzet, amit nem lehet egy két megkésett ígérettel megoldani. Macronnak tehát van miért aggodalmasan tekintenie az új évre. Az európai parlamenti választásokon ő maga is megfogalmazta, hogy a szorosabb integráció híveinek táborát vezeti, míg a nemzeti szuverenista oldalt Orbán Viktor és Matteo Salvini, akiket előbbiek éppen ezért patás ördögnek akarnak beállítani.­Ennek a kétségbe­esést sugárzó vádaskodásnak is van oka: ami a közvé­leményt illeti, nem az európai egyesült államoknak áll most a zászló. Macron egyelőre egy be nem váltott ígéret, tehetséges politikai termék, aki államférfinak kevés, szerepe leginkább annyi volt 2017-ben, hogy megállítsa a jobboldalt. Új harcostársa, a liberális Guy Verhofstadt pedig aligha a siker záloga, hiszen ha a magyar ellen­zék saját védőszentjeként tiszteli is, az európai emberek túlnyomó többsége nem kíváncsi a véleményére. Macron másik szövetségese, Angela Merkel se éle­te formáját hozta az elmúlt évben, a kudarcok soroza­ta, valamint saját visszavonulásának lassú előkészítése pedig 2019-re is rányomja a bélyegét. A német kan­cellárra és immár szövetségese által vezetett pártjára komoly erőpróbák várnak idén, tartományi és euró­pai választáson is bizonyítania kell kereszténydemok­ratáknak. Csakhogy miközben a szociáldemokra­ta-jobbközép nagykoalíció pártjainak támogatottsága meredeken zuhan, addig már minden tartományban számolni kell a bevándorlásellenes, jobboldali AfD- vel, valamint az urbánus értelmiség szavazataira haj­tó Zöldekkel. Az európai parlamenti választás nem szokta különö­sebben megmozgatni az európai választókat, idén azon­ban változhat a tendencia, hiszen mindenhonnan azt halljuk, milyen nagy a tét. A liberálisok korábban min­dig hiányolták az EP-választást meghatározó nagy eu­rópai témát, de aligha örülnek annak, hogy a migráció mára ilyen témává vált. Májusban az európai emberek ítéletet mondanak a bevándorlási válságra adott euró­pai válaszokról, döntenek központosítás és szuvereni­tás között is. Sorsdöntő választásról beszélni drámai, de már nem túlzás. Az európai identitásért vívott háború egyik csatáját a szavazófülkékben vívják majd.

Next