Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-01-13
egy’pikszist, ’s kinálya belőle a’Vezetőjét. Ez, kész módisággal nyúl a’ pikszisbe, ’s szívja édesdeden a’képzeltt jó - féle tobák helyett, a’ tsalárd Sk ennek álom hozó porát. Alig mennek két lépést, hát már operált (dolgozott) a’ por, mert el szenderedik álltában a’ Gavallér, ’s el hanyatlik. E’ kellett a’ Sirennek, mindjárt neki áll az elaltatott Legény’ zsebjeinek; ’s magához vévén , a’ mi pénzt talált azokban , az órával eggyütt, úgy eltűnt, valamint a’ tengeri Sirenek a’ mély viz öbleiben. — Feleszmélödik kevés idő vártatva a’ Legény, ’s látja, hogy koránt sem pihés ágyon nyújtódzott; és hogy nem csak társ, hanem pénz és óra nélkül is maradt. — — Nem mind arany az, a’ mi arany módra tsillámlik. Nem is mind nagy, és nemes érzékenységű Dáma az , a’ kit annak mutat a’ külső ízin. — Boldog, ki a’ más kárán tanulhat! — Didi. JSe'met Országi ujj Anekdota. Egy Hertzegségben , de a’ mellynek nevét tsak két tsillaggal * * tehetjük ki , lakik egy tehetős paraszt Gazda. Tisztességes és, helyre egy Gazdaíszony a’ Felesége, de ő még sem elégedett meg ezzel; hanem arról a’ rossz szokásról varrott Ilimet, melly már sok nagy Uraknak egész természetekké vált. — Nem volt ugyan néki abban módja, hogy különös szálláson tartson magának ágyast, ’s nehány száz vagy ezer forintokat fizessen annak esztendőnként, hanem szép szolgálókat fogadott ’s a’ t. Vette észre a’ Felesége e’ dolgot, de nem szóllott neki semmi zog- 2 szót.