Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-01-27
Ditsekedtem, hogy meily nagyon használt a’ por. Hogy most már jól esik mind étel, mind a’ bor. Ezt halván, közzűlök négyen menyre földre kértek, hogy tekintsek beteges ügyökre, Mert szörnyen szenvednek lábokra ’s fejekre, Ezen porral legyek én segedelmekre. Szívessen, Barátim! feleltem, szolgálok, Hogi jobban lesztek, a’ mellett is állok, Ha elfogy is , Bécsben majd frisset találok, örültek : beszédem kedvet nemzett nálok. Az Iskátulát itt mindjárt elővettem , Négy seres pohárba jó négy dózist tettem, Friss vizet reájok , mint szükség , öntöttem, Porcelán tácákkal azokat befedtem. Vacsorálván szóltam : ne muzsikáljátok , Ma néhány szép Legyel táncokat vonjatok, Majd mingjárt nektek is, ennetek adatok, Kívánom azután, hogy jól nyugodgyátok. Lengyel tánc vonáshoz, hozzá is fogának Négyet isok egybe, öszve kavarának , De nem volt itt, Kijja, a’czigány ezifrának, Újjal húrokon is , gyakran pattogának. Egy tánczot elvonván, meg mondák hogy kié, Uram ! ím’ ezs a’ tántz, Fiscáriusunké, Ezs a’ tojás pediglen, mi Kasznár Urunké, E’ pedig a’ hídnál lakó Vámosunké. Ezek után mondám : menyetek már enni, Jöjjetek el korán , orvosságba venni: Mert én a’ fürdőbe , jókor fogok menni, Majd megint estvére, vigan fogunk lenni. Regvel öt órakor’ már Konyhámba áltak, Mig. Kávémat ittam, udvaron sétáltak, Lát.