Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-21
né!. Mert ezek, tsak az idegeneket ölikmeg, ha kaphatják, rész szerént vallásbén buzgóságból, hogy t. i. áldozhassanak velek ai magok isteneiknek , kiket úgy képzelnek ők esztelenül, mint a’ különböző nemű, ’s gondolkozásai Emberek’ vérében gyönyörködő Valóságokat; rész szerént pedig azért, hogy a’ meg ölettesteknek testeikből nagy vendégséget tsinálhassanak magoknak. — A’ PárisiNép ellenben, dühös indulatitól elragadtatván , a’ maga tulajdon felei elleni emeli fel gyilkos kezeit; ’s nem elégszikmeg, azokat, különbkülönbféle kínos halálnemei által, életektől megfoszlani, hanem mintegy másodszor is meg akarja ölni azokat, midőn még a’ heilt testeiken is szörnyüködtetö vadsággal kegyetlenkedik. — Ama’ szerentsétlen Lambaile Hercegnének — minekutánna el metszette volna a’ fejét Sept. 2-dikán,ie-szaggatta még azután a’ruhát is fö nélkül való testéről, ’s anya szítétt mezítelen hurtolta azt széllyel az úttzákon, mint eggy ember-evő Hiéna a’ maga prédáját. — Némelly tudósítások még nagyobb dühösségről is emlékeznek , mellyet elkövetett az elzeveszett Nép, Lambarté Hertzegné véres tetemeivel; de ezt iszonyodunk még csak le is irni. — A’ több holttestek (nmellyeknek számát , némellyek százakra, némellyek pedig ezerekre teszik) az újhidra pont - neast vitettek, ’s ott ruhákból ki vetkeztettek. A’ mi nállok találtatott* az , egy különös helyre hordatott vízre. Ezen szörnyű hóhérlásnak kornyülállásos előadásából úgy látszik, hogy ez által nem a’ Jakubniusang’ Fejei készlették